A házasság nem csupán boldogsági társasvállalat. Szenvedések is vannak az életben. Tehát az egybekelők azokra a szenvedésekre is vállalkoznak. Csakhogy addig ki-ki a maga baját szenvedte, az egybekelés után már a másik baját is. Nem minden hónap május.

Gárdonyi Géza


A Szentlélek Jézust dicsőíti, és nem téged.


A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.

Gárdonyi Géza



Álmodjunk bátran! Óvatossággal még senki sem ért el sikert!



Csodálom a régi öregeket, akik mikor gyermekeik kelengyéjét megvarrták, saját halotti ruhájukat kezdték elkészíteni. Mikor meglettek vele, gondosan kivasalva, kikeményítve őrizték. Miközben varrogatták, már biztosan készültek az elmúlásra. Ezt nem könnyek közt, fájdalmas arccal tették, ez az élet része volt mindenki számára.

Böjte Csaba


Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz.

Részlet Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című könyvéből

„Ezt mondja az Úr: Engem keressetek, és éltek!” (Ám 5,4)

Aki keres, talál – mondja a közmondás. Legyen ki-ki élelmes, talpraesett, mert másképp nem hullik az ölébe semmi. De ugyanakkor a keresők talán nem is boldogok ebben a világban, hiszen valami éhséget, szomjúságot, valami be nem töltött űrt éreznek, valamit, aminek hiányában nem teljes az életük, bár lehet, hogy – látszólag – megvan mindenük. Nyugtalanok, vágynak valami után, nem elégedettek. Boldogok vagyunk, ha még keresők vagyunk az ige értelmében, ha nem érezzük teljesnek az étel-ital, a tárgyak, az érzékek nyújtotta örömöket, ha vágyunk az igazi, a végső, a teljes értelmére az életnek! Boldogok vagyunk, mert Isten Jézus Krisztusban már réges-régen, előbb keresve minket, egészen közel jött hozzánk. (Kőháti Dóra)

„Ezt mondta Isten: Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.” (1Móz 9,13)

Az özönvíz története után olvasható ez a mondat a Szentírásban. Isten – látva a nagy pusztítást – szivárványt helyez az égre, amely őt figyelmezteti a szövetségre. Arra, hogy többé nem fogja özönvízzel elpusztítani a földet. Nyáron többször is láttam szivárványt az égen. Ilyenkor mindig eszembe jut ez a bibliai történet. És nem azért, mert ígéretet kaptunk, hogy nem lesz többé özönvíz, hanem inkább azért, mert ahol megnövekszik a bűn, ott még inkább kiárad a kegyelem (Róm 5,20). Talán ezeket a kegyelemteljes napokat éljük manapság? (Menyes Gyula)

Jézus Szentséges Szíve! A Te szent Szívednek ajánlom fel magamat, és a Szűzanya szívével egyesülve, Neked ajánlom a mai nap minden imáját, a jóban való munkálkodását, örömeit, szenvedéseit, szeretteimet, az élőket és holtakat egyaránt, magammal együtt. Egyesítem mindezeket azzal a legszentebb áldozattal, amelyet Te a kereszten értünk meghoztál, és az oltárainkon szüntelenül jelenvalóvá teszel. Fogadd el imáimat és felajánlásaimat bűneinkért engesztelésül és szándékaid megvalósulására. Ámen


Ne engedd, hogy erőt vegyen rajtad az álom, mielőtt be nem számoltál aznapi tevékenységedről. Kérdezd meg magadtól: hol voltál, mit csináltál, és mit kellett volna cselekedned.



Nem az számít, hogy milyen helyzetbe kerülünk, hanem az, amit benne teszünk.


Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik. (Mahatma Gandhi)



Nincs tisztább cselekedet, mint mást helyezni magad elé.

„Olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.” (1Jn 3,2–3)

Hogyan is gondolhatja sok keresztény, hogy nyilvánvaló vagy rejtett bűnei takargatásával, dédelgetésével még kereszténynek lehet őt nevezni? Krisztus tiszta, szent, bűntelen, tökéletes. Csak a tiszta és szent élet méltó hozzá. Övéi ezért vallják meg minden istentiszteleten bűneiket, és fogadják hittel a feloldozást. Övéi ezért élnek naponként megtérésben, „hogy Isten előtt igazságban és tisztaságban éljenek örökké” (Kis káté). (Isó Dorottya)

Rövidlátó hitetlenség tudja csak a veszélyt és a szükséget látni, a hívő lélek nyitott szeme látja az őrző angyalt és isteni segítséget. (Filius)



Úgy éljenek egymással szemben Isten gyermekei, hogy a világ előtt szégyenbe ne keverjék Atyjuk nevét. (Viktor János)

A hangtalan imák nem maradnak némák Isten előtt. (Spurgeon)


A keresztény nyelvtanban első személy: Ő, az Isten, második te, a felebarátod. Csak a harmadik személy én.


A legjobb hegyi levegő a Golgota keresztjéről fúj alá.


A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.



A világ semmit sem ad az olyan kereszténységre, amelynek annyi ereje sincs, hogy szeretetben összetartsa a tagjait.



Aki félelemmel él, az csak félig él, vagyis nem él teljes életet.


Annyira nem szabad elfeledkeznünk Isten jelenlétéről, amennyire nem felejtünk el lélegezni.

Vianney Szent János

„Azt tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának teljességével érkezem meg.” (Róm 15,29)

Sokan úgy gondolják: az áldás csupán egy jókívánság. Pedig az áldás Isten teremtő szava. Azért mondja Isten, hogy a vele való kapcsolatból semmi ki ne szakíthasson minket, s ami velünk történik, mind a javunkat szolgálja. Azért mondja Isten, hogy áldottként áldássá legyünk mások számára, ahogyan Pál apostol Krisztus áldásának teljességével érkezve áldás lett a római gyülekezet, valamint sok más gyülekezet és tagjai számára is. Add, Urunk, áldásodat ránk! (Isó Dorottya)

„Egy szegény özvegyasszony odamenve beledobott két fillért a templomi perselybe. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: »Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.«” (Mk 12,42–44)

Hosszasan el lehet gondolkozni ezen a történeten. Könnyű volt-e az asszonynak mindenét beledobnia a templomi perselybe? Lehet vitatni, hogy miért volt könnyű vagy nehéz. Azért, mert kevés pénze volt, s ezek voltak az utolsó fillérjei? Tény, hogy mindenét odatette Isten elé. Azt vallom, csúfos vereség érne, ha az Úr ma azt mondaná, add ide, amid van. Perselyek ötforintosai arról beszélnek, hogy sokszor még a feleslegből se megy az adakozás. Mindent odaadni már maga a csoda. Megtenni hitből lehet; a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Olvasd, hogy az ige csodát tegyen veled, benned és általad! (Sándor Frigyes)

Két biztos támpont van az ég felé vezető úton: a bűnbánat és az Eucharisztia.


Mutass nekem egy hálátlan, de mégis boldog embert!

Zig Ziglar


Ne a bajaidat tartsd számon, hanem mindazon jót, amelyben részesültél.



Örüljünk minden nap, ma is:
hogy Isten kegyelme velünk,
hogy Isten gondviselése őriz,
hogy Isten szeretete övez,
hogy Isten az Édesatyánk,
hogy Jézus a testvérünk,
hogy a Szentlélek bennünk lakik,
hogy Mária az édesanyánk,
hogy őrangyalunk kísér,
hogy reményünk az örök hazáról beszél,
hogy bűneink miatt nem kell kétségbe esnünk,
mert Isten irgalmas.



Szentlélek nélkül is el lehet érni sok mindent az életben, de Krisztushoz eljutni nem lehet.



Te vagy az Út, az Igazság, Te vagy az Élet!
Hozzád megyek, áldom neved, általad élek.
Megszabadítottál, kenyeret, s bort adtál.
Tested és Véred táplál, hűséged éltet!

A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.

Albert Schweitzer

„A Magasságos nem emberkéz alkotásaiban lakik.” (ApCsel 7,48)

Salamon király hálaadó szavai István diakónus hitvalló szavaivá válnak: a Magasságos Jézus Krisztusban és gyülekezetében van közöttünk. Hitvallás ez életre-halálra, mert Istvánt ezután megkövezik, Krisztus vértanúinak sorsára jut. Hitvallása hirdeti minden kereszténynek: van, ami az életnél is drágább – megállni a hitben, hűséggel megmaradni Krisztus tanítványának. (Isó Dorottya)

A próbatétel minden esetben tisztázza Istenhez és a világhoz való viszonyunkat.



