A Szentlélek nélkül olyanok vagyunk, mint
az utca köve… Végy egy követ az egyik kezedbe, másikba meg vízzel telt
szivacsot: szorítsd meg mindkettőt. A kőből semmi sem jön, a szivacs meg
bőven ontja a vizet. A szivacs a lélek, amelyet betölt a harmadik
isteni személy, a kő meg a hideg és kemény szív, ahol nem lakik a
Szentlélek.
A tiszta lélek hasonló a szép gyöngyhöz. Amíg gyöngykagylóban rejtőzik a tenger mélyén, senki sem csodálja meg. De hogyha napfényre hozzák, ragyog és magára vonja az ember tekintetét. A tiszta lélek is most rejtve van az emberek előtt, de az örökkévalóságban napfényben fog ragyogni az angyalok előtt.
Gyakran gondolok rá, hogy amikor Krisztus imádására jövünk, mindent megkaphatnánk, amit csak akarunk, ha élő hittel és tiszta szívvel kérnénk tőle. Csakhogy lám!... Mi hit nélkül, remény nélkül, vágyakozás és szeretet nélkül élünk…
Halálunkkal kiegyenlítünk egy tartozást: visszaadjuk a földnek, amit kölcsönadott… Egy csipetnyi por, csak annyi, mint egy dió; ez az, amivé leszünk. Ha valami biztos, ez biztos!
Kell szenvednünk, ha akarjuk, ha nem. Vannak, akik úgy szenvednek, mint a jobb lator, mások meg, mint a bal. Mind a kettőnek egyforma szenvedése volt. De csak az egyik tudta érdemszerzővé tenni: azzal, hogy az engesztelés szellemében viselte.
Lássátok, gyermekeim, a jó Istenen kívül semmi sem állandó, semmi, de semmi! Talán az élet? Az elmúlik. Talán a szerencse? Az elhagy. Talán az egészség? Az elromlik. Talán a becsület! Azt megtámadják. Jövünk-megyünk, mint a szél…
Mi magunk is észrevesszük, hogy ha nem szeretjük a jó Istent, szerencsétlenek, nagyon szerencsétlenek vagyunk. Ha az ember azért teremtetett, hogy szeresse a jó Istent, akkor egyedül csak Istenben találja meg boldogságát.
Mily öröm az őrangyalnak, ha tiszta lélek vezetése van rábízva!... Gyermekeim, amikor egy lélek tiszta, az egész mennyország szeretettel néz rá!
Mily szép, mily nagyszerű, hogy megismerhetjük és szerethetjük Istent, szolgálhatunk neki! Ez az egyetlen tennivalónk a földön. Elveszett idő, amit másra fordítunk.
Ó, ha angyalszemünk volna, és látnánk Krisztus Urunkat, amint jelen van az oltáron és néz minket, mennyire tudnánk szeretni Őt! Nem akarnánk többé elszakadni tőle, mindig ott maradnánk a lábainál.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6
A tiszta lélek hasonló a szép gyöngyhöz. Amíg gyöngykagylóban rejtőzik a tenger mélyén, senki sem csodálja meg. De hogyha napfényre hozzák, ragyog és magára vonja az ember tekintetét. A tiszta lélek is most rejtve van az emberek előtt, de az örökkévalóságban napfényben fog ragyogni az angyalok előtt.
Gyakran gondolok rá, hogy amikor Krisztus imádására jövünk, mindent megkaphatnánk, amit csak akarunk, ha élő hittel és tiszta szívvel kérnénk tőle. Csakhogy lám!... Mi hit nélkül, remény nélkül, vágyakozás és szeretet nélkül élünk…
Halálunkkal kiegyenlítünk egy tartozást: visszaadjuk a földnek, amit kölcsönadott… Egy csipetnyi por, csak annyi, mint egy dió; ez az, amivé leszünk. Ha valami biztos, ez biztos!
Kell szenvednünk, ha akarjuk, ha nem. Vannak, akik úgy szenvednek, mint a jobb lator, mások meg, mint a bal. Mind a kettőnek egyforma szenvedése volt. De csak az egyik tudta érdemszerzővé tenni: azzal, hogy az engesztelés szellemében viselte.
Lássátok, gyermekeim, a jó Istenen kívül semmi sem állandó, semmi, de semmi! Talán az élet? Az elmúlik. Talán a szerencse? Az elhagy. Talán az egészség? Az elromlik. Talán a becsület! Azt megtámadják. Jövünk-megyünk, mint a szél…
Mi magunk is észrevesszük, hogy ha nem szeretjük a jó Istent, szerencsétlenek, nagyon szerencsétlenek vagyunk. Ha az ember azért teremtetett, hogy szeresse a jó Istent, akkor egyedül csak Istenben találja meg boldogságát.
Mily öröm az őrangyalnak, ha tiszta lélek vezetése van rábízva!... Gyermekeim, amikor egy lélek tiszta, az egész mennyország szeretettel néz rá!
Mily szép, mily nagyszerű, hogy megismerhetjük és szerethetjük Istent, szolgálhatunk neki! Ez az egyetlen tennivalónk a földön. Elveszett idő, amit másra fordítunk.
Ó, ha angyalszemünk volna, és látnánk Krisztus Urunkat, amint jelen van az oltáron és néz minket, mennyire tudnánk szeretni Őt! Nem akarnánk többé elszakadni tőle, mindig ott maradnánk a lábainál.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése