„A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.” (Zsolt 104,4) Sokszor érezzük, hogy de jó lenne megtapasztalni, amit Izráel vándorló népe átélt a pusztában: megnyílt előttük a Vörös-tenger, Isten felhő- és tűzoszlopban vezette őket. Gedeon is átélt különös csodát, amikor a sziklából tűz csapott ki, és felemésztette az általa kitett ennivalót (Bír 6,21). Isten hatalma ma sem kisebb! Ma is ő uralkodik a szél és a tűz felett. De mi már az Újszövetség népe vagyunk. Mi már Jézus Krisztus felől láthatjuk Istent, aki Jézusban a legnagyobb hatalmát mutatta meg: győzött a bűn és a halál felett. Legyen Istennek hála, hogy a szél is, a tűz is a szolgája, de mi Jézus Krisztus által már nem kell, hogy a bűn szolgái legyünk. (Tamásy Tamásné)

Amikor bizonyos vagy, akkor kezdesz el nem tájékozódni. (Richard Bandler)


Az a baj, hogy sokszor a világ szabja meg az egyház divatját, holott az egyháznak kellene megszabni a világ divatját. (Stewart)



Az igazi szeretet nem függ a viszontszeretettől.
Viktor János


AZ ÚTRA INDULOK
Az útra indulok!
Nem tudom, mi vár rám,
csak azt tudom, velem vagy,
s nem hagysz árván!
Csak azt tudom, utam már kijelölted,
s mint bízó gyermek járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömet, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett!
Csak egyet adj, hogy cél iránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
S ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat,
segíts úgy hordani mázsás terhemet
- a Te erőddel -, mint a szalmaszálat!
Ha eltávolodunk tőle, elveszünk,
ha felé fordulunk, feltámadunk,
ha benne maradunk, rendíthetetlenek leszünk,
ha visszafordulunk feléje, újjászületünk,
ha benne lakunk, akkor élünk.
Szent Ágoston

„Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.” (ApCsel 16,9–10) Minden, ami történik, Isten akaratából történik. Még az is, ha a legnemesebb célok kudarcba fulladnak. Mert más az Úr terve, és akarata sokszor máshogy jut érvényre, mint ahogy mi számítunk rá. Így zárult be Pálék előtt az Ázsiába és Bitiniába vezető út, hogy megnyíljon a macedónokhoz. Ezért bármilyen kudarc ér is, ne aggódj: Isten értünk való terve mindenképp célba ér, megvalósul, talán éppen a zárt ajtókon keresztül. (Eszlényi Ákos)

„Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.” Jn 10.14-16

Egy korházban történt, ahol egy sebész orvos egy betegsége ellenére is békét és derűt sugárzó gyermekkel így beszélgetett:
- Holnap reggel, ki fogom nyitni a szívedet – mondta a sebész.
- Ott fogod találni Jézust, – vágott közbe a kisfiú.
A sebész kissé értetlenkedve nézett fel, de újra elkezdte mondandóját:
- Fel fogom vágni a szívedet, hogy lássam, mennyi károsodás történt.
- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni – mondta a fiú.
A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek, majd folytatta:
- Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet, és a mellkasodat. És utána eltervezem, mi legyen a következő lépés.
- De ott fogod találni Jézust a szívemben. Ott fogod találni a szívemben.
Az orvos most már elvesztette türelmét:
- Majd megmondom én neked mit fogok ott találni: sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat. Ezután el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.
- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él, – mondta halkan, gyermeki egyszerűséggel a fiú.

A műtét után a sebész leült az irodájában, magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos feljegyzéseit: “Sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban fekvés. Prognózis: – itt kis szünetet tartott – Egy éven belül halál.” Megállította a magnót, de volt még mit mondania:
- Miért? Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad őt korai halálra! Miért?
Hirtelen egy halk, tiszta hangra lett figyelmes: – A fiú az én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a te nyájadban éljen, ő az én nyájamnak tagja és az is lesz örökké. Itt, az én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan boldogságban lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon találkoznak majd vele, és ők is megismerik az igaz békességet, és az én nyájam gyarapodni fog.
A sebész forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége még ennél is hevesebb volt.
- Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül… Miért?
Az Úr ekkor így válaszolt: – A fiú az én bárányom, vissza fog térni hozzám, amint elvégezte küldetését. Nem azért küldtem az én szeretett kis bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem. Hanem azért, hogy egy másik elveszett báránnyal együtt visszanyerjem.

A sebésznek folytak a könnyei…

Kicsit később a sebész bement a kisfiúhoz és odaült az ágyának a szélére, megfogta a kezét. A szülők vele szemben ültek. A fiú felébredt, és suttogva kérdezte:
- Kinyitottad a szívemet?
- Igen, mondta a sebész.
- És mit találtál? – kérdezte a fiú.
- Megtaláltam Jézust! – felelte az orvos.

E kisfiú egyszerűsége a szívében élő igaz szeretetről tanúskodik. A szív gyermeki egyszerűségének útja ugyanis koránt sem a primitívség útja, sokkal inkább az elmélyült szereteté, magáé Istené, amelyen járva az ember már nem bonyolódik bele e világ és saját maga kusza és bonyolult dolgaiba.
Minél egyszerűbb és szegényebb a lelkünk, azaz minél inkább Istenünktől várunk és neki tulajdonítunk minden adományt, annál inkább megnyílunk az Ő szeretetére.


“Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” Mt 5.3

Hinni annyit jelent, mint Isten szavának Igazat adni.

„»Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket.«” (Zsolt 119,130) Ahogyan a betlehemi csillag fénye beragyogta Jézus születésének éjszakáját, úgy ragyogja be a világot Isten ígéretének örömhíre. Ennek hiányában az ember csak együgyű lény lenne, aki csak földi dolgokért küzd, és ez a világ önmagában, emberi erővel nem tehető jobbá. Uram, láttam betegeket, fogyatékkal élőket, együgyűeket, lelki roncsokat, amikor a te szeretetedről tettek tanúbizonyságot. – Adj erőt nekem is, „egészségesnek”, hogy a te szeretetedről és megváltásod örömhíréről bizonyságot tehessek! Ámen. (Gerlai Pál)

Két eszkimó megy valahol a sarkvidéken, rettenetes hidegben, hóviharban. Alig tudnak már menni, annyira átfagytak. Egyszer csak látnak egy csaknem megfagyott embert. Az egyik azonnal megszólal: Nem segíthetünk rajta, mert mi is megfagyunk vele együtt, sietnünk kell meleg helyet találni. Továbbmegy, a másik viszont fölveszi vállára kihűlt társát. Nagyon nehezen megy vele, rengeteget erőlködik, de nem hagyja el felebarátját. És ahogy segít a másiknak, egyre jobban kimelegszik, egyre inkább visszatér belé az erő. Amikor pár kilométert megtett már vele, egyszer csak meglátja eszkimó társát a földön megfagyva, aki nem segített a másik terhét hordozni.

Az áldozatos, önmagáról megfeledkező szeretet melege életeket menthet.

Krisztus helyére nem ültethetsz senkit, sem magad nem ülhetsz oda.

„Mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.” (1Thessz 4,17–18) Mi történik az emberrel a halála után? Ez a kérdés évezredek óta izgatja az emberiséget. Modern korunk misztikus filmekben, szeánszok, szertartások végzésével, „előző életekbe” való utazásokkal, „halálból visszatértek” élményeiből írt könyvekkel keresi a választ. Pedig nem kellene kutatni mást, mint a Szentírás bizonyságtételét. Itt éppen Pál apostol mondja, erővel teli hangon és milyen egyszerűen: „Mindenkor az Úrral leszünk.” Csak egyvalaki tért vissza a halálból, s az Jézus Krisztus. Pál ővele és őáltala állít, érvel, vigasztal, erősít, és máig hat a szava! Jézus él, feltámadt, és velünk lesz mindenkor! Aki legyőzte a halált, ott lesz velünk akkor is, ahogy most is velünk van. (Kőháti Dóra)

Nehéz pillanatokban, a kísértés óráiban, amikor minden fény kialszik, nem marad más biztos pont, mint annak megtapasztalt tudata, hogy Isten előbb szeretett bennünket. (Timár Ágnes)


Nem találhatjuk meg Őt, amíg fel nem fogjuk, hogy szükségünk van Rá.
Thomas Merton


Nem vagyok magamra hagyott,
egyedül tévelygő vándor.
Mert, Uram, te vezetsz engem az utamon,
járjak is bárhol.


PÓTVIZSGA SZERETETBŐL
A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam,
Tanítóm előtt remegve álltam.
Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.
Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?
Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?
Ilyet nem tudok szeretni: – Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.
Szereted? – Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! – Hiába próbálom.
Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.
De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.
Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.
Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.
És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.
De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.
Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.
Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem,
Semmi vagyok!
Túrmezei Erzsébet


Vannak betegágyak, melyek több megtérést gyümölcsöznek, mint némelyik szószék.