A feltámadott
Krisztus legyen örömötök és békétek! Föltámadott Urunk öröme adjon
nektek erőt a munkában! Ez legyen az Atyához vezető út, a világító Fény,
az Élet Kenyere.
A szegénység tesz szabaddá bennünket. A szegénység szüli a boldogságot. Eszerint kell élni és ezt a boldogságot kell föleleveníteni. Élni kell, meg kell élni a szegénység adta örömöt. A szegénység számunkra választás; a szegények között is legszegényebbek számára pedig e az élet.
Ahogyan a magból fának kell növekednie, úgy mi arra vagyunk teremtve, hogy Jézusban növekedjünk.
Gyakran érezzétek munka vagy tanulás közben, hogy imádkoznotok kell. Minél többet imádkoztok, annál nagyobb kedvetek lesz imádkozni. Mondjátok: „Mária, Jézus Anyja, segíts, hogy tisztán tarthassam szívemet!” „Mária, légy most Édesanyám!” És persze vigyázzatok, hogy szívetek valóban tiszta legyen.
Imádkozzatok, hogy minden Isten dicsőségére és az Anyaszentegyház javára szolgáljon. Nagyon hiányoznak imádságaitok. Szeressétek az imát, érezzétek a belső hangot, amely imába térít. Napjában többször fakadjon föl belőletek az ima és merüljetek el az imádságban. Jobban szeretnétek imádkozni? Imádkozzatok többet. A szív megnő az imától, megnyílik, kitágult és magába fogadja az ajándékot, Istent magát. Fölfedeztem minden baj gyökerét, minden siránkozásunk okát: hiányzik az imádság. Társadalmunk megújulásának az imádságból kell kiindulnia.
Isten nagyon szerette a világot – azaz téged és engem, nem a gazdagokat nem a hatalmasokat -, annyira, hogy kicsinnyé tette magát… Nem palotába jött el, hanem egy szűz méhébe, aki maga is kicsinyke volt. Nem úgy született meg, mint a többi gyermek, hanem jászolba érkezett. Édesanyja maga sem várta, hogy ilyen szokatlan módon fog megszületni. Miért? Álljunk meg itt és tűnődjünk el egy kicsit: miért? A szegénységnek valóban szépnek kell lennie az ég alatt, ha Jézus kicsinnyé tette magát, egészen gyermeki egyszerűséget választva. Senki sem parancsolta ezt Jézusnak, Ő választott így. Lehetett volna palotája is… Kérdezzétek meg magatoktól, miért választott így Jézus? Azért, hogy számunkra is könnyűvé tegye a szegénységet.
Jézust kortársai visszautasították, mert szegénysége ingerelte gazdagságukat. Szegényeink visszautasítanak-e bennünket, mert bántja őket gazdagságunk, vagy jól érzik magukat velünk, mert egyformák vagyunk a szegénységben?
Minden emberi lény vágyódik Isten után. „ Lelkem szomjazik Istenre” (Zsolt 42,3). A keresztények tovább mennek: ők nemcsak vágyódnak Isten után, hanem állandó jelenlétének kincse is ott van közöttük. Mi, keresztények nem szorítkozhatunk arra, hogy azt mondjuk: szeretjük Jézust Oltáriszentségben. Szeretetünket cselekedeteinkbe kívánjuk átültetni. Nem választhatjuk külön egymástól az Oltáriszentséget és a szegények valóságát.
Nagyon fontos, hogy megtanuljatok imádkozni. Úgy imádkozni, hogy valóban szeretni tudjátok a körülöttetek lévőket. Az imádságot mindenek elé helyezem. Az imádságon keresztül jut belénk a táplálék. Ahogy járom a házakat, mintha kevesebb szeretetre és több panaszkodásra, veszekedésre lelnék. Miért van ez? Mert hiányzik két dolog: az ima szelleme és a csend.
Ne bízzunk magunkban, legyünk hűek Krisztushoz, és imádkozzunk: „Édes Jézus, add meg nekem az állhatatosság kegyelmét.” – Vagy teljes egészében a hitben éltek, vagy mondjatok le magatokról!
Ne féljetek a szegénységtől, mert ez Jézus szegénységét hirdeti! Rómában nővéreik építettek egy házat, amely nagyon hasonlít az egyszerű emberek házához. Mivel ez a ház csak szegényes barakk volt, nem sok idő kellett az elkészítéshez. A szegénységnek ez az eleven példája nagy kegyelmet sugárzott mindenkire.
Nem várjuk otthon ülve, hogy az emberek eljöjjenek hozzánk: felkelünk és „sietve” elmegyünk szolgálni, ahogyan a Szűzanya, miután Jézus megfogant benne. Járjuk az utakat (kezdetben valaki úti nővéreknek nevezett minket), és ahogy megyünk, imádkozunk.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7
A szegénység tesz szabaddá bennünket. A szegénység szüli a boldogságot. Eszerint kell élni és ezt a boldogságot kell föleleveníteni. Élni kell, meg kell élni a szegénység adta örömöt. A szegénység számunkra választás; a szegények között is legszegényebbek számára pedig e az élet.
Ahogyan a magból fának kell növekednie, úgy mi arra vagyunk teremtve, hogy Jézusban növekedjünk.
Gyakran érezzétek munka vagy tanulás közben, hogy imádkoznotok kell. Minél többet imádkoztok, annál nagyobb kedvetek lesz imádkozni. Mondjátok: „Mária, Jézus Anyja, segíts, hogy tisztán tarthassam szívemet!” „Mária, légy most Édesanyám!” És persze vigyázzatok, hogy szívetek valóban tiszta legyen.
Imádkozzatok, hogy minden Isten dicsőségére és az Anyaszentegyház javára szolgáljon. Nagyon hiányoznak imádságaitok. Szeressétek az imát, érezzétek a belső hangot, amely imába térít. Napjában többször fakadjon föl belőletek az ima és merüljetek el az imádságban. Jobban szeretnétek imádkozni? Imádkozzatok többet. A szív megnő az imától, megnyílik, kitágult és magába fogadja az ajándékot, Istent magát. Fölfedeztem minden baj gyökerét, minden siránkozásunk okát: hiányzik az imádság. Társadalmunk megújulásának az imádságból kell kiindulnia.
Isten nagyon szerette a világot – azaz téged és engem, nem a gazdagokat nem a hatalmasokat -, annyira, hogy kicsinnyé tette magát… Nem palotába jött el, hanem egy szűz méhébe, aki maga is kicsinyke volt. Nem úgy született meg, mint a többi gyermek, hanem jászolba érkezett. Édesanyja maga sem várta, hogy ilyen szokatlan módon fog megszületni. Miért? Álljunk meg itt és tűnődjünk el egy kicsit: miért? A szegénységnek valóban szépnek kell lennie az ég alatt, ha Jézus kicsinnyé tette magát, egészen gyermeki egyszerűséget választva. Senki sem parancsolta ezt Jézusnak, Ő választott így. Lehetett volna palotája is… Kérdezzétek meg magatoktól, miért választott így Jézus? Azért, hogy számunkra is könnyűvé tegye a szegénységet.
Jézust kortársai visszautasították, mert szegénysége ingerelte gazdagságukat. Szegényeink visszautasítanak-e bennünket, mert bántja őket gazdagságunk, vagy jól érzik magukat velünk, mert egyformák vagyunk a szegénységben?
Minden emberi lény vágyódik Isten után. „ Lelkem szomjazik Istenre” (Zsolt 42,3). A keresztények tovább mennek: ők nemcsak vágyódnak Isten után, hanem állandó jelenlétének kincse is ott van közöttük. Mi, keresztények nem szorítkozhatunk arra, hogy azt mondjuk: szeretjük Jézust Oltáriszentségben. Szeretetünket cselekedeteinkbe kívánjuk átültetni. Nem választhatjuk külön egymástól az Oltáriszentséget és a szegények valóságát.
Nagyon fontos, hogy megtanuljatok imádkozni. Úgy imádkozni, hogy valóban szeretni tudjátok a körülöttetek lévőket. Az imádságot mindenek elé helyezem. Az imádságon keresztül jut belénk a táplálék. Ahogy járom a házakat, mintha kevesebb szeretetre és több panaszkodásra, veszekedésre lelnék. Miért van ez? Mert hiányzik két dolog: az ima szelleme és a csend.
Ne bízzunk magunkban, legyünk hűek Krisztushoz, és imádkozzunk: „Édes Jézus, add meg nekem az állhatatosság kegyelmét.” – Vagy teljes egészében a hitben éltek, vagy mondjatok le magatokról!
Ne féljetek a szegénységtől, mert ez Jézus szegénységét hirdeti! Rómában nővéreik építettek egy házat, amely nagyon hasonlít az egyszerű emberek házához. Mivel ez a ház csak szegényes barakk volt, nem sok idő kellett az elkészítéshez. A szegénységnek ez az eleven példája nagy kegyelmet sugárzott mindenkire.
Nem várjuk otthon ülve, hogy az emberek eljöjjenek hozzánk: felkelünk és „sietve” elmegyünk szolgálni, ahogyan a Szűzanya, miután Jézus megfogant benne. Járjuk az utakat (kezdetben valaki úti nővéreknek nevezett minket), és ahogy megyünk, imádkozunk.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése