„A hívők, az Isten gyermekei soha ne féljenek a környezetváltozástól, mert minden környezetváltozás új és új áldásokat tartogat számukra.” (Spurgeon)


A karácsony üzenete: soha nem vagyunk egyedül.


A keresztény gazdagsága és tisztessége Krisztus a mennyben, Krisztus tisztessége egy keresztény a földön. (Luther)

„A mi Istenünk az Úr! Megőrzött bennünket minden úton, amelyen jártunk.” (Józs 24,17) Ezt csak az tudja így kimondani, akinek az útja nehéz, göröngyös, veszélyekkel teli, kalandos volt. Aki visszatekintve megpihenhet. Aki nem magányos, mert vannak társai, akiknek felteheti a kérdést: „Emlékszel?” És az emlékezés öröme erőt ad, és arra biztat, hogy a mai napom minden gondját is az Úrra bízzam, hiszen ő a mi Istenünk, aki a tenyerén hordoz, és nem engedi, hogy elbukjunk. (Benkóczy Péter)

Aki azt óhajtja, hogy Isten meghallgassa őt, kell, hogy ő hallgasson először Istenre. (Gyökössy Endre)



Az ádventi várakozás nem csupán a Karácsony ünnepét előkésztő lelki hangulat, hanem az Úr kereszthalálából, dicsőséges feltámadásából és a Lélek pünkösdi kiáradásából megszületett keresztény hit élő, eleven középpontja, mert csak az a hit krisztusi, amely remél, és elmondhatja Szent Jánossal: „Hittünk a szeretetben.” Aki pedig a szeretetben hisz, az remél.


Az életed Isten ajándéka, az pedig, hogy hogyan éled le, a te ajándékod Istennek és társaidnak.


Az emberi élet célja, hogy eggyé legyen Istennel. (Chambers)


Bajban mutatkozik meg, hogy ki jóbarát,
hisz jó körülmények közt van barát elég. (Euripidész)


Kereszthordozásunk megoldása nem ott kezdődik, hogy Urunk elveszi rólunk a keresztet, hanem ott, hogy erőt ad a hordozására.

„Mert ha vannak is úgynevezett istenek, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.” (1Kor 8,5–6) Levelének éppen előző mondatában szögezi le világosan Pál apostol, hogy „Isten nincs más, csak egy”. Jól tudja azonban azt is, hogy léteznek ebben a világban olyan hatalmak, amelyek könnyen bálványává válhatnak a megalapozatlan hitű, életét a bizonytalanra építő embernek. Ezért fontos felismerni: létünk és sorsunk a világot teremtő és fenntartó Istennek és az egyetlen Úrnak, Jézus Krisztusnak van alávetve. (Smidéliusz András)

„Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van.” (Préd 9,10) A két igét ma ez a szó köti össze: erő. Amihez erőnk van. Sokszor azt hiszem, ehhez vagy ahhoz már nincs erőm. Ahhoz, hogy megtegyünk mindent, Isten ad bátorságot, kedvet és energiát. Ez az ige hadat üzen mai lustaságomnak. (Koczor Tamás)

„Töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.” (1Kor 13,9–10)

Ady Endre a 20. század életérzését így fogalmazta meg: „minden Egész eltörött”. Valójában azonban a bűnbe esett emberi lét és a történelem sodrába vettetve mindig is híjával voltunk, vagyunk és leszünk is a teljességnek, a tökéletességnek. Jézus Krisztusban a teljesség, a tökéletesség lép be a töredékesbe, a mi bűn, betegség, öregedés és halál által szilánkokra zúzott életünkbe is. Ha meglátjuk őt életünk tükörszilánkjaiban, akkor megláthatunk valamit az előttünk álló reménységből is. (László Virgil)