A mai ember, sajnos minél inkább
elveszíti a bűn iránti érzékét, annál kevésbé keresi Isten bocsánatát:
korunk sok problémája és nehézsége ebből fakad.
A szentek és boldogok olyan emberek, akik életüket sziklára építették. Mi ez a szikla? Az Atya akarata, amely az Ó- és az Újszövetség tanításában tárul fel előttünk. A tízparancsolatban, a teljes Evangéliumban, különösen a hegyi Beszédben, a nyolc boldogságban.
Akkor térítheted meg a többieket, ha tisztában vagy saját gyöngeségeddel.
Az ajándékozás és az ajándék elfogadása átjárja egymást, ily módon maga az ajándékozás elfogadássá válik, az elfogadás pedig ajándékozássá alakul át. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az ajándékok kicserélésének belső ártatlansága a másik viszont-elfogadásából áll, ezért ez is hozzátartozik az ajándékozás lényegéhez. A kölcsönös önátadás teremti meg az emberek közötti kapcsolatot. Tehát minden a másik emberi lény befogadásnak és elismerésének kérdésén áll vagy bukik.
Az anyaság nagyon finom érzékenységet ébreszt bennetek a másik személy iránt, s ugyanakkor páratlan feladatot ró rátok: az anyaság különleges közösséget jelent az élet misztériumával, amely az édesanya méhében érlelődik… A kialakulóban lévő új emberrel megélt egyedülálló kapcsolat sajátos, a nő egész személyiségét mélységesen meghatározó magatartást alakít ki, nem csupán a saját gyermek, hanem általában az ember iránt.
Az élethez való jog tekintetében minden ártatlan ember feltételek nélkül egyenlő mindenki mással. Ebből a szempontból nincs különbség a világ ura és a földkerekség legszegényebb embere között.
Kétezer év múltán, a harmadik évezred elején az Egyház ugyanazzal az örökérvényű örömhírrel áll elő, amely egyetlen kincse: Jézus Krisztus az Úr; senki másban, csak őbenne van üdvösség (vö. ApCsel 4,12). Európa és az egész világ számára Krisztus a remény forrása – és az Egyház az a csatorna, amelyen keresztül a Megváltó átszúrt szívéből a kegyelem a világa árad.
Minden ember szívében ott lakozik a vágy, hogy láthassa Istent. Az ember méltóságának legmélyebb vonása abban rejlik, hogy emberi hivatása alapján tekintete találkozhat Isten tekintetével. Ez a bensőséges találkozás átalakítja az ember egész életét. Ahhoz, hogy Jézust láthassuk, mindenekelőtt engednünk kell, hogy Ő ránk tekintsen.
Nem lehet szilárd alapja egy társadalomnak, ha hirdeti ugyan az emberi személy méltóságának, az igazságosságnak és a békének az értékeit, ugyanakkor gyökeresen ellentmond neki azáltal, hogy elfogadja vagy eltűri az emberi élet – főleg a gyenge és kitaszított élet – megvetésének és megsértésének különböző formáit. Csak az élet tisztelete alapozhatja meg és biztosíthatja a társadalom legdrágább és legszükségesebb javait, mint amilyen a demokrácia és a béke.
Ő, aki teremtett, látott – látta, „hogy ez jó”. Látta, megtalálta mindenben önnön Létének, saját teljességének nyomát – Látott: Omnia nuda et aperta sunt ante oculis Eius – Mezítelen és áttetsző – Igaz, jó és szép – Mennyire más az Ő látása, mint a miénk!
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10
A szentek és boldogok olyan emberek, akik életüket sziklára építették. Mi ez a szikla? Az Atya akarata, amely az Ó- és az Újszövetség tanításában tárul fel előttünk. A tízparancsolatban, a teljes Evangéliumban, különösen a hegyi Beszédben, a nyolc boldogságban.
Akkor térítheted meg a többieket, ha tisztában vagy saját gyöngeségeddel.
Az ajándékozás és az ajándék elfogadása átjárja egymást, ily módon maga az ajándékozás elfogadássá válik, az elfogadás pedig ajándékozássá alakul át. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az ajándékok kicserélésének belső ártatlansága a másik viszont-elfogadásából áll, ezért ez is hozzátartozik az ajándékozás lényegéhez. A kölcsönös önátadás teremti meg az emberek közötti kapcsolatot. Tehát minden a másik emberi lény befogadásnak és elismerésének kérdésén áll vagy bukik.
Az anyaság nagyon finom érzékenységet ébreszt bennetek a másik személy iránt, s ugyanakkor páratlan feladatot ró rátok: az anyaság különleges közösséget jelent az élet misztériumával, amely az édesanya méhében érlelődik… A kialakulóban lévő új emberrel megélt egyedülálló kapcsolat sajátos, a nő egész személyiségét mélységesen meghatározó magatartást alakít ki, nem csupán a saját gyermek, hanem általában az ember iránt.
Az élethez való jog tekintetében minden ártatlan ember feltételek nélkül egyenlő mindenki mással. Ebből a szempontból nincs különbség a világ ura és a földkerekség legszegényebb embere között.
Kétezer év múltán, a harmadik évezred elején az Egyház ugyanazzal az örökérvényű örömhírrel áll elő, amely egyetlen kincse: Jézus Krisztus az Úr; senki másban, csak őbenne van üdvösség (vö. ApCsel 4,12). Európa és az egész világ számára Krisztus a remény forrása – és az Egyház az a csatorna, amelyen keresztül a Megváltó átszúrt szívéből a kegyelem a világa árad.
Minden ember szívében ott lakozik a vágy, hogy láthassa Istent. Az ember méltóságának legmélyebb vonása abban rejlik, hogy emberi hivatása alapján tekintete találkozhat Isten tekintetével. Ez a bensőséges találkozás átalakítja az ember egész életét. Ahhoz, hogy Jézust láthassuk, mindenekelőtt engednünk kell, hogy Ő ránk tekintsen.
Nem lehet szilárd alapja egy társadalomnak, ha hirdeti ugyan az emberi személy méltóságának, az igazságosságnak és a békének az értékeit, ugyanakkor gyökeresen ellentmond neki azáltal, hogy elfogadja vagy eltűri az emberi élet – főleg a gyenge és kitaszított élet – megvetésének és megsértésének különböző formáit. Csak az élet tisztelete alapozhatja meg és biztosíthatja a társadalom legdrágább és legszükségesebb javait, mint amilyen a demokrácia és a béke.
Ő, aki teremtett, látott – látta, „hogy ez jó”. Látta, megtalálta mindenben önnön Létének, saját teljességének nyomát – Látott: Omnia nuda et aperta sunt ante oculis Eius – Mezítelen és áttetsző – Igaz, jó és szép – Mennyire más az Ő látása, mint a miénk!
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése