A boldogsághoz nem feltétlenül tartozik hozzá, hogy mindig megkapjuk, amire vágyakozunk.
Stephanie Dowrick
A kegyelem folyója, mely áthömpölyög ezen a sáros és bűnös földgolyón, az Isten szívéből eredt. (Ecsedy Aladár)
Ahol fájdalom van, kívánok neked békét és könyörületet.
Ahol kétségek vannak, kívánok neked megújult bizalmat, hogy leküzdhessed.
Ahol fáradság, kimerültség van, kívánok neked megértést, türelmet és megújult erőt.
Ahol félelem van, kívánok neked szeretetet és bátorságot.
Az
aztán a “híres” békesség, amelyet a mások igaztalansága vagy sérelem
azonnal felborít. Az ilyen békesség elvesztése felett nem is érdemes
sajnálkozni, hiszen egy fabatkát sem ér. (Trudel)
Békesség nélkül nincs megszentelődés, megszentelődés nélkül nincs békesség.
Ha helyet adunk Istennek, bármi megtörténhet. Legyél nyitott! Legyél
állhatatos! Isten csodálatosan ért hozzá, hogy szép dallamokat csaljon
ki a szakadt húrokból is. (Charles R. Swindoll)
„Hallgasd meg imádságomat, Uram, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma.” (Zsolt 39,13)
Ez
a nap a megrendülésé, a gyászé, a miérteké. Ha csak eddig tartana a
történet, akkor a jajszó, a könny maradna csak. A Golgota felett
besötétedő ég alatt állnánk, és az az ég néma. Hogyan történhetett?
Győzött a gonosz, az erőszak, a végső, kegyetlen tény, a halál? Ha eddig
tartana a történet… Életem egyik nagypéntekén passióúton voltam.
Elhangzottak igék, énekek, és a könny ott volt a hívek arcán és a
teológusokén is. Végtelen magány szakadt az emberre, az Istene nélkül
elveszett ember melegben is belülről reszkető magánya. Az Isten a
nagyhét eseményeivel drámai módon megreszketteti ma is a világot: a
keresőt, a tagadót, a válaszra vágyót. Ekkora ára volt az életünknek,
üdvösségünknek. Ne féljünk szívünk minden érzésével átélni ezt a napot!
Ne féljünk, mert jön rá holnap, a csend, de közeledik már a holnapután: a
húsvét hajnala! (Kőháti Dóra)
„Így szól az Úr: Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt.” (Zsolt 91,14)
Isten
a lelkünk mélyére lát. Körülményeinket tudtunkon kívül alakítja,
ajtókat nyit ki és zár be anélkül, hogy mi kérnénk tőle. Lépten-nyomon
megment. Mint a kúszni-mászni tanuló kisgyermeket édesanyja, aki mindig
elkapja, megfogja, ölbe veszi, kezét tartja abban az utolsó pillanatban.
Közelében maradni biztos, védett állapot. Ha nem látható vagy hallható,
ránk tör a magány, elkeseredünk és sírunk. Ezért is kérjük, hogy
szenteljen meg minket jelenlétével. Ha megteszi, máris a legbensőbb
vágyunk teljesült. (Horváth-Hegyi Olivér)
Isten szeretete mindenből hasznot húz, a jóból és a rosszból egyaránt, amit bennem talál.
Kis Szent Teréz
Jézus
szeretet-parancsa akkor éri el a csúcspontját, amikor azt mondja, hogy
túl az Isten iránti és az emberek iránti szereteten, még az
ellenségeinket is szeretnünk kell. Nem reménytelen elképzelés ez a
részéről, hanem egy olyan stratégia, amely lemond az erőszakról és a
bosszúról, és hisz abban, hogy a jóval, mint erkölcsi erővel le lehet
győzni a rosszat. A bántalmak és az üldözések türelmes elviselése
ugyanis egy idő után zavarba ejti azokat, akik azt vélik, hogy erőszakos
eszközökkel el lehet törölni a vallásosságot. Az ellenség szeretete
olyan tanúságtétel, amely a világ számára sokszor teljesen érthetetlen,
de mégis Isten szeretetéről tanúskodik. A szeretet gyakorlásában nem
lehetek személyválogató, mint ahogyan Isten sem az, hanem mindenkinek
felkínálja kegyelmét. Törekszem-e a szeretet gyakorlására mindenki
iránt?
Horváth István Sándor
Könnyebb bánni az emberekkel, ha az érzelmeikre hatunk, mintha ész érvekkel győzzük meg őket. (Paul P.Parker)
Közel vagyok hozzád, és nem hagylak el,
mindenekelőtt azért, mert én vagyok a Szeretet.
Ó, ha tudnád, mennyire szeretnivaló vagy!
Közel vagyok hozzád,
mert sokkal inkább szükségem van rád, mint gondolnád!
Mivel te gyengének érzed magad, az én Erőmből vagy erős,
az én hatalmamból lehetsz hatalmas.
Ne számíts magadra, számíts Rám.
Ne számíts az imádra.
Számíts az én imámra, ez az egyedüli, mely ér valamit.
Csatlakozz hozzá.
Ne számíts a saját tetteidre, még kevésbé a befolyásodra.
Számíts az én cselekedeteimre és befolyásomra.
Ne félj. Bízz bennem. Csak az én aggodalmaimért aggódj.
Amikor gyenge, szegény vagy, az éjszakában jársz,
a kereszted szenvedést okoz, haldokolsz...
ajánld fel az én felajánlásomat, mely egyedüli, végtelen, egyetemes.
Egyesítsd / kösd össze imádat az enyémmel.
Egyesítsd munkádat az én munkáimmal, örömeidet az enyéimmel,
fájdalmaidat, könnyeidet, szenvedéseidet az enyéimmel.
Kösd össze halálodat az enyémmel.
Most nagyon sok dolog "titok" neked,
de fényesség és hálaadás előidézői lesznek majd a dicsőségben.
Sőt, a hitnek e félhomályában alakulnak a dolgok az én szándékom szerint,
itt lehet érdemeket szerezni, melyekre majd én magam adok végső viszonzást.
Gaston Courtois - Amikor a Mester a lelkedre beszél c. írásából
Megvetett
volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a
szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett,
akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a
mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük,
olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi
bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi
békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk
gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga
útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.
Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a
juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő
sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki
törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink
miatt halállal sújtották. Iz 53,3-8
„Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,18)
Egy
lélektannal foglalkozó könyv ugyanazt a tapasztalatot próbálta hatalmas
felfedezésként beállítani, amelyet az Ige immár kétezer év óta tanít:
mindenért hálát… Kezdjem úgy a reggelt, hogy hálát adok az éjszakáért;
folytassam úgy a napot, hogy hálát adok, ha van mit ennem; adjak hálát
azért is, ha méltónak bizonyultam arra, hogy bántást tűrjek el; legyek
köszönettel teljes, ha van munkám, és szükség van rám e világban;
köszönjem meg azt is, ha Isten tanít valamire azáltal, hogy nincs meg
az, ami másnak megvan. És ha kitartóan így cselekszem, Isten akkor
csodálatosan betölti a szükségeimet az ő akarata szerint. Megérthetem,
hogy mit jelent: „…ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti
javatokra.” (Buday Zsolt)
Minél őszintébben törekszünk Istent szolgálni, annál jobban érezzük szolgálatunk fogyatékosságát.
Spurgeon
Szeretni
nem annyit jelent, mint kedvelni valakit. A szeretet nem csupán
érzelem, a szeretet több ennél. Jézus a kínok tengerében a keresztre
feszítőiért imádkozott a kereszten...
Szerintem
csak egyetlen ember létezik, és az Jézus. A többi ember annyiban van,
vagy annyiban nincs, amennyiben Jézussal azonos vagy nem azonos. (Weöres
Sándor)
Szólnunk
kell húsvéttal kapcsolatban a küszködő ember reményéről is, éppen
azért, mert látszólag minden elpusztul egyszer, és minden erőfeszítésünk
fölösleges. "Minden hiábavalóság! Mi haszna az embernek minden
fáradozásából, amit magára vállal a nap alatt?" - így fogalmazza meg az
ószövetségi bölcs a földhözragadt ember egyik legalapvetőbb
tapasztalatát (Préd 1,2-3).
Minden alkotásunk ki van téve a
pusztulásnak. Kincseink megrozsdásodnak, vagy jön a tolvaj, és ellopja
őket. Hatalmas természeti csapások egyik pillanatról a másikra évezredek
munkáját tehetik tönkre emberek ezreivel együtt.
De még ha meg
tudjuk is őrizni egy mulandó földi élet idejére kincseinket, akkor is
elragad tőlük a halál. Nem lehet kizárni sem a nukleáris háború, sem egy
olyan kozmikus katasztrófa veszélyét, amely után senki sem marad a
Földön, aki megkérdezze: minden, amit az ember alkotott, mire volt jó?
Ha pedig figyelmünket az Egyház jövőjéért folytatott küzdelemre
irányítjuk, bizony sokszor úgy tűnik, hogy ez is reménytelen. Vértanúk
halála, misszionáriusok hatalmas áldozatvállalásai, lelkiismeretes
papok, szülők és nevelők erőfeszítései ellenére a világ lakosainak csak
harmadrésze keresztény, és azoknak is mindössze 12-13 százaléka
gyakorolja a vallását. Különösen veszélyeztetett helyzetben van az
ifjúság. Sokszor úgy érezzük: alkalmazhatunk bármilyen modern
módszereket, rostosra beszélhetjük a szánkat, keresztre feszíttethetjük
magunkat, akkor sem tudunk jelentős sikereket elérni. Sőt újra meg újra
át kell élnünk a kedves tanítványai által elhagyott mester fájdalmát is.
A húsvét mindezen tapasztalatok ellenére reménnyel tölt el és erővel
ruház fel bennünket. Remélhetjük azt, hogy - Krisztus Urunk
kereszthalálának és feltámadásának köszönhetően - semmi sem vész el, ami
érték. Nemcsak az ember belső értékei maradnak meg vagy kelnek életre a
megtérés által, hanem életre kelhetnek elveszettnek hitt alkotásai is.
Ha tetteik elkísérik az üdvözülteket a mennyországba (vö. Jel 14,13),
elkísérhetik őket alkotásaik is. Ha a trónon ülő Isten újjáalkot mindent
(vö. Jel 21,5), miért ne alkotná újjá kisgyermekének, az embernek
tönkrement műveit is? És biztosak lehetünk abban is, hogy egyetlen
jószándékú erőfeszítésünk sem felesleges. Lehet, hogy gyermekünk,
testvérünk, tanítványunk, akiért sokat imádkoztunk, dolgoztunk és
vezekeltünk, egy időre elhagy minket, de amit tettünk, az valahol és
valamikor kamatozni fog. "Ennyi könny és imádság gyermeke nem veszhet
el" - mondta Szent Ambrus Szent Mónikának, amikor az éppen fiát,
Ágostont siratta. És Ágostonból az Egyház egyik legnagyobb szentje lett.
Nekünk hinnünk kell a csodálatos halfogásban akkor is, ha előző éjjel
semmit sem fogtunk (vö. Lk 5,1-11). Szemünk előtt kell lebegnie annak a
Jézusnak, aki közvetlenül elítéltetése előtt azt mondta: "Ítélet van
most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét" (Jn 12,31).
Ugyanez a Krisztus küszöbön álló megaláztatásakor is tudott saját
megdicsőüléséről beszélni (Jn12,23); mielőtt magára maradt volna, arról
szólt, hogy "mindeneket magához vonz" (Jn 12,32); közvetlenül a teljes
kudarcnak látszó halála előtt pedig azt mondta: "Beteljesedett" (Jn
19,30).
A keresztény ember sosem csügged el, mikor átél valamit
Jézus nagypénteki (látszólagos) kudarcából, mert tudja, hogy
nagypéntekre - az ő Krisztussal egyesült életében is - a húsvét diadala
következik.
Márfi Gyula veszprémi érsek atya: Az istenkeresés útjain c. Könyvéből