2018. április 29., vasárnap

A barátság megsokszorozza az örömet, és felezi a bánatot. (Thomas Fuller)


A békesség bizonyítja, hogy Isten jelen van a terveidben.


A magunk személyében legyünk készek eltűrni és megbocsátani minden sérelmet: a magunk orcát tartsuk oda ütésre, a magunk felső ruháját engedjük oda annak, aki elveszi az alsót. De hogyha más valakinek az arcát verdesik, akkor ébredjen fel bennünk valami az oroszlánból. (Fosdick)


„Ami ugyanis nem látható Istenből: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.” (Róm 1,20a)

Néhány nappal ezelőtt Jézus tanítványával, Tamással együtt bennünk is igen erőssé lett a vágy: látni az Urat! Úgy érezzük, a látásban tudás van. Isten egy bizonyos módon engedi most meg nekünk, hogy lássunk; ez pedig nem más, mint Isten alkotásainak értelmes vizsgálata. Jó tudni, hogy sok természettudós hívő emberré lett, pontosan tudományos kutatásai révén. Ha nem vagyunk is tudósok, de értelmes emberként mi is beláthatjuk, hogy Isten csodálatos tervezése nélkül sem a világ, sem mi, emberek nem működhetnénk.
(Tamásy Tamásné)


„Az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából.” (Préd 3,13)

Néha szinte elviselhetetlenül fárasztó a mindennapi munka. A munkanélküliek – a vélhetően pozitívabb kicsengés végett a munkaügyi központokban ma már álláskeresőként szereplők –, akiknek a száma a jól ismert okok miatt világszerte egyre nő, mégis abban reménykednek, hogy egyszer ők is újra dolgozhatnak. Nemcsak az anyagiak hiánya miatt, hanem azért is, mert az embernek szüksége van arra, hogy olyan alkotótevékenységet végezzen, amelyet szeret, és amelyről úgy érzi, hogy értéke és értelme van. Krisztusért hihetünk és hinnünk is kell abban, hogy Isten gondot visel ránk. Ő, az egyetlen valódi „válságkezelő” nem feledkezik el rólunk, hanem kinek-kinek segít abban, hogy tisztességes eszközökkel gondoskodhasson megélhetéséről.
(Gazdag Zsuzsanna)


Egyetlen ág sem jobb a törzsnél.


Előbb vagy utóbb mindenkit érnek csapások. Ilyenkor vagy elkeseredve, dacosan, kedvtelenül, cinikusan kerül ki szenvedéseiből, vagy pedig megnemesedett lélekkel, mélyebb állhatatossággal, gazdagabb szeretettel és erősebb bizalommal Istenben. (Fosdick)


Ha Isten az embernek kedvezni akar, megmutatja neki az alázathoz vezető utat. (Abu-Szaid)


„Ha megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, akkor jóra fordítja sorsodat, és könyörül rajtad.” (5Móz 30,2–3)

Valamit valamiért? Sokan úgy tekintenek Istenre, mint egy tűzoltóra, akihez fordulhatnak, amikor égni kezd körülöttük minden. Vagy valamiféle talizmánra, aki szerencsét hoz. Vagy mint aki a kötelező biztosításukat kezeli, egyfajta kárfelvevőhely, ahová életük balesetei után fordulhatnak. Ha nem kárpótolja őket megfelelően, biztosítóváltással fenyegetőznek. Aki így fordul Istenhez, az csalódni fog benne. Csak akinél megtörténik a pálfordulat, és kialakul az Úr iránt való feltétlen bizalom, a megtérés, az tapasztalja meg életében Isten áldásait szenvedésben és örömben egyaránt.
(Menyes Gyula)


„Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”” (Mk 15,34; Zsolt 42,4)

Néha úgy érezzük, hogy az Úr elhagyott bennünket. De Jézus maga is csak ennyit válaszolt erre: „…könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited…” Igenis, ha van hitünk, s azt mindig minden körülmények között magunkénak érezzük: hiszünk abban, hogy valaki mindig velünk van, óvó keze mindig felettünk van. Ha nem érezzük Isten közelségét, árvának hisszük magunkat. Ilyenkor félünk a jelentől és a jövőtől is. Kérünk, Urunk, maradj velünk az élet legsötétebb pontján is!
(Ilona és Zsuzsanna)


HOGY ÉLETED LEGYEN


Azért jöttem e világra,
Hogy életed legyen,
Gyere hát, s állj mellém
Ott fenn a Szent Hegyen!

Hogy életed legyen,
Emberré váltam,
Nem néztem sorsom,
A sír mélyébe szálltam.

Hogy életed legyen,
Hogy ne takarjon sír,
Én letiportam a halált,
Hogy lásd, van ki Élettel bír.

Ha napod átkoz,
Te mondd a legszentebb imát,
S hívogasd bűnbánó szívvel
Istennek Szent Fiát!

Karját nyújtja feléd.
Legyél te is fenn, a hegyen,
S mondd: Miatyánk,
Hogy életed legyen.

Tenger Szilárd


Isten kezet nyújtott a bukott embernek. Mi elestünk, Ő aláereszkedett; mi feküdtünk, Ő lehajolt.

Augustinus


Jézus képe a bárány. Erre a képre kell nekem is elváltoznom. Életét halálra adta, nem kereste a maga hasznát.


Milyen gyöngéd és mindent odaadó szeretettel van irántunk az Isten... Egészen nekünk ajándékozza önmagát, hogy vele feltöltődve egymás életét is teljesebbé tehessük.