„A tapasztalat azt tanúsítja: a szeretet nem abban áll, hogy két ember egymás szemébe néz; hanem abban, hogy mindketten ugyanabba az irányba fordítják tekintetüket.”
Saint-Exupéry



Akik a szerelemben találkoznak egymással, akiknek az életében valamiképpen megelevenedik az Édenkert képe boldog harmóniájával és a bűnbeesés kísértésével, azok tudják, hogy az élet értelme új oldalról rajzolja ki előttük kérdőjelét: „Kik vagyunk mi ketten? Mi a közös életünk értelme?”
Ezekkel a kérdésekkel komolyan szembe kell nézni, mert a szerelem meg a házasság válságai mélyén jelentős mértékben az élet céljának és azon belül a közös élet értelmének zavara húzódik meg.

Életünk értelme a szeretet. „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.”
1 Kor 13.4-8

A szerelmeseknek nem a szexualitásból kell kiindulniuk, hogy valamiképpen elvergődjenek a szeretetig, hanem a szeretetből kell megérteniük a nemiséget; és a szeretetben kell megszentelniük annak nyers és követelődző igényeit. Mert aki csak élvezeteket vár a másiktól, aki nem képes adni, ajándékozni a másiknak; aki nem tudja őszintén és önzetlenül odaadni önmagát a másiknak, az soha nem jut el az emberi élet és a házasság hiteles értelméig.

Nem vagy enyém,
míg magadé vagy: még nem szeretsz.
Míg cserében a magadénak szeretnél,
teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku;
nékem más kell már: Semmiért Egészen!
Szabó Lőrinc

Aki feltétel nélkül szeret, az képes az áldozatra, a lemondására, a másik másságának elfogadására, a megbocsátásra, önmaga odaajándékozására. Aki szeret, az egységben kíván élni a szeretett személlyel: örömét megossza vele és részesedik a másik öröméből; a fájdalomban, a nehéz időkben is társa mellett marad, osztozva annak szenvedésében.

Meghajtom magamat szerelmes szívedhez,
lehajtom fejem szerény életedhez,
életem öröme vígságod legyen,
s bánatunk és fájdalmunk is közös legyen.

Aki szeret az elsősorban már nemcsak élvezni akar, az már nemcsak magára gondol, hanem a másikra. Ha nem így van, akkor a szerelem csak puszta szó. Öncsalás.

A házasság nem játék, mert boldogságától az élet boldogsága függ. A lelket keresd társadban, mert az évek múlásával a lángoló érzések megszűnnek, a vonzalom alábbhagy, a szépség elhervad, a szellemesség kiapad, az elegancia megfakul, a csillogás elhalványodik, a dicsőség elenyészik.
Csak a szeretet és a jóság az, ami túléli a száguldó időt, és a mulandóság fölött változatlan fénnyel ragyog örökké.

Utad az esküvőig (Bóda László)

Abban, hogy az ember dolgozik, nincs több érdem, mint hogy él. Egyedül az a fontos, hogy mit művel. (Pascal)

Azok mutatnak állhatatosságot, akik továbbmennek, amikor nem könnyű továbbmenni; akik nem adják fel, még ha mások azt mondják is: „Ez lehetetlen.” De mit is ér az erényesség állhatatosság nélkül? Mert a pályán minden erény fut, mégis csak a kitartó állhatatosság nyeri el a jutalmat! Az állhatatosság vezet el bennünket a Szeretetig, az összes erény forrásáig és egyben végcéljáig.

Bizony mondom, elmúlik e világ. És bizony mondom, megmaradok Én. S bizony, ha két szív egy ütemre dobban, az egy-ütemben ott dobbanok Én.

Égj úgy, hogy fényed ragyogjon anélkül, hogy kiégnél! (Richard Biggs)

„Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról.” (Lk 1,54)

Isten gondoskodott választott népéről, soha nem hagyta őt magára, még ha ő ezt úgy gondolta is. Ma sem feledkezik el követőiről, mert nagy az ő hűsége, szeretete és irgalma. Soha nem fordul el egyikünktől sem. Ha figyelünk rá, és engedjük, ő szól hozzánk, vezet bennünket, segít és oltalmaz minket. (Gazdag Zsuzsanna)

„Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8)

Életben-halálban az Úréi vagyunk. De jó lenne így élni, ennek az igének a fényében, Isten ereje által! Ám olyan sokszor elveszítjük az Úrba vetett bizodalmat, és úgy érezzük, elhagyott bennünket. Pedig csak a gonosz mondogatja, hogy az Úr már nem is figyel ránk, már nem is vagyunk fontosak a számára. Akármilyen csellel jön a gonosz, ebbe az igébe kell kapaszkodni: az Úré vagyok. Itt e földi életemben, halálomban és Krisztus váltsághaláláért az örök életben is. (Tamásy Tamásné)

Ha nem merünk hitünkről vallást tenni, mert félünk, hogy kinevetnek, akkor elveszítjük annak lehetőségét, hogy reményt adjunk valakinek, akinek igazán szüksége van rá.

„Jézus így szólt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”” (Mk 2,17; 2Sám 24,10)

Mint a betegségek testünket, bűneink fekélyként szennyezik be lelkünket. A beteg orvoshoz fordul. Az Úr gyógyít: meggyógyít minden hozzá forduló beteget. Meggyógyítja a bűnösöket. Mert a bűn betegség, segítő kezet nyújt a bűnben szenvedőknek. Sokan hiszik magukat feddhetetlennek, miközben megannyi gonoszság lakozik bennük. Imádkozz tehát az Úrhoz, nyújtsd a kezed, s fogadd el az ő gyógyító kezét, útmutatását. (Ilona és Zsuzsanna)

Kétszer segít, aki gyorsan segít. A bürokrácia a karitász halála. A bajbajutott nem "eset", hanem személy. Vedd emberszámba, törődj vele, szánj rá időt, türelmet, őszinte érdeklődést. A bajbajutottat sohase alázd meg: érezze, hogy örömmel segítesz.

Minden bálvány elválaszt Istentől. Elválasztanak, és Isten és ember közé állnak még azok is, melyeket Isten egykori áldásaiból faragtunk. (Kroeker)

„Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!” (4Móz 6,25)

Mai igénk az istentiszteletek végén elhangzó, útra bocsátó ároni áldás közismert mondata. Talán már annyira megszoktuk, hogy nem is igazán jut el a tudatunkig, hogy mit is közvetítenek nekünk ezek a mondatok. Pedig az emberen, Isten képmásán meglátszik az Úr ragyogása. Akiken Isten helyreállítja képmását, azokon dicsősége is láthatóvá lesz. Adja Isten, hogy áldása nyomán – hit által – életünkben is kiábrázolódjék az ő hiteles képmása, Krisztus. (Menyes Gyula)

Szeresd Istent: akkor közel lesz. Szeresd és szívedbe költözik.

TÖREDÉK A SZERELEMRŐL

Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk sem tudhat többé a másiktól:
feltétlenül valljuk egymást, mint gyermekét az anyja.
S akkor, ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.

Mióta szeretlek,
eszméletem minden percében rád emlékszem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.

Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség.
Szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek.

Garai Gábor

Tudtad, hogy léteznek lelki fertőzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a ´Mi lesz, ha´, a másik pedig a ´Bárcsak´ gondolatokkal függ össze. Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. A ´Mi lesz, ha´ a jövőbe néz, és aggódik. A ´Bárcsak´ a múltba tekint vissza, és panaszkodik a miatt, amit Isten adott. Az első következménye az aggodalom, a másodiké pedig a harag.
(Linda Dillow)

Tűrj Krisztusért és Krisztussal, ha uralkodni akarsz Krisztussal.


Uram, távolíts el tőlem minden akadályt, amely korlátoz engem a jóban. Törd meg szívem keménységét! Adj nyílt, éber szívet, amely mindig kész az igazi barátságra! Nyisd meg szívemet családom és felebarátaim közeledésére! Vegyem észre, ha valahol megértő szavamra, segítő kezemre van szükség!

A Biblia az élet könyve, az élet számára. (Steinberger)

A hit nem jótéteményeket váró kancsal égre pillantás, hanem a lélek állapota, énünk beállítottsága Krisztussal, Krisztus iránt. (Luther Márton)

A kobrának egy foga is elég ahhoz, hogy valakit megöljön. Egy kedvenc bűn éppen úgy megölheti lelkünket, mint a bűnök sokasága.

Spurgeon

Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.

Amikor az ember fölfedezi és megízleli Isten irgalmasságát és megbocsátását, nem tud másként élni, csak folytonos megtérésben.

II. János Pál pápa

Az első korty a tudomány poharából ateistává tesz.
A pohár alján pedig ott van az Isten!

Isaac Newton

Az Úr önszántából és készségesen Önmagát ajánlja fel nekünk az Ő Krisztusában, akiben a mi nyomorúságunk helyett teljes boldogságot kínál nekünk. (Kálvin János)

„Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet!” (Zsolt 119,5)

Nem könnyű állhatatosan, kitartóan Isten útján járni. Saját erőnk és elhatározásunk kevés ehhez, de Krisztusért az Atya napról napra megadja nemcsak az erre való készséget, de az ehhez szükséges erőt is. (Gazdag Zsuzsanna)

„Ezt mondja az Úr: A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Milyen házat akartok építeni nekem?” (Ézs 66,1)

Miután az ószövetségi nép letelepedett Kánaánban – a nomád életkörülményeket lezárva – megkezdődött az építkezés. Dávid király már palotában lakott, miközben a Szövetség ládáját – Isten népe számára való jelenlétének-megjelenésének helyét – még csak sátorban őrizték. Jogosan fogalmazódott meg benne egy Istenhez méltó kőépület, a templom építésének terve, ahol – hite szerint – méltó lakhelyre talál maga az Úr is. Az ézsaiási idézet minden korban kérdés marad. Ha Isten mindenhol jelen van, szükség van egyáltalán templomokra? Igen, mert kellenek konkrét helyek ebben a világban, ahol rendszeresen összegyűlhet Isten népe igehallgatásra, a szentségek vételére, a közösség megélésére. Így becsüljük meg saját gyülekezetünk szent templomát! (Menyes Gyula)

Ifjabb koromban túlságosan sokat adtam az emberi tanításokra… de végül eljutottam oda, Isten Igéjének és Szentlelkének a vezetésével, hogy meglássam, e dolgokat félre kell állítanom, és Isten tanítását közvetlenül az Ő Igéjéből megismernem. (Zwingli)


„Jézus így szólt Tamáshoz: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”” (Jn 20,29)

Milyen keresztény vagy? Boldog, aki tele van gyermeki bizalommal, mert tudod, érzed és tapasztalod: ő él, veled van, segít – vagy tele vagy kétségekkel: valóban feltámadt, valóban itt van? Látni akarsz! Fogni, tapintani, érinteni – csodát akarsz, látni Jézust! De melyik a nagyobb csoda: látni őt vagy hitben járni látás nélkül? Döntsd el magad, de tudd: „…boldogok, akik nem látnak és hisznek”. (Tamásy Tamásné)

Ha az emberiség meg akar szabadulni abból a pokolból, amelyet önmagának készített, nincs más útja, mint amit a Názáreti mutatott. (G.B. Shaw)

„Jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100,5; Jn 1,16)

Az Úr tanítása, szeretete-hűsége itt van velünk, a mindennapjainkban. De vajon mi is szeretjük-e az Urat a mindennapjainkban? Mi is továbbadjuk-e gondolatainkat az Úrról nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra? Rohanó világunkban szánunk-e rá elegendő időt, szánunk-e rá annyit időt, amennyit ő szán ránk? Megköszönjük-e naponta gondoskodását, hogy ételt, italt adott tányérunkba, poharunkba?… Eszünkbe jut-e anyagi javaink gyarapodásakor, hogy az ő segítségével értük el ezt is, vagy egyszerűen természetesnek vesszük? (Ilona és Zsuzsanna)

Milyen jó, hogy rábízhatjuk kezünket arra a Kézre, amely megtörte és életre keltette a Kenyeret, amely megáldotta és megsimogatta a gyerekeket, s amelyet szegek vertek át.

Teilhard de Chardin

Mindenkiben annyira él Jézus, amennyire testet ölt a mennyei élet, amennyi életet tékozolt el, amennyi áldozatot hozott, amennyi halált szenvedett Jézusért.
(Ravasz László)

Mindig megrendítő szembetalálni önmagunkat azokkal a jelekkel, melyek mások irántunk való szeretetének és jóindulatának kifejezői. Ezért értékes pillanatok számunkra, amikor szüleink elfáradt kezeit szemléljük. Mert ezek a kezek értünk fáradtak és fáradnak.
Látni Jézus sebhelyeit kezén, lábán és oldalán, mindig figyelmeztet mindnyájunkat az Ő szeretetének visszavonhatatlan valóságára. És bármi történik is életünkben, ezek a sebek számunkra utat mutatnak a kiengesztelődés és újjászületés felé.

Nincs jogunk összekeverni az embert azzal a rosszal, amit elkövet (ez azt jelentené, hogy az illetőt bezárjuk és reménytelennek ítéljük), de azonosítani sincs jogunk senkit (főképpen nem önmagunkat) azzal a jóval, amit tesz.

A hitnek nemcsak halláson, hanem tapasztaláson is kell nyugodnia. Így nemcsak házi használatra, hanem kivitelre is alkalmas lesz. (Fosdick)

A legszebb ima a hálás öröm.

Lessing

„A két tanítvány unszolta Jézust, és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” Bement hát, hogy velük maradjon.” (Lk 24,29)

Talán a legszorongatóbb este életünk alkonya. Bezáródnak az ablakok, leereszkedik a sötétség. Mi jön utána? Milyen lesz majd az a bizonyos átlépés az éjszakába? A tanítvány kérése úgy hangzik, mintha egy megrettent gyermek könyörögne szülőjéhez a gyerekszobában, hogy maradjon vele: „Csak amíg el nem alszom…” És a szülő marad. Jelenléte megnyugtat, felold, biztonságot ad. És Krisztus marad. Mikor már senki, semmi sincs mellettünk, ő ott van. (Balogh Éva)

A legtöbben meg vagyunk győződve arról, hogy hegyeket tudnánk megmozgatni, ha valaki eltakarítaná az útból a dombokat.

Amennyivel világosabb a Nap minden más világosságnál, annyival világosabb a Szentírás minden más könyvnél.

Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy meglássuk, mit akar tőlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés, amit a következő pillanatban tehetünk. (Paulo Coelho)


Az egyetlen döntés melyet az egyház hirdethet, Isten döntésére vonatkozik. Az evangélium szolgájaként azt kívánja, arra hív, hogy Isten mellett döntsünk, aki Jézus Krisztusban a javunkra döntött. (Vályi Nagy Ervin)


Boldog, ki ésszel föléri, mit tesz Jézust szeretni, s magamagát Jézusért megvetni. – Az egyik kedvestől ugyanis meg kell válnunk a másikért, mert Jézus azt akarja, hogy mindenek fölött Őt szeressük. (Kempis)

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus". A "szkeptikus" azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a kis "hívő". - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hívő" -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a "szkeptikus". - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a kis "hívő".
- Soha sem fog működni! - véli a kis "szkeptikus". - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis "hívő" -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a kis "hívő".
Mire a kis "szkeptikus": - Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! Majd halkan hozzáteszi: - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!

„Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv, és ezt mondják rólam: Csak az Úrnál van igazság és erő!” (Ézs 45,23–24)

A szorongattatásból, a fogságból, a szenvedésből szabaduló ember hajlamos arra, hogy szó nélkül elfogadja ezt a kijelentést. Izrael népe Isten csodájának tartotta az idegen földről való megmenekülést. Sajnos saját életünkben is megtapasztalhatjuk, hogy egy-egy szabadító Isten-élmény után a napok múltával lassan feledésbe merül a csoda. Adja Isten, hogy ne szenvedések közepette kelljen megtapasztalnunk a közelségét, hanem ő maga élessze bennünk napról napra a hit és a bizalom lángját. Csak így válhat hitvallásunkká ez az ige. (Menyes Gyula)

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a rosszért, a bennünket gátoló dolgokért és helyzetekért másokat hibáztassunk vagy a külső körülményeket okoljuk. Pedig sokszor egy egyszerű önvizsgálattal megtalálható volna annak igazi oka.

Isten sohasem a benne hívők vágyait vagy elvárásait teljesíti be, hanem az Ő ígéreteit.

