Az imához nem megfelelő hely kell, hanem kellő akarat.

„Beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.” (Zsolt 40,11)

Aki az Úr kegyelme örökösének tudhatja magát, a legnagyobb boldogságot élheti át, amely embert érhet ezen a földön: a legnagyobb ellenség, a bűn, a halál és az elmúlás fölötti győzelmet. Ez az az örömhír, amelyre titkon, kimondatlanul is vágyunk, s ha a miénk, egyszerűen képtelenek vagyunk magunkban tartani. Ezért beszélünk és ezért kell beszélnünk Jézusról és a vele való kapcsolatunkról, hogy mindenkihez eljusson az ő kegyelmének jó híre. (Zsíros András)

„Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak.” (1Pt 1,10)

Péter apostol a Krisztusban megvalósult isteni cselekedetről beszél, mely a számunkra üdvösséget szerzett. Érdekes, hogy az apostol már a próféták kijelentéseiben felfedezte a Krisztusról szóló örömhírt, hogy már jó előre meghirdették a Krisztusra váró szenvedéseket és az azt követő dicsőséget. A próféták látták és tudták, mert Isten kijelentette nekik, hogy az ő közvetítésükkel az evangélium hirdetői nekünk is elmondják, és így előttünk is nyilvánvaló legyen az Úr hatalma, hogy áldjuk őt, és magasztaljuk szent nevét. (Isó Zoltán)

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

Wass Albert


Gyanús az a kereszténység, amely csak a négy fal között meri mondani: Hiszek Jézus Krisztusban. (Luther Márton)

„Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8)

Lehet, hogy gondolkodtunk már azon, miért csak akkor vesszük észre, hogy kik is azok, akik minket szeretnek, amikor elveszítjük őket. Ahogy a gyerek is csak akkor veszi észre, hogy milyen jó dolga van a szülői házban, amikor onnan elkerül. Sajnos Istent is csak akkor vesszük észre, amikor már mindent elvesztettünk. – Uram, add, hogy ma tudjak annak örülni, hogy a tiéd lehetek! (Sándor Frigyes)

Ha segíteni hívnak: vidd el egész magadat, de közben felejtsd otthon a saját akaratodat.

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15)

Isten sokszor kérésünk nélkül is megsegít, és törli a sátán programját az életünkből. Mégis azt szeretné, ha gyermeki bizalommal kérnénk is őt erre, hogy örömmel teljesíthesse kérésünket. (Véghelyi Antal)

Isten nem olyan kegyelmet ad, melyet nekünk kell megőrizni, hanem olyat, mely minket őriz meg.


„Megáll az Istennek Igéje, És nem állhat senki ellene.” (RÉ 171) Az „Ige kőszálként megáll”. Legyünk egyre edzettebb lelki hegymászók!


Minden embernek, aki Krisztust nem ismeri, vagy csalódott szíve van, vagy olyan szíve, amely olyan dolgok után vágyik, amelyekben egész biztosan csalódni fog.

Vida Sándor


Sokkal könnyebb a helyes keresztény életről beszélni, mint az életünkkel megmutatni. (Szikszai György)


Úgy gondolkodjatok, mintha minden gondolatotokat lángbetűkkel írnák fel az azúrkék égre, hogy mindenki láthassa azokat. És ez így is van. Úgy beszéljetek, mintha az egész világ egyetlen fül volna, amely azt hallgatja, hogy mit mondotok. És ez így is van. Úgy cselekedjetek, mintha minden cselekedetetek a saját fejetekre szállna vissza. És ez valóban így is van. (Mikhail Naimy)

„Ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Fil 3,7–8a)

A piacgazdaság korában különösen is sokat mondogatjuk: nyereség. Szinte minden erről szól. Kinek milyen nyeresége volt. Ha nem hozta meg a várt nyereséget a tevékenység, akkor kár volt az egészet csinálni. Ha nincs nyereség, az kár. Pál apostol úgy lett azzá, aki lett, hogy rádöbbent: az igazi nyereség Jézust megnyerni, és a legnagyobb kár őt elveszíteni. Sajnos mi többnyire úgy nyerünk, hogy Jézust veszítjük el érte. Így a kárból végül kárhozat lesz. – Uram, add, hogy mulandó javakért ne tagadjalak meg, hanem tudjam érted mindazt kárnak ítélni, ami tőled elválaszthatna! (Sándor Frigyes)

„Az alázatosaknak az Úr kegyelmet ad.” (Péld 3,34)

A Jézussal való élet egyik legfontosabb gyümölcse az alázatosság. Az a fajta gondolkodás, amely nem elvárással tekint a világra, nem gondolja, hogy lenne bármi, ami járna neki. Jézus mindent megérdemelt volna, még sokkal többet is, mint ami egy embernek kijuthat ebben a világban. Ő mégis lemondott minden dicsőségről azért, hogy bennünket megmentsen. Akiben ugyanez a szeretet lakik, képes bármilyen nehézséget alázattal elfogadni. Ez az az út, amelyen Jézust követve eljuthatunk az általa megszerzett kegyelembe. (Zsíros András)

Az élet olyan, mint a mellény: ha rosszul gombolta az ember, hiába keresi rajta a hibát. Ki kell gombolni végig az egészet, és kezdeni elölről.

Wass Albert

Az élő hit, az amely képessé teszi az embert arra, hogy hajóját a jelen körülmények partjától eltaszítva, hullámzó tengerrel és tomboló viharral szembeszálljon, és akkor is állhatatos maradjon, mikor a Mester aludni látszik. – Az ilyen hit, mint a valódi drágakő, igen ritka.



Az igazi gyakorlatiasság az örökkévaló dolgokra való készülődés.


Az imádság élő víz, amellyel szomjúságát csillapítja a lélek. Az imádság lelki lélegzés.


Az Isten igazság, ezért imádságunknak igaznak kell lennie, miként az életünknek is. Az Isten világosság, imádságunkat a lélek és a szív világosságából kell felajánlanunk. Az Isten szabad, ezért imádságunkban szabadon kell kiöntenünk szívünket. Micsoda gazdagsága ez az emberi léleknek! Imádság által elérhetjük az Istennel való egységet.
Az imának mindig őszintének és szabadnak kell lennie, nem pedig erőtlennek és gúzsbakötöttnek a megszokástól és az ismétléstől. Legyen az ima a lélek szabad és tudatos kiöntése Isten színe előtt. Mert Isten állandó odafordulást vár tőlünk az imában, hogy - mivel elfordultunk Tőle - magához vonjon, megtisztítson és átöleljen szeretetével.
Imádság idején higgyük szilárdan, hogy minden gondolatunk, minden szavunk valósággá válhat, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Ne szalasszuk el az alkalmat, hogy másokért imádkozzunk. A legnagyobb tett, amit az ember tehet a másikért: imádkozik érte. Az Úr gyönyörködve tekint szeretetünk imájára. Ezen felül a másokért mondott ima magának az imádkozónak is hasznos, mert megszilárdítja a hitet, az Istenbe vetett bizalmat, és eltölt bennünket szeretettel Isten és a felebarát iránt.

Milyen szépek az imádságaink! De megszoktuk őket. Úgy kellene vennünk, mintha először hallanánk és mondanánk őket. Imádságod közben helyezd szívedet szilárdan az ima szavaiba, azzal a bizonyossággal, hogy azokban a Szentlélek kincsei vannak elrejtve: az igazságosság, a világosság, az élő tűz, a bűnök bocsánata, a szív békéje és öröme, élet és üdvösség.


Egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet. (Don Bosco)



Egy gyermek intelmei szüleihez:
- Tudom, hogy mindent meg akarsz nekem adni. A legtöbb amit adhatsz, nem az anyagiak bősége, hanem a figyelem, családunk benső öröme és főként egy-két kistestvér.
- Ne kényeztess el! Tudom jól, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tőled.
- Légy velem határozott! Ez azért fontos nekem, mert ez által érzem magam biztonságban.
- Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek fel! Te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethet.
- Ne viselkedj velem úgy, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen valójában vagyok! Ezzel csak azt éred el, hogy ostoba módon "nagy"-ként próbálok viselkedni.
- Ne javíts ki mások előtt! Sokkal többet érsz el, ha kettesben csendben elmagyarázod, hogy miben hibáztam.
- Ne tégy úgy, mintha a hibáim bűnök volnának! A kettő összekeverése megzavarja bennem az igazi értékek kialakulását.
- Ne védj meg cselekedeteim következményeitől! Néha szükségem van arra, hogy - fájdalmak árán is - magam tapasztaljam meg a következményeket.
- Ne vedd rossz néven, ha azt mondom: nem szeretlek! Legtöbbször nem te vagy az, akit nem szeretek, hanem azt a hatalmat, amely akadályoz, hogy kedvem szerint éljek.
- Ne törődj sokat apró egészségi panaszaimmal! Néha csak azt szeretném elérni, hogy rám figyeljenek.
- Ne korholj állandóan! Ha folyton zsörtölődsz, csak úgy tudok védekezni, ha süketnek tettetem magam.
- Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam! Ezért tűnik néha úgy, mintha nem lennék "becsületes".
- Szánj rám mindennap időt és ne rázz le, ha kérdésekkel fordulok hozzád! Ha nem figyelsz és nem válaszolsz, egy idő után abbahagyom a kérdezést és máshol keresek választ a kérdéseimre.
- Légy következetes! Ha nem vagy következetes, zavartnak érzem magam és nem tudok többé bízni benned.
- Ne mondd nekem, hogy félelmeim butaságok! Nagyon is valósak ezek a félelmek, és csak úgy tudsz nekem segíteni, ha megpróbálsz megérteni.
- Sose tégy úgy, mintha te tévedhetetlen és tökéletes lennél! Túlságosan nagy lesz a csalódásom, amikor rádöbbenek, hogy egyik sem vagy.
- Ne gondold, hogy elveszíted a tekintélyed, ha bocsánatot kérsz tőlem! Az őszinte bocsánatkérés meleg érzéseket ébreszt bennem.
- Ne felejtsd el, hogy szeretek kísérletezni! Kérlek, nyugodj bele próbálkozásaimba, nem tudok meglenni ezek nélkül.
- Ne felejtsd el, hogy milyen gyorsan felnövök! Biztos nehéz neked lépést tartani velem, de kérlek, legalább próbáld meg.
- Ne felejtsd el, hogy nem tudok létezni szeretet és megértés nélkül! Talán nem is kell ezt neked mondanom. Vagy mégis?
- Kérlek, tartsd magad jó kondícióban és légy egészséges! Szükségem van rád!



Előfordul, hogy amire vágysz, ott van az orrod előtt. Csak ki kell nyitnod a szemed, hogy észrevedd. (Meg Cabot)



Ha adnod kell valamit: egész sziveddel adj, és közben magad előtt is elrejtve maradj.



Ha tiszta lélekkel és gyermeki egyszerűséggel imádkozunk Istenhez, akkor... ez az imádság áttöri az egeket.

Keresztes Szent János


Isten a szeretet cselekedeteit nem annyira a nagyságuk, hanem inkább indító okuk miatt becsüli. (Spurgeon)

„Látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.” (Zsolt 98,3)

Milyen nagyszerű, hogy a zsoltáros úgy tapasztalja: minden nép meglátta és felismerte Isten szabadítását, csodálatos cselekedetét. De jó lenne, ha ma is így lehetne: minden ember felismerné és meglátná Isten szabadító cselekedetét, hogy Jézus áldozata révén megszabadultunk a bűntől és a haláltól. Milyen sokan nem látják, nem tudják ezt, és ezért különböző pótlékokhoz, jóslásokhoz és szellemekhez szaladgálnak! Ezért nekünk is hirdetni kell – ahogyan az apostol mondja – az evangéliumot, hogy az örömhír mindenütt hangozzék. Mindenki ott végezze ezt a szolgálatot, ahol él, ahol az ő területe van. (Isó Zoltán)

Milyen nagy a te türelmed, Istenem! Tőled születik minden egyes nap, te öntöd a napsugarat jókra, gonoszokra; te áztatod a földet esőiddel, jótéteményedből senki sincs kizárva, megkülönböztetés nélkül adod a vizet igazaknak és gonoszoknak. Egyforma türelemmel bánsz a bűnösökkel és az ártatlanokkal, azokkal, akik ismernek téged, és azokkal, akik tagadnak, akik hálálkodnak és akik hálátlanok. Gyakran, sőt állandóan keserítenek a sértések, de te mégsem engeded szabadjára méltatlankodásodat, türelmesen vársz az ítélet napjára. S mivel a te hatalmadban van a megtorlás, inkább türelemmel, hosszan várakozol, vagyis kegyességedben inkább elhalasztod az ítéletet, arra várva, hogy az ember gonoszsága, ha egyáltalán lehetséges, végül mégis megváltozzék.

Szent Ciprián


Néha az életben, te találsz egy különleges barátot. Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak. Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni. Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd. Ez az örök barátság.

„Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.” (Jób 12,16)

A tévelygő ember gondolkodását, cselekedeteit és egész életét – számítógépes kifejezéssel – a tévelygésbe vivő sátán programozza. Istennek azonban hatalma van e program eltörlésére és helyette az üdvösség programjának installálására. (Véghelyi Antal)

Volt egy ragyogóan prédikáló barát, aki bárhova ment, nagy tömegeket lelkesített fel ragyogó ékesszólásával, kulturált beszédével és a géniuszával. Az értelem és a tudás minden vonzó ajándékával rendelkezett. Mindenütt vele volt egyik szegény, vak testvére is, akinek egyáltalán nem voltak ajándékai. Egyszerű, szent életet élt, és térdepelve imádkozott, míg az erő és intelligencia embere prédikált.
Egy napon, amikor az emberek megint föllelkesültek és szokatlan tűzbe jöttek a prédikációtól, a prédikátornak látomása volt. Látta, hogy megnyílt az ég, és Isten dicsősége áradt le a földre. De azt is észrevette, hogy a mennyei dicsőség nem az ő fején nyugodott meg, hanem a lábánál térdeplő alázatos testvérén, és az ő arcáról tükröződött tovább a tömegre.

A bocsánatkérést nem a vétkes szokta kezdeni, hanem akiben nagyobb a szeretet.


A csalódottság nem bűn, de Isten elé kell vinni terheinket, mert különben keserűség lesz belőle.


A hit nem jótéteményeket váró kancsal égre pillantás, hanem a lélek állapota, énünk beállítottsága Krisztussal, Krisztus iránt. (Luther Márton)



Aki engedelmesen lépést tart Istennel, az korának testies irányzatai közt is meg tud állani. (Kroeker)


Aki neked pletykál, rólad is fog.


Az embernek lelke van, amely hinni és repülni tud, s ez a lélek halhatatlan és farkasszemet néz a világgal. (Márai Sándor)

„Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izráel házának tett. Mind beteljesedett.” (Józs 21,45)

Józsué az Isten által Ábrahámnak, Izráel ősatyjának tett ígéretekről mondja ezt. Ezek az ígéretek már elhangzásukkor lehetetlennek tűntek. Az idős Ábrahámnak és Sárának a természet rendje szerint már nem születhetett gyermeke, akitől nép származhatott volna, amely Kánaán földjét kapta volna örökségül. Aztán Izsák mégis megszületett. De Ábrahám egyszer parancsot kapott, hogy áldozza föl. Az ígéretek teljesülése ekkor megint lehetetlennek látszott. Ám Izsák életben maradhatott, és fia, Jákób Egyiptomba került, ahol tizenkét törzs atyjává lett. Később új dinasztia került trónra, és a fáraó elhatározta Isten népének kiirtását. Ekkor az ígéretek megint elveszni látszottak. Ám Isten tíz csapással sújtotta Egyiptomot, és a nép Mózes vezetésével kivonulhatott. A Vörös-tenger partján azonban a fáraó hadserege utolérte őket. Ekkor megint úgy tűnt, hogy az ígéretek sosem valósulhatnak meg, mert az egész nép odavész. Isten azonban közbelépett, és a fáraó hadseregével együtt elpusztult a tenger hullámaiban. Azután negyvenesztendei pusztai vándorlás következett, amely alatt a nép életben maradása újra meg újra kétségessé vált. Isten mégis minden esetben megmentette őket, és végül Józsué vezetésével bevonulhattak az ígéret földjére. Isten az új szövetség népének a földi Kánaánnál is nagyszerűbb ígéretet adott Jézus Krisztus által: az örök élet és üdvösség ígéretét. Ezt keresztségünkben mindannyian személyre szólóan megkaptuk. Teljesülése bűneink és a ránk váró halál miatt olyan lehetetlennek látszik, mint az Ábrahámnak adott ígéreté Izsák oltárra helyezésekor. Isten azonban nem ismer lehetetlent, és ahogy Ábrahámnak tett ígéretét teljesítette, úgy az újszövetségi népnek tett ígéretét is teljesíti. Ha Ábrahám hitével hiszünk, megbocsátja bűnünket, és nemcsak a bűn zsoldját fizeti ki halálunkkal, hanem kegyelemből Krisztus halálának örök életet termő gyümölcsében is részesít. (Véghelyi Antal)

Ha tenned kell valamit: tedd egészen szépen, és légy mindig mindenre áldozatkészen.


KERESZTÚTON

,,Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.''
(Iz 49,6)

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek...?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...?
Az ostorozásnál eltakarnál engem...?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig...?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...?

Tudod-e karodat szélesre kitárni...?
Az egész világért áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?

Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...?
Magadat feledve életemet élni...?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...

Szent-Gály Kata


Könnyek völgyén vándorolok én, de az bővizű források völgye lesz... Megyek tovább, egyre följebb... Uram, Neked adom szívem, szerelmed legyőz engem. Uram, szeretem kereszted, Uram szívedben élek... Uram, szeretem kereszted, Uram szívedben élek.

„Krisztus mondja: „Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”” (Jn 15,5)

A bűneinket hordozó Jézus nem pusztán egyszeri alkalommal segít rajtunk. Jelenlétére, támogatására egész életünk során szükségünk van. Hiszen erőnk újra elhagy, tiszta lelkünket újra beszennyezzük, megújult életünkkel vissza-visszatérünk a régi, megszokott utakra. Jézus nélkül újra elveszettek, bűnösek, gyengék lennénk. De ha vele maradunk, az ő bűnhordozó kegyelme is velünk marad, és kifogyhatatlan szeretetével minduntalan a helyes irányba tereli az életünket. Az igaz szolga segítségére életünk végéig rászorulunk. Egyedül így teremhetjük az ő szeretetének gyümölcseit. (Zsíros András)

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te türelmesen és alázatosan viselted az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a keresztünket, bízva abban, hogy Te támogatsz.


Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani.

Seneca


Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs, ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve. (Schopenhauer)



Segíts meg, hogy lehessek szelíd és alázatos lelkű! Enyhítsd meg indulataimat, és tégy hajlandóbbá minden ember iránt való szívességre és jóságra! Tégy engem gondolkozásomban jóságossá, beszédemben kedvessé, cselekedetemben nemessé! Taníts meg arra, hogy nagyobb áldás adni, mint kapni, hogy édesebb magamról megfeledkezni, mint magamat előtérbe tolni! Ámen

„Titeket, akik egykor Istentől elidegenedtetek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, Krisztus most megbékéltetett emberi testében, halála által.” (Kol 1,21–22)

Sajnos sokan élnek haragban még családon belül is. Mindez tükörként mutatja, hogy békétlenség uralkodik felettünk. Ezt feloldani csak Jézus értünk adott halálának elfogadásában lehet. Csak az tud megbocsátani és megbékülni, aki már megtapasztalta, hogy Isten neki is megbocsátott. Az ő szeretete irántunk erősebb volt, mint a haláltól való félelme. Értünk ment a halálba, hogy életbe vihessen. – Uram, segíts megértenem, amit értem tettél, hogy megérthessem mások nyomorúságát, és tudjak megbékélni velük általad! (Sándor Frigyes)

„Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.” (Mt 6,8)

Gyakran vagyunk úgy, hogy nem tudjuk, mire is van valójában szükségünk. Hányszor történt, hogy azt gondoltuk, ez biztosan kell nekünk, később pedig kiderült: tévedtünk. A saját érzéseink, vágyaink sokszor becsapnak, megtévesztenek. Mindezen túl a világ is folyamatosan arra akar rávenni, hogy az szükséges a számunkra, amit ő kínál, amit ő fontosnak tart, hogy azzal rendelkezzünk. Jézus szava megnyugtat, biztonságot ad és irányt mutat. Legyünk teljesen bizonyosak: Isten nagyon jól tudja, hogy valójában mire van szükségünk, meg is adja azt nekünk minden bizonnyal. Bízzunk mennyei Atyánkban, és imádkozzunk: „Mi Atyánk…” (Isó Zoltán)

A gyertya semmit sem veszít azzal, ha lángra lobbant egy másik gyertyát is.

Alfred Souza


A hibák mindig ott kövérek, ahol sovány a szeretet. (Spurgeon)


A világnak szüksége van világosságra, amit mi Istentől nyertünk, a szeretetünkre, amely a Szentlélek által kitöltetett szívünkbe, önzetlen odaszentelésünkre, mely Isten Bárányával való közösségünkből fakad. Szüksége van a hit és a lélek gyümölcseire, mert azok neki meggyőzésére és gyógyítására szolgálnak. (Kroeker)

„Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket.” (Jer 3,15)

A Jeremiásnak adott isteni ígéret szerint az Úr hozzáértő és okos pásztorokat ad majd a népnek, hogy jól, igazán, hűségesen viseljenek gondot a rájuk bízottakra. Az evangéliumból tudjuk, hogy Isten el is küldte, meg is adta az egyetlen, jó, igazi pásztort, Jézust, aki az élete odaáldozása árán megtartott bennünket. Vele és általa biztonságban vagyunk, mert benne egészen közel jött hozzánk az Isten országa. Csak figyeljünk a jó pásztor hangjára, és hirdessük mindenkinek, hogy Jézusban elközelített az Isten országa! (Isó Zoltán)

…amikor meszel a falu, és port törölget a város, jó volna meggondolni nekünk, hogy volna egy másmilyen nagytakarítás is, amit valakinek a családban el kellene kezdeni. Ki kellene nyitni a lelki szennyesek ládáját, akármilyen orrfacsaró bűz árad is belőle. Ki kellene söpörni az emlékek sarkaiban meghúzódó sérelmek pókhálóit. Felmosni a szégyenfoltjainkat, kivasalni az idegek görcseit, melyeket irigy, féltékeny, hiú, kapzsi indulataink bogoztak a lelkünkre, és rányitni az ablakot rejtegetett szenvedélyeinkre. (Zs. Tüdős Klára)

„Amikor a nép vezetői látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak.” (ApCsel 4,13)

Azt szokták mondani, hogy az ember ruházata, viselkedése, keze és arca sok mindent elárul róla. Minket, keresztényeket pedig különösen is elárul a beszédünk. Ami a szájon kijön, az a szívből jön. Jézusról beszélni nem tanultság kérdése, hanem a szív kérdése. Induljunk erre a mai napra azzal a fohásszal, hogy szeretnénk, ha rajtunk és bennünk felismernék, hogy Megváltónkhoz tartozunk, és este tudjunk majd hálát adni érte, ha ezt ma megélhettük. – Uram, add, hogy felismerjék általam a te hangodat, cselekedeteidet, és hogy hozzád tartozom! (Sándor Frigyes)

Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezőben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerűt. (Márai Sándor)



Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.


Az őszinte kétség mindig Jézusnál keresi a megoldást. (Victor János)

„Bizony boldog azaz ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.” Jób könyve 5.17-19

Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten. Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, csak hamu maradt belőle.
A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is odalett. „Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?” - kiáltott Istenhez.
Másnap reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van. „Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten.” - felelte a kapitány.

Életünknek vannak időszakai, amikor úgy tapasztaljuk minden összedőlt, minden elveszett, minden értelmét vesztette. Hamis gondolatok, reménytelenség, mély szomorúság és csüggedés lesz úrrá bennünk. De sose adjuk fel a reményt, Isten megóvja gyermekeit és nem enged meg hiábavaló szenvedéseket! Bár utunkon megengedi a sötét alagutakat, az elbukásokat, a csalódásokat, de csak azért, hogy egy élettel telibb állapotba vezethessen el bennünket...
A hívő emberben a legsötétebb időszakban is benne kell, hogy ragyogjon a hit halvány kis fénysugara, mely elegendő fényt és melegséget ad tovább menni a keskeny úton. Törekedjünk elfogadni a sötét és szenvedésekkel teli időszakokat is azon Istenbe vetett bizalomban, hogy Istenünk a testi és lelki gyötrelmeket bizonyára titkon felhasználja akaratának teljesítéséhez saját és embertársaink javára, fejlődésünk és lelkünk üdvösségének érdekében. Mert még ha szenvedésünkben nem is látjuk, de a sötét és átszenvedett napok éppoly gyümölcsözőek - sőt gyümölcsözőbbek - lehetnek, mint a gondtalan és örömmel teljes napok. Természetesen a szenvedést nem kell nekünk keresnünk, de ha kikerülhetetlenül az utunkba helyezi a jó Isten, akkor próbáljuk meg minél előbb elfogadni azt, megbékélve az Ő akaratával, a szenvedés okozta fájdalommal, veszteséggel, tehetetlenséggel és szárazsággal. Mert idővel a fájdalomból mély boldogság, a veszteségből igaz bőség, a tehetetlenségből erős bizalom, a szárazságból lelki forrás születik meg bensőnkben. Mi sokszor nem tudjuk, Isten viszont jól tudja mi a jó számunkra, bízzuk hát Rá önmagunkat és életünket, így összetöretéseinkben is Őáltala születünk újjá.
Sose feledjük, Istenünk irgalmas szeretetével, irántunk érzett örök szerelmének a virágával a szenvedésben is ott van jelen velünk: Nézz fel!

„Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket.” (Ézs 53,11b)

Az örök uralkodó szeretethatalma ebben a próféciában mutatkozik meg valóságosan. Itt ugyanis olyan szolga képe rajzolódik ki előttünk, aki azon fáradozik, hogy kijavítsa mások hibáit, erősítse a gyengéket, megtisztítsa a beszennyezett életeket. Egy ilyen csodánál legtöbbször csak arra figyelünk, akinek megváltozott az élete. Látjuk a helyrehozott tévedéseket, látjuk a megerősödött szíveket, látjuk az új kezdet áldását. Kevésbé figyelünk arra, hogy akinek a segítségével ez megtörténhetett, annak mit kellett ezért fizetnie. Már nem is vesszük észre az igaz szolgát, aki magára vette a hibákat, aki átadta az erejét, aki tiszta lelkét a bűnösére cserélte fel. Ő Jézus, az igaz szolga, aki a mi bűneinket hordozza. (Zsíros András)

„Krisztus mondja: »Aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van.«” (Jn 5,24)

Mintha a heti igék összefoglalásaként szólalna meg ez az ige, azaz Jézus. Keressük őt, mert akkor élünk! Bízzunk igéjében, amely kegyelemről, az ítéletre méltó bűnösnek bűnbocsánatról és új kezdetről szól, higgyünk az őt elküldő Atya szerető gondviselésében, mert nem kézzel csinált isten ő, hanem Teremtő, Megváltó, Megszentelő. Jézusban értelmet kap, és személyessé, közelivé válik minden e heti ígéret, tanács, intés, kérés, remény. (Kőháti Dóra)

Légy tudatában esendő pillanataidnak, hogy megértsd mások gyöngeségét.

Tatiosz


Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.

Marcus Aurelius


Nincs annyi sötétség az egész világon, hogy akár csak egyetlen kicsi gyertya fényét is kioltsa.


Szeretetünknek legnagyobb bizonyítéka, ha olyan arccal fordulunk embertársunk felé, amelyben felismerheti és elfogadhatja magát.



Tudd van egy gyertya a szívünkben, van kié lobban, van kié nem.
De él az Isten, ki lángra gyújthat és meggyógyíthat ha Benne élsz!
Hordozd a gyertyát, lángoljon benned, annyian várják, oly sok szív fáj,
Törd át az éjjelt, hadd lássák fényed,
Tartsd a gyertyát, szükség van rá,
Óvd a lángját, szükség van rá!

A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom!

Publilius Syrus


A hit birodalma ott kezdődik, ahol a valószínűség országa véget ér.



A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.

Isaac Newton


A “mi Urunk” azt jelenti, hogy én neki rabszolgája vagyok, akiért Ő felel, akiről Ő gondoskodik. (Barth)



A név csak jel… Jel, mely fényt vagy sötétséget áraszt, édes örömöt vagy keserűséget ébreszt. Mit jelent hát nekem a név: „Mária?”
Fényességet, világosságot; a lelki világ hajnalfényét; minden erénynek, alázatnak, egyszerűségnek, engedelmességnek, elvonultságnak, Isten akaratán való megnyugvásnak sugárzását; de különösen jelenti azt az érintetlen, fölséges tisztaságot, mely arcán, lényén, egész valóján elömlik, a megtestesült s megkoszorúzott szüzességet.



Aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára. (Márai Sándor)

„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az.” (Lk 16,10)

A mai ember nem becsüli a keveset, rögtön sokra vágyunk. A sok pedig kevéllyé, mámorossá, meggondolatlanná teszi az embert, így nagy a hűtlenség kockázata. Főleg, ha a sokért nem is dolgoztunk meg, hanem kaptuk, esetleg örököltük. Szülők panaszkodnak manapság, hogy a gyermekeiknek összespórolt örökséget – sokszor egy élet munkáját – az utódok nem értékelik, látványosan eltékozolják. Isten először keveset bíz ránk, próbára teszi hitünket, lassan alkalmassá formál minket, hogy megállva a kevésen, a sok, az üdvösség is a miénk legyen. (Menyes Gyula)

Aki szeret, az nem követel, nem elvár, hanem elfogad és odaadó a másikkal szemben, képes áldozatot vállalni a másikért. Aki szeret, az nem magára tekint, hanem a társára figyel.


Aki soha nem enged, soha nem győz. (Spurgeon)



Atyám, Reád bízom magam, tégy velem úgy, amint Neked tetszik, bármi legyen is, megköszönöm. Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok. Csak akaratod teljesüljön bennem és minden teremtményedben, - nincs más vágyam, Istenem. Kezedbe ajánlom lelkemet, Neked adom azt, Istenem, szívem egész melegével, mert szeretlek Téged, és ez a szeretet késztet arra, hogy teljesen Neked adjam magam, mérték nélkül, bizalommal kezedbe helyezzem életem, mert hiszen Te vagy az én Atyám!

Foucauld atya imája

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.” (Jak 1,12)

Igazán furcsa az, amit Jakab apostol ír. Mi általában nem örülünk a kísértéseknek, nem vagyunk boldogok, ha a gonosz megkísért bennünket. Mégis figyeljünk az apostol szavára, mert azt mondja, hogy azért ér kísértés bennünket, hogy az Isten próbára tegye a hitünket, a hozzá való ragaszkodásunkat. Ha Istenre figyelve kitartunk a kísértésekben, azaz Istenben bízunk, és nem fordulunk el tőle, akkor miénk az élet. Kérjük mi is a zsoltárossal együtt mindig, ha kísértés ér: „Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg…” (Zsolt 25,2) (Isó Zoltán)

Ha a hitben apály van, akkor emelkedik a bűn dagálya.

Spurgeon

„Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el.” (Dán 7,14b)

Istenünk olyan Úr, akinek a hatalma nem választás útján adatott, nem alattvalók jogosították fel rá, nem véres harcok árán vívta ki magának. Ugyanakkor nem is vehető el tőle, nem vonulhatunk fel ellene, hogy megfosszuk a tróntól, nem perelhetjük el tőle, nem nyújthatunk be a pozíciójára kedvezőbb ajánlatot. Azonban – vagy talán épp ezért – nincs még egy olyan uralkodó vagy vezető a világon, aki ilyen közvetlen viszonyban lenne az övéivel. Isten hatalma ugyanis a szereteten alapszik. Ezért lehet örök, ezért nem múlik el sosem. (Zsíros András)

Hiszek abban, hogy van egy bölcsesség, mely vezérli az életem, és hogy az életemnek nem kell hasonlítania senki máséhoz, hogy jól érezzem magam, és teljes, sőt sikeres életet éljek. (Ken Wilber)

Jézusunk, kereszthalálod, nem az élet végét jelenti, hanem új élet kezdetét. Mert feltámadtál a halálból, és most már mindig velünk vagy. Urunk, boldogok vagyunk, hogy feltámadtál, és hálát adunk a Mennyei Atyának, mert általad megmutatta, mennyire szeret minket.

„Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!” (Zsolt 51,3)

Dávid egyik legszebb zsoltára a bűn legmélyéről fakadt. Hogy leplezze egyik bűnét, nagyobbat követett el: megölette Úriást, hogy megszerezze feleségét, Betsabét. A bűn nem maradt büntetés nélkül, Dávidnak viselnie kellett tette következményét, ahogy mindenkinek viselnie kell, aki bűnt követ el. De nem ez a történet vége! Mert a kegyelem és az irgalom nagyobb, mint mi, mint a bűneink, mint a gyengeségeink, még annál is nagyobb, mint amit remélni merünk – lehetőséget kapunk a teljesen tiszta lappal való indulásra. Ez az Úristen felelete a bűnbánatra. (Kőháti Dóra)

Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak. Egyszerűen csak szeress és fontos leszel.

A barát az az ember, aki mellett mersz önmagad lenni! (Pam Brown)



A csend gyümölcse az ima.
Az imádság gyümölcse a hit.
A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a szolgálat. (Teréz anya)

A fiatal sólyom elmondta az anyjának, hogy komoly tervei vannak.
- Mik a terveid? - kérdezte az anyja.
- Be akarom repülni az egész világot, el akarok jutni olyan helyekre, ahol még nem járt madár.
- Jól van, csak tanulj szorgalmasan!
Attól fogva a fiatal sólyom megszakítás nélkül gyakorolta a repülést. Ám eközben semmi mással nem foglalkozott, semmi más nem érdekelte.
Egy reggel így szólt hozzá az anyja:
- Gyere, menjünk, keressünk táplálékot!
- Nem, anyám nem megyek, menj egyedül. Én nem alacsonyodom le ilyesfajta dolgokhoz.
- Már miért nem?
- Anyám, ne háborgass hiábavalóságokkal! Te is arra serkentettél, hogy szorgalmasan tanuljak és felkészüljek a világ körüli utazásra.
- Igen, gyermekem - felelte az anyja -, de a vágyad soha nem válik valóra, ha nem vagy képes rá, hogy táplálékot szerezz magadnak. Az első nap még csak éhes leszel, a másodikon már nem tudsz tovább repülni, a harmadikon pedig éhen halsz.

Tanulság: Napjaink ne csak munkából és tanulásból, ne csak imádkozásból, ne csak pihenésből, játékból vagy más kikapcsolódásból, hanem ezek harmonikus egységéből álljanak. Mindent szeretetből tegyünk, a legjelentéktelenebb dolgokat is, így életünk Istennek tetsző imádsággá válik...

A szemet-szemért vakítja meg az egész világot.

Mahatma Gandhi

Ahhoz, hogy egyetértsünk valakivel, időnként arra van szükség, hogy belehelyezkedjünk a másik gondolatvilágába, hogy elfogadjuk, másképpen is lehet látni a dolgokat, mint ahogyan én látom. Segítsen bennünket ebben a következő történet:

Egy faluban mindenki vak volt. Egy napon a falu lakói közül hatan találkoztak egy emberrel, aki elefántháton jött feléjük. A hat ember megkérte az utazót, engedje meg, hogy megérintsék a nagy állatot, nem tudták ugyanis, hogyan néz ki egy elefánt, és úgy akartak visszamenni a faluba, hogy el tudják ezt mesélni a többieknek. Az utazó beleegyezett, és a hat embert az elefánt különböző testrészeihez vezette. A vakok alig várták, hogy visszaérjenek, és elmeséljék a faluban, hogy mit tapasztaltak.
Az első, aki az állat oldalánál állt, ezt mondta: - Az elefánt olyan, mint egy nagy fal.
- Nem úgy van, - vágott közbe a második, aki az elefánt agyarát fogta - az elefánt kicsi, kerek, sima és hegyes.
A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott: - Az elefánt egyáltalán nem ilyen! Olyan, mint egy hatalmas levél.
- Nem értek egyet veletek, - mondta a negyedik, aki az ormányát fogta - az elefánt olyan, mint egy cső.
Az ötödik nem értette, hogy miért mondják ezt. Ő az állat egyik lábát fogta. - Az elefánt kerek és vastag, mint egy fatörzs.
A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára. Ő így szólt: - Egyik megállapítás sem jó! Az elefánt olyan, mint egy nagy mozgó hegy.

Mindannyian másképp látjuk a dolgokat, és sokszor nem lehet azt mondani, hogy nekem van igazam, vagy neked. Több részből áll össze az egész. Mindnyájan a saját "szemüvegünkön" keresztül nézzük egymást, a helyzeteket, és Istent is!


Bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (Kolossé 3:13)

Hogy milyen fontos szerepet tölt be életünkben a megbocsátás, erre nézve hadd mondjak el egy történetet:
Egy tanár minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek, és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.
Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.
A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe ötlöttek. Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit, akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben...
Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is.
Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani ezt, vigyázzanak arra, nehogy az üzletekben, az autóbuszban, az étteremben, találkozón, ebédlőben, fürdőben felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató neve és lakcíme valamint a kísérlet témája rá volt írva a ládikóra. Ráadásul, a karton doboz is kezdett szétbomlani, siralmas állapotba kerülve: nehezen cipelve súlyos terhét.
Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén, vagyis, annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt lelki nehézség súlyát képviseli, akkor amikor gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban. Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva. A valóságban azonban, ez a legnagyobb szívesség, amit önmagunknak tehetünk!

A te ládikódban hány barack van... és mit szándékozol velük tenni?!
Ne csak önmagadért, hanem embertársaidért is gyakorold a megbocsátást!

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.


Épp azáltal tökéletesedik az ember, hogy fényt derít önnön tökéletlenségére.

Augustinus


Ha te magad naponként megengeded az Úrnak, hogy Ő vezessen, a gyermekeid is engedni fogják, hogy te vezesd őket.



Isten igaz gyermekei nem annyira az Isten áldásaival törődnek, hanem csak a lábainál akarnak ülni, közösségben akarnak Vele lenni, mert érzik, hogy ez a legdicsőbb dolog a világon.


Isten ígéretei telt korsójából csak a hit keze tölthet. A hitetlenség kilyukasztja a fenekét.

„Krisztus mondja: „Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa.”” (Lk 6,20)

Sok mindent fel tudnék sorolni, ami boldoggá teszi az embert, de a szegénység, az éhezés, a gyűlölet és a kiközösítés biztos, hogy nem lenne közötte. Miért lehetek mégis boldog szegényen, nyomorúságban, igazságtalanságot megélve? Azért, mert velem van Krisztusom, aki vigasztal, aki megerősít, aki javamra fordítja még a szenvedést is, aki karjaiba emelve visz át az élet legnehezebb időszakain. (Isó Dorottya)

„Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!” (Zsolt 33,22)

Az Isten és ember közötti kapcsolat szeretetkapcsolat, amely kölcsönösségen alapszik. Az Úr – ígérete szerint – velünk van, még ha sokszor rejtőzködve is. Mi pedig benne reménykedünk. Ha ez a kapcsolat részünkről megsérül, akkor ott kishitűség, hitetlenség, szeretetlenség támad. A zsoltárvers nem elemzi ezt az egymásrautaltságot, hanem egyszerűen csak nyugtázza, kijelenti mint az ember válaszát Isten szeretetére. Milyen idilli ez a kép! Jó lenne, ha e megállapítás nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szinten is megvalósulna mindannyiunk életében. (Menyes Gyula)

Minden csoda gyökerében egy boldog hitvallás rejlik: én megtapasztaltam Istent, és nagyobb volt mindennél a világon. (Ravasz László)

„Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” (2Kor 5,10)

Egy – két éve megjelent – dokumentumkötet máig megoldatlan, brutális gyilkossági ügyet göngyölített fel a rendőrségi iratok alapján. A ’70-es évek óta elévült a tett. A gyilkos akár elő is állhatna: „Igen, én tettem!” Nem ítélhetné el földi bíróság. Milyen visszásság, milyen rossz sugallata van ennek! Megdöbbentőek a földi törvények, olykor elborzadunk rajtuk. Isten igéje nem hagy kétséget afelől, hogy mindenért felelnünkkell előtte. Igazsága fényében ki állhat meg? Egyedül Krisztusban van esélyünk, reményünk és (örök) életünk… (Kőháti Dóra)

„Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20)

Vicuska nem bírta kivárni, hogy elérkezzen a születésnapja: már napokkal korábban besurrant szülei hálószobájába, és megleste a ruhásszekrénybe rejtett ajándékát. Egy hintapóniló volt, az a gyönyörű szürke bársonyborítású, fésülhető sörényű fajta, amilyenre már régóta vágyott! Hangtalanul felsikoltott, aztán óvatosan visszacsukta a szekrényajtót, majd kiosont a szobából. Nem tehette meg, hogy elmondja a szüleinek az öröme okát, hiszen az egyenlő a lebukással. Ő végül mégis odaszaladt édesanyjához, átkarolta a lábát, és szinte könnyek között rebegte: „Köszönöm, köszönöm!” Sajnos csak az a fajta öröm titkolható el, amely nem a szívből jön. (Zsíros András)

Ó! Ha nagy dolgokat kellene végbevinnünk, mennyire sajnálatra méltóak lennénk: De milyen boldogok vagyunk, hogy Jézus hagyja, hogy a legkisebb dolgokkal láncoljuk magunkhoz... Olyan jó segíteni Jézusnak, könnyű áldozatainkkal, segíteni neki lelkeket menteni, akiket vére árán váltott meg és akik csak a mi segítségünkre várnak, hogy ne zuhanjanak a mélységbe…

Kis Szent Teréz


Szívembe hintetted bűnbánat szikráját,
S én kérlek Uram, szíts belőle máglyát.
Égesd ki szívemből vágyát a bűnnek,
Eztán megmaradjak szeretetben hűnek.
Arra vezesd utam, ahol jót tehetek,
Ezáltal Tenéked jó szolgád lehetek.
Öröm a szívemnek, lelkemnek jutalom,
Hogy gyarló fejemre ily nagy az irgalom.
Áldassék a neved mindenségnek Ura,
Hogy nem zárult reám pokolnak kapuja,
A bűnös emberre irgalommal nézel,
És ha feléd fordul, megtöltöd reménnyel.


Vágysz megértésre? Próbálj megérteni másokat! Vágysz dicséretre? Dicsérj meg másokat...! Vágysz kedvességre? Légy kedves!

Böjte Csaba

A barátod az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret. (Elbert Hubbard)


Akkor leszünk mindenre képesek, ha van megbízatásunk és elegendő bátorságunk Istent szavánál fogni. (Spurgeon)

„Amiket emberkéz alkot, azok nem istenek.” (ApCsel 19,26)

Az efezusi kis ezüst Artemisz-templomok helyett ma is van bőségesen sok más, emberkéz alkotta tárgy, amely oltárként, istenségként áll lelkünk főhelyén. Vágyottak, amelyekért még küzdenünk kell, és már elért célok, megszerzett tárgyak, dédelgetett „isteneink”. Mindig lesznek, akik azt sugallják, kiáltják világszerte, hogy Pál nagy tömegeket nyer meg és vezet félre (lásd ApCsel 19,26), amikor csak egy Istenről és egy Megváltóról, Jézus Krisztusról tud. Az efezusi ötvösök félelmére „ez a Pál” erővel telve hirdette Krisztust, s Krisztus egyháza ma is él – Isten dicsőségére! (Kőháti Dóra)

„„Amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek.”” (Mt 10,27)

Jézus ezt a tanítványainak mondja akkor, amikor felkészíti őket a róla való tanúskodásra. Igénk előtt is és azt követően is nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ne féljenek a világtól, az emberektől. Ez azt jelenti, hogy Krisztus ügye, az evangélium ügye mindig veszélyeknek van kitéve a világban; sokszor üldözik, a hirdetőit el nem viselhetik. Azonban minden tiltás és fenyegetés ellenére sem tudják elnémítani, lehetetlenné tenni! Bátran tegyünk tehát mi is tanúságot Krisztusról, a róla szóló evangéliumról! (Isó Zoltán)

Az igazi szeretet önzetlen: csendes.


Ha tetszik néked a világ, dicsérd Istent érte, s igazítsd szívedet alkotó Mesteréhez, – nehogy magad ne nyerj tetszést azok miatt, amik neked tetszenek. (Augustinus)


ISTENBE VETETT HITED

Ne várd a csodát, ha nem hiszed,
hogy véled van az Istened.
Minden napon és éjjelen,
őrzi álmod, s a védtelen lépted
kíséri, s figyeli léted.

Mosolyogj és nyújtsd kezed,
ha kérik segítségedet.
Gyógyítsd meg a szíveket,
keresd meg, ha elveszett.
Emeld fel, ha elesett.

És ne engedd, hogy elmúljon,
hogy a szívekből kihunyjon,
az éltető, a mozgató,
a szíveken át áramló,
igaz tiszta szeretet,
az Istenbe vetett hited.


Istenünk, segíts megbocsátani magunknak, ahogy másoknak megbocsátunk. Ámen


József és Nikodémus Jézus sírjánál találtak egymásra.

„Kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (ApCsel 2,42)

Hittanosoknak, konfirmandusoknak fontos megtanítani azokat az ismertetőjeleket, amelyekről az első keresztények felismerhetők voltak. A Római Birodalom kegyetlen, rabszolgatartó világában az egymás iránti szeretet volt a leglátványosabb ismertetőjelük. Valamint az, hogy együtt hallgatták az igét, imádkoztak, úrvacsorai és vagyonközösségben voltak egymással. Útmutatás számunkra ez az igevers. Az egyház megmaradása és missziója rejlik ebben a mondatban: a mai, egyre embertelenebb, szekularizált világban újra így éljék meg hitüket a keresztények. Higgyük el, hogy a teremtett világ ma is sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését (Róm 8,19). (Menyes Gyula)

Megaláztatásaim az Isten kegyelmei voltak.

Baudelaire

„Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni.” (Ézs 55,2)

Ha meglátogatjuk a szüleinket, a hazaútra mindig telepakolják az autónkat mindenfélével: zöldséggel a kertből, lekvárral a kamrából, saját csirke vagy disznó húsával a fagyasztóból, házi pálinkával a dugi készletből. Semmi olyasmit nem kapunk tőlük, amit odahaza ne tudnánk megvenni a boltban. De igazuk van. „Az nem olyan!” (Zsíros András)

Minél közelebb vagyunk a Naphoz, annál jobban látjuk magunkon a foltokat.


Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani. (Seneca)

A gyertya csak akkor lesz valóban gyertya, ha meggyújtják. Azelőtt csak faggyú és kanóc volt.



A malomkő egymagában nem képes lisztet őrölni, de egy másikkal hasznos munkát végez. – Isten népének természete megkívánja, hogy összetartson és közösséget ápoljon. – A fenevad egymaga kóborol az erdőben, a juhok nyájba tömörülnek. (Spurgeon)



A megdicsőülés helye nem pihenőhely, ahol elandaloghat az ember. Fegyverkezést és erőgyűjtést jelent, hatalmas szenvedések, nehézségek leküzdésére.


Áldott az a bánat, mely arra késztet, hogy bűneink felett bánkódjunk.

Spurgeon


Az erőfeszítés akkor ér valamit, ha nem adja fel félúton, hanem a fáradtság ellenére is befejezi, amit elkezdett.



Egy hajó sem járja az élet óceánját úgy, hogy ne találkozna viharral.

„Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Uram, Istenem!” (Zak 13,9c)

Isten népének történelmében vannak pillanatok, amikor már csak az ítélet segít. Amikor Istennek pusztítania kell, hogy a maradék megtérjen; amikor Istennek büntetnie kell, hogy újra azt mondhassa eltévedt népének: népem ő. Ezért küldte Isten babiloni fogságba ószövetségi népét. De vajon mit tervez ma újszövetségi népével? (Isó Dorottya)

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Pt 5,7)

Tanévkezdés, gázáremelés, infláció, megélhetési problémák, munkahelyi konfliktusok, család – az élet minden területén nap mint nap gondok sokasága merül fel. Ha valamennyit, például az általunk megoldhatatlanokat is akár éveken át hurcoljuk magunkkal, testi vagy lelki bajokkal reagál rá még egy erősebb emberi szervezet is. Minden gondot Isten elé lehet vinni? Ezt számtalanszor tanítja nekünk a Biblia. Ne aggodalmaskodj! Elég minden napnak a maga baja. Istennél minden lehetséges. Reá vethetünk mindent! Jézus erre kér, erre biztat: higgyünk, és merjünk gondjainkkal hozzá menni! (Kőháti Dóra)

Nagyszerű dolog, veszedelmes viharban olyan hajón utazni, amelyikről tudjuk, hogy nem süllyedhet el. Életünk egy ilyen hajócska, amelyen Jézus Krisztus alszik, így tehát nem süllyedhet el. (Blaise Pascal)


Nem a csoda a hit édesanyja, a csoda a hit gyermeke.

REGGELI IMA A SZENTLÉLEKHEZ

Veled akarom kezdeni a napom, lelkem Lelke, Szentlélek Isten,
Veled, mert meg akarom szentelni általad, Megszentelő.
Veled akarom kezdeni a napom, lelkem Lelke,
mert semmit sem fogok elrontani,
de inkább mindent a legjobban tenni,
ha Te velem leszel Bölcsesség Lelke.

Veled akarom kezdeni a napom, lelkem Lelke,
mert minden percemnek értelme lesz
Isten szerint, ha Te velem leszel,
útitársam, Értelem Lelke.

Veled akarom kezdeni a napom, lelkem Lelke,
mert ha értelmem sötétben botorkálna,
miközben Krisztust, az Utat keresi, Te légy neki világosság,
az Igazság, a Tanács Lelke.

Veled akarom kezdeni a napom, lelkem Lelke,
mert semmiféle testi-lelki fáradtság le nem tör,
kísértés, kishitűség, meg nem értés, üldözés, szenvedés meg nem ejt,
el nem csüggeszt, szereteted győz bennem,
ha Te velem leszel, Erősség Lelke.

Veled akarom kezdeni a napom, lelkem Lelke,
mert minden kérdésben jártas leszek:
a mennyek országa mindent tudni szükséges titkát,
az „egy szükséges”-t ismerni fogom,
ha Te velem leszel, Tudomány Lelke.

Veled akarom kezdeni a napom, lelkem Lelke,
mert könnyű és boldogító lesz számomra az ima,
az elmélkedés, az önmegtagadás, az Istenkeresés,
ha Te Velem leszel, Jámborság Lelke.

Veled akarom kezdeni a napom, lelkem Lelke,
mert semmitől sem fogok félni, félreértéstől, rágalomtól,
lelki szárazságtól, betegségtől, haláltól, csupán csak a bűntől,
ha Te velem leszel, az Úr félelmének Lelke.

Hogyha szeretni vágyom, Te légy nekem szeretet Lelke;
piros szeretet fehér Lelke, szeress engem hét ajándékoddal,
hétszeresen szeress engem, szeresd azokat, akiket szeretnem kell.
Segíts nekem mindenkit Benned szeretni és mindenkiben Téged szeretni.
Ámen

Rossz katona az, aki sóhajtozva követi a hadvezért.

Seneca

„Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat.” (Hós 10,12b)

Régen a földművelő ember tudta, pihentetni kell a szántóföldet, hogy újra visszanyerje termőképességét. Ezalatt benövi a gyom, és az apró állatok is birtokba veszik. De a legtermékenyebb föld, új kezdet mégis akkor van, amikor az ember a természetből teljesen új területet vesz birtokba. Felszánt egy mezőt, vagy éppen erdőből hasít ki termőterületet. A próféta valami ilyesmire utal, amikor azt kéri, hogy kezdjünk teljesen újat az életünkben. Ne a régi, gyomos talajon próbáljuk termővé tenni életünket! Mert Isten áldást ígér a megtérőknek. (Menyes Gyula)

A betegség és halál a legnagyobb megpróbáltatások közé tartozik, még nekünk, hívő embereknek is, de mint ahogyan az aranyat is tűzben edzik, ugyanúgy válik egyre ragyogóbbá az Istenben való hit mindannyiunk életében a nehézségek idején.


A fájdalom fáj hívőként is, a veszteséget is megéljük, de másként. Mindenben benne van a hit, a remény, a szeretet. A bizalom, hogy Isten akarata bár néha fájdalmas, de odaát mindannyian együtt leszünk, ott ahol nem lesz fájdalom és sóhaj, s ahol maga Isten töröl le szemünkről minden könnyet.


A hit nem érdem, hanem a lelkem kinyújtott karja, amelyikkel elfogadhatom Istennek minden ajándékát.

„A közöttetek levő presbitereket kérem: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen.” (1Pt 5,1–2)

Emlékezünk még arra, amikor először léptünk be abba a gyülekezeti közösségbe, amelynek jelenleg a tagjai vagyunk? Ugye volt valaki, aki szólt hozzánk néhány jó szót, aki odakísért a padba, aki bemutatott minket másoknak? Önként és készségesen tette, nem kényszerből, nem nyerészkedésből. S milyen jó, hogy valaki gondoskodott rólunk, nem voltunk elveszettek! Ma már talán mi vagyunk, mi lehetünk a szónak abban az értelmében presbiterek, hogy gondunk van egymásra. Mert az elöljárók Isten gyülekezetében a szolgálatban, a szeretetben kell, hogy elöl járjanak. Ez a kell pedig belülről fakad, mert Krisztusra nézünk, és tőle tanulunk. (Kőháti Dóra)

A szenvedés megtanít bennünket az engedelmességre és alázatra. Felismerjük, hogy mennyire semmit érő mindaz, ami múlandó. Felismerjük, hogy Jézus kezét nyújtja nekünk a nehéz órában, mert társunk akar lenni a betegségben.
Amikor beengedjük Őt szenvedéssel teli szívünkbe, akkor megdöbbenünk, hogy milyen közel kerültünk Hozzá.

János apostol lejegyezte Jézus egyik különös mondatát: amikor keresztre feszítenek "mindent magamhoz vonzok" (Jn 12,33). Vajon ez csupán annyit jelent, hogy a szenvedő ember a szenvedő Jézusban társat talál? Sokkal több van ebben a mondatban. Az, hogy aki szenvedésében megnyílik Őelőtte, azzal eggyé válik, annak átjárja a szívét isteni erejével és kegyelmével. Ebben már ott van a föltámadás misztériuma! Ez azt jelenti, hogy nem értelmetlen a szenvedés, nem értelmetlen a betegség, nem értelmetlen, ha a depresszió miatt álmaink összeomlanak, nem értelmetlen az elhagyatottság, a magányos vergődés, nem értelmetlen, ha igazságtalanságot követtek el ellenünk, vagy ha megaláztak... Semmi nincs hiába, mert Jézusban minden megújulhat. Mert Ő a Feltámadás és az Élet.

Hallottam egy érdekes idézetet a házasságról. Így szólt: "A házasság mindig a desszerttel kezdődik és a savanyúsággal ér véget." Egy pszichológus idézte a gondolatot egy konferencián és mi, a hallgatók nagyon jót derültünk rajta. Remélem azonban, hogy csaknem mindenki bele is gondolt e szavak értelmébe. Én megpróbáltam, és arra jutottam, hogy az első fele a mondatnak igaz. Hiszen mikor összeházasodunk, akkor minden olyan szép és jó. Nagyon szeretjük a társunkat, tényleg vele képzeljük el a jövőnket hosszú távon is. Nem tűnik nagy szónak a holtomiglan-holtáiglan, a jóban-rosszban, egészségben-betegségben... Aztán sok esetben egy idő után megtörik, elromlik, tönkremegy valami. Maradva az idézetnél: ami édes volt az savanyúvá válik. De ehhez mindig két emberre van szükség. Ahhoz is, hogy édes, de ahhoz is, hogy savanyú legyen férj és feleség kapcsolata. Te milyennek látod a sajátodat? Édesítsd meg házasságodat! Tégy meg mindent azért, hogy boldoggá tedd házastársad és te magad is boldogabb leszel! Rajtad (is) múlik, hogy milyen a közös életetek!

Katona Béla

Az ellenségnek meg nem bocsátani nagyon szegényes lelkület, a haragtartás a silányságnak a jele. (Fosdick)


Az emberi énnek az a természete, hogy csak magunkat szeretjük és csak magunkra vagyunk tekintettel. Milyen igazságtalan és oktalan az emberi szív! (Blaise Pascal)




Hívőnek lenni annyit jelent, mint a bűnbánatra hajlandónak lenni. (Spurgeon)



LEGYEN MEG A TE AKARATOD

Legyen meg a te akaratod, Uram!
Minden körülmények között
Teljesedjék bennem szent akaratod!

Ha azt kívánod, hogy szenvedjek,
Adj erőt, és én elviselem azt!
Ha betegséget, gyalázatot, üldözést,
Szegénységet küldesz rám:
Íme, kész vagyok, Atyám!

Nem térek ki utadból;
Rosszul tenném,
Ha a szenvedés elől menekülnék.

Add nekem szent kegyelmedet,
Amelyért szerelmes Fiad könyörgött már,
Hogy bennem az ő szándékai
Megvalósuljanak!

Tégy velem teljesen tetszésed szerint,
A tiéd vagyok!

Avilai Szent Teréz

„Legyen meg az Úr akarata!” (ApCsel 21,14)

Az Úrtól tanult imádságban, a Miatyánkban naponta elmondjuk ezt a mondatot. Általánosságban, egy jól megtanult, kívülről mondott fohászon belül könnyű elmondani ezt, de amint konkrét élethelyzetekben – főleg szenvedés idején – kell megfogalmazni, nehezen hagyják el ajkunkat ezek a szavak. Pedig ez hitünk megvallásának legalapvetőbb kijelentése. Ha ezt nem tudjuk kimondani a Gondviselőbe vetett őszinte reménységgel, akkor gyenge a mi hitünk. Isten azt várja tőlünk, hogy a próbatételek, kísértések idején is hittel tudjunk így szólni: Legyen meg az Úr akarata! (Menyes Gyula)

Nem fogható semmilyen szeretet, barátság vagy közösség azokéhoz, akiket az ő Urukkal való kapcsolatuk köt össze egymással. (Stalker)

Ó Szűz Mária!
Fogadd el tőlem szívemet,
Szerény virágos kertemet.
Örömöm és bánatom virágait,
Mind neked adom.

Tied legyen az életem,
Ha csüggedek te légy velem.
Szívből szeretlek jó Anyám,
Szűz Mária vigyázz reám!

„Pál írja: Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.” (1Kor 3,6)

Pál apostol ebben a szép hasonlatban a gyülekezetet növényhez hasonlítja s az apostoli szolgálatot a kertész munkájához. Gyakran idézzük e szavakat, ha hangsúlyozni akarjuk, hogy nem az egymást váltó szolgálattevők személye a fontos, hanem az, akitől a gyülekezet élete származik. De ritkán emlegetjük e szavak kapcsán, mekkora felelőssége van a szolgálatban állónak: egészséges táplálékkal kell ellátnia Krisztus élő gyülekezetét. S az egészséges táplálék az ige tiszta, tévtanításoktól mentes hirdetése. Hiszen a hasonlat alapján olyan egyértelmű: csak az a kertész gondozza jól a növényt – és nevezhető igazán kertésznek –, aki a termő, nem pedig a szikes talajba plántálja a növényt, aki nem bármiféle folyadékkal, hanem friss vízzel locsolgatja. (Isó Dorottya)

Sokan mondják: “Minden időben lehet imádkozni.” – Tudom, hogy lehet, de attól tartok, hogy akik nem imádkoznak rendszeresen, nagyon ritkán imádkoznak. (Spurgeon)


Számtalan olyasmi, ami megvan nekünk, de létének nem vagyunk tudatában, másvalakinek, külön-külön is a legnagyobb boldogságot okozná.



Van, hogy beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyermeke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely.

A házasság nem csupán boldogsági társasvállalat. Szenvedések is vannak az életben. Tehát az egybekelők azokra a szenvedésekre is vállalkoznak. Csakhogy addig ki-ki a maga baját szenvedte, az egybekelés után már a másik baját is. Nem minden hónap május.

Gárdonyi Géza


A Szentlélek Jézust dicsőíti, és nem téged.


A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.

Gárdonyi Géza



Álmodjunk bátran! Óvatossággal még senki sem ért el sikert!



Csodálom a régi öregeket, akik mikor gyermekeik kelengyéjét megvarrták, saját halotti ruhájukat kezdték elkészíteni. Mikor meglettek vele, gondosan kivasalva, kikeményítve őrizték. Miközben varrogatták, már biztosan készültek az elmúlásra. Ezt nem könnyek közt, fájdalmas arccal tették, ez az élet része volt mindenki számára.

Böjte Csaba


Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz.

Részlet Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című könyvéből

„Ezt mondja az Úr: Engem keressetek, és éltek!” (Ám 5,4)

Aki keres, talál – mondja a közmondás. Legyen ki-ki élelmes, talpraesett, mert másképp nem hullik az ölébe semmi. De ugyanakkor a keresők talán nem is boldogok ebben a világban, hiszen valami éhséget, szomjúságot, valami be nem töltött űrt éreznek, valamit, aminek hiányában nem teljes az életük, bár lehet, hogy – látszólag – megvan mindenük. Nyugtalanok, vágynak valami után, nem elégedettek. Boldogok vagyunk, ha még keresők vagyunk az ige értelmében, ha nem érezzük teljesnek az étel-ital, a tárgyak, az érzékek nyújtotta örömöket, ha vágyunk az igazi, a végső, a teljes értelmére az életnek! Boldogok vagyunk, mert Isten Jézus Krisztusban már réges-régen, előbb keresve minket, egészen közel jött hozzánk. (Kőháti Dóra)

„Ezt mondta Isten: Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.” (1Móz 9,13)

Az özönvíz története után olvasható ez a mondat a Szentírásban. Isten – látva a nagy pusztítást – szivárványt helyez az égre, amely őt figyelmezteti a szövetségre. Arra, hogy többé nem fogja özönvízzel elpusztítani a földet. Nyáron többször is láttam szivárványt az égen. Ilyenkor mindig eszembe jut ez a bibliai történet. És nem azért, mert ígéretet kaptunk, hogy nem lesz többé özönvíz, hanem inkább azért, mert ahol megnövekszik a bűn, ott még inkább kiárad a kegyelem (Róm 5,20). Talán ezeket a kegyelemteljes napokat éljük manapság? (Menyes Gyula)

Jézus Szentséges Szíve! A Te szent Szívednek ajánlom fel magamat, és a Szűzanya szívével egyesülve, Neked ajánlom a mai nap minden imáját, a jóban való munkálkodását, örömeit, szenvedéseit, szeretteimet, az élőket és holtakat egyaránt, magammal együtt. Egyesítem mindezeket azzal a legszentebb áldozattal, amelyet Te a kereszten értünk meghoztál, és az oltárainkon szüntelenül jelenvalóvá teszel. Fogadd el imáimat és felajánlásaimat bűneinkért engesztelésül és szándékaid megvalósulására. Ámen


Ne engedd, hogy erőt vegyen rajtad az álom, mielőtt be nem számoltál aznapi tevékenységedről. Kérdezd meg magadtól: hol voltál, mit csináltál, és mit kellett volna cselekedned.



Nem az számít, hogy milyen helyzetbe kerülünk, hanem az, amit benne teszünk.


Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik. (Mahatma Gandhi)



Nincs tisztább cselekedet, mint mást helyezni magad elé.

„Olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.” (1Jn 3,2–3)

Hogyan is gondolhatja sok keresztény, hogy nyilvánvaló vagy rejtett bűnei takargatásával, dédelgetésével még kereszténynek lehet őt nevezni? Krisztus tiszta, szent, bűntelen, tökéletes. Csak a tiszta és szent élet méltó hozzá. Övéi ezért vallják meg minden istentiszteleten bűneiket, és fogadják hittel a feloldozást. Övéi ezért élnek naponként megtérésben, „hogy Isten előtt igazságban és tisztaságban éljenek örökké” (Kis káté). (Isó Dorottya)

Rövidlátó hitetlenség tudja csak a veszélyt és a szükséget látni, a hívő lélek nyitott szeme látja az őrző angyalt és isteni segítséget. (Filius)



Úgy éljenek egymással szemben Isten gyermekei, hogy a világ előtt szégyenbe ne keverjék Atyjuk nevét. (Viktor János)

A hangtalan imák nem maradnak némák Isten előtt. (Spurgeon)


A keresztény nyelvtanban első személy: Ő, az Isten, második te, a felebarátod. Csak a harmadik személy én.


A legjobb hegyi levegő a Golgota keresztjéről fúj alá.


A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.



A világ semmit sem ad az olyan kereszténységre, amelynek annyi ereje sincs, hogy szeretetben összetartsa a tagjait.



Aki félelemmel él, az csak félig él, vagyis nem él teljes életet.


Annyira nem szabad elfeledkeznünk Isten jelenlétéről, amennyire nem felejtünk el lélegezni.

Vianney Szent János

„Azt tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának teljességével érkezem meg.” (Róm 15,29)

Sokan úgy gondolják: az áldás csupán egy jókívánság. Pedig az áldás Isten teremtő szava. Azért mondja Isten, hogy a vele való kapcsolatból semmi ki ne szakíthasson minket, s ami velünk történik, mind a javunkat szolgálja. Azért mondja Isten, hogy áldottként áldássá legyünk mások számára, ahogyan Pál apostol Krisztus áldásának teljességével érkezve áldás lett a római gyülekezet, valamint sok más gyülekezet és tagjai számára is. Add, Urunk, áldásodat ránk! (Isó Dorottya)

„Egy szegény özvegyasszony odamenve beledobott két fillért a templomi perselybe. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: »Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.«” (Mk 12,42–44)

Hosszasan el lehet gondolkozni ezen a történeten. Könnyű volt-e az asszonynak mindenét beledobnia a templomi perselybe? Lehet vitatni, hogy miért volt könnyű vagy nehéz. Azért, mert kevés pénze volt, s ezek voltak az utolsó fillérjei? Tény, hogy mindenét odatette Isten elé. Azt vallom, csúfos vereség érne, ha az Úr ma azt mondaná, add ide, amid van. Perselyek ötforintosai arról beszélnek, hogy sokszor még a feleslegből se megy az adakozás. Mindent odaadni már maga a csoda. Megtenni hitből lehet; a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Olvasd, hogy az ige csodát tegyen veled, benned és általad! (Sándor Frigyes)

Két biztos támpont van az ég felé vezető úton: a bűnbánat és az Eucharisztia.


Mutass nekem egy hálátlan, de mégis boldog embert!

Zig Ziglar


Ne a bajaidat tartsd számon, hanem mindazon jót, amelyben részesültél.



Örüljünk minden nap, ma is:
hogy Isten kegyelme velünk,
hogy Isten gondviselése őriz,
hogy Isten szeretete övez,
hogy Isten az Édesatyánk,
hogy Jézus a testvérünk,
hogy a Szentlélek bennünk lakik,
hogy Mária az édesanyánk,
hogy őrangyalunk kísér,
hogy reményünk az örök hazáról beszél,
hogy bűneink miatt nem kell kétségbe esnünk,
mert Isten irgalmas.



Szentlélek nélkül is el lehet érni sok mindent az életben, de Krisztushoz eljutni nem lehet.



Te vagy az Út, az Igazság, Te vagy az Élet!
Hozzád megyek, áldom neved, általad élek.
Megszabadítottál, kenyeret, s bort adtál.
Tested és Véred táplál, hűséged éltet!

A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.

Albert Schweitzer

„A Magasságos nem emberkéz alkotásaiban lakik.” (ApCsel 7,48)

Salamon király hálaadó szavai István diakónus hitvalló szavaivá válnak: a Magasságos Jézus Krisztusban és gyülekezetében van közöttünk. Hitvallás ez életre-halálra, mert Istvánt ezután megkövezik, Krisztus vértanúinak sorsára jut. Hitvallása hirdeti minden kereszténynek: van, ami az életnél is drágább – megállni a hitben, hűséggel megmaradni Krisztus tanítványának. (Isó Dorottya)

A próbatétel minden esetben tisztázza Istenhez és a világhoz való viszonyunkat.



Aki hisz a keresztben, annak magára is kell vennie a keresztet. (Spurgeon)


Aki a Jézus Krisztus keresztjét nem értékeli nagyra, abban nincs meg a Krisztus lelke.


Aki Isten előtt megalázott szívvel olvassa Bibliáját, csakhamar megnyilatkozott szentélyt fog abban találni. (Kroeker)


Amelyik házaspár rendszeresen együtt imádkozik, az bizonyosan együtt marad.

II. János Pál pápa


Az emberi bölcsesség csak emberi léptékű műveket képes létrehozni, egyedül az isteni bölcsesség teremthet isteni dolgokat és minket is isteni nagyságokra szán.

„Az Úr mellémállt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését.” (2Tim 4,17)

Milyen egyszerűnek hangzik ez a vallomás, pedig mennyi minden megelőzte! Pál, a valamikori Saul, üldözte Jézust. A damaszkuszi úton történt találkozás megváltoztatta. Sok mindent el kellett engednie maga mellől, hogy az Úr „melléférjen” és melléállhasson. Minket is mennyi minden vesz körül…! Mint egy bástya, amelyet magunk köré építettünk. Add fel a falakat, és tapasztald meg, testvérem, te is, amit Pál, miután mindent feladott Jézusért, hogy az Úr melléállt. (Sándor Frigyes)

Egy ember élete nagyrészt figyelmének története. Ha két pillantás valóban találkozik: rendszerint döntő pillanat. Szinte kivédhetetlen, hogy szerelem vagy barátság szülessék belőle. Boldog karambol. (Pilinszky János)



HÁZASTÁRSAK IMÁJA

Uram, segíts nekünk, mindig emlékezzünk arra a napra,
amikor megismerkedtünk, és megszerettük egymást!
Segíts mindig meglátni a jót a társamban,
és segíts, hogy közösen tudjuk megoldani gondjainkat.
Segíts kimondani egymás iránti érzéseinket,
és tudjunk bocsánatot kérni egymástól.
Uram kezedbe adjuk házasságunkat!
Ámen


Imádkozni annyi, mint újjászületni Isten gondolatai, akarata és szeretete szerint egy olyan hitre, amely csak az Ő szívéből fakadhat.


Isten állandóan felénk nyújtja kegyelmi jogarát. (Spurgeon)

„Jézus így szólt: »Add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.«” (Lk 18,22)

Jézus élete telis-tele van olyan mondatokkal, jelenetekkel, amelyeket szeretünk jelképesen értelmezni. Ahogy halad előre a világ, ahogy egyre szabadelvűbb lesz a társadalom és az egyház, egyre több igazán kemény és felrázó mondat válik számunkra sekélyessé és lényegtelenné. Így vagyunk a gazdag ifjú történetével. Könnyen leszűrjük a tanulságot. Ez a történet a gazdagokról szól, és kész. Holott Jézus nekünk is mondja ezeket a szavakat. (Pongrácz Máté)

Nem az az igazi fájdalom, amitől könnyes lesz a szem, hanem az, mit magunkban hordunk, titokban, csendesen.


Sokszor van úgy, hogy a rövid imák éppen elég hosszúak.

A Szentlélek eltereli figyelmünket magunkról. Meggyőz arról, hogy semmik vagyunk, és hogy Krisztus minden mindenekben. (Spurgeon)

„Aki azt mondja, hogy Jézus Krisztus őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1Jn 2,6)

Ő bennünk és mi benne, felfoghatatlan csoda. Olyan, mint amit a gyermekét váró édesanya élhet át. Először az édesanya csak sejti, majd tudja, aztán amikor megmozdul, megtapasztalja, és amikor megszületik, meglátja, ki az, akiért élete kilenc hónapját adta. Valami hasonló csoda az, amit Isten szava tesz velünk. Először megfogan szívünkben az ige; mennyi öröm, teljesen új élet, amelyet Jézus ad! Aztán egyszer csak érezni kezdjük, hogy az ige megmozdul egy adott élethelyzetben. Egy napon pedig a megérkezés boldog órája vár ránk, a szemtől szemben való találkozás. (Sándor Frigyes)

Aki másokat lekicsinyell, az sose nagy.


Az ateizmus gyengepontja: nincs kinek hálát adni.


Az emberek meg akarják fejteni az élet titkát; nekem azonban épp rejtettsége miatt igazán szép és élni való az élet.

Egy havas reggelen, 5 órakor egy misszionáriusjelölt csöngetett a misszionáriusokat vizsgáztató otthon ajtaján. Bevezették az irodába, ott ült három órán át, mire megjelent a vizsgáztatója. 8 órakor egy nyugalmazott misszionárius lépett be és elkezdte a kérdezgetést:
- Tud-e szavakat betűzni?
Eléggé óvatosan, a jelölt ezt válaszolta: - Igen, uram.
- Rendben van, akkor betűzze azt a szót, hogy kenyér! - Kibetűzte.
- Rendben van, ért-e valamit a számoláshoz? - folytatta a vizsgáztató.
- Igen, értek valamit.
- Kérem, mondja meg, mennyi kettő meg kettő. - Négy - válaszolt a jelölt.
- Ez rendben is van - mondta a vizsgáztató.
- Azt hiszem, jól sikerült a vizsga. Holnap közlöm a bizottsággal.
A bizottsági ülésen a vizsgáztató ezt a jelentést terjesztette be az interjúról:
A jó misszionáriusi szolgálathoz szükséges minden követelmény megvan benne. Először vizsgáztattam önmegtagadásból, és kértem, hogy reggel ötkor legyen az otthon ajtajánál. Elhagyta meleg fekhelyét egy havas reggelen, minden panaszkodás nélkül. Másodszor, vizsgáztattam a pontosságát. Időben érkezett. Harmadszor, vizsgáztattam a türelmét. Várakoztattam három órán át, hogy találkozzék velem. Negyedszer, vizsgáztattam a vérmérsékletét. Semmi harag és neheztelés nem volt benne. Ötödször megvizsgáltam az alázatosságát, mert olyan kérdéseket tettem föl neki, amikre egy hétéves gyermek is válaszolhat, és egyáltalán nem méltatlankodott. A jelölt megfelel a követelményeknek.

Gyűjtenek, sokkal többet, mint amennyire szükségük van, mind csak gyűjtenek, gyűjtenek, s már nem is tudják, hogy miért...

Wass Albert


Ha a férj önző szeretetében nincs édesség, ne csodálkozzon azon, ha az asszony keserű lesz. (Spurgeon)


Ha mindaz igaz volna, amit mi, kegyesek énekelni szoktunk, más volna a világ sora, és mindenek előtt mi magunk is másképpen állnánk a világban.



Jézus lábunk együtt járjon,
a mi kezünk együtt gyűjtsön,
bensőnk együtt érezzen,
szívünk együtt dobbanjon,
elménk gondolata egy legyen,
fülünk együtt füleljen a csendességre,
szemünk egymásba nézzen és összeforrjon,
ó Jézusom a mi ajkunk együtt könyörögjön irgalomért az örök Atyához.


Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni. (Marcus Aurelius)

„Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged.” (Zak 3,4)

Börtönben járva ami feltűnő: a ruha. Egyenszabás, kék-szürke, lehangoló színvilág, dísztelenség, átlagos anyag, minden elítélt számára egyformaság. Isten előtt mindenki vétkezett, egy sincs, aki igaz lenne. Nekünk is jogosan járna a rabruha! Elkeserítő lenne abban járni! Ha Isten nem cselekszik értünk, megváltásunkat nem végzi el Jézus a kereszten… De azóta, ha odamegyünk elé, és leborulunk lélekben, mi is megtisztulunk vére által. Díszes, fehér ruhát kapunk. Becsüljük meg. Ne piszkoljuk össze! (Kőháti Dóra)

Sok keresztény a kegyelmi ajándékokból akar élni, ahelyett, hogy a kegyelem Istenére bízná magát.

„Vajon lakhatik-e Isten a földön?” (1Kir 8,27a)

Salamon király kérdezi ezt az Úr oltáránál állva, imádságra emelt kézzel, miután elkészült az Isten akaratából épített templom. Hála, magasztalás és áhítat csendül ki belőle Isten nagysága és szeretete láttán. Pedig ő még nem is sejtette, hogy Isten nagysága és szeretete még annál is nagyobb csodára képes, hogy egy emberkéz alkotta templomban lakozzon. Hogy ő maga legyen emberré, hatalma és szeretete a kereszt erőtlenségébe rejtőzzön, és így szabadítson meg bűntől, haláltól, kárhozattól. Imádságra kulcsolt kézzel a hála, magasztalás és áhítat hangján kérdezzük: hogyan lehetséges, hogy ilyen nagy Isten szeretete és kegyelme irántunk? (Isó Dorottya)


„Várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok.” (Fil 1,20)

A keresztény hit legszebb és legfelemelőbb pillanata, amikor megélhetjük az „egészen nyílt magasztalás” érzését. Azt az érzést, amikor az ember megszabadul minden kötöttségtől, minden testi, lelki béklyótól, és önfeledten tud az Úr Istennek hálát adni. Ezekben a pillanatokban tudunk a legközelebb kerülni Istenhez. (Pongrácz Máté)

A derű és a humor a legjobb kenőanyag az olykor megcsikorduló házasságban... Ez a legjobb villámhárító. Még az öregedést is késlelteti.

Gyökössy Endre


A nyelvvel éppen úgy gyilkolhatunk, mint a kézzel. (Spurgeon)



A tökéletes győzelem önmagunk felett diadalmaskodni. (Kempis Tamás)

„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.” (ApCsel 17,30)

Meg kell térni! – mondta Pál. Az athéni emberek álltak és néztek, majd a legtöbben otthagyták őt. Mert önmagában a felszólítás még nem segít. A „térj meg” önmagában csak üres frázis, az Isten nélküli embernek semmit sem mond. Az Úr Isten Szentlelkével együtt azonban valami egészen csodálatos tartalmat nyer. Olyat, ami a bűnös szívünket Krisztus felé vezeti. Páran, mint Dioniziosz és Damarisz, tovább hallgatták Pált, és ők ott és akkor átélték az új élet örömét. (Pongrácz Máté)

Az idő el tudja végezni azt, amit a dinamit sem tud megcsinálni.

John Steinbeck


Boldog a szolga, ki az emberek magasztalása és dicsőítése közepett nem gondolja magát különbnek, mint amikor hitványnak, együgyűnek és megvetésre méltónak tartják. Mert az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér, sem többet, sem kevesebbet.


Ha Isten megmér egy embert, akkor a mérőszalagot nem a feje, hanem a szíve köré teszi.



Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az elmúlt nap. (Daumer)



Hinni annyi, mint biztosan tudni, hogy a Szeretet Istene csakis a legfőbb jót akarja nekünk, hogy bármi történjék, ő velünk van. A hit nem vár azonnali jutalmazást.
(Nicolae Balot)

„Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól a nyomorultakat.” (Ézs 10,1–2)

Mai világunkban is számos példát találunk arra, hogy anyagi vagy társadalmi fölénnyel rendelkezve az ember nemegyszer visszaél helyzetével, és kizárólag saját érdekeit tartva szem előtt szinte gondolkodás nélkül károsítja meg azt, aki nem képes kiállni jogaiért. A prófétai szó egyértelmű: Isten a megalázottak és kisemmizettek mellett áll, és számon kéri az „özvegyek és árvák” ellen elkövetett bűnöket. (Smidéliusz András)

Jézus Krisztus, minden szeretet Szeretete!
Te mindig bennem élsz, még ha nem is tudok róla.
Te akkor is velem voltál, amikor megfeledkeztem rólad.
Szívemnek szívében rejtőztél, de máshol kerestelek.
Még ha távol maradok is Tőled, Te mégis vársz rám.
És egyszer eljön a nap, mikor így szólhatok hozzád:
Föltámadt Krisztus! Te vagy az életem!
Krisztus, hozzád tartozom;
Krisztus a Tiéd vagyok.


Kapaszkodj Istenbe, mint a madár: amikor énekel, remeg alatta az ág, de tudja, hogy tud repülni.



Mi kegyesek, nagyon vonzódunk ajkunkkal a nagy, nehéz szavakhoz: hit, szeretet, alázatosság, engedelmesség, igazság, tisztaság. Ha azonban egyszer nagyítóüveg alá tennénk magunkat, megdöbbennénk.

„Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9,23)

Aki Jézus kezébe teszi az életét, annak minden lehetséges. Nem azért, mert ilyenkor valami csoda történik velünk, hanem azért, mert Jézussal válunk eggyé. Jézusnak pedig minden lehetséges – meg annak is, aki belé helyezte élete bizalmát. Nem az ötös lottó főnyereményét ígérte az övéinek. Isten országát adta nekünk. A csoda, hogy már most úgy élhetünk, mint országának polgárai. Ami az övé, az a miénk. Ha pedig az Úr velünk, ki ellenünk? Ha az Úr velünk, van-e lehetetlen? Nincs, mert minden lehetséges annak, aki hisz. (Sándor Frigyes)

Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.

Gary Chapman: Egymásra hangolva


Nem az a vesztes, aki önmagán túllépve nyitottá, védtelenné válik, és úgymond "visszaélnek a szeretetével", hanem az, aki a kiszolgáltatottság kockázatát fel nem vállalva nem ismeri fel, hogy a másik szeretetének befogadásához is elengedhetetlenül szükséges a védtelenséget vállaló nyitás.

Biegelbauer Pál

„Pál írja: Nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.” (Gal 6,14)

Szeretünk dicsekedni. A többiek fölé kerekedni valamivel. Sikert, pénzt, hatalmat, kapcsolatokat felmutatni. A hívő embert is eléri a dicsekvés kísértése, ha messzebbre kerül az igétől. Pál dicsekvése, öröme, ereje, büszkesége, mindene: a Krisztus keresztje. Mi hogyan kövessük Pált? Életünk minden napján, tetteinkben, szavainkban láthatóan-láthatatlanul viseljük a jelet, hogy hozzá, a megfeszített és feltámadott Úrhoz tartozunk. Ezáltal a világhoz való viszonyunk is átrendeződik. Mérhetetlenül sokat nyerünk így. (Kőháti Dóra)

Teljesedjetek be Szentlélekkel: Ez születési joga Isten minden gyermekének. (Ruth Paxon)

A hit sosem kérdezi, merre vezetik, hanem szereti és ismeri azt, Aki vezeti.

Oswald Chambers



Aki szeretetet ad, gazdagabb lesz azzal, amit ad. Minél többet ad, annál inkább gazdagodik.



Amennyit a Szentlélek épít nálunk, annyi az arany, ezüst, drágakő az épületben. Amit saját magunk építünk: az mind fa, széna, pozdorja. (Kolb Sámuel)


Az a gyülekezet, amely a szakértőire hagyja a bizonyságtétel végzését, ellentmond nemcsak Jézus Krisztusnak, hanem az első keresztyének általános gyakorlatának is. Az evangelizálás az egész gyülekezet feladata volt, nemcsak a „neves” embereké. (Leighton Ford)



Azáltal, hogy elfogadom Jézus Krisztust mint aki értem szenvedett: teljes fölmentést nyerek az igazságos büntetés alól. Az én elkárhozásom Krisztusban teljesedett be, s azért rám nézve nincs több elkárhozás. …Aki elfogadta Jézust kezesének, az elmehet szabadon, ujjal sem érintheti senki, mert tiszta. S te, barátom, akarod-e, hogy Jézus Krisztus kezesed legyen? Mert akkor szabad vagy! Így teljesedik be, hogy „az ő sebei által gyógyulunk meg”.
(C. H. Spurgeon)



Az életnek mindaddig értelme van, amíg az ember tud szeretetet adni és elfogadni.

„Az Úr velem van, mint erős vitéz.” (Jer 20,11a)

Jeremiás kesereg, hogy olyat bízott rá az Úr, amiért megverték, kalodába zárták, kigúnyolták. De vigaszt talál hite által. A tanítványok is szembesültek azzal, hogy Jézus követése nem „népszerű” dolog. Mert egészen más lesz az, aki az Úré. Nem szólhat, nem viselkedhet többé ugyanúgy, mint addig. „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…” (Gal 2,20) Pár évtizede kisvárosban értelmiséginek templomba járni – karrier szempontjából – nem volt tanácsos, meséli egy lelkész az emlékeit. Mi mit tennénk meg az Úrért? Vállaljuk őt, vagy elfutunk? Egy biztos: ő velünk van, ha őhozzá megyünk. (Kőháti Dóra)

„Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, áldott leszel jártodban-keltedben.” (5Móz 28,1.6)

Kegyetlenül nehéz a mai világban hallgatni az Úrra. Nehéz, mert minden felől zaj, morajlás, hangzavar veszi körül bennünket, és egyre nehezebb Isten beszédét meghallanunk. Pedig milyen nagy szükség lenne rá! Milyen nagy szükség lenne arra, hogy mindennap legalább csak egy fél órán át csendben legyünk, és az Úr Istenre figyeljünk. Telefon, tévé, számítógép nélkül. Ez ne legyen számunkra elképzelhetetlen! (Pongrácz Máté)

„Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.” (Zsolt 103,14)

Az alkotó ismeri csak igazán saját alkotását. A teremtő Isten is tisztában van az esendő, gyenge, gyarló ember sebezhetőségével és mulandóságával; ezt figyelembe véve, erre „emlékezve” közelít hozzá – vétkének megfelelő büntetés helyett – irgalmas szeretettel. (Smidéliusz András)

„Így szólt Jézus: »Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok.«” (Jn 8,31)

Mindannyian vissza tudunk emlékezni iskolai éveinkből szeretett tanárainkra. Miért is szerettük őket rajongva? Talán mert nem csak ismeretekre tanítottak, hanem személyesen megélt életüket hozták elénk. Jézust követni nem tantételek bebiflázását jelenti, hanem életformát, melyet a vele való közösségben tanul el a tanítvány. Itt nincs vita, csak a szeretet naponkénti csodája és a hála, hogy a tanítványa lehetek. (Sándor Frigyes)

ISTEN ÁLDÁSA A MAGÁNYBAN

Honnan jön, ó Uram, e béke bús szívemre?
Honnan jön ez a hit, mely úgy árad ma bennem?
Hisz még imént zavart voltam és zaklatott,
A kétség tengerén hánytak bősz habok,
Igazságot az ész álmaiban kerestem,
És a békét szegény orkán-dúlta szívekben.
Alig pár nap futott a homlokomon át,
S úgy érzem, tovatűnt egy század s egy világ:
Köztük s köztem a múlt mély szakadéka fekszik,
S új ember született bennem, és már növekszik.

A. de Lamartine


Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen vettél, - de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél. (Ravasz László)


Szabad akarsz lenni? Tanulj meg Istennek engedelmeskedni, másokon önzetlenül segíteni, és uralkodni önmagadon!



Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget. (C. H. Spurgeon)