A kedves szavak nem kerülnek sokba… Mégis sokat érnek.

Blaise Pascal


A kicsi dolgokban mutatkozik meg az igazi nagyság. A mindennapi kis kötelességteljesítéshez igazi hősiességre van szükség. Hogy valaki boldog-e: sokkal inkább múlik a kicsiny dolgokon, mint a ritka nagy eseményeken.



A kicsi gyertya oly messze sugárzik! Jótett ragyog így a silány világban. (Shakespeare )



A nagy megpróbáltatások nagy kegyelmeket készítenek elő. (Szt. Bernát)


Amelyik lélek az élet vizének forrásból iszik, az nem lehet sötét. (Trudel)


Az én életem erről az egy napról szól, mindig. A mai napról...


Eleinte a bűn mindig a szabadság álruhájában lép fel. (Fosdick)


Ha az ellenséged hibázott, az még nem jelenti azt, hogy igazad van.

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31b)

Tegnapi igénket olvasva abban erősödtünk meg, hogy ha Istenben van bizodalmunk, akkor boldog emberek lehetünk próbák, viharok ellenére is. Ma abban erősít meg igénk, hogy ha Isten velünk, akkor nincs, aki (ami) le tudna győzni minket: se sátán, se próbatétel, se kísértés. Isten velünk van, és velünk szeretne lenni, maradni. Az együttlét áldása nem Istentől függ, ő adja magát és közelségét. Tőlünk függ, hogy mi akarjuk-e ezt a közösséget. Akarjuk! Ő várja! Döntsünk a vele való áldott közösség mellett. (Tamásy Tamásné)

„Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek! – így szól az Úr.” (Jer 1,19)

Néha emberek, néha „csak” a körülmények, néha – úgy érezzük – minden, de minden ellenünk van. Persze nem föltétlenül gonoszságból, pusztán csak más érdekek miatt. Ráismerünk újra meg újra az érzésre: az egész élet harcból áll, ahogy befejeztük az egyik ütközetet, máris egy újabbal találjuk szembe magunkat. De ő úgy van ott mellettünk teljes odaadással, hogy közben a másik fél mellett is áll. Olyan segítő, aki mindenkinek különleges protekciót ad, aki csak kéri tőle. Még nekünk is. (Balogh Éva)

Másokért könyörögni annyi, mint Krisztussal együtt munkálkodni. Ő is könyörög az Atyánál az emberekért. (Spurgeon)

„Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.” (JSir 3,58)

Akinek van füle a hallásra, az meg is hallja azt, ami Urunk mondani akar. A szem a lélek tükre. Ha szemünk tiszta, akkor az egész test világos, de ha sötét, a test gonosz. Vigyázzunk életünk során, ne engedjük, hogy tekintetünk elhomályosodjon. Hagyjuk meg a ragyogását, tisztaságát, s másokban is csak a ragyogást és tisztaságot keressük! (Kuthy Ilona Ágnes)

Uram, kérlek Téged, taníts engem parancsaid útjára, taníts engem azok sorrendjére:
Milyen egymásutánban kell azokat megtartanom, hogy mindig helyesen cselekedjem;
S miként haladjak erényről erényre, hogy ne legyek túlhajszolt a kezdetben, se túl gyönge a végén.

Kölni Szent Brúnó

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23–24)

Bátor kérés ez az ige a régen élt zsoltárostól! Sok ember inkább bujkálni szeretne az Isten elől, elrejteni mindazt, ami a szívében van. Ez az ember máshogy gondolkozik, kész vállalni a szívében levő rosszat is, azért, hogy ezáltal meg tudjon tisztulni. Nagy szükségünk van nekünk is arra, hogy az Isten nézzen rá az életünkre, ő próbáljon meg minket, vizsgálja meg gondolatainkat, mert mi magunkat könnyen becsaphatjuk. Az önbecsapásnak komoly ára lehet: letérés az örökkévalóság útjáról, vagyis kárhozat. Ettől akar megmenteni minket az Isten azzal, hogy igéjével naponként megvizsgál minket, tükröt ad elénk, megpróbál, segít és vezet, hogy ne legyünk (örök) célt tévesztett emberek. (Deák László)