„Jézus megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Valamennyien ettek és jóllaktak.” (Mt 14,19–20)

Jézus parancsára több ezren telepedtek le a fűre, és laktak jól. Jézus szavára ma is sokan telepednek le a lábaihoz, hogy táplálékot kapjanak testi-lelki értelemben. Hogyan fogadjuk a minket táplálni tudó Jézust? Csak olyan földi királlyá akarjuk-e tenni, aki az életünk külső feltételeit számunkra kedvezően alakítja, vagy életünk Uraként kérjük útmutatását, gondoskodását? (Tamásy Tamásné)

„Keressétek Isten országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.” (Lk 12,31)

Nehéz ennek a kérésnek – keressétek Isten országát – eleget tennünk, mert emberek vagyunk, holott ez az egyedül helyes és lehetséges út. Amikor ugyanis Isten országát és az ő igazságát keressük, figyelmünk nem önmagunkra irányul, hanem az Úrra és másokra. Az Atya dicsőségét hirdetve és a többiek felé szolgálva pedig szinte észrevétlen megadatik – nem az, amire vágyunk, hanem mindaz, amire valóban szükségünk van ahhoz, hogy teljes és boldog életünk legyen. Kinek egy társ, kinek egy új munkahely, kinek a testi-lelki gyógyulás. (Gazdag Zsuzsanna)

Sokszor nem értékeljük a kis dolgokat és lemondunk azok megtételéről, mert többet és nagyobbat szeretnénk, pedig milyen jó lenne, ha azokat a kicsiket értékelnénk és megtennénk...

Uram, kérlek, engedd a szeretettel megízlelni azt, amit ízlelek az ismerettel; éljem át az érzéssel azt, amit átélek értelmemmel. Többel tartozom neked, mint ami vagyok teljes önmagamban, de nincsen másom; s még magamat sem tudom önmagam által teljesen visszaadni. Uram, legalább ezt az én egész valómat vond be szeretetedbe.
Egész voltom a teremtés által a tied, add, hogy egészen a tied legyen a szeretet által is. Nézz Uram szívemre, ezt szeretné, de magától nem képes erre. Add meg te, amire nem képes. Engedj belépnem szereteted szentélyébe.

A Biblia a Szentlélek szája, hagyd, hogy szólhasson hozzád. (Steinberger)

A rossz nem a külső körülményekből ered, hanem abból a módból, ahogyan magunkban reagálunk rá. Lelkünket nem az teszi ugyanis tönkre, ami kívüle történik, hanem a visszhang, amit ez a történés bennünk ébreszt. Így a rossz, amit (látszólag) a többiek okoznak nekünk, sem tőlük származik, hanem saját magunktól. Mindenkor mi magunk sebezzük meg saját magunkat.

A belső szabadság (P. Jacques Philippe) című könyv alapján.

A szenvedés titokzatos módon ható erő. Belőle fakadhat önmagunk belső átalakulása. De lehet, hogy egy távol lévő ember újul meg általa, anélkül, hogy mi tudnánk róla.

„A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.” (Zsid 13,2)

Mai igénk akár egy régi jó tanács is lehetne, utalva arra, hogy az ókorban mennyire fontos volt a vendégszeretet. Bibliai történetek tanúskodnak arról, hogy itt azonban ennél többről van szó. Gondoljunk Ábrahámra, aki idegeneket lát vendégül, és híradást kap gyermeke születéséről, valamint Isten ítéletéről. A sareptai özvegyasszony számára a túlélést jelentette Illés próféta vendégül látása. Az emmausi tanítványok – mielőtt felismerik benne a feltámadott Jézust – arra kérik az „idegent”, hogy maradjon velük éjszakára. Természetesen ma más körülmények között élünk, mint az ókori nomád emberek. A vendégszeretet mégis áldott alkalommá válhat az Újszövetség népe számára is. (Menyes Gyula)

„Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki!” (Zsolt 25,17)

Sokan inkább a jól ismert borzalmakat választják életük folyamán újra meg újra, csak ne kelljen szembenézniük az ismeretlennel. A változtatáshoz – az elszántságon túl – bátorság kell. Nem könnyű megtenni azt a bizonyos első lépést a változás útján. Az ehhez szükséges erőt azonban csak tőle kaphatjuk meg. Ő adja a kezdő impulzust, amely az első mozzanat lehet a szabaduláshoz. Aztán pedig végig velünk van, lépésről lépésre. (Balogh Éva)

Isten különös védelme alatt állok, ez azt jelenti, hogy reá bíztam magam. Bizonyos vagyok abban, hogy jobban tudja, mi válik javamra, mint én. (Hamvas Béla)

Jézus szeretetre tanított minket. Mikor megosztjuk egymás közt az Ő Kenyerét, a mi saját kenyerünket is, ketten-hárman, többen, Ő köztünk van. De neki, a végtelennek, mindegyikünk: egyetlenje.

