A mennyországnak, pokolnak,
tisztítóhelynek már ebben az életben érezhető az előíze. A tisztítótűz
azoknak a lelkében ég, akik még nem haltak meg önmaguknak; a pokol az
istentelenek szívében van, a mennyország meg a tökéletesekében, akik már
komolyan egyesültek Krisztus Urunkkal.
A Szentlélek úgy pihen a tiszta lélekben, mint valami rózsaágyon. Távozóban olyan jó illatot hagy hátra a lélekben, mint a virágpompában álló szőlő.
Aki súlyos bűn állapotában van, az mindig szomorú. Hiába csinosítja magát, mégis unatkozik, semmi sem tetszik neki… Viszont, aki békében él a jó Istennel, az mindig megelégedett, mindig vidám. Szép élet, és szép halál!...
Az isteni Eucharisztia nélkül nem volna vigasztalás a földön, az élet nem volna többé elviselhető. Amikor a szentáldozáshoz járulunk, örömünket és boldogságunkat fogadjuk magunkba.
Gyermekeim, kicsiny a szívetek, de az ima kitágítja, és képessé teszi Isten szeretetére.
Ha csak azokat akarjátok szeretni, akik hiba nélkül vannak, senkit sem fogtok szeretni, mert mindenkinek van hibája.
Ha olyan szerencsétlenek vagyunk, hogy gyakran fennakadunk az ördög hálójában, annak az az oka, hogy túlságosan elhatározásainkra és ígéreteinkre számítunk, és csak kevéssé a jó Istenre.
Igen, szentek lehetünk, s mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy azok legyünk. A szentek is halandók voltak, mint mi; gyöngék és szenvedélyekkel küszködők, mint mi; és mi is ugyanazt a segítséget élvezzük, ugyanazokat a kegyelmeket kapjuk, ugyanazokhoz a szentségekhez járulhatunk!...
Látjátok gyermekeim, gondolni kell rá, hogy van lelkünk, amelyet üdvözítenünk kell, és van örökkévalóság, amely vár ránk. A világ, a gazdagság, a gyönyörök, tisztelet elmúlnak; a mennyország és a pokol nem múlik el soha.
Nagy tisztelettel vessünk keresztet! A fejnél kezdjük, ez jelenti a teremtést, az Atyát; aztán jön a szív; a megváltás, a Fiú, végül a két váll, az erő, a Szentlélek. Mindezt emlékezetünkbe idézi a kereszt. Mi magunk is kereszt alakúak vagyunk.
Nem szentek ugyan, akik szentségekhez járulnak; viszont azok lettek szentek, akik gyakran járultak szentségekhez.
Próbáljunk meg Jézus követőiként gondolkodni: minél bűnösebb egy keresztény, annál inkább méltó együttérzésünkre, annál inkább helyet kell neki adnunk a szívünkben.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6
A Szentlélek úgy pihen a tiszta lélekben, mint valami rózsaágyon. Távozóban olyan jó illatot hagy hátra a lélekben, mint a virágpompában álló szőlő.
Aki súlyos bűn állapotában van, az mindig szomorú. Hiába csinosítja magát, mégis unatkozik, semmi sem tetszik neki… Viszont, aki békében él a jó Istennel, az mindig megelégedett, mindig vidám. Szép élet, és szép halál!...
Az isteni Eucharisztia nélkül nem volna vigasztalás a földön, az élet nem volna többé elviselhető. Amikor a szentáldozáshoz járulunk, örömünket és boldogságunkat fogadjuk magunkba.
Gyermekeim, kicsiny a szívetek, de az ima kitágítja, és képessé teszi Isten szeretetére.
Ha csak azokat akarjátok szeretni, akik hiba nélkül vannak, senkit sem fogtok szeretni, mert mindenkinek van hibája.
Ha olyan szerencsétlenek vagyunk, hogy gyakran fennakadunk az ördög hálójában, annak az az oka, hogy túlságosan elhatározásainkra és ígéreteinkre számítunk, és csak kevéssé a jó Istenre.
Igen, szentek lehetünk, s mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy azok legyünk. A szentek is halandók voltak, mint mi; gyöngék és szenvedélyekkel küszködők, mint mi; és mi is ugyanazt a segítséget élvezzük, ugyanazokat a kegyelmeket kapjuk, ugyanazokhoz a szentségekhez járulhatunk!...
Látjátok gyermekeim, gondolni kell rá, hogy van lelkünk, amelyet üdvözítenünk kell, és van örökkévalóság, amely vár ránk. A világ, a gazdagság, a gyönyörök, tisztelet elmúlnak; a mennyország és a pokol nem múlik el soha.
Nagy tisztelettel vessünk keresztet! A fejnél kezdjük, ez jelenti a teremtést, az Atyát; aztán jön a szív; a megváltás, a Fiú, végül a két váll, az erő, a Szentlélek. Mindezt emlékezetünkbe idézi a kereszt. Mi magunk is kereszt alakúak vagyunk.
Nem szentek ugyan, akik szentségekhez járulnak; viszont azok lettek szentek, akik gyakran járultak szentségekhez.
Próbáljunk meg Jézus követőiként gondolkodni: minél bűnösebb egy keresztény, annál inkább méltó együttérzésünkre, annál inkább helyet kell neki adnunk a szívünkben.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése