A bűnök bűne, mely magában foglalja valamennyit, az, hogy függetlenek akarunk lenni Istentől.

„Aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.” (Lk 22,26)

Nagy – kicsi; vezető – szolga; első – utolsó. Isten közelében ezek a fogalmak is helyükre kerülnek: megfordul mindennek a rangsora. Mi nagyokká és vezetőkké akarunk válni, mert ebben az uralkodásban, a (nem létező) függetlenségben véljük-vágyjuk megtalálni a boldogságunkat – hiába. Krisztus pedig annak a nagyságát hirdeti, aki mellett az utolsóságunk és a szolgaságunk valódi, elvehetetlen örömmé válik azáltal, hogy ő lesz úrrá és elsővé az életünkben. (Eszlényi Ákos)

Amikor aggódsz, nem bízol Istenben. Ha bízol Istenben, nem kell aggódnod. A döntés a tiéd.


Az Isten szeretet, nagylelkűség és megbocsátás; ha hiszünk ebben, sosem fogjuk hagyni, hogy a gyengeségeink megbénítsanak. (Paulo Coelho)

„Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja!” (Zsolt 72,11)

A történelem arról szól, hogy a föld népei időről időre hogyan próbálják uralmuk alá hajtani egymást. A királyok, császárok és diktátorok saját népüktől is elvárják, hogy őket szolgálják. Isten uralmáról és Isten szolgálatáról azonban se a vezetők, se a vezetettek nem akarnak hallani. Pedig Isten szolgálata az egyetlen, amely nem szolgaság. Itt a földön – király vagy közember – csak akkor lehet szabad, ha Istent szolgálja, ha akarata szerint, neki felelősen él a ráruházott kis vagy nagy hatalommal. (Véghelyi Antal)

Céltalan hajósnak nem kedvez a szél.
Montaigne


Hasznosabb ajándékot senki sem adhat a világnak, mintha a maga győzelmes személyiségével ajándékozza meg. Ennek forrásai pedig az Istennel való közösség mélységeiből fakadnak. (Fosdick)

„Jákób megfogadta Istennek: Bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.” (1Móz 28,22)

Jákób menekül testvére jogos haragja elől, és bizonytalan jövő felé tart. Az úton találkozik Istennel, aki megígéri, hogy vele lesz, és megőrzi. Jákób ennek hatására megfogadja, hogy tizedet fog adni mindenéből. Van, aki azt gondolja, hogy csak a kisegyházak tagjai fizetnek tizedet. Valójában nálunk, evangélikusoknál is vannak olyanok, akik anyagi javaikat Istentől kapottnak tekintik, ezért fizetésük tizedét önszántukból egyházfenntartásra, adakozásra, jótékony célra fordítják. Hálás a szívük, és tudják, hogy emiatt nem szenvednek majd hiányt. Jó példa ez, amelyet jó lenne, ha minél többen követnénk! (Hulej Enikő)

JÉZUS KRISZTUS, VILÁGOSSÁGUNK!

Te nem azért jöttél, hogy elítéld ezt a világot,
hanem hogy föltámadásod által minden embernek elhozd
az üdvösséget és a kiengesztelődés örömhírét.
Amikor bensőnkben felizzik a megbocsátó szeretet,
szívünk minden megpróbáltatás ellenére új életre kel.
Gyógyítsd, Urunk, a mi lelkünket!
Roger testvér


Míg az emberek között vagyunk, gyakoroljunk emberiességet. …Ne törődjünk a veszteséggel, sértéssel, gyalázással, szurkálódással. Viseljük el nagylelkűen a rövid ideig tartó kellemetlenséget. (Seneca)

Nagyon sok oka lehetne Istennek arra, hogy ne foglakozzon veled, és alkalmatlannak találjon arra, hogy Őt szolgáld. De ne aggódj, hanem inkább nézz meg néhány embert a Bibliában:
- Mózes dadogott.
- Jákob hazudott.
- Jónás menekült Isten elől.
- Péter 3-szor megtagadta Jézust.
És még sorolhatnánk…

De Isten soha nem hív állásinterjúra! Ő nem úgy alkalmaz és rúg ki, mint a munkahelyen a főnök. Ő sokkal több egy szerető apánál és egy főnöknél. Nem teljesítménybérben fizet nekünk, nem süket, ha hozzá kiáltunk, nem vak, hogy ne lássa szükségeinket.

A Sátán azt mondja: „Te értéktelen és haszontalan vagy!”
Jézus azt mondja: „Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, az talál; és aki zörget, annak megnyittatik.”

A Sátán visszanéz a múltba, hogy mit tettél rosszul és vádol.
Isten visszanéz a múltba és látja Jézus Krisztust a kereszten.

Tény, hogy Istennek ezernyi oka lehetne arra, hogy ne foglakozzon velünk és eltaszítson magától. De mégis szeret minket, és nem törődik gyengeségeinkkel, ahogy kinézünk, amit tettünk, amilyen tökéletlenek vagyunk és gyengék, mert csakis Ő tesz alkalmassá arra, amit eltervezett. Tehát ne magadra nézz, hanem Jézusra! Keresd Őt és engedd, hogy munkálkodjon benned!

Ne tolakodjunk semmiféle szolgálatra, de ne is toljuk el soha Isten küldő kezét.


Nem lehet Jézus tanítványa az, aki nem követi mesterét mindenben, még a kereszthordozásban is. Az élet nehézségei, a betegségek, a szenvedés mind-mind olyan keresztek, amelyek ránk nehezednek. Van, aki csak kényszerből, kedvetlenül és haraggal hordozza, mert nem ismeri fel nevelő hatását. Mások türelemmel és örömmel hordják. Vianney Szent János, a papok védőszentje prédikálta egyszer, hogy ha valóban szeretnénk Istent, szeretnénk a keresztet is. És ebben biztosan nagy igazság van, elegendő csak Jézus példájára gondolnunk. A mi Urunk az Atya iránti szeretetből tett meg mindent a mi megváltásunkért. Legyünk bátrak, s ne meneküljünk életünk keresztjei elől, mert azok vállalása jelzi, hogy mennyire szeretjük Istent.
Horváth István Sándor

„Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!” (Zsolt 27,9b)

Sokszor gondolkozom azon, miben is ragadható meg Isten segítsége. A zsoltáros azt mondja: szabadító. A szabadításban fedezi fel Isten cselekedetét. Van bőven, ami fogva tart: engem leginkább a szorongás, az aggodalom, a félelem. Lebénítanak, gúzsba kötnek. Szabadító segítségem csak egy van: Istenem. Hozzá kiáltok én is. (Heinemann Ildikó)

II. János Pál pápa szerint a személy valódi méltósága abban áll, hogy önzetlenül odaadja magát másoknak. Egész életünk a szeretet útján visz végig, az önszeretettől a teljesen érdek nélküli, másikra figyelő szeret felé, a kapni akaró szeretettől az önátadás felé. Fokozatai vannak, s arra kaptunk meghívást, hogy nekivágjunk ennek a kalandnak, amelyben szeretetünk egyre mélyül, erősödik,  tisztul, egészen a csúcsig, amikor életünk adjuk barátainkért.

A bölcsesség legfőbb tiszte és tanújele, hogy a szavak és a tettek összecsengenek. (Seneca)

A hatékony keresztyén élet fontos mozzanata Isten felénk kinyújtott kezének megragadása. Mit jelent ez? Ennek jobb megértéséhez legyen előttünk egy szülő és az ő kisgyermekének képe. Ezen belül gondoljunk arra, hogy a kicsiny gyermek nagyon szereti megfogni szüleinek a kezét. Addig, amíg kicsi, valóban szívesen fogja meg a szülői kezet. Ez több dolog miatt van. Azért mert egyfelől szereti a szülőt, szereti a szüleinek a közelségét. Aztán biztonságot jelent. Egy-egy veszélyes helyzetben különösképpen örömmel fogja meg a gyermek a szülői kezet, mert biztonságot nyújt. Azt üzeni ezzel, hogy védj meg engem! Vagy előfordul, hogy nem tudja a gyermek, hogy merre kell menni. Ilyenkor a szülői kéz megfogásának az az üzenete, hogy vezess engem! Te tudod, hogy mi az úti cél, mi az irány, vezess engem!
Amikor valaki friss hívő, amikor éppen csak átadja az életét Krisztusnak, akkor ugyanígy vagyunk ezzel. Akkor megfogjuk az Isten kezét, és azt mondjuk, hogy Urunk, az ad nekünk biztonságot, ha fogjuk a Te kezedet. Védj meg, adj biztonságot, vezess bennünket.

Akik a lelkükkel tudnak látni, azok tudnak igazán tisztán látni.


AKIK MEGTALÁLNAK

Én keresem a célomat:
célom engem majd megtalál.

Én keresem a hitemet:
a hitem is majd megtalál.

Én keresem a szívemet:
a szívem is majd megtalál.

Keresem azt, aki enyém:
ő is keres majd. Megtalál.

Én önmagamat keresem:
egyetlen lesz, ki nem talál.

Én keresem az életem:
életem egyetlen halál.

Én keresem halálomat
és életem majd megtalál.
Weöres Sándor


Az imádságban Istennel találkozunk, megismerjük Őt. A megismerésből bizalom fakad. A bizalomból önátadás. Az önátadásból pedig boldogság.


Az üdvösség és bűnbocsánat csak annak az életében lesz égető problémává, aki úgy érzi, hogy a bűnösök között ő az első.


Csak bosszút ne – egy csapásra sújt le bűnöst és büntetőt. (Teleki László)

„Előírhatok nekik ezernyi törvényt, azt gondolják, nem tartozik rájuk.” (Hós 8,12)

Vajon hányszor gondoljuk úgy, hogy az igehirdetés nem nekünk szólt, hanem azoknak, akik nincsenek itt, vagy azoknak, akik a másik széken, padban ülnek? Az iskolában a gyerekek ugyanilyenek. Azt hiszik, hogy nem rájuk vonatkozik, ha szólok: legyenek fegyelmezettek, csendesek, figyelmesek, türelmesek. A külső törvény mit sem ér, míg belülről, belső indíttatásból nem jön a jóság, a szeretet, a megbocsátás, a csend. A gyerekek nem teszik, amit kérek, míg nincsenek meggyőződve arról, hogy jót akarok nekik. Mi, felnőttek ugyanígy működünk. Nem vagyunk különbek a gyerekeknél. (Heinemann Ildikó)

Fordítson sok gondot a saját hitéletére az, aki a más hitéletén akar dolgozni.

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2b)

Isten mindig a jelenben munkálkodó Úr. Nemcsak a múltban vitt végbe csodákat, és nemcsak ígéretei vannak az eljövendő felől, hanem itt és most is cselekszik, lép. Számára minden perc igazi alkalom. Így a „most” nem az ideig-óráig tartó időt jelenti. Nem is azt a röpke alkalmat, amely elmúlik, kifolyik ujjaink közül, hanem azt az időt, amelyben mindenkor élünk. Ebben a jelenben cselekszik, ér utol minket Isten. Ezért élhetjük át jóindulatát, szabadítását mindennap – éppen most. (Eszlényi Ákos)

„Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld.” (Zsolt 143,6)

A zsoltáros kegyességének indítéka és hajtóereje Isten utáni állandó vágyakozása. Nemcsak Isten ajándékaiért imádkozik, hanem érzi, hogy lelke legbelső vágyát csak maga Isten töltheti be jelenlétével. Karácsonyra készülünk, annak ünneplésére, hogy Isten emberi testben született a földre, hogy az emberi léleknek ezt a teremtésből fakadó vágyát betöltse. De nem halt-e ki ez az Isten utáni ősi vágy a 21. század emberéből? Él-e lelkünkben ez az Isten utáni sóvárgás? Pedig a Krisztussal való közösségben ez a vágyunk teljesülhet. És életünk is csak így lehet kiszikkadt földből gazdag termést érlelő szántófölddé. (Véghelyi Antal)

Isten nem szégyelli a múltadat, ha jelened és jövőd az övé.

„Ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” (1Jn 3,18)

„Cselekedettel és valóságosan” szeretni emberileg nem lehet. Az „agapé” szó annak ellenére való szeretetet jelent. Jézus annak ellenére jött ebbe a világba, hogy tudta, az ember bűnei a keresztre juttatják. Valóságosan szeretni csak olyan ember tud, aki már megismerte, hogy Krisztus így szerette őt: halálra adta magát érte, hogy neki élete lehessen. (Tamásy Tamás)

Nem prófétálás és nyelveken szólás fődolog a Szentlélek ajándékai között, hanem az állandó hordozó erő.


Olyan jó, ha az embernek gondjai vannak; arra visz bennünket, hogy figyelmesek és könyörületesek legyünk.
Kis Szent Teréz


Semmi sem olyan elviselhetetlen az ember számára, mint a szenvedélyek, ügyes-bajos dolgok, szórakozás, iparkodás nélküli teljes tétlenség. Ilyenkor átérzi semmi voltát, elhagyatottságát, elégtelenségét, függőségét, tehetetlenségét, ürességét. (Blaise Pascal)

“Szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.” Lk 18.1

Ferenc valamikor régebben egy bizonyos vasárnap elment a templomba. Aktívan bekapcsolódott a szentmisébe, és aznap, amíg a templomban volt, az Úr szólt hozzá, nem hallható hangon, hanem Ferenc szívének legmélyén. Bármilyen eszközt is választott az Úr, megmutatta Ferencnek, hogy ha valóban boldog akar lenni, akkor életének egy bizonyos területén dolgoznia kell, rendeznie kell néhány problémát a kapcsolataiban, és abba kell hagynia bizonyos dolgokat.
Ferenc azon a héten úgy jött ki a templomból, hogy elengedte a füle mellett azt, amit Isten mondott neki. A következő héten, amikor Ferenc visszajött a templomba, Isten megkérdezte tőle:
- Boldogabb vagy, mint a múlt héten?
- Nem igazán – válaszolta Ferenc.
- Ferenc, egyáltalán boldog vagy?
- Hát ahhoz képest boldog vagyok, Istenem.
- Mihez képest? Sohasem ismertél nagyobb boldogságot, honnan tudod, hogy egyáltalán boldog vagy?
Aztán Isten így folytatta:
- Ferenc, emlékszel, a múlt héten feladtam az első leckét, és azt mondtam neked, hogy ha valóban boldog akarsz lenni, akkor ezt meg ezt el kell rendezned, ezen dolgoznod kell, ezt pedig abba kell hagynod?
Ferenc hallotta, amit Isten mondott, de ismét úgy jött ki a templomból, hogy egész héten figyelmen kívül hagyta az üzenetet. A következő héten ismét elment a templomba, és mit mondott neki Isten? Ugyanazt, amit az előző és az azelőtti héten: az első leckét. Ferenc újra úgy ment haza, hogy a héten a szavaival és a cselekedeteivel figyelmen kívül hagyta azt, amit Isten mondott.
Azonban továbbra is járt templomba, és mit mondott neki Isten? Az első leckét, újra meg újra az első leckét… Egy idő után Ferenc abbahagyta a templomba járást.

Hogy miért nem imádkozunk, vagy miért hagyjuk abba az imádságot és a szentmisére járást, az elsősorban abból ered, mert nem akarjuk meghallani, amit Isten mond. Nem az a baj, hogy Isten nem szólít meg bennünk. Az a baj, hogy mi nem hallgatjuk meg Őt. Pedig az imádság és az Eucharisztia a kulcs szívünk legmélyebb vágyaihoz. Az imában és az Eucharisztiában Isten Önmagával táplál bennünk, reménnyel tölt el, megvilágosít, erőt ad, bátorságot önt belénk, hogy folytathassuk utunkat.

Isten áldása lesz rajtunk, ha elfogadjuk és megéljük azt, amit az imában és a szentmisében felfedezünk, ízlelünk és látunk, mert ilyenkor válunk eggyé Istennel. És amikor eggyé válunk Istennel, mindaz, ami az Övé, a miénk lesz. “A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” Gal 5.22-23

Van valami, amiből úgy látszik, egyre kevesebbje van a ma emberének, s ez az idő. Pedig napjainkban is 24 óra egy nap, mégis úgy érezzük modern emberként, hogy milyen hamar elszalad egy hét, egy hónap, vagy akár egy év is. Milyen sokan döbbennek rá, hogy olyan rövid ez a földi élet és annyi, de annyi bepótolni valójuk van. Az idő értékes.

Nemrégen kaptam egy kis összefoglaló írást arról, hogy mennyire így van ez. Az írója szerint nagyon viszonylagos az idő. “Hogy megértsd, mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek évet kell ismételnie. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét a lapkiadás előtt. Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc, kérdezd meg az autóst, aki épp elkerült egy balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tied. Becsüld meg jobban, sőt, oszd meg másokkal. A tegnap történelem, a holnap rejtély.” A ma ajándék. Az angol nyelvben a jelen szava, present, ajándékot is jelent. Némely nemzet tehát őrzi ezt az üzenetet, hogy az idő értékes.

Talán nem véletlen a másik mondás is: az idő pénz. S az idővel való gazdálkodás legalább annyira fontos, mint az anyagiakért való küzdelem. Amerikában pl. van olyan állam, ahol idődollárt használnak. Ott egy kis régióban nincs elegendő pénzük az embereknek, de az idejükkel fizetnek egymásnak, az idejüket cserélik ki egymás közt és olyan jól beosztják, hogy évtizedek óta oldja meg mindenféle szükségeiket. Ne menjünk el az idő mellett. Becsüljük meg!

A mindig megismételt kis bűnök megölik az embert.

Aki az Ige erejét saját szívében át nem élte, az nem képes más számára sem erővel hirdetni. (Kroecker)

„Amikor Jézus továbbhaladt, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az pedig felkelt, és követte őt.” (Mk 2,14)

Nagyon jól érzem magam a saját kis vámszedő asztalkámnál, és nem is gondolok arra, hogy valaki meg tudná változtatni megszokott életemet. És akkor egészen váratlanul meghallom az igéből Jézus személyesen nekem szóló szavát: „Kövess engem!” Meghallom, hogy van, aki szeret, és személyesen törődik velem, bűneim ellenére lehajol hozzám. Szíven üt, hogy ő már odaadta az életét értem a kereszten, hogy számomra legyen kegyelem. Meghallom, hogy engem akar megváltoztatni és boldoggá tenni, amikor azt kéri, hogy ne üljek vissza többé bűnös életem vámszedő asztalához, hanem szakadjak el tőle, és egy olyan új útra induljak, amelyen előttem járva ő vezet engem. (Tamásy Tamás)

Az Úr Jézus nem egyszer úgy el volt foglalva, hogy evésre sem jutott ideje, de sohasem volt annyira elfoglalva, hogy imádkozásra ne lett volna ideje.


Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is – valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted! (Albert Schweitzer)


KŐ AZ ÚTON

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.

S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.
Prohászka Ottokár

„Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!” (Zsolt 90,17)

Mindent lehet, csak akarni kell! – tartja a közfelfogás. Pedig az embernek nincs hatalmában munkája eredménye. Miénk ugyan a fáradság, de Isten jóindulatán múlik az eredmény. A zsoltáros imádságában ezért kéri Istent kétszeres nyomatékkal: „Kezeink munkáját tedd maradandóvá…!” (Véghelyi Antal)

Nem világos-e hogy az önismeret az ember legnagyobb hasznára, az önámítás ellenben a legnagyobb kárára szolgál? (Xenophón)

„Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet mindennap.” (Zsolt 35,28)

Az Úrban való öröm egyik sajátossága, hogy naponként megújul. Oka pedig az, hogy Isten szeretetét, kegyelmét naponta megtapasztalom. Így elvehetetlen, megunhatatlan, felejthetetlen. Mert ha pusztán a múltban történt egyszeri eseményért örülhetnénk, akkor bizony hamar elfogyna lelkesedésünk; énekünk, imádságunk nem lenne más, mint az állandóság monoton üressége. Atyánk viszont napról napra gondoskodik rólunk, hogy szüntelenül hirdethessük az élet igéjét, a Bárány énekét, amellyel telve van szívünk. (Eszlényi Ákos)

Ó, ha az ember kellő humorral viseltet saját fontosságát avagy jelentéktelenségét illetően.
Alexander Sutherland Neill


Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam valakivel, akinek nincs lába.


Szeresd azokat is, akiknek életstílusa idegen számodra, ez által közelebb kerülhetsz Istenhez.


Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a segítség. Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket várnak tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel kezdődnék az életem.

„Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.” (Zsolt 89,2)

Nincs szebb, mint amikor nemzedékek, családok ülnek együtt a templompadban. Úgy csodálom, amikor anya tanítja a lányát, amikor apa tanítja a fiát, hol kell kinyitni az énekeskönyvet, mikor állunk fel, hogyan imádkozunk. Elszorul a szívem, amikor az egyedül érkező konfirmandusaimat látom, akiket én tanítok meg a Miatyánkra. Talán a szüleik nem élték át, hogy Isten hűséges hozzájuk is, és megsegíti őket? Egy reményem marad: az egyedül ülő gyerekek majd átélik, megtapasztalják Istent, és néhány évtized múlva ők majd együtt énekelnek a gyerekeikkel a templomban. (Heinemann Ildikó)

A kegyelem Isten természetfeletti adománya, egy olyan ajándék, ami nem tartozik a természeteshez, sem mint alkotóeleme a természetnek, sem mint a természetből következő valami, sem mint a természet igénye, sem mint olyan ami kiérdemelhető. A kegyelmet szeretetből kapjuk.
A kegyelem által Isten önmagához vezeti és önmagával egyesíti a lelkeket. A kegyelem Isten ajándéka, amelyből mindenkinek annyi jut, amennyit kap és amennyit ebből be is fogad.


A legdicsőségesebb munkában sem óvhatjuk meg magunkat az ellaposodástól és lelki megszegényedéstől. Teremtő erőket csak a Teremtővel való tartós közösségben nyerhetünk. (Kroecker)


A világ összes sötétsége sem képes egyetlen gyertya fényét kioltani!


Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni. (Michel Quoist)


Az újjászületésnél nem a régi ház tatarozásáról, hanem annak lebontásáról van szó. Nem a szív renoválását, hanem egy új szív, és egy megújhodott lélek elnyerését jelenti.
Spurgeon

„Azon a napon megnyílik majd a szád, beszélni fogsz, és többé nem kell hallgatnod.” (Ez 24,27a)

Mintha valami nagy titokról lenne szó, amelyről nem lehet beszélni. De talán nem is a tilalom most a lényeg, hanem a felszabadító ígéret. „Azon a napon”– a próféta bizonyára alig várja azt a napot. Kérdés még, hogy miről fogok beszélni. Biztos vagyok benne, hogy Istenről, arról, amit ő kijelentett, amit személyes kapcsolatunk során átéltem vele kapcsolatban. Remélem, hogy másokat is érdekel majd, és azon a napon mások is fognak beszélni. (Heinemann Ildikó)

Bízzunk Urunkban. Aki aggodalmaskodik, az Isten felelősségét veszi a saját vállára.


EGYSZERŰ VERS A KEGYELEMRŐL

Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörű szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.

Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant,
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.

…S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Úr áll mögöttem.
Dsida Jenő

Gyakran kicsinyke gyermek tolvajok másznak be egy-egy keskeny ablakon vagy egy résen a házba, hogy a nagyobbaknak ajtót nyissanak. (Servier)


Ha megújultunk lelkületünkben, akkor nem fogunk zúgolódni sorsunk miatt; Isten dicsőítése fog áradni szívünkből állandóan. Az Isten által ránk helyezett komoly felelősség – a lelkek megmentése – fogja lekötni teljesen szívünket és elménket. Annyira, hogy nem lesz időnk megpróbáltatásainkról, áldozathozatalainkról beszélni… (E. G. White)


Hát becsaphatlak-e Téged, Uram?
Járhatok-kelhetek-e álarcban Teelőtted?

Ha tévedéseimben álarctalanul,
bűneimben Téged becsapni nem akarva
Előtted megállok,
Rád – és magamra – akkor találok.

Őrizz, Uram, hogy innen, Tetőled,
ettől a bűnbánó őszinteségtől
soha nem tévedhessek el!
Hajdú Zoltán Levente


Isten képes a lelkemben található űr kitöltésére, és egyedül csak Ő képes rá.


Jellemünket nem a külső körülmények alakítják, hanem imádkozó életünk.

„Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam.” (Ez 22,30)

A megelőző versekben Ezékiel így panaszkodik Jeruzsálem omladozó falait látva: „Prófétái mázolják a habarcsot, hiábavalóságot látnak, hazugságokat jósolgatnak nekik, amikor ezt mondják: »Így szól az én Uram, az Úr…« – pedig az Úr nem szólt.” (28. v.) Az olyan igehirdetők prédikációja, akikhez az Úr nem szólt, mégis az Úr nevében beszélnek, csupán habarcs, amely alkalmatlan az Isten országának a lelki épületén, az egyház omladozó falán tátongó rések befalazására. Azoknak az igehirdetőknek a szava viszont, akik által valóban Isten szól, erős tégla, amely alkalmas az újrafalazásra, az épület megmentésére. (Véghelyi Antal)

Légy az, amivé felebarátaid akarod, hogy váljanak. Ne szavad, hanem lényed legyen prédikációd.
Henri Frederic Amiel

„Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez?” (Gal 4,9)

Az igazi kincset vacak holmira csak a bolond cseréli el, aki nincs tisztában a kincs értékével, egyediségével. Ha valaki Istenhez tartozik, mégis más gazdát keres, az nem tudja, mit veszíthet, mit nyert Istenben. Atyánk közelsége ugyanis azt hozza magával, hogy mindaz, amiben hittünk, amibe életreményünket helyeztük, semmivé válik, mert benne megtapasztaltuk a mindent. (Eszlényi Ákos)

„Uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt!” (Jel 19,6–7)

Krisztus küldetésében e földön sok szenvedés és gyötrelem vár övéire. Jézus a vajúdás kínjainak mondja ezeket: olyan kínoknak, amelyek között a lélek ujjongó öröme megfogan és megszületik a hűséges küldöttben. Ez az öröm pedig immár elvehetetlen. Nem veheti el semmiféle emberi rend, de nem veheti el még a halál sem. Ahogyan azt ő ígérte: „Örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.” (Jn 16,22) (Tamásy Tamás)