Amikor valaki támadja a Biblia isteni voltát, és annak igazságtartamát, a "templomosdit", meg az egész hit-kérdést, akkor csak eggyen gondolkozzon el: az amúgy is szegény tanítványok semmit sem gazdagodtak az evangélium hirdetéséből, nem éltek jobban, és még csak nyugalmuk sem volt. Pedig gazdagságért, jólétért, nyugalomért mindenre képes az ember. Ha csalás lett volna az egész, egy kiagyalt történet, nem valószínű, hogy ezrek és milliók vállalják a szenvedést. Ők mégis kitartottak és vérüket hullatták az igazságért, a bőségesebb mennyei jutalomért. Azért a legnemesebb másik dimenzióért, amitől sajátos ez a küldetés.

És ha fájni kell, akkor fáj, ha sírni kell, akkor sír, ha halni kell, akkor meghal... de lelkébe van égetve a legnagyobb küldetés és boldogságforrás, az Isten akaratának szolgálata.

Lovász Krisztián

Bölcs elme és békeszerető szív nélkül erő és bátorság bizony keveset ér, s könnyűszerrel szolgálhatja jó helyett a gonoszt.

Wass Albert

Egy napon bánkódtam a múlt miatt és félelem fogott el, ha a jövőre tekintettem. Ekkor az Úr beszélni kezdett hozzám: "Amikor a múlt hibáin bánkódsz és sajnálkozol, nehéz lehet a lelkednek. Én nem vagyok ott."

Aztán így folytatta: "Amikor félelemmel a jövő problémáira tekintesz, nehéz lehet a lelkednek. Én nem vagyok ott."

S végül ezt mondta: "Viszont ha a jelenben élsz, az könnyű a lelkednek, mert én itt vagyok Veled..."

Emberi terv nem lesz sohasem hasznos, se szerencsés, hogyha az Úr nem nyújt támogatást, meg erőt. (Iuvenalis)

Ha hajónk elsodródik, akkor az Istenhez imádkozni kell, de evezni is a parthoz.

Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen vettél, de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél. (Ravasz László)

Isten nem pusztán „utolsó szalmaszál”, akihez csak akkor fordulunk, ha baj van. Sok keresztény úgy tekint Istenre, mint a pilóta az ejtőernyőre. Szükség esetén ott van, de reméljük, hogy elboldogulunk nélküle is. Pedig életünk, fejlődésünk, létünk Istenben van.

Meg kell tanulnunk hosszasan „unatkozni” Isten előtt. Panaszkodjunk magunkról csendesen Istennek, panaszoljuk el szeretettel unalmunkat, csúnya jellemünket, szánalmas hűtlenségünket. Mondjuk el neki, hogy legszívesebben elmennénk, s ha rajtunk múlt volna, nem is jöttünk volna el, vagy már elmentünk volna. Egy hosszan tartó, kínos ima mentette meg a világot. Jézus egész éjszaka fájdalommal telve imádkozott. Szeretett volna nem ott lenni, máshol lenni, szerette volna, ha a kehely eltávozik tőle (vö. Lk 22,41-45). Halálosan szenvedett, jobban, mint ahogy mi valaha is szenvedhettünk a vágytól, hogy elmenjünk, hogy másutt legyünk, hogy mást csináljunk, hogy elmeneküljünk.

A mi nehéz imánk meg fogja menteni a világot és minket is. Csak ezek után a hosszú, unalmas imák után fogjuk megállapítani, hogy lelkünk a küzdelem közben felébredt, megedződött, megerősödött, élővé vált, és lélegezni kezdett - talán életében először. Létünk hatalmas, eddig parlagon hagyott területei, sivatagok és pusztaságok, amelyekről nem is tudtunk, nyíltak meg és fürdenek fényben. Belső dimenziók bámulatos módon kitágult, és elképedve látjuk, hogy mi minden kezdi azt benépesíteni.

Miután ilyen hosszan gyötrődtünk Isten előtt, megismertük Őt és megszerettük. Szeretni azt jelenti, hogy hűségesek vagyunk, hogy ott maradunk, inkább Őt választjuk, nem követjük szívünk ingadozását, és hűségesek maradunk a nehézségekben. Még soha sem szerettünk senkit ennyire! Még soha sem volt bennünk ennyi szeretet, még soha sem voltunk ilyen közel Istenhez, mint miután annyit unatkoztunk mellette.

Olyanok vagyunk, mint egy gyermek, aki anyja mellett játszva azt hiszi, hogy unatkozik. De ha elveszik tőle a mamáját, már tudja, hogy semmi sem volt olyan drága számára, mint az a hosszú unatkozás.

Louis Évely - Taníts meg minket imádkozni!

Jézus előtt nincs rang és nincs különbségtétel.

(Thomas Mann)

„Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is.” (Dán 9,7)

Bűnbánati imával kezdjük a hetet. A bűnbánatnak azért van helye életünkben, mert lépten-nyomon rá kell döbbennünk: Istennek van igaza! Hiszen ez a bűn: nem adom meg Istennek azt, ami az övé, letagadom, elveszem az igazát, és a magamét állítom a helyébe. Én tudom jobban, mi kell nekem, én akarom a célomat kitűzni, életem útját én akarom irányítani; sokszor megkérdőjelezem Isten akaratát, vezetését. Ezzel kezdődött az édenkertben is! Isten megmondta: ne egyél… Az ember azonban nem fogadta el ezt. Ott is neki, Istennek volt igaza. Bűnbánatra van szükségünk; van miért szégyenkeznünk, mert neki van igaza. (Tóth-Szöllős Mihály)

Nem a csoda szüli a hitet, a hit szüli a csodát. (Ravasz László)

Ne értem, hanem magatokért sírjatok! Elmegyek a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjához, aki az ő áldott Fia közbenjárása által elfogad engem. Biztos vagyok benne, hogy találkozunk, új éneket énekelünk, és örökké boldogok leszünk a vég nélküli világban. (John Bunyan)


Nincs igazi béketűrése annak, aki csak annyit akar szenvedni, amennyi neki tetszik, s csak attól, aki neki tetszik. (Kempis Tamás)

Nyisd meg, Urunk, a gazdagok szívét a szegények és szenvedők szükségletei iránt. Add, hogy a munkanélküliek munkaadóra találjanak. Segítsd a hajléktalanokat, hogy otthonra találjanak. Adj a családoknak minden nehézséget legyőző szeretetet. A fiataloknak nyiss utat és távlatot a jövőbe. Oltalmazó palástodat terjeszd ki a kicsinyekre, hogy meg ne botránkoztassák őket.

„Semmit se tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.” (Fil 2,3)

Gőgünkkel megmételyezzük környezetünket, és mindig kevésnek tartjuk, amennyire minket értékelnek, vagy ahogyan tisztelnek. Aki nem látja, mekkora feladat házastársat, munkatársat különbnek tartani önmagánál, az még el sem indult az új életben. Alázatosan élni nem egy győzelem következménye, hanem mindennapi feladat. • Uram, tudom, a te szemedben az alázat kedves. Nekem nem sikerül az alázatosság. Kérlek, segíts legyőzni nagyravágyásomat és gőgömet. Kérlek, támogass naponta önmagam elleni harcomban. Kérlek, taníts, hogy tudjam becsülni és tisztelni azokat, akik körülöttem élnek. Ámen. (Bozorády Zoltán)