Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A pásztor és a béres

Arról, hogy valóban pásztorról vagy pedig béresről van-e szó, nem lehet igazán meggyőződni, hacsak elő nem áll valamilyen vészhelyzet. Hiszen békés időkben a béres is többé-kevésbé úgy viselkedik a nyáj őrzése közben, mint az igazi pásztor; de ha jön a farkas, akkor kiderül, hogy ki-ki milyen lélekkel őrizte a nyájat.

A farkas akkor érkezik, amikor valamely igazságtalan uralkodó elnyomja a hívőket és az egyszerűeket. Az, aki pásztornak látszott, de nem volt az, otthagyja a nyájat és elmenekül, mert miközben ő maga fél e veszélytől, nem vállalkozik arra, hogy ellenálljon az igazságtalanságának. Menekülésével nem csupán elfut, hanem a nyájat is megfosztja támaszától. Menekül, mivel látja ugyan az igazságtalanságot, de hallgat; menekül, mivel a hallgatásba rejtőzik. Csatasorba rendeződni annyit jelent, mint nyílt szóval ellenállni minden gonoszat cselekvő erőnek. Akkor indulunk csatába Izrael házáért… és építünk falat, ha az igazság tekintélyével megvédjük az ártatlan hívőket a tébolyultak igazságtalanságától. A béres nem így tesz, hanem elmenekül, amikor látja, hogy jön a farkas.

Nagy Szent Gergely pápa

Az Atya ölelésében

Abban a percben, amikor majd lecsukom szememet itt a földön, azt fogják mondani a mellettem álló emberek: meghalt. Valójában ez nem fedi a valóságot. Meghalok annak a számára, aki engem lát, aki ideát van. Kezeim hideggé válnak, szemeim nem láthatnak többé, de valójában a halál nem létezik, mert alighogy becsukom szemem itt a földön, megnyílok Isten végtelenségére.
Meglátjuk őt, ahogy Pál mondja, színről színre, úgy, amint Ő van (1Kor 13,12). És beteljesedik a Bölcsesség könyvének szava, melynek 3. fejezetében ezt olvassuk: Isten az embert halhatatlannak teremtette, halhatatlanságra, saját isteni természetének mintájára alkotta meg őt.
A halhatatlanság tehát itt van már bennünk. Ezért a halál nem más, mint önmagam, létem kinyílása Istenben - örökre. A halál az Atya átölelésének pillanata, amelyre minden emberi szív, minden teremtmény vágyakozva vár.
Oreste Benzi lelki végrendelete

Az imádság fénye

Az imádság, illetve az Istennel való párbeszéd igen nagy kincs, hiszen az Istennel való bensőséges közösséget jelenti. Ahogy testi szemeink ragyogni kezdenek, amikor a fényt megpillantják, ugyanígy világosítja meg az Isten felé kitáruló szívet az imádság kimondhatatlan fénye.

Az imádságnak azonban nem szabad megszokássá válnia, hanem a szívből kell fakadnia. Nem korlátozódhat megszabott időre vagy órára, hanem folyamatosan, éjjel és nappal virágoznia kell. Nem csupán akkor kell ugyanis a lelkünket Istenhez emelni, amikor egész lelkünkkel az imádságnak szenteljük magunkat.

Amikor más teendőink vannak, legyen szó a szegények szolgálatáról vagy más tevékenységekről, melyeket talán a felebarát iránti nagylelkűség értékessé tesz, akkor is töltsön el minket az Isten iránti vágy és a rá való emlékezés, hogy az isteni szeretettől, akár a sótól megízesítve, minden jóízű táplálékká váljék az Úr számára. Mindig örömteli részesei lehetünk ennek az ajándéknak, akár egész életünkben, ha időnk lehető legnagyobb részét ilyen imádságra fordítjuk.
Aranyszájú Szent János

Egyedüllét, nem sivárság

Igaz ugyan, hogy a pap a cölibátus révén egyedül él. Ám egyedülléte nem jelent űrt, mivel magányát betölti Isten és az Ő országának kimeríthetetlen gazdagsága. Amikor erre az egyedüllétre vállalkozott – melynek tökéletes belső és külső szeretetnek kell lennie –, nem az a szándék vezette, hogy elidegenedjék testvéreitől, és nem azért tette, mert megveti a világot. Legalábbis akkor, ha valóban tudatosan döntött mellette, nem pedig gőgösen, hogy ő „más” lehet, mint a többiek. Bár a pap a világtól elkülönülten él, de nem szakad el Isten népétől, mert hivatása az emberek javára szól, teljesen a szeretetszolgálat számára van felszentelve és arra a teremtő munkára, amelyre az Úr lefoglalta őt.

A magány olykor fájdalmasan nehezedik a papra, de emiatt nem fogja megbánni nagylelkű választását. Krisztus is egyedül maradt életének legdrámaibb óráiban, még azok is magára hagyták, akiket élete során tanúnak és munkatársnak választott ki, és akiket a végsőkig szeretett. Mégis kijelentette: Nem vagyok egyedül, mivel az Atya velem van.

VI. Pál: A cölibátus

Házasság, szüzesség, papság

A papság, a szüzesség és házasság egy egyenlő szárú háromszög három oldalához hasonlítható: kettő közülük az ég felé Isten felé emelkedik, és benne találkozik; a harmadik oldal pedig mintegy a földdel párhuzamos, papokat, szüzeket szül, és ezáltal kapcsolódik a mennyhez. Az előzők közvetítik Isten kegyelmét, az utóbbi megtestesíti azt az emberiségben. És fordítva, az utóbbi tulajdonképpen egyesíti magában az emberiség vágyait, amelyeket az előző kettő a menny felé emel. Egy háromszög, amelyben az isteni egyesül az emberivel, és az emberi az istenivel.

Ha a szeretet átjárja őket, akkor ez a három valóság három és egyszerre egy: Isten viaduktja, amely által folytatódik a Fiú megtestesülése. A szeretetben válik ez a három valóság eggyé, és mégis különböző. A szeretet által mindannyian a papságba tartozunk. Mindannyian részesülünk a lelki szüzességből – amennyiben az Egyház vagyunk, amely szűz. És mindannyian lelkek vagyunk: Krisztus jegyesei.

Igino Giordani

Láttatni Jézust

„Látni szeretnénk Jézust” (Jn 12,21). A Húsvét alkalmával Jeruzsálembe zarándokló görögök kérése Fülöp apostolhoz lelkileg a mi fülünkben is újból fölhangzik ebben a Jubileumi Évben.

A kétezer évvel ezelőtti zarándokokhoz hasonlóan, korunk emberei – ha nem is mindig tudatosan – is arra kérik a mai híveket, hogy ne csak „beszéljenek” Krisztusról, hanem engedjék őt „látni” is. Talán nem feladata az Egyháznak, hogy Krisztus világosságát visszatükrözze a történelem minden korszakában, s hogy az új évezred nemzedékei előtt is felragyogtassa arcát?

II. János Pál: Novo millenio ineunte 16.

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

Ajándékozzuk a világosságot!

Minden ellentmondás, ellenállás, szembeszegülés ellenére létezik az Isten utáni szomjúság, s nekünk az a szép hivatásunk, hogy a világosságot adjuk másoknak. Ebben áll a mi kalandunk.

Kétségtelen, hogy számos előre nem látható dolog létezik, sokféle nehézség, szenvedés és sok minden egyéb. De a Szűzanya is tudta az angyali üdvözlet pillanatában, hogy ismeretlen út áll előtte, s az Isten szenvedő szolgájáról szóló jövendöléseket és a Szentírást ismerve számíthatott arra, hogy ez az út sok szenvedéssel is jár. Ő azonban hitt az angyal szavának: ne félj, mert végül Isten lesz az erősebb, ne félj a kereszttől és az összes szenvedéstől sem, mert végül Isten vezet bennünket, és ezek a szenvedések is segítenek abban, hogy a világosság teljességére jussunk.

XVI. Benedek pápa: A római szeminárium kispapjaihoz, 2008

Az ember legmagasztosabb hivatása

Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán. Ádám, az első ember ugyanis az eljövendőnek, tudniillik az Úr Krisztusnak előképe volt (vö. Róm 5,14). Krisztus, az új Ádám, az Atya és az ő szeretete misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását. (...)

Isten Fia ugyanis megtestesülésével valamiképpen minden emberrel egyesült (...). Mivel ugyanis Krisztus mindenkiért meghalt, és minden ember végső hivatása azonos, tudniillik isteni hivatás, vallanunk kell, hogy a Szentlélek mindenkinek fölkínálja a lehetőséget, hogy – csak Isten előtt ismert módon – csatlakozhasson e húsvéti misztériumhoz.

Gaudium et spes 22

Bölcsesség és bolondság

Sok időt pazaroltam el bolondságokra, hiábavaló munkával töltöttem el ifjúságomnak csaknem egész idejét, és oly bölcsességnek szenteltem, melyet Isten bolondsággá tett, mígnem egy napon, mintha mély álomból ébredtem volna fel, megpillantottam az evangélium igazságának csodálatos fényességét, és felismertem, hogy a világ fejedelmeinek – kik immár semmivé lettek – bölcsessége hasznavehetetlen. Bő könnyeket ontottam nyomorult életem felett, és vezetésért könyörögtem, hogy az istenfélelem iskolájába bevezetést nyerjek.

Nagy Szent Vazul: 223. levél

Hogy rátalálhassunk a fényre…

A halállal lenne egyenlő, ha nem tekintenénk Rád,
aki – mint egy varázsütéssel – minden keserűséget megédesítesz.
Terád, kiáltásod közepette, ott a kereszten,
a magasban kifeszítve, teljes tehetetlenségben,
élő halottként, amikor tüzedet a kihűlt földre bocsátottad,
s a végtelen pangásba örök életedet adtad értünk,
akik most mindennek örököse lehetünk.
Elég nekünk, ha Téged – legalább egy rövid ideig –
hozzánk hasonlónak láthatunk,
és így fájdalmainkat a tiéddel egyesíthetjük, fölajánlva az Atyának.
Hogy rátalálhassunk a fényre, tekinteted elhomályosult.
Hogy rálelhessünk az egységre, átélted az Atyától való elszakítottságot.
Hogy szert tehessünk a bölcsességre, „tudatlanná” lettél.
Hogy újra magunkra ölthessük a bűnnélküliséget, te magad „bűnné” lettél.
Hogy Isten bennünk lehessen, átélted a Tőle való távolságot.

Chiara Lubich

Isten lantosai

Nem arról kell beszélnem, mekkora kegyelmeket kaptam időnként az Úrtól, hanem arról, hogy általában a nekem tetszővel ellentéteset teszem. Követem a számomra kijelölt tervet, nem mert olyan elbűvölő, hanem mert ezt kell tennem a Szeretetért.

„De atya, lehet színészkedni Isten előtt? Nem képmutatás ez?” Légy nyugodt: elérkezett a pillanat, hogy az isteni nézők előtt mutasd be ember alkotta színdarabodat. Légy erős, mert az Atya, a Fiú és a Szentlélek nézi játékodat! Tégy mindent Isten iránti szeretetből, hogy tetszésükre legyél, még ha áldozatot kíván is!

Milyen szép Isten lantosának lenni! Milyen nagyszerű a Szeretetnek komédiázni, áldozatot hozni anélkül, hogy személyes megelégedettségünket keresnénk. Csak az Atyaisten tetszésére, aki játszik velünk! Állj az Úr elé, és valld meg neki: „Nincs semmi kedvem megtenni ezt a dolgot, mégis fölajánlom Neked.” Aztán tedd meg szívből, még ha mindezt színjátéknak is gondolod.

Áldott színjáték! Biztosítalak, hogy nem képmutatás, mert a képmutatóknak színlelésükhöz emberi közönségre van szükségük.

Szent Josemaría Escrivá de Balaguer

Mária, a szabadság és egyenlőség őrzője

Egy anya számára a gyermekek: elsősorban és egyszerűen csak gyermekek – tekintet nélkül feladataikra és szerepeikre. Mária számára Krisztus tagjai egyszerűen a gyermekei, akiket a kereszt tövében fogadott be (vö. Jn 19,26) – függetlenül attól, hogy az Egyházban és az Egyházért végzett feladataik egyébként mennyire különbözőek.

Azt mondhatnám, hogy Máriában megvilágosodik a lét a maga tisztaságában, amiből előtör a tett – a sokféle tevékenység –, de aki, mint lét, nem befejezett önmagában, és nem is határozza meg magát.

Ő az, aki őrzi az Atyával Isten egész népének szabadságát és egyenlőségét. Egyenlőség, ami nem egyenlősdi, mert forrása a szentháromságos élet, ahol mindhárom Személy Egyetlen – egyenlő tehát a Másik Kettővel –, de a maga megismételhetetlen létezésében.

Giuseppe Maria Zanghi: Isten, aki Szeretet

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A „betöltött üresség”

Krisztus kedves munkatársai, ti „Igent” mondtatok Jézusnak, Ő pedig szavatokon fogott benneteket. Isten Igéje Jézussá lett, aki szegény volt. A ti papi cölibátusotokat rettenetes ürességként tapasztaljátok meg. Isten nem tudja betölteni azt, ami tele van. Csak az ürességet tudja betölteni. Nem annyira arról van szó, hogy „birtoklunk” valami kézzelfogható dolgot. De amennyire üresek vagyunk, annyira tudjuk Őt egyre teljesebben befogadni az életünkbe, és annyira engedjük, hogy az Ő életét élje bennünk.

Ma bennetek szeretné újraélni az ő teljes alávetettségét az Atyának. Engedjétek, hogy megtegye! Nem az a fontos, amit ti éreztek, hanem amit Ő érez bennetek. Ne magatokra tekintsetek, és örüljetek annak, hogy nincs semmitek, hogy nem vagytok senkik, hogy nem tudtok semmit tenni. Mindannyiszor, amikor ez a semmisségetek megijeszt benneteket, mosolyogva pillantsatok Jézusra. Nektek és nekem úgy kell cselekednünk, hogy Ő éljen bennünk, és rajtunk keresztül a világban. Kapcsolódjatok szorosan Miasszonyunkhoz, mert mielőtt betelt volna kegyelemmel és Jézussal, neki is át kellett hogy mennie a sötétségen. „Hogyan lehetséges ez?” - kérdezte. De amikor kimondta: „Igen”, sürgető szükségét érezte, hogy elvigye Jézust Jánoshoz és családjához.

Boldog Kalkuttai Teréz: Csak szeretetből

A szentek: Jézus tükrei

A szentek olyanok, mint a tükröcskék, amelyekben Jézus Krisztus önmagát szemléli. Jézus az apostolaiban szemléli a saját buzgóságát és szeretetét a lelkek üdvösségéért. A vértanúkban szemléli saját türelmét, szenvedéseit és fájdalmas halálát. A magányban élőkben saját ismeretlen és rejtett életét látja. A szüzekben saját folttalan tisztaságát csodálja meg, és minden szentben saját határtalan szeretetét, így a szentek erényeit csodálva nem teszünk mást, mint csodáljuk Jézus Krisztus erényeit.
A szentek nem mindannyian kezdték jól, de mindannyian jól fejezték be.
Vianney Szent János

Az én hivatásom a szeretet

Érzem magamban a papi hivatást. Ó Jézus, micsoda szeretettel vennélek kezembe, és micsoda szeretettel adnálak a lelkeknek! Miközben pap szeretnék lenni, csodálom és irigylem Assisi Szent Ferenc alázatát, és hivatást érzek magamban arra, hogy kövessem őt, s ne fogadjam el az áldozópapság fenségét és méltóságát.

A szeretet kezembe adta hivatásom kulcsát. Megértettem, hogy ha az Egyháznak különféle tagokból álló teste van, akkor a legszükségesebb, legnemesebb tagjának sem lehet híjával. Megértettem, hogy az Egyháznak szíve van, s hogy ez a szív szeretettől lángol.

Megértettem, hogy egyedül a szeretet tarthatja életben az Egyház tagjait. Ha a szeretet megszűnne, az apostolok nem hirdetnék többé az Evangéliumot, a mártírok sem akarnák vérüket ontani. Megértettem, hogy a szeretet magában foglalja az összes hivatást, hogy a szeretet minden. És akkor túláradó, észtvesztő örömömben felkiáltottam: Ó Jézus, én Szerelmem! Végre megtaláltam a hivatásomat: az én hivatásom a szeretet! Édesanyámnak, az Egyháznak a szívében én leszek a Szeretet.

Lisieux-i Szent Teréz: Himnusz a szeretetről

Egyetlen presbitérium

A kereszténység közösségi formákban és a testvérek kölcsönös közelségében nyilvánul meg. Bár Jézus személyesen hívta meg tanítványait, de nem elszigetelt egyének módjára. A jézusi életforma közösségi jellegű és közösségi létet alapoz meg.
Ez különösen is igaz a papi életre. A papszentelés által egyetlen presbitériumba tagozódtunk be. Testvérek vagyunk! Szükséges ezért, hogy a papok összejöjjenek, meglátogassák egymást, kicseréljék pozitív és negatív lelkipásztori tapasztalataikat, vigasztalják és támogassák egymást, és egymás segítségére siessenek. A papok között igazi barátságoknak kellene születniük.
Sajnos a modern polgári individualizmus a papság köreibe is behatolt. Az olyan jellegű papi közösségek, mint Foucauld atya Jesus-Caritas közössége, a Schönstatt vagy a Fokoláre Mozgalom papjainak életstílusa segítséget nyújthatnak és sajátos gazdagságot jelentenek.

Walter Kasper bíboros: Az öröm szolgái

Különbözőség, de egyenlőség

Egy tehát az Isten választott Népe (…). A Krisztusban nyert újjászületésből eredően közös a tagok méltósága, közös az istengyermekség kegyelme, közös a meghívás a tökéletességre, egy az üdvösség, egy a remény és osztatlan a szeretet. Krisztusban, az egy Egyházban tehát nincs semmiféle egyenlőtlenség (…).

Bár egyeseket Krisztus akarata tanítóknak, a misztériumok sáfárainak és pásztoroknak rendelt mások javára, mindazonáltal teljesen egyenlő mindnyájuk méltósága és tevékenysége minden hívő közös feladatában, Krisztus Teste építésében. (…)

Így a változatosságban tesznek valamennyien tanúságot Krisztus Testének csodálatos egységéről (…) hogy a szeretet új parancsát mindenki teljesítse. Erről mondja nagyon szépen Szent Ágoston: „Ahol rettent engem, hogy értetek vagyok, ott vigasztal, hogy veletek vagyok. Mert értetek vagyok püspök, veletek vagyok keresztény. Amaz a tisztség neve, ez a kegyelemé, amaz a veszedelem, ez az üdvösségem."

Lumen gentium 32.

„Megsokszorozni” az időt

A szemlélődő élet ezt jelenti: észrevesszük minden dologban Isten jelenlétét, engedjük, hogy megérintsen és mozgasson, birtokba vegyen és eltöltsön a jelenlévő Isten. Isten, aki jelen van a világban. Isten, aki jelen van az Egyházban, a közösségben. Más szavakkal: a fölöttünk és a bennünk élő Isten. Isten, aki rajtunk kívül van, és mégis itt él közöttünk. Fontos, hogy ne mulasszunk el egyetlen alkalmat se, hogy Vele legyünk, hogy megmaradjunk Nála: az Abszolúthoz kapcsolódva, Aki köztünk van.

Biztos, hogy ez a „szemlélődő” megmaradás Istenben időt igényel. S úgy tűnik, hogy nekünk általában nincs időnk. De nem az az igazság, hogy épp akkor veszítjük el az időt, amikor a szemlélődésnek szentelt időt csökkentjük? Minél több teendőm van, annál nagyobb szükségem van az imádság idejére. És akkor következik „az idő csodálatos megszaporítása”: az Istennek ajándékozott időnek köszönhetően több idő áll rendelkezésemre. Vagy legalábbis olyan idő, melyet jobban, készségesebben, szeretettől átitatottabban ajándékozhatok másoknak.
Klaus Hemmerle: Kiválasztva az emberek számára

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A szenvedéstörténet egy relikviája

Ha választanom kellene
szenvedéstörténeted ereklyéi közül,
azt a piszkos vízzel teli tálat választanám.
Bejárnám a világot azzal az edénnyel
és minden lábat megmosnék,
átölelnék, megszárítanék.
Lehajolnék, amilyen mélyen csak lehet,
és fejemet soha nem emelném följebb a lábszárnál,
hogy ellenséget és barátot
meg ne különböztessek.
Megmosnám a lábát a gazembernek,
az ateistának, a drogosnak,
a börtönlakónak, a gyilkosnak,
annak, aki soha nem köszön nekem,
annak, akiért soha nem imádkozom,
mindezt csendben,
míg szeretetemben meg nem sejtik
a Te szeretetedet.

Luigi Santucci: Talán ti is el akartok menni?

A világ életéért

Bátorságos Szűz,
áraszd belénk a lelkierőt és az Istenbe vetett bizalmat,
hogy minden akadályt le tudjunk győzni,
mellyel küldetésünk teljesítése közben találkozunk.
Taníts minket, hogy keresztény felelősségérzettel bánjunk a világ dolgaival
Isten országa, az új ég és az új föld eljövetelének örvendező reményében.

Te, aki az imádkozó apostolokkal
ott voltál az Utolsó Vacsora termében,
várva a Lélek pünkösdi eljövetelét,
esdd le az Ő megújult kiáradását minden hívőre,
hogy hivatásuknak és küldetésüknek
mindenben megfeleljenek,
mint az igazi szőlőtő szőlővesszői, melyek arra hívatottak,
hogy mind több gyümölcsöt hozzanak a világ életéért.


II. János Pál: Christifideles laici 64.

Az önmegvalósítás útja: a „mi”

A teljes keresztény aszketika felfedezhető a „valakiért élni”, a „valakivel együttműködni” kifejezésekben, mert ezek a közösség és a kölcsönös szeretet elérését szolgálják. Ez az aszketika pedig a személlyé válás legmagasabbrendű formája, mert azt jelenti, hogy a Szentháromság mintájára éljük az életet. Azt jelenti, hogy egy test vagyunk (Krisztusé), amit egy lélek jár át (a Szentlélektől belénk oltott charitas); azt jelenti, hogy Egyház vagyunk. Azt is jelenti ez az aszketika, hogy megvalósítjuk magunkat, mivel valójában akkor vagyunk önmagunk, amikor azt mondhatjuk ki: „Mi”.

Ez az a keresztény filozófia, amiről Szent Jusztinosz és Alexandriai Szent Kelemen beszélt, és amit Nazianszi Szent Gergely így határozott meg: „megélt filozófia” (6. beszéd). A személyiség kibontakozásához nem elegendőek a teológiai, filozófiai, történelmi, exegetikai és morális tanulmányok. Nem elegendő az individualista aszketika – legyen bár imával és áldozatokkal teli –, hogy a személyiség teljes kibontakozásához vezessen. Az válik új emberré, aki átmegy a halálból az életre, mivel Krisztus tagjává vált, és Krisztus testének többi tagját szeretve él.

Silvano Cola

Evangéliumi forradalom

A keresztény társadalmi tanítás Magna Chartája Mária énekével kezdődik: „Letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el” (Lk 1,52-53).

Az evangéliumban rejlik a legnagyobb és legradikálisabb forradalom. Isten terve az, hogy napjainkban is, amikor számos társadalmi problémát kell megoldanunk, Mária segítsen nekünk, keresztényeknek, hogy olyan új társadalmat építsünk, szilárdítsunk meg, és mutassunk meg a világnak, melyben a Magnificat visszhangzik.

Chiara Lubich: Mária, Isten áttetszősége

Őrizni a szívünket

Még a csillagok sem tiszták Isten színe előtt – még kevésbé az emberek, akiknek az élete folyamatos kísértés! Jaj nekünk, ha mindannyiszor, amikor az érzékiség vágya föllobban bennünk, elkövetjük a paráznaságot. Az én kardom – mondja Isten – megittasult az égben (vö. Iz 34,5): mennyivel inkább a földön, amely kínt és tövist terem.

A „kiválasztott edény” (ti. Szent Pál), akinek ajka által Krisztus beszélt, sanyargatta és szolgaságba vetette testét, észrevette ugyanis, hogy a test természetes heve ellenkezik saját akaratával: látta, hogy azt kényszerül tenni, amit nem akar! Úgy kiált föl, mint akit erőszak ér: Én boldogtalan! Ki szabadít meg ettől a halálra szánt testtől? (vö. Róm 7,24).

És te még azt hiszed, hogy élhetsz bukások és sebek nélkül, ha nem őrzöd szívedet gondos figyelemmel?

Szent Jeromos

Összeköttetésben élő tagok

Kétségtelen, hogy Isten egyháza hierarchikus fokozatokra épül, oly módon, hogy a különböző tagok belőlük alkotják a szent Testet a maga egészében. Azonban az Apostol ezt mondja: „Krisztusban mindnyájan egyek vagyunk” (vö. 1Kor 12), ezért senki sincs elszakítva a másik funkciójától, és nincs olyan tag, legyen bármily kicsi, aki ne lenne közvetlen összeköttetésben a fővel.

Tehát a hit és a keresztség egységére épül, kedveseim, a köztünk lévő elszakíthatatlan kötelék és a mindannyiunkat megillető méltóság, Szent Péter apostol szent és hiteles szavai szerint: „Élő kövekként épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek szentelt lelki áldozatot hozzatok Jézus Krisztus által”. S később azt írja: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok” (1Pét 2,5.9)

Nagy Szent Leó: 4. homília

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A szentmiseáldozat alatt Jézus azt mondhatná nekünk: „Íme, a te Anyád!” Van-e olyan gyöngéd a szeretetünk és a szívünk tiszta-e annyira, hogy magunkhoz vehessük a Szűzanyát úgy, ahogyan János tette? Olyan gyöngéden, ahogyan János vette Őt magához.


Álljatok meg, időzzetek az Oltáriszentség előtt! Tűnődjetek rajta. És imádkozzatok. Hogyan tudta Isten ilyen kicsinnyé tenni magát, hogy két ujjal elérhetem vagy megtörhetem, és egy kisgyermek vagy egy haldokló is megkaphatja… Az Oltáriszentség minden képzeletet felülmúl…, mélységes hittel és szeretettel kell fogadnom. Jézus azért akarta ránk hagyni, hogy sohase feledjük el mindazt, amiért eljött és amit föltárt nekünk. Jézus ismerte az emberi természetet, tudta azt is, hogy „aki messze van tőlünk, szívünktől is távol van.” El tudjuk képzelni, milyen lenne az életünk Oltáriszentség nélkül?


Íme, ezek azok az áldások, amelyeket Isten szelíd szeretete ebben az évben nekünk adott: - Mindenekelőtt a jó, amelyet Ő működtetett bennünk és általunk, és különösképpen a kegyelem, hogy állhatatosan megmaradtunk Benne mind a mai napig. – Megköszönjük a szegényeknek is, hogy elfogadtak bennünket, hogy elfogadták szeretetünket, és hogy ezért a szeretetüket adták. – Megköszönjük mindazoknak, akik szívükkel, a gyakorlatban és minden más módon részt vettek szolgálatunkban. – Köszönetet mondunk Istennek minden ajándékért, és megfogadjuk, hogy mindannyian örömet szerzünk Neki. MÁRIA ÁLTAL JÉZUSÉRT!


Isten nagyságát és dicsőségét mindig beragyogja az alázat. Milyen csodálatosak az Úr útjai! Alázatossá, kicsinnyé, gyengévé és szegénnyé tette magát, hogy megmutassa, mennyire szereti a világot. Ne féljetek attól, hogy alázatosak, kicsinyek, gyengék vagytok. Így meg tudjátok mutatni Isten iránti szereteteteket.


Legyetek boldogok, hogy szívetek legbensőbb rejtekében és minden egyes emberben szerethetitek Jézust. Osszátok meg örömötöket mindenkivel, akivel csak találkoztok. Hálás vagyok mindannyiótoknak sugárzó szeretetetekért és a kiárasztott boldogságért.


Szeressük a Szűzanyát minden munkánk által, amelyet Jézusért, Jézussal végzünk s Jézusnak szentelünk! Kérjük Jézust, hogy segítsen elmélyíteni Mária iránti szeretetünket, és hogy szeretetünk mind személyesebb és bensőségesebb legyen. Szeressétek a Szűzanyát úgy, ahogyan Ő szerette, hogy örömöt szerezzetek Neki. Úgy, ahogy Ő szerzett neki örömöt.


Teljes béke, öröm, egység; teljes egység az imában és a munkában: milyen csodálatos élő példa erre Szent Család! Kérlek Titeket: ne folytassatok hosszas vitákat az imáról, inkább tanuljatok meg Jézussal imádkozni. És engedjétek meg Neki, hogy bennetek és általatok imádkozzon.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A fogadalom ma annyit is jelent, hogy előnyben részesítem a belső életet a külsővel szemben. Egyszerű és szakadatlan tökéletesedés választása ez, nem középszerű, kényelmes, jelentés nélküli út. Így mondja a Szentatya. Hát nem nagy a mi küldetésünk, ha ilyen sokat kíván tőlünk: egyenesen azt, hogy Krisztus szolgái legyünk? Mert mit is ér valójában az ember számára Krisztus követése, ha végül nem sikerül elérni Őt?...


A kudarc legfontosabb okai az imádság elhanyagolásában és az őszinteség hiányában keresendők. Ezért van szükség arra, hogy mindannyian teljes őszinteséggel önvizsgálatot tartsunk.


A tisztaság két személy között valósul meg: Jézus és énközöttem. Mint egy csodálatos házasság, olyan a tisztaság.


Alázata vezette Jézust a Szűzanyához. Szabad volt, mert szegény volt. Olyan tiszta volt, olyannyira kegyelemmel teljes, hogy Isten felhasználhatta életét, hogy életet adjon az Ő Fiának. Testéből és véréből formálta Isten Jézus testét és vérét. Azt a vért, amely oldalából a keresztre folyt, mint a megváltás, a bocsánat és a végtelen szeretet közvetítője. Valami csodálatos dolog történt, amikor átdöfött szívének utolsó, vízből és vérből való csöppje kicsordult. Utolsó gondolata Édesanyja volt. Hogy legyen valaki, aki szeresse őt, Jézus Jánosra bízta, aki Jézus iránti szeretetében magához vette. Mint édesanyját.



Amikor gyermekek voltunk, anyánk azt mondta, hogy ha hazugságot szólunk, megfeketedik a nyelvünk. Egy napon hazudtam valamit és rögtön befutottam a tükörhöz, hogy megnézzem a nyelvemet… Vigyáznom kell, hogy nyelvem be ne szennyeződjön, mert Jézusnak kell lakoznia ott, ugyanúgy, ahogyan Mária méhében lakozott. Ahhoz, hogy tiszta szívem legyen, szeretnem kell Jézust, és szolgálnom Őt a szegények között is legszegényebbekben. Szeretnem kell felebarátomat, ahogyan Ő szeret engem.


Gyakran, nagyon gyakran beszélünk az imádságról, és sok könyvet is írtak már erről. Halljátok meg, mit mond Szent Ignác, a szent, aki az ima alamizsnáját kérte: „Hová mész? Ki elébe járulsz?” – Ő kis dolgokat tanácsolt: egy pillanatra megállni mielőtt a szentelt vízhez érnénk, köszönetet mondani, mielőtt magunkhoz vennénk az ostyát…: apró dolgok, jelentékteleneknek is mondhatjuk, de hozzájárulnak az imádságos szellem megteremtéséhez.


Ha igazán fölfogtuk a csöndet, akkor megértettük az imádságot. Az együtt imádkozó család együtt is marad. Az imádság a mi alapunk; ahhoz, hogy elérkezzünk az imádsághoz, le kell mondanunk minden egyébről.


Ha imádkozva olvassátok az Evangéliumot, belülről értitek majd meg, hogy el kell fogadni a megaláztatásokat, ahogyan Jézus elfogadta. Semmitől sem kell félnünk, az ördögtől sem. Az ördög megretten az alázattól és félni kezd. Még a mély hitnél is jobban megrettenti és elijeszti az alázat. Jézus arra kér minket, hogy Tőle tanuljunk: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”. (Mt 11,29) Személyesen Istentől tanulni jobb, mint a könyvekből: ha könyvekből próbálunk tanulni, nemes céljaink összezavarodnak és sokkal nehezebb lesz az alázat útján járnunk.


Mi a Szentáldozásból merítjük erőnket. Áldozzatok, hogy szelíd és alázatos szívűek legyetek. Mondjuk gyakran: „Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a Te szíved szerint.” Ez is az alázat apró cselekedete. Tegyük meg, hogy jobbak lehessünk.


Néha egymás mellett láthatunk nagy és kicsi, új és régi, drága és olcsó villanyvezetékeket. Amíg azonban nincs áram a vezetékben, addig nem lesz világosság. Kérjük a Szűzanyát, jöjjön el életünkbe és adja meg, hogy Jézus, az áram átjárjon bennünket, hogy megérkezhessen a világba, különösképp családjainkba; Jézus árama járja át az emberek szívének vezetékeit.


Próbáljátok megérteni egymást, fölfedezni a jót, ami társaitokban van! Mindig keressetek legalább egy pozitív pontot, és arra építsetek. Ha egy emberben végképp nem sikerül semmi jót találni, akkor kérjetek meg valakit, hogy segítsen.


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A csend: sokszor meglenne a kész válaszom, mégsem felelek. Várok, és mindig hálás vagyok Istennek, mert megadja nekem ezt a lehetőséget. Mária megmondhatta volna Józsefnek, hogy a benne lévő gyermek Isten fia. Keresztelő János, aki még meg sem született, fölismerte, hogy a Megváltó jött el, de Józsefnek, bár Máriával együtt élt, nem volt erről tudomása. És Mária tudta, hogy József el akart menni. Vegyünk példát erről a csodálatos elhatározásról: fékezzük meg nyelvünket, hogy be ne szennyeződjék.


Amikor a keresztre és a szentségtartóra nézünk, megkérdezzük magunktól, hogy miután Jézus értünk meghalt, és szeretetéről, irgalmáról ily módon tanúskodott, mindezek után miért hagyta reánk az Oltáriszentséget is? Bizonyára elég volt az, amit tett, de ránk gondolva megadta nekünk a lehetőséget, hogy osztozzunk keresztre feszítésében, és életünkben megélhessük azt. Az Utolsó Vacsoránál Ő már tudott a tövisekről, az árulásról, már mindent tudott… Kapcsoljátok össze azokat a szenvedéseket és a keresztre feszítést a szentségtartóval; az Ő testét az Oltáriszentséggel: teste úgymond újra megtöretik, áldozata mindennap megújul.


Annyi mindent mondanék nektek, annyi minden van szívemben, mégis két dolog mindennél fontosabb: a szeretet és az engedelmesség. Legyetek Krisztus igaz munkatársai. Sugározzátok és éljétek az Ő életét. Angyalok legyetek a betegek számára, legyetek a kicsinyek barátai, és szeressétek egymást, ahogyan Isten szeret benneteket határtalan szeretettel. Legyetek gyöngédek egymáshoz. Inkább hibázzatok gyöngéden, mintsem, hogy erőszakkal csodákat tegyetek.


Egy szeretetben és egységben élő család számára a legfontosabb szabály az, hogy a gyermekek határtalanul bízzanak szüleikben és engedelmeskedjenek nekik. Jézus így tett harminc éven át Názáretben. Ő valóban szüleié volt: azt tette, amit mondtak neki. Teljes egészében azok kezébe kell helyeznünk magunkat, akik számunkra Istent megjelenítik.


Emlékszem, hogy egyszer egy szeméttelepen szedtem össze egy nőt. Láttam, hogy haldoklik. Elvittem onnan, haza magammal, ő meg csak egyre ezt ismételgette: „A fiam tette ezt velem.” Többször mondta, egymás után: „Éhes vagyok, meghalok, szenvedek.” És egyre csak azt ismételgette: „A fiam tette ezt velem.” Sok idő kellett hozzá, hogy ki tudja mondani halála előtt: „Megbocsátok a fiamnak.”


Ha nem vagyunk megelégedve közös sorsunkkal, derűs szellemmel nézzünk szembe minden veszéllyel. Legyünk készek minden áldozatra, vállaljunk el minden kemény munkát és fáradtságot. Forduljunk mindig előre, hogy olthassuk a végtelen Isten szomját, aki szeretetből hal meg értünk.


Hálás vagyok mindannyiótoknak, akik lángoló örömmel terjesztitek a családokban a Szent Szív szeretetét.


Hogyan szeretem Istent? Én igent mondok Krisztus szeretetére – de hogyan? Hogyan mutatom ki a szeretetemet? Világos: szeretetteljes és ingyenes szolgálatunkkal a szegények között is a legszegényebbeknek.


Nemcsak szavakkal lehet hazudni. Ha nem vagyunk őszinték, a hazugság a viselkedésünkön is átüt.


Tudva, hogy sok és sürgős elintézendőnk akad, kezünkbe fogjuk majd rózsafüzérünket, lelkigyakorlatot végzünk, és bizakodva a kegyelem trónjához járulunk, hogy irgalmat kapjunk és kellő segítséget magunknak és a többi léleknek. Nem kell erősen imádkozni, hanem inkább áhítattal, lángolva és kegyelemmel; állhatatosan és nagy szeretettel.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7