Aki hisz a keresztben, annak magára is kell vennie a keresztet. (Spurgeon)


Aki a Jézus Krisztus keresztjét nem értékeli nagyra, abban nincs meg a Krisztus lelke.


Aki Isten előtt megalázott szívvel olvassa Bibliáját, csakhamar megnyilatkozott szentélyt fog abban találni. (Kroeker)


Amelyik házaspár rendszeresen együtt imádkozik, az bizonyosan együtt marad.

II. János Pál pápa


Az emberi bölcsesség csak emberi léptékű műveket képes létrehozni, egyedül az isteni bölcsesség teremthet isteni dolgokat és minket is isteni nagyságokra szán.

„Az Úr mellémállt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését.” (2Tim 4,17)

Milyen egyszerűnek hangzik ez a vallomás, pedig mennyi minden megelőzte! Pál, a valamikori Saul, üldözte Jézust. A damaszkuszi úton történt találkozás megváltoztatta. Sok mindent el kellett engednie maga mellől, hogy az Úr „melléférjen” és melléállhasson. Minket is mennyi minden vesz körül…! Mint egy bástya, amelyet magunk köré építettünk. Add fel a falakat, és tapasztald meg, testvérem, te is, amit Pál, miután mindent feladott Jézusért, hogy az Úr melléállt. (Sándor Frigyes)

Egy ember élete nagyrészt figyelmének története. Ha két pillantás valóban találkozik: rendszerint döntő pillanat. Szinte kivédhetetlen, hogy szerelem vagy barátság szülessék belőle. Boldog karambol. (Pilinszky János)



HÁZASTÁRSAK IMÁJA

Uram, segíts nekünk, mindig emlékezzünk arra a napra,
amikor megismerkedtünk, és megszerettük egymást!
Segíts mindig meglátni a jót a társamban,
és segíts, hogy közösen tudjuk megoldani gondjainkat.
Segíts kimondani egymás iránti érzéseinket,
és tudjunk bocsánatot kérni egymástól.
Uram kezedbe adjuk házasságunkat!
Ámen


Imádkozni annyi, mint újjászületni Isten gondolatai, akarata és szeretete szerint egy olyan hitre, amely csak az Ő szívéből fakadhat.


Isten állandóan felénk nyújtja kegyelmi jogarát. (Spurgeon)

„Jézus így szólt: »Add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.«” (Lk 18,22)

Jézus élete telis-tele van olyan mondatokkal, jelenetekkel, amelyeket szeretünk jelképesen értelmezni. Ahogy halad előre a világ, ahogy egyre szabadelvűbb lesz a társadalom és az egyház, egyre több igazán kemény és felrázó mondat válik számunkra sekélyessé és lényegtelenné. Így vagyunk a gazdag ifjú történetével. Könnyen leszűrjük a tanulságot. Ez a történet a gazdagokról szól, és kész. Holott Jézus nekünk is mondja ezeket a szavakat. (Pongrácz Máté)

Nem az az igazi fájdalom, amitől könnyes lesz a szem, hanem az, mit magunkban hordunk, titokban, csendesen.


Sokszor van úgy, hogy a rövid imák éppen elég hosszúak.

A Szentlélek eltereli figyelmünket magunkról. Meggyőz arról, hogy semmik vagyunk, és hogy Krisztus minden mindenekben. (Spurgeon)

„Aki azt mondja, hogy Jézus Krisztus őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1Jn 2,6)

Ő bennünk és mi benne, felfoghatatlan csoda. Olyan, mint amit a gyermekét váró édesanya élhet át. Először az édesanya csak sejti, majd tudja, aztán amikor megmozdul, megtapasztalja, és amikor megszületik, meglátja, ki az, akiért élete kilenc hónapját adta. Valami hasonló csoda az, amit Isten szava tesz velünk. Először megfogan szívünkben az ige; mennyi öröm, teljesen új élet, amelyet Jézus ad! Aztán egyszer csak érezni kezdjük, hogy az ige megmozdul egy adott élethelyzetben. Egy napon pedig a megérkezés boldog órája vár ránk, a szemtől szemben való találkozás. (Sándor Frigyes)

Aki másokat lekicsinyell, az sose nagy.


Az ateizmus gyengepontja: nincs kinek hálát adni.


Az emberek meg akarják fejteni az élet titkát; nekem azonban épp rejtettsége miatt igazán szép és élni való az élet.

Egy havas reggelen, 5 órakor egy misszionáriusjelölt csöngetett a misszionáriusokat vizsgáztató otthon ajtaján. Bevezették az irodába, ott ült három órán át, mire megjelent a vizsgáztatója. 8 órakor egy nyugalmazott misszionárius lépett be és elkezdte a kérdezgetést:
- Tud-e szavakat betűzni?
Eléggé óvatosan, a jelölt ezt válaszolta: - Igen, uram.
- Rendben van, akkor betűzze azt a szót, hogy kenyér! - Kibetűzte.
- Rendben van, ért-e valamit a számoláshoz? - folytatta a vizsgáztató.
- Igen, értek valamit.
- Kérem, mondja meg, mennyi kettő meg kettő. - Négy - válaszolt a jelölt.
- Ez rendben is van - mondta a vizsgáztató.
- Azt hiszem, jól sikerült a vizsga. Holnap közlöm a bizottsággal.
A bizottsági ülésen a vizsgáztató ezt a jelentést terjesztette be az interjúról:
A jó misszionáriusi szolgálathoz szükséges minden követelmény megvan benne. Először vizsgáztattam önmegtagadásból, és kértem, hogy reggel ötkor legyen az otthon ajtajánál. Elhagyta meleg fekhelyét egy havas reggelen, minden panaszkodás nélkül. Másodszor, vizsgáztattam a pontosságát. Időben érkezett. Harmadszor, vizsgáztattam a türelmét. Várakoztattam három órán át, hogy találkozzék velem. Negyedszer, vizsgáztattam a vérmérsékletét. Semmi harag és neheztelés nem volt benne. Ötödször megvizsgáltam az alázatosságát, mert olyan kérdéseket tettem föl neki, amikre egy hétéves gyermek is válaszolhat, és egyáltalán nem méltatlankodott. A jelölt megfelel a követelményeknek.

Gyűjtenek, sokkal többet, mint amennyire szükségük van, mind csak gyűjtenek, gyűjtenek, s már nem is tudják, hogy miért...

Wass Albert


Ha a férj önző szeretetében nincs édesség, ne csodálkozzon azon, ha az asszony keserű lesz. (Spurgeon)


Ha mindaz igaz volna, amit mi, kegyesek énekelni szoktunk, más volna a világ sora, és mindenek előtt mi magunk is másképpen állnánk a világban.



Jézus lábunk együtt járjon,
a mi kezünk együtt gyűjtsön,
bensőnk együtt érezzen,
szívünk együtt dobbanjon,
elménk gondolata egy legyen,
fülünk együtt füleljen a csendességre,
szemünk egymásba nézzen és összeforrjon,
ó Jézusom a mi ajkunk együtt könyörögjön irgalomért az örök Atyához.


Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni. (Marcus Aurelius)

„Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged.” (Zak 3,4)

Börtönben járva ami feltűnő: a ruha. Egyenszabás, kék-szürke, lehangoló színvilág, dísztelenség, átlagos anyag, minden elítélt számára egyformaság. Isten előtt mindenki vétkezett, egy sincs, aki igaz lenne. Nekünk is jogosan járna a rabruha! Elkeserítő lenne abban járni! Ha Isten nem cselekszik értünk, megváltásunkat nem végzi el Jézus a kereszten… De azóta, ha odamegyünk elé, és leborulunk lélekben, mi is megtisztulunk vére által. Díszes, fehér ruhát kapunk. Becsüljük meg. Ne piszkoljuk össze! (Kőháti Dóra)

Sok keresztény a kegyelmi ajándékokból akar élni, ahelyett, hogy a kegyelem Istenére bízná magát.

