Hiszek! Segíts hitetlenségemen Mk 9.24

A humorérzék mentőöv az élet hullámain.



A kardnak akár markolatával, akár hegyével érintkezünk, egyformán beszennyez. Azt, aki szeret, a fém hidege nem fosztja meg Istenétől, de csaknem elhiteti vele, hogy Isten magára hagyta. A természetfölötti szeretetnek semmi köze sincs az erőszakhoz, de nem is védi meg a lelket a pusztítás, a kardvágás hidegétől...

Aki tisztán szeret, annak az ölés megdermeszti a lelkét, akár tettes, akár áldozat; ugyanúgy minden, ami erőszak, még ha nem oltja is ki senki életét. Ha valaki olyan szeretetre vágyik, amely lelkét sebezhetetlenné teszi, akkor mást szeressen, ne Istent...



A világ nem egyhamar fogja elvetni az Újtestamentumot, ha ebben az új kiadásban kerül szeme elé: “emberi életre átdolgozott” (Fosdick)

„Dicsekszünk az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.” (Róm 5,11)

Fájdalmasan ritka ma két jelenség: az, hogy Istennel dicsekedjenek az emberek, és az, hogy őszintén békét kössenek. Ehelyett szeretnek magukkal dicsekedni és pert indítani egymás ellen. Ha ennyire nyilvánvaló a kapcsolat az Istennel való dicsekvés és a Krisztus által kapott megbékélés ajándéka között, vajon miért nem követjük Pál apostol példáját? Járjunk a Krisztustól tanult hitben és istenszeretetben! (Gerlai Pál)

Egy szerény képességű, alázatos és erényes ember sokkal több jót tesz, mint egy büszke okos.



Engedd, hogy az Úr naponként megáldjon téged, – csak így lehetsz áldás barátaid számára. (Zeller)


Ha csupán anyagi javakért dolgozunk: magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat, magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni. (Antoine de Saint-Exupéry)

„Igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.” (2Pt 1,10–11)

Az iskolák ugyan bezártak nyárra, de a legjobb tanmenet áll előttünk, minden pedagógusnak és diáknak – „Isten iskolájában”. Tágíthatjuk a kört, mert Péter apostol mondata a legtökéletesebb út mindenkinek: betegnek és orvosnak, dolgozónak és nyugdíjasnak, fiatalnak és öregnek, férfinak és nőnek, kutatónak és szemlélődőnek egyaránt. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" Jézus megállt, és így szólt: "Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak: "Bízzál, kelj fel, téged hív!" Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte: "Mit tegyek veled?" "Mester - kérte a vak -, hogy lássak." Jézus így szólt hozzá: "Menj, a hited meggyógyított." Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.
Mk 10.46-52

A jerikói vak meggyógyításáról szóló festményt vizsgálta egy festőművész és egy költő. A festőművész ezt kérdezte: "Mit látsz legkiemelkedőbbnek ezen a képen?" A költő így válaszolt: "Minden tökéletes, Krisztus alakja, az emberek csoportjai, az emberek arckifejezései, és így tovább." A művész azonban máshol találta a festmény legkifejezőbb pontját: "Látod ott azt az eldobott botot?" "Igen, de az mit jelent?" "Nos, azokon a lépcsőkön ült a vak ember, bottal a kezében. Amikor azonban meghallotta, hogy Krisztus megy arrafelé, bizonyos volt benne, hogy meggyógyítja őt, ezért otthagyhatja a botját, mert úgysem lesz rá tovább szükség. Odasietett az Úrhoz, mintha már látott volna. Ugye milyen csodálatos kifejeződése ez a hit általi bizalomnak?"


Mások megértéséhez csakis önmagad megismerésén keresztül juthatsz el.

„Micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” (Zsolt 8,5)

Luther a zsoltáros szavait Krisztus-próféciaként értelmezi. Ő az az „emberfia”, aki Istennel való egységét félretéve, halandó testben jött el, de akire Istennek mindvégig gondja van. Bár kis időre elhagyja őt, kiszolgáltatja földi ellenségeinek, a halálnak és a sátánnak, mégis gondja van sorsára. De ez csak akkor derül ki, amikor húsvétkor előhozza a sírból, majd jobbjára emelve megdicsőíti: úrrá teszi minden teremtményén, és ellenségeit lába alá veti. (Zsolt 8,6.7) (Véghelyi Antal)

Mindenkiben annyira él Jézus, amennyire testet ölt a mennyei élet, amennyi életet tékozolt el, amennyi áldozatot hozott, amennyi halált szenvedett Jézusért. (Ravasz László)

„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” (Lk 12,32)

Biztatás, meger ősítés, megajándékozás – mindezek benne vannak ebben a rövid igében. Mindezt azonban nemcsak egyénileg élhetjük át, hanem mint Krisztus nyája. Akik lehet, hogy egyesével élnek egy lakásban, lehet, hogy kevesen egy településen, de mindnyájan Krisztus nyájának tagjai és ezért Krisztus által örökösök. Jézus nyájához tartozó testvérem! Ne félj, nem vagy egyedül. Veled van Jézus, és veled imádkoznak sokan a nyájból, akik mind megajándékozottak. (Tamásy Tamásné)

Térítsd meg, Uram,
A te elszéledett juhaidat,
Vedd el a homályt szívükről,
Nyisd meg a siketek fülét,
Világosítsd meg a vakok szemeit,
És a te igaz hitedre
Tanítsd meg a tévelygőket.
A te szerelmes szent Fiad,
Mi Urunk Jézus Krisztus által.
Ámen