A hit lerántja a megpróbáltatás arcáról a fekete álarcot és angyalt fedez fel alatta. (Spurgeon)


A reformáció kora előtti évszázadokban a Szentírás tanítása helyett inkább a hagyományok kerültek túlsúlyba, tehát az, amit az ember csinált, az ember mondott, az ember épített valamiféle Bábel-toronyként, ami beárnyékolta, elfedte Isten igéjének a tiszta voltát és Istennek kegyelemből való idvezítését.  (Csete Szemesi István)

„Annak, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.” (Júd 24–25) A szív öröménekeként hangzik ez a himnusz. Isten minket tartó erejét, győzelmét énekli. Van erő, amely megtart a gáncsok között, amely célegyenest vezet az Úrhoz, amely megőriz a tőle kapott szentségben, tisztaságban, amely nagyobb minden más hatalomnál: Isten szeretete. Ez szül bennünk örömet, ez hív életre, ez mutat helyes életutat zavaros tévtanok közepette. Bizony, övé a hatalom öröktől fogva. (Eszlényi Ákos)

Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.
Thomas Huxley

Az egyik szombati napon egy kisfiú a kertjükben lévő homokozóban játszott. Számtalan sok játéka volt, kis traktorok, lapát és formaöntő. Nagyon élvezte a homok adta lehetőségeket és elkezdett utat építeni a játék kocsiknak.
Ahogy építgette egyszer csak elakadt, mivel az útjában volt egy nagyobb kődarab. Annyira az útjában volt, hogy elhatározta, hogy odébb teszi. Próbálta megemelni, de olyan nehéz volt, hogy nem bírta. Így más módszert választva teljes erejéből nekifeszült a kődarabnak, hogy eltolja. Próbálkozott, próbálkozott, de a kődarab csak éppen, hogy megmozdult, eltolni viszont nem tudta. Apja a ház ablakából követte figyelemmel az eseményeket. Látta kisfia próbálkozásait, végül kiment hozzá és ezt kérdezte: „Kisfiam, miért nem használod minden rendelkezésedre álló erőt?”
Fia kissé felháborodva így felelt: „Apa, de én mindent megtettem ahhoz, hogy arrébb toljam a követ! Nem is adtam fel és nem is akarom, de egyszerűen nem megy.”
„Nem, fiam nem használtad minden rendelkezésedre álló erőt” – szelíden mondta az édesapja – „Nem kérdeztél meg engem, hogy segítenék-e!” Azután az apa felemelte a követ és elvitte az útból.

Sokszor van az ember életében, hogy olyan feladatot próbál megoldani, amire igazából egyedül nem képes. De mindig jusson eszünkbe, hogy van kitől segítséget kérnünk, a mi szerető Atyánktól!

Az ember munkára született. Aki szeretetből és kitartóan dolgozik, könnyűnek találja a fáradtságot. (Don Bosco)


Belenőni a halálba: szerintem sokkal intenzívebb élet, mint fiatalnak lenni.
Pilinszky János

Egy kislány játszótársa meghalt, és a kislány egy napon közölte családtagjaival, hogy elment a megszomorodott édesanyát vigasztalni. Megkérdezték tőle a szülei: “Mit mondtál neki?” A kislány ezt felelte: “Semmit. Csak fölkapaszkodtam az ölébe és együtt sírtam vele.”

Éljünk úgy, amint a halottak élnének, ha visszatérhetnének a földre. (Augustinus)


Előfordul, hogy amire vágysz, ott van az orrod előtt. Csak ki kell nyitnod a szemed, hogy észrevedd.
Meg Cabot


Ha nem volna pokol, a Golgota a legnagyobb tévedés lenne. (Stewart)


Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!
Mt 7.7

„Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. Nem izzó haragom szerint bánok vele, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek.” (Hós 11,8c–9) Felháborodásból sebezni, haragból rombolni, indulatból értékeket elpusztítani, lelkeket felsérteni: ez sokszor az ember. Megindulni, megszánni, a vétket eltörölni, a bűnösnek kegyelmezni: ez az Isten. A haragon, az indulaton győzni, a jogos sérelmet nem megtorolni, megszánni és megindulni, egymásnak megbocsátani: ez a Krisztus által újjászületett ember… (Kőháti Dóra)

Minden nap történik valami, amiért az ember szomorkodik, de minden nap történik valami, amiért érdemes élni és meghalni.
Hemingway

„Nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.” (JSir 3,31–32) A Nagy Ho-ho-ho-horgász csalikukaca (a Nagy Ku-ku-ku-kukac) egy mezei gilisztával találkozott, aki csodálkozva nézte, gazdája hogyan hajítja el a kukacot messzire a tóba horgászbotjával. A giliszta nem értette, miért nem fáj ez a kegyetlenség a kukacnak. De a kukac elmagyarázta, hogy nem gyűlöletből veti őt a horgász a tó mélyére, hanem céllal: azért, hogy halakat fogjon neki. És ami a lényeg: végig zsinórra van kötve, hogy a gazdája utána visszahúzhassa, és hazavihesse magával az otthonába. (Zsíros András)

Szeress és tégy, amit akarsz! (Augustinus)