A házasság egészen sajátos szeretetközösség, arra van hivatva, hogy megteremtse a legbensőségesebb, leggazdagabb vonatkozású, legboldogítóbb emberi közösséget.

A nemi élet fölséges, isteni elgondolás; általa az ember nagy isteni titkoknak és föladatoknak, s egyben mérhetetlen felelősségeknek lett hordozója: egyedüli Istennek tetsző, épp ezért egyedüli, Isten áldását biztosító kerete a házasság. A házas nemi érintkezés csak úgy ölt emberhez méltó, átlelkesített jelleget, ha a magasabb eredetű, égi szerelem a maga régióiba emeli, a maga felelősségének és szellemiségének bélyegét nyomja rá és a maga tiszta lelkét leheli beléje. Csak így csillan föl a házas nemi érintkezésnek igazi értéke, mert immár a házas én-te közösségnek legkifejezőbb szimbóluma és záloga lesz, a szeretet áhított egységének legszemléletesebb és legbeszédesebb megvalósítója, és a termékeny szeretetnek megfelelő pecsétje.

A házasság eszméje, kivált a keresztény házasság, mint minden mély szeretetközösség, éppen akkor tárja föl legmélyebb és legszebb értékeit, erőit és áldásait, mikor a hűség lemondásban, áldozatban, névtelen gondozásban adhatja bizonyságát felsőbb eredetének. A szeretetnek az a legértékesebb és legtiszteletreméltóbb velejárója, hogy akkor nem mond csütörtököt, mikor leginkább kell adnia és nem kaphat.

Ember embert soha sem elégíthet ki egészen; ember embernek csak azért és csak annyiban adhatja oda magát azzal a teljességgel, melyet a házasság intimsége megkíván, mert itt a másik fél valamiképp reprezentánsa annak az Istennek, önátadása szimbóluma és eszköze annak az isteni szeretetnek, mely egyedül tud hevíteni anélkül, hogy égetne, egyedül tud kielégíteni anélkül, hogy új éhséget vagy csömört okozna.

A kölcsönös adás és elfogadás virága új életnek fakadása. Minden élet- és szeretet-közösségnek ősmintája a Szentháromság, megtanít, hogy a szeretet lánca csak három szemben lesz gyűrű: szerető, szeretett és a kettő kapcsa. A házasságban a gyermek a szeretet-kapocs.

A házasság legfőbb értéke az, hogy a legtöbb ember számára ez a természetszerű keret és lehetőség az emberhez méltó életre, a tisztulásra és az élethivatás teljesítésére. A házasságnak egészen személyes viszonnyá kell válnia; a merő tipikumból az egyéniességbe kell emelkednie, tudatosságra, önismeretre, fegyelemre kell támaszkodnia...

Részletek "A házasság" (Schütz Antal) című könyvből.

A kitartás az a tulajdonság, amely képessé tesz arra, hogy felálljunk, ha a földre kerülünk, egy ideiglenes kudarc ellenére is tovább haladjunk a célunk felé. Ez a tulajdonság ad bátorságot és erőt, hogy tovább próbálkozzunk minden akadály ellenére is.

A nagy dolgok mindig kis dolgokból születnek. Nem tudom, bele gondoltatok-e már, de szinte minden olyan dolog, ami megváltoztatta a világot, az kis dolgokból jött elő. (…) Egy kicsi mag, egy picike mustármag, ha engeded, hogy elültesse a szívedben, megtermi gyümölcsét, és egy hatalmas fává tud növekedni.”

A szeretet mindenre képes! Még a leglehetetlenebb dolgok sem tűnnek számára nehéznek.

Kis Szent Teréz

A szeretet nem attól függ, hogy társunk hajlandó-e megváltozni.

Gary Chapman

A szolgálat művészet. Isten az első szolgáló. Az embereket szolgálja, de nem az emberek szolgája.


Ahol az igazság keresése kezdődik, ott mindig élet kezdődik. Mihelyt azonban az igazság keresése megszűnik, az élet is megszűnik. (John Ruskin)

Az igazi szeretet előtt nyilván van, ami mások előtt rejlik; megérti, amit más nem, vagy alig sejt; meglátja a nyugtató és fölmentő összefüggéseket ott, hol más ellenmondásokat szenved és ítél el; tud hinni és bízni akkor is, mikor mások már rég lemondtak.

Az Ő türelme az én üdvösségem. Életem története pedig: Ő mindig könyörülettel hordozott. (Bezzel)


Egy hegymászó élménybeszámolójában olvastam a napokban, hogy sok év próbálkozás után végre sikerült feljutnia egy régóta kiszemelt hegycsúcsra. Ez már a nyolcadik próbálkozása volt, mert korábban az időjárás váratlan rosszabbra fordulása, betegség vagy más nehézségek miatt mindig kudarcba fulladt az expedíció. De a hétszeri sikertelen mászás sem vette el kedvét, nem adta fel kitűzött céljának megvalósítását. Újból és újból az adott erőt neki, hogy érdemes megmásznia azt a hegyet. S végül a siker, a feljutás, a hegy élménye mindenért kárpótolta. Érdemes volt ismételten próbálkoznia.

Egy nagy ember nagysága abban mutatkozik meg, ahogy a kis emberekkel bánik. (Carlyle)

Egyetlen boldogságunk abban áll a földön, hogy életkörülményeinket, melyet nekünk Jézus ajándékoz, fenségesnek találjuk.

Kis Szent Teréz

„Énekelek az Úrnak, mert jót tett velem.” (Zsolt 13,6b)

Ha átéltük, hogy Isten jót tett velünk, hálánkat a legegyszerűbben szívünk énekével fejezhetjük ki. Ez mindig kedves Isten előtt. A zsoltáros is ezt teszi, de nem titkon, hanem nyíltan, másoknak is hirdetve Isten jóságát. (Véghelyi Antal)

Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt.

Könyörgésünkre hallgat Ő,
hatalmas jobbja támogat,
lemossa szennyeinket és
az Égnek minket visszaad.

Nagy Szent Gergely

„Krisztus mondja: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”” (Mt 28, 20)

A világ Isten kegyelme által létezik. Amikor ő úgy dönt, hogy ennek a világnak véget vet, az egy új kezdetét fogja jelenteni. De addig is Krisztus – ígérete szerint – mindennap velünk van. Bármennyire távolodjunk is el tőle, ő mellettünk, körülöttünk és amennyire engedjük, bennünk marad. Megígérte. Ígéretei pedig igazak. (Horváth-Hegyi Olivér)

Ne utasítsd el a szeretetet, amikor vigasztalásra szorulsz. (Dowrick)

Nincsenek kétségbeejtő helyzetek, csak emberek vannak, akik egyes helyzetekben kétségbeesnek.

A halandóknak adott legédesebb szavak: anya, otthon, mennyország.

William Goldsmith Brown

Az engedelmesség áldozata minden más áldozatnál felülmúl, mert saját akaratunkat hozzuk áldozatul.

Szent Bonaventura

Az imádság a lelki fejlődés legkézenfekvőbb formája, az emberek mégis inkább a legtávolabbi praktikákhoz nyúlnak.

Bízzunk Isten erejében, inkább, mint emberi erőfeszítésekben!

Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó. Egyik nap jött egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, - válaszolta a tenyésztő. Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást. De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született. Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:
- Őt kérem!
- Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod, - reagált rá a tenyésztő. Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig. A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézise van. Szóhoz sem jutott.
- Bácsi kérem, hagy vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem!
A tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.

„Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért.” (Zsolt 31,23)

Isten minden imádságot meghallgat, de a meghallgatás nem rögtön lesz nyilvánvaló. Ám ha kitartó hittel imádkozunk, nem lesz részünk csalódásban: a maga idején megtapasztaljuk Isten segítségét. (Véghelyi Antal)

 Ha a félelmeinktől meg akarunk szabadulni, ki kell lépnünk a bozótjainkból, el kell hagynunk a biztosítékainkat! És: az elrejtett élet merészségével követnünk kell Jézus Krisztust!”
(Gyökössy Endre)


Istennek semmit sem tudok adni és érette semmit sem tudok cselekedni! A legjobb, amit tehetek, hogy eme tehetetlenségemet beismerem. Bár ezt sem tudom az Ő kegyelme nélkül megtenni, de Isten maga az, aki ezt bennem elvégzi.
(Bernleres)

Mennyi minden tud lenni Jézus! Egyszer barát, máskor bíró, mindig király, szakadék szélén pásztorrá változik, betegségben orvosunk lesz, halálban bajtársunk, elbukásban az életnek, az újrakezdésnek és a végső győzelemnek a Fejedelme. (Ravasz László)


Nagylelkű az az ember,aki belátja,ha nincs igaza.
Még nagyobb lelkű az,aki hallgatni tud amikor igaza van.
(Jim Fiebig)

Nem enyém ez a fény, csak bennem jár.
(Reményik Sándor)

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Fil 4,6)

Semmiért. Micsoda nagy szó! Főleg akkor, ha sokféle feladat és felelősség nehezedik a vállamra. Egy orvosi kivizsgálás, egy váratlan betegség, felnevelendő gyermekek, egy gondozásra szoruló családtag, munkahelyi felelősség, egy utazás megszervezése, ígéretes jövő. Semmiért. Mert mire jó az aggodalmaskodás? Kéztördelésre, sírásra, szorongásra, álmatlan éjszakára. Mire nem jó? Igazi változásra, a tiszta szeretet kifejezésére, az élet meghosszabbítására, a józan döntésekhez. Isten ki akarja venni az aggodalmaskodást a szívünkből. Arra biztat, hogy szólítsuk meg őt, mondjuk el neki és hagyjuk nála aggódásunk tárgyát. (Horváth-Hegyi Olivér)

Aki jót tett, hallgasson. Beszéljen róla az, aki kapta. (Seneca)

Az embernek le kell vezetnie minden emberi konfliktust, oly módon, amiben nincs benne a bosszú, az erőszak, a megtorlás. Az ilyen módszerek alapja a szeretet. (Martin Luther King)


Az öröm szava úgy vonul keresztül az Újtestamentumban, mint örök visszatérő rész. Ennek az örömnek világában minden egyéb öröm illetlenné törpül. (Stanley)

„Elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől.” (1Móz 3,8)

A szégyen és a félelem az ember első reakciója a bűneset után. Nem a ruhák hiánya, hanem a bűn az, ami miatt Isten előtt lemeztelenítve érzi magát. Éppen ezért Isten volt az, aki Krisztusban kiüresítette és – a kereszten szó szerint is – lemeztelenítette magát az ember előtt, hogy bűneinkkel többé ne bujkáljunk és meneküljünk előle, hanem hozzá meneküljünk. Mert a Krisztus keresztje alatt Isten oltalmába vesz minden bűnöst, aki hitével megragadja a keresztfa kinyilatkoztatását: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen…” (Jn 3,16) (Véghelyi Antal)

Ha segíteni már nincs mód a bajon,
Adj túl minden keserves sóhajon.
Ki azon jajgat, ami megesett,
A régi bajhoz újat keresett.

William Shakespeare

„Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.” (Zsolt 9,2)

A zsidó vallásgyakorlat számos értéket hordozott, többek között azoknak az eseményeknek az elbeszélését, amelyekben Isten cselekvését tapasztalták meg. Hitük gyakorlásának egyik legerősebb megnyilvánulása Isten népük életében végzett tetteinek megosztása egymással. A családi közösség megtartó ereje ebben is kereshető. Egymás előtt elbeszélték atyáik történetét. Vajon neked van „Isten-történeted”? Elmesélted már gyermekeidnek és unokáidnak? A zsoltáros megtette. Buzdít is. Példáján keresztül sugallja: tanulj meg beszélni róla. Mert a hit hallásból van. Ehhez szükség van a te szádra is. Vedd szádra Istened nevét! (Horváth-Hegyi Olivér)

Istennek semmit sem tudok adni és érette semmit sem tudok cselekedni! A legjobb, amit tehetek, hogy eme tehetetlenségemet beismerem. Bár ezt sem tudom az Ő kegyelme nélkül megtenni, de Isten maga az, aki ezt bennem elvégzi. (Bernleres)

Jézus szellemében gyermeknek lenni annyit jelent, hogy megtanuljuk kimondani: Atyám.

Joachim Jeremias

Jézus szolga. Engedd, hogy szolgáljon neked és általad.


Minden szent azért jutott a mennyei boldogságra, mert imádkozott és minden kárhozott azért ment veszendőbe, mert nem imádkozott.

Liguori Szent Alfonz

Nem feledhetjük, hogy Jézus szenvedett, de örömünket ez nem csökkenti, inkább elmélyíti.
De hogyan férhet össze a fájdalom és az öröm? A bűnbánat örömteli fájdalma, az atyjához visszatérő fiú mélységes fájdalma, a visszatérés mélységes öröme. S minél mélyebb a fájdalom, annál nagyobb az öröm.

Látni bűneimet és szegénységem, mégis mély örömmel a szívemben elfogadni kicsinységem, mert van Atyám, aki hazaérkezésemre vár és feltételek nélkül, mindörökké szeret engem. Neki ez a semmi, - aki vagyok - a mindent jelenti. Szent Fia által odaadta értem Életét, hogy velem együtt nyerje vissza.

Elfogadni az Ő megbocsátó és mindent odaadó szeretetét, csak így születhet újjá az Élet bennem...

Oszd szereteted, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban.....ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban. (Teréz anya)

Rengeteg időt elvesztegetünk azzal, hogy sietünk.

Jerome Demoulin

S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet.

Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél:
Szép nő áll az út mentén, és bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad.
Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismeréstől?
Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: "Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van."
Körülbelül így szól hozzád a világ, mindennap, minden pillanatban - megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod!

Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod meddig élsz, s lesz-e időd eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréshez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.

Márai Sándor

Úgy érezzük amit teszünk, csak csepp a tengerben, de anélkül a csepp nélkül sekélyebb lenne a tenger!

Teréz Anya

Urunk, segíts minket, hogy megtanuljuk elviselni a mindennapi élet terheit és kínjait. Hadd nyerjünk kereszthalálod és feltámadásod által új erőt, hogy az élet egyre nagyobb és alkotóbb teljességére jussunk. Te ugyanolyan türelmesen és alázatosan szálltál alá az emberi élet mélységeibe, mint ahogy szenvedésed és keresztre-feszítésed kínjait elfogadtad. Segíts minket, hogy a naponta újból adódó vesződségeket és nehézségeket jókor jött alkalomnak tekintsük arra, hogy növekedjünk emberségünkben és hozzád hasonlóbbá váljunk. Tégy minket képessé arra, hogy az ilyen helyzetek próbatételét türelmesen és bátran kiálljuk, és erősítsd meg bennünk a segítségedbe vetett bizalmat.

Teréz anya

A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk..., mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.

Danielle Steel

A démon minden erejét beveti, hogy elűzze lelkünk békéjét, mert tudja, hogy Isten a békességben lakik, s a békességben nagy dolgokat visz végbe.

Lorenzo Scupoli

Aki jól megvan a szegénységgel, az gazdag ember.

Seneca

Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.

Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)


Az ember érthetetlen, logikátlan és önző.
Nem fontos, szeresd őt!

Ha jót teszel, önös céljaidnak tudják be.
Nem fontos, tégy jót!

