A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő s unokáját gyümölccsel enyhíti. (Kölcsey Ferenc)


A jó házasság titka, hogy mindig tele van titokkal. Nem tudunk napirendre térni egymás fölött. Kérdezted, hogy mi fogott meg a feleségemben? Ez nem múlt idő, hanem jelen, mert mindennap arra ébredek, hogy egy csodálatos nő van mellettem. És én ettől teljesen le vagyok nyűgözve. (Mohay Tamás)


Aki megtalálja Jézust, drága kincset, sőt mindenekfelett való kincset talál. És aki elveszti Jézust, nagyon sokat, sőt többet veszít az egész világnál.

Kempis Tamás

Az abortusz a béke legnagyobb ellensége, mert ha az anya megölheti saját gyermekét, mi akadályoz meg engem abban, hogy megöljelek téged, hogy megölj engem? Valójában semmi.

Kalkuttai Teréz Anya

Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Máté 25:40)

Jézus mai Igénkben megfogalmazott szavait a következő történet remekül magyarázza: Volt egyszer egy kisfiú, aki feltétlenül találkozni akart az Istennel. Tisztában volt azzal, hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú, ezért az összes fellelhető dobozos kólát és csokoládét bepakolta hátizsákjába, elindult. Addig futott, amíg egy parkhoz nem ért, ahol megpillantott egy öreg nénit.
A néni egy padon ült, és a galambokat nézte, akik táplálék után kutattak a földön. A kisfiú leült a néni mellé a padra. Kinyitotta a hátizsákját, és már éppen ki akart venni egy dobozos kólát, amikor arra gondolt, hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet. Ekkor fogott egy csokoládét, és odaadta a néninek. A néni hálásan elfogadta az édességet, és a fiúra mosolygott - csodálatos volt a mosolya.
A kisfiú még egyszer látni akarta a mosolyt, ezért kólával is megkínálta a nénit, aki újra rámosolygott, talán még sugárzóbban, mint előtte. A kisfiú majdnem kiugrott a bőréből. Egész délután a parkban maradtak, de egy szót sem szóltak egymáshoz.
Amikor besötétedett, a kisfiú elálmosodott, és úgy döntött, hazamegy. Már ment néhány lépést, amikor megállt, és visszafordult. Visszasétált a nénihez, és átölelte. A néni legszebb mosolyával ajándékozta meg.

Amikor a fiú hazatért, édesanyja különös mosolyt látott az arcán és megkérdezte: "Mi jó történt ma veled, hogy ilyen boldog vagy?" A kisfiú így válaszolt: "Istennel ebédeltem, akinek csodálatos a mosolya."

Egy bűnös sem mentheti fel önmagát, ha ugyanő a bíró.

Ambrosius Theodosius Macrobius

“Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal – tragédiái érlelik naggyá.” /Müller Péter/


Ha az ember élete nem egy üzenet, mit ér akkor bármiféle üzenet? (Szentgyörgyi Albert)

Ha valaki hagyja, hogy Jézus beleszóljon az életébe, a félelmek már nem olyan félelmetesek.

Gyökössy Endre

„Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1a)

Ami biztos ebben a világban, az Isten szeretete. Ez az Isten megtapasztalt szeretetében gyökerező biztonság szólal meg az apostol tanításában: tudjuk, hogy kik vagyunk, hova tartozunk. Meggyőződése azért megingathatatlan, mert gyermekségünk egyedüli feltételét nem a mi „jóságunkban”, buzgólkodásunkban látja, hanem kizárólag az Atya irántunk való szeretetében. Az Isten változtathatatlan szeretete az örökbe-, illetve visszafogadásunk egyetlen biztosítéka: ő döntött mellettünk, ő fogadott minket gyermekeivé – a keresztségben. (Eszlényi Ákos)

„Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók.” (Zsolt 126,1b)

Természetes, hogy más tudat- és lelkiállapotban vagyok, ha a megszokott, hétköznapi életemet élem, és másban, ha imádkozom. Istennel és az ő segítségével tudhatom és átélhetem, hogy az én sorsomat is jóra fordíthatja. Sokak számára ez csak egy szép (vágy)álomnak tűnhet, amelyben bármi megtörténhet, de én hívőként tudom és mélyen hiszem, hogy ő mindennek Ura, és számára minden lehetséges. (Benkóczy Péter)

Nem azért helyezett Isten bennünket ebbe a világba, hogy elmeneküljünk, hanem, hogy győzzünk. (Ohler)

Új hibákat csak azután követsz el, ha beismerted a régieket.

Vannak lelkek, amelyek olyanok, mint a hárfa: akkor is összhang kel rajtok, ha a fájdalom szele csap bele. (Ravasz László)

A Tanú c. híres magyar film szatirikus hangvételével, helyzetkomikumaival egy történelmi kornak a lenyomata. A filmben Pelikán József gátőrből akarnak koronatanút csinálni egy politikai perben, de a botcsinálta tanú természetes eszére támaszkodva végül nem lesz az, a perben minden összedől, és így válik egy korszak igazi tanújává.



A TÉKOZLÓ FIÚ IMÁJA
Akartam mindent, ami nekem jár.
Elvettem, elvittem, elszórtam, elvesztettem.
Semmim sincs már.
Szegény vagyok és idegen.
Mi várhat még rám?
Ki várhat még rám?
Apám!
Fölkelek,
hazatérek,
megbánom,
letörlesztem.
És te már vártál,
messziről megláttál,
elém szaladtál,
nyakamba borultál,
megcsókoltál.

Sírtam, dadogtam, zokogtam...
És te örömödben felöltöztettél,
gyűrűt húztál ujjamra,
sarut a lábamra,
levágtad a hizlalt borjút,
etettél és vigadtál velem.
Bocsáss meg!
Nem hagylak el többé soha!

Addig sohase lépj az emberek elé, míg előbb nem láttad Isten arcát. (Steinberger)

Az önmagunkon való segítésnek nagyszerű módja az, ha jót teszünk másokkal.

„Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass.”” (ApCsel 18,9)

Csodákat élek meg; leleplezhetetlen varázslat, ahogy Jézus a sötét életembe bevilágít. Ez engem késztet valamire, nem tudok és nem is akarok nyugton ülni a helyemen. Érzem, mozgásra és tettekre vagyok elhívva. Ezekben megmutatkozhat az a világosság, amelyet kaptam. Ha eltakarom és titkolom, amit kaptam tőle, az olyan, mint amikor az ajándékot kicsomagolom, de sohasem használom. Kérdezem magamtól: nem vagyok elég bátor hozzá? (Benkóczy Péter)

„Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” (2Móz 33,14)

A félelemben élő ember léptei ritkán érnek a célba. Pedig egy nagy lépés, egy erőnket meghaladó vállalkozás, küldetés megkezdése előtt mindenkinek a szíve megremeg. Isten tűzi ki a célt Mózesnek és a választott népnek, hova menjenek, de segítségét is adja mellé. A mi életutunkon is megtapasztaljuk megnyugtató közelségét, amely kiűzi a félelmet. Nagy bátorításunk az, hogy nem vagyunk egyedül: Isten arca (= személye) velünk van, nem hagy el. Ez a felhőtlen biztonságérzet szüli az örömteli bizonyságtételt: „Velem vándorol utamon Jézus, / gond és félelem el nem ér. / Elvisz, elsegít engem a célhoz, / Ő, a győzelmes hű vezér.” (Eszlényi Ákos)

Ha nem hiszed, hogy minden nap nagyszerű próbálj egyet is ki hagyni. Élni születtünk, nem az életre készülődni.

Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák méltó helyüket a társadalomban és az egyházban.

Krisztus olyan, mint a virág, de nem hervad el, olyan mint a folyó, de nem apad ki soha, olyan, mint a nap, de nem mutat fogyatkozást. Ő minden mindenekben, – sőt a mindennél is valamivel több. (Spurgeon)


Vigyázzatok, hogy lelkiismeretetek be ne szennyeződjék, ha mégis megtörténik, amilyen gyorsan csak tudtok, siessetek Istenhez bocsánatért. (Keller)

A barátság lényege inkább abban van, hogy mi szeressünk mást, semmint abban, hogy mások szeressenek minket. (Arisztotelész)

A KUDARC NEM AZT JELENTI…

A kudarc nem azt jelenti, hogy selejt vagyok,
hanem azt, hogy nem arattam sikert.

A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értem el semmit,
hanem azt, hogy tanultam valamit.

A kudarc nem azt jelenti, hogy bolond voltam,
hanem azt, hogy volt bennem hit a kísérletezéshez.

A kudarc nem azt jelenti, hogy dicstelenné váltam,
hanem azt, hogy volt merszem próbálkozni.

A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értettem a lényeget,
hanem azt, hogy valamit másképp kell csinálnom.

A kudarc nem azt jelenti, hogy alábbvaló vagyok,
hanem azt, hogy nem vagyok tökéletes.

A kudarc nem azt jelenti, hogy elvesztegettem az időt,
hanem azt, hogy van ürügyem az újrakezdéshez.

A kudarc nem azt jelenti, hogy fel kell adnom,
hanem azt, hogy még jobban kell igyekeznem.

A kudarc nem azt jelenti, hogy sohasem fog sikerülni,
hanem azt, hogy türelmesebbnek kell lennem.

A kudarc nem azt jelenti, hogy Istenem elhagytál engem,
hanem azt, hogy Neked bizonyosan van egy jobb ötleted.

Ami nehéz, ahhoz kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több. (Nansen)

Az emberek szeretik az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, amikor leleplezi őket.

Augustinus

Az Istenhez való visszatérés ebben áll, és ez elengedhetetlen kezdete is: Saját bűneinket elismerni, magunkba mélyedve ezekre reflektálni, önmagunkat alázatosan bűnösnek vallani: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened". Be kell látnunk, hogy közel sem vagyunk tökéletesek, hogy bűnre hajlók vagyunk és képesek vagyunk vétkezni. De ennyi pusztán nem elég... Jó szándék kell, hogy éljen bennünk: azaz akarnunk kell változni, akarnunk kell szebb, igazabb, jobb és önzetlenebb életet élni, különben bűnbánatunknak nincs igazán értelme.

Magunk elégtelenek vagyunk a változáshoz, mivel önmagunktól, magunk súlyától kell megszabadulnunk... Ezért kell kérnünk fáradhatatlanul és bizalommal telve Istenünk világosságát elménkre, gyógyító szeretetét szívünkre, szabadítását lelkünkre.

Akarjuk a Vele való egységet, és kerüljük a bűnt, ami Tőle elszakít: ennyi elég...

Az utolsó hópehely utat enged a tavasz első bimbóinak. Hadd emlékeztessen a természet bennünket arra, hogy még a legnehezebb idők is véget érnek egyszer, és új élet kezdődik.


De van reménység: a halál és a feltámadás. A halálon inneni halál és a feltámadáson inneni feltámadás. (Farkas József)

„Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok!” (Ézs 55,3)

Még ha bicebócán jövök is, még ha félvakon botorkálok is, és nagyothallásom bosszantóan eluralkodott is rajtam, a figyelmemet még akkor is kívánja Isten. Nem azért, mert ez neki lenne jó, hanem mert féltve szeret. Tudatni akarja velem, van életem. Lehet erőm őbenne, sőt vakságom, süketségem, sántikálásom nála meg is gyógyulhat. De ha mégsem, akkor is élhetek teljes életet ővele, őbenne. Csak hittel kell mozdulnom a hívására. (Benkóczy Péter)

„Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele.” (1Tim 4,4)

Megszabadított életű, lelkiismeretű ember szavai ezek. Nem méricskél a „szabad – nem szabad” kínzó kérdéseivel, nem szab emberi határokat, hanem élvezi Isten határtalan bölcsességének gyümölcseit (1Móz 1,31). Tudja, minden teremtmény tisztasága alapvetően az Istennel való kapcsolatától függ. Márpedig a világon csak az ember szakadt el Urától. Aki pedig kegyelemből új életet kapott, az éli Istentől erre a világra kapott feladatát, küldetését: dicséri, magasztalja Atyját az erre kapott ajándékokkal, eszközökkel. (Eszlényi Ákos)

Istenünk, köszönjük, hogy Jézus együtt akar lenni velünk is, miként Simon Péter bárkájába. Istenünk, Te tudod, mennyit fáradozunk, milyen kudarcokat élünk meg. Te látod mindennapi fáradozásainkat mennyire eredménytelennek érezzük. Hozzánk is szólsz Jézus által, miként Péterhez: vessétek ki a hálót halfogásra. Magunktól már sokszor feladtuk volna. Add, hogy sose vonakodjunk Jézus szavának engedelmeskedni! Add, hogy az Ő szavát követve megtapasztalhassuk az Ő életet átalakító erejét. Add, - hogy elhagyva mindent, ami fölöslegesen megköt minket, - szabadon követhessük Jézust!

Keresd az Istennel való találkozást még akkor is, ha ehhez az időt az alvásból kell elvenned. Az Úr sokkal többet erőt tud adni, mint az ágy.

Legyen időd gondolkodni...
ez az erő eredete.

Legyen időd játszani...
ez az örök fiatalság titka.

Legyen időd olvasni...
ez a bölcsesség forrása.

Legyen időd imádkozni...
ez a legnagyobb erő a Földön.

Legyen időd szeretni, s hogy mások szerethessenek...
ez Isten adta kiváltság.

Legyen időd barátságosnak lenni...
ez az út a boldogság felé.

Legyen időd nevetni...
ez a lélek muzsikája.

Legyen időd adni...
túlságosan rövid a nap, ahhoz hogy önző legyél.

