A következő sem lesz jobb?

Az emberiség számottevő része évről évre babonás várakozással tekint az új számmal kezdődő évre. Úgy gondolja, hogy erős elhatározásokkal, sőt fogadalmakkal is segítheti, hogy új, jobb érkezését jelentse a következő esztendő. Majd eltelik néhány nap, esetleg hét, és kiderül, hogy – a reményteli várakozás, ígéret és komolynak tűnt fogadkozás ellenére is – csupán a régi ismétlődik. Ennek oka az, hogy a körülmények változhatnak ugyan az új esztendőben, de maga az ember ugyanaz maradt, az élet pedig a régi taposómalomban folytatódik. És 2010-ben is beigazolódik majd a közmondás: „Soha nem jön jobb.”

Az újévi hamis és romantikus álmodozás, majd az azt követő pesszimista kijózanodás folyamata alól csak a hívő keresztyén ember lehet szabad. Ő ugyanis felismerte, hogy az ember, mint Isten teremtménye, egyedi darab, akivel teremtője személyesen törődik, foglalkozik. Isten személyes bánásmódja pedig rendkívül változatos, gyengéd, ugyanakkor célratörő. Olyan, mint a szobrászé, aki tudja, mit akar formálni a márvány tömbből. Ez a személyes isteni bánásmód teszi a keresztyén életet igazán izgalmassá, fordulatokban gazdaggá.

A hívő tehát Újévkor ehhez hasonló kérdéseket fogalmaz meg: Vajon, Isten, mit cselekszik majd életemben? Mivel ajándékoz meg az új esztendőben? A pillanatnyilag megoldhatatlannak tűnő gondjaimat miként (talán egyetlen mozdulattal?) fogja megoldani?

Dr. Sípos Ete Álmos / Tápiószele



Pál apostol bizonyosságával kívánnak a honlap szerkesztői áldott új esztendőt!: "Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban." (Fil 4, 19)

"Bizony hamar eljövök. Ámen. Bizony JÖVEL URAM JÉZUS!"

Jel. 22,20

Hányszor másra várunk,
s fáj, hogy nem jön el.
Nőtttön nő hiányunk...
ÚR JÉZUS, jövel!

Hol az élet gondja,
hol felhő föd el,
S lelkünk félve mondja:
ÚR JÉZUS, jövel!

Szánd meg árva néped
távol és közel,
lásson újra Téged,
ÚR JÉZUS, jövel!

Megváltó Urunk!
Bocsásd meg nekünk, hogy visszajöveteled várása, reménysége oly sokszor elhalványul bennünk. Az élet gondjai, a gazdagság csalárdsága gyakran felhőzik el dicső Személyed, noha sejtjük, hogy közel vagy már, az ajtó előtt. Kérve kérünk: szánd meg maga körül forgó népedet! Szabadíts neg bennünket minden hamis várakozástól s ragyogtasd fel újra igéretedet, hogy eljössz hamar. Gazdagítsd meg hitünket és szolgálatunkat ebben a szent várakozásban az ATYA ISTEN dicsőségére.
Ámen.

Boldog feltámadásunk nyitánya

Írta: Dr. Sípos Ete Álmos


Keveset értett meg a karácsony üzenetéből az, aki az eseményekben csupán egy szomorúan romantikus történetet lát, és a betlehemiek által be nem fogadott házaspár történetéből egyedül ezt az – mint elembertelenedett világunknak szóló – üzenetet következteti ki, hogy: Szeressük egymást! A Fiú Isten testet öltését ugyanis nem szabad kizárólag a születés eseményeiből vizsgálni. Mi már tudjuk, hogy az a kisgyermek a dicsőségbe öltözött Király Krisztus, aki nemcsak leszállt értünk a Földre, hanem aki helyettünk elszenvedte a kereszten a bennünket igazságosan sújtó isteni ítéletet, és ő az, aki a harmadik napon feltámadt a sírból, és dicsőséggel ment fel a mennybe.
Ismerjük tehát a titkot, hogy az első karácsonyon megszületett gyermekben maga, a megváltó Isten jelent meg testben, ezért az a nap minden Jézusban hívő ember számára az egyetlen vigasztaló, boldog feltámadásra és örökéletre jogosító eseménnyé lett. 2012-ben is ennek a ténynek örüljünk mindnyájan!
„Mert nyilvánvalóan nagy a kegyesség titka: Aki megjelent testben, megigazult lélekben, látták az angyalok, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben." (1Tim 3,16))

"Én rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon."