Ha megvalósítod céljaidat, hamis barátokra és őszinte ellenségekre lelsz.
Nem fontos, valósítsd meg céljaidat!

A jót, amit ma teszel, holnapra elfelejtik.
Nem fontos, tégy jót!

A tisztesség és az őszinteség sebezhetővé tesz.
Nem fontos, légy őszinte és tisztességes!

Amit évekig építettél, egy perc alatt romokba dőlhet.
Nem fontos, alkoss!

Pórul járhatsz, ha segítesz embereknek.
Nem fontos, segíts nekik!

A legjobbat adod magadból és verés a köszönet.
Nem fontos, add magadból a legjobbat!

Teréz Anya

Az imádság belélegzi az Isten szeretetét és kegyelmét, és kileheli az Isten dicséretét.

Spurgeon

AZ IMÁDSÁG NAGY ERŐ

Az imádságnak akkora ereje van,
hogy meg tudja változtatni az ember lelkületét:
a szív keserűségét édessé teszi,
a szomorút vidámmá,
az ostobát bölccsé,
a félénket merésszé,
a gyengét erősség,
a vakot látóvá,
a hideget forróvá.
A nagy Istent az imádság képes lehozni
a kicsiny emberi szívekbe.

Az imádságban minden ember előtt nyitva áll az ajtó Istenhez.

Az öröm sötétben is énekel, mint a pacsirta, dicséri Istent a zivatar közepette és magasztalja szent nevét az orkán zúgása között is. (Spurgeon)

„Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe és hallgasd figyelmesen!” (Ez 3,10)

Sok vita folyt már arról, hogy Isten igéje a szívhez vagy az értelemhez szól-e. Pedig ez nem vagy-vagy kérdés, hanem sorrend kérdése. Isten azt mondja prófétájának, hogy először a szívét nyissa meg igéje előtt, és az ige a szívén át fog az értelméig hatolni, hogy üzenetét megértse. Mert az értelem csak azt fogadja el, amit előtte a szív már befogadott. A szív által be nem fogadott igének az értelem csak kritikusa tud lenni. (Véghelyi Antal)

„Ha pedig annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.” (Róm 8,11)

A Lélek kikerülhetetlen. Sem az életből, sem a halálból nem hagyható ki. A Lélek létszükséglet. Életfeltétel. Ahol van, ott minden van, ahol nincs, ott semmi sincs. A Lélek a legnagyszerűbb személy, akivel az ember kapcsolatba kerülhet. Nemcsak megtart, hanem átvisz a halálból az életbe. Evangélikusok! Vegyetek Szentlelket! Azért vegyetek, hogy feltámadjatok. Mert mind az Atya, mind a Fiú, mind pedig a Szentlélek szükséges az örök élethez. (Horváth-Hegyi Olivér)

Ha senki sem figyel rám, Isten mégis meghallgat. S ha senkihez sem szólhatok, Istent bármikor megszólíthatom. S ha senki sem segíthet már rajtam, mivel az emberi lehetőségek és képességek véget érnek, ott Isten még mindig tud rajtam segíteni. Bármilyen egyedüllét szakadjon rám, mégsem vagyok magányos, mert aki imádkozik, az soha nincs egyedül. Az imádság a szeretet és az odaadás legegyszerűbb formája.

Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg - A szívünkkel kell keresni.

Antoine de Saint-Exupéry

Ne mondd: Istenre várok! – Isten vár terád.

 Ott nem lehet boldogság, ahol a dolgok, amiben hiszünk, különböznek azoktól a dolgoktól, amiket teszünk. (Freya Stark)


Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat. (Sören Kierkegaard)

Volt egyszer egy George Thomas nevű ember, aki lelkészként szolgált egy kis New England állambeli városkában. Egyik húsvéti időben történt, hogy vasárnap egy nagy, üres, rozsdás kalitkával ment fel a szószékre. Az emberek felhúzták a szemöldöküket amikor Thomas testvér beszélni kezdett:
Tegnap, ahogy a városban sétáltam, megláttam egy kisfiút, amint nagy kalitkát lóbál a kezében. A kalitka aljában két kis mezei madár csücsült, dideregve a hidegtől és a félelemtől. Megkérdeztem:
- Hát neked mid van, kisfiam?
- Csak néhány öreg madaram - jött a válasz.
- Mit fogsz velük csinálni? - kérdeztem.
- Hazaviszem őket, incselkedek velük, kihúzom a tollaikat, hogy így elkezdjenek egymással verekedni. Nagyon jól fogok szórakozni!
- Előbb-utóbb beleunsz majd a madaraidba. Utána mit csinálsz velük?
- Szerzek egy macskát, ők úgyis szeretik a madarakat, odaadom neki, - válaszolta a kisfiú.
- A lelkész csöndben volt egy pillanatig, majd így válaszolt:
- Mennyit kérsz ezekért a madarakért, fiam?
- Talán önnek, uram kellenek ezek az egyszerű mezei madarak? Még csak nem is szépek...
- Mennyit kérsz? - kérdezte újból a lelkész.
A fiúcska úgy nézett rá, mintha azt akarná mondani, ez az ember nem normális, majd rávágta: 10$. A lelkész belenyúlt a zsebébe, kivett 10$-t, és beletette a fiú kezébe. A fiú egy pillanat múlva el is tűnt. A lelkész pedig elindult kezében a kalitkával az utca végébe, ahol egy kis füves rét volt. Letette a ketrecet, és kiengedte a madarakat.