„Vajon lakhatik-e Isten a földön?” (1Kir 8,27a)

Salamon király kérdezi ezt az Úr oltáránál állva, imádságra emelt kézzel, miután elkészült az Isten akaratából épített templom. Hála, magasztalás és áhítat csendül ki belőle Isten nagysága és szeretete láttán. Pedig ő még nem is sejtette, hogy Isten nagysága és szeretete még annál is nagyobb csodára képes, hogy egy emberkéz alkotta templomban lakozzon. Hogy ő maga legyen emberré, hatalma és szeretete a kereszt erőtlenségébe rejtőzzön, és így szabadítson meg bűntől, haláltól, kárhozattól. Imádságra kulcsolt kézzel a hála, magasztalás és áhítat hangján kérdezzük: hogyan lehetséges, hogy ilyen nagy Isten szeretete és kegyelme irántunk? (Isó Dorottya)


„Várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok.” (Fil 1,20)

A keresztény hit legszebb és legfelemelőbb pillanata, amikor megélhetjük az „egészen nyílt magasztalás” érzését. Azt az érzést, amikor az ember megszabadul minden kötöttségtől, minden testi, lelki béklyótól, és önfeledten tud az Úr Istennek hálát adni. Ezekben a pillanatokban tudunk a legközelebb kerülni Istenhez. (Pongrácz Máté)

A derű és a humor a legjobb kenőanyag az olykor megcsikorduló házasságban... Ez a legjobb villámhárító. Még az öregedést is késlelteti.

Gyökössy Endre


A nyelvvel éppen úgy gyilkolhatunk, mint a kézzel. (Spurgeon)



A tökéletes győzelem önmagunk felett diadalmaskodni. (Kempis Tamás)

„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.” (ApCsel 17,30)

Meg kell térni! – mondta Pál. Az athéni emberek álltak és néztek, majd a legtöbben otthagyták őt. Mert önmagában a felszólítás még nem segít. A „térj meg” önmagában csak üres frázis, az Isten nélküli embernek semmit sem mond. Az Úr Isten Szentlelkével együtt azonban valami egészen csodálatos tartalmat nyer. Olyat, ami a bűnös szívünket Krisztus felé vezeti. Páran, mint Dioniziosz és Damarisz, tovább hallgatták Pált, és ők ott és akkor átélték az új élet örömét. (Pongrácz Máté)

Az idő el tudja végezni azt, amit a dinamit sem tud megcsinálni.

John Steinbeck


Boldog a szolga, ki az emberek magasztalása és dicsőítése közepett nem gondolja magát különbnek, mint amikor hitványnak, együgyűnek és megvetésre méltónak tartják. Mert az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér, sem többet, sem kevesebbet.


Ha Isten megmér egy embert, akkor a mérőszalagot nem a feje, hanem a szíve köré teszi.



Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az elmúlt nap. (Daumer)



Hinni annyi, mint biztosan tudni, hogy a Szeretet Istene csakis a legfőbb jót akarja nekünk, hogy bármi történjék, ő velünk van. A hit nem vár azonnali jutalmazást.
(Nicolae Balot)

„Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól a nyomorultakat.” (Ézs 10,1–2)

Mai világunkban is számos példát találunk arra, hogy anyagi vagy társadalmi fölénnyel rendelkezve az ember nemegyszer visszaél helyzetével, és kizárólag saját érdekeit tartva szem előtt szinte gondolkodás nélkül károsítja meg azt, aki nem képes kiállni jogaiért. A prófétai szó egyértelmű: Isten a megalázottak és kisemmizettek mellett áll, és számon kéri az „özvegyek és árvák” ellen elkövetett bűnöket. (Smidéliusz András)

Jézus Krisztus, minden szeretet Szeretete!
Te mindig bennem élsz, még ha nem is tudok róla.
Te akkor is velem voltál, amikor megfeledkeztem rólad.
Szívemnek szívében rejtőztél, de máshol kerestelek.
Még ha távol maradok is Tőled, Te mégis vársz rám.
És egyszer eljön a nap, mikor így szólhatok hozzád:
Föltámadt Krisztus! Te vagy az életem!
Krisztus, hozzád tartozom;
Krisztus a Tiéd vagyok.


Kapaszkodj Istenbe, mint a madár: amikor énekel, remeg alatta az ág, de tudja, hogy tud repülni.



Mi kegyesek, nagyon vonzódunk ajkunkkal a nagy, nehéz szavakhoz: hit, szeretet, alázatosság, engedelmesség, igazság, tisztaság. Ha azonban egyszer nagyítóüveg alá tennénk magunkat, megdöbbennénk.

„Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9,23)

Aki Jézus kezébe teszi az életét, annak minden lehetséges. Nem azért, mert ilyenkor valami csoda történik velünk, hanem azért, mert Jézussal válunk eggyé. Jézusnak pedig minden lehetséges – meg annak is, aki belé helyezte élete bizalmát. Nem az ötös lottó főnyereményét ígérte az övéinek. Isten országát adta nekünk. A csoda, hogy már most úgy élhetünk, mint országának polgárai. Ami az övé, az a miénk. Ha pedig az Úr velünk, ki ellenünk? Ha az Úr velünk, van-e lehetetlen? Nincs, mert minden lehetséges annak, aki hisz. (Sándor Frigyes)

Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.

Gary Chapman: Egymásra hangolva


Nem az a vesztes, aki önmagán túllépve nyitottá, védtelenné válik, és úgymond "visszaélnek a szeretetével", hanem az, aki a kiszolgáltatottság kockázatát fel nem vállalva nem ismeri fel, hogy a másik szeretetének befogadásához is elengedhetetlenül szükséges a védtelenséget vállaló nyitás.

Biegelbauer Pál

„Pál írja: Nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.” (Gal 6,14)

Szeretünk dicsekedni. A többiek fölé kerekedni valamivel. Sikert, pénzt, hatalmat, kapcsolatokat felmutatni. A hívő embert is eléri a dicsekvés kísértése, ha messzebbre kerül az igétől. Pál dicsekvése, öröme, ereje, büszkesége, mindene: a Krisztus keresztje. Mi hogyan kövessük Pált? Életünk minden napján, tetteinkben, szavainkban láthatóan-láthatatlanul viseljük a jelet, hogy hozzá, a megfeszített és feltámadott Úrhoz tartozunk. Ezáltal a világhoz való viszonyunk is átrendeződik. Mérhetetlenül sokat nyerünk így. (Kőháti Dóra)

Teljesedjetek be Szentlélekkel: Ez születési joga Isten minden gyermekének. (Ruth Paxon)

A hit sosem kérdezi, merre vezetik, hanem szereti és ismeri azt, Aki vezeti.

Oswald Chambers



Aki szeretetet ad, gazdagabb lesz azzal, amit ad. Minél többet ad, annál inkább gazdagodik.



Amennyit a Szentlélek épít nálunk, annyi az arany, ezüst, drágakő az épületben. Amit saját magunk építünk: az mind fa, széna, pozdorja. (Kolb Sámuel)


Az a gyülekezet, amely a szakértőire hagyja a bizonyságtétel végzését, ellentmond nemcsak Jézus Krisztusnak, hanem az első keresztyének általános gyakorlatának is. Az evangelizálás az egész gyülekezet feladata volt, nemcsak a „neves” embereké. (Leighton Ford)



Azáltal, hogy elfogadom Jézus Krisztust mint aki értem szenvedett: teljes fölmentést nyerek az igazságos büntetés alól. Az én elkárhozásom Krisztusban teljesedett be, s azért rám nézve nincs több elkárhozás. …Aki elfogadta Jézust kezesének, az elmehet szabadon, ujjal sem érintheti senki, mert tiszta. S te, barátom, akarod-e, hogy Jézus Krisztus kezesed legyen? Mert akkor szabad vagy! Így teljesedik be, hogy „az ő sebei által gyógyulunk meg”.
(C. H. Spurgeon)



Az életnek mindaddig értelme van, amíg az ember tud szeretetet adni és elfogadni.

„Az Úr velem van, mint erős vitéz.” (Jer 20,11a)

Jeremiás kesereg, hogy olyat bízott rá az Úr, amiért megverték, kalodába zárták, kigúnyolták. De vigaszt talál hite által. A tanítványok is szembesültek azzal, hogy Jézus követése nem „népszerű” dolog. Mert egészen más lesz az, aki az Úré. Nem szólhat, nem viselkedhet többé ugyanúgy, mint addig. „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…” (Gal 2,20) Pár évtizede kisvárosban értelmiséginek templomba járni – karrier szempontjából – nem volt tanácsos, meséli egy lelkész az emlékeit. Mi mit tennénk meg az Úrért? Vállaljuk őt, vagy elfutunk? Egy biztos: ő velünk van, ha őhozzá megyünk. (Kőháti Dóra)

„Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, áldott leszel jártodban-keltedben.” (5Móz 28,1.6)

Kegyetlenül nehéz a mai világban hallgatni az Úrra. Nehéz, mert minden felől zaj, morajlás, hangzavar veszi körül bennünket, és egyre nehezebb Isten beszédét meghallanunk. Pedig milyen nagy szükség lenne rá! Milyen nagy szükség lenne arra, hogy mindennap legalább csak egy fél órán át csendben legyünk, és az Úr Istenre figyeljünk. Telefon, tévé, számítógép nélkül. Ez ne legyen számunkra elképzelhetetlen! (Pongrácz Máté)

„Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.” (Zsolt 103,14)

Az alkotó ismeri csak igazán saját alkotását. A teremtő Isten is tisztában van az esendő, gyenge, gyarló ember sebezhetőségével és mulandóságával; ezt figyelembe véve, erre „emlékezve” közelít hozzá – vétkének megfelelő büntetés helyett – irgalmas szeretettel. (Smidéliusz András)

„Így szólt Jézus: »Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok.«” (Jn 8,31)

Mindannyian vissza tudunk emlékezni iskolai éveinkből szeretett tanárainkra. Miért is szerettük őket rajongva? Talán mert nem csak ismeretekre tanítottak, hanem személyesen megélt életüket hozták elénk. Jézust követni nem tantételek bebiflázását jelenti, hanem életformát, melyet a vele való közösségben tanul el a tanítvány. Itt nincs vita, csak a szeretet naponkénti csodája és a hála, hogy a tanítványa lehetek. (Sándor Frigyes)

ISTEN ÁLDÁSA A MAGÁNYBAN

Honnan jön, ó Uram, e béke bús szívemre?
Honnan jön ez a hit, mely úgy árad ma bennem?
Hisz még imént zavart voltam és zaklatott,
A kétség tengerén hánytak bősz habok,
Igazságot az ész álmaiban kerestem,
És a békét szegény orkán-dúlta szívekben.
Alig pár nap futott a homlokomon át,
S úgy érzem, tovatűnt egy század s egy világ:
Köztük s köztem a múlt mély szakadéka fekszik,
S új ember született bennem, és már növekszik.

A. de Lamartine


Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen vettél, - de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél. (Ravasz László)


Szabad akarsz lenni? Tanulj meg Istennek engedelmeskedni, másokon önzetlenül segíteni, és uralkodni önmagadon!



Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget. (C. H. Spurgeon)

A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Rom 12.12

A csalódottság nem bűn, de Isten elé kell vinni terheinket, mert különben keserűség lesz belőle. A fel nem dolgozott igazságtalanság, ha nincs bennünk megbocsátás, keserűséggé válik.



Aki hitét elvesztette, annak többé már nincs mit elvesztenie.

Seneca


Az alázat, az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja.

Pilinszky János


Csak azoktól tanultál, akik csodáltak téged és kedvesek voltak hozzád? Nem tanultál fontos leckét azoktól, akik elutasítanak téged és ellened szövetkeznek?

Walt Whitman

„Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.” (Jób 42,5–6)

Az istenfélő Jób szavai ezek, akiről becsületes és feddhetetlen élete alapján maga az Úr mondja ezt: „Nincs hozzá fogható a földön…” (Jób 1,8) Gőggel fertőzött kereszténységünkről, önhittségünkről rántja le a leplet Jób vallomása. Ha ez az Istentől dicséretet nyert ember is kénytelen rádöbbenni saját hitének és kijelentéseinek hamisságára, akkor bizonyára nekem is nagy szükségem van az önvizsgálatra. Ahogyan Luther is írja első tételében: „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: »Térjetek meg!« – azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17)”. (Smidéliusz András)



„Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek!” (Zsolt 117,1)

