Vianney Szent János gondolatai

A Szentlélek nélkül olyanok vagyunk, mint az utca köve… Végy egy követ az egyik kezedbe, másikba meg vízzel telt szivacsot: szorítsd meg mindkettőt. A kőből semmi sem jön, a szivacs meg bőven ontja a vizet. A szivacs a lélek, amelyet betölt a harmadik isteni személy, a kő meg a hideg és kemény szív, ahol nem lakik a Szentlélek.


A tiszta lélek hasonló a szép gyöngyhöz. Amíg gyöngykagylóban rejtőzik a tenger mélyén, senki sem csodálja meg. De hogyha napfényre hozzák, ragyog és magára vonja az ember tekintetét. A tiszta lélek is most rejtve van az emberek előtt, de az örökkévalóságban napfényben fog ragyogni az angyalok előtt.


Gyakran gondolok rá, hogy amikor Krisztus imádására jövünk, mindent megkaphatnánk, amit csak akarunk, ha élő hittel és tiszta szívvel kérnénk tőle. Csakhogy lám!... Mi hit nélkül, remény nélkül, vágyakozás és szeretet nélkül élünk…


Halálunkkal kiegyenlítünk egy tartozást: visszaadjuk a földnek, amit kölcsönadott… Egy csipetnyi por, csak annyi, mint egy dió; ez az, amivé leszünk. Ha valami biztos, ez biztos!


Kell szenvednünk, ha akarjuk, ha nem. Vannak, akik úgy szenvednek, mint a jobb lator, mások meg, mint a bal. Mind a kettőnek egyforma szenvedése volt. De csak az egyik tudta érdemszerzővé tenni: azzal, hogy az engesztelés szellemében viselte.


Lássátok, gyermekeim, a jó Istenen kívül semmi sem állandó, semmi, de semmi! Talán az élet? Az elmúlik. Talán a szerencse? Az elhagy. Talán az egészség? Az elromlik. Talán a becsület! Azt megtámadják. Jövünk-megyünk, mint a szél…


Mi magunk is észrevesszük, hogy ha nem szeretjük a jó Istent, szerencsétlenek, nagyon szerencsétlenek vagyunk. Ha az ember azért teremtetett, hogy szeresse a jó Istent, akkor egyedül csak Istenben találja meg boldogságát.


Mily öröm az őrangyalnak, ha tiszta lélek vezetése van rábízva!... Gyermekeim, amikor egy lélek tiszta, az egész mennyország szeretettel néz rá!


Mily szép, mily nagyszerű, hogy megismerhetjük és szerethetjük Istent, szolgálhatunk neki! Ez az egyetlen tennivalónk a földön. Elveszett idő, amit másra fordítunk.


Ó, ha angyalszemünk volna, és látnánk Krisztus Urunkat, amint jelen van az oltáron és néz minket, mennyire tudnánk szeretni Őt! Nem akarnánk többé elszakadni tőle, mindig ott maradnánk a lábainál.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Vianney Szent János gondolatai

A jó keresztény diadalszekéren járja végig a világ útját. Angyalok vonják a szekeret, s Krisztus Urunk kormányozza; a szegény bűnös viszont be van fogva saját életének kocsijába, a sátán ül a bakon, és hatalmas ostorcsapásokkal hajtja előre.


Amikor távoztok a földről, minden úgy marad, ahogyan volt; nem visztek el semmit. Ám ha az ember a földhöz tapad, nem esik jól az elválás!... A mi a legfontosabb célunk Istenhez jutni; egyes-egyedül ezért vagyunk a földön.


Annyira nem szabad elfeledkeznünk Isten jelenlétéről, amennyire nem felejthetünk el lélegezni.


Az Istennel egyesült lélekben mindig tavasz van.


Ha a feszületre néznék, amikor a jó Istent meg akarjuk bántani, hallanánk Krisztus Urunkat, amint a lelkünk mélyén szól: „Hát te is ellenségeim közé akarsz állni? Újból keresztre akarsz feszíteni?”


Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy… Ó mily jó, gyermekeim, hogy Atyánk van a mennyben!
Jöjjön el a te országod! … Ha én uralomra juttatom szívemben a jó Istent, Ő uralomra segít engem a maga dicsőségében.
Legyen meg a te akaratod… Semmi sincs, ami oly vigasztaló és oly tökéletes volna, mint megtenni Isten akaratát. Hogy jól elvégezzük dolgunkat, mindent úgy kell tennünk, amint Isten akarja, teljesen összeforrva szándékával.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma… Két részből állunk: testből és lélekből. Kérjük a jó Istent, hogy táplálja szegény „hullánkat”, és Ő azzal felel, hogy előteremt a földön mindent, ami csak megélhetésünkhöz szükséges. De kérjük, hogy táplálja lelkünket is, amely szebb minden másnál.
Istenem bocsáss meg nekünk, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. A jó Isten csak azoknak fog megbocsátani, akik maguk is megbocsátottak: ez törvény. Akadnak, akik annyira viszik az ostobaságban, hogy nem mondják a Miatyánknak ezt a részét: mintha Isten nem látna a szívük mélyére, hanem csak az ajkak mozgását figyelné.
Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts mega gonosztól. Ha jól elmélyednénk Isten jelenlétében, könnyű volna ellenállni a kísértőnek. Sosem vétkeznénk, ha élne bennünk a gondolat: lát az Isten.


Mihelyt felebarátunkat gyűlöljük, Istennel találjuk szemben magunkat, és ellenünk fordul.


Milyen gyönyörű szép is az, hogy Krisztus Urunk az átváltoztatás után éppen úgy jelen van itt, mint az égben! Ha az ember jól megértené ezt a titkot, meghalna a szeretettől. Isten kímél minket, mert gyöngék vagyunk.


Minden reggel ezt kellene mondanunk: „Istenem, küldd el nekem Lelkedet, hogy megismertesse velem: ki vagyok én, és ki vagy te!”


Ne felejtsétek, hogy igen kedves ima Isten előtt, ha kérjük a Szent Szüzet, ajánlja fel megkínzott, csupa vér isteni Fiát az örök Atyának a bűnösök megtéréséért. Ez a legjobb ima, amit végezhetünk, hiszen végeredményben minden imának Jézus Krisztus nevében és érdemei miatt van értéke…


Nem képes ez a föld kielégíteni a halhatatlan lelket, mint ahogy nem képes jóllakatni egy falat kenyér a kiéhezett embert.


Nézzétek a királyokat, uralkodókat, a föld nagyjait: bővében vannak a gazdagságnak, de elégedettek-e? Ha szeretik a jó Istent, igen, különben nem, nincsenek megelégedve. Én úgy találom, hogy nincs szánalmasabb a gazdagoknál, ha nem szeretik a jó Istent.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Szent II. János Pál gondolatai

A fiatalság az emberi élet személlyé válásának az időszaka, egyben pedig a közösségi emberré válás ideje is. A fiatalok, fiúk és lányok egyaránt tudják, hogy másokért és másokkal kell élniük, tudják, hogy életüknek akkor van értelme, ha ajándékká válik a felebarát számára.


A kultúra mindig magában foglalja az ember bizonyos tiltakozását az ellen, hogy létét pusztán dologi vagy tárgyi szintre redukálják.


A megbocsátás összeegyeztethetetlen a haragtartással és a bosszúvággyal, de nem az igazságossággal. Az igazi béke valójában az „igazságosság műve” (vö. Iz 32,17)


A tegnap bukásainak beismerése a hűség és a bátorság tette, amely segít erősíteni hitünket, s figyelmesebbé és készségesebbé tesz a ma nehézségeinek és kísértéseinek leküzdésére.


A tudományok és technika fejlődése napjainkban csodálatos, ám egyúttal félelmetes lehetőséget is ad az ember kezébe.


A világ időnként lehet számunkra veszélyes, fenyegető természeti erő – ez igaz –, de abban az emberben, aki a hitből és reményből él, működik a Lélek ereje, amely által képes szembenézni a világ fenyegető erőivel. Péter tudott járni a vízen a gravitációs törvényt legyőzve, mivel Jézus szemébe nézett. Amikor kétsége támadt, amikor elveszítette a személyes kapcsolatot Mesterével, süllyedni kezdett, és Jézus szemrehányással illette: „Miért kételkedtél, kicsiny hitű?”(vö. Mt 14,31). Péter példáján látjuk, milyen fontos a lelki életben a Krisztussal való személyes kapcsolat, amelyet szüntelenül fenn kell tartanunk, el kell mélyítenünk. Milyen formában tehetjük ezt? Mindenekelőtt az imádság által. Kedveseim, imádkozzatok, és tanuljatok imádkozni; olvassátok Isten Igéjét és elmélkedjetek róla, erősítsétek kapcsolatotokat Krisztussal a Bűnbánat és az Eucharisztia szentsége által…


Az embernek szüksége van a szépségre.


Ha igaz is, hogy hierarchikus értelemben az apostolok utódai, tehát férfiak vezetik az Egyházat, kétségtelen, hogy karizmatikus értelemben a nők hatása nem kisebb benne, sőt talán még nagyobb. Kérlek, gondoljatok gyakran Máriára, Krisztus édesanyjára!


„Ne féljetek!” Először akkor buzdítottam így az embereket, amikor elfoglaltam Szent Péter Trónját. Krisztus gyakran biztatta így az embereket, akikkel találkozott. Az angyal így szólt Máriához: „Ne félj, Mária” (Lk 1,30). Ugyanezt mondta Józsefnek is: „József, Dávidnak fia, ne félj” (Mt 1,20). Krisztus ezt mondta az apostoloknak, Péternek, több alkalommal is, s különösen a feltámadása után. Hangsúlyozta: „Ne féljetek!”. Érezte ugyanis, hogy féltek.


Olyan kereszténységre van szükség, amely mindenekelőtt az imádság művészetében tűnik ki. Meg kell tanulnunk imádkozni, újból és újból el kell sajátítanunk ezt a művészetet.


Születésünktől kezdve szüntelenül közeledünk halálunk felé, idős korban azonban évről évre egyre inkább érezzük annak közelségét, hacsak nem kerüljük akarattal ezeket a gondolatokat és érzéseket. A Teremtő úgy alkotta meg az embert, hogy idős korára szinte természetes módon megbarátkozzon a halállal.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Szent II. János Pál gondolatai

A jó és rossz közötti harc az emberi életnek megpróbáltatás jelleget ad. Erkölcsi próbatétel ez, innen ered különös szépsége. Bizonyos mértékben a megpróbáltatás ad létüknek értelmet, ezen keresztül szólít fel bennünket Krisztus, hogy valósítsuk meg Isten Országát itt e földön.


A kultúrának általában és az egyes kultúráknak is alapvető feladata a nevelés. A nevelés lényege pedig az, hogy általa az ember minél inkább emberré váljon, hogy minél inkább „legyen”, és ne csak egyre többet „birtokoljon”. Tehát mindazzal, amit birtokol, növekedjen emberségében.


A munkáskörnyezetben eltöltött négy év a Gondviselés ajándéka volt számomra. Az életemnek e szakaszában szerzett személyes tapasztalatom megfizethetetlen. Többször hangsúlyoztam, hogy talán fontosabbnak és értékesebbnek tartom egy doktorátusnál is, ami persze nem jelenti azt, hogy nem értékelem nagyra az egyetemi diplomákat.


A Szentlélek Úristen bőséges ajándékai kellenek ahhoz, hogy Krisztus örömhírét elvigyük azokra a helyekre, ahol még soha nem hirdették azt, vagy pedig olyan vidékekre, ahol azt elhanyagolták, illetve feledni hagyták. E kegyelmek elnyeréséhez szinte nélkülözhetetlen a szentek közbenjárása és példájuk követése.


Az egész emberi élet együttlétezés: a mindennapi életben a TE és az ÉN, az abszolút és a véges dimenziójában pedig a TE és ÉN együttlétezése.


Az Egyházban egész történelme folyamán a legnehezebb körülmények közepette is mindig a szentek voltak a megújulás forrása és kezdeményezői. Ma buzgón és kitartóan esedezzünk Istenhez szentekért!


Emlékszem, egyszer levelet kaptam egy tudóstól. Ez a levél mélyen meghatott. Szerzője ezt írja (emlékezetből idézem, mivel az eredeti levél valahol elkallódott, tartalmára azonban valószínűleg halálomig emlékezni fogok): a tudomány útján tulajdonképpen nem találom Istent. Vannak azonban olyan percek – leggyakrabban, ha a természet nagyságával, pl. a hegyek szépségével szembesülök –, amikor különös dolog történik velem: én, aki a tudásom útján nem találom Istent, ezekben a percekben valami határozott bizonyossággal érzem, hogy Ő van. És ez imára indít.


Korunk egyik aggasztó jelensége, hogy sokan elveszítették a vétek és a bűn iránti érzéket. Ha az ember nem ismeri el többé bűnösségét, nem tudja elfogadni a bűnbocsánatot, nem képes a kiengesztelődésre. Napjaink veszélye, hogy az ember, Isten elé helyezve magát, önmaga akarja eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Az ősi lázadás jelenik meg újra.


Olyan nemzet fia vagyok, amely történelme során a legkegyetlenebb megpróbáltatásokat élte át, melyet szomszédai többször is halálra ítéltek – mégis életben maradt, és önmaga maradt!


Sokszor elgondolkoztam ezen a kérdésen: hogyan lehet teljes mértékben helyreállítani az ember által barbár módon felforgatott erkölcsi és társadalmi rendet? A bibliai kinyilatkoztatás fényében elmélkedve arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez csak az igazságosság és a megbocsátás együttes érvényesülése által lehetséges. Az igazi béke tartóoszlopai az igazságosság, és a szeretetnek az a sajátos formája, amely a megbocsátásban nyilvánul meg.


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

A kereszt átöleli a világot: átöleli a világ négy táját, mindenkinek jut belőle egy kicsi.

A szentek nem kímélték magukat, csakhogy meglássák Istent és érte dolgozzanak. Elfelejtettek minden teremtett dolgot, csakhogy Őt megtalálják: így jut el az ember a mennyországba…

A Szentlélek erő. A Szentlélek tartotta fönn Oszlopos Szent Simont az oszlopon. Ő adott kitartást a vértanúknak, nélküle elhullottak volna, mint a falevelek.

Amikor meggyújtották alattuk a máglyát, a Szentlélek vette el a tűz melegét az istenszeretet forróságával.
A szeretetből teremtett ember nem élhet szeretet nélkül: vagy Istent szereti, vagy önmagát és a világot.

Az ember legszebb feladata imádkozni és szeretni. Imádkozzatok és szeressetek, mert ez az ember boldogsága a földön!
Az embernek nincs bátorsága hordozni a keresztet; ez nagy hiba, mert akármit is tegyünk, a kereszt fogva tart minket, nem tudunk előle menekülni.

Ebben a világban élünk, de nem vagyunk ebből a világból valók, hiszen minden áldott nap így imádkozunk: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” – Jutalomra tehát csak akkor számíthatunk, miután hazaérkeztünk az atyai házba.

Ha képtelenek vagytok imádkozni, rejtőzzetek őrangyalotok mögé s bízzátok meg őt, hogy imádkozzék helyettetek!
Legalább negyedórát kellene fordítanunk az előkészületre, hogy jól hallgassuk a szentmisét. Meg kellene semmisülnünk a jó Isten előtt az ő mélységes megsemmisülésének példájára, amelyet az Eucharisztiában látunk. Lelkiismeret-vizsgálatot kellene tartanunk, mert a jó misehallgatáshoz a kegyelem állapotában kell lenni.

Milyen nagy a lélek! – Hogy fogalmunk legyen nagyságunkról, gondoljunk gyakran a mennyországra, a Kálváriára és a pokolra.
Ó, ha megértenénk azt a nagy jót, hogy mi egyáltalában szerethetjük Istent, állandó elragadtatásban élnénk…

Soha ne felejtsétek el az Üdvözítő szavait: „Gyermekem, ha követni akarsz, vedd fel keresztedet, és kövess engem” Ne egy napig, ne egy hétig, ne egy éven át, hanem egész életedben!

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Szent II. János Pál gondolatai

Az irgalmas szeretetre leginkább azoknak van szükségük, akik egymás közvetlen közelében élnek: a házastársaknak, a szülőknek, és gyermekeknek, a barátoknak; de nem szabad hiányoznia sem a nevelésből, sem a lelkipásztori munkából.


Bár életünkhöz szükségünk van anyagi javakra, az emberi boldogságot nem lehet merőben anyagi jólétre építeni.


Don Bosco leginkább életével tanít.


Ha a gazdaságilag és politikailag elnyomott nemzetek fejlődését akadályozó bűnös struktúrákra gondolunk (vö. Sollicitudo rei socialis 37), valóban elfog bennünket a kísértés, hogy feladjuk a küzdelmet a legyőzhetetlennek látszó erkölcsi rossz ellen. Milyen sokan érzik erőtlennek és tehetetlennek magukat a kilátástalannak látszó nehéz helyzetekkel szemben! Krisztus azonban felszólít bennünket, hogy győzzük le a rosszat, és ez bizonyossággal tölt el bennünket, hogy még a rossz legszilárdabb struktúráit is le lehet győzni, helyükre állítva a „jó struktúráit” (vö. uo.39).


Kedves fiatal Barátaim, nagy veszélyt jelent számotokra a reklámok rossz befolyása. Ezek ugyanis az erőfeszítések kerülésére irányuló természetes emberi hajlamokat szítják, az ember vágyainak azonnali kielégítésére csábítanak, és emellett az általánossá váló fogyasztói társadalmi szemlélet azt diktálja, hogy önmaga megvalósítását mindenekelőtt az anyagi javak élvezetében, kihasználásában keresse.


Non omnis moriar – Nem halok meg egészen – Az, ami bennem elpusztíthatatlan, most szemtől szemben áll Azzal, Aki Van!






http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

Dolgozzunk, gyermekeim, dolgozzunk! Eljön a nap, amikor úgy találjuk, hogy semmi sem volt túl sok a mennyországért.


Ha már meg vagyunk fosztva a szentségi áldozástól, legalább pótoljuk, amennyire lehet, lelki áldozással. Ezt minden pillanatban végezhetjük, hiszen úgyis állandóan vágyakoznunk kell a jó Isten látogatása után.


Hát mit csinált nekünk a jó Isten, hogy gyakorta megszomorítjuk, hogy újra halálra visszük azt, aki megváltott minket a pokoltól? Kellene, hogy minden bűnös, amikor a tiltott öröm után megy, találkozzék az úton, mint Szent Péter, Krisztus Urunkkal, aki így szólna hozzá: „Oda megyek , ahová te most mégy , hogy ott újból keresztre feszíts.”


Milyen nagy dolog az is, hogy van szívünk, és bár egészen kicsiny, mégis arra való, hogy Istent szeresse! Mily szégyenletes tehát, hogy az ember, akit Isten ily magasra helyezett, oly mélyre tud süllyedni!


Milyen szép a mennyei és földi Egyház egysége! Amint Szent Teréz mondta: „Ti már győztetek, mi még harcolunk, de egyek vagyunk Isten dicsőségére”.


Ó, ha a keresztények képesek volnának megérteni Krisztus Urunk lelkében szóló szavait: „Szegénységed ellenére is közelről akarom látni szép lelkedet, amelyet magamért teremtettem. Oly nagynak alkottam, hogy csak én tudom betöltetni. Oly tisztává tettem, hogy csak az én testem táplálhatja. „


Valaha Krisztus Urunk járókká tette a sántákat, meggyógyította a betegeket, föltámasztotta a halottakat. Sokan voltak ott, akik tulajdon szemükkel látták a csodákat, és mégsem hittek. Az emberek mindig, mindenütt egyformák. Hatalmas az Isten – de a sátánnak is megvan a hatalma és arra használja, hogy vakká tegye a szegény világot.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6