Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A példa ereje

Az Egyháznak részt kell vennie a világ dolgaiban, az emberi közösség életében, de nem uralkodva, hanem úgy, hogy segít és szolgál.

Meg kell mutatnia a legkülönbözőbb területen tevékenykedő embereknek, hogy mit jelent Krisztussal élni, mit jelent „másokért lenni”. Az Egyháznak különösen is szembe kell szállnia a gőg bűnével, az erő imádatával, az irigységgel és az illúziók kergetésével, amelyek mind a „rossz” termőtalajai. Mértékadó módon kell beszélnie a hitelességről, bizalomról, hűségről, kitartásról, türelemről, fegyelemről, alázatról, józanságról és mértékletességről.

Nem szabad lebecsülnie az emberi példamutatást! Az Egyház szavának súlyát és fontosságát nem az elvont fogalmak, hanem a példák adják.

Dietrich Bonhoeffer: Ellenállás és kitartás





Abban látom Szent József nagyságának titkát – amely teljes összhangban van alázatával –, hogy föl tudta áldozni életét a Megtestesülés misztériumáért, és az üdvözítő küldetés szolgálatáért. Úgy használta törvényes tekintélyét – amely a szent családban megillette őt –, hogy teljesen odaajándékozta önmagát, életét, munkáját. Emberségéből fakadó hivatását, a szűkebb család iránti szeretetet úgy tudta átalakítani, hogy önmagát, szívét és minden képességét emberfeletti ajándékká tette. És közben szeretettel szolgálta a házában növekvő Messiást, akit az ő fiának és Dávid fiának neveztek, de aki valójában Mária fia és Isten fia volt.

Ha van valaki, akire ráillik az evangéliumi kifejezés, hogy „szeretetből szolgál”, akkor Szent Józsefre bizonyosan ráillik, aki – nekem úgy tűnik – szeretetbe öltözött. Olyan ez, mint egy jellemvonás, amely meghatározza őt, mint ragyogás, amely megdicsőíti őt. Szolgálni Krisztust – ez volt az ő élete. Szolgálni Őt mély alázatban, a legteljesebb odaadottságban, szolgálni Őt szeretettel és szeretetből.

VI. Pál pápa

Csodálatos csere

A papi hivatás: titok. Egy „csodálatos csere” (admirabile commercium) Isten és ember között. A pap Krisztusnak adja emberségét, hogy Krisztus föl tudja azt használni a saját maga számára, mint az üdvösség eszközét, szinte másik önmagát alkotva belőle.

Ha sikerül megértenünk ennek a „cserének” a titkát, akkor érthetjük meg, mi történik abban a fiatalban, aki meghallja a hívást: „Kövess engem!” – és ezért mindent megtagad Krisztusért. Abban a biztos tudatban, hogy ezen az úton embersége kiteljesedik.

II. János Pál: Ajándék és titok, 1996.

Minden népnek, minden időkben

A lelki adomány, melyet a papok a szentelésben kaptak, nem valamilyen korlátozott és egy helyhez kötött küldetésre készíti fel őket, hanem az üdvösség mindent átfogó egyetemes küldetésére „egészen a föld határáig” (ApCsel 1,8), mert bármely papi szolgálat Krisztustól az apostoloknak adott küldetés egyetemes távlataiban részesedik. Krisztus papsága ugyanis, amelyben a papok részesedtek, természete szerint minden néphez szól, nem köti meg a vér, a nemzet vagy a kor semmiféle határa.

Presbyterorum ordinis 10.

Minden probléma megoldása

Életben kell tartanunk Istent önmagunkban és engednünk, hogy mint az élet, kiáradjon belőlünk másokra, és feltámassza a halottakat.

Azzal tartjuk Őt életben magunk között, ha szeretjük egymást.

Ez mindent forradalmasít körülöttünk: a politikát és a művészetet, az oktatást és a munkát, a magánéletet és a szórakozást. Mindent.

Jézus a tökéletes Ember, aki magában egyesít minden embert és minden igazságot.

És aki megtalálta ezt az Embert, az rátalált minden probléma megoldására.

Chiara Lubich: Róma föltámadása

Papi lét, keresztény lét

A papi lét hieroglifájának olvasása összességében nem mondható lényegileg titokzatosabbnak vagy nehezebbnek, mint általában a keresztény élet. Ez annyit jelent, mint „meghalni és föltámadni Krisztusban”. „Nem én élek már” – olyan lét, amely a hálából származik és egyesül a rábízott feladattal, függetlenül attól, hogy milyen életállapotban él az illető keresztény.

Hans Urs von Balthasar