Az igaz istendicséret szívből fakad, és az egész élet mögötte van. Egyedül az ember képes szavaival és tetteivel dicsérni az Istent. A szeretet dialógusa is ez az életre hívó, megtartó Istennel: „Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek” – így a 119. zsoltár. Istentiszteletünk liturgiája olyan ősi, mély, magasztos, gondosan felépített elemekből áll, hogy a nyitott szívvel részt vevő átélheti benne a közösségi istendicséret, Krisztus-dicséret igazi örömét. A találkozás csodáját a Mindenhatóval. (Kőháti Dóra)

„Egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által.” (Róm 3,30)

Nagyon fontos információt közöl számunkra a mai, rövid, Pál apostoltól származó ige. Legyen valaki zsidó vagy keresztény, muzulmán vagy bármilyen más vallású istenhívő, akárhogy folytatjuk is a vallások közötti párbeszédet, akárhogy próbáljuk is egymást megérteni, egy tény elől sosem szabad kitérnünk: csak egy Isten van. Nincs több. Nekünk, Krisztus-hitre jutott embereknek éppen ezért ezt mindig hirdetnünk is kell. Krisztusban közénk jött az egy Isten. (Pongrácz Máté)

Egy szántóföldön majdnem minden búzakalász meghajolt. Csak néhány szalmaszál tartotta a kalászt egyenesen felfelé. Azt gondolták magukról, értékesebbek, jellemesebbek, mint a többi. A szél, aki tisztában volt életükkel, és jól ismerte őket, így szólt: „Persze, hogy egyenesen állnak, hiszen a kalászuk teljesen üres.”

Isten minden madárnak megadja a táplálékot, de nem dobja azt a fészkébe. (Spurgeon)

Nap és Szél azon versenyeznek, ki az erősebb. Mindkettő állítja, hogy ő. Szó szót követ, majd úgy döntenek, hogy a gyakorlat majd megmutatja, kinek van igaza. Egyszer csak látnak egy vándort, aki köpenyébe burkolózva megy az úton. Szél nagy örömmel felkiált: - Nap, fogadjunk, hogy pillanatok alatt leszedem a vándor köpenyét! Én vagyok az erősebb. Hirtelen hatalmas szélvihar lesz, tépi, cibálja a vándor köpenyét. Mire az még szorosabban beburkolózik, és valami menedéket keres a szélvihar elől. Látja, a szél, hogy nem sikerül a terve, még erősebben fúj. De kudarcot vall. Ekkor előáll a Nap, és elkezd mosolyogni, sugaraival simogatni a vándort, mire az a hirtelen melegtől egyből ledobja a köpenyét. Amit a Szél nem tudott elérni erejével, azt a Nap elérte mosolyával.

„Pál írja: Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért.” (1Tim 2,1)

Az ember ősi vágya a birtokbavétel, más szóval a magáévá tétel. A gyermek mindent bevesz a szájába, mert így érzi azt, hogy a magáévá tette. Magunkhoz öleljük a másikat, mert birtokolni akarjuk. Az igében egy más látásmód tárulkozik elénk. Az lesz a miénk, amit imádságban meg tudunk köszönni, amiért vagy akiért képesek vagyunk Isten elé állni. Előbb a szívünkre kell vennünk a másikat, Isten elé kell vinnünk, hogy ne birtokoljuk, hanem ajándékként kapjuk vissza. Mid van, amit ne kaptál volna? Ezért most mindenekelőtt… (Sándor Frigyes)

Soha nem fogod tudni, mire vagy képes, míg meg nem próbálod. (Bob Proctor)



Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz. Cselekedni: bizonyságot tenni arról, hogy tudod. Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy tudják ők is, ugyanolyan jól. Valamennyien tanulók, cselekvők, tanítók vagyunk.


Úgy nézem-e az életet, mintha az én Atyám házában folyna le? Úgy lakik-e bennem Isten Fia, mint Atyja házában?… Annyira eggyé lettél-e már Urad életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent vele beszél meg, és mindent az ő kezéből vesz el. Benned az örök gyermek él-e Atyja házában? Benned ható élete által szétárad-e otthonodban, hivatalodban, baráti körödben? (Oswald Chambers)


Van békesség, mely nem függ külső körülményektől, hanem a belül lakozó Krisztustól. Ezt semmiféle vihar nem zavarhatja meg.