(Jn 15,16)

Uram, Jézusom! Te látod, hogy az efféle "utolsó napokon" - szédítő tervek, iskola, szerelem, jó hírnév, cseresznye-virágzás, vagy éppen naptári év végnapjain - mi minden gyűl össze az ember torkában! Kis magyar búbánat mandulaíze, nagy világpolgár nekirugaszkodás frissítő mentája, nem is tudom. Éreztél egykor Te magad is ilyesmit? Tizenévesen, vagy inkább úgy harminc körül? Amikor még egyszer végignéztél Kapernaum mezején, hogy aztán végképp Jeruzsálemnek fordulj? Ilyenkor mindig mérlegkészítést emlegetnek. Számadást.

Bár nem rajongok az efféle műveletekért, belátom, elkerülhetetlen az ilyesmi. Pontosan egy éve a fenti szavakkal bocsátottál útnak. Elküldtél, hogy gyümölcsöt teremjek, és azt ígérted, megmarad a termés. Hányszor megtörtént: boldog voltam, igazán telve mindenféle lelki jóval, roskadozott a fa - csak éppen nem mentem sehová. Nem vittem belőle senkinek. Lusta voltam. És kicsinyhitű. Ugyan, éppen az én vigasztalásom, levelem, örömöm, kompótom, ige-versem, virágszálam, társaságom kell majd valakinek! És önző is. Magam majszoltam a drágalátos gyümölcsöket, míg képemre nem száradt ragacsos levük, mint augusztusban a görögdinnyéé szokott, a fülünk tövéig. Máskor meg küldés nélkül is elmentem, tépve téptem lelkem zöldellő fügefa-lombjait: semmi. És azt adtam, díszes kis zacskókba csomagolva. De Te megígérted: lesz valami, mégis lesz valami, ami visszamarad az idő vesszőkosarában. Egyszerűen nem igaz, hogy minden kihull belőle. Épp ellenkezőleg, minden, de minden olyan szó-, érzés-, gondolat-, kívánság- vagy cselekedet-gyümölcs benne marad, ami Tebenned fogant, mint igazi tőben. Minden, amit az elmúlt évben is önzetlen, tiszta szeretetből tehettem. Kevés ez, sok ez? Te vagy Bírám, Uram. Bírám és Barátom. Aki elküldesz, és aki a megérkező-nek kitárod az ajtót. Ezt köszönöm meg a mai estén - mandulaízű, mentás szavaimmal.
(Visky S. Béla)

Kismadár

Írta: Dr. Erdélyi Judit

Gábor hazafelé hajtott a kocsival a csendes, puha hóesésben; már sötétedett. Kicsit szomorú és magányos volt, hiszen neki is fájt, hogy nem maradhatott ott a karácsonyi alkalmon a családjával, csak levitte őket. Felesége és a két gyermek a gyülekezeti ünnepre készültek már hetek óta, Gáborka verset mondott, Anikó pedig a kórusban énekelt. Tele voltak izgalommal és várakozással, és nagyon remélték, ez egyszer apu is ott marad, ha másért nem, hát azért, hogy őket meghallgassa, gyermekeire büszkélkedhessen.
Gábor mégsem maradhatott, pedig szomorú volt, hogy csalódást okoz, de úgy érezte, nem volna becsületes, ha maradna, hiszen olyan meggyőződéssel, harcosan hitetlen volt! Karácsony legendája pedig különösen is bosszantotta: Mi az, hogy az Isten emberré lett? Miért? Minek? Szerinte, ha Isten létezne, akkor sem tenne ilyen badarságot...
Bekanyarodott a havas úton a hegyoldalban megbújó házuk elé, kinyitotta a kaput, bevitte a kocsit a garázsba, majd felment a szép tágas, nagyablakos nappaliba. Felkapcsolta a lámpát, tüzet rakott a kandallóba, és gondolataiba mélyedve letelepedett...
Igen, minden akkor változott meg, amikor Évát megoperálták. Egy pillanatra úgy tűnt, összeomlik az életük, a diagnózis végzetes volt. Mégis minden jóra fordult, a műtét sikerült, felesége felgyógyult, de valami történt vele... Ő úgy magyarázta ezt: Befogadtam az Úr Jézust az életembe, és mostantól neki szeretnék szolgálni. Eddig semmi közük nem volt a valláshoz, nem hittek Istenben, soha nem jártak templomba, a gyerekeket is hit nélkül nevelték. Betegsége után Éva járni kezdett a gyülekezetbe, vitte magával a gyerekeket is, akik szemmel láthatóan jól érezték ott magukat. Éva is más volt, mint korábban, türelmesebb lett, mindig derűs, szeretetteljes... Minden jobb volt otthon, mint azelőtt. Éva jól működő látszat-megoldást talált az élet megoldhatatlan kérdéseire. Azonban ő, Gábor más volt; a hit dolgaiban képtelen volt azonosulni feleségével, ha megpróbált részt venni bármiben is, csak képmutatónak érezte magát...
Gondolataiból tompa, ismétlődő puffanás ébresztette fel. A hang irányába nézett; egy kismadár csapódott a nappali ablakának! Biztosan látta a fényt, de nem látta az ablaküveget, és elkeseredetten próbált átjutni a láthatatlan akadályon. Gábor kinyitotta az egyik ablakot, és igyekezett elhessegetni a madarat, de az megrémülve még nagyobb elszántsággal próbált a fény közelébe jutni. Talán fázik, meleg búvóhelyet keres, ezért Gábor lement a garázsba, felnyitotta az ajtaját, felkapcsolta a villanyt, hogy átterelje oda a madarat, de mindhiába. A kismadár elkeseredetten újra és újra nekirepült az ablaknak, már csupa seb és vér volt, miközben egyre menekült Gábor segíteni akarása elől. Visszament tehát a nappaliba, lekapcsolta a fényt, és ott is kitárta a nyitható ablakokat, de minden hiába. A madár egyre zavarodottabban ütötte, verte magát az üvegen...
Ó, miért is nem lehetek én kismadár – kiáltott fel Gábor –, hogy szót érthessek veled! Ahogy ez kiszaladt a száján, hirtelen megértette a karácsony titkát… Hogy miért is lett emberré az Isten! Igen, és íme, még vele is szóba állt most, a dacoló, okoskodó, racionálisan gondolkodó istentagadóval!

