A keresztyén élet folyton kiszélesedik. Isten világa felé nyitott, titkokat mindig jobban látó élet. Jutalma: biztonság és békesség.



Ahol az igazság keresése kezdődik, ott mindig élet kezdődik. Mihelyt azonban az igazság keresése megszűnik, az élet is megszűnik. (John Ruskin)



Az igazi megtérést éppúgy nem lehet eltitkolni, mint ahogy a fényt a sötét szobában nem lehet elrejteni. (Spurgeon)


Az imádságnak mindig ígéreten kell alapulnia. De hála az Istennek, hogy az Ő ígéretei mindig szélesebbek, mint a mi imádságaink. (Havergal)


Azok a leggazdagabbak, akik a legtöbbről tudnak lemondani. (Rabindranath Tagore)



Isten vagy azt adja meg, amit kérünk, vagy azt, ami ennél hasznosabb nekünk.

Clairvauxi Szent Bernát


Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: Ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket: Ne féljetek!



Istenünk, ha eljön a végső "átmenet" pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk.

„Krisztus Jézus váltságul adta önmagát mindenkiért.” (1Tim 2,6)

Egyszer egy gyermektáborban – lehettem vagy nyolcéves – kaptam egy kis festményt egy festőpalántától (aki csak két évvel volt idősebb nálam, de már tudta, hogy festőművész lesz). A délelőtti foglalkozáson Krisztusról tanultunk: meghalt miértünk, a bűneinkért. A kép a tanítás alatt keletkezett, pillanatok alatt, a szemem láttára. Krisztus a keresztfán, mögötte a felkelő nap. Máig is őrzöm, mint ahogy az ott hallott, a hitünk alapját képző gondolatokat. „…hogy éljünk őáltala.” (1Jn 4,9) (Balog Eszter)

Ne bízzál saját igaz voltodban. Ne aggodalmaskodjál amiatt, ami elmúlt.

Remete Szent Antal


Nem számít, milyen ragyogó tehetség valaki, sohasem fogja megnyerni alárendeltjei és tiszttársai bizalmát, ha hiányzik belőle a becsületesség és az erkölcsi tartás. (Lawton Collins)

„Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges!” (Zsolt 9,3)

Minél nagyobb egy örömünk, annál nagyobb a kényszer, hogy megosszuk mindenkivel. És minél több mindenkivel osztjuk meg, annál nagyobb lesz maga az öröm is. Hadd használjam ki hát a lehetőséget, hogy az Evangélikus Élet hasábjain tudathatom minden kedves Olvasóval: augusztus 30-án apa leszek! És az a legnagyszerűbb, hogy ezt ennyi mindenkivel megoszthattam. De hidd el, még ennél is nagyszerűbb, ha magával Istennel osztjuk meg minden örömünket! Hiszen tőle kaptuk mind. (Zsíros András)

„Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.” (JSir 3,58)

Huszonkét versszakra oszlik Jeremiás harmadik siralma, ebből a huszadik kezdődik ezzel a verssel. A szerző a jeruzsálemi templomot siratja, mivel azt Kr. e. 587-ben lerombolták, a népet pedig fogságba hurcolták. Azzal vigasztalódik, hogy bármennyi szenvedést kellett is átélnie neki és népének, ügyének intézője maga az Úr, aki igaz bíró. A babiloni fogság ma is jelkép, fogalom, amely értelmezhető az életünkre, ügyeink megbéklyózottságára, amelyekből szabadulást csak Isten adhat. Adja Isten, hogy átéljük a szabadulást! Ámen. (Gerlai Pál)

Tekints magadba és elcsüggedsz, tekints szét magad körül, és félelem fog el, tekints Jézusra, és békesség lesz az osztályrészed.


Törekedjetek a szeretetre és senkit se ítéljetek el. És ha valakit súlyosan vétkezni láttok, nem azt mondom, hogy tetszéseteket leljétek benne, sem azt, hogy ne riadjatok vissza tőle, hanem azt mondom: ne ítéljétek el. Ne vessétek meg a bűnösöket, mert semmit sem tudtok arról, hogyan ítél az Isten. Sőt, sokan, akiket az emberek elkárhozottnak gondolnak, megmenekültek Isten előtt, és sokról gondolják az emberek, hogy megmenekültek, akiket Isten már elvetett és elkárhoztatott.

Fulginói Boldog Angela

„Tudd meg és lásd meg: milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az Urat, és hogy nem féled őt!” (Jer 2,19)

A szíveket vizsgáló Isten jól látja gonoszságaimat, hogyan éled naponta szívemben a gyűlölet, hogyan gondolok „főbenjáró” bűnökre, vagy teszem is titokban ezeket, hogyan élem a számomra adott kegyelmi időt – lustán, sután, imádság nélkül, hálátlanul, tékozló fiúként és tékozló lányként! Halljuk meg a nekünk szóló figyelmeztetést: mindez gonosz, keserves, istentelen! Közeledjünk, térjünk vissza a hozzánk közeledőhöz, amíg időnk van! (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Uram! Gyarló nekem még a szeretetem is. Bocsásd meg, ha időnként fontosabbnak látom ajándékaidat, mint Téged magadat. Pedig semmi sem lehet Hozzád hasonlatos, semmi nem lehet Tőled fontosabb, még az áldásaid, az ajándékaid sem. Segíts mindent a helyén kezelni életemben. Ámen


Uram, Jézus! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!