2019. április 17., szerda

Vianney Szent János gondolatai

A jó Isten nem azt nézi, milyen hosszan vagy milyen szépen imádkozunk. Az a fontos, hogy az ima a szívünkből fakadjon, tisztelet és az a vágy hassa át, hogy egyedül Istennek akarjunk vele örömet szerezni.


A szentmise imája előkészület a szentáldozásra; és kellene, hogy a keresztények egész élete is előkészület legyen erre a nagy cselekedetre.


Aki áldozik, az úgy belevész a jó Istenbe, mint vízcsöpp az óceánba: nem tudjuk többé kiválasztani. De ha jól meggondoljuk, érdemes beleveszni mindörökre a szeretetnek ebbe a mélységébe.


Akiben a Szentlélek lakik, nem mondhat gonoszat, mert a Szentlélek minden gyümölcse jó.


Alamizsna minden felebarátnak tett szívesség, akár testének, akár lelkének szól, csak a feltétlen szeretet szelleme indítson cselekvésre.


Amikor gyónni megyünk, gondoljuk meg, mit is akarunk tenni. Azt mondhatjuk magunkban: „Leveszem a keresztről Krisztus Urunkat.”


Gyermekeim, mi félünk a haláltól… el is hiszem! A bűn miatt él bennünk ez a félelem. A bűn teszi keservessé és borzasztóvá halált, a bűn döbbenti meg a bűnöst a félelmes utazás órájában.


„Kérjetek és kaptok.” Egyedül Isten tehet ilyen ígéretet és tarthatja is meg.


Lássátok, gyermekeim a keresztény ember kincse nem a földön van, hanem az égben. Igen, legyen tehát a szívünk is ott, ahol a kincsünk.


Ó, mily nagy dolog megszerezni a mennyországot! Mi kell hozzá! Szívtisztaság, a világ megvetése, Isten szeretete.


Úgy tekintsetek javaitokra, mint amit a jó Isten tett le kezetekbe: miután gondoskodtatok a magatok és családotok szükségleteiről, a többi a szegényeké.


Vannak emberek, akik nem szeretik a jó Istent, nem imádkoznak, de jól megy sorsuk. Ez rossz jel! Sok rossz mellett tettek valami jót is. Az Úr ebben az életben fizeti vissza nekik.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Nincsenek megjegyzések: