A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.



A lelki béke sokszor a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből.



A nagyság, és alázat nem egymást kizáró tulajdonságok.



Az a madár, mely két fán lakik, egyiken sem rak fészket. Az a lélek, amelyik a kegyelem és a cselekedet érdeme között ingadozik, nem talál soha nyugvópontot. (Spurgeon)



Az osztrák császárokat évszázadokon keresztül a kapucinus szerzetesek bécsi templomának kriptájában helyezték öröknyugalomra haláluk után. A temetési szertartásnak, amelyre az egész ország előkelőségei eljöttek, volt egy nagyon érdekes része: A temetés ideje alatt a kripta ajtaja zárva volt, egészen addig, amíg az uralkodó koporsóját vivő emberek oda nem érkeztek. Az udvarmester bekopogtatott az ajtón, így jelezvén, hogy a halott uralkodó bebocsátást kér az örök élet birodalmába. Ekkor az ajtó mögül az egyik kapucinus szerzetes megkérdezte: Ki kopogtat? Az udvarmester így válaszolt: Őfelsége az apostoli uralkodó. A hang ezt válaszolta: Nem ismerem. Rövid csend után újra kopogtatott az udvarmester, majd ismét hallatszott a kérdés: Ki kopogtat? Ausztria és Magyarország apostoli királya. Nem ismerem - szólt újból a hang és az ajtó továbbra is zárva maradt. Az udvarmester harmadszor is zörgetett, majd a kérdésre azt válaszolta, hogy a haza atyja és az igazság védelmezője szeretne bejutni, de erre is ugyanaz a válasz érkezett. Amikor az udvarmester utoljára kopogtatott, akkor ezt mondta: Egy szegény bűnös kér bebocsátást. Ekkor a hang a következőt mondta: Jöjj gyermekem! - és feltárult a kripta ajtaja.

E szokás szerint temették el évszázadokon keresztül a császárokat, jelezvén, hogy a túlvilágon senki sem uralkodó, hanem minden ember egyforma, és Isten ítélőszéke elé csak úgy kerülhet az ember, hogy megvallja bűnösségét. E jelkép-gazdag szertartás is figyelmeztet minket a bűnbánat fontosságára és értelmére.

„Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor?” (Zsolt 130,3)

A Mindenható elé reggelenként és esténként is csak úgy állhatunk, mint a büntetett előéletű az erkölcsi bizonyítványra várva. Beláthatjuk, valóban irgalmas és kegyelmes az életünk Ura, ha rovott múltunk ellenére megbocsát, megbíz, megőriz a megígért örök életre Jézus golgotai érdeméért. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Isten parancsai a legfontosabb értékeket hangsúlyozzák, amelyek nélkül az ember elrontja az életét. Isten parancsai utat jelentenek számunkra, amelyen Isten ezt mondja nekünk: „Ember, fontos vagy, értékes vagy: ne veszítsd el önmagad!”
A parancsok középpontja: az ember. Ha az ember érték, akkor felfogjuk, miért mondja az Úr, hogy szeretnünk kell egymást: ez az egyetlen viszony, amely tiszteli és előremozdítja a személyt. Megsérteni a parancsokat nem egy egyszerű szabályáthágás, hanem annyit jelent, hogy kevésbé leszünk emberek.

Rácz Piusz OFM


Ha azt akarod, hogy szeressenek, szeress! (Hekatón)

„Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.” (Lk 20,38)

Az Istent kérdező, az Isten országára kíváncsi ember sokszor nem tud elvonatkoztatni az emberi világtól. Befolyásol bennünket a világ, amelyet magunk körül látunk. A Jézust számon kérő, vallató írástudók a házasság túlvilági folytatásáról faggatóznak egy többször házasodott nő példája kapcsán. Mi lesz a földön köttetett vagy éppen elmulasztott dolgokkal? Jézus rámutat arra, hogy a földi dolgok elmúlnak, a mennyben más lesz fontos. Esélyt ad annak is, aki az emberek szemében elveszett. „…az ő számára mindenki él”. Az Élet, az örök Élet többet jelent, mint amit ma látunk és tapasztalunk. (Gerlai Pál)

"Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" [Mt 27,46] A keresztre feszített Jézus életének utolsó perceiben azt érzi, hogy elhagyta őt az Atya. Amikor Jézus elhagyatva érzi magát, amikor elszakítva érzi magát az Atya szeretetétől, akkor ebben az is benne van, hogy átérzi a bűnös emberek sorsát, bár ő nem követett el bűnt soha. Haláltusájában érzi át Jézus a legjobban azt, hogy a bűnnek milyen hatalma van az ember felett...

Jézus kereszthalála magában hordozta bűneinket, feltámadása pedig magában hordozta a bűntől való megszabadulásunkat. Jézus azért halt meg és azért támadt fel, hogy legyőzze a bűn hatalmát az ember felett és a bűnbocsánat ajándékozása révén helyreállítsa a szeretetkapcsolatot Isten és az ember között.

A bűnbocsánat szentségében megtapasztalhatjuk, hogy emberi bűneinket egyedül Isten megbocsátó szeretete képes legyőzni.

Horváth István Sándor


Jézus csak teljesen megüresített szívekben tud uralkodni. (Tersteegen)


- Jó napot! - mondta a kis herceg.
- Jó napot! - mondta a kereskedő.
Ez a kereskedő szomjúságoltó labdacsokat árult. Aki hetente egyet bevesz, az többé nem is kíván inni.
- Hát ezt meg minek árulod? - kérdezte a kis herceg.
- Rengeteg időt lehet megtakarítani vele - felelte a kereskedő. - A tudósok kiszámították: heti ötvenhárom percet!
- És mit csinál az ember azzal az ötvenhárom perccel?
- Amit akar...
Én - gondolta a kis herceg -, ha nekem ötvenhárom fölösleges percem volna, szépen elindulnék egy forrás felé...



Másokért könyörögni annyi, mint Krisztussal együtt munkálkodni. Ő is könyörög az Atyánál az emberekért. (Spurgeon)


Mennyivel többször szólal meg az emberismeret úgy: Vigyázz, mert ismerlek! Mint így:- Ne félj, hisz ismerlek!
(Osvát Ernő)

„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.” (2Kor 4,15)

Egyszer egy ökumenikus imahét záróalkalmán vettem részt, amely ifjúsági istentisztelet volt. Egy metodista lelkész pontosan erről az igéről prédikált, és azt hirdette: mennyire nehéz megértenünk, hogy minden értünk van. Azaz: mennyire hajlamosak vagyunk beleszürkülni a monoton hétköznapokba, a tanulásba, a munkába, s közben nem látjuk meg: minden, amit csinálhatunk, értünk van. Hogy céljainkat elérve – minden küzdelem ellenére – Istennek adhassunk hálát örömmel és boldogan. (Balog Eszter)

„Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze eltávolodtatok!” (Ézs 31,6)

Az állatkertben a veszélyes vadállatokat védőrács, a védőrácsot védőkerítés, a védőkerítést védőkorlát veszi körül. Azóta van így, mióta egyszer abból származott tragédia, hogy a figyelmeztető felirat nem volt elég egyértelmű: „A ketrecet megközelíteni veszélyes és tilos!” Pár barát akarta lefotóztatni magát a rács előtt, és nem fértek a képbe. Nem kellett sokat, csupán fél lépést hátrálniuk… Az élet és halál közötti óriási távolság olykor csupán féllépésnyi. Te hány lépésre vagy az élettől? (Zsíros András)

Van, hogy a küzdelmek nehézsége miatt letérünk a helyes útról és eltávolodunk Jézustól, nem figyelünk Rá, és így eltávolodunk önmagunktól is, olyannyira, hogy aztán azt sem tudjuk ki Jézus és kik vagyunk mi és miért is élünk. Mennyei Atyánk azonban akkor is tudja, hogy kik vagyunk, az ő szeretett gyermeke, és minden nap felkínálja a lehetőséget, hogy Hozzá visszatérjünk.