„Az Ige testté lett, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14)

Minden út Jézushoz vezet

Írta: Dr. Sípos Ete Álmos

Észrevettük-e már, hogy a betlehemi pásztoroknak megjelenő angyal és a napkeleti bölcseket tanácsoló csillag – sőt Heródes király biblia-tudósai is – egységesen azt az utat mutatták meg, amelyen elindulva, az egyszerű pásztorok és az ókori „akadémikusok” is a Betlehemben földre érkezett Messiás Krisztushoz jutottak el?
Karácsony egyik fontos üzenete az, hogy minden Isten által rendelt út a világegyetem egyetlen urához, Jézus Krisztushoz vezet! Ha tehát valaki a Bibliáját hittel olvassa, netalán bármilyen tudományágat elfogulatlan előítélet nélkül művel, illetve ha egyéni életsorsát helyesen szeretné értelmezni, akkor lehetetlen, hogy ne jusson el Krisztushoz! Ha pedig nem talál el az ember Krisztushoz, akkor csak féligazságok zsákutcájába érkezik, még ha Nobel-díjat kap is életművéért.
Ugyanis a názáreti Jézus Krisztus az Alfa és az Ómega – tehát a te életednek kezdete és a végcélja is.
„Pásztorok (…) őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És íme, az Úr angyala megjelent nekik (…), és így szólt: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely minden nép öröme lesz, mert Dávid városában ma megszületett nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus.” (Lk 2,8-20)

SEBES ÜNNEP SEBESÜLTEN

Életveszélyessé vált a karácsony előtti utazásom. Főútvonalon haladva, többször is hirtelen fékeznem, dudálnom kellett, mert a szemből jövők, nem törődve a forgalommal, türelmetlenül előzték egymást. Rohantak karácsonykor is.

Egykor Mária és József több mint egy hétig gyalogolt Názáretből Betlehembe – eközben (légvonalban) kb. 120 km utat tettek meg. (Ma ezt a távolságot gépkocsival, kényelmes tempóval, másfél – két óra alatt megtehetnénk.) Kétezer évvel ezelőtt a közlekedőknek rengeteg idejük maradt egymásra, a hosszú úton mindent megbeszélhettek. Ma pedig minden idegszálammal arra kellett figyelnem, hogy túléljem az őrült rohanást egy rövidebb útszakaszon is.

Sebesen akarunk mindent elintézni és villámgyorsan ünnepelni, ezért a betlehemi Királyhoz lelkünkben sebesülten érkeztünk meg. Nem maradt időnk elcsendesedni; beszélgetni egymással és a ma is megszólítható Krisztussal. Pedig Jézus időt, helyet kérve, ma is kopogtat a szív ajtaján. Szeretne házigazda maradni az ünnepek múltával is.

Javaslatunk az esztendő utolsó, és a következő év első napjaira: Adj időt életed Urának, hogy elmondhassa számodra gondolatait, bátran járulj elé imádságban, tárd ki előtte agyonhajszolt életedet!

Szász Lídia Dóra / Kisbér

Jézus üzenete János apostol közvetítésével: „Nézd, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek hozzá, és vele vacsorázom, és ő én velem.” (Jel 3,20)

Szemléletünktől függ?

Írta: Dr. Viczián Miklós


A közlekedési baleset után a rendőr a vétkes autó vezetőjétől kérdezi, hogyan történt az ütközés.
– Feleségemmel megállapodtunk, hogy idegen városban én figyelem a forgalmat, ő pedig a táblákat.
– És milyen táblát látott utoljára? – fordult a rendőr az asszonyhoz.
– Azt, hogy „Drogéria szalonunk megnyílt" – jött a válasz.
Nem mindegy tehát, hogy miként szemlélünk egy eseményt. Jézus Krisztus születéséről például három evangélista is készített beszámolót. Ugyanazt az eseményt háromféleképpen mutatják be. Máté a nagypolitika felől: bölcsek, királyi udvar, intézményes gyerekgyilkosság, menekülés Egyiptomba, Lukács a szülés idejére, helyére – még a pólyálásra – is kitér, János pedig az esemény kozmikus jelentőségét tartja említésre méltónak: „az Ige testté lett, és közöttünk lakozott".
Amikor karácsonyt ünneplünk, szemléletünktől függ, hogy mit látunk: csak a sok munkát és költséget, ami az előkészületekkel jár, vagy szépen díszített fát, mosolygó gyermekarcokat, és az értékes ajándékok feletti örömöt, esetleg Jézus Krisztust, akinek születésnapját ünnepeljük. Ha őt is, akkor hogyan? Kisdedként, akinek a napkeleti bölcsek ajándékokat hoztak, akihez a környékbeli pásztorok látogatóba érkeztek – vagy pedig így:


„Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága. (...) Mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek." (Jn 1,1-14)

Vikinek lehet élete!

Írta: Sípos Aba Álmos

Egy lelkészkolléga mesélte néhány napja, hogy az alsósok tantermébe lépve, a táblán megdöbbentő üzenetet olvasott: „Nincs életem! Viki”. Egy idős embertől, aki sokféle próbával, szenvedéssel tűzdelt életútjára tekint vissza, még csak-csak elfogadnánk egy ilyen megállapítást: Nem volt életem. De ha egy őszinte gyermeki hang szólal meg így, az rendkívül elgondolkodtató.
Bár egyfelől Vikinek ez a vallomása általánosan igaz minden emberre, hiszen ki az, aki ne keresné az életet, az értelmes életet, az élet értelmét? S ki az, aki ne vallana kudarcot újra és újra a találással? És a keresők között néhány ezzel az őszinte felkiálltással fakad ki: Nincs életem!
Másfelől viszont akár fiatalon, akár idős korban nyilatkozik így valaki, a karácsonyi ünnep különös üzenetet, tanácsot közvetít számára, ezt: Lehet életed! De csak annak, aki már eljutott a felismerésre, és lemondott önmaga megtalálásáról! Mivel azon az első karácsony éjjelen Jézus személyében az ÉLET jött el a világba. Ő azért érkezett, mert nélküle nem volt élet itt a földön.
Persze születnek emberek, élőlények, és van küzdelem és siker, meggazdagodás és elszegényedés, egészség és betegség, csak a legfontosabb nem található: az ÉLET. Mert az élet több, mint az előbbiek együttesen. A tantermi táblára írt gyermeki vallomásból pontosan ez a felismerés sejlik át! Nem feltétlen a betevő falat, a ruházat, a saját szoba, barátnők, vagy a pénz hiányzik, hanem az ÉLET.
Az a valami, ami igazából VALAKI. A karácsonykor földre érkező, majd később, felnőttként embertársait tanító, gyógyító, halottat feltámasztó Jézus ezt mondta magáról: ÉN vagyok az ÉLET, és én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek mindazok, akik befogadnak engem!
Kedves Olvasó, kedves Viki!
Amíg őt nem fogadtad be, addig valóban nincs életed, de akié a Fiú, azé az élet! A Biblia Jézus Krisztusról:
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága.” (Jn 1,1-4)

VIZSGA

Minden újjászületett keresztyén ember élete azzal kezdődik, hogy Isten iskolájának első osztályába kerül. Az első osztályból a másodikba akkor léphet, ha megtanulja a tananyagot. Az egyik fontos tantárgy a hálaadás.

Vigyázz, mert a hálaadás teljesen független attól, hogy mi történt veled! Ha ugyanis hiszed, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukat szolgálja, akkor az általad rossznak és fájdalmasnak ítélt események is hálaadásra kell, hogy indítsanak.

Az esztendő utolsó napjain is vizsgázunk hálaadásból. Ha visszatekintesz a 2011. évre, akkor panaszkodsz, sírsz, sóhajtozol vagy hálát adsz mindenért, ami veled történt, mert megláttad a nehezek mögött Krisztust? Továbbléphetsz végre a második osztályba, vagy ki tudja hányadszor, kezded újra az elsőt?

Dr. Sípos Ete Álmos / Tápiószele

Pál apostol tanácsa: „Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra.” (1Thessz 5,18)