A jó és alázatos szívűek, akik örömmel
vagy békén fogadják a megpróbáltatást és bántalmakat, megkezdik a
mennyországot már itt a földön; a haragtartók viszont boldogtalanok,
gondterhes a homlokuk, a szemük mindenkit elnyeléssel fenyeget.
A Szent Szűz kétszer szült minket: a megtestesülésben és a kereszt alatt, tehát kétszeresen is anyánk.
A Szentlélek megtelepszik az igazak lelkében, mint galamb a fészkében. A tiszta lélekben költi a jó vágyakat, ahogy a madár költi fiókáit.
Amikor összes cselekedeteinket bemutatjuk Istennek, még a jobbak közt is kevés lesz igazán kedves előtte; hiszen annyi tökéletlenség, annyi önszeretet, emberi tekintet, érzéki öröm, viszontszolgálatra váró titkos igény keveredik bele! Látszatra jók, de csak látszatra, mint a gyümölcs, amely sárgább és érettebb a többinél, de csak azért, mert férges.
Azt gondolom, hogy a Szent Szűznek csak a világ végén lesz nyugta, mert amíg a világ tart, mindenfelé hívják őt… A Szent Szűz olyan, mint egy sokgyermekes édesanya. Folyton azzal van elfoglalva, hogy egyiktől a másikhoz menjen.
Egész nap dolgoznunk kell rajta, hogy Krisztus Urunk látogatását kiérdemeljük. Hányszor kellene megalázkodnunk, amikor látjuk, hogy mások a szent asztalhoz mennek, mi pedig ki sem mozdulunk a helyünkről!
Egész vallásosságunk csalás, erényeink álomképek, és csupán képmutatók vagyunk Isten szemében, ha nincs meg bennünk mindenki iránt az egyetemes szeretet, legyenek testvéreink jók vagy rosszak, szegények vagy gazdagok, ártsanak nekünk vagy tegyenek jót velünk.
Két hang van az emberben: az angyal hangja és az állat hangja. Az angyal hangja az ima, az állaté a bűn…
Minden jócselekedet együttvéve sem ér föl a szentmiseáldozattal; mert a jócselekedet az ember műve, a mise pedig Isten műve.
Nem Isten kárhoztat el bennünket, hanem önmagunkat kárhoztatjuk el bűneink által. A kárhozottak nem vádolják Istent; saját magukat vádolják. Azt mondják: „Saját hibámból veszítettem el Istent, lelkemet és a mennyországot.”
Semmi sem olyan megszokott a keresztények körében, minthogy ezt mondják: „Istenem, szeretlek” – és talán semmi sem ritkább, mint Isten igazi szeretete.
Tudjátok, hogyan ismerhetitek fel lelketek igazi állapotát, s hogyan leplezhetitek le szívetekben az irigység rejtett, átkozott bűnét? Legyetek alázatosak! A gőg elrejti, az alázat viszont felfedi a hibát.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6
A Szent Szűz kétszer szült minket: a megtestesülésben és a kereszt alatt, tehát kétszeresen is anyánk.
A Szentlélek megtelepszik az igazak lelkében, mint galamb a fészkében. A tiszta lélekben költi a jó vágyakat, ahogy a madár költi fiókáit.
Amikor összes cselekedeteinket bemutatjuk Istennek, még a jobbak közt is kevés lesz igazán kedves előtte; hiszen annyi tökéletlenség, annyi önszeretet, emberi tekintet, érzéki öröm, viszontszolgálatra váró titkos igény keveredik bele! Látszatra jók, de csak látszatra, mint a gyümölcs, amely sárgább és érettebb a többinél, de csak azért, mert férges.
Azt gondolom, hogy a Szent Szűznek csak a világ végén lesz nyugta, mert amíg a világ tart, mindenfelé hívják őt… A Szent Szűz olyan, mint egy sokgyermekes édesanya. Folyton azzal van elfoglalva, hogy egyiktől a másikhoz menjen.
Egész nap dolgoznunk kell rajta, hogy Krisztus Urunk látogatását kiérdemeljük. Hányszor kellene megalázkodnunk, amikor látjuk, hogy mások a szent asztalhoz mennek, mi pedig ki sem mozdulunk a helyünkről!
Egész vallásosságunk csalás, erényeink álomképek, és csupán képmutatók vagyunk Isten szemében, ha nincs meg bennünk mindenki iránt az egyetemes szeretet, legyenek testvéreink jók vagy rosszak, szegények vagy gazdagok, ártsanak nekünk vagy tegyenek jót velünk.
Két hang van az emberben: az angyal hangja és az állat hangja. Az angyal hangja az ima, az állaté a bűn…
Minden jócselekedet együttvéve sem ér föl a szentmiseáldozattal; mert a jócselekedet az ember műve, a mise pedig Isten műve.
Nem Isten kárhoztat el bennünket, hanem önmagunkat kárhoztatjuk el bűneink által. A kárhozottak nem vádolják Istent; saját magukat vádolják. Azt mondják: „Saját hibámból veszítettem el Istent, lelkemet és a mennyországot.”
Semmi sem olyan megszokott a keresztények körében, minthogy ezt mondják: „Istenem, szeretlek” – és talán semmi sem ritkább, mint Isten igazi szeretete.
Tudjátok, hogyan ismerhetitek fel lelketek igazi állapotát, s hogyan leplezhetitek le szívetekben az irigység rejtett, átkozott bűnét? Legyetek alázatosak! A gőg elrejti, az alázat viszont felfedi a hibát.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése