A felébredt lelkiismeretnek megborzadása és izgatottsága még nem igazi bűnbánat. Az igazi bűnbánat Istenhez való vonzódás.


A megértés feltétele: a szeretet, amellyel másokat a szívünkbe befogadunk.

Tatiosz

„Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” (Jel 22,17)

Ha így szólna az ige: „harminc százalékkal olcsóbban”, akkor jobban feltűnne? Úgy már sokkal érdekesebb, izgalmasabb lenne? Mert akkor büszke lehetnék, hogy milyen jó áron sikerült megszereznem? De az élet vize ingyen van! Mert azt nem szerezhetjük meg. Nem vásárolhatjuk meg az ellenértékének kifizetésével. Azt csak kaphatjuk. Ajándékba. Így is kell? El tudod fogadni? (Zsíros András)

Az oly hit, mely az embert sötétté teszi, hamis; mert az embernek Istent vidám szívvel és nem kényszerből kell szolgálnia. (Kant)


Bizonyos, hogy az ember soha nem jut el önmaga igaz megismerésére, ha csak Isten arcára nem nézett előbb és ha ennek szemléléséből leszállva nem kezdi el önmagát megvizsgálni.

Borzalmas látni, hogy valaki semmiségekért remeg, és ugyanakkor érzéketlen a legnagyobb dolgokkal szemben. (Blaise Pascal)

Életünk külső változásai semmisek azokhoz a változásokhoz képest, amelyek bennünk mennek végbe.

„Fülöp így szólt Nátánaélhez: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik.”” (Jn 1,45)

Itt van! Eljött közénk! Megtaláltuk azt, akiről Mózesen és a prófétákon keresztül üzent az Úr. Azt, aki a kígyó fejére tapos, aki betegségeinket viseli, akinek sebei árán meggyógyulunk, a csodálatos Tanácsos, az erős Isten, az örökkévaló Atya, a békesség Fejedelme! Ez a Krisztus találkozik velünk ma is, és adja szívünkbe a megtalálás örömteli élményét, hogy együtt énekelhessük a kortárs zenész bizonyságtételét: „Én hiszem és tudom, hogy ő a Megváltó, akire vártunk, az Örömhírhozó!” (Eszlényi Ákos)

Hányszor kell megbocsátani? Ezt csak addig kérdi az ember, amíg nem szívesen bocsát meg az ellene vétkezőnek. (Viktor János)


MA!

Holnap talán az ajkam néma.
Hogy ne maradjak
szerető szóval
senki adósa,
úgy szóljak még ma.

Holnap talán merev a lábam.
Segíts, Megváltóm,
hűséges szívvel
szüntelen veled
járni a mában.

Holnap talán karom se mozdul.
Ma szent örömmel
úgy tegye dolgát,
mint a Te szolgád
itt s a síron túl.

Holnap tán a szívem is hallgat.
De ma hirdesse
minden verése:
Áldom, Megváltóm,
mentő hatalmad.

A tegnapot befödte véred.
Tied a holnap.
Nekem csak mám van.
Segíts hűséggel
ebben a mában szolgálni néked!

Túrmezei Erzsébet


Magamnak is ellensége vagyok, ha mással nem tudok szívem szerint megbékélni. (Viktor János)


Nem a szükségtől kényszerítve, hanem Istentől indíttatva kell imádkozni. (Steinberger)

„Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Kor 5,20)

Járva a világot lépten-nyomon olyan szektákba ütközünk, amelyek megállás nélkül kiáltják: „Béküljetek meg az Istennel!” Nagyon sokszor azt veszem észre az emberekre tekintve, hogy belefáradtak már ebbe. A sok beszéd, meggyőzés, erőlködés helyett ők inkább olyan embereket és közösségeket keresnek, akik és amelyek a mindennapokban is képesek hitelesek maradni. Számomra ezért példa Luther Márton. Ő képes volt egész életével Krisztusra mutatni. Nemet mondani a hiteltelenségre… (Pongrácz Máté)