Nos, a lelkész ezzel a történettel megmagyarázta a szószékre felvitt üres kalitkát, majd így folytatta:
Egy napon Jézus és a Sátán beszélgettek. A Sátán pont az Éden kertjéből jött, és büszkén, dölyfösen pöffeszkedett.
- Megszereztem az összes embert ott lent. Felállítottam egy csapdát, olyan csalit használtam, amiről tudtam, hogy nem fognak neki ellenállni. Így mindet megfogtam!
- Mit fogsz velük csinálni? - kérdezte Jézus.
A Sátán így válaszolt: - Szórakozni fogok. Megtanítom őket hogyan házasodjanak össze, hogyan váljanak el egymástól, hogy gyűlöljék és bántsák egymást, hogyan igyanak, átkozódjanak. Megtanítom őket, hogyan kell fegyvereket, bombákat gyártani, hogyan lehet egymást megölni. Nagyon jól fogok szórakozni!
- És mit csinálsz velük, ha már mindent tudnak? - kérdezte Jézus.
- Megölöm őket! - büszkélkedett a Sátán.
- Mennyit akarsz értük? - kérdezte Jézus.
- Ah! Neked nem kellenek ezek az emberek, teljesen értéktelenek. Ha meg is veszed őket, gyűlölni fognak. Leköpnek, átkoznak, és majd megölnek. Neked igazából nem kellenek ezek az emberek!
- Menyit kérsz? - kérdezte Jézus újból.
A Sátán gúnyosan Jézusra mosolygott és így szólt: - A véred, az összes könnyed és az egész életed!
Jézus így válaszolt: - Megegyeztünk - aztán kifizette az árat.
Így lettek az emberek szabadok…

 A legnagyobb áldás, amelyben Isten részesíti az embert, az, hogy elválasztja a bűntől. (C. H. Spurgeon)


A mai emberek túlnyomó többsége már csak azt tekinti értéknek, ami a kíméletlen konkurenciaharcban alkalmas arra, hogy embertársai fölé emelje.

Konrad Lorenz

A világ szemszögéből nézve az öreg halász története nagy kudarcnak számít; egy rosszul sikerült projekt, ami nem hozott semmi profitot, csak időt és erőforrásokat vitt el.
A halász viszont nem siránkozik, nem lázad látszólagos vereségén, mert ő tudja, megnyerte a harcot!

Adjon nekünk is példát e szép és igaz történet, hogy ha munkánkban, ha emberi kapcsolatainkban vagy bármilyen más téren megtesszük a tőlünk telhetőt és mégsem sikerül az, amit szeretnénk elérni, akkor ne veszítsük el békénket, és ne ítéljük el magunkat, hogy ismét milyen szerencsétlenek voltunk. Hanem békében éljük tovább életünk, mert volt bátorságunk megpróbálni azt, ami aztán látszólag semmi eredményt nem hozott, sőt akár kárt is okozott, de csak látszólag!

Az Isten akarata a mi békességünk.

Nazianzi Szent Gergely

Életem ott van Isten tenyerén, azért nem félek én.
Bármi fáj nekem: mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom.
Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól:"Ne félj!"
Miért is, mitől is félnék én az Isten tenyerén?

Gimnazista koromban kötelező olvasmányként kezdtem el olvasni Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger című kisregényét, de már a történet felénél járva tudtam, hogy később nem kötelező, hanem kedvenc olvasmányként fogok rá emlékezni.

A történet szerint Santiago, az öreg halász nyolcvannégy napon át nem fogott semmit, de a látszólagos sikertelenség nem vette el kedvét. Minden nap vízre szállt kis hajójával, abban a reményben, hogy munkájának egyszer biztosan lesz eredménye. A nyolcvanötödik napon is így evezett ki a tengerre, a szokásosnál távolabb ment, s érezte, hogy most szerencséje lesz. S valóban, horogra akadt egy nagy hal, amely két napon át vonszolta a halászt és a csónakot magával, de aztán mégis a halász győzött és megindult zsákmányával a part felé.
A győzelem azonban csak pillanatnyi volt, mert cápák jöttek, amelyek nagy darabokat haraptak ki a halból. Az öreg halász felveszi velük a harcot, többet megöl, de több napi fárasztó küzdelem után csak a nagy hal csontvázát tudja partra vonni.

A Nobel-díjas író leleményes meglátása szerint a kudarc mégsem jelent erkölcsi megsemmisülést. Az öreg halász azzal a nyugalommal hajtja le nyugodni fejét, hogy emberi erejével mindent megtett a feladat elvégzése érdekében.

Horváth István Sándor

Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbnak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában. (Montesquieu)

Ha már nincsen tenéked semmi igazságod Isten előtt: mutasd fel Neki a Jézus Krisztus megtört testét és véres áldozatát, mint a te igazságodat és érdemedet. (Ethán)


Isten, a Biblia Istene személyes és végtelen.

Istenem! Ahol Te vagy, ott van az ég, s ahol Te nem vagy, ott a halál és pokol vagyon. (Kempis Tamás)

Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött. Anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba: "Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"

Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste: "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!" Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte: "Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?"

A másik azt válaszolta: "Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el."

Meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, számítgatás nélkül kell adnunk, magunkról folyton le kell mondanunk… Az embernek el kell felejtenie önmagát.

Kis Szent Teréz

„Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Mt 7,14)

Sokan mutatnak rá, sokan beszélnek róla, sokan vágynak rá, sokan hoznak áldozatot érte, sokan ki akarják sajátítani, sokan képzelik magukat oda, sokan tudnak róla, sokaknak tetszik, mégis csak kevesen mennek át és járnak rajta. Pedig a szoros kapun túl, a keskeny út végén tágas tér és végtelen szabadság van. Hát mi kell, hogy valaki bemenjen a kapun, és végigjárja a keskeny utat? Talán bátorság? Nem. Talán megszállottság? Nem. Talán önbizalom? Nem. Talán elszántság? Nem. Talán egy nagy levegő? Nem. Talán hit? Nem talán – egész biztosan. Hit abban, hogy az út végén új élet vár. Szoros is a kapu, meg keskeny is az odavezető út, de megtalálható! (Horváth-Hegyi Olivér)

„Nézz nyitott szemmel szolgád könyörgésére és népednek, Izráelnek a könyörgésére; hallgasd meg őket, valahányszor hozzád kiáltanak!” (1Kir 8,52)

Az egyiptomi fogság előtti korban csak az Istenhez hű atyák könyörögtek szüntelenül Istenhez. A nép – bár tudott erről – nem követte példájukat. Csak a fogság nyomorúságai között tanultak meg népként Istenükhöz kiáltani. Az őskeresztények is – minden üldözés ellenére – naponta összegyűltek, és közösségként imádkoztak. Persze voltak egyéni imádságaik is, de azt otthon, a belső szoba csendjében mondták el. De Isten mai népe, az egyház, tud-e még közösségként imádkozni? Pedig Isten nemcsak egyéni könyörgéseinkre akar válaszolni, hanem népe, az egyház imádságát is meg akarja hallgatni. (Véghelyi Antal)

Sok dologra rájön az ember, ha nem ért azonnal egyet önmagával.

A gonosz szüntelenül támad minket, a csüggedés és a bizalmatlanság gondolatai újra és újra előjönnek; csak úgy tudunk ellenállni ezeknek, ha fáradhatatlanul és szüntelenül imádkozunk.

A hangtalan imák nem maradnak némák Isten előtt.

Spurgeon

A körülmények nem határozhatják meg, milyen jellemet formál az ember. Gyakran éppen a próbák a jellemfejlesztés hatékony eszközei.

A magvetést Isten ránk bízta – mindnyájunkra. A szántás az Ő dolga. Azt sose bízza ránk. Elég, ha tudjuk, és szüntelen tapasztaljuk – Ő föl tudja szántani azt a talajt, azt az életet is, amire mi lelkünk mélyén már régen kimondtuk az elhamarkodott ítéletet: kár abba a mag! (Gyökössy Endre)


A nagy depresszió idején egy John Griffith nevű férfi irányította a Mississippi folyón átvezető, felvonható vasúti hidat. 1937 nyarán elhatározta, hogy nyolcéves, Greg nevű fiát is magával viszi a munkába. Délben John Griffith fölhúzta a hidat, hogy átmehessenek a hajók, és szeretett kisfiával együtt leült a megfigyelő toronyba, majd megebédeltek.

Gyorsan haladt az idő, amikor hirtelen a távolból vonatsípjelet hallott. Az órájára nézett, amely 1:07-et mutatott. Jött a Memphis Expressz, négyszáz utasával, és a híd felé tartott. Az őr hirtelen lenézett a folyóra, hogy vannak-e ott hajók, aztán észrevette, hogy kisfia beesett a felvonószerkezet fogaskerekei közé. Rögtön egy mentési tervet gondolt ki, de már nem volt ideje rá, hogy végrehajtsa. Megint hangzott a mozdony füttyjelzése, egészen közelről úgyannyira, hogy már a kerekek zakatolását is hallotta a síneken. De fia a hidat mozgató fogaskerekek között volt, amott meg négyszáz utas a vonaton. Tudta már a férfi, hogy mit kell tennie. Fejét karja közé temette, és meghúzta a felvonóhíd kapcsolókarját. A nagy híd a helyére került, és átrobogott rajta a Memphis Express.

Amikor John Griffith fölemelte a fejét, könnyek szántották végig az arcát, szívét mély fájdalom járta át. Betekintett a vonat ablakain: Üzletemberek olvasták délutáni újságjaikat, finoman öltözött hölgyek itták ebéd utáni kávéjukat, és a gyermekek hosszú kanalakkal ették fagylalt gombócaikat a csészékből. Senki sem tekintett a hidat szabályozó Griffithre. Griffith odakiáltott az acélvonat felé: „Feláldoztam értetek a fiamat! Nem törődtök vele?”

A szeretet létra, amely a szeretett személy szívéhez vezet. A létra fokai között van, tisztelet, türelem, figyelem, engedelmesség is. Ez az utolsó fok.

A világ azért énekel, hogy felviduljon, mi pedig azért, mert boldogok vagyunk. (Stewart)

Az imádság, mindhogy az kapcsolat Isten és ember között, összeköt bennünket az Ő irgalmával, amely még a legsúlyosabb hibákat is megbocsátja. Az imádság a lélek gyógyulása. Az ima maga a bűnbánatnak, az Istenhez való visszatérésnek a kifejeződése. Isten mindig kész arra, hogy visszafogadja azt, aki vissza akar térni hozzá. Mert Ő nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen (Ez 18,23).

Elismerem és tapasztalatból tudom, hogy Isten országa bennünk van... Sosem hallottam beszélni, de érzem hogy bennem van. Minden pillanatban. Ő vezet…

Kis Szent Teréz

Ez az öregség:

Több békesség, több csendesség,

több imádság, több bölcsesség,

megbocsátó, szíves készség .

Külső ember vénülése,

Belső ember épülése,

Isten elé készülése,

Boldog haza érkezése.

Gazdag élet csak az lehet, aki kész másokat szüntelen gazdagítani.

Ha rögtön fájdalom, bánat és teljeskörű büntetés követné a rossz tetteket, egy lélek sem ismételné meg azokat. Ha a jótevőnek azonnal megadatna az öröm, békesség és jutalom, nem létezhetne a rossz – mindenki jót tenne, de nem a jótett helyes volta miatt. Nem lenne erőpróba, sem jellemfejlődés; nem nőne az erő, sem a szabad akarat… Emellett hiányozna a feltámadás és az örök élet is...

Isten azért engedi meg az árnyékot, hogy a fény ragyogása annál inkább érvényre jusson.
Részletek A Passió című filmből

Megkérdeztem Istent:
- Istenem, kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Ígérd meg, hogy nem leszel ideges tőle.
- Megígérem.
- Miért engedted meg, hogy ennyi minden történjen velem?
- Mire gondolsz?
- Nos reggel túl későn ébredtem.
- Igen.
- A kocsim alig akart elindulni.
- OK.
- Ebédre rossz szendvicset kaptam és várnom is kellett miatta.
- Hmmmm...
- Hazafelé bedöglött a telefonom, amint felvettem egy hívást...
- Értem.
- Mindezek után, amikor hazaértem, élvezni akartam a lábmasszázs készüléket, de nem jött össze. MA SEMMI SEM MŰKÖDÖTT JÓL. Miért tetted ezt velem?

- Lássuk csak sorban, a halál angyal ott állt az ágyadnál ma reggel, kellett küldenem pár angyalt, hogy küzdjenek az életedért. Hagytalak, hogy aludjál közben.
- OH...
- Nem engedtem, hogy az autód elinduljon, mert volt egy részeg sofőr, amerre közlekedsz, aki elütött volna, ha ott vagy.
- .........
- Aki ma a szendvicsedet készítette volna, beteg volt, és nem akartam, hogy elkapjad tőle, mivel nem engedheted meg, hogy hiányozz a munkahelyeden.
- Értem.
- A telefon valóban bedöglött, mert aki hívott, hamis tanúságot tett volna arról, amit mondtál volna a telefonba, szóval nem hagytalak beszélni, ezt is lerendeztem.
- Látom, Uram.
- A lábmasszázs pedig zárlatos volt, és az egész ház sötétségbe borult volna ettől. Nem szerettél volna egész éjjel sötétben maradni szerintem.
- Sajnálom, Uram.
- Ne sajnáld, hanem tanulj meg bízni bennem... minden körülmények között, jóban és rosszban.
- Bízni fogok.
- És ne vond kétségbe, hogy a tervem a napodra mindig jobb annál, mit amit te terveztél arra a napra. - Nem fogom, Uram. És hadd mondjam Uram, hogy köszönök mindent, ami ma történt velem.
- Semmi gond, gyermekem. Ez csak egy nap volt, amikor a te Istened voltam, és én szeretek gondoskodni a gyermekeimről...

Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.

„Pál írja: Várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani.” (Fil 1,20)

Hívő kereszténynek lenni felelősség. Felelős vagyok az ügyért, amely éltet. Pál apostol felelőssége a mártíriumig tartott. Ez nem érdem, hanem Krisztus munkája abban az emberben, aki egyszer s mindenkorra elkötelezte magát Jézusa iránt, az iránt, aki már előbb Pál mellett döntött, és elkötelezte magát. Pál mégis izgul és reménykedik, nehogy ő is csupán útfél, tövises vagy sziklás föld legyen. Életére tekintve tudjuk, hogy ő jó föld volt. És hogy mi tette őt termővé és felelőssé? Hát Krisztus szeretete. Pál Krisztusé volt, Krisztus ügye pedig Pálé. (Horváth-Hegyi Olivér)

Szeretnél bepillantani az ember szívébe? Hallgasd, ahogyan felebarátjáról beszél!

Vianney János

„Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.” (Ézs 63,16b)

Az ószövetségi nép az egyiptomi fogságból való szabadulásig Istent csak az „atyák Isteneként”, Ábrahám, Izsák és Jákób Isteneként emlegette. A szabadítás csodájában viszont Isten úgy mutatkozott meg, mint az egész nép megváltója. A babiloni fogságból való szabadulás reménységét hirdető próféta erre emlékeztet: ha Isten egy időre ki is szolgáltatta hűtlenné vált népét az ellenségnek, ő mégiscsak atyjuk és megváltójuk. És ez végül be fog bizonyosodni, s a nép Istent most is szabadítójaként és megváltójaként ismerheti meg. Isten bennünket mint újszövetségi népét is kitesz sok szenvedésnek, és végül a halálnak is. De ha kitartunk a hitben, akkor életünk ítéletes időszakaiban és végső óránkon is megtapasztaljuk majd megváltó szeretetének hatalmát, hiszen ő nemcsak bíránk, de Jézus Krisztusban szerető Atyánk is. (Véghelyi Antal)

A boldogság ott kezdődik, hol a többre vágyás szűnik.

Aki nem tud megbocsátani, lerombolja a hidat, amelyen saját magának kell majd átmennie, mert mindannyiunknak szükségünk van a bocsánatra. (Lord Herbert)

Amíg időnk van, tegyük oda a vállunkat a másik ember keresztje alá, ami alatt roskadozik...

Gyökössy Endre

Az ember cselekvése a hitvallásának képeskönyve. (Emerson)

„Az emberek elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”” (Mt 8,27)

Jézus alakítja a körülményeket. A válságban mindenki kétségbeesik, de ő hatalmának tudatában még az alvásra is képes. Felébresztik. Aztán, ahogyan a Mindenható szavával megteremtette a boltozat alatt lévő vizeket, Jézus hasonló hangon parancsol: Ti vizek! Csendesedjetek el! Azzal, hogy megmutatja isteni hatalmát, mégsem erejének fitogtatása a célja, hanem hitébresztés. A tanítványok elképednek. Hisznek a szemüknek. A blaszfémia kizárható. Kétségkívül Jézus a Krisztus, Isten fia. (Horváth-Hegyi Olivér)

Azt hihetjük, hogy a lelki küzdelem sikere abban áll, hogy legyőzzük minden hibánkat, soha nem engedünk a kísértéseknek, nincs semmiféle gyengeségünk vagy hiányosságunk. Ezen a téren elkerülhetetlenül veszíteni fogunk!

Az igazi lelki küzdelem ennek éppen az ellenkezője: ahelyett, hogy egy számunkra teljesen elérhetetlen legyőzhetetlenséget és tévedhetetlenséget keresnénk, elsősorban azt kell megtanulnunk, hogy elkeseredés nélkül el tudjuk fogadni, ha néha elesünk, ne veszítsük el a lelki békénket, ha előfordul, hogy siralmasan elbuktunk, ne legyünk túlságosan szomorúak a kudarcaink miatt. Sőt arra tudjuk felhasználni a bukásainkat, hogy még magasabbra pattanjunk vissza…

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

Csak a valódi az, amiért a világon fáradozni érdemes.

 Krisztus teste kétezer év óta vérzik! Legtöbbször éppen a vallásos és kegyes emberek vernek szeget hol a kezébe, hol a lábába, mert ha az egyházban csak egyetlen szóval megbántja egyik a másikat, Krisztus teste vérzik. (Gyökössy Endre)


Krisztusról hallani jó, Krisztust keresni jobb, Krisztussal lenni a legjobb.


Nagyon gyorsan észrevesszük és latolgatjuk, amit másoktól szenvedünk, de hogy mennyit tűrnek mások tőlünk, arra nem figyelünk.

Kempis Tamás

Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy.

Viruló réteken át
Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok,
Elveszni senkit sem hagyok.
Karom feléd tárom, kiárad áldásom;
Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel,
Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.

Nem taszítalak el, amikor vétkezel,
Irgalmat lelsz a szívemben,
Örök feléd a hűségem,
Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,
Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!

Nem látunk bele sem az emberi lelkekbe, sem a jövőbe. Tartózkodjunk emberek megítélésétől, mert nem vagyunk képesek helyesen ítélni.

„Térj hát meg Istenedhez, tartsd meg hűségesen a törvényt, és reménykedj szüntelenül Istenedben!” (Hós 12,7)

A megtérés parancsa az Istenhez való tartozás tényéből következik. A próféta nem azért hívta megtérésre Izraelt, hogy Isten népévé legyen, hanem mivel Izrael Isten népe, azért kell megtérnie. Nekünk sem azért kell megtérnünk, hogy Isten gyermekei legyünk, hanem mert Isten már keresztségünkben gyermekeivé fogadott minket, naponta fel kell adnunk a magunk akaratát, hogy – miként gyermekeihez illik – mindenben az ő akaratát cselekedjük. Ezért kell a Miatyánkban naponta azért könyörögnünk, hogy „Legyen meg a te akaratod!” – azaz Isten akarata váljon a mi akaratunkká. Luther nem túloz, amikor ezt mondja: „Üdvözülni annyi, mint Isten akaratát akarni.” Az ezért való szakadatlan küzdelmet nevezi mindennapi megtérésnek. (Véghelyi Antal)