A szeretetet gyakrabban szoktuk dicsérni, mint gyakorolni. (Fosdick)



A tegnap bukásainak beismerése a hűség és a bátorság tette, amely segít erősíteni hitünket, s figyelmesebbé és készségesebbé tesz a ma nehézségeinek és kísértéseinek leküzdésére.

II. János Pál pápa


Az élet csak egy pillanat. De ez a pillanat elég, hogy örökkévaló dolgokat cselekedjünk.
(E. Bersot)


Az erkölcsi sebeknek megvan az a különlegességük, hogy el lehet rejteni őket, de egészen sohasem gyógyulnak be. Amint hozzájuk érnek, újra meg újra fájdalmat okoznak, könnyen vérezni kezdenek, mindig elevenek és érzékenyek maradnak. (Dumas)



Az imádságnak akkora ereje van, hogy meg tudja változtatni az ember lelkületét:
a szív keserűségét édessé teszi,
az ostobát bölccsé,
a félénket merésszé,
a gyengét erőssé,
a vakot látóvá,
a hideget forróvá.


 Azt hiszem, a legjelentősebb döntés, amit napról napra hozni tudok, az az általam megválasztott hozzáállás. Ez sokkal fontosabb, mint múltam, a taníttatásom, a gazdagságom, sikereim vagy kudarcaim, a hírnév vagy a fájdalom, hogy mások mit gondolnak, vagy mondanak rólam, a körülményeimről, a pozíciómról. A hozzáállás visz előre, vagy bénítja meg a fejlődésemet. Egyedül ez szítja a szenvedélyem, vagy ostromolja a reményem. (Swindoll)


Bízz az Úrban erősen és lelki békéd megleled.
Herbie


Csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták, hogyan lehet másokat szolgálni.

„De Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet.” (Zsolt 54,6)

Műtét előtt az ember megérzi a teljes kiszolgáltatottságot. A műtőasztalon fekve másokra vagyunk utalva; miután felébredtünk, várjuk az eredményeket, és fájdalmaktól gyötrődve gyógyulgatunk. Sokunk átélt már hasonlót: operációt, ilyen-olyan orvosi beavatkozást, szülést. Igen: ekkor éljük át igazán, milyen törékeny is az életünk. Az egyetlen kapaszkodó ilyen esetekben a zsoltáros szava: Isten megsegít, az Úr megtartja életem. De jó ezt átélni! Így akár egy műtét is hitmélyítő alkalommá válhat: túléltem, az Úr megsegített. Megtartotta életem. (Balog Eszter)

Miután a jó Isten megteremtette a világot, leküldte az angyalokat az égből, nézzék meg, hiányzik-e még valami a földön. Az angyalok hamarosan jelentették neki, hogy bizony elfelejtett búzát teremteni az emberek javára. A hiba kijavításaként a jó Isten megparancsolta, hogy az angyalok azonnal rázzák ki a mennyei asztal terítőjét. A lehulló morzsákból szerte a világon búza termett. De ez nem volt igazi szép búza, hanem csak alacsony szárú, ritkás kalászú, kicsiny szemű búza, amolyan vadbúza. Az embereknek nem is tetszett, gaznak tartották, s ügyet sem vetettek rá. Mert az emberek mindig olyanok voltak a földön, hogy a jó nem kellett nekik, még akkor sem, ha rájuk parancsolták.
De azért volt két testvér, akik nem vetették meg Isten ajándékát, s elvetették e búza magvait. Aratáskor, ha több nem is, de két zsákkal termett az apró szemű búzából, amelyen megosztoztak. Az egyik testvér odahaza azt gondolta, hogy a fele búzáját odaadja a másiknak, mert amaz egyedül van, s nagyobb szüksége lehet rá. Éjszaka aztán elindult, hogy titokban átvigye a búzát, de a testvérébe botlott, aki éppen át akart mászni a kerítésen hozzá. Kiderült, hogy ő is elindult, hogy a maga búzájának a felét odaadja sokgyermekes testvérének. A testvéri szeretetre való tekintettel a jó Isten ekkor szétszórta mind a búzaszemeket a földön, amelyek dús kalászú, kövér szemű búzát teremnek azóta is. Így áldotta meg Isten a búzát.

Olyan a közösségben a csak magára gondoló ember, mint az emberi testben a rákdaganat: ahelyett hogy az egész test életét munkálná, elkezd önálló életet élni. (Sarkadi Nagy Pál)

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” (Fil 4,4)

Nem parancsot ad ki Pál apostol, hanem rácsodálkozásra hív. Isten jóságának, szeretetének áradása – ha nyitott szemmel, „élesre állított” érzékszervekkel járunk ebben a világban – örömmel tölt el bennünket. Ezért fontos a szó: örüljetek az Úrban. A neki átadott élet meglátja a világ gondjai közepette is az öröm alkalmát és lehetőségét. (Hafenscher Károly [ifj.])

Sok ember az Isten adta lelki eledelnek – az Igének csak az illatával él, és éhen hal mellette. (Victor János)



Szentséges Atyánk, Teremtőnk, Megváltónk,
Vigasztalónk és Üdvözítőnk.
Mindennapi kenyerünket,
a te Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust
add meg nekünk ma,
annak a szeretetnek emlékezetére,
megértésére és tiszteletére,
mellyel irántunk viseltetett, és azokéra,
amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.

Assisi Szent Ferenc

„Tartsatok meg és teljesítsetek minden igét, amelyet én parancsolok nektek! Semmit se tégy hozzá, se el ne végy belőle!” (5Móz 13,1)

Tó. Ajtó. Hajtó. Óhajtó. Adóbehajtó. Pedig mindig csak egy kicsit tettem hozzá az eredetihez… (Zsíros András)

„Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál.” (2Sám 7,9)

„És hogyha néha-néha győzök, / Ő járt, az Isten járt előttem, / Kivonta kardját, megelőzött” – mondja egy huszadik századi, hitért küzdő, Istennel és az Istenéért harcoló zseni, Ady. Felismerése az örök hívő felismerés: az Isten velünk van, ott van, ahol mi vagyunk. Nem lehetünk olyan mélyen, sem olyan távol, olyan magasban vagy annyira elbújva, hogy ránk ne találjon, értünk „le ne hajoljon”. A Dávidnak tett ígéret Jézusban így lett a miénk: „…íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) (Kőháti Dorottya)