Szent II. János Pál gondolatai

„A bűn visszaélés azzal a szabadsággal, amelyet Isten a teremtett személyeknek ajándékoz azért, hogy szeretni tudják Őt és egymást” (KEK 387); a keresztségben kapott isteni élet visszautasítása, az igaz szeretet elutasítása. Az embernek ugyanis megvan az a félelmetes hatalma, hogy akadályozhatja a jót ajándékozó Isten akaratának érvényesülését.


A keresztény erkölcs sokat követel. Néha olyan igényeket is támaszt, amelyeket – őszintén megvallva – magasnak találhatunk.


A régi elv: contemplata aliis tradere (továbbadni az elmélkedés gyümölcseit) napjainkban is időszerű és éltető. Elsősorban azt érinti, aki átad: az Ige hirdetőjét és szolgáját. Ugyanis egyedül és kizárólag csak a „contemplata”-t áll jogában átadni; azt, amit átelmélkedett: az átimádkozott gondolatait.


A rossz félelmetes erővel vonzza az embereket, olyannyira, hogy számos bűnös magatartásformát sikerült „normálisnak” vagy „elkerülhetetlennek” bélyegeztetnie. A rossz állandóan növekszik és pusztítja a lelkiismereteket. Az ember lelkiismerete így fokozatosan elveszíti tájékozódó és felismerő képességét.


Adni kell abból, ami „fölösleges”, és olykor még abból is, ami „szükséges”, hogy biztosítani lehessen azt, ami a szegények megélhetéséhez nélkülözhetetlen.


Aki hitoktatást végez, akármilyen beosztása legyen is az Egyházban, gondosan törekedjék arra, hogy tanításával és magatartásával Krisztus életét és tanítását adja tovább. Nehogy azok szívét és lelkét, akiket tanít, magához láncolja, vagy saját véleménye és lelki adottságai szerint alakítsa őket. Főleg pedig attól óvakodjék, hogy saját véleményét és gondolatait úgy adja másoknak, mintha ezzel Krisztus tanítását és életét közölné. Aki joggal nevezi magát hitoktatónak, soha nem teheti meg, hogy saját ízlése szerint válogasson a hitletétemény anyagában, maga ítéljen fontosnak és tanítson bizonyos dolgokat, másokat pedig, mint jelentékteleneket kihagyjon a tanításból.


E mulandóságnak értelme van…


Krisztus a Testévé és Vérévé változtatott kenyér és bor egyszerű színei alatt velünk járja az élet útjait, mint erősségünk, útravalónk, és mindenki számára a remény tanúivá tesz bennünket. S ha e misztérium színe előtt az értelem megtapasztalja is a maga korlátjait, a Szentlélek kegyelmével megvilágított szív meglátja, hogyan kell viselkednie, s hogyan kell elmerülnie az imádásban és a határtalan szeretetben.


Krisztus úgy küld benneteket, mint bárányokat a farkasok közé, hogy a kereszt titkát jelenvalóvá tegyétek abban a környezetben, amelyben éltek. Kit ne rendítene meg egy ilyen feladat, sőt ki ne rettenne vissza tőle? Kit ne bátortalanítanának el a tényleges nehézségek? Ki ne venné észre, mennyi kárt okoz a bizonytalanság és a tétovázás… Ennek ellenére azt mondom nektek: Ne csüggedjetek el!


Legyünk egyek abban, hogy magunkban és környezetünkben őszintén keressük a jóságot és a békét!


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

A kísértés ellen három dolog föltétlenül szükséges: ima, hogy világosságot nyerjünk; szentségek, hogy megerősítsenek; és éberség, hogy elővigyázatosak legyünk.


Amikor egy fiatal anyának a jó Isten sok gyermeket ad, ez azt jelenti, hogy méltónak ítéli azok nevelésre. Ez Isten részéről a bizalom jele.


Ha megértenénk, hogy mit tesz Isten gyermekének lenni, képtelenek volnánk rosszat elkövetni, olyanok volnánk, mint angyalok a földön. Isten gyermekei lehetünk!... Ó, gyönyörű méltóság!...


Isten kegyelme segít és támogat minket a járásban. Szükségünk van rá, mint rosszlábúaknak a mankóra.


Krisztus Urunk halála nélkül az össze ember együttvéve sem tudott volna eleget tenni egyetlen kis bűnért sem.


Legyen bennünk Szent Ágoston szeretete, aki ujjongott magában, amikor erényes embert látott: „Legalább ő kárpótolja Istent, az én kevés szeretetemért.”


Ne akarjatok mindenkinek tetszeni! Ne keressétek senki tetszését. Istennek akarjatok tetszeni!


Ne mondjátok, hogy bűnösök vagytok, hogy sok a nyomorúságtok és ezért nem mertek Hozzá közeledni! Szeretném hallani, hogy, mondjátok-e, hogy azért nem akartok orvosságot szedni, mert nagyon betegek vagytok…


Tegyetek sajtolóba egy szép szőlőfürtöt, édes nedv jön ki belőle. Lelkünk a kereszt sajtolójában olyan nedvet bocsát ki, amely táplálja és erősíti őt. Amikor nincs keresztünk, kiszáradunk; amikor szívesen viseljük a keresztet, vigasztalást, örömet, boldogságot érzünk.


Valahányszor aggodalmaskodom a Gondviselés miatt, a jó Isten megbüntet nyugtalanságomért: váratlan segítséget küld.


Vannak hitetlenek, akik csak akkor veszik észre a poklot, amikor benne találják magukat. Valóban, ha a bűnösök gondolnának az örökkévalóságra, erre a rettenetes mindörökké-re – ott helyben megtérnének.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Szent II. János Pál gondolatai

A bajok forrása gyakran a szabadság rosszul értelmezett fogalma, amely szerint a szabadság nem azt a képességet jelenti, amelynek birtokában az ember képes megvalósítani Isten tervét a házasságra és a családra vonatkozóan, hanem oly erőnek tekintik, amely nincs alávetve semminek, és önszeretetből nemegyszer mindenkivel szemben a maga kényelmét keresi.


A különféle egyházi szervezetek növekvő együttműködésének köszönhetően, a pásztorok szeretetteljes irányítása mellett az egész Egyház szebb és hitelesebb arcot tud mutatni mindenki felé, áttetszőbben tudja megmutatni az Urat, s így hozzájárul ahhoz, hogy visszanyerjék a reményt és vigasztalást mindazok, akik keresik, s azok is, akik nem keresik ugyan, de szükségük van rá.


A modern törekvésekre figyelni kell, és ezekbe be kell kapcsolódni. Az emberek tengerészeknek érzik magukat, akik az élet viharos tengerén rákényszerülnek az egyre nagyobb egységre és szolidaritásra. A létkérdések csak valamennyiünk együttműködésével, átgondolva, megvitatva és a közös tapasztalatok alapján oldhatók meg.


Az a hitoktatói tevékenység, amely a családon belül folyik, egészen kivételes lehetőségekkel rendelkezik, és semmi egyéb nem helyettesítheti.


Az evangélium mindig és mindenütt kihívást jelent az emberi gyengeséggel szemben. Viszont pontosan ebben a kihívásban rejtőzik az ereje. Az ember tudat alatt vágyik is az ilyen kihívásra, hiszen szükségét érzi, hogy felülmúlja önmagát. Az ember csak akkor lehet igazán ember, ha képes önmagát felülmúlni.



Krisztus szemlélése azt is jelenti, hogy föl tudjuk ismerni mindenütt, ahol megmutatkozik sokféle jelenlétében, de mindenekelőtt testének és vérének eleven Szentségében.


Ma, amikor visszagondolok az elmúlt évekre, látom, hogy ezek nemcsak az elmúlás évei voltak, de az alkotás évei is.


Miként a megváltás egyetlen embernek műve volt, akit Krisztusnak neveztek, ugyanúgy – az anyagi alapokra és a tömeghatásra épülő rendszerekkel ellentétben – a kereszténység vallja, hogy egyetlen ember, aki megváltozik, megváltoztathatja a világot.


Minden tevékenységnek az imádságban kell gyökereznie.


Nem szabad félni attól, hogy nevén nevezzük minden rossz elsődleges szerzőjét: a Gonoszt. Az általa alkalmazott taktika célja, hogy ne fedje fel önmagát – hogy a rossz, amit kezdettől fogva ő olt az emberbe, magából az emberből, az emberek, osztályok, nemzetek közötti rendszerekből táplálkozzék, hogy egyre inkább strukturális bűnné váljon, és ezáltal egyre nehezebbé váljon személyes bűnként való megragadása. Ezáltal az ember mintegy „felszabadítva” érezheti magát a bűn alól, miközben egyre inkább elmerül abban.


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

Boldogok, akik kísértést szenvednek! A sátán akkor kétszerezi támadásait, amikor látja, hogy a lélek egyesülni törekszik Istennel. Ó, boldog egyesülés!...


Fenntartásaink kiszárítják Isten irgalmának folyamát, bizalmatlanságunk gátat vet kegyelmeinek.


Isten olyan jó, hogy az ellene elkövetett sértésekre mit sem adva, szinte akaratunk ellenére bevisz minket a Paradicsomba. Olyan, mint az anya, aki a szakadék fölött karjában viszi át gyermekét. Teljesen azzal van elfoglalva, hogy elkerülje a veszélyt, miközben gyermeke szüntelenül karmolja és bántalmazza.


Megismerhetjük lelkünk értékét a sátán erőlködéséből is, amellyel el akarja veszejteni. A pokol összefog ellene, a mennyország mellette…


Mi Isten műve vagyunk, és mindig az övé. Könnyű ezt megérteni, de érthetetlen, hogy Isten keresztre feszítése mégis a mi művünk.


Milyen vigasztalást tapasztalnak a szenvedésben, akik egészen Istenhez tartoznak! Olyan ez, mint amikor az ecetbe sok olajat öntünk: az ecet ecet marad, de az olaj elveszi maró savanyúságát, s nem érezzük azt többé.


Nem igazi esztelenség-e, ha valaki mindenáron a poklot akarja kiérdemelni és a sátánhoz köti magát, pedig ez élet után megízlelhetné a mennyország örömeit is, szeretetben egyesülhetne Istennel? Az ember meg sem értheti ezt az őrültséget, és nem tudja eléggé megsiratni…


Ne mondjátok, hogy nem vagytok méltók magatokhoz venni Urunk szent testét! Az igaz, hogy nem vagytok méltók, de szükségetek van rá. Ha Krisztus Urunk méltó voltunkat tekintené, sosem alapítja meg a szeretet nagy szentségét, mert senki a világon nem méltó rá, még a szentek sem, az angyalok sem, az arkangyalok sem ,de még a Szent Szűz sem, Ám Ő azt tartotta szem előtt, hogy rászorulunk, és valóban mindnyájan rászorulunk.


Ó, ha jól megértenék felelősségüket, akik a rossz iratokat, rossz képeket, rossz szobrokat készítik! Ők felelősek mindazért a rosszért, amit ezek a dolgok idéznek elő azon idő alatt, míg fönnmaradnak.


Ó, mily nagy is vagy te, ember! Isten teste s vére táplál és oltja a szomjadat! Milyen boldogság a jó Istennel egyesülve élni! Ez földi mennyország: nincs több kín, nincs több kereszt!


Sokan szomorkodnak és kérdezik: mit kell tennünk, hogy embertársainkat megjavítsuk? A feleletet megtalálhatjuk az evangéliumban: szeretni kell őket akkor is, ha nem méltók rá.


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Szent II. János Pál gondolatai

A legnagyobb illúzió, amely a legsúlyosabb szerencsétlenséghez vezet, az az ámítás, amely szerint az élet Isten nélkül is élhető, a szabadság pedig elérhető az erkölcsi igazságok figyelembe vétele és személyes felelősségvállalás nélkül.


A Szentlélek mindig új utakat mutat, és ezt azokon az embereken keresztül teszi, akik mélyen megélik hitüket.


Ám ahogy az őszre nemcsak a termés begyűjtése és a ragyogó színpompa jellemző, de a fák koronáinak csupasszá válása, a levelek lehullása és összetaposása is, úgy az időskor sem csak egy erőteljes záróakkordja, összegzése egész életünknek, de az elmúlás ideje is. Olyan időszak, amelyben az is előfordul, hogy a világot idegennek érezzük; az életet teherként, testünket pedig nyűgként hordozzuk. Szent Pál szavai szerint: „bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul” (2Kor 4,16)


Az Egyház egységét nemcsak azok a keresztények sebzik meg, akik megcsonkítják vagy elutasítják a hit igazságait, hanem azok is, akik megtagadják az erkölcsi kötelességek teljesítését, amelyekre az evangélium hívja őket.


Az Egyháznak minden korban, de különösen ma, elsődleges feladata, hogy az emberek értelmét, lelkiismeretét és tapasztalatait Krisztus misztériumára irányítsa, hogy minden ember segítsen abban, hogy a mindennapi életben észrevegye a Jézus Krisztusban történt megváltás nagyságát.


Az Isten felé nyitott szívek nyitottak a testvérei számára is; készek mindent megosztani, készek az özvegyet és árvát befogadni. Mindig akad a nélkülözők számára egy zug parányi lakásukban, egy darab kenyér, egy hellyel több szerény asztaluknál. Szegények, de bőkezűek; szegények, de nagylelkűek. Az Egyház a szegények oldalán áll, és ott is kell maradnia.


Ma – a házastársi- és családi élet súlyos kérdéseinek megoldását őszinte szívvel kereső férfiaknak és nőknek – gyakran kínálnak föl olyan csábító képeket és megoldásokat, amelyek az igazságot, és az emberi személy méltóságát is különféle módokon sértik. Ezeket igen sokszor a hatásos, széles körben elterjedt tömegkommunikációs eszközök segítségével terjesztik, s így az ember szabadságát és tárgyilagos ítéletalkotását komoly veszélybe sodorják.


Minden új nemzedéknek új apostolokra van szüksége.


Mindannyiunknak, hívőknek és nem hívőknek egyaránt meg kell tanulnunk a hallgatást, amely lehetővé teszi, hogy a másik megszólaljon, amikor és ahol akar, és azt is, hogy a kimondott szót megértsük.


Senki sem hasonlítható Máriához abban, ahogy állandóan szemlélte Krisztus arcát. Lelki szemei már az angyali üdvözletkor rászegeződtek, amikor a Szentlélektől foganta Őt; s a következő hónapokban kezdte érezni jelenlétét és elképzelni arcvonásait.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

A lopott jószág sosem jó. Az a nap, amelyet az Úrtól loptok, semmi hasznot sem hajt. Két eszközt ismerek arra, hogy valaki egészen biztosan elszegényedjék: vasárnap dolgozni és másét elvenni.


A tisztaság az égből való. Istentől kell kérni. Ha kérjük, megkapjuk. Vigyázni kell, nehogy elveszítsük. A kevélység, érzékiség és minden más szenvedély ellen be kell zárni a szívünket, mint ahogy bezárjuk a kapukat, hogy senki be ne jöhessen.


Akadnak, akik ezt mondják a koldusra: „Rosszra fogja használni!” – Használja, amire akarja. A szegény majd felel arról az ítéleten, hogy mit tett az alamizsnával; ti pedig arról feleltek, hogy adtatok-e alamizsnát, vagy nem.


Az Atya mindent megad, amit a Fiú kér tőle. Éppen így megad a Fiú is mindent, amit Édesanyja kér.


Azt mondja a világ, hogy nagyon nehéz üdvözülni, pedig valójában nincs ennél könnyebb: megtartani Isten és az Egyház parancsait, kerülni a hét főbűnt, vagy ha úgy tetszik, megtenni a jót és kerülni a rosszat: ennyi az egész.


Isten irgalma olyan, mint egy áradó patak: magához sodorja a szíveket.


Isten szeretettel nézi a tiszta lelket, megad neki mindent, amit kér. Hogyan is állna ellen annak, aki mindent érte, vele s benne akar? Ezért megmutatkozik neki, ha keresi őt; eljön hozzá, ha hívja, és egyesül vele. A tiszta lélek szinte fogva tartja Isten akaratát, mindenható az Úr Jézus jóságos Szíve által.


Jézusom, fájdalmaimat és szenvedésemet egyesítem a tieddel. Add meg nekem azt a kegyelmet, hogy mindig boldog legyek abban a helyzetben, ahová helyeztél. Áldom szent nevedet és mindazt, ami velem történni fog!

Kétféle módon lehet szenvedni: szeretettel és szeretet nélkül. A szentek mindent örömmel, türelemmel, állhatatosan szenvedtek el, mert szerettek. Mi haraggal, bosszúsan, nehezen szenvedünk, mert nem szeretünk. Ha szeretnénk Istent, szeretnénk a kereszteket is; vágynánk utánuk és kedvünket lelnénk bennük.


Mily roppant jelentőségű akárcsak egy pillanatnyi szenvedés is! Akkor értenénk meg e pillanat értékét, ha hét nap alatt lehetne a mennyországba jutni. Nincs az a kereszt, amelyet elég súlyosnak, nincs az a megpróbáltatás, amelyet elég keserűnek tartanánk… A kereszt ajándék, amelyet Isten barátainak készít.


Nem szükséges bizonyítani a pokol létezését. Krisztus Urunk maga beszél róla, amikor elmondja a gonosz dúsgazdag történetét, aki Lázárhoz kiáltozott egyetlen csöpp vízért. Nagyon jól tudják az emberek, hogy van pokol, de úgy élnek, mintha nem volna. Néhány pénzdarabért eladják lelküket.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Vianney Szent János gondolatai

A halál nem változtat azon, amit a földön elkezdtünk. Ahová a fa dől, ott marad.


A vasárnap Isten vagyona; ez az ő saját külön napja, az Úr napja. Ő hozta létre a hét minden napját, valamennyit fönntarthatta volna magának, de hatot nektek adott, egyedül a hetediket tartotta meg. Mi jogon nyúltok ahhoz, ami nem a tiétek?


A világ szeme nem lát messzebb, mint a földi élet, ahogy az én szemem sem lát messzebb a falnál, amikor be van zárva a templomajtó. A keresztény szeme azonban ellát egész az örökkévalóság mélyéig.


Amikor az erő és a világosság Istene vezeti az embert, nem tévedhet el!


Amikor magas személynek akarunk valamit adni, olyan által küldjük, akit szeret, hogy így kedvesebb legyen az ajándék. Imádságunknak is egészen különös érdeme van, ha a Szent Szűz mutatja be, mert ő az egyetlen teremtmény, aki sosem bántotta meg Istent.


Három eszköz létezik a tisztaság megőrzésére: Isten jelenlétének gyakorlata, az ima és a szentségek. Segít még a jó könyv olvasása is, mert ez táplálja a lelket.


Hogy Isten szeretete valódi-e bennünk, azt az Ő kedvéért végrehajtott tettekből lehet megismerni.


Isten Teste és Vére a lélek tápláléka. Ó, szépséges táplálék! A lélek csak Istennel tud táplálkozni! Neki semmi sem elég, csak az Isten! Csak Isten tudja betölteni! Csak Isten képes csillapítani az éhségét. Neki föltétlenül Isten kell!


Mi panaszolni valónk van? A szegény hitetlenek, akiknek nincs meg az a boldogságuk, hogy ismernék a jó Istent és az ő végtelen kedvességét, ugyanazt szenvedik, amit mi, de nincs meg ugyanaz a vigasztalásuk.


Mily szép a halál annak, aki a kereszten élt!
Mit tesz Krisztus Urunk szeretetének szentségében, az Eucharisztiában? Fogságba juttatta Szívét, hogy bennünket szeressen; gyöngédség és irgalom árad belőle, hogy lemossa a világ bűneit.


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6