A hibák mindig ott kövérek, ahol sovány a szeretet.
Spurgeon




A világnak leginkább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiányával törődnek.


Amikor lemond valaki akaratáról, nagy dolgokra képes.

Amikor Matthew Henry-t kirabolták, ezt írta a naplójába: „Hadd legyek hálás először is azért, mert eddig még soha nem raboltak ki; másodszor azért, hogy bár elvették az erszényemet, de nem vették el az életemet; harmadszor azért, mert bár elvették mindenemet, az nem volt sok; és végül azért, hogy engem raboltak ki, és nem én raboltam.”

Amilyen haszontalan a gőg, olyan ostoba is. (Spurgeon)



Azoknak, akik Istentől munkába küldetnek, a beszéden kívül valamit tenni is kell.


Életünknek talán legfontosabb utazása, amikor elébe megyünk a másiknak.
Henry Boye

„És láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: »Íme, az Isten sátora az emberekkel van.««” (Jel 21,2–3)

A Jelenések könyve részletezi, hogy mi vár majd az Istenben bízókra a végidőkben Krisztus második, dicsőséges eljövetelekor. A mennyek országában szemtől szemben látjuk majd az Urat, igazi örömteli közösségünk lesz vele. És addig? „Jöjjön el a te országod!” – kérjük az imádságban. Tudnunk kell, hogy Isten országa már itt és most a földön is létezik, sőt egészen közel van hozzánk, bennünk van, ha vele együtt élünk, lélegzünk! Örvendezzünk, és adjuk tovább a jó hírt! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Istenem! Én is szoktam magamat ostorozni, pedig nem kellene, mert ha már eléd tettem valamit, akkor nem kellene visszavennem, hanem teljes egészében a Te kezedben kellene tudnom. Még a bűneimet is, melyeket te úgy elvetsz magadtól, mintha soha meg nem történtek volna. Ha Te nem marcangolsz engem, add, hogy én se tegyem magammal vagy éppen másokkal. Jézusért! Ámen

„Krisztus Jézus megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8) Értünk történt. Megváltásunk történetében ez a két szó a legszebb. Az őskeresztyén himnusz is ezt hirdeti: Krisztus számára senki és semmi sem volt fontosabb a mi életünknél. Azért jött ebbe a világba, hogy önként vállalja a megaláztatást és a kereszthalált, hogy bűneink büntetését elvegye (Ézs 53), hogy semmiféle kárhoztató ítélet ne legyen rajtunk (Róm 8,1). Atyánk minket mentő terve ebben a krisztusi indulatban és keresztútban érte el célját. Mi így ismerjük: mérhetetlen szeretet. (Eszlényi Ákos)

Még mindig esik… Lehet, hogy ez nem olyan zápor, ami egyik percről a másikra eláll, mint ahogy én képzeltem. Talán egyik sem olyan. Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon. Azt hiszem, fogom az esernyőmet, és elmegyek sétálni…

Miként lehetne annak tartós békessége, aki másnak dolgaiba belekeveredik, ki idegen ügyek után szalad, s aki ritkán és keveset száll magába. (Kempis Tamás)


Nem az a gazdag, aki birtokol, hanem az, aki képes adni.


Nem lehet a problémákat azzal a gondolkodásmóddal megoldani, amivel csináltuk őket. (Albert Einstein)

„Noé meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki.” (1Móz 6,22)

Mindig nehéz valami ismeretlenbe, valami újba belekezdeni, mert nem sejtjük, mi vár ránk, mert fogalmunk sincs, minek mi lesz a következménye. Noé is így volt akkor, amikor megépítette a bárkát, és összegyűjtötte a föld minden állatát. Nehéz volt, mégis hajtotta az Istenhez való ragaszkodás. A hét első napján talán még bennünket is fűt az Istenhez ragaszkodás lelkesedése, melyet a vasárnapi igehirdetésekből, a találkozásokból mentettünk át, és talán még mindig ott jár a fejünkben tisztán és világosan az üzenet: Krisztus értem támadt fel… (Pongrácz Máté)