A legkedvezőbb táptalaj a lélek növekedéséhez a hála.


A lélek számára felüdülés a természet szemlélése. (Cicero)


Az ember csak kellemetlenséget okoz másoknak, ha nem ismeri a saját képességei korlátait. (O\’Casey)


Az evangélium nem törvény, nem kötelességek tára, hanem felszabadító örömhír.


Biztos vagyok abban, hogy sem térbeli távolság, sem halál vagy távollét szét nem választhatja azokat, akiket egy Lélek éltet, egy Szeretet fűz össze.

Szent Bernát


Egyetlen ismeret van,

a többi csak toldás:

Alattad a föld,

fölötted az ég,

s benned a létra. (Weörös Sándor)

ELŐTTED JÉZUSOM, LEBORULOK

Előtted Jézusom, leborulok,
Féktelen bűnös, én, hozzád bújok.
Ó, kérlek, hogy nékem malasztot adj,
Hisz Te a bűnöshöz irgalmas vagy.

Szép piros véreddel öntözgettél,
Amikor elestem, fölemeltél.
Légy azért irgalmas, és meghallgass,
Mennyei erőddel, ó, támogass!

Tehozzád, Jézusom, felkiáltok,
Földről az ég felé felsóhajtok:
Szívemnek kapuját zárd be, kérlek,
Hogy helyet ne adjon a véteknek.

Vádolom magamat, mert vétettem,
Fölséges színedet megsértettem.
Hozzád, ó, Jézusom, fohászkodom,
Hogy többé nem vétek, megfogadom.

Esengő szavamat meghallgassad,
Ó, szelíd Jézusom, s ez egyet add:
Hogy végső órámban kiálthassam,
Szent Neved, Jézusom, kimondhassam.



Emberekkel szemben a jóság kötelesség. Ha nem vagy jó az emberekkel szemben, akkor rossz vagy és felkelted bennük a rosszaságot. (Tolsztoj)


Ha bárhol emberrel találkozom, akárkivel, akinek emberarca van, meg kell értenem, hogy szeretnem kell őt. (Shürman)



Krisztus, Te fölajánlod nekünk, hogy kiengesztelődött emberként éljünk Testednek, az egyháznak közösségében. Kiragadsz minket elszigeteltségünkből és lehetővé teszed, hogy egész egyházad hitére támaszkodjunk kezdve az első keresztényektől, az apostolokon és Márián át azokig, akik ma hisznek. Köszönjük, hogy arcod fénye ragyog fel arcunkon - minden gyermeked tekintetében - s így előttünk is föltárul titokzatos jelenléted. Titkos valóság módjára átéljük Isten országának valóságát: a szív túlcsorduló gazdagságát.

Roger testvér


Még a legjobb kapcsolatokban is küzdünk az önzőséggel. Ezért olyan fontos, hogy Istenre nézzünk mint példára, mikor problémákba ütközünk. Ha Jézushoz akarunk hasonlítani, nekünk kell lenni az önzetlennek egy kapcsolatban. Küzdeni fogunk az önzőséggel, de ha Istenre nézünk, aki megmutatja, hogyan kell cselekednünk, és ha Jézustól erőt kérünk, akkor helyesen tudunk dönteni. És ahelyett, hogy egyre romlanának a kapcsolataink, egyre jobbakká válnak.

„Megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden gondolatot és szándékot.” (1Krón 28,9a)

Isten mindenhatósága abban is rejlik, hogy mindeneket ismer. Bennünket is, még jobban, mint mi saját magunkat. Előtte nem vehetjük fel álarcunkat, előtte semmi nem marad titokban. Ő gyűlöli a hamisságot, a bűnt. Csendesedjünk el, mélyedjünk magunkba, és őszintén tárjuk fel előtte életünk gyarlóságait, fájdalmait, kéréseit! A szabadító Isten segítségünkre siet, megerősít, tiszta szívet teremt bennünk! Higgyünk! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Ne azt várjuk, hogy először a többiek váljanak jókká, hanem mi magunk haladjunk előre a jóra való megtérésben.

Szent II. János Pál pápa

„Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt 6,24)

A pénz nagyra értékelése mindnyájunk számára az egyik legnagyobb kísértés, akár bevallja valaki, akár nem, akár fukar vagy takarékos, akár bőkezű vagy tékozló. Urunk nem tud elégszer figyelmeztetni bennünket arra, hogy Istenünk helyére senki és semmi nem léphet. Vagy Istennek szolgálunk, és ő megadja azt, amire szükségünk van, vagy az anyagiak válnak életünk középpontjává, és sohasem lesz elég belőlük, mert mindig többet akarunk. Pedig ő jól tudja, mire és mennyire van szükségünk. Merjük bátran az ő szolgálatába állítani magunkat! (D. Szebik Imre)

„A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott. És nagy öröm volt abban a városban.” (ApCsel 8,6.8)

Fülöp Krisztust hirdette Samáriában. Sokan megtértek és meggyógyultak. Mindez örömmel töltötte el az egész várost. Bizony nagy öröm van egyetlenegy megtérésén, hazatalálásán, hiszen megtalálta a földi és örök boldogság útját. Tiszta beszéddel, igaz szóval él a városban, cselekedetei pedig a segítőkészségről, a lelkiismeretesen végzett munkáról tanúskodnak. Hitének és tisztességének hogyne örülne az egész város?! (D. Szebik Imre)

A Szentlélek szerint hirdetett evangélium vagy meggyőz, vagy felingerel. (Russel)

A veréb irigykedve figyelte a sast: Milyen méltóságteljes, milyen magasan szárnyal! Szinte megérintheti a Napot. És valóban, a faágról, ahol a veréb ült, úgy tűnt, mintha a Nap magába szívná, körbeölelné a fénye által bearanyozott sast. „Én talán kevesebbet érek csak azért, mert kicsi és szürke vagyok?”
Elhatározta, hogy olyan magasra repül, és olyan közel a Naphoz, ahová még a sas is hiába vágyik. Repült, repült, repült, egyre magasabbra. Már a felhők felett járt - gyenge szárnyai alig bírták a terhet, de ő minden erejét megfeszítve csak emelkedett tovább. A levegő ritkulni kezdett. Furcsa módon minél közelebb került a Naphoz, annál hidegebb lett. És ő mégis repült, csak repült... Aztán nem bírta tovább. Szárnyai összefagytak, nem kapott levegőt. Ilyen közel a Naphoz még senki sem jutott, gondolta, aztán már csak zuhant, zuhant...

Az ateizmus gyenge pontja: nincs kinek hálát adni.


Az emberiség ma egy könnyebb megváltást keres, ami teljesíthetőbb, mert a jézusit nem tudja teljesíteni. Olyan megváltásra vágyik, ami mellett lehet bármit cselekedni, hisz van rá magyarázat. De mégsem megy. (Borsos Miklós)



Egyedül abban lehetünk biztosak, hogyha a holnap keresztet fog hozni, Ő, aki küldi, meg tudja, és meg is fogja adni a kegyelmet az elhordozására. (Ryle püspök)



Fel sem fogjuk, hogy gyötrődéseinkben milyen nagy a szerepük a gondolatainknak. Minél előbb megállítod a rossz gondolatok "támadását", annál könnyebb lesz átrendeződni és visszatérni a helyes útra. Nos, bár az elgondolás egyszerű, mégsem könnyű megvalósítani...



Ha önmagunkat vidámítjuk, lehet, hogy csak majmoljuk az örömöt, ha külső dolgok vidámítanak, hasonlítunk az evangélium bolondjához, de ha Isten vidít fel, akkor élvezhetjük az öröm teljességét anélkül, hogy káros következményektől kellene tartanunk. – A gazdag Isten bora felvidít, de nem részegít meg. (Spurgeon)



Isten jó atya, olvas a szívekben. Siessünk hozzá tiszta szándékkal, s Ő mindig megvigasztal minket.


JÉZUS ADD, HOGY HOZZÁD TÉRJEK!

Jézus, világ Megváltója,
Üdvözlégy, élet adója,
Megfeszített Istenfia,
Szent kereszted szívem hívja:
Jézus add, hogy Hozzád térjek,
Veled haljak, Veled éljek!

Általszegve kezed-lábad,
Átvert tested roskad, bágyad.
Mezítelen tépett melled!
Ó, siratlak, ó, ölellek!

Virágoknak szép virága,
Honnét orcád sárgasága?
Hegyes tövis koronázott,
Édes orcád vérrel ázott.

Aszú földet harmatozván,
Vérzel, vérzel a keresztfán.
Úgy piroslik tested róla,
Mint a most nyílt, piros rózsa.

Szent karjaid széjjeltárod,
Tán az embereket várod,
Kiken vérrel könyörültél,
Betegekért betegültél.

Ím, én magam Hozzád vettem,
Magunk vagyunk, Uram, ketten.
Szent fejedet hozzám hajtsad,
Szóljon hozzám kékült ajkad.

Jézusom, ha jön a végnap,
Ismerj engem magadénak.
Homlokomon piros véred:
Tied vagyok, úgy ítélj meg!
Jézus add, hogy Hozzád térjek,
Veled haljak, Veled éljek!



Nem nagy hitre, hanem a nagy Istenben való hitre van szükségünk.

„Ő az Úr. Tegye azt, amit jónak lát.” (1Sám 3,18)

Éli főpap ezekkel a rezignált szavakkal nyugtázta Isten üzenetét, amelyet az ifjú Sámuel tolmácsolt feléje. Neki és fiainak bűnhődniük kell majd az elkövetett visszaélésekért. Keserűen, de mégis elfogadja Isten akaratát, mert tudja, hogy az ő döntései szentek és mindenkor jók. Nekünk is Jézus keresztjére néző hittel kell Isten kezéből mindent elfogadnunk, amikor például a betegség, a gyász vagy a magány sötét árnyéka vetül életünkre. „Mit Isten tesz, mind jó nekem, és bölcs minden végzése.” Ez legyen a mai napunk (akár egész életünk) mottója. (Sághy Balázs)

„Pál írja: Kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek, ebben jussatok még előbbre!” (1Thessz 4,1)

Pál apostol kérése ismerős mindnyájunknak. Tudjuk, hogyan kellene Istennek tetsző életet élni, elméletben már nagyon képzettek vagyunk. A baj a gyakorlati megvalósítással van. Tudom, hogy mit kell tennem, de mégsem azt teszem, amit akarok, hanem azt, ami ellen küzdök. Csatázom saját magammal, és azt látom, hogy újra és újra elbukom. Kérjük Isten Szentlelkét, hogy erősítsen meg minket a jó véghezvitelében, hogy hiteles keresztények lehessünk, ne csak meghallói, hanem végrehajtói is a törvénynek! (Juhászné Szabó Erzsébet)

A kereszt az a kereszteződés, ahol Isten és az ember mindig találkozhat.


A Szentlélek nemcsak bűnirtó tűzként akar hatni bennünk, hanem szívünket a Krisztusért lángra gyújtó tűz gyanánt is.


A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)


Amikor megalkotta Isten az embert, egy érdekes irányultságot teremtett mindnyájunk földi lényébe: előre felé néző arccal ajándékozott meg, és mozgásunk, járásunk iránya is előre mutat. Hátul nincs szemünk, napunk nagyobbik részében elképzelésünk sincs, mi zajlik a hátunk mögött. Talán túlontúl lekerekített, de vehetjük úgy, hogy számunkra az a valóság, ami előttünk van. Isten így látta jónak, hogy ilyennek teremtsen bennünket. Nyílván okkal történt ez. Jelzi ez, hogy előre felé kell néznünk, ez a cselekvésünk, tervezésünk iránya és valódi életterünk az előrefelé. S ha ez felborul, jönnek a bajok. Ki ne látott volna már olyan paródiát, amiben a főszereplő úgy akart előrefelé menni, hogy közben nekiment valami oszlopnak és összetörte magát. Annyira bámészkodott hátrafelé, hogy pórul járt. Bizony nem jó hátrafelé tekintgetni! Abból bajok szoktak származni. Persze szükség van például visszapillantó tükörre - mondjuk az autóban. A visszapillantó tükör segíti az előrehaladást. De ha valaki túl sokat bámészkodik benne, akkor a baleset ugyanúgy elkerülhetetlen...

Berencsi Balázs


Bárki mond rólatok kritikát – jót vagy rosszat – tudnotok kell, hogy ez elsősorban az illető önvallomása. (M.P.)



Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Gyökössy Endre


BŰNBÁNÓKNAK MENEDÉKE

Bűnbánóknak menedéke,
Trónusodhoz eljövünk,
Ah, mert máshol nincs üdv s béke:
Jézus, irgalmazz nekünk!

Szenvedésed drága árán
Váltottad meg életünk,
Ó, ne hagyj el minket árván:
Jézus, kegyelmezz nekünk!

Hisszük Uram mindazt, amit
Üdvünk végett hinni kell;
Amit a szentegyház tanít:
Ebben élünk, halunk el.

Kenyeret, s bort áldozatul
Felajánlván teneked,
Kérünk, add meg bő jutalmul
Megtérésre szent kegyed.

Jézus teste s vére által,
Mit a kenyér s bor jelent,
Add, hogy küzdvén a halállal
Nyerjünk babért odafent.

Szent vagy Uram! Örökké szent,
Mi Megváltó Istenünk!
Mit a szentek zengnek ott fent:
Add nekünk is zengenünk.



Köszönöm Jézusom, hogy enyém lettél,
Hogy a szívembe beköltöztél!
Ne hagyj magamra hosszú utamon,
Legyél vigaszom, oltalmazóm!
Erősíts a gyengeségben,
Adj támaszt egyedüllétben,
Soha ne engedd el kezemet,
Fogadd el szerető szívemet!
Ámen

„Én emlékszem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled.” (Ez 16,60)

Isten emlékezteti Ezékielt a kora ifjúságában történt szövetségkötésre, mert ő elfeledkezett róla. Isten bennünket is újra figyelmeztet a keresztségkor kifejezett örök szándékára: velünk akar maradni, velünk akar élni. Ne hárítsuk el közeledését, és ne feledkezzünk el biztos támaszt adó, fogódzót kínáló szövetségéről! (D. Szebik Imre)

Higgy nekem: nem bölcs dolog így gondolkodni: majd másképpen fogok élni. A másnap mindig már késő – élj ma! (Martialis)

„Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség!” (Ézs 5,20)

Már a bibliai időkben is léteztek hamis próféták, akik hazug jövendőmondással akartak népszerűséget szerezni maguknak, az igaz próféták pedig gyakran megszenvedték igazmondásukat. Az ige arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne ferdítsük el a dolgokat, ne hazudjunk. Még akkor is ki kell mondani a világosság szavát, ha az másoknak esetleg fáj, s magunknak is kellemetlenséget szerzünk. Ne csapjunk be senkit, kövessük az igazság útján Jézust! (Juhászné Szabó Erzsébet)

„Jézus egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.”” (Mt 26,39)

Martin Buber vallásfilozófus szerint az ember akkor lesz igazán önmaga, ha képes rácsodálkozni a másik lényére. Az ember akkor igazán ember, amikor az Istent szólítja „te”-nek. Az ember akarata akkor személyes és erős, ha feloldódik Isten akaratában. Jézus gyenge maradt volna, ha nem issza ki a szenvedés poharát. Akkor volt azonban a legerősebb, amikor ki tudta mondani: nem én, hanem te. (Dr. Bácskai Károly)

- Ne keressétek Istent - mondta a Mester -, csak nézzetek, és minden világossá válik számotokra.
- De hogyan nézzünk?
- Minden egyes alkalommal, ha néztek valamit, csak azt lássátok, ami valóban ott is van.
Mivel a tanítványok nem értették, a Mester megmagyarázta.
- Például ha a holdat nézed, csak a holdat lásd, és semmi mást.
- Hogy a csudába tudna valaki mást látni, mint a holdat, ha azt nézi'?
- Egy éhes ember sajtnak nézheti. A szerelmes pedig kedvese arcát láthatná benne.

Néha elérhetetlennek tűnik a jövő, vagy a múlt bénít meg, de ekkor se adjuk fel és lépjünk egyet előre.


Nem helyesen értékel az, aki önmagát nem ismeri, aki mélységeibe bele nem tekintett.

Szent Bonaventúra


Úgy gondolkodjatok, mintha minden gondolatotokat lángbetűkkel írnák fel az azúrkék égre, hogy mindenki láthassa azokat. És ez így is van. Úgy beszéljetek, mintha az egész világ egyetlen fül volna, amely azt hallgatja, hogy mit mondotok. És ez így is van. Úgy cselekedjetek, mintha minden cselekedetetek a saját fejetekre szállna vissza. És ez valóban így is van. (Mikhail Naimy)



Úgy képzelitek, hogy Krisztusban hinni, az valami lekötelező szívesség Vele szemben, valójában pedig Őbenne és szavaiban hinni – olyan megtiszteltetés és előjog, amelyhez csak komoly elmélyedés, megalázkodás és önmegtagadás árán jut el az ember.

„Vesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és az igaz beszédet is elcsavarja.” (2Móz 23,8)

Az elmúlt évek, évtizedek szomorú tapasztalata, hogy országunkban sok mindenki megvásárolható. De – bármennyire jólesne is – ezt az ősi intelmet nem alkalmazhatjuk pusztán korunk hatalmasaira. Minden emberhez szól, hiszen mindnyájan felelősséget hordozunk, döntéseinkkel egymás sorsát befolyásoljuk. Az ige figyelmeztet: ne a saját hasznunkat vagy az emberek tetszését keressük, hanem kérjük Isten bölcsességét és vezetését a mindennapjainkra. (Sághy Balázs)

Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. Rom 4.7

A te fádról unokáid szedik le az almát. (Vergilius)



Az ember egy végső célra van rendelve, amely különbözik tőle, és ez a végső cél Isten. (Jacques Maritain)



Az örökélet annyi: örökre az Úrral lenni.


Földi javakban gyönyörködni, magunkban gyönyörködni balgaság, a bűnben gyönyörködni a kárhozatba visz, de Istenben gyönyörködni örökkétartó gyönyörűség. (Spurgeon)

„Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!” (Zsolt 56,9b)

Melyikünk ne sírt volna, amikor igazságtalanul bántak vele, amikor jogos tulajdonától megfosztották, amikor bánat és gyász érte, amikor soha meg nem történt cselekedetekkel vádolták, amikor rosszindulatúan susároltak a háta mögött? De tudtunk-e sírni saját mulasztásaink, saját vétkeink, a magunk bűnei miatt? A zsoltáros azért könyörög, hogy Isten fordítsa jobbra sorsát minden vétke ellenére, s lássák meg, hogy ő az Úr. Kövessük a zsoltáríró példáját! (D. Szebik Imre)

Hinni annyit tesz, mint bízni, és pedig teljesen bízni Isten Fiának személyében, munkájában, érdemében és hatalmában.

„Hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17,27–28)

Pál apostol számára a távolság és a közelség nem egyszerűen fizikai fogalom. A bánya mélyén dolgozó éppoly közel lehet Istenhez, mint a csúcstámadásra induló hegymászó. A zsoltáros is így szólt Istenhez: „Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha (…) a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne (…) engem.” (Zsolt 139,8–10) (Dr. Bácskai Károly)

Mária, Mária, szép virágszál,
Mária, szikrázó nap.
Szeplőtlen fogantatott ártatlan lány.
Könyörülj érettünk Anyánk!
Mária, Mária, szép virágszál,
Mária, szikrázó nap.
Védelmezz magyarok Nagyasszonya!
Imádkozz érettünk anyánk!

Nézd, önzésünk mély sötét börtönbe zár,
a hűtlenség kígyója szívünkre vár.
Erőtlen gyermeked Hozzád kiált,
ne hagyj el, jöjj, segíts már!

A szeretet hűsége szívedben ég,
mint hajnali verőfény, oly tiszta, szép.
Lánglelked tűzjelét ragyogtasd ránk,
utunkon előttünk járj!

„Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom – így szól az Úr.” (Ézs 57,16)

A próféta bizonyságot tesz arról a könyörülő Istenről, akit még nem ismerhetett úgy, ahogy Jézus Krisztusban megismertette (kinyilatkoztatta) magát, és szeretetét és kegyelmét sem foghatta fel a maga teljességében, ahogy Jézus Krisztusban testet öltött. Mert ő elhozta a szabadulást – minden emberi képzeletet felülmúló módon – nemcsak Izrael népének, de az egész emberiségnek. Az övé az egyetlen név az ég alatt, amelyben üdvösségünk van. Fölösleges másfelé keresgélnünk. (Sághy Balázs)

Nem látjátok? Isten szinte nyomon követ bennünket, hogy megmentsen. Mi pedig menekülünk előle, hogy a vesztünkbe rohanjunk.

Szalézi Szent Ferenc

„Pál írja: Szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.” (1Thessz 2,13)

Istent rejtőzködőnek is szokták hívni, mert itt a földi létben nem láthatjuk meg az arcát szemtől szemben, és nem hallhatjuk meg a hangját. Vajon tényleg így van ez? Aki keresi őt, számtalan formában rátalálhat. Ott van ő a nyíló, illatos tavaszi virágban, a madárcsicsergésben, a Szeretlek! vallomásban és a Ne félj! baráti biztatásban. Hallhatjuk az istentiszteleteken, mikor a lelkész szól hozzánk az ő üzenetét közvetítve. Örvendezzünk, hogy nem néma és láthatatlan Istenünk van, mondjunk hálaimát, hogy még mindig gondot visel ránk! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Tisztátalan edény megtöltését kérni a Lélektől: káromlás. (Stewart)


Többet ér egy megtért bűnös száz igaz hívőnél.

Abban hinni, hogy Isten igazat mond, nem volna szabad nehéznek lenni.


Az ember nem változtathatja meg az életét anélkül, hogy maga is meg ne változna.

Simon de Beauvoir


Az embereknek, ha teljesülne mindaz, amit kívánnak, nem válna javukra.



Az evangélium nem törvény, nem kötelességek tára, hanem felszabadító örömhír.


Az evangéliumnak azért van sokak előtt a legcsekélyebb tekintélye, mert azt munkálja, hogy az elsők utolsók legyenek, és az utolsók elsők. (Luther Márton)



Az Úr Jézus elárultatásának éjszakáján alapította testének és vérének eucharisztikus áldozatát. Az Egyház az Eucharisztiát nem úgy kapta Krisztustól, mint egyet a többi ajándékok között, még ha a legértékesebbet is, hanem mint „az” ajándékot, mert Krisztus önmagát, saját személyét a maga szent emberségében, és egész üdvözítő művét adja benne. S mindez nem a múlté, Krisztus ugyanis és mindaz, amit minden emberért tett és elszenvedett, részesedik az isteni örökkévalóságban, ezért átöleli az egész időt.

Az Eucharisztia a Golgotán bemutatott áldozattal való bensőséges kapcsolata miatt sajátos értelemben áldozat, nem csupán általában, mintha Krisztus egyszerűen lelki táplálékul adná önmagát a hívőknek. Mindhalálig tartó szeretetének és engedelmességének ajándéka ugyanis a javunkra, sőt az egész emberiség javára fölajánlott ajándék, ugyanakkor mindenekelőtt az Atyának szóló ajándék: az Atya pedig elfogadta ezt az áldozatot, és Fiának teljes odaadásáért, mellyel engedelmes lett mindhalálig, a maga atyai ajándékát adta viszonzásul, azaz az új, halhatatlan életet a föltámadásban.
Az eucharisztikus áldozat természete szerint arra a bensőséges egyesülésre irányul, amely Krisztus és a hívők között jön létre a szentáldozásban: Őt vesszük magunkhoz, aki értünk áldozta föl magát; testét, melyet értünk adott oda a Kereszten, és a vérét, amely sokakért kiontatott a bűnök bocsánatára. Emlékezzünk csak Jézus szavaira: „Miként az Atya, akinek élete van önmagában, elküldött engem és én az Atya által élek, úgy az, aki engem eszik, általam fog élni.” Jn 6.57
Krisztus, amikor Egyházának ajándékozta áldozatát, magáévá akarta tenni annak az Egyháznak lelki áldozatát is, mely arra hivatott, hogy Krisztus áldozatával együtt önmagát is fölajánlja. - Amikor részt veszünk az eucharisztikus áldozatban, az egész keresztény élet forrásában és csúcspontjában, isteni Áldozatot ajánlunk fel Istennek, de ajánljuk föl vele együtt önmagukat is!
Krisztus Húsvétja a szenvedéssel és halállal együtt magában foglalja az ő föltámadását is. Az eucharisztikus áldozat nemcsak az Üdvözítő halálának és föltámadásának misztériumát jeleníti meg, hanem a föltámadás misztériumát is, ami megkoronázza az áldozatot. Csak az élő és föltámadott Krisztus lehet az Eucharisztiában az élet kenyere, az élő kenyér. - A kenyeret saját élő testének mondta, s betöltötte önmagával és az ő Lelkével.

Az Eucharisztia a hit misztériuma, minden elképzelésünket felülmúló misztérium, és csak hittel lehet elfogadni. A kenyérben és a borban nem az egyszerű és természetes elemeket kell látnunk, mert az Úr kifejezetten mondta, hogy az ő teste és vére lett belőlük: a hit biztosít efelől, bár az érzékeink mást mondanak.

Uram, te meghívsz asztalodhoz.
Megerősítesz adományaiddal.
Találkozol velünk embertársainkban.
Asztalt terítesz számunkra.
Erőt és életet ajándékozol.
Békédet kínálod mindenkinek.
Örömet készítesz számunkra.
Irgalmas vagy hozzánk.
Közénk jössz.
Maradj velünk egész életünkben.

Az oltáron a kenyér és a bor Jézus testévé és vérévé válik. Nem foglalható szavakba az az isteni szeretet, ami itt megnyilvánul. Milyen titokzatos az az isteni vágy, amely minden lehetőt megragad, hogy egyesüljön teremtményével.
A szentáldozás a gyógyulás, a szabadság, az élet forrása, amelyben Jézus megérinti sebeinket és eggyé forrasztja önmagával szívünket, lelkünket.

Az Eucharisztia a hit misztériuma, a Szentháromság misztériuma, mely annyira felülmúlja értelmünket, hogy a legtisztább ráhagyatkozásra kötelez Isten szava iránt.

„Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az Úr!” (4Móz 11,29)

Az Úr parancsára Mózes kiválasztott a pusztában vándorló nép közül hetven vént, hogy vele osztozzanak a vezetés terheiben, és Isten akaratát közvetítsék. De Isten a kiválasztottakon kívül még másik kettőnek, Eldádnak és Médádnak is megadta a Szentlélek ajándékát, így azok is prófétálni kezdtek a táborban. Józsué meg akarta tiltani nekik a szolgálatot. Erre hangzik fel Mózes sóhajtása: bárcsak mindenki megkapná a prófétálás Lelkét! Isten Lelkének ma sem lehet határokat szabni. Hiszem, hogy a keresztény gyülekezetekben is számtalan lelki ajándék rejlik – sajnos többnyire kiaknázatlanul. A legtöbb helyen ugyanis még mindig úgy tekintenek a lelkészekre (és talán a lelkészek önmagukra is), mint magányos harcosokra, akik mai Mózesekként egyedül hordozzák a szolgálat minden terhét. Pedig tudom, hogy közösségeinkben vannak, akik megkapták a tanítás, a beteglátogatás, a lelkigondozás vagy a bizonyságtétel ajándékát, de a többiek elnémítják őket. (Sághy Balázs)

„Egyedül te ismered minden embernek a szívét.” (1Kir 8,39)

Egy országosan ismert szívsebész úgy tartja, hogy a gyógyítás szent cselekmény, mert a teremtés legnagyszerűbb lényét kell megmenteni. Azért nyilatkozik így, mert nemcsak biológiai lénynek tekinti az embert, hanem Isten gyermekének is. Isten számára sem csak egy szerv a szívünk, hanem életünk regénye, melynek minden sorát kívülről tudja. (Dr. Bácskai Károly)

Maradj velem Uram, mert szükséges, hogy velem légy, hogy el ne feledjelek. Tudod, hogy milyen könnyen elfordulok Tőled.

Maradj velem Uram, mert gyenge vagyok, szükségem van a Te erődre, hogy el ne essem annyiszor.

Maradj velem Uram, mert Te vagy az én életem és nélküled csökken az én buzgóságom.

Maradj velem Uram, hogy megmutasd nekem a Te akaratodat.

Maradj velem Uram, hogy haljam a Te hangodat és kövesselek.

Maradj velem Uram, mert nagyon akarlak szeretni és mindig Veled lenni.

Maradj velem Uram, ha azt akarod, hogy hűséges legyek Hozzád.

Maradj velem Jézus, mert bármilyen szegény is a lelkem, azt kívánom a Te számodra a szeretet fészke legyen.

Maradj velem Jézus, mert már késő van és a nap lenyugvóban, múlik az élet, közeledik a halál, az ítélet, az örökkévalóság. Szükséges, hogy megkettőzzem az erőmet, hogy útközben el ne fogyjon. Nyugtalanítanak a kísértések, a sötétség, a keresztek, a szenvedések. Mennyire szükségem van Rád, hogy lássalak ebben a sötét éjszakában.

Maradj velem Jézus, mert az élet és veszedelmek éjszakájában szükségem van Rád. Add, hogy úgy ismerjelek meg, mint a tanítványok a kenyérszegésben, vagyis az eucharisztikus egyesülés legyen a világosság, mely eloszlatja a sötétséget. Első legyen, mely fenntart engem, és egyetlen boldogsága legyen szívemnek.

Maradj velem Uram, mert amikor jön a halál, akkor is Veled egyesülve akarok lenni, ha nem is a szentáldozás által, legalább a kegyelem, a szeretet által.

Maradj velem Jézus, nem kérem a Te isteni vigasztalásodat, mert nem vagyok rá méltó, de igenis kérem a Te szentséges jelenlétedet.

Maradj velem Uram, Téged kereslek, a Te lelkedet, a Te szeretetedet, a Te irgalmadat, a Te szívedet, mert szeretlek Tégedet és nem kérek más jutalmat, mint a szeretet gyarapodását. Szeretni Téged egész szívemmel itt a földön, hogy tökéletesebben tovább szeresselek az örökkévalóságban.

Pio atya szentáldozás utáni imádsága


Mutass nekem egy hálátlan, de mégis boldog embert! (Zig Ziglar)


Nem az a kedvesség, ha megtesszük, amit felebarátunk kér, hanem az, ha örömünket leljük abban, ami másoknak kedvére való.

Joseph Jonbert

„Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16)

Kereszténységünk múlik azon, kinek tartjuk Jézust, és hogyan viszonyulunk hozzá. A történelem nagyjai közé számítják a politológusok, vallásalapítóként emlegetik a tudósok, reformerként a szociológusok, lelki forradalmárként a pszichológusok, az emberiesség legnagyobb példaképének tartják a filozófusok. Kicsoda számodra, kedves Olvasó? Biztasson Péter tanúságtétele! (D. Szebik Imre)

„Szeressétek a jövevényt, mint magatokat!” (3Móz 19,34)

Gyerekkoromban megfigyeltem, hogy mikor etettem a csirkéket, kilökték maguk közül a többiek a beteget, az erőtlent, sőt még jól bele is csíptek a tarajába. Ugyanezt a jelenséget tapasztaltam a malacoknál is, a soványabbat az erősek arrébb taszították a moslékos vályútól, hogy nekik több jusson. Ha valaki már megtapasztalta, milyen fájdalom az, ha szeretne egy közösséghez tartozni, és ott valamilyen okból nem fogadják be, akkor a továbbiakban minden kirekesztett mellé oda fog állni, mert tudja, mit jelent ez az állapot. Fogadjuk be a jövevényt, a bebocsátást kérőt, mert Jézus erre tanít! Töltsük be az ő segítségével a második nagy parancsolatot: Szeresd felebarátodat, mint magadat! (Juhászné Szabó Erzsébet)

A Szentlélek azokat szenteli meg, akik engedelmeskednek neki.


Tévedni emberi dolog, de a tévedésben megmaradni: esztelenség. (Seneca)

Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel, vagy valami rosszat mond valakiről. Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A következő hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal egyszerűbb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe.

Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe. Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap, mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem, vagy meg tudta állni, hogy rosszat mondjon valakiről.

Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésből. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki: „Fiam, szépen viselkedtél, büszke vagyok rád. Állj meg egy pillanatra, nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Ez a kerítés soha többé nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel valakivel, vagy rosszat mondasz valakiről, megsebzed őt. Egy ugyanolyan sebet hagysz az ő szívében, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, a seb örökre ott marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb talán örökre ott marad. A szóbeli sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi. Nagyon nehéz meg nem történtté tenni meggondolatlanságból elkövetett dolgainkat. A kiengesztelődés és a megbocsátás titka az, ami segíthet a lyukak eltüntetésében.”

VONJ KÖZEL HOZZÁD

Vonj közel Hozzád, el nem hagylak már.
Mi bűn volt bennem, megbánom. - Mondjad nekem barátom.
Vágyom Rád Uram, soha el ne hagyj,
A szívem legyen lakhelyed, hadd érezzem melegséged.
Segíts mindinkább vissza Tehozzád.
Te vagy nekem, Te vagy nekem minden.
Szükségem van, Terád ó Istenem.

A hit bizalom és engedelmesség.


A lélek számára felüdülés a természet szemlélése. (Cicero)


A Te Igéd olaja folyton sokasodik, és nem fogy el soha, amíg üres korsókkal járulunk hozzá. (Fulér Tamás)


Amikor elutasítjuk magunktól a Szeretetet, hasonló a pillanat ahhoz, amit Péter élt át, amikor megtagadta Jézust. S amikor a kakasszóra a Mester rátekintett, találkozott a tekintetük. Péter a napnál világosabban látta: megtagadtam azt az embert, aki megy, hogy meghaljon értem! Ekkor fakadt keserves sírásra. A bizalomnak, a szeretetnek, a barátságnak ezen visszautasítása és Jézus szeretetének minden mértéket meghaladó nagysága a látszólag érzelemmentes halászból is könnyeket képes előhozni.
Ezek a keresztény bűnbánatnak a gyökerei. A hívő ember fájdalma a bűn fölött, amely abból az elviselhetetlen élményből ered, hogy az előtt találom magamat, akit elutasítottam és megbántottam, akinek visszautasítottam a bizalmát, de aki most még nagyobb bizalommal és szeretettel közeledik felém, kezét nyújtja nekem.

Rácz Piusz OFM


Az evangélium nem törvény, nem kötelességek tára, hanem felszabadító örömhír.


Az igazi bűnbánat nem abban áll, hogy irgalmatlanul elítéljük, sokkal inkább abban, hogy Istenünk irgalmába helyezzük magunkat. Az igazi bűnbánatban elfogadjuk magunkat gyengeségeinkkel együtt is, az igazi bűnbánatban békére lel a szív. Az igazi bűnbánatban nem eltaszítjuk magunkat Istentől, hanem újra átadjuk magunkat Neki miközben elfogadjuk az Ő megbocsátását. Az igazi bűnbánatban nem a reménytelenség és a csüggedés, hanem a remény és az öröm virágai nyílnak ki lelkünkben. Az igazi bűnbánat ha fájdalmas is, a boldogság fájdalma él benne: végtelenül szeretve vagyok. Az igazi bűnbánat nem annyira a múltba, sokkal inkább a jövőbe mutat...

„Az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” (Róm 12,11b–12)

Jézus örömteli szolgálatra hívott el minket. Mindnyájan kaptunk Istentől valamilyen feladatot, amelyet csak mi tölthetünk be, senki más. Vigyázzunk arra, hogy ne irigykedjünk másra, ne vegyük el a másnak szánt szolgálatot! A ránk bízott munkát szorgalmasan, alázattal végezzük el, ne dicsekedve és kérkedve! Gondoljunk Jézusra, aki királyként sem röstellte megmosni a tanítványok lábát! Imádságban folyamatosan kérjük a teremtés Urától a megerősítést, hogy jó helyen vagyunk, életünknek értelme van! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Előfordul, hogy az élet bonyolult, de a boldogság teljesen egyszerű.

Anderson


Emberekkel szemben a jóság kötelesség. Ha nem vagy jó az emberekkel szemben, akkor rossz vagy és felkelted bennük a rosszaságot. (Tolsztoj)



Gyónni azt jelenti, elfogadom a bűneinkért meghalt Krisztus ajándékát: „Vegyétek a Szentlelket; akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer.”
Aki meggyónja bűneit, befogadja Isten irgalmát az élet valóságában, álarcok nélkül. Befogadja azt különösen ott, ahol az emberség esendő, gyenge, ahol gyógyulásra van szükség.

„Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa titkait.”” (Lk 8,10)

A tanítványság nem kevesebbet jelent, mint hogy betekintést nyerhetünk a legnagyobb titokba, Isten rejtélyes tervébe. Választ kapunk arra a legnehezebb kérdésre, hogy mi célból is élünk a földön. Jézus élete és tanításai megjelölik előttünk azt az utat, amelyet a föld legtöbb lakója hasztalanul keres. Sötét vallási praktikák, életre szóló fogadalmak, önsanyargatások és véres rituálék jellemzik azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel más világvallások hívei el akarják érni az üdvösséget. Jézus Krisztus által Isten megmutatta végtelen szeretetét: ingyen, kegyelemből ajánlja fel nekünk az örök életet. (Sághy Balázs)

Kezdem felfogni, hogy ha valaki iránt ellenszenvet érzünk, akkor ennek gyökerét az önutálatunkban kell keresnünk: szeresd felebarátodat, mint önmagadat!

Etty Hillesum

„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zak 4,6)

Pünkösd a Szent Lélek eljövetelének ünnepe. Amit a Teremtő rég megígért, most valóra váltja. Amit Jézus előre tudtul adott tanítványainak, most beteljesíti. Aki nyitott szívvel kész fogadására, az maga is átéli, hogy lelkében lakozik a Lélek. Mennyire szükségünk van reá, hogy zaklatott életünkben békességet teremtsen, erőnk fogytán erőt adjon, és keresztutak döntéseinél tanácsoljon! (D. Szebik Imre)

Nem mindig jó lelkiismeret az, melyet könnyen meg lehet nyugtatni.


Nem szükséges ismernünk a jövőt. Amire szükségünk van, az a mai napra való erő.

Spurgeon


Szeress és tégy, amit akarsz!

Augustinus

„Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok!” (Lk 8,18a)

Ha csak a magunk élvezetére tartogatjuk Isten ajándékait, elveszítjük őket. Minél inkább továbbadjuk azonban, annál többet kapunk belőlük! Csak az igazán a mienk Isten javaiból, amit kamatoztatni tudunk. Jézus szava arra tanít, hogy nem csupán az igehirdetés minősége fontos, de az igehallgatásé is. (Dr. Bácskai Károly)

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle: - Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?

A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak: - Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba: - Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek: - Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak: - Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.

„A tanítványok unszolták és kérték Jézust: »Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!«” (Lk 24,29a)

A tanítványok Jézus közelében megtalálták a biztonságot, a bizonyosságot. Így van ez ma is. Ha Jézussal élünk, szeretete kiűzi félelmeinket, az ő fénye elűzi a sötétséget, szemünk tisztán meglátja az eddig homályosnak gondolt dolgokat. Jézus közelsége nemcsak az emmausi tanítványokat nyugtatta meg, hanem minket is. Kérjük őt, hogy lépjen be az ajtónkon, s maradjon velünk! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Aki nem látja a kereszten Krisztus engesztelő áldozatát, hiába néz a keresztre. (Spurgeon)



Amikor rosszul vagy attól, hogy eleged van abból, hogy rosszul vagy, akkor meg fogsz változni. (A.M)



Az élet hegymászás, de a kilátás csodás.


Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról.

Anthony de Mello

„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Péld 16,9)

„Ember tervez, Isten végez” – közhelyszerűen és rezignáltan mondogatják ezt az emberek, amikor valaki idő előtt halt meg, vagy egy jó terv kudarcba fulladt. Mintha Isten valami kozmikus ünneprontó lenne, aki meghiúsítja mindazt a jót, amit az emberek kiterveltek. Isten igéje éppen az ellenkezőjére akar rámutatni. Az ember eredendően bűnös, és szándékai közvetlenül vagy közvetve önző és gonosz célokat szolgálnak, de az Úrnak van egy sokkal nagyobb, átfogó terve, amellyel az üdvösség irányába kormányozza a világot. Ennek a tervnek mi is a részei vagyunk – hála Istennek! (Sághy Balázs)

Az olyan hit, mely várja a meghallgatást, nem fog meglepődni, amikor az imádságra megjön a felelet.

„Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak.” (Zsolt 9,11)

Isten neve nem adat a mobiltelefonomban, nem csak egy név a sok közül. Ha igazán ismerem az ő nevét, akkor tudom, milyen erő rejlik benne, s hogy minden benne van: szeretete, jósága, szent volta és hatalma, kegyelme és irgalma. Aki tényleg megismeri ezt a mindenek felett való nevet, az bizalommal fordul hozzá. Ez a bizalom láttatja meg a nagyszerű tényt: aki őhozzá fordul, hozzá folyamodik, az mindig átélheti jelenlétét, hiszen Isten nem hagy el, velem marad. (Hafenscher Károly [ifj.])

Egy ember keresztül-kasul utazta a világot, csakhogy személyesen meggyőződhessen a Mester hírének valódiságáról.
- Milyen csodát tett a Mestered? - kérdezte az egyik tanítványtól.
- Nos, vannak csodák és csodák. Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesíti valakinek az akaratát. Nálunk az a csoda, ha valaki teljesíti Isten akaratát.

Egyik évben megrendezték a hegymászó világbajnokságot. Országonként a legkiválóbbak, legtapasztaltabbak jöttek el, hogy összemérhessék tudásukat a világ legjavával. Természetesen a legprofibb felszerelésekkel érkeztek, volt aki olyan kiegészítővel jött, melyet az űrtechnológiában használatos alapanyagból gyártottak. Azonban egy kis ország versenyzője kivétel volt. Ugyanis ahonnan jött, olyan szegénységben élt, hogy mindig mezítláb mászott, és annyira megszokta, hogy a versenyen levette a cipőjét. A legtöbb versenyző sanda szemmel nézett rá, és gúnyolódtak rajta, de ő mit sem törődött vele. Egy hatalmas sziklafalat kellett megmászni, melynek rajtszóra kellett nekirugaszkodni, természetesen biztonsági köteleket használva. Ahogy nekikezdtek a mászásnak, a mezítlábas hegymászó egyre nagyobb előnyre tett szert, mígnem végül ő ért fel elsőként a csúcsra. Ahogy felért szokatlan dolgot kezdett csinálni. Fentről segíteni kezdett a többi versenyzőnek, hogy minél többen felmászhassanak, ugyanis olyan nehéz volt a falat megmászni, hogy sokan félúton inkább visszaereszkedtek.

A mezítlábas férfi így indokolta az esetet: "Mi értelme a csúcsra jutni, ha ott egyedül vagyok. Hiába kezdek el ünnepelni, mert mit ér az, ha nincs akivel megosszam. Inkább segítettem minél több embernek és bíztattam őket, hogy másszanak fel, mert fantasztikus érzés volt feljutni oda, és lenézni a mélybe, ami csodálattal tölt egy hegymászót. Inkább segítek másoknak, mintsem magányosan ücsörögjek és egyedül örömködjek."

Ránk nézve példamutató magatartás, amit ez az egyszerű mezítlábas hegymászó tett. Életünk nagy része versengés, és arra törekszünk, hogy mi egyedül kerüljünk fel a csúcsra. Sokszor annyi emberen áttaposunk, a mélybe lökjük, csak azért, hogy mi érvényesülhessünk. De az örömmámor után jön a józanodás. Rájövünk, hogy egyedül, magányosan vagyunk odafent. Csalódottak és frusztráltak leszünk, és az emberek elfordulnak tőlünk, vagy éppen irigykednek.
Kövessük a mezítlábas hegymászó példáját. Ha felértünk a csúcsra, segítsünk másoknak is feljutni oda. Ha valamiben sikert értünk el, osszuk meg másokkal azt, hogyan is érhetik el. Segítsünk embertársainknak: akkor lesz igazi gyümölcse a sikerünknek, ha mások is részesülnek belőle.

Fejedelmi leveleket kétszer, háromszor kell elolvasni az embereknek, mert megfontolva és bölcsen vannak írva. Mennyivel inkább kell az embernek a Bibliát gyakran olvasni, hiszen benne Isten a maga bölcsességét íratta le. (Luther Márton)



Gonosz ember az, aki elfogadja a jótéteményt, de viszonozni képtelen. (Plautus)


Kezdetén tartóztasd fel a bajt, különben késő az orvosság. Mert először csak egy puszta gondolat ötlik fel elménkben, aztán színes fantázia-kép, majd tetszés ébred, megmozdul az akarat, és megszületik a beleegyezés. Így lépésről lépésre egészen benyomul a gonosz ellenség, ha kezdetben ellenállásra nem talál. És minél tovább halogatja valaki az ellenállást, annál jobban elerőtlenedik, az ellenség pedig annál több erőre kap. (Kempis Tamás)

„Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is!” (Mt 6,10)

„Be van fejezve a nagy mű, igen. / A gép forog, az alkotó pihen” – írja Madách Az ember tragédiájában. Mintha Isten a teremtés után nemtörődöm módon magára hagyta volna a világot. Pedig ő nemcsak a mennyországot működteti, de figyel a földi mindennapokra is. Teremtő szándéka és akarata változatlan, függetlenül a tértől és az időtől, amelyben élünk. (Dr. Bácskai Károly)

Minél magasabbra hágsz, annál fáradtabb vagy, nehezebben kapsz levegőt. De sokkal jobban átlátod a dolgokat.


Többet tanulhatsz egy csendességben töltött órában, mint egy év alatt a könyvekből.