A szövetség engedelmesség nélkül hatástalan és használhatatlan.

„Aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből.” (1Kor 9,10)

Pesszimista életszemléletünket, amelybe gyakran beleragadunk, cseréljük le, és reménységgel induljunk neki az előttünk álló feladatoknak! Lássuk meg, hogy a feladat ugyan nehéz, és megpróbáltatások is várnak ránk, de mindvégig ott áll mellettünk az, aki a gyümölcsöt érleli. Isten munkatársai vagyunk, így azzal a reménységgel élhetünk, hogy megízlelhetjük munkánk igazi gyümölcseit. (Csorbáné Farkas Zsófia)

Eszembe jutott egy patikusról szóló történet, akinek hívő felesége volt. Az asszony kérte a férjét, keresd az Istent, imádkozz, de mindhiába, a patikusnak esze ágában nem volt Istenhez szólni, Őt keresni. Egy éjszakai ügyelet alkalmával ott ült a patikában. Jött egy kislány, akire rámordult: miért éjjel jössz, nem szeretem, ha zavarnak! Nem ért volna rá az a gyógyszer reggel? – Nagyon beteg a nagymamám, – mondta a kislány – azt mondta, azonnal hozzam a gyógyszert. A gyógyszerész megcsinálta a gyógyszert, a kislány megköszönte és elment. Aztán amint a patikus ott tett-vett, egyszer csak észrevette, hogy véletlenül kétkeresztes mérget tett a gyógyszerbe. Egy perc alatt átélte, hogy mindennek vége, ha azt a nagymama bevette.

Abban a pillanatban ott a patikában térdre rogyott, – Istenem, ha vagy, kérlek, hogy segíts! A gyermek már hazaért, semmit nem tudok tenni, végem van. Istenem, ha vagy, Hozzád akarok térni!

Egy idő múlva sírva csengetett be a kislány a patikába és elmondta: – Már tíz perce itt járkálok, nem mertem becsengetni, rohantam, megbotlottam, eltört az üveg, kifolyt a gyógyszer, ne tessék haragudni! A gyógyszerész sírva borult a kislány nyakába, – van Isten! Van bocsánat, van újrakezdés!

Valaki kiáltott az éjszakában és bár kicsiny reménységgel, de ha már kiáltott, hit volt mögötte…

„Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják.” (Ezsd 8,22)

Istenünk egyik legnagyobb szabadítása az, amikor az aggodalmaskodó szív megnyugszik benne. Ezért hangzik biztatásként ez az ige. A Mindenható ereje javunkra van, mozdulata mind a mi érdekünkben, védelmünkben történik. Ezsdrás számára így vált biztosítékká, valósággá Isten ígérete, szava, hogy az Úr vigyáz népére a hazavezető úton. Hitte az Úr megtartó, megőrző hatalmát. Atyánk ugyanezt a rendíthetetlen bizalmat ébresztgeti bennünk szavával, hogy rábízzuk magunkat az ő tervére, gondviselésére. (Eszlényi Ákos)

„Jézus így szólt hozzá: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.” (Lk 19,5–6) Úrvacsorai liturgiánkban gyakran imádkozom: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, de segítségedre szorulok, és vágyódom kegyelmedre.” Valóban méltatlanok vagyunk Jézus jelenlétére. Zákeus sem volt méltó rá, Jézus mégis betért hozzá, hogy üdvössége lehessen. Ma, amikor ezt az igeverset olvassuk, tulajdonképpen mi vagyunk azon a fán. Előttünk áll meg Jézus, és nekünk mondja: nálad akarok megszállni, otthon lenni, veled akarok találkozni. Legyen a mi találkozásunk is örömmel teli Jézus-befogadás! (Tamásy Tamásné)

Jézus Krisztus azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tehessen bennünket, ami Ő. (Irenius)

»Jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.«” (Zsolt 23,6) Egyedül egy rideg, idegen helyen vagy elégedetten, az otthon melegében másképp ér ez az ige bennünket. Bizony néha kietlen és hűvös ez a világ, de ha megismerjük, ha betöltjük szeretettel, békességgel, imádsággal, akkor a mi számunkra is igazi otthon lesz. Az Úr mindenütt a közelünkben van, nem lehet Istent a templom falai közé beszorítani. – Add, Uram, hogy lássuk, hogy nemcsak a templom a te házad, hanem az egész világ, ahol élünk! Ámen. (Gerlai Pál)

Lelkemet két dolog tölti annál jobban megújuló és öregbedő csodálattal és tisztelettel, minél többször és tartósan foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem. (Kant)


Ne tartsuk számon, mit tettünk. Ne legyünk lelki könyvelők. Egyetlen vágyunk az legyen, hogy Istennek tetszően cselekedjünk. (Martyn Lloyd-Jones)


Önmagunkon uralkodni a legnagyobb uraság. (Ecsedy)


Rózsaszedés közben tövissel találkozunk, de a tövis mellett mindig ott van a rózsa.
Don Bosco


Szeress nagyon, szeress a csalódások ellenére is, mert ezt a szeretet nélküli világot csak a nagyon szeretők tudják megmenteni.


Te, Uram, aki kívül vagy az időn,
csak mosolyogsz, amikor látod,
hogyan viaskodunk mi vele.
Jól tudod, mit csinálsz.
Nem követsz el hibát,
akkor sem követtél el,
amikor kiosztottad az időt az embereknek.
Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa,
mit is akarsz vele.
Igen, van időm, Uram.
Minden idő az enyém, amit nekem adtál:
életemnek évei,
éveimnek napjai,
napjaimnak órái.
Az én dolgom csupán,
hogy nyugodtan és tisztán töltsem;
hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod,
hogy engedelmeskedjem Neked,
aki a vizet borrá változtathatod,
mint egykor Kánában tetted…
Uram, többé már nem időt kérek Tőled,
hogy ezt vagy azt tehessem.
Csak kegyelmet kérek Tőled,
hogy a nékem adott időben azt tegyem,
amit Te akarsz.
Michel Quist


Uram! Adj hitet számomra, hogy úgy éljek és gondolkozzam, hogy Te mindentudó és mindenható Isten vagy. Előtted semmi sem lehetetlen. Milyen sokszor elfelejtem ezt, bocsáss meg nekem érte! Add, hogy őszinte hittel merjek emberi életeket eléd vinni, mert a Te hatalmadnak nincsenek korlátai. Ámen


Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges.


Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha miénk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik.