A mennyei úton csak egy parancs van: “Előre!”


A tapintat azt jelenti, hogy olyannak írsz le másokat, amilyennek magukat látják.(A. Lincoln)

Egy napon, amikor nagy éhínség szakadt Oroszországra, egy gyönge, nyomorék koldus alamizsnát kéregetett. Tolsztoj belenyúlt a zsebébe, de semmit nem talált. Ekkor kezébe vette a koldus aszott kezét és így szólt: – Ne haragudj rám, testvér; semmi nincs nálam. A sovány, beesett arcú koldus arcán mosoly futott végig és válaszként ezt suttogta: – De testvérnek szólítottál, ez nagy ajándék volt.

Ha az emberek gyakrabban fordulnának magukba, ritkábban lennének magukon kívül.

„Hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az Úr megszabadította népét!” (Jer 31,7)Újra eltelt egy hét, és a hét végén megbízást kapunk az Istentől. Ne csak magunknak éljünk. Ne csak magunknak tartsuk meg, amit megtudtunk róla. Azt mondja az Úr számunkra is: hirdesd, beszélj, mozogj, járj! Élj, és örömmel mondjad el minden embernek, aki körülötted magánnyal, szomorúsággal, bánattal küszködik: testvérem, ne félj, mert minden hét újabb és újabb lehetőség. Lehetőség arra, hogy találkozzunk Istennel, és az ő kegyelméből mi is kimondhassuk életünk örök üzenetét: Krisztus értem támadt fel a halálból! (Pongrácz Máté)

„Hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsid 11,6)Mi a hit? Kiben és miben hiszünk? Hiszünk-e egyáltalán? „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11,1, Károli-fordítás). Magamban hiszek? A sokak által ajánlott biztos receptben? Vagy a folyók járásában – ahogy a dal mondja? A hívő ember az Istenben hisz, meg van bizonyosodva róla, hogy élő, örök valóság, az örök Vagyok. Minden lélegzetvételünkben, minden lépésünkben ott van: keressük őt, mert nem észrevétlenül munkálkodik az életünkben! Add meg Uram, hogy higgyek benned, és meglássalak! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál,
és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat teljesen a tiéd,
de adja meg a lelkednek a dal, a tánc,
a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké.
Kis Szent Teréz

„Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róm 5,8)
Isten szeretetét nem lehet kiérdemelni. Már csak azért sem, mert ő mindig előbb lép felénk, megelőz szeretetével. Keresztségünkben ő hajolt le hozzánk, és fogadott gyermekévé minket, noha mit sem tudtunk róla. Megelőző kegyelmére válasz lehet az életünk. Olyan válasz, amelyben felismerhető keze munkája, a halálból születő új élet csodája. (Cserhátiné Szabó Izabella)

Isten nem aszerint értékeli adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit visszatartunk. (Spurgeon)


Jézusom! Te alkottál, ne engedj elpusztulni. Te váltottál meg, ne ítélj el. Te teremtettél jóságodban, ne engedd, hogy műved tönkremenjen gonoszságomban. Legkegyelmesebb Uram, kérlek, ne engedd, hogy gonoszságom tönkretegye, amit mindenható jóságod teremtett! Végtelen jóság, ismerd el újra magadénak azt, ami a tied, s mosd le róla azt, ami idegen rajta! Jézus! Irgalmazz nekem, amíg idő van az irgalomra, és ne vess kárhozatra az ítélet idején!


Ne azért engedelmeskedjünk, mert egy bizonyos valaki parancsol, hanem azért, mert Isten parancsol valakin keresztül. (Don Bosco)


Ne tolakodjunk semmiféle szolgálatra, de ne is toljuk el soha Isten küldő kezét.


Nem az számít, hogy hirdetjük a szeretetet, hanem az, hogy éljük.

Nemrég bejött egy férfi az irodámba, és azt mondta: “Én keresztény vagyok, de nem érzem, hogy bárhová is jutnék a keresztény életemben. Mintha üresjáratban ragadtam volna.” Azt kérdeztem: “Mit gondolsz, mi lehet a probléma?” Azt mondta: “Szerintem az a baj, hogy nem szeretem Istent eléggé.” Mire azt feleltem: “Nem ez a te problémád. Nem az a problémád, hogy nem szereted Istent eléggé. Az a problémád, hogy nem érted, Ő mennyire szeret téged.”

Sohasem csodálkozunk el ujjongva azon, ami már a miénk, mert mindig szerencsétlennek érezzük magunkat azok miatt, amikre vágyunk. Pedig sokkal több az, amit Isten már ingyen jóvoltából megadott, mint amit egyáltalán kérni tudnánk. (Ravasz László)

AJÁNDÉKOK, MELYEK NEM KERÜLNEK SEMMIBE
Egy jó szót szólni,
A beteget felvidítani,
Egy barátot felhívni,
A magányost meghallgatni,
Valakinek kezet nyújtani,
Óvatosan csukni be az ajtót,
Apróságoknak örülni,
Mindenért hálásnak lenni,
Jó tanácsot adni,
Egy levél megírásával örömet szerezni,
Apró túlzásokon nem rágódni,
Jogos panaszt nem melegíteni fel újra,
Nem tenni szóvá, ha a másik hibázik,
Nem elutasításnak venni, ha háttérbe szorulunk,
Levert hangulatot nem venni komolyan,
Nem sértődni meg egy félresikerült szón,
Megtalálni az elismerő, dicsérő szót,
Együttérző szó a megalázottnak,
Egy-egy tréfás szó a gyerekeknek,
Elismerni az elkövetett helytelenséget,
Örülni a mai napnak,
Bizonyos dolgokra aludni egyet,
Mindenre rászánni a kellő időt és gondot.
És MINDENKIHEZ SZERETETTEL LENNI!
ismeretlen szerző


Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.


Az emberi tevékenység legnagyobb hiánya az önbizalom hiánya, a lelki tevékenykedés legnagyobb akadálya azonban az önbizalom.

„Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál!” (Ézs 63,19)

Már Jákób számára is megmutatta Isten, hogy a föld össze van kötve a mennyel. Álmában egy létra állt a földön, és Isten angyalai föl-le jártak rajta. Azóta tudhatjuk, hogy igazi otthonunktól elszakadóban sem vagyunk egyedül. „Megnyílt az ég harmatozva, Megváltónkat hogy lehozza” – énekeljük adventi énekünkben. Isten a lehető legközelebb jött hozzánk, amikor emberré lett. Rejtőzködésének fátylát maga lebbentette föl, hogy Krisztusban egészen közel legyen hozzánk, és Atyánknak ismerjük meg őt. Isten országa nem elérhetetlen messzeségben, hanem közöttünk, sőt bennünk van Jézus Krisztus által. (Cserhátiné Szabó Izabella)

„»Csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.«” (Zsolt 30,6) A kétségbeesett ember sötéten látja a világot, sokszor úgy érzi, hogy az ő gondja a legnagyobb, nem találja a kiutat. Pedig bizonyára megtapasztaltuk már, hogy egy Istenhez küldött röpke fohász mennyire megnyugtató! Testi-lelki fájdalom esetére a legjobb és leggyorsabb segítség egy őszinte imádság, könyörgés, fohász az Úrhoz, melynek következményeként azonnali kapcsolatot teremtünk vele. Az ő szeretete és közelsége mindig gyógyít és megerősít, felszárítja a könnyeket, megvidámítja a megsebzett lelket! Dicsérjük és magasztaljuk a föld és ég Urát! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Egy megszokott mozdulat,
és imádságra kulcsolom kezem.
Rakom egymás mellé
a gyenge és tétova szavakat.
De mintha a lelkemben
kapaszkodna össze
minden törékeny akarat,
szándék és elhatározás,
hogy Veled találkozzanak,
bátorodik, s lesz Tieddé a szó,
békül a lélek, a lelkem.
Köszönöm, Uram,
hogy te formálsz mai is
imádságot bennem.
Hajdú Zoltán Levente


Élni annyi, mint szeretni. Szeretni, látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasban szállni és felröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni.

„Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsolt 73,26) „Megbízunk egymásban!” – szól egy bank reklámszlogenje. De akár a keresztény ember szlogenje is lehet ez a mondat. Tudjuk, hogy egyedül elesnénk, egyedül a bűn súlya nehezedik ránk. Ezért kell egy társ, egy barát, akiben megbízhatunk, és ki erre a legjobb, mint az, aki ezen a héten is megsegített, mellettünk állt, és támogatott?! Megbízunk egymásban, és ennek a bizalomnak az alapja nem más, mint az az újra kitisztuló üzenet, amelyet egyre jobban kezdünk érteni: Krisztus értem támadt fel… (Pongrácz Máté)

Ha nincsen egy barátod, aki figyelmeztet a hibáidra, fizess meg erre egy ellenséget. (Don Bosco)


Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket. Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek. (Goethe)


Isten nem aszerint értékeli adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit visszatartunk.
Spurgeon


Jézus hiába élt és halt meg, ha nem tanultuk meg tőle, hogy a szeretet örök törvénye szabályozza életünket.
Mahatma Gandhi


Mindenkivel úgy viselkedj, ahogyan szeretnéd, hogy veled viselkedjenek.


Ne sokat törődj azzal, ki van veled, vagy ellened, hanem arra legyen gondod, hogy minden dolgodban veled legyen az Isten.



Ne vess meg mást, ki rosszat tesz veled, hisz ő a te tanítód, hogy azt a rosszat te el ne kövesd.


Nekünk az Írást nem úgy kell olvasni, ahogy az ügyvéd olvassa a végrendeletet, hogy tartalmát megértse, hanem mint az örökös, hogy megtudjuk, mit nyertünk. (Newton)

A legérettebb gyümölcsöt is felkeresi a féreg. (Spurgeon)

Adj Uram humorérzéket, hogy jókedvű lehessek, hogy megértsem, ha csupán viccről van szó. Add, hogy érjenek kis örömök az életben, s ezeket tudjam megosztani másokkal. Adj tiszta lelket, érzékenyt minden iránt, ami tiszta és nemes. Olyan lelket, mely a gonosz láttán nem retten meg, hanem keresi az eszközöket mindent újra helyrehozni. Olyat, mely nem nyafog, és sosem panaszkodik. S végül add, hogy jó legyen az emésztésem, de legyen is mit emésztenem.
Mórus Tamás

„»Az asszony Jézus elé borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. Jézus pedig ezt mondta neki: »Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!««” (Lk 8,47–48)

Sokan rengeteg pénzt költenek mindenféle csodadoktorokra, amikor azt tapasztalják, hogy a korábban alkalmazott terápiák és gyógyszerek nem használnak semmit. A „gyógyítók” pedig kihasználják a betegek hiszékenységét és kiszolgáltatottságát. Pedig nem kellene így lennie! A vérfolyásos asszony tudta: ha Jézushoz ér, meggyógyul. Így hitte! És ennek eredményeként be is teljesült reménysége. Mi is menjünk egészen közel Jézushoz, érintsük meg ruhája szegélyét, mert nála van a gyógyulásunk. Hit által megtartatunk és életünk lesz! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Az örömhöz vezető út az egyszerű szeretet útja, mely nem bonyolódik bele a dolgok kusza hálójába. A szeretet nemes ösvénye önmagunk maradéktalan odaadásának útja. És ez az odaadás végtelen, mert kimeríthetetlen.


Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad. (Hippokratész)


Isten a neki adományozott ezüstpénzt arannyal fizeti vissza.


Krisztus lelke, szentelj meg engem,
Krisztus teste, üdvözíts engem,
Krisztus vére, ihless meg engem,
Krisztus oldalából kifolyó víz, tisztíts meg engem.
Ó édes Jézus hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem.
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled.
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem.
Halálom óráján hívj magadhoz engem,
És engedj Hozzád jutnom,
Hogy szentjeiddel dicsérjelek,
Mindörökkön örökké.
Ámen


Lásd csak, oly rövid az életünk, hogy nagyon kevés időnk van jót tenni. Minden óra, amit felesleges alvással töltünk, elveszett idő a mennyország számára. S minden perc, amit elveszünk a nélkülözhető éjszakai nyugalomtól, meghosszabbítja az életünket. (Don Bosco)


Légy bátor és tárd fel Isten s a barátod előtt a sebeidet! Ha képes vagy erre, egyszer csak észreveszed, hogy téged is felkeresnek mások, hogy sérelmeikről és sebeikről meséljenek. Tanácsadójuk és bátorítójuk leszel. Sebeid értékes kinccsé válnak önamagd és mások számára.
Anselm Grün


Minden rossz munkás szidja a szerszámát.

„Semmit sem hozhatunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.” (1Tim 6,7)

A világ egyik legjobb dolga kimondani valamiről, hogy ez az enyém, hogy ezt én hoztam létre, ez az én tulajdonom. A világ egyik legjobb dolga birtokolni valamit, amivel kiállhatunk az emberek és Isten elé, és büszkélkedhetünk vele, s amit továbbvihetünk a túlvilágra. És milyen furcsa a mai ige, amikor azt mondja: minden, amid van, amit birtokolsz, csak ideig-óráig való. De akkor mivel fogunk feltűnni az utolsó ítéletkor? Mi lesz az, ami a többi embertől megkülönböztet minket? A rég hallott üzenetből ismét felcsillan két szó: Krisztus értem… (Pongrácz Máté)

„Segít a Lélek a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róm 8,26) Milyen jó, hogy az imádság „áramkörét” nem nekünk kell kiépítenünk. A Lélek esedezik értünk, és mi Krisztusban bekapcsolódhatunk az áramkörbe, és együtt lélegezhetünk vele. A Lélek ajándéka a Krisztussal való közösség. Ő az erőtlenek ereje. Nála rendeződnek kusza gondolataink. Az ő erőterében nem csak a magunk szemével látunk. Megkapjuk a megfelelő szót az imádsághoz. Még a szándékaink is az Isten akaratába simulnak. (Cserhátiné Szabó Izabella)

Viseld el mások hibáit, ha azt akarod, hogy a tieidet is elviseljék. (Don Bosco)

A bűnnek olyan kicsi a feje, hogy mindenüvé bejut, mint a víz.


A hit nem látható, de a cselekedetek által láthatóvá kell válnia.


A hit terén éppúgy szükségünk van a józan észre, mint bárhol másutt.


A pohár mindig félig van töltve, s nem azon kell keseregni, hogy miért nincs tele. Annak kell örülni, hogy nem üres.
Diana Dorth


Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, a fény, mint köntös, úgy fog körül. Zsoltárok 104.1-

Fivérem Nap, és nővérem Hold,
Oly ritkán látlak, s hallom hangotok,
Nyomaszt a sok gyötrelem és gond.
Fivérem Szél, és levegő Ég,
Nyisd ki szemem, hogy lássam ami szép,
Körülölel a ragyogás, dicsfény.
Mert Isten része minden teremtmény,
Érzem jóságát és szívem újra él.
Fivérem Nap, és nővérem Hold,
Most végre látom, s hallom hangotok.
Megölelném az egész világot.

Isten nyomát nemcsak a kinyilatkoztatás lapjain láthatjuk, hanem elénk tűnik a fenséges hegyekben, a termékeny völgyekben, a határtalan, mély óceánban is. Az egész teremtett világ Teremtője szeretetről beszél az embernek. Isten megszámlálhatatlan kötelékkel kapcsolt magához… Ez a világ nemcsak fájdalmakból és nyomorból áll. “Isten szeretet” – ezt olvashatjuk le minden hajtásról, minden virágsziromról, minden fűszálról. Igaz, hogy a bűn átka töviseket és tüskebokrokat növesztett a földön, de a tüskebokrok maguk is hoznak virágokat, a tövisek pedig a rózsák alá vannak elrejtve. Az egész természet Istenünk megindító atyai gondoskodásáról tanúskodik, s bizonyítja, hogy Isten gyermekei boldogságát akarja.


Az arany ott van, ahol megtalálod.
(aranyásó mondás )


Azzal töltjük az életünket, hogy olyan dolgokra várunk, amiket nem birtokolunk – sohasem szakítunk időt és látjuk meg azt, amink valójában van.


Isten országában nincs kényszeradó. (Spurgeon)


Istenhez való viszonyunkat nem intézhetjük el hűségnyilatkozattal, hanem hűséges élettel, és hűséges munkával.


Jézus Krisztusom, az örök Atyának Fia, Uram és királyom! Mit hagytál te a világra, tieidre, mit örökölhettünk tőled? Mit mondhattál mást a magadénak a szenvedésen, gyötrelmeken és szégyenen kívül, a kereszten kívül, melyen kínlódva fejezted be életed?
Ha igazi gyermekeid akarunk lenni, Uram, ha örökségünkről nem akarunk lemondani, akkor vállalnunk kell a szenvedést nekünk is, s nem szabad elmenekülnünk előle!
Avilai Szent Teréz


Jézus nem kívánt jobb szántóföldet munkája számára. Hozzáfogott annak a szántóföldnek munkálásához, amely előtte volt, és olyan aratást végzett, amely azóta is folyton táplálja a világot. (Fosdick)

Józsi bácsi szénbányász volt, és megígérte Daninak, ha legközelebb újra meglátogatja őt, engedélyt kér arra, hogy Dani is lemenjen vele a bányába.
Azon a napon kora reggel indult ő is Józsi bácsival a bányába. Olyan izgatott volt, hogy alig tudott beszélni. Józsi bácsi fütyörészett, mint máskor, majd dúdolt, végül énekelte is a dallam szövegét: “Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!” A dallam fülbemászó volt, és Dani rajtakapta magát, hogy ő is dúdolja.
A bányánál Dani is kapott sisakot, amelynek a homlokrészéhez volt erősítve a fényszóró. A többiekkel együtt lépett a liftbe, és ereszkedett egyre lejjebb a föld mélyébe. Nagyon izgalmas volt. Hát még odalent! Ilyen sötétben Dani még sohasem járt. Ha nem lett volna lámpása, a saját kezét sem látta volna. Meg is botlott, Józsi bácsi kapta el, és adott neki egy jó tanácsot: Danikám, a bányában csak úgy közlekedhetünk biztonságosan, ha nem nézünk messze, a sisaklámpa fénye éppen elég arra, hogy közvetlenül a lábad előtti utat megvilágítsa. Ha odanézel, nem botlasz el.
Józsi bácsi így folytatta később mondandóját: Tudod, Danikám, itt lent, a bánya sötétjében megtanulja az ember azt, hogy legjobb Istennel élni! Gondold csak meg, az Úr Jézus nem adta meg nekünk azt, hogy a jövőnkbe lássunk! Sőt ezt meg is tiltotta, és ez szeretetből történt. Nagyon rossz lenne, egész tevékenységünkben akadályozna az, ha többet látnánk a távoli éveinkből, mint amennyi mindig a szemünk előtt van!
- Ne is tervezzünk? – kérdezte Dani félénken.
- Tervezgetni szabad, de tegyük hozzá meggyőződéssel, hogy: ha az Úr akarja és még élünk. Mert Ő azt akarja, hogy mindig csak a következő lépést tegyük meg Őérte is!
- Mégis, milyen sokan aggodalmaskodnak a jövő felől, ugye Józsi bácsi?
- Ez sajnos így van, de az aggodalmaskodó sem lát többet, mint az, aki az Úrra bízza magát.
- És úgy jár, mint én – értette meg a dolgot Dani -, mert a távoli dolgokon jár az esze és a közeli dolgokat nem veszi komolyan! És elbotlik…
Kis csend után azt kérdezte Józsi bácsi: Tudod még az éneket, amit idejövet dúdoltunk? Dani emlékezett rá: “Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!” A bányából feljövet Józsi bácsi és Dani együtt énekelték e szép éneket.

Mindaz, amit Dani odalent a mélyben látott, nagyon érdekes volt, el is mesélte testvéreinek, iskolatársainak. De a legnagyobb tanulságot élete végéig megőrizte. Ha olykor elfogta az aggodalom és a jövőtől való félelem, mindjárt eszébe jutott a dallam, amit Józsi bácsitól hallott, és megtanult: “Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!”

„»Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.«” (Mt 6,9–10)

A Miatyánk a keresztények leggyakrabban elhangzó imádsága. Vajon értjük-e, amit mondunk, vagy csak megszokásból mormoljuk az ismerős szavakat? Tudunk-e imádságos lélekkel, gyermeki szívvel, alázattal mennyei Atyánkhoz fohászkodni? Tudjuk-e őt Atyánkként elfogadni és a legnagyobb szeretetet, tiszteletet megadni neki? Valóban azt akarjuk-e, hogy legyen meg az életünkben az ő akarata, s a miénk szoruljon háttérbe? Okos szívvel, felemelt lélekkel imádkozzunk ezután, és mennyei Atyánk meghallgat minket, s válaszol is. Igazán teljesüljön az imádságunk, valóban legyen meg az ő akarata! (Juhászné Szabó Erzsébet)

„Ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róm 12,16)

Önmagunk szerint… Ősrégi kísértésünk és bukásunk „forrása” ez. Az, hogy önmagunk szerint lássuk, formáljuk a világot. Mivel magunkból indulunk ki, csak az önzőségünk, hatalmaskodásunk irányít minket. Atyánk pedig éppen ebbe a bezárt világba küldte Fiát, hogy oldozzon az önzésből, nagyravágyásból azzal, hogy az ő igazságát ragyogtatja ránk, hogy az ő szemével lássuk a világot, az ő akarata, mércéje szabja meg tetteinket, hogy felszabadítson az életre. (Eszlényi Ákos)

„Népem pedig jóllakik javaimmal – így szól az Úr.” (Jer 31,14) Ha gyorsan megtelünk valamivel, az veszélyes. A megelégedettség, a célt érés gyakran baljós. Mert bár egyik oldalról látni benne az örömet, de másik oldalról éppen annyira látni benne a folytatás hiányát is. Nem jó a korai megelégedettség, hiszen tudjuk, az élet – és főleg a hívő élet – is csak a folytonosságban, az állandó növekedésben, a naponkénti megújulásban tud működni. És hogy ki az, aki mindezt mozgatja, aki újra és újra feladatokkal és célokkal lát el? A vasárnap üzenetét már teljesen elfelejtettük. De a megmaradt egy szó is elég: Krisztus… (Pongrácz Máté)

PÁRTFOGÓÉRT
(Magyarok Nagyasszonyához)
El akarom mondani azt
a boldogságot, mi szeretetébe oltva lángol,
és fel akarja gyújtani a világot;
ha én, Te, meg sokan mások,
akik képezzük a jelenvalóságot,
felvállaljuk azt a fiúságot,
mely nem retten meg a rácsodálkozástól,
szégyenében nem hordoz láncot,
megvallja az egyetlen igazságot,
mi ott függ a megváltáson,
magához emelve az anyaságot.
Merjünk odafordulni Máriához,
a szeplőtelen asszonyi tisztasághoz,
és hálát adni neki százszor,
hogy elfogadta, amit magam, Te és mások,
naponta megcsúfolunk százszor,
mert képtelenek vagyunk venni bátorságot.
Mária, kell nekünk a pártfogásod!
Mi elvezet a keresztfához,
azon túl az üdvösség titkához:
a törvényen túli megigazuláshoz,
mi a szeretet hitében lel bátorságot.
Naszádos József


Sok hitetlentől hallottam már: de szeretnék hívő lenni! Ám még egy hívőtől sem hallottam: de szeretnék hitetlen lenni!


Sokat tesz, aki keveset tesz, de azt teszi, amit tennie kell; nem tesz semmit, aki sokat tesz, de nem azt teszi, amit tennie kell.


Uram, gyújtsd föl bennem a lelkek üdvözítésének szenvedélyes lángját! Hadd legyek kész arra, hogy ezért mindent megtegyek, hadd tudjam a lelkek javát minden elé helyezni, hadd használjak fel minden lehetséges eszközt a hitetlenek megtéréséért és üdvözítéséért!

A bűnnek két helye van: vagy a nyakadon csüng, mint iszonyú kolonc, vagy Krisztus keresztjén, mint megbocsátott és elintézett dolog. (Luther Márton)



A kereszt Krisztushoz tartozásunk, szenvedésünk és önmagunk számára való halálunk jele, de ugyanakkor a megdicsőülés jelévé is válik majd számunkra a feltámadásunkkor.
Horváth István Sándor


A lélek öröme nem olcsó dolog. Harcba kerül, és sebhelyei maradnak, – de fénylő sebei. (Stanley)


A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését és az igazság eltiprását.
A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.
Tatiosz


Aki állandóan lelkeket akar ápolni és felebarátainak szolgálni, annak Isten által gondozott lelket kell magában hordoznia. (Kroecker)


Az Úr megmutatja magát és hív minket, de mi nem akarunk látni és válaszolni, mert magunkkal vagyunk elfoglalva. Megesik aztán az is, hogy a hangra, ami mindig hallható, nem figyelünk többé. De az Úr lángol, világít és hív. Az emberek élnek úgy, hogy már nem képesek a hívást meghallani.
Pió atya


Egyedül az ellenség iránti szeretet az, amely a lelket igazán boldoggá teheti. Akiben ez a szeretet lakozik, annak békességét nem tudja feldúlni még az ördög sem. (Trudel)


Isten inkább sötétségben hagy engem, semhogy olyan világosságban hagyjon élni, ami nem ő maga.
Kis Szent Teréz

„»Mindenki Jézushoz vitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.«” (Lk 4,40)

Ha fáj valamink, megbetegszünk, legyöngülünk, rohanunk fűhöz-fához, tanácsot kérünk a rokonoktól, barátoktól, a szomszédasszonytól, a munkatárstól, hogy mit ajánlana. Megvesszük a reklámokban ajánlott legújabb csodatablettát, remélve, hátha segít. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy panaszainkkal elsőként Jézushoz kellene fordulnunk gyermeki bizalommal, mert ő ma is él és gyógyít, nem csak a régi időkben tett csodákat. Az ő rendelője mindenki előtt nyitva van, még csak várólistára sem kell feliratkoznunk! Kérjük őt, hogy legyen a gyógyítónk! (Juhászné Szabó Erzsébet)

„Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4,18) Egészen nehéz a mindennapok forgatagában, a sok teendő, baj és küzdelem között másra koncentrálni, mint ami a szemünk előtt látható. Milyen ismert képek: mereven nézünk ki reggel az ablakon. Mereven, már-már megszokásból végezzük munkánkat, fáradtan és csüggedten ülünk-fekszünk le este a tévé elé. Hol van az életünkben idő és energia a láthatatlanra? – tehetjük fel a kérdést. És egyre nehezebben idézzük fel a munka és az élet terhe mellett azt a fontos üzenetet: Krisztus értem… (Pongrácz Máté)

Rengeteg időt elvesztegetünk azzal, hogy sietünk. (Jerome Demoulin)

„Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” (1Kor 3,23) Csodálatos ez a birtokviszony. Olyan hatalmas Úr gyermekei vagyunk, aki hűségével, szeretetével, gondoskodásával támogat miket. Az övéi vagyunk. Ez az örömüzenet kell, hogy meghatározza szavainkat, tetteinket. Ezért írja Pál a civakodó, szakadás szélére került gyülekezetnek: ti már nem a világhoz tartoztok, már nem emberek akaratát kell követnetek, ti már Istenéi vagytok. Éljetek hát ebből az örömüzenetből, és ennek az evangéliumnak az erejével rendezzétek, gyógyítsátok az összetört, szétszakadt kapcsolataitokat, közösségeiteket, életeiteket! (Eszlényi Ákos)

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! (Antoine de Saint-Exupery)

A hibák mindig ott kövérek, ahol sovány a szeretet.
Spurgeon




A világnak leginkább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiányával törődnek.


Amikor lemond valaki akaratáról, nagy dolgokra képes.

Amikor Matthew Henry-t kirabolták, ezt írta a naplójába: „Hadd legyek hálás először is azért, mert eddig még soha nem raboltak ki; másodszor azért, hogy bár elvették az erszényemet, de nem vették el az életemet; harmadszor azért, mert bár elvették mindenemet, az nem volt sok; és végül azért, hogy engem raboltak ki, és nem én raboltam.”

Amilyen haszontalan a gőg, olyan ostoba is. (Spurgeon)



Azoknak, akik Istentől munkába küldetnek, a beszéden kívül valamit tenni is kell.


Életünknek talán legfontosabb utazása, amikor elébe megyünk a másiknak.
Henry Boye

„És láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: »Íme, az Isten sátora az emberekkel van.««” (Jel 21,2–3)

A Jelenések könyve részletezi, hogy mi vár majd az Istenben bízókra a végidőkben Krisztus második, dicsőséges eljövetelekor. A mennyek országában szemtől szemben látjuk majd az Urat, igazi örömteli közösségünk lesz vele. És addig? „Jöjjön el a te országod!” – kérjük az imádságban. Tudnunk kell, hogy Isten országa már itt és most a földön is létezik, sőt egészen közel van hozzánk, bennünk van, ha vele együtt élünk, lélegzünk! Örvendezzünk, és adjuk tovább a jó hírt! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Istenem! Én is szoktam magamat ostorozni, pedig nem kellene, mert ha már eléd tettem valamit, akkor nem kellene visszavennem, hanem teljes egészében a Te kezedben kellene tudnom. Még a bűneimet is, melyeket te úgy elvetsz magadtól, mintha soha meg nem történtek volna. Ha Te nem marcangolsz engem, add, hogy én se tegyem magammal vagy éppen másokkal. Jézusért! Ámen

„Krisztus Jézus megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8) Értünk történt. Megváltásunk történetében ez a két szó a legszebb. Az őskeresztyén himnusz is ezt hirdeti: Krisztus számára senki és semmi sem volt fontosabb a mi életünknél. Azért jött ebbe a világba, hogy önként vállalja a megaláztatást és a kereszthalált, hogy bűneink büntetését elvegye (Ézs 53), hogy semmiféle kárhoztató ítélet ne legyen rajtunk (Róm 8,1). Atyánk minket mentő terve ebben a krisztusi indulatban és keresztútban érte el célját. Mi így ismerjük: mérhetetlen szeretet. (Eszlényi Ákos)

Még mindig esik… Lehet, hogy ez nem olyan zápor, ami egyik percről a másikra eláll, mint ahogy én képzeltem. Talán egyik sem olyan. Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon. Azt hiszem, fogom az esernyőmet, és elmegyek sétálni…

Miként lehetne annak tartós békessége, aki másnak dolgaiba belekeveredik, ki idegen ügyek után szalad, s aki ritkán és keveset száll magába. (Kempis Tamás)


Nem az a gazdag, aki birtokol, hanem az, aki képes adni.


Nem lehet a problémákat azzal a gondolkodásmóddal megoldani, amivel csináltuk őket. (Albert Einstein)

„Noé meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki.” (1Móz 6,22)

Mindig nehéz valami ismeretlenbe, valami újba belekezdeni, mert nem sejtjük, mi vár ránk, mert fogalmunk sincs, minek mi lesz a következménye. Noé is így volt akkor, amikor megépítette a bárkát, és összegyűjtötte a föld minden állatát. Nehéz volt, mégis hajtotta az Istenhez való ragaszkodás. A hét első napján talán még bennünket is fűt az Istenhez ragaszkodás lelkesedése, melyet a vasárnapi igehirdetésekből, a találkozásokból mentettünk át, és talán még mindig ott jár a fejünkben tisztán és világosan az üzenet: Krisztus értem támadt fel… (Pongrácz Máté)

A jótettek a szeretet láncát alkotó karikák.
Kalkuttai Szent Teréz Anya


A malomkő egymagában nem képes lisztet őrölni, de egy másikkal hasznos munkát végez. – Isten népének természete megkívánja, hogy összetartson és közösséget ápoljon. – A fenevad egymaga kóborol az erdőben, a juhok nyájba tömörülnek.
Spurgeon


A szavak mind széjjelesnek.
Málladoznak a mondatok.
Szótlanul, eszköztelenül,
felemelt kézzel maradok.
Látod, semmit sem rejt már a kezem.
Szememben bűnt belátó bánat.
Menteni magam nem tudom,
de Nálad, Uram, van bűnbocsánat.
Fogadd el, kérlek, ezt a semmit,
aki és ami én vagyok,
hogy élő Igéből épüljenek újjá
bennem a szavak, mondatok.
Hajdú Zoltán Levente

„Aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít, Isten az.” (2Kor 1,21)

Mire jó a vasárnap? Miért kell a munkát szüneteltetni egy napig? – teszik fel egyre gyakrabban a kérdést. Miért nem lehet folyamatosan, megállás nélkül dolgozni? A mai ige talán választ ad kérdéseinkre. Mert benne megláthatjuk, hogy mi a vasárnap legfontosabb feladata. Az, hogy kizökkentsen minket a hét megszokott folyamatából, és Isten azért rendelte, hogy újra és újra megerősítse bennünk azt az örömüzenetet, amelyen egész életünk nyugszik: Krisztus értem támadt fel a halálból! (Pongrácz Máté)

„Akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.” (Zsid 11,14.16) Nagy öröm az, ha tudjuk, hová tartunk, életünknek mi a célja. Nagy erő rejlik ebben a tudásban, mert ez a bizalom, meggyőződés áthidal mérhetetlen mélységeket, kilátástalannak, reménytelennek látszó helyzeteket. Ez pedig azért lehetséges, mert Isten szavába, ígéretébe kapaszkodik. Jézus is ezért bátorítja ezzel az övéit (Jn 14,1–3): Istenünk nekünk készített hajlékkal vár ránk. (Eszlényi Ákos)

Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.
Leonardo da Vinci

„»Azt mondtátok: Hiábavaló az Istennek szolgálni, mi haszna, hogy teljesítettük, amit ránk bízott? – mondja az Úr.«” (Mal 3,14) Napjaink nagy kérdése, hogy van-e haszna annak, amit végzünk. Sokan csak az anyagilag jövedelmező tevékenységeket tartják hasznosnak. Ami pénzben nem mérhető, az nem is értékes – vélik. Jó lenne, ha megjegyeznénk: az Isten szolgálata jár a legnagyobb haszonnal, mert örök élet a jutalma. Higgyük el, hogy ez a létező legnagyobb kincs, amit az Úr adhat! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit: irgalmazz nékünk! Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit: irgalmazz nékünk! Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit: adj nekünk békét!


Kerestem Istent, elrejtőzött előlem; kerestem önmagamat, nem találtam; kerestem testvéremet, és megtaláltam mind a hármat. (Boros László)

Két barát beszélget:
- Ha lenne 5 lakásod, egyet nekem adnál? – kérdezi az egyik.
- Hát persze! – jön a válasz.
- Ha lenne 5 kocsid, egyet nekem adnál?
- Hát persze!
- Ha lenne 5 inged, egyet nekem adnál?
- Hááááát…
- Mi az? – kérdezi újra az egyik.
- Pontosan 5 ingem van!

Könnyebb Istennek egy és más munkánkat felajánlani, mint egész szívünket Neki adni.


Krisztus parancsoló Úr. Aki azt mondja: ismerem Őt – annak engedelmeskednie kell Őneki. Őt nem lehet másképpen ismerni, csak hódoló engedelmességgel, parancsainak elfogadásával és az életben való betöltésével.


Mikor valaki a jóságával dicsekszik, mindnyájan tudjuk, hogy kevés dicsekednivalója van.


Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! A nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk. (Antoine de Saint-Exupery)


Sok keresztény a kegyelmi ajándékokból akar élni, ahelyett, hogy a kegyelem Istenére bízná magát.


Többet kéne gondolnunk arra, hogy jót tegyünk, mint arra, hogy jól érezzük magunkat, így végül tényleg jobban éreznénk magunkat.

A hitet több tőrdöfés éri az ingatok, mint a hitetlenek részéről. (Spurgeon)


A szeretet annyit jelent, hogy nem vagyok egyedül; az egyik kezemet az Úristen fogja, a másikkal én fogom embertársaim kezét.
Sík Sándor


A tegnap történelem. A holnap rejtély. A mai nap: ajándék.
Eleanor Roosevelt


Az aggodalom olyan az örömnek, mint a porszívó a piszoknak; ennyi erővel azt is megteheted, hogy egy öröm-elszívóhoz csatlakoztatod a szíved, és megnyomod a gombot. (Max Lucado)


Az emberek többsége nem figyel oda, csak ha veszélyt, vagy jutalmat szimatol. (Lee Wallek)


Egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni,
amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet.
Don Bosco

„Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad.” (2Tim 2,13) A mi hűségünk törékeny, ma van, holnapra elmúlik. Valamikor buzgó hívek távolra kerülnek a gyülekezettől, lelkesedésük alábbhagy, még a legjobbak is meginognak, kiégnek, elbuknak. Már nem veszik le a polcról a Bibliát, már nem tudnak vagy nem is akarnak imádkozni. Isten úgy ismer és lát bennünket, amint vagyunk. Minden teremtményét, a gyülekezet közösségét, az egyházat. A hűtlenséget, a lázadást, a megkeseredést, mindent. És hű marad, és újra megszólít. Cselekszik, megújít, Lelke által megerősít. Ezért vagyunk még itt, az ő dicsőségére. (Kőháti Dóra)

Hinni annyit jelent, mint Jézushoz jönni vakon és hinni, hogy szemünket megnyithatja. Hozzáfordulni szegényen, és hinni, hogy meggazdagíthat. Hozzámenni üresen és elfogadni, amivel megkínál, magunkat halálra ítéltnek tekinteni és Benne örök életet találni. Önigazságunkat kárnak ítélni, Jézust pedig bölcsességünk, igazságunk, szentségünk és megváltásunk gyanánt elfogadni. (Spurgeon)


Jöjj Szentlélek, erősíts meg engem! Jöjj Szentlélek, adj nekem igazi szeretetet, hogy Tebenned, s Te bennem szeress! Jöjj Szentlélek, adj világosságot, hogy soha ne győzedelmeskedjék rajtam a sötétség! Jöjj Szentlélek, add nekem a megtapasztalás örömét, hogy fölismerjem Isten végtelen szépségét, jóságát, világot átölelő hatalmát, gyöngédségét és megbocsátó irgalmát!


Krisztus nem hajlandó valaki felett csak a társtulajdonosi minőséget vállalni: Teljes uralmat akar.


Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.
Boldog Kalkuttai Teréz


Mindnyájan egyaránt teljességre és szeretetre vágyunk, ezért talán kivétel nélkül a béke és boldogság önmagunkon kívüli keresésének hibájába esünk.
Victor Hugo


Nemcsak erős vasdarabokat vonz a mágnes, hanem a legfinomabb hegyű tűt is. Így közli Isten a maga kegyelmét nemcsak az erős, hanem a gyenge keresztényekkel is.

„Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róm 11,33)

Hányszor próbáltuk megérteni vagy éppen megmagyarázni életünkben a velünk történtek miértjeit! Sokszor csak azért tesszük, hogy értelmet nyerjenek előttünk az események, hogy vigaszt, tanulságot vagy Isten-igazolást találjunk a szavakban. Pál himnuszában nem magyarázgat, hanem egyszerűen Isten csodálatos üdvösségszerző akaratát énekli, azt, amit Krisztusban ismert meg: titokzatosak az ítéletei és útjai, de amit eltervez, az mind jó. Szeretetéből mindent értünk tesz, hogy életünk legyen. „Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Róm 11,36) (Eszlényi Ákos)

„»Vezess hűségesen, és taníts engem.«” (Zsolt 25,5)

Az oktatás stratégiai kérdés – halljuk gyakran. Vagyis a társadalom életében a jövő kulcsa. Ha kijárták az iskolát, sokan vélik, hogy már eleget tudnak, elég bölcsek ahhoz, hogy megéljenek. Mások pedig állandóan továbbképzik magukat különböző tanfolyamokon. De egyáltalán nem mindegy, hogy hová iratkozunk be, kitől szerezzük a tudást, a bölcsességet. A mai zsoltárvers arra biztat, hogy a minden titkok tudójához, Istenhez forduljunk segítségért, mert a legigazabb válaszokat tőle tudhatjuk meg életünk vezetéséhez. (Juhászné Szabó Erzsébet)

A hit az, ami szerint az emberek cselekszenek az életük idején, nem pedig az, amiről beszélnek a haláluk óráján. (Ruskin)


A vezetés cselekvést jelent, nem pozíciót.


Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el. Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
(Tatiosz)


Az szabad, aki mindenét Istennek adta, aki a bűn rabláncát hordozta. Ő méltányolni tudja azt a szabadságot, melyet Krisztus szerzett neki.



Az ima abban áll, hogy mélységes hittel és gyermeki egyszerűséggel rátekintünk az Istenre.


Azért még egy lélek sem kárhozott el, mert vétkezett, de azért igen, mert nem fogadta el a kegyelmet.

„Becsaphatjátok-e Istent, ahogyan becsapjátok az embereket?” (Jób 13,9b)

Milyen képet mutat ez a tükör, amelybe Jób kérdése által belenézhetünk? Hát ilyen az ember?! Becsapja a másikat gondolkodás nélkül, mert tudja, hogy becsapható, félrevezethető. És önteltségében nem áll meg itt: Isten eszén is túl akar járni. Becsaphatjuk-e Istent? „Jó lesz-e, ha megvizsgál benneteket?” – kérdezi Jób az ige első mondatában. Éljünk úgy – s lehetőleg ne holnaptól, hanem mától –, hogy erre az utóbbi kérdésre tiszta lelkiismerettel, igennel felelhessünk… (Kőháti Dóra)

Boldog, ki ésszel föléri, mit tesz Jézust szeretni, s magamagát Jézusért megvetni. – Az egyik kedvestől ugyanis meg kell válnunk a másikért, mert Jézus azt akarja, hogy mindenek fölött Őt szeressük. (Kempis Tamás)


Boldogságos szép Szűzanyám! Felajánlom neked és szeplőtelen szent szívednek szentelem magamat, testemet és lelkemet, minden képességemet, jövőmet és sorsomat, összes enyéimet és édes hazámat. Irgalmasság Anyja, benned bízok és remélek, add meg nekünk a békét és a jó halál kegyelmét! Ámen


Ha két fillérest összeteszünk, egy pengő lesz belőle. Ötszáz darab ötven filléres kétszázötven pengőt ér, de ezer fél keresztény nem ér egy egész keresztényt.


Istenem, te mindenütt jelen vagy. Jézus Krisztusom, Megváltóm, ki oly közel vagy hozzám szereteteddel, egész napi szétszórtságom után hazahozom hozzád a szívemet. Nálad vagyok otthon, Istenem és Atyám. A jóért, amelyet kegyelmeddel cselekedtem, hálát adok neked. Jóságos Istenem, te ajándékoztad azt nekem. A rosszért, amelyet elkövettem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással, bocsánatodat kérem. Segíts, hogy jobb legyek!
Szalézi Szent Ferenc

„Krisztus mondja: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.”” (Jn 6,48–50)

A manna is Isten ajándéka volt a pusztában vándorló népe számára, de az csupán a „túlélésre” adatott. Az „élet kenyere” jóval több ennél. Krisztus nem azért jött, hogy szükséget töltsön be, vagy hogy megelégítsen minket, mert az ajándéka a halálunkkal, velünk együtt el is múlt volna. Ő azért jött, hogy nagyobbat adjon, mint amire vágyhat szívünk, szemünk (1Kor 2,9): az örök életet. (Eszlényi Ákos)

„Krisztus mondja: Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró!” (Jel 3,15)

Sokszor megelégszünk a langyos válaszokkal, a „majdnem” megoldásokkal. „Legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem.” Előfordul, hogy a jó elbírálás érdekében simulékony válaszokat adunk, „langyos” a beszédünk – de Isten erre azt mondja, hogy „kiköplek a számból”. Vannak krisztusi alapelvek, amelyeket nem lehet feladni a megegyezés vagy a jó tetszés kivívásának érdekében. – Add, Uram, hogy megtaláljam a helyes utat, és neked tetsző legyen a szavam és a hitem! Ámen. (Gerlai Pál)

Legszomorúbb óráinkban is rengeteg okunk van a hálaadásra, csüggedés és bánkódás helyett keressük meg inkább ezeket az okokat.

Minél inkább bírálunk és ítélkezünk, annál kevésbé szeretünk.

Virgil Gheorgiu író beszél egy rab emberről, akit a koncentrációs táborban a félelem és kín teljesen tönkretett. Egyik este nem bírja tovább, és elhagyja barakkját. Olyan kétségbeesett, hogy véget akar vetni mindennek, és az elektromos árammal telített szögesdrótba akar dőlni.
Oda vezető útján a kis tábori kápolna mellett halad el. Csak egy egyszerű sátorból áll. A fogoly belép, és előremegy a primitív oltárhoz. Egy kereszt áll rajta két nyers ágból összetákolva, és azon kartonpapírból összeállított megkínzott alak. Az öt piros sebet egy cigarettás doboz papírjából tépték le és ragasztották oda. A töviskoronát egy konzervdoboz bádogjából vágták ki. A fogoly megindultan áll a meggyalázott nyomorúság képe előtt. – Ó Jézus – mondja -, még sohasem láttalak téged így szenvedésedben. Ezekkel a szavakkal megfordul, és csendesen visszamegy barakkjába. Nem tud már a szögesdrótba futni. Nem, most már nem kell megtennie. Már nincs egyedül szenvedéseiben.

A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, amelyeket nem mertek kimondani. (Szent-Gály Kata)

„Aki a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.” (Gal 6,8) Vetés és aratás ismert fogalmak, mégis legtöbbünk csak néhányszor vagy talán sohasem próbálta. Különleges érzés a földbe elvetni egy magot és várni, hogy kicsírázzon, majd a megfelelő körülmények hatására termést hozzon. Ahogyan a természet önmagában hatalmas csoda – ilyen csodálatos a mi Teremtőnk –, úgy még nagyobb, amikor már nem a földire, de a lelkire és ezáltal az örökkévalóra koncentrálunk. Istennek legyen hála, hogy ő munkálkodik ezen. Veti az ige magvát, és adja az örök életet. (Tamásy Tamásné)

Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)

„»Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán.«” (Zak 8,8)

„Valósággal és igazán” – mintha nem hinnénk el, hogy te vagy a mi Istenünk. Miért nem érzünk valóságosnak, Istenünk? Talán már annyit csalódtunk az ígéretekben, hogy ezt sem hisszük el? A két szó azt fejezi ki, hogy egyszer nemcsak mint rejtőzködő Istent, hanem mint ítélkező Istent is megismerünk majd téged, Urunk. – Add, hogy addig ne vesszünk el végleg, hogy nevedet ne felejtsük el, és tebenned reménykedjünk, valósággal és igazán! Ámen. (Gerlai Pál)

Az imádság olyan valóságos erő, mint a földi gravitáció….Az egyetlen erő a világon, amely úgy tűnik, hogy legyőzi az úgynevezett természeti törvényeket is. (Alexis Korel)

„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1Kor 15,19–20) Csak ebben az életben reménykedhetünk anyagi javaink nyújtotta biztonságban, pozíciónkban, kemény munka árán meg- vagy visszaszerzett egészségünkben és így tovább. Utána ezekből semmi sem marad, ezt tudjuk. De semmink sincs akkor sem, ha „Krisztus nélkül élő keresztények” vagyunk (ami persze a keresztény szó eredetét tekintve is abszurd, hiszen jelentése „Krisztus-követő”). Mégis sokan úgy élnek, hogy nem látják, nem ismerik őt, s ezért nem tudnak élni és örülni sem a Krisztusban. Kérjük Isten Lelkét, hogy meglássuk a Megváltót, akiben itt és a halálban és azon túl is reménykedhetünk, aki új szövetséget hozott, aki feltámadt, hogy egyszer mi is feltámadhassunk az örök életre. (Kőháti Dóra)

Ha szeretünk valakit, azt akarjuk, hogy mindig a közelünkben legyen, és így örüljünk jelenlétének. Vágyunk rá, hogy jobban megismerjük, és szívesen megismertetjük másokkal. Ha tudjuk, hogy megtámadták, meg akarjuk védeni, ha pedig megbántották, mi is szenvedünk.

„Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.” (1Thessz 5,5–6) Isten már a teremtés első „lépéseiben” elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Nem engedte keveredni azokat. Így tesz a mi életünkben is, amikor újjáteremt, újjászül gyermekeinek. Élő reménységet ad a holnap felől, hogy eljön közénk országában. Ezért hangzik a biztatás, felszólítás, ébresztés is: mi a világosság és a nappal fiai vagyunk: éljünk ebben a reménységben. (Eszlényi Ákos)

JÉZUS SZÍVE SEGÍTS!
Jézus Szíve eléd áll gyermeked,
Jézus Szíve fogadd el fáradt lelkemet,
Jézus Szíve nyisd meg Szívednek ajtaját,
Jézus Szíve fogadd el lelkem imáját.
Jézus Szíve mikor az élet oly nehéz,
Jézus Szíve mikor úgy fáj a szenvedés,
Jézus Szíve add nekem akkor Szívedet,
Jézus Szíve hadd pihenjek meg Tebenned.
Jézus Szíve ne hagyd elveszni lelkemet,
Jézus Szíve vezéreld jóra éltemet,
Jézus Szíve vezess az élet tengerén,
Jézus Szíve jöjj csak, feléd evezek én.
Jézus Szíve felmosom csurgó véredet,
Jézus Szíve Te váltottál meg engemet,
Jézus Szíve add, hogy Tégedet kövesselek,
Jézus Szíve mindig jobban szeresselek.
Jézus Szíve adj szívemnek lakhelyet,
Jézus Szíve kulcsold imára kezemet,
Jézus Szíve örömben, gondban adj erőt,
Jézus Szíve ne hagyd az árva szenvedőt.
Jézus Szíve ha majd végórám közeleg,
Jézus Szíve Te född be fáradt szememet,
Jézus Szíve benned pihenni óhajom,
Jézus Szíve legyen majd végső sóhajom.


Légy résen és ne csüggedj soha, ha lelki betegségben szenvedsz! Ha Isten hagyja, hogy elgyengülj, ez nem azért van, hogy elhagyd magad, hanem hogy visszaállítson az alázatba, és hogy a jövőben figyelmesebb légy.
Pió atya



Miközben arra gondolunk, hogyan tehetnénk nagy dolgokat, nem szabad elhanyagolnunk a kis, mindennapos dolgokat, amelyek összeadódva olyan nagy dolgokká válhatnak, hogy nem is gondolnánk.
Marian Wright Edelman


Mert nem jó a harag, méreggel tölti meg a lelket s beszennyezi a gondolkodást. (Wass Albert)

Mit nevetsz? A mese rólad szól, csak a név más. (Horatius)


Nem kell attól tartani, hogy valakinek túl sok kegyelemben lehet része. A kegyelem túltengése kizárt dolog. (Spurgeon)

„A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.” (Zsolt 104,4) Sokszor érezzük, hogy de jó lenne megtapasztalni, amit Izráel vándorló népe átélt a pusztában: megnyílt előttük a Vörös-tenger, Isten felhő- és tűzoszlopban vezette őket. Gedeon is átélt különös csodát, amikor a sziklából tűz csapott ki, és felemésztette az általa kitett ennivalót (Bír 6,21). Isten hatalma ma sem kisebb! Ma is ő uralkodik a szél és a tűz felett. De mi már az Újszövetség népe vagyunk. Mi már Jézus Krisztus felől láthatjuk Istent, aki Jézusban a legnagyobb hatalmát mutatta meg: győzött a bűn és a halál felett. Legyen Istennek hála, hogy a szél is, a tűz is a szolgája, de mi Jézus Krisztus által már nem kell, hogy a bűn szolgái legyünk. (Tamásy Tamásné)

Amikor bizonyos vagy, akkor kezdesz el nem tájékozódni. (Richard Bandler)


Az a baj, hogy sokszor a világ szabja meg az egyház divatját, holott az egyháznak kellene megszabni a világ divatját. (Stewart)



Az igazi szeretet nem függ a viszontszeretettől.
Viktor János


AZ ÚTRA INDULOK
Az útra indulok!
Nem tudom, mi vár rám,
csak azt tudom, velem vagy,
s nem hagysz árván!
Csak azt tudom, utam már kijelölted,
s mint bízó gyermek járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömet, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett!
Csak egyet adj, hogy cél iránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
S ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat,
segíts úgy hordani mázsás terhemet
- a Te erőddel -, mint a szalmaszálat!
Ha eltávolodunk tőle, elveszünk,
ha felé fordulunk, feltámadunk,
ha benne maradunk, rendíthetetlenek leszünk,
ha visszafordulunk feléje, újjászületünk,
ha benne lakunk, akkor élünk.
Szent Ágoston

„Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.” (ApCsel 16,9–10) Minden, ami történik, Isten akaratából történik. Még az is, ha a legnemesebb célok kudarcba fulladnak. Mert más az Úr terve, és akarata sokszor máshogy jut érvényre, mint ahogy mi számítunk rá. Így zárult be Pálék előtt az Ázsiába és Bitiniába vezető út, hogy megnyíljon a macedónokhoz. Ezért bármilyen kudarc ér is, ne aggódj: Isten értünk való terve mindenképp célba ér, megvalósul, talán éppen a zárt ajtókon keresztül. (Eszlényi Ákos)

„Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.” Jn 10.14-16

Egy korházban történt, ahol egy sebész orvos egy betegsége ellenére is békét és derűt sugárzó gyermekkel így beszélgetett:
- Holnap reggel, ki fogom nyitni a szívedet – mondta a sebész.
- Ott fogod találni Jézust, – vágott közbe a kisfiú.
A sebész kissé értetlenkedve nézett fel, de újra elkezdte mondandóját:
- Fel fogom vágni a szívedet, hogy lássam, mennyi károsodás történt.
- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni – mondta a fiú.
A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek, majd folytatta:
- Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet, és a mellkasodat. És utána eltervezem, mi legyen a következő lépés.
- De ott fogod találni Jézust a szívemben. Ott fogod találni a szívemben.
Az orvos most már elvesztette türelmét:
- Majd megmondom én neked mit fogok ott találni: sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat. Ezután el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.
- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él, – mondta halkan, gyermeki egyszerűséggel a fiú.

A műtét után a sebész leült az irodájában, magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos feljegyzéseit: “Sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban fekvés. Prognózis: – itt kis szünetet tartott – Egy éven belül halál.” Megállította a magnót, de volt még mit mondania:
- Miért? Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad őt korai halálra! Miért?
Hirtelen egy halk, tiszta hangra lett figyelmes: – A fiú az én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a te nyájadban éljen, ő az én nyájamnak tagja és az is lesz örökké. Itt, az én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan boldogságban lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon találkoznak majd vele, és ők is megismerik az igaz békességet, és az én nyájam gyarapodni fog.
A sebész forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége még ennél is hevesebb volt.
- Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül… Miért?
Az Úr ekkor így válaszolt: – A fiú az én bárányom, vissza fog térni hozzám, amint elvégezte küldetését. Nem azért küldtem az én szeretett kis bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem. Hanem azért, hogy egy másik elveszett báránnyal együtt visszanyerjem.

A sebésznek folytak a könnyei…

Kicsit később a sebész bement a kisfiúhoz és odaült az ágyának a szélére, megfogta a kezét. A szülők vele szemben ültek. A fiú felébredt, és suttogva kérdezte:
- Kinyitottad a szívemet?
- Igen, mondta a sebész.
- És mit találtál? – kérdezte a fiú.
- Megtaláltam Jézust! – felelte az orvos.

E kisfiú egyszerűsége a szívében élő igaz szeretetről tanúskodik. A szív gyermeki egyszerűségének útja ugyanis koránt sem a primitívség útja, sokkal inkább az elmélyült szereteté, magáé Istené, amelyen járva az ember már nem bonyolódik bele e világ és saját maga kusza és bonyolult dolgaiba.
Minél egyszerűbb és szegényebb a lelkünk, azaz minél inkább Istenünktől várunk és neki tulajdonítunk minden adományt, annál inkább megnyílunk az Ő szeretetére.


“Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” Mt 5.3

Hinni annyit jelent, mint Isten szavának Igazat adni.

„»Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket.«” (Zsolt 119,130) Ahogyan a betlehemi csillag fénye beragyogta Jézus születésének éjszakáját, úgy ragyogja be a világot Isten ígéretének örömhíre. Ennek hiányában az ember csak együgyű lény lenne, aki csak földi dolgokért küzd, és ez a világ önmagában, emberi erővel nem tehető jobbá. Uram, láttam betegeket, fogyatékkal élőket, együgyűeket, lelki roncsokat, amikor a te szeretetedről tettek tanúbizonyságot. – Adj erőt nekem is, „egészségesnek”, hogy a te szeretetedről és megváltásod örömhíréről bizonyságot tehessek! Ámen. (Gerlai Pál)

Két eszkimó megy valahol a sarkvidéken, rettenetes hidegben, hóviharban. Alig tudnak már menni, annyira átfagytak. Egyszer csak látnak egy csaknem megfagyott embert. Az egyik azonnal megszólal: Nem segíthetünk rajta, mert mi is megfagyunk vele együtt, sietnünk kell meleg helyet találni. Továbbmegy, a másik viszont fölveszi vállára kihűlt társát. Nagyon nehezen megy vele, rengeteget erőlködik, de nem hagyja el felebarátját. És ahogy segít a másiknak, egyre jobban kimelegszik, egyre inkább visszatér belé az erő. Amikor pár kilométert megtett már vele, egyszer csak meglátja eszkimó társát a földön megfagyva, aki nem segített a másik terhét hordozni.

Az áldozatos, önmagáról megfeledkező szeretet melege életeket menthet.

Krisztus helyére nem ültethetsz senkit, sem magad nem ülhetsz oda.

„Mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.” (1Thessz 4,17–18) Mi történik az emberrel a halála után? Ez a kérdés évezredek óta izgatja az emberiséget. Modern korunk misztikus filmekben, szeánszok, szertartások végzésével, „előző életekbe” való utazásokkal, „halálból visszatértek” élményeiből írt könyvekkel keresi a választ. Pedig nem kellene kutatni mást, mint a Szentírás bizonyságtételét. Itt éppen Pál apostol mondja, erővel teli hangon és milyen egyszerűen: „Mindenkor az Úrral leszünk.” Csak egyvalaki tért vissza a halálból, s az Jézus Krisztus. Pál ővele és őáltala állít, érvel, vigasztal, erősít, és máig hat a szava! Jézus él, feltámadt, és velünk lesz mindenkor! Aki legyőzte a halált, ott lesz velünk akkor is, ahogy most is velünk van. (Kőháti Dóra)

Nehéz pillanatokban, a kísértés óráiban, amikor minden fény kialszik, nem marad más biztos pont, mint annak megtapasztalt tudata, hogy Isten előbb szeretett bennünket. (Timár Ágnes)


Nem találhatjuk meg Őt, amíg fel nem fogjuk, hogy szükségünk van Rá.
Thomas Merton


Nem vagyok magamra hagyott,
egyedül tévelygő vándor.
Mert, Uram, te vezetsz engem az utamon,
járjak is bárhol.


PÓTVIZSGA SZERETETBŐL
A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam,
Tanítóm előtt remegve álltam.
Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.
Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?
Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?
Ilyet nem tudok szeretni: – Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.
Szereted? – Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! – Hiába próbálom.
Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.
De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.
Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.
Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.
És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.
De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.
Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.
Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem,
Semmi vagyok!
Túrmezei Erzsébet


Vannak betegágyak, melyek több megtérést gyümölcsöznek, mint némelyik szószék.

A cél: Isten dicsősége. Ezt keressük, amikor a szentek hitének erősítésén, és a bűnösök megmentésén fáradozunk. (Spurgeon)


A hit annyi, mint helyes gondolkozás Istenről.


A pénz és a siker nem változtatja meg az embert, csupán fölerősíti meglévő tulajdonságait. (Will Smith)


A történelem számomra nem más, mint eszköz arra, hogy egyre jobban megismerjem Istent, aki – hitem szerint – abszolút módon irányítja a történelmi eseményeket. Vagyis Istent úgy ismerhetem meg egyre teljesebben, ha az ő kijelentéseinek – a Bibliának – az elmélyült tanulmányozása mellett Istent az ő cselekvéseiben és munkálkodásában ismerem meg, ami egyenlő a történelemmel. Isten kijelentései (a Biblia) és Isten működése e világban (a történelem) tökéletes egységben tárul elénk. (Kovács Géza)

„Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!” (Zsolt 105,1)

Három felszólítás hangzik ma felénk. Keresztény életünk alapjai kellene, hogy legyenek ezek a felszólító igék. Hálát adni Istennek az tud, akinek szíve Isten szeretetével és jóságával van tele. Aki a gondok között is tud hálát adni, az valóban megtapasztalhatta már Isten nagyságát és közelségét a saját életében. A segítségül hívás jól megy nekünk, de nem mindegy, hogy kitől várjuk a segítséget. Ezért merjünk bátran Isten elé állni és tőle várni megoldást az életünk kérdéseire. És minderről pedig bátran tegyünk vallomást, hiszen Isten szeretete Jézus Krisztusban megragadhatóvá lett minden embernek. (Tamásy Tamásné)

Az én Tehozzád tartozásom
Te vagy magad, Uram.
Belőled indul,
hozzád érkezik meg
érzés és gondolat,
erő és akarat.
Nélküled semmi vagyok,
nélküled nem akarok lenni.
Veled a helyemen vagyok,
bárhol is legyek,
ha hozzád tartozom.


Ha két fillérest összeteszünk, egy pengő lesz belőle. Ötszáz darab ötven filléres kétszázötven pengőt ér, de ezer fél keresztény nem ér egy egész keresztényt.


Isten minden hő gyermeke, aki a keresztet hordozza, segít minden embertársának a kereszt hordozásában, vagy leveszi vállukról az elviselhetetlennek látszó terhet.
A szeretet minden csekély cselekedete, amely valahol megtörténik, még akkor is, ha az csak egy magányos, rejtett imádság, kérés vagy könnyezés – valahol behatol a hívők közösségébe, mint éltető, felüdítő vagy melengető erő.
Peter Lippert

„Jézus mondta: »Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek!«” (Mk 11,24) Tényleg elhiszem, hogy amit imádságban kérek, az meg is adatik nekem? Tudat alatt néha talán tisztában is vagyok azzal, hogy nem érdemlem meg, vagy pedig nagyon kicsi az esélyem rá, hogy megkapjam, amit szeretnék. Vajon őszintén viszem-e kéréseimet Isten elé? Vajon hittel fogadom-e, amit kapok? Mielőtt nekiállok reklamálni az Úrnál, és követelni a jussomat, mindezt végig kell gondolnom. – Adj, Uram, alázatot és egy mustármagnyi hitet, és hegyeket mozgathatok meg! Ámen. (Gerlai Pál)

Köszönöm Istennek, hogy szánalmat és felelősséget éreztetett bennem ezrek lelke iránt, hogy nagy igyekezettel és őszinteséggel munkálkodjam, keresvén olyan igéket, amelyek megragadják és felébresztik lelkiismeretüket. (John Bunyan)

„Krisztus mondja: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.”” (Mt 9,12) Jézus köré rengeteg tolvaj, gyilkos, gonosztevő, prostituált gyülekezett. Szinte menekültek hozzá, hogy hallják, hogy megérintsék, mert gyógyulni akartak. Igazság szerint ez ma sincs másként. Boldog az, aki éhezi és szomjazza a bűnbocsánatot, új életre és az áldott orvos érintésére, szavára vágyik. Boldog az, aki így keresi őt: „Szükségem van rád, Uram!” (Eszlényi Ákos)

Neked adom gyávaságom,
add érte bátorságod!
Neked adom lanyhaságom,
Add érte lángolásod!
Neked adom gyöngeségem,
add érte a te erődet!
Neked adom bűneimet.
Vedd el tőlem azokat!
neked adom, ami enyém,
add érte, ami Tiéd!
Hozzád megyek, mint kis vízcsepp,
változtass át borrá engem!
Hozzád megyek, földi ember,
változtass magaddá engem!
Szunyogh Xavér Ferenc


Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.
Thomas Alva Edison

„Te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.” (Zsolt 63,8)

Behúzódni a biztonságos menedékbe és tudni, hogy ki az, aki megsegített. Tudni és megköszönni neki. Megpihenni és ujjongani, mert a segítség nem egyszeri, a „szárnyak árnyéka” alatt van hely a számunkra, sőt ott, nála van igazán a helyünk, az otthonunk. (Kőháti Dóra)

A hit az engedelmesség gyökere. Az igazi hit arra törekszik, hogy mások szívében továbbgerjedjen. (C. H. Spurgeon)


A kereső hit a nehézségeken áttekint Jézusra, a győzelmes hit Jézuson át a nehézségekre.

„A ti mennyei Atyátok nem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” (Mt 18,14) Nagy bátorítás mindenkinek ez a számontartás, gondoskodás. Atyánk számára nincs olyan élet, amely értéktelen lenne, még ha eltékozolt is. Nincs olyan, amely felesleges lenne, még ha elkóborolt, tőle a lehető legtávolabbi lenne is. Nincs olyan, amelyről lemondott volna, még ha reménytelenül üres lenne is. Istenünk megtalálni, megtartani, éltetni, betölteni, üdvözíteni akar minket. Mindent kész értünk vállalni. Ezért indult el lélekszakadva a századikért is – utánam… (Eszlényi Ákos)

Az anya szeretete áll a legközelebb Isten szeretetéhez.


Az emberek úgy nézik a dolgokat, ahogy vannak, és azt kérdezik: miért? Én úgy nézem a dolgokat, ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem: miért ne?
Robert F. Kennedy


Az önmérséklet megedzi az embert.

Seneca

„Bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.” (1Jn 3,20)

Életünk nagy hibája, hogy túlságosan felértékeljük vagy épp túlságosan leértékeljük magunkat. Ezektől szenvedünk, és keressük a helyes utat, melyet egyedül Isten szava mutathat meg nekünk. Mi a helyes út? Ha tudom, hogy Isten teremtménye vagyok, és tudom, hogy ha alázattal állok meg Isten előtt, akkor ő fel fog menteni az ítélet alól Fia, Jézus Krisztus által. Amit ne felejtsünk: ő mindent tud! A szívünkbe is belelát, őt nem lehet becsapni. De azt se felejtsük, hogy ő a mi szívünknél is nagyobb!

