Állok elébe Isten ítéletének!

Írta: dr. Erdélyi Judit

Volt egy szívműtött, idős filozófia professzor betegem, akivel sokat beszélgettünk, főképpen a hit dolgairól. Ő ateistának vallotta magát. Ám felesége néhány évvel korábban Jehova tanúja lett, és elhagyta. Emiatt aztán senki meg nem állhatott előtte, aki kezébe vette a Bibliát. Nem tudtam soha olyat mondani, ami csak egy percre is megállította volna.

Egy alkalommal, beszélgetésünk közben, hirtelen és indulatosan felpattant, és közölte velem: Ha valóban lesz olyan, állok elébe Isten ítéletének! Nem loptam, nem öltem, tiszteltem a szüleimet… – és így tovább.

Erre feltettem neki a kérdést: Miből gondolja Professzor Úr, hogy Isten az ön elképzelése és mércéje szerint fogja majd megítélni? Nem sokkal valószínűbb, hogy Isten az önmaga mértéke alapján ítél majd? Rendben van, a saját megítélése szerint az 5. parancsolattól kezdve nincsen semmi kivetnivaló az életében, ám mi van az első négy parancsolattal?

Sajnos soha nem sikerült a maga erősségeiből kimozdítanom.

„Én, az Úr vagyok a te Istened…” (2Móz 20,1-17)

"Az igaznak halála idején is reménysége van."

(Példabeszédek 14,32)

A Krisztus vére által megigazított igazakról van itt szó, akiknek még haláluk idején is reménységük van, reménységük lehet. Hogyan lehetséges, hogy van ez a reménységük? Úgy, hogy a remény nekünk, Krisztusban hívő embereknek egy Személy - nem csupán eszmei vigasztalás. Pál így vall erről: "Krisztus a mi reménységünk!" Ez azt jelenti, hogy Pál nemcsak reménységet kapott Krisztusban, hanem Krisztus maga lett az ő Reménysége.
Nekünk nem a reménység az Istenünk, hanem Isten a mi reménységünk! Sokkal többről van itt szó, mint hogy Jézus vigaszt és reményt adna a gyász órájában - itt arról van szó, hogy Ő önmagát adja Reménységként ebben az órában is!

Az igét így is érthetjük: az igaznak halála idején is reménysége, tehát: Krisztusa van.
A keresztyénség nem abból áll, amit Krisztus nekünk ad, hanem sokkal inkább maga Krisztus az, aki önmagát adja nekünk.
Van egy kínai közmondás: "Egyet minden helyett." Ez az Egy, a Krisztus a Minden. Őt adta az Atya minden egyéb helyett. Ő legyen a mindenünk. Mert nemcsak nekünk, hanem az Atyának is Krisztus volt az EGYETLENE és a MINDENE.
Azért van reménysége az igaznak, mert mint utolsó ellenség, a halál is el fog töröltetni, ahogy ilyenkor idézzük ezt az igét a sírnál. Úgy töröltetik el, mint Krisztus többi ellensége: alávettetik, mint minden, a Krisztus lábai alá.
A fáraó megálmodta (1Móz 41), hogy előbb hét gabonában gazdag esztendő jön, majd pedig hét ínséges, látván, hogy a kövér teheneket elnyelő sovány teheneken meg sem látszik az, amit befalnak. Ha az álmot magyarázó József kétségbeesett volna, el kezdett volna imádkozni azért, hogy a kövér tehenekkel jóllakott sovány tehenek gömbölyödjenek ki. De nem esett kétségbe, mert tudta, hogy Isten a mindent elnyelni látszó szűk esztendőben is gondoskodni fog a kenyérről, csodálatos módon.
Mi is úgy látjuk, a sovány halál és a sorvasztó bűn mindent elnyel, még a hívő embert is, úgy tűnik, végérvényesen. Mégsem esünk kétségbe: Isten gondoskodik! Nem a sovány halál nyel el minket, sem a sorvasztó bűn, hanem éppen fordítva, ahogy meg van írva: "Elnyeletett a halál diadala."
(Horváth Levente)

Az ünnep

Írta: Benedek Csilla

Mi, emberek szeretünk ünnepelni, ezért minden lehetőséget megragadunk, hogy ünnepet ülhessünk. Így lett az idők folyamán szinte minden nap valaminek a jeles napja. Van, amikor a kolbászt ünnepeljük (fesztivál), máskor a bort, esetleg a több méteres rétest, de ünneppel kötjük össze a halászléfőző versenyt, és nemzeti (még nem ünnep!) lett a vágta is.
Az ünneplés örömteli és fontos dolog, amit Isten szerzett az ember számára. A világ ünneplése az aranyborjú esete óta csak abból áll, hogy leülnek enni és inni, és felkelnek játszani. Pedig ezek az alkalmak a megemlékezés pillanatai is. Az Isten népének örömünnepe az igében, imádságban és hálaadásban való örömteli együttlét. Az öröm alapja mindig maga, Jézus Krisztus,

"aki gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok" (2Kor 8,9)

Csak figyelmetlenség?

Írta: Előd Erika

Futunk, rohanunk, elfoglaltak vagyunk, nem érünk rá levelekre válaszolni, vagy megköszönni valamit. Ezen gondolkoztam, amikor elektronikus levélben segítettem valakinek, és nem válaszolt, hogy megköszönje igazán nem jelentős segítségemet. Jólesett volna, ha legalább ennyit ír: köszönöm, megkaptam. Emberi kapcsolatok múlhatnak ilyen apróságokon, épülhetnek, erősödhetnek – de hiányukkal meg is hidegülhetnek. Ezek ugyanis a szeretet és hála apró jelei. Cseri Kálmán írja A kegyelem harmatja c. könyvében: „Csodálatos látni ma is, hogy aki hallgatja és magába fogadja Isten Igéjét, annak hogyan változik meg az élete. Valóban gyümölcsök jelennek meg rajta: szeretet, öröm, türelem, jóság… (Gal 5,22). A halál állapotából emel ki Isten az Ő Igéjével, és örök életet ad.”
„Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” (Rm 12,10)

Jelül és csodául

Írta: Biblia Szövetség

A jelenlegi zűrzavaros európai helyzethez hasonló történelmi korszakban (Ézsaiás 8,6-18), amikor a nép megvetette „a Siloah lassan folyó vizeit”, akkor az Úristen Izráel népére hozta „a folyó mindent elsöprő vizét, Asszíria (Szíria!) királyát és annak minden hatalmát.” „Kilép mindenütt a medréből… szétterjesztett szárnyai ellepik Izrael földjének teljes szélességét.” A népek tanácskoznak akkor, de hiábavaló lesz, nem megy végbe döntésük.

De a hűségeseket így bíztatja Isten: amitől a nép fél, attól ti ne féljetek!

Ézsiás próféta ezen felbátorodva áll Isten elé: „Íme, itt vagyok én és a fiak (a próféta iskola ifjai), akiket az Úr adott nekem. Jelül és csodául vagyunk Izraelben. A Sion hegyén lakozó Seregek Urától vagyunk mi!”

Ez a mondat ismételten felhangzott a Biblia lapjain, de már Jézus szájából: „Íme, itt vagyok, én és a fiak, akiket Isten nekem adott.” (Zsid 2,13) – Fiak, például a bibliaiskola padsoraiban, hogy majd jelül és csodául lehessenek a világban.

(Részlet Alföldy-Boruss Dezsőnek a Biblia Szövetség bibliaiskolája tanévnyitóján elhangzott áhítatából – vázlatos közlés)

A mi Urunk, Jézus Krisztus atyja „Szeretetében előre elhatározta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akaratának tetszése szerint, kegyelme dicsőségének magasztalására…” (Ef 1,5-6)

Mátraházai lelki konferencia

Írta: Benedek Csilla

2013. szeptember 8-13-ig, a Mátraházai Református Lelkészüdülőben töltöttünk néhány napot, az ilyenkor szokásos őszi hitmélyítő lelki konferenciánk keretében.
Az üdülőt szinte teljes egészében megtöltöttük, sőt naponta voltak kintről jövő hallgatóink is.
Lelki alkalmakat délelőtt, délután és este tartottunk. Ezen kívül közös, és egyéni beszélgetések is gazdagították programunkat.
Sok testvéri és baráti kapcsolat is szövődött a résztvevők között, ami nagyon fontos, mivel kicsi országunk hívő népének egymás megismerése és kapcsolattartása nagy ajándék.


A szerda délutánt szabaddá tettük, hogy akik szeretnének a Mátra szépségeivel ismerkedni, lehetőséget kapjanak erre.
Az időjárás nem volt a legideálisabb, többször esett az eső, de ez nem zavart senkit sem, sőt hálásak voltunk a hosszú száraz nyár után a kapott esős időszakért.
Az üdülő épülete családias légkört hordozott, és az együttlétünkre is ez volt a jellemző.
Abban a reményben búcsúztunk egymástól, hogy esetleg jövőre is együtt lehetünk és akkor is készít nekünk a mi Urunk ilyen gazdag lelki áldást, mint amit most átélhettünk.

MOZIBAN

Megtörtént már veled, hogy kijöttél a moziból, és úgy érezted, teljesen a film hatása alá kerültél? A szívedben valami mégis nagyon nem volt rendben, de hogy mi is volt az, igazán nem tudtad megmondani. Azon tépelődtél, mennyire „világi” volt a film, és mégis – nem tehettél mást – el kellett ismerned, kiváló alkotás láttál, megérte végigizgulni a mögötted lévő másfél órát. Vegyes érzéseid nyugtalanná tettek, sőt az is felmerült bennedd, talán nem is lett volna szabad megnézned. Csak egy gondolat dübörgött a fejedben: Jézus Krisztus lenne a megoldás a filmben szereplő főhős számára.

Sokszor kerülhetünk ilyen helyzetbe. A filmek megindítanak, inspirálnak, elkeserítenek és néha otrombán megbántanak, megsebeznek. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy a filmek kultúránk legerőteljesebb kommunikációs csatornái, mindenütt jelen vannak, vizuális erejük elsöprő.

Az emberi kultúra Isten ajándéka, bár hanyatlása, természetesen, a filmek világát sem kíméli, mégsem esik ez a művészeti forma sem Jézus Krisztus hatalmán kívül, és egy-egy filmmagyarázat Isten dicsőségére is szolgálhat. A filmművészet talán az egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy betekintsünk a miénktől eltérő értékrendekbe, amelyekkel nem feltétlenül értünk egyet. Megfelelő ítéletalkotással és tanulással megérthetjük mindazokat a módszereket, amelyeket a rendezők, forgatókönyvírók, színészek rendkívül erőteljesen és eredményesen használnak.

Ne felejtsük el, hogy legkedvesebb barátaink, rokonaink is ezeket az alkotásokat nézik, és önfeledten merülnek el bennük. Jelentős részük nem osztozik velünk a meggyőződésünkben, mégis képesnek kell lennünk arra, hogy megértsük őket. Számunkra sem érdektelen, milyen irányba halad a kultúránk, hiszen mi is korunk termékei vagyunk. A filmek alakíthatják gondolkodásmódunkat, és jól használható ismereteket adhatnak világunkról.

Weberné Zsikai Mária / Budapest

Pál apostol tanácsa: „Mindent megvizsgáljatok, ami jó, azt megtartsátok! Őrizkedjetek mindentől, ami gonosznak látszik!” (1 Thessz 5,21-22)

"Örömöt találj mindabban a jóban, amelyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének."

5 Mózes 26,11

Vedd számba!

Az, hogy fedél lehet feletted,
kegyelem, az is, hogy szeretnek,
hogy valakid van, aki félt és
őriz számodra is megértést.
Vedd számba hát mindazt a jót, mi
mindennapi érték, valódi!

FELSÉGES ATYÁNK!
Nyisd meg a mi vaksi szemeinket áldásaidnak, a mindennapok nagy és kicsiny csodáinak meglátására, testünk, lelkünk számára szánt ajándékaid megbecsülésére! Add meg nekünk, hogy szegénységünk árnyékain törjön át Benned való gazdsagságunk fénye, melege. Taníts igazán örülni szeretteinknek, otthonunknak, mindennapi kenyerünknek. Nagyon köszönjük, hogy kegyelmesen gondot viselsz rólunk.
Ámen.

REZEDASZÍV

Egyik kedves barátnőm adta kezembe azt a borítékot, amibe ezt a szép Túrmezei Erzsébet verset tette ajándékként (Rezedaszív):

„A rezeda illatot lehel
akkor is, ha rátaposnak.
Jóért gonosszal fizetni ördögi.
Jóért jóval fizetni emberi.
Rosszért jóval fizetni isteni.
Új szív, ’rezedaszív’ kellene,
hogy jóval tudjuk fizetni a rosszat!
Hisz a rezeda illatot lehel
még akkor is, ha rátaposnak!”

Amikor ránézésre nem ismerjük fel a fűszerféléket, akkor leveleik morzsolgatásával késztetjük illatuk kiárasztására. Ezután eldönthetjük, hogy rezedával, rozmaringgal, mentával, vagy más növénnyel van dolgunk.

De gondolhatunk a büdös bogárra (esetleg a mezei, vagy más fajtájú poloskára) is! Ez a szegény rovar bűzzel védekezik szorongatott helyzetében: akkor, amikor a nemkívánatos betolakodót pusztulás közeli helyzetbe hozzuk, vagy gyilkos támadást intézünk ellene – és az megijed.

Mivel életem egy olyan időszakát élem, amikor morzsolnak és taposnak, felteszem magamnak a kérdést: Az alapján, ami szívemből árad, hova sorolhatnak? Rezedaszív vagyok, akiből Krisztus jó illata árad, vagy a morzsolgatás, taposás után, a halál közeli helyzetben csak „büdös bogár”, aki mindenkit távol tart?

Megtartóm, a szorongattatással a krisztusi jó illatot kívánja kisajtolni belőlem is, ami sokakat vonzhat őhozzá. Ó, Uram, rezedaszívet adj!

Partinka Klára / Nagyatád


Pál apostol felismerése: „De hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindenkor diadalra vezet minket, és ismeretének illatát minden helyen megjelenti általunk. Mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között. Ezeknek a halál illata halálra, azoknak pedig az élet illata életre. És erre ki alkalmas?” (2Kor 2,14–16)

Ünnepi gondolat

Az ünnep egyik jellemzője a pihenés, a tevékenység szüneteltetése. A pihenés lehetőséget kí­nál a visszatekintésre, a mérlegelésre, a számbavételre. A számbavétel summája az eredmény, amikor is hiábavalóságot és/vagy hasznot mutat a leltár.

A hiábavalóság jellege tragikus (lásd, Salamon királyt: "Amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt." Préd 2,11), a haszon pedig mindig hálás örvendezésre készí­t lehetőséget.

Az lett hiábavalósággá, amiben nem volt jelen az Úr, hasznossá pedig mindaz, ami Isten dicsőségét szolgálta. Az eredményt a Szentlélek által hitelesí­tett mérleg (Isten igéje, a Szentí­rás) valósághűen mutatja ki. Az Úr előtt töltött mérlegelő idő pedig csodálatos ünnepi perceket eredményezhet: hálaadást, dicsőí­tést és/vagy bűnbánatot, könnyhullatást.

*

A Biblia Szövetség szeptember 5-én ünnepli megalakulásának huszadik évfordulóját; hálaadó napon, pihenéssel, az eredmény számbavételével, örvendező hálaadással; azért, mert Jézus Krisztus életét sem kí­mélve szolgált nekünk, és azért, mert kegyelmesen megengedte, hogy mi is szolgáljuk őt, testvéreinket és nemzetünket.

Izgatott várakozással is ünnepel a BSZ: tekintetét a jövő áldásai, kihí­vásai felé fordí­tja, és várja Jézus Krisztus áldott Szentlelkének útmutató s védő jelenlétét!

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

Mózes tanácsából (5Móz 8,2): "Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr...!"

VÉN NAPRAFORGÓ

Ki mindig napba nézett, / fejét lehajtja már, / hiszen betelt az élet, / nem kell több napsugár.

A hívatás betöltve: / már mind megért a mag. / Megköszöni a földnek / és mindent visszaad.

Rongyos kabátja, mint a / zászló, lebeg nyakán, / s a porból visszaint a / sok kis magocska rá.

Füle Lajos / Vásárosnamény

„Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog ember az, aki ilyenekkel tölti meg tegzét. Nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.” (Zsolt 127,4-5)