A földön megtaláltam az örömet, de csakis a szenvedésben. Látom, egyedül a szenvedés tudja a lelkeket élethez segíteni. A jó Istennek nehezére esik, hogy ezt a keserű kelyhet ránk bocsássa, de tudja, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy előkészítsen bennünket arra, hogy megismerjük Őt.

Kis Szent Teréz

A szeretet nem vezet jegyzéket az elszenvedett bántalmakról, hanem megbocsát, elfelejt és segíteni igyekszik.

Fosdick

Adja Isten, hogy a szenvedések porhanyóssá törjék szívemet,
az Ige számára jó talaj lehessek,
s az Ő kegyelme meghozhassa gyümölcsét énbennem!
Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
Istenem, hálát adok Neked, hogy kezedben van az életem!

Aki ellenségeit nem szereti, és értük imádkozni nem tud, annak nem lehet igazi békessége. (Trudel)

„Akkor majd tisztává teszem a népek ajkát, mindnyájan az Úr nevét hívják segítségül, és őt tisztelik egy akarattal.” (Zof 3,9)

Isten igéjével végzi el bennünk a megszentelés csodáját. Az ő ajándéka, hogy szívünk-életünk az „oltárról vett szénnel” (Ézs 6,7) megtisztítva ismét teremtésbeli helyére kerül. Természetesen éli hivatását: Atyját dicséri, szereti, magasztalja. Azt az isteni akaratot végzi el bennünk, amelyről Luther így írt: „Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy nevével ne átkozódjunk, ne esküdözzünk, ne igézzünk, ne hazudjunk, se ne csaljunk, hanem nevét minden bajban segítségül hívjuk, imádjuk, és hálaadással dicsőítsük.” (Eszlényi Ákos)

Ami nehéz, ahhoz kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több.

Nansen

Az egyszerűsítés azt jelenti, hogy kiiktatjuk a szükségtelent, hogy szóhoz jusson a szükséges. (Hans Hofmann)

Az Evangélium békéjének semmi köze az érzéketlenséghez, a szenvedélymentességhez, az önmagába forduló hideg közömbösséghez. Éppen ellenkezőleg: szükséges feltétele a szeretetnek, a másik ember szenvedése iránti igaz érzékenységnek, a hiteles együttérzésnek. Mert csak a szív békéje szabadít meg minket önmagunktól, növeli bennünk a másik ember iránti érzékenységet és készségessé tesz a felebarát szolgálatára.

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát az asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral.
Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jó szerencséjén továbbállt, hiszen tudta, a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. "Gondolkoztam..." - szólalt meg. "Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."

"Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet." Mt 13,44

A "kincs nem boldogít" - mondjuk sokan. Úgy is van, hiszen általában több kellemetlenséget okoz a sok kincs, mint amennyi örömet. Ám a példázatbeli, megtalált kincs más jellegű, mint földi, csillogó kincseink. Isten országának kincsei örökérvényű kincsek és sokkal másabbak, mint az arany, az ezüst, vagy bármilyen értékes, ragyogó drágakő.

Adja a jó Isten, hogy minden nap keressük és meg is találjuk azt a kincset, amiben saját magát adja nekünk, és amely minden kincsnél értékesebb Kincs.

Ó, a szívem kincset talált,
fénylőbb csillagnál, napnál,
el nem veheti senki már,
mit mélyen a szívem bezár.

Minden, ami volt az enyém,
mindaz most már a Tiéd,
elhagytam minden kincsem én,
hogy menjek Veled s Feléd.

Kincsem, ó, Jézus, Te légy!
Indulok mindig Feléd.
Vágyom odaadni mindent,
s megtalálni Benned, mi a szabadság.

Ó, a szívem rég várt Reád,
Benned életre talált.
Élek, de nem én élek már,
hisz Te vagy, kit a szívem bezár!

Isten csak akkor ábrándít ki, – de akkor mindig kiábrándít – mikor megvan a lehetősége annak -, hogy álmainknál szebb, gazdagabb valóságra ébredjünk. (Ravasz László)

Leginkább azzal dicsőítjük az Urat, ha minden szavának hiszünk. (Trudel D.)

Minden jó megadatott számomra attól kezdve, hogy már nem kerestem azokat.

Keresztes Szent János


Nem az a bűn, ha megbotlottál és a sárba estél, hanem ha meghemperegsz abban, és jól érzed magad.

„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Mert én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,18–19)

Elárvult a világ, s benne az ember soha nem volt még ilyen magányos. Magányos a tömegben, magányos a gép előtt ülve az általa létrehozott szép, mesterséges világban. Magányos, mert nagykorú szeretett volna lenni, ezért elengedte a gondviselő Isten kezét, s széthullni látszik körülötte minden közösség. Isten embert mentő, megtartó és vigasztaló szeretete viszont soha meg nem szűnik. Krisztusban hűséges társat adott nekünk. Olyan társat, aki megszünteti riasztó magányunk, mindent helyreállít. Visszahív az Istennel és egymással való közösségbe. (Szarka István)

SZABADÍTS MEG, Ó, JÉZUS

Szabadíts meg, ó, Jézus,
a vágytól, hogy szeressenek,
a vágytól, hogy magasztaljanak,
a vágytól, hogy tiszteljenek,
a vágytól, hogy dicsőítsenek,
a vágytól, hogy előnyben részesítsenek,
a vágytól, hogy kérjék véleményemet,
a vágytól, hogy helyeslésre leljek,
a vágytól, hogy népszerű legyek;

a félelemtől, hogy megaláznak,
a félelemtől, hogy megvetnek,
a félelemtől, hogy megütnek,
a félelemtől, hogy megrágalmaznak,
a félelemtől, hogy elfelejtenek,
a félelemtől, hogy bántanak,
a félelemtől, hogy kigúnyolnak,
a félelemtől, hogy meggyanusítanak!

Kalkuttai Teréz anya

Szeretni nem azt jelenti, hogy a másikat szófogadóvá, hozzánk hasonlóvá, számunkra kényelmessé tesszük, szeretni azt jelenti, hogy a másikat szabadnak hagyjuk, ha kell elengedjük, és hagyjuk önmagává válni.