A magunknak élt egy óra több keserűséggel van
tele, mint a másokért élt egész élet. És a másokért élő egyetlen
órájában sokkal több öröm van, mint a magának élő egész életében.
A virág nem gondol azzal, ki fogja szívni az illatát.
Áldott legyen a buzgalom, mely Isten karjába vezet! Áldott legyen a lemondás erről az egynéhány nyomorult dologról, amely ily magas méltósághoz juttat! Gondoljátok csak meg, hogy ha egyszer az Úr karjain hordoz benneteket, mit törődtök ti majd akkor azzal, ha az egész világ kígyót-békát kiált reátok! Elég hatalmas Ő arra, hogy bárkivel szemben is megvédelmezzen benneteket.
Nagy Szent Teréz
„Az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket.” (Zsolt 146,8)
Görnyedezőként
eltűnik a horizont, csak lefelé lehet nézni, nincs perspektíva – út,
por, szürkeség. Nehéz súly a háton, a felfelé tekintés lehetetlensége.
Ha Isten felegyenesít, egyszerre már látszik a távlat, nem vagyunk többé
a lefelé húzó erők foglyai – ezt kaptuk Jézusban. Levette a súlyos
terheket, és megmutatta azt, amire emberségünkben hivatottak vagyunk.
Csak vele élhetjük át, mit jelent igazán embernek lenni. (Túri Krisztina)
„Eljön
majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak,
olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az
országban.” (Jer 23,5)
Eljött
már ez az idő. Hisszük, hogy Jézust Isten küldte, hogy világossá tegye a
jogot és az igazságot. Ez a jog, amelyet Isten minden ember számára
teremtett, és mindenkire egyformán érvényes, melynek nincsen kiskapuja.
Egyenlőkké tesz Isten előtt. És ez az igazság, mely világosan megmutatja
bűneinket, kárhozatra méltó voltunkat, de ez áradt ki ránk, amikor
Jézus a keresztfán feláldozta magát értünk. Istennek ezt a megkegyelmező
igazságát hozta el számunkra. (Tóth-Szöllős Mihály)
„Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám, mert megváltottalak!” (Ézs 44,22)
Olykor
azt érzem, hogy mi, emberek rettenetesen megalázó helyzetbe hozzuk az
Istent. „Lerázzuk” őt. Ő pedig, mint egy kinevetett és üldözött kufár,
jön utánunk, s nem holmi vacak árut akar ránk tukmálni, hanem életünk
egyetlen igazi ajándékát: az ő megbocsátó kegyelmét és irgalmát, amely
eltöröl minden hűtlenséget. Jön utánunk, sőt ahogy Füle Lajos írta
versében: „Fut az ISTEN az ember után, / mert mindent lát és szánja
nagyon, / guruló szívét csakhogy elérje, / hogy fut utána, hull bele
vére! / Ott fut az utcán, ott fut a téren, / egész világon, / sok ezer
éven, / sok mérhetetlen, megérthetetlen, / keresztre írott szenvedésen
át, / hulló Igével, / kiontott vérrel, viszonozatlan, / mély szerelmével
/ fut az ISTEN az ember után.” Nézz hátra! Látod őt életed országútján,
ahogy fut utánad, mert nem akarja, hogy elvesszél?! Állj meg, és várd
meg őt! (Deák László)
Ha Életed rögös útján megbotolsz, ott vannak a jóbarátok, hogy támaszkodhass beléjük, s ha elesel, ők akkor is ott vannak, hogy karjukat nyújtsák neked, felsegítsenek. Ne feledd, te is ilyen támasz, s segítő kéz vagy nekik! (Victoria F. O.)
Ha szeretünk, megkockáztatjuk, hogy nem fognak viszontszeretni. Ha remélünk meg kockáztatjuk a csalódást. Mégis vállalnunk kell a kockázatot, mert az életben az a legnagyobb kockázat, ha nem kockáztatunk. Aki nem kockáztat, az nem tesz semmit, és nem lát semmit, annak nincs semmije és ő maga is semmi, mert nem tanul, nem érez, nem változik, nem fejlődik, nem szeret és nem él.
Istenem, szükségem van rád, hogy taníts napról napra, minden napnak a követelménye és szükséglete szerint. Add meg nekem, Uram, a lelkiismeretemnek azt a tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi és fogja fel. Fülem süket, nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem látom jeleidet. Csak te tudod élessé tenni szememet, megtisztítani és megújítani szívemet. Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál, és hallgassam a szavadat.
John Henry Newman
Jézus Krisztus Simon Péternek először az otthonába lépett, aztán az imaházába, végül a csónakba is. Úr lett a családi, vallási és üzleti élete felett. (Stewart)
Minden imádságnak, minden áhítatnak, minden örömnek jó szóvá, jó tetté kell változnia. Lehet az egy tekintet, egy kézszorítás, egy elhallgatott vagy kimondott gondolat, egy parányi győzelem vagy egy égbe sugárzó hőstett, egy futó bocsánatkérés, egy meleg megbocsátás, egy apró szívesség, új áldozat: de az mind az Isten szüretjét gazdagítja s az örökkévalóság szőlőhegyeit tetézi áldással. Csak az a fő, hogy áhítatod tetté, hited szeretetté váljék, teljesen, maradék nélkül… (Ravasz László)
Ne gondolja senki, hogy amit másokért tehet, vagy amit másoknak adhat, az jelentéktelen semmi csupán, s a fáradságot sem éri meg. Sok apró patak is hatalmas folyammá egyesül.
Nem az a fontos, hogy valaki mit, hanem az, hogy miként szenved. Ugyanabban a tűzben az arany ragyog, a polyva pedig füstölög. Ugyanaz a cséplő a szalmát összetöri, a gabonaszemet megtisztítja.
Augustinus
„Ő
megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az
angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon,
felvitetett dicsőségben.” (1Tim 3,16)
Pár
napja, október 31-én a Reformációi emlékparkban álltam, és néztem a
hitünk pilléreit jelképező négy fehér oszlopot. Olyan magasak, erősek,
tiszta hófehérek, égbe mutatóak voltak. Jó volt tudni és érezni, hogy
ezek a lutheránus hitem pillérei: csak Krisztus, csak a hit, csak a
kegyelem, csak az Írás. Ennyi, és ennél több nem kell. Ebben minden
benne van. Vagyis Jézus Krisztusban minden megadatott nekünk. Őt kell
keresnünk, és nem mindenfelé keresgélnünk, ahol az élet és az örök élet
válaszait ígérik. A választ Isten Jézusban adta meg. (Kőháti Dóra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése