2018. november 10., szombat

A lelki szolgálat nem robot, hanem valóságos boldogság. Erről a gyönyörről azok semmit sem tudnak, akik mindenből kenyérkérdést csinálnak.


Amikor adsz, magad töltődsz fel, és amikor önzően megragadsz valamit, magad üresedsz ki. Az, hogy elveszel valamit, nem ugyanaz, mint amikor kapsz. Amikor jó szándékúan elfogadsz, akkor is feltöltődsz. Adj és fogadj el, de ne vegyél el!


„Amikor látta Jézus a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.” (Mt 9,36)
A pásztor szó nem csupán a lelkipásztort jelenti, hanem a vezetőt. A pásztorok a nép vezetői. S amint arról több ószövetségi szakasz is szól (például Ezékiel 34), a hűtlen vezetők legnagyobb vétke az, hogy megnyomorítják a rájuk bízottak életét. Éppen ezért várja annyira Izrael a Messiást, az igazi pásztort, a hűséges vezetőt, az utolsó idők teljes joggal felruházott királyát, aki majd helyreállítja Izrael dicsőségét, és elhozza a békesség és jólét idejét. (Kőháti Dóra)


„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”
Rómaiakhoz írt levél 8.28 Sokáig húzódott, amíg Pál apostol eljutott Rómába. Emiatt, hogy bátorítsa az ott élő keresztényeket, írta ezt a levelet nekik. Pál mindenképpen a saját tapasztalatait is hozzáadva teszi ezt a meglepő kijelentést. Írja ezt azokban az években, amikor szorgosan üldözték a hívőket.
Pál, korábban maga is buzgó farizeusként azon volt, hogy letartóztassák a keresztényeket, bebörtönözzék és, ha kell meg is öljék őket. Isten egyik kiemelkedő csodája volt, amikor Pált ebben az igyekezetben megállította. Egy csapat ember élén Damaszkuszba ment letartóztatási paranccsal, hogy elfogja az ottani keresztényeket. Az úton hirtelen nagy világosság támadt, Pál leesett a lováról és megvakult. Jézus Krisztus jelent meg neki, és feltette a nagy kérdést: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (Saul volt Pál másik neve.) Az emberei bevitték a városba. Isten pedig szólt egy ottani kereszténynek, Anániásnak, hogy menjen el Pálhoz, aki vakon fekszik egy házban és imádkozzon érte. És Isten csodát tett! Pál megtért, meggyógyult és Jézus Krisztus követője lett.
De a zsidó főpapok és azok követői ellene fordultak. Így hát Pál igen sok üldöztetést szenvedett el. Így ír a saját dolgairól a 2 Kor. 11.23-28-ban: „Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja.”
Nem megdöbbentő? És ugyanez a Pál apostol írja, hogy akik Istent szeretik, minden a javukra szolgál. Talán mást vártál. Elfogadhatóbb lenne, ha olyasvalaki írta volna ezt az igeverset, aki egy igaz „nagymenő” volt. Akinek minden sikerült az életben. Olyasvalaki, aki szerette Istent és minden bajtól, nehézségtől mentes lett volna az élete. Az igen! Annak igazán könnyű lett volna ezt írnia. De nem így volt. Pál sokkal több szenvedésen ment át, mint sokunk együttvéve egész életünkben. És mégis azt írja, hogy mindez a javát szolgálja. Mennyire ellentétes ez az egész a mai sikerorientált közgondolkodással. Mert ma az a nagymenő, akinek minden egy csapásra sikerül. Aki könnyedén átjut minden nehézségen. De az élet nem ilyen egyszerű. A hollywoodi filmek sokszor álomvilágba ringatnak. Az élet egy harc, amiben vagy egyedül, vagy segítséggel küzdünk.
Bizonyára sokszor megtapasztaltad te is, hogy szülőkre, rokonokra, barátokra számítottál. Ez több alkalommal bejött. De néha nem, és keserű csalódás volt benned. „Már senkire sem számíthatok!?” – kiáltottál fel. Erre az a válaszom, hogy van valaki, akire mindig számíthatsz: Ő Jézus Krisztus, az Isten Fia! Pál is Őrá alapozta megtérése után az egész életét. Tudta, hogy Ő a Megváltója és Szabadítója. Ő az, aki életét adta érte a kereszten, Ő a világ Megmentője.
Pálban volt egy megrendíthetetlen hit. Hitte azt, hogy Isten szemmel követi életét. Gondot visel rá. Mélyen hitte, hogy semmi nem történik vele, amiről Isten ne tudna. Tudta azt, hogyha bajok és nehézségek közé is jut, Isten segítséget ad neki. Micsoda mély hit!
Ez egy olyan hit, ami a tied is lehet. Azért volt benne ez a mély meggyőződés, mert Istenre bízta az életét. Ennek következtében más szemszögből nézte az élete eseményeit. Tudta azt, hogy a mindenható Isten, aki teremtette az egész világmindenséget, minden percben látja őt.
„Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat szolgálja…” – írja mintegy próféciaként a Rómában élőknek: azoknak, akik közül sokakat a vadállatok elé vetettek.
Manapság nem kell ilyen borzalmakkal szembenéznünk. Ugyan vannak emberek, akik most is életveszélyben vannak, de a mi nyugati világunkban ilyen nem fenyeget. De vigyázzunk, mert a jólétnek is nagy veszélyei vannak, mert az emberi gyarló természetünk végett lanyha hithűvé és világiassá válhatunk. Mekkora csapda ez! De jó lenne, ha felismernénk, hogy a biztonság és a jólét közepette is buzgón keresnünk és kérnünk kell Istent.


El ne felejtsük, hogy Jézus rejtett kincs: kevés a száma azoknak a lelkeknek, akik föl akarják fedezni, mert az emberek azt szeretik, ami fényes…
Kis Szent Teréz


HINNI TANÍTS URAM

Hinni taníts Uram, kérni taníts,
gyermeki nagy hitet kérni taníts!
Indítsd fel szívemet,
buzduljon fel neked,
gyűjteni lelkeket! – kérni taníts!

Hinni taníts Uram, kérni taníts,
lélekből lelkesen kérni taníts!
Üdvözítőm Te vagy,
észt, erőt, szívet adj,
Lelkeddel el ne hagyj! – kérni taníts!

Hinni taníts Uram, kérni taníts,
gyorsan elszáll a perc, kérni taníts!
Lásd gyengeségemet,
erősíts engemet,
míg diadalt nyerek, – kérni taníts!

Hinni taníts Uram, kérni taníts!
Jézus, te visszajössz, várni taníts!
Majd, ha kegyelmesen nézed az életem,
állhassak csendesen, – kérni taníts!



Imádkozni nem annyi, mint koldulni, hanem annyi, mint Istenben élni és Benne lélegezni.


„Ítéljétek meg, mi a kedves az Úrnak.” (Ef 5,10)
Isten népe nem kész recepteket kap az élethez, az egyház nem aprólékos előírásokat ad, hanem élő, ige által átjárt és „befolyásolt” lelkiismeretet. S ezekhez a szabadságot: mindenki maga ítélje meg, mi a kedves az Úr előtt! Ami pedig kedves az Úr előtt, az csakis a javunkra válik. Így élhető az élet! (Hafenscher Károly)


„Jézus által vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.” (Zsid 13,15)
Sokszor hallunk a Lélek gyümölcseiről, s jól ismerjük őket a Galatákhoz írt levélből: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás”. Mai igénk egy új gyümölcsről ír: Isten dicsőítéséről. Mennyire hiányzik ez az életünkből! Árad a panasz, könyörgés, kérés imádságainkban, de Isten végtelen nagyságának és szeretetének dicsőítése alig hangzik fel ajkainkról. Egy dal mindezt így fogalmazza meg: „Itt vagyok most, jó Uram, hozzád száll e dal. Tudod, sokszor hívtalak, de ma másképp szól e hang. Mert ma nem azt kérem, hogy adj még, nem könyörgök: figyelj rám, csak azt mondom, hogy szeretlek, Atyám!” Gyönyörű gyümölcs az ember életében, ha bármilyen élethelyzetben ki tudja mondani: Szeretlek, Atyám! (Deák László)


Jézusom, kit szívemből szeretek, tudom, hogy nincs gyümölcse lelkemnek, ha Szentlelkednek harmata nem öntözi és szereteted sugara nem melegíti; kérlek, légy irgalmas hozzám, végy szerető karodra és gyullaszd föl bennem Lelkednek tüzet. Íme: testemet és lelkemet neked adom, legyen a tiéd.


Különbség van abban, hogy az Úr kezéből csak felüdülést fogadunk el, vagy pedig békét találunk nála.


Maradj a keskeny úton, az igazság és őszinteség útján, és meglátod, ez vezet számodra a lehető legjobb megoldáshoz.


Megtaláltalak,
mert megnyitottad,
mert megmutattad
az önmagadhoz
vezető utat.
Meg-megindulok,
bár gyengeségem,
tört reményem
szinte
visszafog.
De mégis,
és benned bízva csak,
járok, mert jó úton halad,
tudom, a sorsom,
hisz megtaláltalak.


Minél inkább törekszünk az igazság felé, annál nagyobb szükségünk van a pontosság és aprólékosság tulajdonságaira. (C.W.Gluck)


ODAADÁS
Járjak vakon Uram, a Te utaidon,
Mint kisgyermek, terved tudni nem akarom.
A bölcsességnek Atyja vagy, s az én jó Atyám.
Hozzád vezetsz, bár vezess át vak éjszakán.
Uram, legyen, amit Te akarsz: készen vagyok!
Ha az életben nem adsz is boldog napot.
Hiszen az idő Ura vagy, Tiéd a kor,
És örök imád enyém lesz majd valamikor.
Valósítsd meg terveidet, gondolatod.
Segíts, ha áldozatra késztet sugallatod!
Felejtsem el mindenestől kis önmagam,
Halljon meg az én, és csak Neked éljek, Uram!
Edith Stein


Tehát, ha az embernek van egy ideálja, akkor rengeteg dolog történhet meg, de ő elsétál mellettük. Észre sem veszi az ilyen kegyeket, mert van egy ötlete, van egy elképzelése arról, hogy neki mi kell, s ki ő, s közben elveszíti azt, amije éppen van, mert valami másért küszködik. Szerintem ez rettenetes dolog.