A boldogság kellemessé tesz
A kísértés erősebbé
A bánat emberré
A sikertelenség alázatossá
Csak a remény vezet a siker felé.


A bővölködő élet nem túláradó érzelmekben, nem túláradó örömben, nem túláradó szavakban, hanem túláradó életben áll.


A nagy emberek életének és eredményes a szolgálatának titka mindig abban rejlett, hogy volt idejük Istennel egyedül lenni. (Kroecker)


A szenvedésben egyszer kiejtett „Áldott legyen az Isten” többet ér ezer „Hála Isten”-nél, melyet jó sorsunkban hangoztattunk.

„Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.” (Lk 1,68)

Zakariás kisfia megszületése után nyolc nappal ismét beszél. Az első mondatai ezek. Az áldás, a hálaadás a megtapasztalt valóságból fakad Zakariás ajkán. A kis János ott van a kezében, Isten megígért terve a szeme láttára válik valóra. Bárcsak mindnyájunknak megadatna ilyen megtapasztalás! Bárcsak mindannyian észrevennénk, hogy személyesen minket látogat meg az Isten Jézusban! (Heinemann Ildikó)

Bill iszákos volt, de megtért egy hajléktalanokkal és lecsúszottakkal foglalkozó missziónál. Megtérése előtt úgy ismerték, mint alkoholista csavargót, aki számára nincs semmi remény. Amikor azonban átadta életét Krisztusnak, minden megváltozott. A missziós szervezetben ő lett az, aki leginkább törődött másokkal. Egész napját ott töltötte, és megcsinált bármit, amire szükség volt. Kérhettek bármit tőle, semmilyen munkát nem tartott méltóságán alulinak. Akár egy részeg hányadékát kellett eltakarítania, akár mocskos illemhelyeket tisztára súrolni, Bill hálás szívvel mindent elvégzett. Számítani lehetett rá, ha meg kellett etetni az utcáról beesőket, sőt akár le is vetkőztette, és ágyba is fektette őket, ha nem voltak képesek gondoskodni magukról.

Egy este, amikor a misszió vezetője elmondta evangéliumi üzenetét a szokásos tömegnek, a lehorgasztott fejű férfiak közül egy előrejött az oltárhoz, és letérdelt imádkozni; Istenhez kiáltott segítségért, hogy meg tudjon változni. A megtérő egyre csak ezt kiáltozta: “Ó, Istenem, hadd legyek olyan, mint Bill! Tegyél olyanná, mint Bill! Tegyél olyanná, mint Bill!” A misszió vezetője lehajolt hozzá, és ezt mondta: “Nem lenne jobb, ha azt imádkoznád: legyek olyan, mint Jézus?” Miután néhány másodpercig gondolkodott, a férfi felnézett, és megkérdezte: “Ő olyan, mint Bill?” Élj úgy, hogy mások meglássák benned Jézust!

„Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.” (Lk 1,53)

Mária magasztaló énekében Isten sok jótettét sorolja fel, melyet vele és népével cselekedett. Felfuvalkodottakat szétszórt, hatalmasokat ledöntött, megalázottakat felemelt, éhezőknek eledelt adott, gazdagokat üres kézzel küldött el… Szegények és gazdagok, éhezők és jóllakottak ügye ma nekünk is nyomasztó terhünk. Istennél van a megoldás: a szegények táplálása is az ő gondoskodásából oldódhat meg, és a szegények üdvössége is megadatott: Fiában, Jézus Krisztusban. (Tóth-Szöllős Mihály)

Ha értelmünk kifáradt az igazság kutatásában, jól esik megpihennünk a hit karjaiban. (Blaise Pascal)


Isten addig nem adott betegséget az emberre, amíg előbb a gyógynövényt, amely elmulasztja a betegséget, meg nem teremtette a Földön. (Paracelsus)


Isten odaönti áldását, ahol üres edényt talál.

„Krisztus a mi békességünk.” (Ef 2,14)

Krisztus nem emberi békességet hozni jött a földre. Ő olyan békességet ad, amely harcban kivívott győzelem révén születik meg: a kereszt békességét. Ezt adja övéinek, és aki hozzá akar tartozni, annak vállalnia kell ezt a harcot, fel kell vennie a keresztjét. Krisztusnak vérrel verejtékezve kellett megharcolnia ezért a békességért, mire ki tudta mondani: „…legyen meg a te akaratod.” (Mt 26,42) Ezzel a megharcolt békességgel indult a kereszt felé. Nem önmagáért, hanem értünk. A megharcolt békesség nem öncélú, hanem másokért való. Mi már a megharcolt, Krisztus keresztjének győzelméből merített békességgel a szívünkben indulhatunk mások felé. (Tamásy Tamás)

Krisztus egyháza nem luxushotel, melyben keresztény urak kényelmes különszobákban laknak. Az egyház inkább hasonlít egy katonai barakkhoz, melyben az evangélium harcosai együtt laknak és közös kiképzésben részesülnek.
Isten egyetemes egyháza a menny kedvence, Krisztus ékessége, fejének koronája, szívének melltáblája és szeretetének tárgya. (Spurgeon)

„Krisztus mondja: »Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.«” (Jn 10,16)

Az egyház csodája ez a szabadság. Nem korlátok, falak, törvények tartják össze, hanem Isten szeretete. Nincsenek határai, mert mindenki beletartozik, aki követi a jó pásztor hívását. A pásztor nem uniformizál, hanem a különbözőségben is egynek lát, eggyé tesz. De a legnagyobb öröm, hogy Urunk, a jó pásztor, mindig nyájával marad.

(Eszlényi Ákos)

Magamnak is ellensége vagyok, ha mással nem tudok szívem szerint megbékélni.
Viktor János

Mennyi terhet hordozunk, ahelyett, hogy letennénk az Úr elé. Az alábbi történet is erre tanít:

Két szerzetes zarándokútja során egy sekély folyóhoz ért. Partján egy fiatal hölgy állt, aki nem szerette volna, ha megázik az új ruhája. Az egyik szerzetes gondolkodás nélkül felkapta a hátára a nőt és átgázolt a vízen és letette a túlparton. Aztán folytatták útjukat. Körülbelül egy óra múlva a társa kifakadt:
- Nem helyénvaló megérinteni nőt!
A másik csendesen megjegyezte:
- Én már egy órája letettem a folyónál, Te miért hurcolod most is magaddal?

Törekedjünk arra, hogy mihamarabb megszabaduljunk minden olyan gondolattól, ami a lelkünket nehézzé teszi.

Romjaimból is
újjáépítő
Istenem,
mikor már éppen
elveszíteném
mindenem,
ragyog fel akkor
számomra mégis
új remény,
s menekülök meg
Krisztusom áldó
tenyerén.
Hajdú Zoltán Levente


Urunk, állj mellettünk, oltalmazz minket!  Mentsd meg a bajban levőket, emeld fel az elesetteket, az imádkozóknak mutasd meg magad! Segítsd a betegeket, vezesd vissza helyes útra a tévelygőket! Tápláld az éhezőket, szabadítsd meg a foglyokat, erősítsd a gyengéket, bátorítsd a kishitűeket! Add, hogy minden nép megismerjen téged!