(Tamásy Tamásné)


Csak az egész keresztények boldog emberek. (Zeller)


GYENGE VAGYOK
Gyenge vagyok,
önerőből nem boldogulok az életemmel.
De megtapasztalhatom Isten erejét,
s azért nem kell már lázonganom.
Elfogadhatom gyengeségemet.
Sebezhető vagyok,
nem tudom magam fájdalom nélkül túltenni azon,
ha elutasítás vagy igazságtalanság ér.
De megtapasztalhatom Isten gyógyító jelenlétet,
sebeim elveszítik nehézségi erejüket.
Újra szóba tudok állni az emberekkel.
Hibáztatom magam,
hogy mindig csődöt mondok,
holott mindenben úgy szeretnek élni, ahogy Isten akarja.
De Ő érezteti velem, hogy mindvégig kitart,
ezért nem kell kétségbe esnem.
Türelmes lehetek magammal.
Tele vagyok kétségekkel,
mindig újra visszaesem a bizalmatlanságba,
de Isten Szentlelke áthidalja az én korlátaimat,
és megtehetem a bizalom lépéseit ott,
ahol azt egyáltalán nem vártam.
Letehetem Istennél a bizalmatlanságomat.
Gyakran azt kívánom,
hogy más legyek, mint vagyok.
De így, ahogy vagyok, tapasztalom meg:
szükségem van az Úrra.
Gyarlóságaim jelentik azt az edényt,
amelyben nekem adja Magát.
Ezért köszönöm Neki,
hogy olyan vagyok,
amilyen vagyok.
Sabine Nageli


Hálát adok neked, Istenem, minden kegyelmedért, amelyet adtál nekem, különösen a szenvedésekért, melyeket megtisztításomra küldtél. Földi zarándokutam végén remélem, hogy örülni fogok neked az égben; de nem az a szándékom, hogy érdemeket gyűjtsek, hanem irántad való szeretetből akarok tenni mindent, hogy neked kedved teljék bennem, hogy neked örömet szerezzek, és lelkeket mentsek, akik örökre szeretnek majd téged! Hogy az egész életem a szeretet ténye legyen, irgalmas szeretetednek ajánlom föl magamat.
Engedd, hogy a szeretet áldozata legyek, emésszen föl ez a szeretet egészen, míg örök egyesülésben bele nem olvadok a te szeretetedbe, ó, végtelen Irgalmasság!
Kis Szent Teréz

„Jézus mondja: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.«” (Mt 11,28)

Vannak határaink, mindannyiunk életében vannak megoldhatatlan dolgok, elhordozhatatlan terhek, megválaszolhatatlan kérdések. A nyugodt, békés, kiegyensúlyozott élet titka nem az, hogy úgy fogadjuk el ezeket, mint a sors, a körülmények hatalmát. Ez lehangoló, ezzel megfosztjuk magunkat valami nagyon fontostól. Jézus hívó szava átvitt értelemben felemeli a tekintetünket: nézzünk fel! Van, aki nagyobb, mint mi, és nagyobb, mint a gondok. Van nála megoldás arra az esetre, amikor belefáradunk az egész életbe. Abba, amelyikben nincs igazi kapaszkodónk. Nem egy személytelen erő mozgatja a világot s benne az embert, hanem egy közeli és mélységesen szerető, teremtő erő, az isteni szeretet. Adjuk át magunkat neki! (Kőháti Dóra)

„»Krisztusban lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.«” (Kol 2,9–10) Néha elveszítem bizalmamat, és aggódom a világért, nemzetemért, egyházamért, gyülekezetemért. De ez csak addig tart, amíg eszembe nem jut, hogy te felette állsz az emberi, világi hatalomnak. Bármennyire tévúton járunk is, bármennyire a nyereség- és hatalomvágy vezet is bennünket, te helyreteszed a hibáinkat. – Értesd meg velünk, Urunk, hogy nem elég itt a földön kincseket gyűjteni, világi karriert építeni! Láttasd meg velünk, Urunk, hogy tebenned rejlik az igazi teljesség és megelégedettség! Ámen. (Gerlai Pál)

Mi magunk is arra vagyunk hivatva, hogy odaadjuk életünket testvéreinkért, így valósítva meg teljesen igazságban létünk értelmét és rendeltetését. (II. János Pál)


Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van. (Anthony de Mello)



Szolgálok hát, mint a köszörűkő, mely az acélnak jó élt ád, noha ő maga metszeni tompa. (Horatius)


Valaki megkérdezte Assisi Ferencet, hogy miként képes olyan sokat elvégezni. Ezt válaszolta: – Az Úr letekintett a mennyből és így szólt: “Hol találhatom a leggyengébb, legkisebb embert a földön?” Aztán meglátott engem és ezt mondta: “Megtaláltam. Általa munkálkodom, és nem bízza el magát.”

A harag malomkő, egy szempillantás alatt összezúzza lelkünk minden tiszta búzáját.
Sainte-Beuve


Akármilyen jelentőségteljesek is a politikai személyiségek, a katonai vagy vallási vezetők, egyikük sem mérhető ahhoz a hatáshoz, amit az édesanyák gyakorolnak. Az anyák szavait sosem felejtjük el teljesen, az ő érintésük kitörölhetetlen nyomokat hagy. Jelenlétük emléke egy életen át elkísér.


Az igazi bátorság nem a félelem hiánya, inkább a félelem legyőzése.


Ha egyházi életünk itt-ott fagyos, kedvetlen, kényszeredett egyszerűen az az oka, hogy nincs benne Szentlélek. (Victor János)


Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne. (Teréz anya)


HÁLAADÁS
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!
Dzsida Jenő



Istenem! Ahol Te vagy, ott van az ég, s ahol Te nem vagy, ott a halál és pokol vagyon. (Kempis Tamás)

„Istenetek, az Úr harcolt értetek.” (Józs 23,3)

Minden ellensége kezéből kimentette az Úr Izraelt, Józsué búcsúbeszédében tehát erre, a legfontosabbra emlékezteti a törzseket: a nyugalom, a birtokba vett föld, a lelki béke, minden Isten kezéből származik. A siker, az eredmény, a hadi győzelem feletti öröm miatt nagyra nőhet a nép önmaga szemében. De az Úr harcolt értetek – ő az, aki nagy, aki cselekedett. Józsué ismétli, újra és újra, végrendeletszerűen: szeressétek az Urat, mert ő tette mindezt veletek. A magunk napi harcaiban meglátjuk-e, mint Ady, az értünk jött, velünk harcoló Urat? „És hogyha néha-néha győzök, / Ő járt, az Isten járt előttem, / Kivonta kardját, megelőzött.” („Ádám, hol vagy?”) (Kőháti Dóra)

„Krisztus mondja: „Aki a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!”” (Mt 23,11) A versengés, a nagyravágyás a vérünkben, az óemberünkben van. Mindnyájan küzdünk, harcolunk a pozícióinkért. Jézus igéjében mégsem a hataloméhség ellen szól egyfajta „kicsinységre hívással” egyetemben. Tudja jól, hogy annak az eredménye nem lenne több vallásos alázatoskodásnál, újabb képmutató versengésnél, ítélkezésnél. Jézus nem a nagyobbról vagy a kisebbről beszél, hanem egy egészen más, maradandó, örök életről, amely benne és belőle él – másokért. Erre a többre indít, formál át, szül újjá Urunk. (Eszlényi Ákos)

Míg nem ismertem Jézust, azt hittem, az a boldogság, hogy mindenki szeret engem. Aztán rájöttem, az a boldogság, hogy Őáltala mindenkit tudok szeretni.

Miért éppen én? Kérdezd inkább így: miért legyek éppen én mentes a szenvedéstől?

Minden igazság csupán kinyújtott ujj, mely Jézusra mutat, aki az Igazság.

Ne vesztegessétek az időt, tegyetek jót, sok jót, soha nem bánjátok meg. (Don Bosco)

„Óvta népét, mint a szeme fényét.” (5Móz 32,10) Csodálatos ige a mai! Isten mint a gyermekét óvó édesapa jelenik meg előttünk. Olyan édesapaként, aki a legjobban tudja, mit jelent óvni egy gyermeket. Mert a gyermek – s nyugodtan gondoljon ki-ki magára – testét, életét ennek az apának köszönheti. De neki köszönhetjük a tehetségünket, az erőnket, az időnket, a kapcsolatainkat, a lehetőségeinket. Neki köszönhetjük a testi egészséget és a lelkit is, amikor a szív is vidám és erős. Azt, hogy ha a gond egy pillanatra hatalmába kerít is, de már a következő pillanatban ott vagyok Isten óvó kezében, mert vigyáz rám, mint a szeme fényére. (Tamásy Tamásné)

Több hónappal ezelőtt csodás eset történt egy amerikai városban egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan gyermekeket, ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszul lett. A férje azonnal a kórházba szállította feleségét, de az orvosok hiába próbáltak segíteni neki, hamarosan beállt a halál. Perceken keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos nem jártak eredménnyel.
Látván, hogy az édesanya életét már nem lehet megmenteni, az egyik orvos hirtelen úgy döntött, hogy legalább a gyermekek életét mentsék meg. A műtétet percek alatt elvégezték, a két magzatot életben világra segítették.
Amikor azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve, felnyitotta szemét, az orvosok és segédkezők legnagyobb csodálkozására gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent, mert ilyet még senki nem látott, hogy egy halott édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak volna az életre.

„»Uram, te vagy az Isten, és igazak a te ígéreteid.«” (2Sám 7,28a)

Mennyire nehéz ezt kimondanom akkor, amikor csalódással kell elfogadnom, hogy mást mérsz rám, mint amit elvárok! Dávid király mondta ezt az imádságot válaszul az Úrnak, aki Nátán prófétán keresztül kinyilatkoztatta, hogy bár olyan nagy nevet szerzett neki, amilyen csak keveseknek adatik meg, Dávid mégsem építheti fel a templomot. Uram, én is folyton fel akarom építeni a magam templomát, a magam egzisztenciáját, neked sokszor mégis más az elképzelésed. Hiszem, hogy szebb is, igazabb is, mint amit én gondolok. – Adj erőt, Uram, elfogadni a te végzéseidet, mert hiszem, hogy igazságos vagy! Ámen. (Gerlai Pál)

A szövetség engedelmesség nélkül hatástalan és használhatatlan.

„Aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből.” (1Kor 9,10)

Pesszimista életszemléletünket, amelybe gyakran beleragadunk, cseréljük le, és reménységgel induljunk neki az előttünk álló feladatoknak! Lássuk meg, hogy a feladat ugyan nehéz, és megpróbáltatások is várnak ránk, de mindvégig ott áll mellettünk az, aki a gyümölcsöt érleli. Isten munkatársai vagyunk, így azzal a reménységgel élhetünk, hogy megízlelhetjük munkánk igazi gyümölcseit. (Csorbáné Farkas Zsófia)

Eszembe jutott egy patikusról szóló történet, akinek hívő felesége volt. Az asszony kérte a férjét, keresd az Istent, imádkozz, de mindhiába, a patikusnak esze ágában nem volt Istenhez szólni, Őt keresni. Egy éjszakai ügyelet alkalmával ott ült a patikában. Jött egy kislány, akire rámordult: miért éjjel jössz, nem szeretem, ha zavarnak! Nem ért volna rá az a gyógyszer reggel? – Nagyon beteg a nagymamám, – mondta a kislány – azt mondta, azonnal hozzam a gyógyszert. A gyógyszerész megcsinálta a gyógyszert, a kislány megköszönte és elment. Aztán amint a patikus ott tett-vett, egyszer csak észrevette, hogy véletlenül kétkeresztes mérget tett a gyógyszerbe. Egy perc alatt átélte, hogy mindennek vége, ha azt a nagymama bevette.

Abban a pillanatban ott a patikában térdre rogyott, – Istenem, ha vagy, kérlek, hogy segíts! A gyermek már hazaért, semmit nem tudok tenni, végem van. Istenem, ha vagy, Hozzád akarok térni!

Egy idő múlva sírva csengetett be a kislány a patikába és elmondta: – Már tíz perce itt járkálok, nem mertem becsengetni, rohantam, megbotlottam, eltört az üveg, kifolyt a gyógyszer, ne tessék haragudni! A gyógyszerész sírva borult a kislány nyakába, – van Isten! Van bocsánat, van újrakezdés!

Valaki kiáltott az éjszakában és bár kicsiny reménységgel, de ha már kiáltott, hit volt mögötte…

„Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják.” (Ezsd 8,22)

Istenünk egyik legnagyobb szabadítása az, amikor az aggodalmaskodó szív megnyugszik benne. Ezért hangzik biztatásként ez az ige. A Mindenható ereje javunkra van, mozdulata mind a mi érdekünkben, védelmünkben történik. Ezsdrás számára így vált biztosítékká, valósággá Isten ígérete, szava, hogy az Úr vigyáz népére a hazavezető úton. Hitte az Úr megtartó, megőrző hatalmát. Atyánk ugyanezt a rendíthetetlen bizalmat ébresztgeti bennünk szavával, hogy rábízzuk magunkat az ő tervére, gondviselésére. (Eszlényi Ákos)

„Jézus így szólt hozzá: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.” (Lk 19,5–6) Úrvacsorai liturgiánkban gyakran imádkozom: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, de segítségedre szorulok, és vágyódom kegyelmedre.” Valóban méltatlanok vagyunk Jézus jelenlétére. Zákeus sem volt méltó rá, Jézus mégis betért hozzá, hogy üdvössége lehessen. Ma, amikor ezt az igeverset olvassuk, tulajdonképpen mi vagyunk azon a fán. Előttünk áll meg Jézus, és nekünk mondja: nálad akarok megszállni, otthon lenni, veled akarok találkozni. Legyen a mi találkozásunk is örömmel teli Jézus-befogadás! (Tamásy Tamásné)

Jézus Krisztus azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tehessen bennünket, ami Ő. (Irenius)

»Jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.«” (Zsolt 23,6) Egyedül egy rideg, idegen helyen vagy elégedetten, az otthon melegében másképp ér ez az ige bennünket. Bizony néha kietlen és hűvös ez a világ, de ha megismerjük, ha betöltjük szeretettel, békességgel, imádsággal, akkor a mi számunkra is igazi otthon lesz. Az Úr mindenütt a közelünkben van, nem lehet Istent a templom falai közé beszorítani. – Add, Uram, hogy lássuk, hogy nemcsak a templom a te házad, hanem az egész világ, ahol élünk! Ámen. (Gerlai Pál)

Lelkemet két dolog tölti annál jobban megújuló és öregbedő csodálattal és tisztelettel, minél többször és tartósan foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem. (Kant)


Ne tartsuk számon, mit tettünk. Ne legyünk lelki könyvelők. Egyetlen vágyunk az legyen, hogy Istennek tetszően cselekedjünk. (Martyn Lloyd-Jones)


Önmagunkon uralkodni a legnagyobb uraság. (Ecsedy)


Rózsaszedés közben tövissel találkozunk, de a tövis mellett mindig ott van a rózsa.
Don Bosco


Szeress nagyon, szeress a csalódások ellenére is, mert ezt a szeretet nélküli világot csak a nagyon szeretők tudják megmenteni.


Te, Uram, aki kívül vagy az időn,
csak mosolyogsz, amikor látod,
hogyan viaskodunk mi vele.
Jól tudod, mit csinálsz.
Nem követsz el hibát,
akkor sem követtél el,
amikor kiosztottad az időt az embereknek.
Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa,
mit is akarsz vele.
Igen, van időm, Uram.
Minden idő az enyém, amit nekem adtál:
életemnek évei,
éveimnek napjai,
napjaimnak órái.
Az én dolgom csupán,
hogy nyugodtan és tisztán töltsem;
hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod,
hogy engedelmeskedjem Neked,
aki a vizet borrá változtathatod,
mint egykor Kánában tetted…
Uram, többé már nem időt kérek Tőled,
hogy ezt vagy azt tehessem.
Csak kegyelmet kérek Tőled,
hogy a nékem adott időben azt tegyem,
amit Te akarsz.
Michel Quist


Uram! Adj hitet számomra, hogy úgy éljek és gondolkozzam, hogy Te mindentudó és mindenható Isten vagy. Előtted semmi sem lehetetlen. Milyen sokszor elfelejtem ezt, bocsáss meg nekem érte! Add, hogy őszinte hittel merjek emberi életeket eléd vinni, mert a Te hatalmadnak nincsenek korlátai. Ámen


Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges.


Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha miénk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik.

A bennünket érő próbák felfedik igazi mivoltunkat, megmutatják, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk-e. (Martyn Lloyd-Jones)


A szenvedések lehántanak az emberről minden kölcsönvett hitet, és arra kényszerítenek bennünket, hogy mindenki a saját maga forrásából merítsen. A bajok közepette minden mesterséges támasz kidől, és az ember nem támaszkodhatik több hitre, mint amennyi saját magának van. (Fosdick)

„Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.” (Zsolt 138,3) Sűrűn mondogatjuk, idézzük a 130. zsoltárból: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” Mai zsoltárversünk már nemcsak a mi nyomorúságunkról, mélységeinkről szól, hanem Isten nagyszerűségéről is, aki nemcsak meghallgat minket, de bátorít és erőt is ad. Tudatosítsuk magunkban, hogy Isten mindig több oldalról és többszörösen siet segítségünkre, mint amekkora a mi gondunk! Higgyünk abban, hogy Istennek örömére van, ha minket kiegyensúlyozott, bátor, boldog, erős embernek lát – és mi is így látjuk magunkat, hiszen mindezt tőle kaptuk. (Tamásy Tamásné)

Az önmagunkról való lemondás, önmagunk teljes felajánlása Krisztusnak, a szentek közösségében valósul meg. (Nicolae Balota)


Ha tudnák az emberek, milyen nagy boldogság rejlik a legyőzetésben, akkor senki sem menekülne előle. (Trudel)

„Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt.” (Zsolt 109,30) Dávid azt énekli a zsoltárban, hogy azért magasztalja az Urat, mert a szegény pártjára áll. Én vajon mindig a magam pártján érzem az Istent? Amikor ezen merengek, inkább saját magamnak kell feltennem a kérdést: vajon mindig a maga pártján tud engem az Úr? Mennyire nincs merszem őt dicsérni, amikor lenne rá alkalmam! – Add, Uram, Szentlelkedet, hogy legyen erőm kimondott, hangos, hallható szóval dicsérni téged! Ámen. (Gerlai Pál)

Isteni Üdvözítőnk, aki földi tartózkodásod alatt olyan gyöngéd szeretettel viseltettél a szegények iránt, adj a mi szívünkbe is a tiedhez hasonló megértést. Engedd, hogy érzéki természetünk ellenkezését legyőzzük! Engedd, hogy a szegényeket segítsük, fájdalmaikban vigasztaljuk, tudatlanságukban tanítsuk, s minden nyomorúságukban könnyebbséget igyekezzünk nekik szerezni. Add, hogy a szegényekkel szemben tanúsított barátságunk a te barátaiddá tegyen bennünket, ki az Atyával és a Szentlélekkel együtt élsz és uralkodol örökkön örökké!
Páli Szent Vince

„Jézus azt mondta Péternek: „Én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited.”” (Lk 22,32)

A hit nem emberi erő, teljesítmény vagy döntés, amelyre büszkék lehetnénk. A hit Isten ajándéka. Olyan bizalom, amely az igében születik, Isten ígéretébe kapaszkodik, kegyelméért kiált a legnagyobb mélységekben, a bukások ellenére is. Csodálatos kincs. Megmaradása, formálódása, „elmélyülése” is az Úr kegyelme. Áldott az a gondviselő szeretet, amely szüntelenül azért esedezik, munkálkodik, hogy mi, akik az övéi vagyunk, ki ne essünk ölelő karjaiból! (Eszlényi Ákos)

KÍNOD LEGYEN AZ ERŐM
Uram, te a legkisebb segítségért is önmagaddal ajándékozol meg.
Add, hogy mindig önzetlenül tudjak segíteni keresztjüket viselő felebarátaimon!
Taníts meg bűneimet megsiratva, igaz szívvel megtérni!
Taníts meg másokért élő, áldozatos szeretetre!
Add, hogy ne pazaroljam el örök javaimat,
Hanem megőrizzem a megszentelő kegyelem égi köntösét,
Legszebb kincsemként ápolva azt!
Gyengeségemben kínod legyen az erőm.
Gyávaságomban bátorságot,
Szenvedésben vigaszt adjon
Tőrrel átszúrt Szíved.
A kereszt fénye legyen lámpásom,
S fájdalma út, melyen járva eltalálhatok Hozzád.


Krisztus eledele az volt, hogy az Atya akaratát cselekedje, tekintet nélkül arra, hogy ezért korona vagy kereszt várt-e Rá.


Mi az hogy adni? Egyszerűnek látszik a felelet erre a kérdésre, pedig valójában tele van kétértelműséggel és bonyolultsággal. A legelterjedtebb félreértés szerint, aki ad, az “felad” valamit, megfosztja magát valamitől, áldozatot hoz. Az olyan ember, akinek jelleme megrekedt a befogadó, kihasználó, felhalmozó beállítottság szintjén, az csakugyan ezt érzi, amikor ad.
Erich Fromm


Ó, ha tudnánk, hogy mit nyerünk, ha mindenről lemondunk!
Kis Szent Teréz

„Szeressétek az igazságot és a békességet!” (Zak 8,19b) Hazug világban, hazugságok között igazi parancs Zakariás szava. Nem véletlen a próféta intése, hiszen akkor lehet együtt élni egymással a világban, ha betartjuk a játékszabályokat. Az emberi együttélés egyik legfontosabb szabálya, hogy törekedjünk az igazságra, és abból az egyetlen igazságból merítsünk, amelyet Isten Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá tett a számunkra. Az igazság követése egyenes úton vezet bennünket a békesség felé. A hazug világ ellen egyetlen „fegyver” van: az igazság, Isten igazsága. (Csorbáné Farkas Zsófia)

Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon életünknek.


Uram, akarod a kezemet,
hogy ez a nap a rászoruló szegények
és betegek megsegítésével teljen el?
Uram, neked adom ma a kezemet.
Uram, akarod a lábamat,
hogy a mai nap azok látogatásával teljen,
akiknek barátra van szükségük?
Uram, neked adom ma a lábamat.
Uram, akarod a hangomat,
hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal,
akik a szeretet szavát szomjazzák?
Uram, neked adom ma a hangomat.
Uram, akarod a szívemet,
hogy ez a nap a magányosok
szeretetével múljon el,
mert hiszen ők is emberek?
Uram, ma neked adom a szívemet.
Kalkuttai Boldog Teréz


Vedd komolyan amit csinálsz, és ha felelősséget érzel iránta, jól fogod csinálni. (Csíkszentmihályi Mihály)