Jó házastárs az, aki jobbá teszi a másikat. (Bereczky Lajos)

„Krisztus eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” (Kol 2,14)

Jézus feltámadása után háromszor megkérdezi Pétert: „Szeretsz-e engem?” Ő háromszor bizonygatja: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!” Mi is hányszor bizonygatjuk életünk különböző pontjain, hogy szeretjük Jézust – és szeretjük felebarátainkat. Miért kell bizonygatnunk mindezt? Mert szeretetünk nem mindig önfeláldozó, hanem sokszor önző. Mi nem vagyunk képesek arra, hogy magunk vagy mások helyett az adóslevelet érvénytelenné tegyük. Amire mi képtelenek vagyunk, azt Jézus megtette: nincs adósságom Isten felé, nincs bűnöm, mert megbocsátott. Új emberré lehettem Jézus drága áldozata árán. Vigyázzunk erre a hatalmas ajándékra! (Tamásy Tamásné)

Krisztust nem lehet megmagyarázni. Vele találkozni kell, szóba állni Vele és átélni Őt.

„Krisztus mondja: »Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.«” (Jn 15,1–2)

Egyszer, amikor egy istentiszteleten a lelkész felolvasta a szószéki igét, úgy éreztem, mintha a szavak egyenesen hozzám szólnának, engem vádolnának: „Te vagy a terméketlen fügefa, és ha nem teremsz, kivágnak majd…” János evangéliumának idézett verseit olvasva pedig most szőlővesszőnek érzem magam. Remélem, nem vág ki a szőlősgazda. Remélem, hogy méltónak tart arra, hogy megmetsszen és megtisztogasson. Hogy benne gyökerező és általa gyümölcsöző életem legyen. Olyan, amelyet látva mások Krisztusról kérdeznek, és hozzá térnek. (Gazdag Zsuzsanna)

Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom. (William Shakespeare)


Teljes reménységünkkel Őbenne fogódzunk meg és nyugodjunk meg. (Kálvin)

Uram, köszönöm neked őket,
a testvéreket, a téged követőket,
akiket nekem társakul adtál,
hogy megtarts bennünket
önmagadnál.

Uram, köszönöm neked őket,
az örvendezőket, szenvedőket,
úgy az erőset, mint a gyengét,
hogy rajtunk Krisztusunk
szent kegyelmét

mutasd fel, hívásként
az elveszett világnak,
míg ők is majd hozzánk,
hozzád találnak.

Hajdú Zoltán Levente

A Biblia olyan, mint a visszhang: fal kell hozzá, ami visszaverje, és csak akkor születik meg. (Ravasz László)

A hálátlanság perzselő szél, amely fölszárítja a buzgóság patakját, az irgalom harmatát, s a kegyelem árját.

Szent Bernát

A ma legnagyobb betegsége nem a lepra, sem a tuberkulózis, hanem a nemkívántság és kivetettség érzése. Nemkívántnak, nem szeretettnek, elhanyagoltnak és mindenki által elfelejtettnek lenni véleményem szerint nagyobb szegénységet és éhséget jelent, mint ha nincs mit enni.

Kalkuttai Teréz Anya

 „A siker mindent igazol,

mindent feledtet a hírnév.

A sikernek jár a mosoly,

bökj oldalba, ha sírnék…”

/Szentmihályi Szabó Péter/


Abban áll ugyanis bölcsességünk legfőbb része, ha józanul az Isten igéjének korlátai között tartjuk magunkat. (Kálvin János)


Az apróságok jelentik az életet, zagyván összekeverve bennünk, mint ahogy valamely festmény lényegét sem a rajta szereplő alakok adják, hanem a vonalak hajlása s a színek kevert árnyalatai.

