A hit az engedelmesség gyökere. Az igazi hit arra törekszik, hogy mások szívében továbbgerjedjen. (C. H. Spurgeon)


A kereső hit a nehézségeken áttekint Jézusra, a győzelmes hit Jézuson át a nehézségekre.

„A ti mennyei Atyátok nem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” (Mt 18,14) Nagy bátorítás mindenkinek ez a számontartás, gondoskodás. Atyánk számára nincs olyan élet, amely értéktelen lenne, még ha eltékozolt is. Nincs olyan, amely felesleges lenne, még ha elkóborolt, tőle a lehető legtávolabbi lenne is. Nincs olyan, amelyről lemondott volna, még ha reménytelenül üres lenne is. Istenünk megtalálni, megtartani, éltetni, betölteni, üdvözíteni akar minket. Mindent kész értünk vállalni. Ezért indult el lélekszakadva a századikért is – utánam… (Eszlényi Ákos)

Az anya szeretete áll a legközelebb Isten szeretetéhez.


Az emberek úgy nézik a dolgokat, ahogy vannak, és azt kérdezik: miért? Én úgy nézem a dolgokat, ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem: miért ne?
Robert F. Kennedy


Az önmérséklet megedzi az embert.

Seneca

„Bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.” (1Jn 3,20)

Életünk nagy hibája, hogy túlságosan felértékeljük vagy épp túlságosan leértékeljük magunkat. Ezektől szenvedünk, és keressük a helyes utat, melyet egyedül Isten szava mutathat meg nekünk. Mi a helyes út? Ha tudom, hogy Isten teremtménye vagyok, és tudom, hogy ha alázattal állok meg Isten előtt, akkor ő fel fog menteni az ítélet alól Fia, Jézus Krisztus által. Amit ne felejtsünk: ő mindent tud! A szívünkbe is belelát, őt nem lehet becsapni. De azt se felejtsük, hogy ő a mi szívünknél is nagyobb!

(Tamásy Tamásné)


Csak az egész keresztények boldog emberek. (Zeller)


GYENGE VAGYOK
Gyenge vagyok,
önerőből nem boldogulok az életemmel.
De megtapasztalhatom Isten erejét,
s azért nem kell már lázonganom.
Elfogadhatom gyengeségemet.
Sebezhető vagyok,
nem tudom magam fájdalom nélkül túltenni azon,
ha elutasítás vagy igazságtalanság ér.
De megtapasztalhatom Isten gyógyító jelenlétet,
sebeim elveszítik nehézségi erejüket.
Újra szóba tudok állni az emberekkel.
Hibáztatom magam,
hogy mindig csődöt mondok,
holott mindenben úgy szeretnek élni, ahogy Isten akarja.
De Ő érezteti velem, hogy mindvégig kitart,
ezért nem kell kétségbe esnem.
Türelmes lehetek magammal.
Tele vagyok kétségekkel,
mindig újra visszaesem a bizalmatlanságba,
de Isten Szentlelke áthidalja az én korlátaimat,
és megtehetem a bizalom lépéseit ott,
ahol azt egyáltalán nem vártam.
Letehetem Istennél a bizalmatlanságomat.
Gyakran azt kívánom,
hogy más legyek, mint vagyok.
De így, ahogy vagyok, tapasztalom meg:
szükségem van az Úrra.
Gyarlóságaim jelentik azt az edényt,
amelyben nekem adja Magát.
Ezért köszönöm Neki,
hogy olyan vagyok,
amilyen vagyok.
Sabine Nageli


Hálát adok neked, Istenem, minden kegyelmedért, amelyet adtál nekem, különösen a szenvedésekért, melyeket megtisztításomra küldtél. Földi zarándokutam végén remélem, hogy örülni fogok neked az égben; de nem az a szándékom, hogy érdemeket gyűjtsek, hanem irántad való szeretetből akarok tenni mindent, hogy neked kedved teljék bennem, hogy neked örömet szerezzek, és lelkeket mentsek, akik örökre szeretnek majd téged! Hogy az egész életem a szeretet ténye legyen, irgalmas szeretetednek ajánlom föl magamat.
Engedd, hogy a szeretet áldozata legyek, emésszen föl ez a szeretet egészen, míg örök egyesülésben bele nem olvadok a te szeretetedbe, ó, végtelen Irgalmasság!
Kis Szent Teréz

„Jézus mondja: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.«” (Mt 11,28)

Vannak határaink, mindannyiunk életében vannak megoldhatatlan dolgok, elhordozhatatlan terhek, megválaszolhatatlan kérdések. A nyugodt, békés, kiegyensúlyozott élet titka nem az, hogy úgy fogadjuk el ezeket, mint a sors, a körülmények hatalmát. Ez lehangoló, ezzel megfosztjuk magunkat valami nagyon fontostól. Jézus hívó szava átvitt értelemben felemeli a tekintetünket: nézzünk fel! Van, aki nagyobb, mint mi, és nagyobb, mint a gondok. Van nála megoldás arra az esetre, amikor belefáradunk az egész életbe. Abba, amelyikben nincs igazi kapaszkodónk. Nem egy személytelen erő mozgatja a világot s benne az embert, hanem egy közeli és mélységesen szerető, teremtő erő, az isteni szeretet. Adjuk át magunkat neki! (Kőháti Dóra)

„»Krisztusban lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.«” (Kol 2,9–10) Néha elveszítem bizalmamat, és aggódom a világért, nemzetemért, egyházamért, gyülekezetemért. De ez csak addig tart, amíg eszembe nem jut, hogy te felette állsz az emberi, világi hatalomnak. Bármennyire tévúton járunk is, bármennyire a nyereség- és hatalomvágy vezet is bennünket, te helyreteszed a hibáinkat. – Értesd meg velünk, Urunk, hogy nem elég itt a földön kincseket gyűjteni, világi karriert építeni! Láttasd meg velünk, Urunk, hogy tebenned rejlik az igazi teljesség és megelégedettség! Ámen. (Gerlai Pál)

Mi magunk is arra vagyunk hivatva, hogy odaadjuk életünket testvéreinkért, így valósítva meg teljesen igazságban létünk értelmét és rendeltetését. (II. János Pál)


Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van. (Anthony de Mello)



Szolgálok hát, mint a köszörűkő, mely az acélnak jó élt ád, noha ő maga metszeni tompa. (Horatius)


Valaki megkérdezte Assisi Ferencet, hogy miként képes olyan sokat elvégezni. Ezt válaszolta: – Az Úr letekintett a mennyből és így szólt: “Hol találhatom a leggyengébb, legkisebb embert a földön?” Aztán meglátott engem és ezt mondta: “Megtaláltam. Általa munkálkodom, és nem bízza el magát.”