Legyen időd dolgozni...
ez a boldogulás ára.

Legyen időd cselekedni tiszta szeretetből...
ez a mennyország kulcsa.

Figyelj a mára!
a tegnap csak egy álom,
a holnap csak egy látomás:
a helyesen megélt ma tesz
boldog álommá minden tegnapot,
és minden holnapot reményteljes látomássá.

Sajgó Szabolcs

Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől.

A tavasz legelső virága a hóvirág, ez a kis virág nem fél évről évre újra előbújni. Zöld és hófehér színével a reményt és a tisztaságot jelképezi. Jelentése virágnyelven: "Örvendj a jelennek és a jövőnek, s a szomorú múlt emlékeinek ne engedj helyet a szívedben!"

„Mi az igaz hit?” – „Az igaz hit ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett. Ám egyúttal szívbeli bizalom is, amelyet a Szentlélek ébreszt bennem az evangélium által, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz, ingyen kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért.” (21. kérdés-felelet)


Nem nagy szó derék és szelíd emberekkel egyetértésben élni: ez mindenkinek természet szerint kellemes, hiszen ki-ki örömest marad békében, s akik úgy gondolkodnak, mint ő, azokat jobban szereti. De nagy kegyelem és nagyon dicséretes, s valóban férfira valló tett békében meglenni goromba, gonosz, fegyelmezetlen emberekkel, vagy akár olyanokkal, akiknek észjárása más, mint a miénk.

Kempis Tamás (1390 - 1471) németalföldi teológus, egyházi író

Nincs semmi különbség a keveset és sokat vétkező bűnös között. Mindketten egyformán elvesznek, ha nem mentek be Isten országába.

OLAJFÁK KERTJE

Bűvöl egy álomtalan álom
az ezerálmú getszemáni éjben.
A szenvedés, mely úr lesz a halálon,
s a szeretet, mely úr a szenvedésen.

A szeretet, mely értünk mindent vállal,
és vigasztalást kínál a latornak,
mert angyal jön a keserű pohárral,
s a földi kín az öröklétbe olvad.

Kozma László

Óvakodjunk az olyan alázatosságtól, amit a démon sugall: a legborzasztóbb nyugtalanságba taszít minket azzal, hogy elénk tárja bűneink súlyosságát, gyötri a lelkeket: Bármit tesznek, úgy érzik, mindenhonnan veszély leselkedik rájuk, jócselekedeteik hiábavalónak tűnnek. Az elkeseredés miatt feladják a küzdelmet, képtelennek érzik magukat bármiféle jóra, mert azt képzelik, hogy mindaz, ami másoknál dicséretes, az bennük rossz…

Az alázat, akármilyen nagy is, nem aggasztja, nem nyugtalanítja, nem kavarja fel a lelket, hanem békesség, öröm és nyugalom kíséri. Az igazi alázat olyan édességet és megelégedést áraszt a lélekbe nyomorúságának láttán is, amiről nem szeretne lemondani, egyáltalán nem nyugtalanítja és nem szorongatja a lelket, hanem kitágítja és még alkalmasabbá teszi Isten szolgálatára….

Avilai Szent Teréz

A dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz. (Hioszi Tatiosz)

A gond az imádság karjaiba űz, az imádság pedig kiemel a gond karjaiból. (Zwingli)

A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerűen csak továbbadom.

Ajándékozó szeretet.

A mai rohanó világunkban az egyik legszebb ajándék talán az, ha figyelmünkből és időnkből ajándékozunk a másiknak...


A mindennapi életben sokszor egyáltalán nem vesszük észre, hogy valójában sokkal többet kapunk, mint amennyit adunk, s hogy életünk csak a hálaadástól válhat igazán gazdaggá. (Dietrich Bonhoeffer)


Istenünk kérünk, add, hogy ne csak magunkra figyeljünk, ne csak saját gondjainkkal legyünk elfoglalva, hanem tégy minket Önmagadat odaajándékozó szereteted részesévé. Hogy képesek lehessünk mi is odaadni embertársunknak azt, ami fontos számunkra, időnket és vele önmagunkat. Istenem, adj önzetlen, ajándékozó szívet!

Alkalmatlanságunk és semmiségünk látványa legyen számunkra a békesség igazi forrása, mert így abban a meggyőződésben élhetünk, hogy maga Isten akar munkához látni, hogy véghezvigye bennünk és általunk mindazokat a nagy dolgokat, melyekre hivatva vagyunk. Szerintem azonban ennél még nagyobb ok az örömre az, hogy végletes nyomorúságunk és utálatosságunk miatt feltétlenül szükségünk van arra, hogy mindig Istenünkhöz folyamodjunk, hogy teljesen hozzákössük magunkat, életünk minden pillanatában, minden helyzetében. Minél erőtlenebbek vagyunk, annál nagyobbnak kell lennie örömünknek és boldogságunknak is, mert Istentől való függésünk akkor még szükségesebb.

Ezért hát, ne aggódjon többé, ha gyengének érzi magát, hanem örvendezzen, mert Isten lesz az ereje. Csak arra legyen gondja, hogy lelkét mindig Őfelé fordítsa a legnagyobb békességben, a legtökéletesebb ráhagyatkozásban, teljes alázattal és egyáltalán nem bízva saját magában.

P. Fracois-Marie-Jacob Limermann

Bocsáss meg nekem Uram, ha azt gondolom, Te csak bizonyos módokon tudsz rajtam segíteni. Tévedek, mert utad van számtalan sok. Köszönöm azt, amelyiket használod a javamra! Ámen

Egy napon egy idős asszony leckét adott unokaöccsének. A kisfiú általánosságban jó, figyelmes gyermek volt, de ezúttal nem figyelt feladatára. Hirtelen megszólalt: - Nagynéni, letérdelhetnék és kérhetném Istent, hogy segítsen megtalálni a játékomat? A nagynéni beleegyezett, mire a kisfiú letérdelt széke mellett, becsukta a szemét, és csöndben imádkozott. Aztán fölkelt, és megelégedéssel folytatta a lecke átvételét.
Másnap a nagynéni csaknem félt megkérdezni a kisfiútól, hogy megtalálta-e játékát, mert attól tartott, hogy talán egyszerű hitét is elveszti a kudarc esetén. De mégis megkérdezte: - Drágám, megtaláltad a játékodat? - Nem, nagynéni - válaszolta a kisfiú -, de Isten elvégezte, hogy már nincs is rá szükségem.

Ha boldogok akarunk lenni, szépítsük meg mások életét. Szerencsés a rossz ember is lehet, de boldog csak a jó.

„Krisztus mondja: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.”” (Jn 14,18)

Nincs olyan ember, aki ne rémülne meg a magánytól, a világnak való kiszolgáltatottságtól, és akit az elhagyottság vagy az egyedüllét félelmetes érzése ne keserítene meg. Éppen ezért Mesterünk életet adó vigasztalást nyújtott mindenkori tanítványainak ebben az ígéretében: jövök. „Bizony, hamar eljövök” (Jel 22,20b) – Krisztust mint ígéretét megtartó Urat ismerjük, reméljük. Ha ő mondja, úgy lesz, mert nem hazudik, és mert övé minden hatalom. Nem létezik olyan erő, amely jövetelét, hozzánk érkezését, értünk jövetelét megakadályozhatná. Ezért hangzik hitelesen, erőt adóan az ige: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek…” (Jn 14,1a) (Eszlényi Ákos)

Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván.

Seneca

Oly sok fa törik le saját termésének súlyától, pedig a vad szelek sem bírták megroppantani.

„Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk!” (2Krón 14,10)

Járókeret, mankó vagy egyszerű sétapálca. Mind a járást segíti, kinek-kinek az igénye és gyengesége szerint. Stabil test, amelybe kapaszkodni, amelyre nehezedni lehet. Ilyen biztos segítséget jelentett Ászá király és serege számára az Úr az etiópok elleni csatában. És Jézus se hagy magunkra, amikor arra buzdít, induljunk el az ő útján, mert tudja: pusztán csak a magunk ereje nem elég. Ha kell, szilárd mankóvá lesz számunkra, amelyre támaszkodni lehet. (Benkóczy Péter)

Sohasem fogja tudni gyakorolni az erényt, maga hegyet akar megmászni, a jó Isten pedig azt akarja, hogy leszálljon a termékeny völgy mélyére, ahol megtanulja az önmegvetést.

Kis Szent Teréz

TANÁCS

Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...

Túróczy Zoltán

Urunk, Jézus Krisztus! Téged keresünk, mert te vagy az Atyához vezető Út. Valahányszor tanúságot teszünk szeretetedről, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor megvalljuk, hogy az Egyházhoz tartozunk, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor megosztjuk kenyerünket az éhezőkkel, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor a gyengék védelmére kelünk, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor szeretettel fordulunk a betegekhez, közelebb kerülünk hozzád. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Van szeretet, amelyik olyan, mint a ciszterna. Addig van benne a víz, míg kívülről táplálják, addig szeret, míg viszontszeretik. – Az igazi szeretet olyan, mint a forrás, belülről táplálkozik.