Wass Albert

„Így szólt Jézus: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.”” (Mk 1,17)

Megannyi magányos halacskaként úszkálunk szerte a világban. Megesszük egymást: a nagy hal a kis halat. Vagy a kis halakat visszadobják a vízbe. Krisztus halászainak azonban a legkisebb hal is fontos. Ebbe a „hálóba” nem a pusztítás, hanem a megtartás céljával gyűjtenek össze bennünket. (Balogh Éva)

ISTEN

Nagy a világ,
én csak porszem vagyok,
de Isten napja
énreám is felragyog.

Isten csókját
homlokomon érzem:
jóban, rosszban
csillagom az nékem.

Ott van, ott van
mindenütt az Isten:
mennyben, földön,
itt van a szívemben.

„Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve.” (Kol 2,3;)

Napjainkban gyakran használt kifejezés az „egész életen át tartó tanulás”. Az emberi ismeretek megszerzése folyamatos feladat, szorgalmat, kitartást igényel. Az isteni bölcsesség és tudás megismeréséhez „csupán” nyitottnak kell lennünk az Úr iránt. Az isteni bölcsesség és ismeret minden kincse Krisztusban van elrejtve. Általa napról napra egyre jobban megismerhető ez a segítő, erőt adó és az életben eligazító tudás szeretetről, megváltásról és örök életről. (Gazdag Zsuzsanna)

"Lelkünk megmenekült, mint a madár a vadász hálójából. A háló szétszakadt, s mi szabadok lettünk." Zsoltárok 124.7

Még a legsötétebb órában is törődik velünk Istenünk.

Minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál nagyobb rejtély leszünk mások számára. (Spurgeon)

Nincs csodálatosabb illat, mint az Istenben folytatott élet illata.

„Tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív az Úr, ami Istenünk.” (ApCsel 2,39)

Isten számára nincsenek távolságok. Ha távol érzed is magad tőle, mégis nagyon közel van hozzád. Isten a legmagányosabb pillanatban is karnyújtásnyira van. Annyi minden változik, alakul, formálódik, ám az ő ígéretei szilárdan megmaradnak. Ha semmi más nincs, amiben megkapaszkodhatnál, semmilyen korlát vagy fogódzó, ő akkor sem feledkezik meg rólad és a neked tett ígéretekről. (Balogh Éva)

„Tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az minket is feltámaszt.” (2Kor 4,14)

Húsvét hajnalban az asszonyok a halott Jézus bebalzsamozására mentek a sírhoz. Az emmausi tanítványok sem ismerték fel útitársukban a Feltámadottat. Tamás se akart hinni a tanítványoknak, hogy Jézus él, feltámadt. Pál apostol tudta és hitte: Jézus él, és minket is feltámaszt egykoron. Életed útján hol jársz, Testvérem? Húsvét előtt vagy már húsvét után? Átjárja-e már az életedet a feltámadás öröme, amely arról tanúskodik, hogy az életedben Isten akaratáé az utolsó szó? Legyen áldott Jézus Krisztus, aki ezért fáradozik most is Isten jobbján! (Tamásy Tamásné)

A bűnbánat nem napokig, vagy hetekig tartó lelki gyakorlat, melyen minél hamarabb túl kell esni, hanem egy életre szóló kegyelem. (Spurgeon)

A gyülekezet nem luxusjacht, hanem mentőhajó. Szórakoztatókra semmi szükség rajta. A kapitánytól a hajószakácsig minden kézre szükség van a fedélzeten a lélekmentéshez. A gyülekezet, amely nem keresi az elveszetteket, maga is „elveszett”. (Reinhard Bonnke)


A látható dolgok hitvallása így hangzik: Hiszek magamban! A hitbenjárás bizonyossága így szól: Hiszek Istenben! (Spurgeon)


Az aggodalom nem képes megóvni bennünket a holnapi szomorúságtól, de meg tud fosztani minket a mai nap szépségétől.

Évekkel ezelőtt, egyik üzleti útjáról hazatérve egyik ismerősöm ajándékokat vitt kisfiának. Többek között adott neki egy játékautót, ami világított a sötétben. Miután a gyermek megkapta az ajándékot, leoltotta a villanyt, de a kis autó láthatatlan maradt. A gyermek ezt mondta magában: "Ez biztosan csak tréfa lehet." Az apja kiábrándultan jegyezte meg: "Azt hiszem, becsaptak." A gyermek édesanyja azonban észrevett néhány francia szót a játékautó oldalán. Elvitte egyik barátnőjéhez, aki ismerte a nyelvet és elolvasta neki az utasításokat: "Ha azt akarod, hogy éjszaka is világítsak, tarts egész nap a napfényben." Ezért másnap odatette az ajándékot a déli ablakba. Azon az estén, amikor lekapcsolták a villanyt, a kis játékautó ragyogó fényt árasztott. A gyermek meglepve kérdezte: "Mit csináltál vele?" Édesanyja ezt válaszolta: "Ó, rájöttem a titokra. Mielőtt az autó világítana a sötétben, ki kell tenni a világosságnak."

Mint ahogy ez a játékautó a napfény hatására magába veszi az energiát, és ragyogni kezd a sötétben, a keresztyénnek is állandóan a lelki napfény, Jézus Krisztus fényébe kell tennie magát, hogy természetévé váljék az Ő fénye és ragyogjon a sötét világban.

„Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.” (Mt 27,37)

Csak egyetlen ember akadt a Golgotán, aki hitte, hogy Jézus valóban király. A megfeszített latrok egyike, aki így fordult hozzá: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” Jézus királysága nem keríthető be földi határvonalakkal. Az ő tulajdona minden olyan szív, amely felismeri keresztjében a kegyelem királyi trónusát. A te szíved az ő tulajdona-e, te magad az ő országának polgára vagy-e? Igen, ha szívedben Jézust királynak vallod, ha így hódolsz előtte, és az ő golgotai keresztje számodra Isten országának felségjele! (Tamásy Tamás)

„Jézus mondta: „Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni.”” (Lk 6,47–48)

Istenem, ha te vagy az életem alapja, nem ingadozom. Néha olyan viharokkal és áradatokkal támad az élet, hogy ha nem benned gyökereznék, elsöpörne engem is. Köszönöm, hogy benned vannak az alapjaim! (Balogh Éva)

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2)

Carpe diem. Ragadd meg a napot – keresztény értelemben! Élj a lehetőséggel, fogadd el Isten szelíd invitálását! Olyan messzinek tűnik a holnap… Ki tudja, mire leszel képes akkor? Most. Itt. Ma. Ne hagyd elmúlni a napot Istennek adott válaszod nélkül! (Balogh Éva)

„Jézus mondta: »Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.«” (Lk 11,23)

Kemények és ellentmondást nem tűrőek ezek a szavak. Hogyan lehet mindig, minden körülmények között Isten mellett állni, ha kell, vállalva akár azt is, hogy nem értenek meg, esetleg egyesek hitünk és meggyőződésünk miatt naivnak és ostobának tartanak, vagy egyenesen nem is kíváncsiak az elképzeléseinkre, mert azok szerintük úgyis kivitelezhetetlenek…? Egy prédikációban megragadtak az igehirdető gondolatai: arról beszélt, hogy ne akarjuk mindenáron Isten akaratát keresni és azt követni, hanem teljesen és egészen adjuk át szívünket és életünket a Teremtőnek, és akkor máris világosan látni fogjuk, mi az ő akarata. Akkor „magától” kiderül, hogyan képviselhetjük őt, hogyan lehetünk mindig vele és mellette, miként lehetünk a mai világban is az Úr hiteles követői. (Gazdag Zsuzsanna)

Szeretnélek jobban szeretni, mint ahogy valaha bárki is szeretett. Nyomorúságom és kicsinységem ellenére bizalmamat lehorgonyoztam irgalmad örvényének feneketlen mélységében, Istenem, Teremtőm! Dacára nyomorúságomnak, nem félek semmitől, és nem veszítem el a reményt, hogy örökké dicsőíthesselek énekemmel.

Szent Faustina nővér

‘Jézus szent vére, melyet a kereszten kiontottál értünk, áldd meg ezt a hajlékot és vedd oltalmad alá!’

http://www.gottliebtuns.com/images/la_salette2.jpg