2018. május 25., péntek

A Krisztus által való megváltás végett lángra gyújtott szív, ezek voltak azok, amikben gyönyörködtem: az ilyen lelket tekintettem áldott, boldog lelkeknek. (John Bunyan)


A legdrágább hitbeli tapasztalatokat nagyon gyakran nyomon követik a hit legnehezebb próbái.


A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

„Legyen meg a Te akaratod!“
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy „legyen meg a te akaratod!“?

Inkább sikoltanék: „Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie?!“
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
„Én Istenem, hát ez a szeretet?!“

Aztán elcsitul: „Bocsáss meg, Atyám!“
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.

Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
„Ahogy te akarod, ne ahogy én!”
A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
„Add, hogy csupán Téged kívánjalak!”

„Legyen akaratod”, ha nap nevet.
„Legyen akaratod”, ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!




Az igazi keresztyénség nem hinni való tanítás, hanem a Szentléleknek a megtérésben és az új életben való megtapasztalása. (Jakob Spener)



Az imádságban nem Istent hajlítjuk a saját akaratunk tetszéséhez, hanem a saját akaratunkat hajlítjuk az Isten akaratának tetszéséhez.

Stanley


Ha a testet minden nap tápláljuk, miért ne táplálnánk a lelket is?
( Don Bosco )


Igazi pünkösd csak akkor van az életünkben, ha minden önigyekezettől teljesen megszabadultunk. (Trudel D.)


„Isten arra rendelt minket, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (1Thessz 5,9)

Uram, hálás vagyok azért, hogy neked szívügyed a mi üdvösségünk. Az az akaratod, hogy Krisztus által az örök élet ajándéka az enyém is legyen. Bocsáss meg, amiért az én gondolataimat sokszor egészen más foglalkoztatja. Add, hogy a mai napomat is megújítsa üdvösségem szerzője, a te szent Fiad!
(Hulej EnikĹ?)



Istenünk, irgalmas Atyánk, aki szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki, és kiárasztottad ránk a Szentlélekben, a Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden rosszat, add, hogy a Föld minden lakója megtapasztalja irgalmasságodat, hogy benned, a Szentháromság egy Istenben megtalálják mindig a remény forrását.
Örök Atya, Fiad keserves kínszenvedéséért és föltámadásáért irgalmazz nekünk és az egész világnak! Ámen.

II. János Pál pápa



„Krisztus mondja: „A gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.”” (Mt 19,23)

Ma egyre nagyobbra nyílik a szociális olló, vagyis egyre mélyebb szakadék tátong szegények és jómódúak között. Az ige mégsem arról szól, hogy a gazdagokat Isten kevésbé kedvelné, vagy kizárná az üdvösségből. Nem, a jómódú ember önmagát zárja ki onnan a hitetlensége miatt. De ebben nincs különbség szegény és gazdag között. Az egyiket a vagyonához mint bálványhoz való ragaszkodása, a másikat pedig túlzott aggodalmaskodásai gátolják abban, hogy Istenbe vesse minden bizodalmát.
(B. Pintér Márta)



Mama, emlékszem jól, mert megtanítottál. A szeretet nem szól, az néma csendben jár...

Emberek


Mindennek a kezdete a hit, és a vége pedig a szeretet. (Antiókiai Ignatius)



„Ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért.” (Mt 6,34)

Élj a mának! Ezt a cseppet sem keresztény szellemiségű felszólítást a mai ige alapján mégis megszívlelhetjük. Ne aggodalmaskodj, hanem bízd rá magad mennyei Atyádra, aki gondoskodik rólad! – bátorít Jézus. És ne terheld magad a jövőben várható esetleges problémákkal se; ha majd aktuális lesz, ráérsz Isteneddel együtt keresni a megoldást. Törődj a mával! Tedd meg, amit ma kell megtenned! Szeresd, akit talán holnap már nem lehet! Rendezd Istennel és embertársaddal, amit ma még rendezni tudsz! Bánd meg a bűnt, amelyet régóta meg kellene bánnod! De mindenekelőtt keresd Isten országát és igazságát, akkor a többi ráadásul megadatik…
(Hulej Enikő)



Néha minden csak akkor kezdődik el, akkor válik valósággá, vagy akkor világosodik meg, ha csendben maradunk.



SZERESD A CSENDET!

Szeresd a csendet!
Ő a te mestered.
Járj iskolájába!
Megtanít téged Jézus Krisztus képét szemlélni,
Megtanít téged, hogy szíved szemét Isten arcára irányítsad,
Aki neked megmutatja a te arcodat,
És minden ember igazi arcát.

Szeresd a csendet!
Ő a te mestered.
Járj iskolájába!
Megtanít téged, hogy szemléld Jézus Krisztus eltorzított, megcsúfolt arcát.
Hozzászoktatja szemedet Istennek ehhez az arcához,
Aki téged az éhező és megkínzott emberen keresztül néz.

Szeresd a csendet!
Ő a te mestered.
Járj iskolájába!
Megtanít téged, hogy Jézus színeváltozott arcát szemléld.
Szíved szemét ahhoz szoktatja,
Hogy a teremtés szívében észrevedd a Teremtő szépségének visszfényét,
Hogy felfedezd a dolgok és a létezők sűrűjében azok igazi benső dimenzióját,
És minden teremtmény legalázatosabb gesztusában
Az Ő jóságának nyomait.

Szeresd a csendet!
Ő a te mestered.
Járj iskolájába!
Megtanít téged annak emberi és isteni arcát szemlélni,
Aki a mi történelmünk forrása és végpontja.
Hozzászoktatja szíved szemét ahhoz,
Hogy fel tudd fogni a mi kiúttalan sötétségünkben bevillámló fényeket.
A jelen pillanat röpke idejében az örökkévalóság csíráit,
Minden élő, még rejtekben lévő jövendőjét, kibontakozását.

Szeresd a csendet!
Ő a te mestered.
Járj iskolájába!
Megtanít arra, hogy az ember és az Isten igazi arcát szemléd,
Megmondja neked a hit belső tekintetét,
Mely arra tanít téged,
Hogy Jézus Krisztus szemével nézd az embereket,
Örömeiket és szenvedéseiket,
Reménytelenségeiket és reményeiket,
Az élet nagy és kicsi eseményeit.


Úgy igyekezzünk élni, hogy azért se kelljen szégyenkeznünk, amik vagyunk, amit gondolunk, s amit teszünk, amikor senki sem látja. (Fosdick)

2018. május 24., csütörtök


A hajsza vagy talán a hajsza által kiváltott félelem egyik legborzasztóbb hatása, hogy a mai ember képtelen arra, hogy csak rövid ideig is egyedül maradjon. (Konrad Lorenz)


Az emberiség jövőjének kulcskérdése, hogy képes-e kedvező feltételeket biztosítani az igazságosságnak a népek felemelkedésére… a társadalmi szerkezetváltás elképzelhetetlen az ember Isten iránti nyitottsága nélkül. Az ige és Lélek szül újjá, s az újjászületettek lesznek kovásszá az egész tésztában.
(Szabó Andor)


Az imádság tűz, és aki nem gyakorolja, meghidegül. (Terstseegen)

„Az Úr utat készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át.” (Ézs 43,16)

A mai napra kiírt másik igevers szinte igazolja a próféta szavait. Hiszen Péter apostol is járt a vízen. Isten hatalma előtt nincs semmilyen akadály. A Teremtő felette áll a maga alkotta törvényszerűségeknek. S aki az Úrra tekint, őt követi kétségek nélkül, az csodákat élhet át.
(B. Pintér Márta)



Egyetlen emberre sem mondhatjuk, hogy üdvözül, mindaddig, amíg bűneit szereti és következetesen azokban él. (Spurgeon)



Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézőpontját, és az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, nem csak a sajátunkéból.

Henry Ford


„Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé szereznek, míg hely sem marad másnak, és csak ti laktok ebben az országban!” (Ézs 5,8)

Uram, bátorít igéd, amikor hiányommal küzdök. Nem a bőségre vágyom, hanem csak az elégségesre, de olykor ez sem adatik meg. Hadd hozzam eléd hiányomat! Csendesítsd le a földi igazságtalanságok miatti háborgásomat! Emlékeztess arra, hogy nálad jó helyen van ügyem! De intenek is szavaid, Uram, amikor túl nagy jelentőséget tulajdonítok az anyagiaknak. Figyelmeztetsz arra, hogy erőfeszítéseimet jó irányba tereljem. Gyarapodásra sarkallsz – elsősorban a hitben, az istenismeretben és hálaadásban.
(Hulej EnikĹ?)



Magamra hagyatva semmi sem vagyok, csak csupa gyarlóság, de mihelyt rám tekintesz, azonnal öröm száll belém. (Kempis Tamás)


„Megszáll téged is az Úr lelke, és más emberré leszel.” (1Sám 10,6)

Sámuel próféta mondja ezt Saulnak, amikor felkeni Izrael királyává. Saul élete megrázó példája annak, micsoda különbséget jelent az ember életében Isten Lelkének jelenléte, illetve hiánya. Vele: győzelem az ellenségen, nélküle: gyűlölet mások iránt. Ha a Szentlélek munkálkodik bennünk, akkor mi is más emberré válunk. Más indulat van bennünk, más eszközöket használunk, máshogy kezelünk helyzeteket, más a célunk. Nem tökéletesek vagyunk, hanem mások. Mert a Lélek formál és alakít. Ha azt hangoztatjuk, hogy minket Isten Lelke vezet, de minden változatlan az életünkben, akkor érdemes megvizsgálnunk, tényleg közünk van-e őhozzá.
(Hulej Enikő)



Ó, IGAZ KENYÉR, JÓ PÁSZTOR

Ó, igaz kenyér, jó Pásztor,
Jézus, óvj az elbukástól;
Te táplálj és te palástolj,
S add, hogy a föltámadáskor
Üdvnek látói legyünk.

Te, ki mindent bírsz és értesz,
S e Földön táplálsz és éltetsz,
Tedd, hogy szent népeddel ékes
Asztalodnál majd az édes
Örökségben részt vegyünk.


Réges-régen történt: a Jó Isten angyalt küldött a földre, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot. Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár. Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot. Túl korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon.

Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent. Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: Hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!

Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Bele is fáradt a sok keresésbe. Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá. A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ. Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket. Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét. Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült. Isten így szólt hozzá: - Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.


Szívünket neked adjuk Ó Urunk, és csak benned tud megnyugodni. (Augustine)


„Tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy.” (1Kor 8,4)

Pál a pogány áldozati vacsorákban való részvétellel viaskodik Korinthusban. Isten csak egy van, következésképpen a pogány rituálékban nincs jelen, azok csak baráti összejövetelek lehetnek. Mégis megbotránkoztatás miatt kéri a keresztény testvéreket, hogy tartózkodjanak ezekről az együttlétektől. Korunk embere is keres és talál magának pótisteneket, bálványokat, mint például a fogyasztás, a mértéktelen élvezet- és élményhabzsolás. Igazi Isten azonban egy van, hozzá kell mérnünk tetteinket, s őt szabad imádnunk.
(D. Szebik Imre)

2018. május 23., szerda

A legjobb prédikáció a megszentelt élet. (Spurgeon)



A valóságos imádság nem más, mint elszakadni mindentől, ami nem Isten.



„Aki törvényeimet teljesíti, és rendelkezéseim szerint él, az nem hal meg apja bűne miatt.” (Ez 18,17)

Milyen mélyen bennünk él az ítélkezés az előttünk járó generációk vétkei, döntései miatt! Még történelemszemléletünket is áthatja. Már az Ószövetség is a személy, az egyén felelősségét hangsúlyozza, vagyis a saját életvitelünkért, jó és esetleg rossz cselekedeteinkért nekünk magunknak kell viselnünk a következményeket. – Mennyien szenvedtek szüleik vélt vagy látszólagos tévedései miatt! Ki tudja ezt jóvátenni? Istennél a kegyelem, hogy legalább ma ne vétkezzünk!
(D. Szebik Imre)



Amennyit a Szentlélek épít nálunk, annyi az arany, ezüst, drágakő az épületben. Amit saját magunk építünk: az mind fa, széna, pozdorja. (Kolb Sámuel)


Az akadály, maga az út.


„Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított.” (Lk 6,19)

Jézus nemcsak tanító volt, hanem a legnagyobb orvos is. Mindenkit meggyógyított, aki hozzá ment! Krisztus érintése ma is gyógyít testet és lelket egyaránt! Ma is bízhatunk benne, mint a vérfolyásos asszony: abban a hitben érintsük meg a Mester ruhája szegélyét, hogy elmúlik a betegségünk! A Krisztusba vetett hit minden orvosságnál nagyobb ajándék. Higgyünk a legnagyobb orvos ígéretében, hogy kigyógyulunk betegségünkből, erőtlenségünkből!
(Juhászné Szabó Erzsébet)


Csak az tud élni, ki mindig nevet,
kinek szívéből nem fogy a szeretet,
kinek lelke élettől vidám, a világ szépségén ámulva csodál.

Ki minden könnyből szivárványt fakaszt,
ki minden sziklából virágot szakaszt,
ki élete gondjain könnyedén átrobog…

Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG!


Csodálatos dolog kereszténynek lenni! De a csupán vallásosnak éppen nem csodálatos. A világ tele van vallásokkal, de szűkében van a keresztényeknek.



Ha nem mutatják ki a szeretetet, gyakran nem is érzik.

Shakespeare


Ha segítesz másokon, ne várj hálát. Ne sértődj meg. Ne légy kicsinyes. Imádkozz azokért, akiket Isten szeretetedre bízott.



Isten temploma szent, s ti vagytok az.



Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fényességed sugarát!
Jöjj, szegények Atyja, te, bőkezűség Istene, lelkünk fényed hassa át!
Édességes vigaszunk, drága vendég, szomjazunk, édes lélekújulás.
Fáradottnak könnyülés, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás.
Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy !

Ihleted, ha fényt nem ad, emberszívben ellohad minden élő, minden ép.
Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a sebhelyet!
Simogasd a darabost, fölmelengesd a fagyost, útra vidd, ki tévelyeg!
Add, vegyék el híveid, kik hitük beléd vetik, hétszeres kegyelmedet!
Jámbornak jutalmazást, engedj boldog kimúlást mindörökké mennyeket!

A Szentlelket-hívó pünkösdi himnuszban énekeljük: Orvosold a sebhelyet! A Szentlélek már korábban belépett az üdvrendbe. Például Jézus feltámadásakor is. Szent Pál írja: "ha bennetek van annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust halottaiból, életre kelti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által." (Róm.8,11) A halál sebét orvosolta a Szentlélek. Így a Jézus testén megmaradó sebek a Szentlélek gyógyító erőit árasztják bele a világba. Ezt jövendölte már Izaiás próféta is (Iz.53,9), amire utalva Szent Péter kijelenti: "az Ő sajgó sebei által gyógyultatok meg". (1Pét.2,24)
Krisztus sebei valóban gyógyítanak. A tanítványok, akik szellemnek nézték, amikor megmutatta kezét és lábát, meggyógyultak. Szent Tamás hitetlensége is a sebek érintésétől gyógyult meg. Krisztusban minden seb egészséget hozóvá válik. Éppen ezért nem lehet olyan nagy bűn, olyan eltévelyedés, olyan elveszettség, amelyből ne lenne kiút.

Van egy különösen szép értelme a gyógyító sebnek. Mégpedig az, hogy az ember nem mondható egésznek, egészségesnek, ha nincs sebe. Akkor válik egészségessé, ha sebet kap. Ez az egészséges emberek fölényére mutat rá. Egészen másként viselkedik az ember, például egy betegágy mellett, ha már maga is volt beteg. Aki sohasem volt beteg, könnyen elmegy egy betegágy mellett néhány könyörületes szó odavetésével.

Jézus megőrizte a sebeket kezén, lábán. Mintha csak mutatni akarta volna, hogy a felebaráti szeretet útját igazából csak azok tudják járni, akiknek sebes a kezük és sebes a lábuk. Milyen óvatosan és meggondoltan lépünk egyet, ha fáj a lábunk. És milyen finoman és óvatosan nyúlunk valamihez, ha sebes a kezünk. Ha sebes lábakkal közelítenénk meg embertársainkat és nem törnénk rájuk az egészségesek lendületével és kíméletlenségével, milyen más lenne a kapcsolatunk az emberekkel? És, ha a fájós kéz óvatosságával és gyöngédségével nyúlnánk embertársaink életébe, vagy viselt dolgaihoz, milyen másként festene az élet?

Az egészséges emberben van egy alig észrevehető nyersesség, valamilyen fölény, magabiztosság, ami elveszi a Jézus által ajánlott szerénységet, alázatot. A lélek művésze, a Szentlélek éppen ezt a tapintatot tudja kimunkálni bennünk a kapott sebekkel vagy elszenvedett bajokkal, ahogy magán az Úr Jézuson is ezekkel dolgozta ki az emberségnek oly nagyon megcsodált érzékét. "Annak ellenére, hogy Isten fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet." (Zsid.4,15)

Maga Isten tanít bennünket, hogy Jézus szenvedései, amiket szimbolikus sebeknek nevezünk, gyógyító sebek. Egész emberré, egészséges emberré tevő sebek.
Sok sebtől vérzik a világ. Sok sebet hordanak az emberek. Ebben a sebözönben arra a Jézusra kell nézni, Akit "teste szerint megöltek ugyan, de a Lélek életre keltette". (1Pét.3,18) Ezért kell várnunk és hívnunk nekünk is a Szentlelket, hogy orvosolja a sebeinket, "Hogy ahonnét a halál származott, onnét támadjon az élet."

Kozma Imre atya


„Krisztus mondja: „Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek.”” (ApCsel 1,8)

Ma már a világon kevés olyan hely van, ahol üldöznék, hitükért börtönbe zárnák a keresztényeket. Az evangéliumról bizonyságot tenni azonban békés körülmények között sem könnyű. Az apostoloknak gyakorta a fizikai bántalmazással kellett szembenézniük, a ma emberének pedig azzal, hogy szavait durván félremagyarázzák, kigúnyolják, s a leggyakrabban visszautasítják. Az ezektől való aggódásunk pedig bátortalanná teheti szolgálatunkat. Milyen jó, hogy igehirdetésünk és tanúságtételünk ereje nem rajtunk múlik! Pünkösd óta a Szentlélek szól és cselekszik általunk ámulatba ejtő hatalommal.
(B. Pintér Márta)




Néhány évvel ezelőtt történt, hogy az egyik falu új papot kapott, a több éve ott szolgáló plébános mellé egy újmisés atyát helyeztek káplánnak. Az ifjú pap az első lelkipásztori helyén tartott bemutatkozó szentmiséjén gyönyörű nyári nap lévén többek között a különféle virágok szépségéről prédikált és még azt is elárulta, hogy az ő kedvence a napraforgó, mégpedig azért szereti nagyon ezt a növényt, mert mindig a fény, a nap felé fordítja fejét. És mintha csak egy programbeszédet tartott volna, hozzá tette, hogy azzal a szándékkal jött ebbe a faluba és szolgálja majd a híveket, hogy mindenki szüntelenül az igazi világosság, Jézus felé forduljon. A híveknek nagyon tetszett ez a hasonlat, s lélekben első pillantásaikat máris az égiek irányába vetették. Ugyancsak tetszett a példa Eszternek is, a plébániai közösség lelkes gimnazista fiataljának, aki a sekrestyeajtóban állt kezében egy virágcsokorral, a fejében pedig az új atyát köszöntő verssel. Őrá bízták tudniillik, hogy a mise végén a fiatalok nevében köszöntse az atyát. A prédikáció végén váratlan dolog történt, Eszter megfordult, gyorsan letette a virágot és senkinek egy szót sem szólva elviharzott. A sekrestyés bácsinak annyi ideje sem maradt, hogy megkérdezze mi történt, s mivel már idős volt, arra nem is gondolt, hogy a lány után szaladjon. Közben Eszter pedig csak szaladt végig a falun, ünneplő ruhában, fehér blúzban, annyira igyekezett, hogy kis cipője többször majdnem leesett a lábáról. Futott, futott, egy pillanatra sem állt meg, amíg ki nem ért a falu határába, ahol aranysárga napraforgók nyújtózkodtak az ég felé. Puszta kézzel szakított le három gyönyörű virágot, s újonnan szerzett kincseivel már szaladt is vissza a templomba. Még éppen időben érkezett, a sekrestyében villámgyorsan megigazította ruháját és haját, s a napraforgókat az előre elkészített virágokhoz fogva elégedett mosollyal lépett a templomba, hogy elmondja köszöntőjét, majd pedig mindenki nagy csodálkozására a virágokkal együtt átadta az atya kedvenc virágait, a napraforgókat is.

Horváth István Sándor


Nézel. Nézlek.
Szelíd-szomorú tekintetedben meglátom magam.
Lehet-e köze a bűnösnek a Szenthez?
Áthághatatlan szakadék...

Nem szólsz, csak felém nyújtod kezed.
Nem értem. Miért kellek így Neked?
Kezem a kezedben.
Szemedben öröm, szívemben békéd.
Már nem menekülnék.

Kitárt lelkem láttán
Atyádra nézel, szólítod Őt:
Abba!
Az arám nyelv idegen,
a bizalomé nem.
Hangzik a válasz:
Fiam!
És föllobog a Pünkösdi Láng.

Már Benned lélegzem.
Te vagy az életem.


„Pál írja: Szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.” (1Thessz 2,13)

Nem mindegy, hogyan viszonyulunk az igehirdetéshez – akár igehirdetők, akár igehallgatók vagyunk. Ha csupán szép beszédnek, alapos tanításnak, tartalmas mondandónak vagy érzelmekre ható szónoklatnak tartjuk, akkor valamit nagyon félreértünk. Az igehirdetés Isten beszéde. Ő akar szólni az igehirdetőn keresztül. Szentlelke által adja az üzenetet és nyitogatja a szíveket. Ezt ne felejtsük el még akkor sem, ha természetesen fontos az igehirdetőnek és az igehallgatónak is becsületesen felkészülnie.
(Hulej Enikő)


Tedd, amivel Isten megbízott, és engedd, hogy a többiről gondoskodjon Ő. (C.Hilt)

2018. május 22., kedd

A keresztények önző különválással mind a maguk színében akarnak tündökölni, ahelyett, hogy a Krisztus fényében egy dicsőségben olvadnának össze. Így a világ fény helyett félhomályt kap. (Csia Lajos)



A megbánás bizonyítéka a másként viselkedés.



Egy kis gyermek imájából: Uram Jézus, tégy jóvá engem, s ha egyszerre nem megy, próbáld meg még egyszer.


Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt. Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.

A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte: „Uram! Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok. Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van rád!”

Jézus szelíd hangon így válaszolt: „Drága gyermekem, én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra! A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz. De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak.”


Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézőpontját, és az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, nem csak a sajátunkéból.

Henry Ford


„Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.” (Róm 8,25)

Isten olykor elrejtőzködő Isten. Ilyenkor nem nyilvánvaló előttünk jelenléte, munkálkodása. Gyakran gondoljuk úgy, különösen nehéz próbák idején, hogy magunkra hagy minket. Tényleg így lenne? Meghazudtolná magát az az Isten, aki a Szentírás lapjain oly gyakran tesz tanúságot hűségéről? Szó sincs erről! Ne inogjon meg reménységünk! A golgotai kereszten Jézus lett elhagyatott – „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” –, hogy mi ne maradjunk magunkra.
(B. Pintér Márta)


Isten áldásul adja a bűn következményét azért, hogy megmutassa annak rettentő voltát, és figyelmeztessen a jövőre. Azért a bűn csak megbocsátható, de következményei nem törölhetők el, mint ahogy a fakéreg kigyógyul a sebből, bár a forradás megmarad. (Ravasz László)


„Istennek minden lehetséges.” (Mk 10,27)

A gazdag ifjú történetének végkövetkeztetése ez a mondat. Önmagában is igaz, mert Isten istenségéhez hozzátartozik minden fantáziát felülmúló hatalma és szeretete. Hányan élnek ma is olyanok, akikről az orvosok rég lemondtak?! Mégis igaz, Jézus itt arra utal, hogy a pénz bűvöletéből és istenként való imádatából is ki tud szabadítani Isten, mert nála minden lehetséges. Egy, a belső lelkiismeretet alig ismerő, a külső törvényeket gátlástalanul áthágó világban többször kellene Istenhez kiáltanunk az anyagiaktól maguk ereje által szabadulni nem tudó kortársainkért. – „Istennek minden lehetséges.”
(D. Szebik Imre)



Két dolgot soha nem értünk meg egészen: a mindenséget, s önmagunkat. Minden tudománynak elérhető tárgya csak e kettő között fekszik, s éppen ez az ok, melyért a tudományban teljes megnyugvást nem találhatunk. (Eötvös József)


„Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg!” (Ézs 51,7b)

Milyen gyakran felejtjük el, hogy féltőn szerető Istenünk van, s megijedünk minden apróbb baj miatt! Pedig sokszor figyelmeztet az Ige: Ne félj! Vigyázzunk, hogy ne veszítsük el az Úrba vetett bizodalmunkat! Ő megígérte, hogy megsegít, gondot visel ránk, ne kerekedjen fölül bennünk a bizonytalanságérzés és kételkedés! Ha pedig Jézus nevéért szenvedünk üldöztetést, annak különösképpen örvendezzünk! Higgyünk gondviselő, szerető Istenünkben! Ha megtapasztaltuk Isten jóságát, adjuk tovább az örömhírt másoknak, hogy erősödjenek, és hitre jussanak ezáltal!
(Juhászné Szabó Erzsébet)


Ó, IGAZ KENYÉR, JÓ PÁSZTOR

Ó, igaz kenyér, jó Pásztor,
Jézus, óvj az elbukástól;
Te táplálj és te palástolj,
S add, hogy a föltámadáskor
Üdvnek látói legyünk.

Te, ki mindent bírsz és értesz,
S e Földön táplálsz és éltetsz,
Tedd, hogy szent népeddel ékes
Asztalodnál majd az édes
Örökségben részt vegyünk.



Olykor azt gondoljuk, a szegénység éhesnek, mezítelennek és hontalannak lenni. Mégis a legnagyobb szegénység nemkívántnak, nem szeretettnek lenni és tudni, hogy senki sem törődik veled. El kell kezdenünk gyógyítani ezt a szegénységet a saját otthonainkban.

Kalkuttai Teréz Anya


Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét. (John Bunyan)


„Van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus.” (1Jn 2,1)

A szent Isten előtt nem tudunk emelt fővel megállni; nincs, amivel kiérdemelhetnénk az üdvösséget. De van pártfogónk, szószólónk, Krisztusunk, aki engesztelő áldozattá lett bűneinkért. Bátran tekinthetünk őrá, és Megváltónknak köszönhetően miénk az örök élet ajándéka. Milyen csodálatos evangélium ez! (Hulej Enikő)

2018. május 21., hétfő

A boldogság olyan, mint a levegő, csak a hiánya tűnik fel.


A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia. Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a tapasztalás tanított meg rá.

Gandhi



A vallás legnagyobb kísértése, hogy Isten iránti udvariassági formula lesz. Udvari népek, lakájok betanult hajlongásai a király előtt. (Muraközy Gyula)



Aki megcsókolta Isten büntető vesszejét, csak az csókolhatja meg az Ő bűnbocsátó kezét. (Ravasz László)


Amikor az Oltáriszentség előtt vagyunk, ne tekintgessünk körbe, hanem csukjuk be a szemünket és szánkat, és nyissuk meg szívünket. Akkor a jó Isten is megnyitja a sajátját, mi hozzá megyünk, Ő meg hozzánk jön, az egyik kérni, a másik befogadni.

Vianney Szent János


„Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.” (Zsolt 34,8)

Néhány éve csaknem közlekedési baleset áldozatai lettünk. Hátulról majdnem belénk szaladt egy teherautó, egy hajszálon múlt az életünk. Lehetetlen volt nem észre venni, hogy Isten és az ő angyalai megmentettek minket. Tudnunk kell azt is, hogy nemcsak az ilyen látványos helyzetekben van ott az Úr és angyali serege, hanem életünk apróbb, segítségre szoruló pillanataiban is. Imádkozzunk a zsoltárossal együtt, mert Isten minden bajunkból ki tud szabadítani! Bízzunk benne!
(Juhászné Szabó Erzsébet)



CSAK ENNYI

Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.

Amit ma eltehetsz se sok,
- nincsenek garasos csodák,
de valaki örülni fog még ennek is,
hát add tovább.

Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.

Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj,
Akit szeretsz
ugyanígy elindul feléd.

Fésűs Éva



Égj úgy, hogy fényed ragyogjon anélkül, hogy kiégnél!

Richard Biggs


Egyszer régen élt egy igazságos és boldog király. Egy bánata volt csupán: hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt: „Kiválasztom az ország legbecsületesebb árva gyermekét és örökbe fogadom.” Nyomban megparancsolta a szolgáinak, hogy minden árva gyermeknek adjanak virágmagvakat, és kihirdette: - Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt gyermekemmé fogadom!

A gyerekek buzgón nekiláttak az ültetésnek, öntözésnek, hiszen mindannyian szerettek volna a jóságos király fogadott gyermekeként élni. Peti is szorgalmasan öntözte a magvakat, de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott: a magvak csak nem akartak kicsírázni. „Milyen különös” - álmélkodott Peti, s végül a nevelőjéhez fordult segítségért. - Mi lehet az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim? - kérdezte. - Talán másik földbe kellene átültetned őket. - tanácsolta nevelője. Peti átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlődésnek.

Hamarosan felvirradt a nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat. Díszbe öltözött az egész város, a sok-sok gyerek meg az utcára tódult, és szorongatták a szebbnél szebb virágokat. A király sorra elhaladt előttük, de bizony egy szikrányi öröm se látszott az arcán. Az egyik ház előtt azonban megpillantotta a pityergő Petikét, aki üres virágcseréppel álldogált az utcán. Halvány mosoly derült föl a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút: - Hát te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az üres virágcseréppel? - kérdezte tőle. Peti hüppögve mesélte el, hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta, de azok mégsem indultak fejlődésnek. A király ennek hallatára karjába kapta Petit, és boldogan kiáltotta: - Ez az én becsületes kisfiam! Az emberek értetlenül nézték, mi történik, és egyikük lármázni kezdett: - Miért fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcseréppel? A király ekkor így szólt: - Minden virágmag, amit a gyermekeknek kiosztottam, főtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki közülük. Az emberek erre helyeslően bólogattak, a gyermekek pedig, akik a pompás virágokat szorongatták, igencsak elszégyelték magukat, hiszen valamennyien más magvakat ültettek el.



El ne hajoljatok Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedvén kárt ne okozzon.
Zsidó 12.15

Ha hátra tekintek életemben, akkor hihetetlen áldást látok. Annyi ajándékot kaptunk az életben, hogy szinte érthetetlen. Távolról nézve termékeny búzamező az, mely egyébként rögös is, gazos is. Kegyelemben élünk. Az ember sajnos kísértésben is él, azért, hogy kiessen ebből a kegyelemből. A jó unalmas a gyarló ember számára. Vágyak születnek bennünk, egész korunk erről szól, hogy szomjúságot szeretnének bennünk gerjeszteni. Nem benned, nem körülötted van a boldogság kulcsa, mondják, hanem valahol máshol van. Ha elutazol egy távoli, romantikus szigetre, ha veszel egy tárgyat, ami még nem a tied, ha megeszel valamit, amit még nem kóstoltál, akkor az majd jó lesz neked. El onnan ahol vagy. Sokan, rengetegen felülnek ezekre a hullámokra, és tékozló fiúként eltávolodnak az áldás helyéről. Aki kalandra vágyik, elkóborol. De a legtöbb ember nem kalandor. A legtöbb ember számára ez az ige festi le leginkább azt, ahogy elhagyjuk a kegyelmet. Maradunk otthon, de felnő bennünk valami keserűség, mint egy gyökér, és megkeseríti az egész életünket. Mivel nem akarunk és nem tudunk elfutni onnan, ahol maradni kényszerülünk. Mint a tékozló fiú bátyja, az atyai házban maradt testileg, de a boldogság és a lelke messze szárnyal.

Fekete Ágnes



Ha az ember élete nem egy üzenet, mit ér akkor bármiféle üzenet? (Szentgyörgyi Albert)



Ha nincs kedved imádkozni, komoly figyelmeztetés számodra, milyen égetően szükséges, hogy azonnal imádkozzál.


Így szól a Legfennsőbb Létező: Tekintsd úgy az embert, mint egy felmérhetetlen értékű kincsekkel teli bányát. Egyedül csakis a nevelés képes arra, hogy feltáruljanak a kincsei, s hogy azok az emberiség javára váljanak.



„Pál mondja: Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust.” (ApCsel 13,32–33)

Semmi nincs előzmény nélkül. Isten elkezdte munkáját a választott nép életében, amikor megismertette ígéreteit. S aztán elkövetkezett a cselekvés ideje. Krisztust feltámasztotta a holtak világából. Ezzel érvel Pál a pisidiai Antiókhia zsinagógájában, amikor az ott élőket misszionálja. Lelkesedéséből, érveléséből mi is élhetünk a mai tanúságtevők sorában.
(D. Szebik Imre)



Példakép lenni a gyermekek előtt mély szeretet nélkül olyan, mintha hold lennél, amely világít ugyan, de semmi meleget nem ad. Légy melegítő nap, mely sugaraival csendesen mindent beragyog.



Van valaki, aki ismeri és megérti minden gondolatodat és érzésedet: a boldogságot és a fájdalmat, az örömet és a bánatot, aki érzi és megérti szíved legtitkosabb vágyait.


„Uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt.” (Jel 19,6–7)

Babilon bukása után nagy öröm lesz a mennyben – olvassuk a Jelenések könyvében. Amikor elérkezik a Bárány menyegzője, ott csak az ujjongásnak és dicsőítésnek van helye. Ez már most elkezdődhet: az Úr Isten hatalma és nyilvánvaló uralma már ma magasztalásra nyithatja szánkat.
(Hulej Enikő)


„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék?” (Zsolt 27,1a)

A hét utolsó napján ismét bátorít bennünket a zsoltáros vallomása. Vasárnap Isten oltalmazó „szárnyaira” emlékeztetett, most is ismert képpel erősíti bizonyságtételét. A sötét a legbátrabb embert is gyanakvóvá teszi. Bizonytalanság fogja el, hiszen nem tudja, mi rejtőzik a sötétben, milyen veszély leselkedik rá. Nemcsak az ellenségtől való félelem, de az ismeretlen akadályok is aggodalommal tölthetik el az embert. A fény mindezeket leleplezi, nyilvánvalóvá teszi. A hívő, keresztény ember nagy privilégiuma, hogy az élet nehézségein, az elkerülhetetlen próbákon úgy mehet át, hogy van támasza, segítsége. Mellette áll, „vele vándorol” az a Jézus, aki egykor így jelentette ki magát: „Én vagyok a világ világossága.” (B. Pintér Márta)

2018. május 20., vasárnap

A rossz cselekedetek oka a tudatlanságban gyökerezik, és ezért erősen kell ragaszkodnunk a megértés és tudás eszközéhez. A jó természetet tanítani kell. Messze földön szét kell szórni a fényt, hogy az emberiség iskolájában mindenki megszerezhesse a lélek mennyei tulajdonságait, és minden kétség nélkül megláthassa, hogy nincsen ádázabb pokol, rettenetesebb mélység, mint gonosz és romlott természettel bírni; nincs sötétebb verem, sem gyűlöletesebb gyötrelem, mint elítélendő tulajdonságokat felmutatni.


„A süketet ne ócsárold, a vak elé gáncsot ne vess! Félj Istenedtől!” (3Móz 19,14)

Egyszer nagyon begyulladt a fülem, teljesen megsüketültem, azt éreztem, itt a vég. Úgy gondoltam, hogy az orvos sem tud rajtam segíteni, rettegtem a szurkálásától. Egy ismerősömtől hallottam, hogy Jézus ma is gyógyít, higgyek benne, térjek meg Istenhez. Ehhez az eseményhez köthető az én hitre jutásom, és nagyon hálás vagyok érte. Megtapasztaltam, milyen szomorú dolog az, ha valaki nem hallja a külvilág hangjait. Annak örömét is átéltem, hogy Jézus valóban gyógyít! Mi is Isten munkatársai lehetünk abban, hogy segítjük a betegeket, kísérjük a vakot az utcán, továbbadjuk az örömhírt. Jóságunkkal, előzékenységünkkel az Úr szeretetét közvetítjük a rászorulóknak. Ne nézzük le a gyengéket! (
Juhászné Szabó Erzsébet)


Az emberek következetesen elfelejtik, hogy a boldogság a gondolkodásmódunkban, nem pedig a körülményekben gyökerezik.


Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.

Böjte Csaba


Bármit akarsz mondani, mielőtt másnak mondanád, előbb mondd magadnak. (Seneca)



Gyakran gyónsz és vannak olyan bocsánatos bűneid, melyeket mindig meg kell gyónnod. Mintha semmi sem változna igazán. Érdemes akkor egyáltalán olyan gyakran gyónni?
A hársfa mindig ugyanazokat a tulajdonságokat őrzi meg, amíg hársfa marad. Te is egy bizonyos fából vagy faragva, és ez a fa sem veszíti el - legalábbis gyökeresen nem - lényeges jellembeli tulajdonságait. Ebbe törődj bele és ne csodálkozz többé, de Isten segítségét kérve a jó szándék továbbra is erősödjön benned, és törekedj a bűn és a bűnre vezető alkalmakat kerülni.
És észrevetted -e, hogy minden szentgyónás után hűségesebb vagy jófeltételeidhez? Ez a szentségi kegyelem hatása! A gyakori szentgyónás és szentáldozás lényeges gyümölcse: növekedsz a megszentelő kegyelemben.



Ha nem keresi az Istent, az ember sokkal nagyobb kárt okozhat magának, mint összes ellensége okozhat neki.

Kempis Tamás


Inkább imádkozz a szíveddel szavak nélkül, mint szavakkal, de szív nélkül.


„Isten mondja: Mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked, rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz.” (Ézs 48,6)

A nép, mely sokáig nem törődött a figyelmeztetéssel, és nem volt hajlandó megtérni, fogságba került. Széthullott a nemzet, s az emberek úgy érezték, az Úr örökre elhagyta őket. Ámde nem így volt. Egyszer csak Isten meghirdette az új kezdetet, a szabadulást. Vajon nekünk is új kezdetet hirdet az Úr? Vajon a rejtett dolgok, melyeket most még nem sejtünk, de Istennél már előkészületben vannak, ugyanúgy megváltoztatják az életünket, mint e prófécia régi címzettjeiét?
(Hulej Enikő)



„Istennek van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.” (2Kor 9,8)

Az Európai Unió által az önkéntesség évének nyilvánított 2011. esztendőben nem árt rádöbbennünk arra, Urunk hogyan vélekedik az adakozásunkról, különféle szolgálatainkról. Merthogy ő ebben is a hitünket, hatalmába vetett bizalmunkat teszi próbára. Isten ugyanis nem előlegezi meg a gazdagságot, a bőséget, hogy majd a feleslegünkből fusson a jó cselekedetekre. Ellenkezőleg, miközben neki szolgálunk, szórjuk a javainkat, erőnket, azonközben tapasztaljuk meg, hogy árad felénk a kegyelem.
(B. Pintér Márta)



Jézus rettenetesen gyűlölte a bűnt, mert szerette az embereket, kiknek romlására volt a bűn. (Fosdick)


Minden rossz mögött, mely bennünket ér, valami jó rejtőzik. (Zeller)



Mire felneveled a gyerekeidet, megtanulod, mivel tartozol szüleidnek.

Miguel Tirado Zarco


„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” (1Móz 50,20)

József története az egyik legkedvesebb ószövetségi olvasmányom, a végkifejlet pedig sokszor vált valósággá személyes életemben is. Mások gonosz dolgokat gondoltak, Isten jóra fordította. Evangélium ez sorsfordító helyzetekben. Ahogy a mi Urunk Jézus életében is igazolódott: Pilátus és a főpapok halálba küldték, de ezt Isten a legjobbra, megváltásunkra fordította. Nincs reménytelen helyzet, céltalan elmarasztalás, kiút nélküli tévelygés. Urunk mindenből jót s üdvösségeset tud előhozni. (D. Szebik Imre)

2018. május 19., szombat

A bűnt felismerni, bevallani és elhagyni, ez az igazi bűnbánat, és a megtérés valódi útja. (Trudel)


A FÖLD ÉS AZ ÉG


A Föld és az Ég asztalunknál összeér.
Értünk lett élet ez a bor és a kenyér.
Őáltala, Ővele, Őbenne Tied vagyunk.
Tied vagyunk, Tied vagyunk, Tied vagyunk.

Ments meg minket!
Táplálj minket!
Ments meg minket!




A megdicsőülés helye nem pihenőhely, ahol elandaloghat az ember. Fegyverkezést és erőgyűjtést jelent, hatalmas szenvedések, nehézségek leküzdésére.



A természet tövisek közé rekeszti a gyenge rózsát, nem azért, hogy szaggassa, hanem, hogy oltalmazza.

Pázmány Péter


Annyira lefoglal minket az igyekezet, hogy megadjuk gyermekeinknek mindazt, amit mi nem kaphattunk meg, hogy nem marad időnk annak továbbadására, amit viszont megkaptunk.

James Dobson


Az ész azt mondja, vajon van-e értelme az imádságnak, a szív pedig imádkozik.
Klug I.



Az imádság az ember párbeszéde Istennel.
Nisszai Szt. Gergely



Az imádságban Isten megnyitja szívünket, hogy megtisztult szívvel, állhatatos hittel és gyermeki merészséggel imádkozzunk. Imádság által tanulunk meg imádkozni.

Jézus a szív megtérését hangsúlyozza: a kiengesztelődést a testvérrel, a szívből való megbocsátást, az ellenség szeretetét, a szív tisztaságát, az Ország keresését. Ez a megtérés az Atyára irányul. Életünk gyermeki odaadása az Atyának. Ez az odaadás azért vált lehetővé, mert a szeretett Fiú megnyitotta nekünk az Atyához vezető utat. A szív, amely így kész a megtérésre, megtanul imádkozni a hitben.
Az igaz imádság tehát nem csupán abban áll, hogy mondogatjuk: "Uram, Uram", hanem sokkal inkább a szív készségében az Atya akaratának teljesítésére.

"Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már meg is kaptátok." Mk 11.24 Miként Jézus imádkozik az Atyához, és hálát ad, még mielőtt megkapja ajándékait, az Atyához megtért szív is birtokolja e gyermeki merészséget. A hálával és bizalommal teljes szív mer kérni és tud feltételek nélkül elfogadni, elfogadja a felé irányuló szeretetet.

A hit a szeretetben termi meg gyümölcsét: Jézus tanításának és parancsainak megtartását, az egységet Ővele az Atyában, aki minket Őbenne annyira szeret, hogy bennünk marad. A Szentlélekben a keresztény imádság a szeretet közössége az Atyával, nem csupán Krisztus által, hanem Krisztusban: Felismerjük Benne a mi hangunkat, és az Ő hangját mibennünk.

Tekintsünk most Jézus Édesanyjának imádságára. Mária, akit a Mindenható kegyelemmel teljessé tett, önmaga teljes odaadásával válaszol: "Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint." Szűz Mária imádságát "legyen"-jében a nagylelkű teljes önfelajánlás jellemzi.
A "legyen" igazi keresztény imádság: egészen odaadni magunkat Istennek jóban és rosszban, világosságban és sötétségben, örömben és bánatban, békében és szorongattatásban, azaz minden körülményben, mert Ő egészen a miénk és mi az Övéi vagyunk.

Ha az emberek naponta többször fordulnának Istenhez, megváltozna az életük. Nem szabad belefáradni az imádságba. Nem mindig fogod érezni, hogy szeretsz, hogy imádkozol, de ki kell tartanod. A nehéz időkben mutatod meg igazán, hogy szeretsz.



„Az Isten Fiában való hitben élek, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,20)

Egy hinduból kereszténnyé lett indiai orvos szavai csengnek a fülemben: Csak Jézus! Egyedül Jézus! Azt kérdeztem tőle, hogy ő – mint ázsiai – ugye vallja, minden vallás tulajdonképpen ugyanazt az Istent keresi. Kutatni valóban sokféleképpen lehet, de megtalálni őt csak egy módon tudod – hangzott a felelet. Szavai egybecsengtek a galatákat győzködő apostol vallomásával. Hinni sokféleképpen lehet, de élni csupán a Krisztus által, aki meghalt és feltámadott, hogy nekünk üdvösséget szerezzen.
(B. Pintér Márta)



„Az Úr türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” (2Pt 3,9)

Isten még mindig türelmes és vár. Bűneink miatt már rég elveszhettünk volna, de ő irgalmas, és megbocsát, ha bevalljuk neki vétkeinket. Szeretne örök élettel megajándékozni minket, ezért kaptunk kegyelmi időt. Ezáltal lehetőségünk van arra, hogy igazán, teljes szívből megtérjünk Istenhez, elhagyjuk régi életünket, megváltozzon a gondolkodásmódunk. Kövessük Krisztust, és örök életre jutunk!
(Juhászné Szabó Erzsébet)



Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3:14)

Mindenkinek van múltja. Sőt, nem ritkán súlyos terheket, fájdalmat, nyomorúságot magában foglaló ez a múlt. Mit kezdünk vele? Pál apostolnak is volt múltja. Volt egy Krisztus nélküli életszakasza. Sőt, üldözte a keresztyéneket. De megtért és Krisztus által reményteljes jövőt kapott. A múltat nem siratta, önmagát nem marcangolta azért, amit tett korábban, hanem a kereszt alá vitte imában, és a tanulságokat levonva lezárta azt, ami elmúlt. Lehet, hogy neked is erre van szükséged? Ami elmúlt nem jön vissza már. Tanulj belőle, okulj, de zárd le és lépj tovább! Tekints előre! Tűzz ki célokat magad elé és Isten segítségével élj céltudatos, Krisztusközpontú életet!

Napi Ige és gondolat levelezőlista



Egyszerűen kell imádkozni, ilyenféleképp: Istenem, itt van egy szegény lélek, akinek nincs semmije, aki semmit sem tud tenni. Add meg nekem, aki senki vagyok, azt a kegyelmet, hogy szeresselek, megismerjelek és szolgáljalak!
Vianney Szent János



Emberi kapcsolataink és Istenhez való viszonyunk szoros párhuzamban vannak, a legkisebb hatás is kölcsönös és megérezhető… Míg a felnőtt ember nem szenteli életét egy másik lénynek, legyen az hitves, gyerek, vagy az egész emberiség, könnyen nagyon távolinak érezheti Istent. Nem egy távoli elérhetetlen ideálból, hanem a valóságból kiindulva lehet jól imádkozni…
Jálics Ferenc



Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül. Ha messze akarsz jutni, menj a többiekkel.



Ha napközben Isten iránti teljes odaadással, Istenen csüngve, híven teljesítettük kötelességünket, és azt imitt-amott egy-egy fohásszal vagy jó szándékkal meg is mutatjuk, akkor az annyi, mintha egész nap imádkoztunk volna. Istent nyelvünkkel mindig nem dicsőíthetjük, ill. dicsérhetjük, azt azonban, hogy életünkkel dicsőítsük, mindig megtehetjük.
Szent Ágoston



Imádkozni nem annyi, mint Istenhez szólni, hanem hallgatni Istenre, ki hozzád szól.
Luis Evely



Lelkünknek az az ima, mint a földnek az eső.
Vianney Szent János


Még az imádság is színpadias cselekménnyé fajulhat, mely az emberek elismerő tapsát keresi. (Fosdick)


Megfigyeltem, a felnőttek időnként összetévesztik a szép szavakat a nagy szavakkal. Fogalom-zavarodottak. Pedig tudhatnák mi a különbség. A nagy szavak hazudnak. A szép szavak pedig egyszerűen csak igazak, és néha védtelenné tesznek. Ettől félnek. A néhától.

Vavyan Fable


Mindig többet teljesíts, mint amennyiért megfizetnek, és egy napon majd többet fognak fizetni, mint amennyi a teljesítményed volt.


Nincsen hiába elmondott imádság.
XXIII. János pápa


Szolgálok hát, mint a köszörűkő, mely az acélnak jó élt ád, noha ő maga metszeni tompa. (Horatius)


„Vessetek le minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást.” (1Pt 2,1)

Megdöbbentő bűnlajstrom. Nem a kívülállók vétkeit sorolja az apostol, hanem a gyülekezetben élőkét. Rólunk van szó. Aki nem harcol a lelke mélyén Krisztussal az igazért, a jóért, az őszinte magatartásért, azt könnyen elsodorja esendő emberi természetének árja. Ezért mint a szennyes ruhát, úgy kell messze hajítani azt a vétekhalmazt, amellyel embertársaink életét megkeseríthetjük, egymás közti kapcsolatainkat pedig tönkretehetjük. Urunk szégyenkezhet miattunk, a hozzá közelítő, kezdő lépéseket már megtevő társaink pedig megtorpannak az úton. Mindez meggondolatlan magatartásunk miatt… Kyrie eleison.
(D. Szebik Imre)

2018. május 18., péntek

A munka a láthatóvá tett szeretet. (Kahlil Gibran)



A szeretet az otthonainkban kezdődik; a szeretet az otthonokban lakik és ezért van a sok szenvedés és szerencsétlenség a világban... Úgy tűnik, manapság mindenki szörnyű sietségben van, türelmetlenül a minél nagyobb siker, fejlődés, gazdagság és más hasonlók elérésében, a gyermekeknek pedig szüleik idejéből oly kevés jut. A szülőknek nincs idejük egymásra és így a családokban kezdődik a világ békéjének felbomlása. - Kalkuttai Teréz Anya

Az érett személyiség kialakulásának feltételei: a bizalom, a másik feltételek nélküli elfogadása a családban. - A szülő és a gyermek harmonikus kapcsolata a bizalom ősforrása, amelyet a házastársak közötti viszony alapoz meg. A bizalmi kapcsolat teszi lehetővé a másik feltétel nélküli elfogadását, azaz szeretetét. Ugyancsak ez a feltétele, hogy másokban el tudjuk fogadni a másságot, a különbözőséget, adott esetben a betegséget, a korlátozottságot, a testi-lelki hibákat is. A család a személy egyik fontos szükségletének, a biztonságnak legfőbb garanciája kell, hogy legyen, ahol valóban otthon és biztonságban érezheti magát. Ezt a biztonságot nem a szülői és családi környezet puszta megléte garantálja elsősorban, hanem az ezen belül meglévő szeretetteljes érzelmi kapcsolatok.

Az ember fejlődésében kiemelt fontossága van a kötődésnek. Ha közelebbről megvizsgáljuk, mi is a kötődés valójában, nyilvánvaló, hogy a csecsemő esetében elsősorban fizikai kontaktusról, a szoptatással, a gondozással együtt járó fizikai, ízérzéshez kapcsolódó és szagingerek által közvetített benyomások együtteséről van szó. Később a kötődés éltetője egyre inkább a kommunikáció lesz, ezen belül is elsősorban a nem verbális kommunikáció, s csak később kerül előtérbe a felnőtt kötődésekre jellemző verbális kommunikáció. A családon belüli kommunikáció jelentősége közismert. A családon belüli kommunikáció minőségét és mennyiségét javító bármilyen változás a család eredeti funkciójának erősítését is szolgálja.
Az a jelenlegi gyakorlat, hogy a családi beszélgetések helyét a közös (vagy egyéni) tévénézés veszi át, a családok bensőséges életébe való meglehetősen brutális beavatkozásnak is minősíthető. A családok többsége ugyanis felkészületlen a televízió tolakodó jelenlétével szemben. A családon belüli kommunikáció javítása jelszó marad csupán, ha ennek érdekében konkrét cselekvések nem történnek.
A beszélgetések tartalmát együttes élmények is szolgáltathatják. Az együttes élmény olyan az emberi kapcsolatokban, mint a csapadék a szomjas földnek. Jól működő családok közös élményekre is törekszenek. A kommunikáció, az együttes élmények az egészséges családi élet biztosítékai.

Az egyén cselekvéseinek legáltalánosabb mozgatórugói az értékek. Az értékek nem annyira a dolgokban, hanem bennünk rejlenek. A család eligazítást nyújt az értékek tekintetében és arra is képes, hogy toleranciát fejlesszen ki más értékekkel szemben. A családok értéknevelő funkciója különösen hangsúlyos olyan korszakokban, mint amilyen a miénk is, amelyre az "értékválság" kifejezés jellemző.
Világszerte kísérletet tesznek a családi életre nevelésnek az iskolai oktatásban való bevezetésére. A család valódi szerepének félreértése vezetett ahhoz, hogy ezen a címen többnyire csak szexuális felvilágosítás folyik. Ahol a szexuális hűséget nem mint értéket jelenítik meg, hanem, mint az AIDS megelőzésének egyik fontos eszközét. A családi életre nevelésnek értékeket kell felmutatnia, amelyek a családhoz kötődnek, a családban valósulnak meg: az odaadó és elfogadó, az elkötelezett és hűséges, a megbocsátó és áldozatos, felelősségteljes szeretet értékét.

A kötelék, mely az igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem a szeretet. Imádkozzunk minden nap családjaink egységéért és békéjéért, hogy Isten áldása legyen családjainkon, amely élteti és erősíti a családtagok szeretetét.


„A türelem és vigasztalás Istene adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.” (Róm 15,5–6)

Koncertek előtt a zenekar hangol. Egyetlen hangszerhez igazodik a többi. Micsoda hangzavar van ott, ahol ez elmarad! Sok, magát kereszténynek valló közösség – család vagy éppen gyülekezet – szolgálatából ugyanúgy hiányozhat a harmónia, ha köztük széthúzás, türelmetlenség van. Az apostol őket figyelmezteti. Hangolódjanak rá a Szentlélek Istenre, akinek a vezetésével átélhetik a csodát: az „egységes hangzást”.
(B. Pintér Márta)




Aki a szerencsére bízza magát, az a vacsorában sem lehet biztos.


Amit tagadunk, az nem gyógyítható.

Klaus Douglass


Az igazság nincs időponthoz kötve. Mindig időszerű, kiváltképpen akkor, amikor időszerűtlennek látszik. (A.Schweitzer)


Csak a saját bűneink választanak el bennünket Istentől, a mások bűnei nem. Foglalkozzunk tehát inkább a saját bűneinkkel.


Egyes veszélyeztetett csoportok a modern családmodellekben:

Az elkényeztetett, narcisztikus gyermek
A modern gyermeknevelési elvek egyik vadhajtása, a gyermek elfogadásának kritika nélküli érvényesítése hátterében az a téves beállítódás rejlik, amelyet így fogalmazhatunk meg: "ha egy személyt feltétel nélkül elfogadok (szeretek), akkor minden konkrét megnyilvánulását is el kell fogadnom". Pedig a feltétel nélküli elfogadás a személynek szól, nem pedig egyes konkrét megnyilvánulásainak. E magatartás következménye a nárcisztikus, önimádó személyiség. A gyermek azt tapasztalja, hogy a szülő minden megnyilvánulását helyesli, minden igényét kielégíti. Ha nem sikerül a gyermek kedvében járnia, bűntudata van. Különösen kedvez a narcisztikus gyermek nevelésének az egyke-helyzet, amikor a szülő minden igyekezetét imádott (majomszeretett) egyetlenére pazarolhatja. A gyermek azt tanulja meg, hogy minden őérte van, minden az ő szükségletei szerint igazodik, a világ azért van, hogy őt szolgálja. Az ilyen gyermek, felnőtt korára, kikerülve az életbe, súlyos veszélynek van kitéve, hiszen a világ nem az általa tanult és megismert törvényszerűségek szerint működik.

A dolgozó nők
Különösen veszélyeztetettek a családanyák. A mai társadalomban, szemben a férfiakkal, rájuk többes szerepelvárás nehezedik: családanya-, feleség- és hivatás-szerep. Természetesen nem arról van szó, hogy a "nő maradjon a főzőkanál mellett". Nyilvánvaló azonban, ha a női munkavállalás amiatt történik, mert anyagilag a család nem tudja nélkülözni, akkor súlyos diszfunkcióról van szó. A társadalom önfenntartása alapvető érdek. Ha egy társadalom az önfenntartását biztosító nőknek a munkavállalást nem lehetőségként, hanem kényszerként kínálja fel, öngyilkos módon viselkedik - olyan ez, mintha a tojásain ülő madarat párja nem táplálná többé, mondván, keresse meg saját maga az ennivalót. Nem véletlen, hogy a gyermekeikkel GYES miatt otthon lévő anyák mentális veszélyeztetettsége kiugróan magas: hivatásbeli tevékenységük kényszerűen szünetel, a nyomást azonban változatlanul érzik magukon.
Amennyiben a családanya-mivoltot a társadalom a foglalkozási hivatásokkal egyenrangúnak ismeri el (mind anyagiakban, mind erkölcsileg), legalább lehetőség nyílik arra, hogy azok, akik vállalják, teljes életet élhessenek anyaként is.

Az idősek
A családok szétesésének egyik legsúlyosabb következménye, hogy az idős kor értékeinek, mintaadó szerepének felmutatására, megismerésére és elsajátítására nincs lehetőség. Idős korban sokan vetnek véget életüknek. Ebben az öregek elmagányosodása, szerepük leértékelődése igen fontos tényező.
A családok működési zavaraira utal azok megtartó erejének drámai csökkenése. A mai családok nem képesek öregjeiket, betegeiket, sok esetben még gyermekeiket sem felvállalni, gondozni. A családból való kihullás vagy kitaszíttatás fenyegeti ezeket a rétegeket. Közismert, hogy az intézetbe, kórházba kerülő idős személy halálozási esélye sokkal nagyobb, mint a családban maradóé.
A társadalom nagyon drágán fizeti meg, hogy a családokat nem támogatja megtartó erejük növelésében. A szociális otthonok, bölcsődék, elmeintézetek, börtönök fenntartása inhumánusabb és sokkal többe kerül, mint az, ha a családok képesek lennének integrálni gyengéiket és elesettjeiket.

A gyermekek
Legnagyobb veszélyben mégis a gyermekek vannak. Biológiai és szocializációs feladatait teljesíteni nem, vagy csak hiányosan képes családokból lelkileg sérült személyek kerülnek ki.
Minden jogi, gazdasági intézkedésnek figyelembe kellene vennie, hogy a gyermek (és mindannyiunk) érdeke a családban való létfeltételek biztosítása.

„Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire.” (Zsolt 105,5)

Ezen az ünnepen Isten megfejthetetlen titka előtt hódolunk. Imádjuk őt nagy tetteiért, amelyekkel választott népét szétszórattatásában is megőrzi, amelyekkel szabadulást hoz az önzésben, hatalomvágyban, pénz- és önimádatban vergődő posztmodern embernek is. Imádjuk őt a teremtésben megmutatott hatalmáért, a teremtett világ szépségéért és harmóniájáért, a Krisztus személyében adott új életszemlélet esélyéért és a Szent Lélek titokzatos, de mégis valós munkájáért.
(D. Szebik Imre)




Ha a kegyelem trónjához jössz, ne csak kiálts irgalomért és kegyelemért, ne állj fel térdeidről addig, míg ezt meg nem nyerted.


Ha elég erősen akarjuk, mindenben meglátjuk az áldást, minden piszkos edényben, mosatlan ruhában, még a csokoládétól maszatos hűtőszekrény ajtajában is. Ezek a dolgok arra emlékeztetnek, hogy részei vagyunk egy családnak, jóban-rosszban.


„Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem.” (Péld 16,8)

Sokszor látjuk környezetünkben, hogy bizonyos személyek mekkora vagyont halmoztak fel, micsoda kastélyban élnek, micsoda elegáns kocsival száguldanak, s néha bizony elfog bennünket az irigység, hogy egyeseknek milyen jó dolguk van, s úgy tűnik, nem is dolgoznak. Kergessük el rossz gondolatainkat, és arra figyeljünk, hogy minket mennyi mindennel áldott meg az Úr. Nap mint nap megtapasztaljuk bőkezűségét, gondoskodását. Dicsérjük Istent, köszönjük meg jótéteményeit! Ne irigykedjünk, elégedjünk meg azzal, amit kaptunk!
(Juhászné Szabó Erzsébet)



Legyen készséges és hajlékony Isten kezében! Tudja, hogy ehhez mit kell tenni: békességben és teljes nyugalomban maradni, soha nem aggódni, semmi miatt nem nyugtalankodni, elfelejteni a múltat, úgy élni, mintha a jövő nem létezne, Jézusnak élni a jelen pillanatban… Szándékosan soha ne gondoljunk önmagunkra, lelkünk gondját hagyjuk egyedül Jézusra. Tartson távol minden félelmet, és helyettesítse ezt az érzelmet a szeretettel, mindenben cselekedjen szelíden, kedvesen, higgadtan, hevesség és lobbanékonyság nélkül; ha szükséges tettese magát halottnak, s így haladjon szelíden, ráhagyatkozással, bizalommal telve.

P. Fracois-Marie-Jacob Limermann


Minden uralkodó hatalom akkor legerősebb, mikor legigazabb és akkor legállandóbb, mikor legirgalmasabb!
(Bessenyei György)


Olyan kevés kell ahhoz, hogy az ember boldog legyen. Ezért kevés a boldog ember, mert mindenki sokat akar, és a kevés már eszébe sem jut.

2018. május 17., csütörtök

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, amikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerő-érzékedet. (Weöres Sándor)



A kereszténység húsvéti történet, a hit története. A húsvéti eseménynek nincs szemtanúja, hanem tanúi vannak. Péter apostol pünkösdi beszédében a kereszténység igazságát tömören így foglalta össze: "A Názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek, a hatalmas csodákkal és jelekkel. Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek. Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit, s ezt a Jézust feltámasztotta, akinek mi mind tanúi vagyunk." (Ap.Csel.2.)

Szent János apostol az evangéliumában felvette a küzdelmet kora földhözragadt elgondolásával, mely szerint Jézus Krisztus istenségében nem szenvedhetett és nem halhatott meg, mert az Isten nem szenvedhet és nem halhat meg. Valójában Isten a világban a feltámadott Jézusban jelent meg. A húsvéti történetben az igazi Isten képe tárult fel előttünk, ami azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban az értünk emberré lett Isten szenvedett és halt meg a mi üdvösségünkért, akit az Atya feltámasztott a halálból, hogy új életünk legyen.

Egy kapu mindig bezárul, amikor az ember bűnt követ el, vagyis elfordul Istentől. Sajnos mi még jól be is csaptuk magunk mögött az ajtót. A világ ettől az ajtócsapkodástól hangos. Húsvét egy új kapu nyitása, amely örökre nyitva marad, mert szemöldökfájára új szó került: irgalom.

Az új istenkép lényeges elemei:
• "Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely. De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied." (Lk.22,43)
• "Istenem, Istenem, miért hagytál el?" (Mk.15,34)
• "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." (Mk.23,46)
• "Ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok!" (Jn.12,32)
• "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem." (Jn.20,25)
• "Tamás: nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet. Nyújtsd ki a kezedet, és tedd oldalamba. S ne légy hitetlen, hanem hívő." (Jn.20,27)

Kozma Imre atya


A szeretetnek az iránymutatója eredetileg nem ránk mutatott, hanem tőlünk el. A Sátán fordította felénk. (Shürman)


Az élet hit nélkül sivár puszta, remény nélkül sötét éjszaka, szeretet nélkül üres tarisznya.


Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet! Milyen jó, hogy rábízhatjuk kezünket arra a Kézre, amely megtörte és életre keltette a Kenyeret, amely megáldotta és megsimogatta a gyerekeket, s amelyet szegek vertek át. Ráhagyatkozni arra a Kézre, amely olyan, mint a mienk, de amelynek tetszőleges döntését csupa jóság vezérli, s folyton csak szorosabban köt le minket önmaga számára. Átadni magunkat annak a puha és hatalmas erejű Kéznek, amely lehat a lélek velejéig, amely formál és teremt, s amelyen át oly végtelen szeretet árad.

Teilhard de Chardin


Az élet barátok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül.


„Az Úr erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, hogy megszabadítson ellenségeinktől és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket.” (Lk 1,69,71)

Az az erős Üdvözítő, akit az Úr küldött, ma is él és munkálkodik. Szabadítása, gyógyítása nemcsak a bibliai időkre volt jellemző, hanem most is és mindörökké érvényes. Imádkozzunk hozzá, mert nem vagyunk egyedül, nem vagyunk magunkra hagyatva! Jézus él! Bízzunk benne, kérjük, szabadítson meg minket irigyeinktől, támadóinktól, rossz szándékú embertársainktól! Imádkozzunk, hogy a jó győzedelmeskedjen mindenekben. Szeressünk! Ő ebben is segít!
(Juhászné Szabó Erzsébet)



Gondjai mindenkinek vannak, de súlyúk nemcsak a nagyságuktól függ. Mire is gondolok? Ez a történet megvilágítja: A fura kis emberke a kurzus első perceiben leült egy pohár vízzel a kezében és azt kérte, tippeljék meg a víz súlyát. Mondtak mindenféle számokat ötven grammtól kétszáz grammig, de nem nagyon jutottak dűlőre. Ő azonban kifejtette a súlya teljesen relatív, hiszen attól függ hány percig tartjuk a kezünkben. Ha egy perc telik el még könnyű a pohár, ha tíz, akkor már egyre nehezebbé válik, fél óra után pedig fájnak és remegnek a kezünk izmai, és alig várjuk, hogy letehessük. Emberünk a vizet a problémáinkhoz hasonlította, amelyeket hordozunk magunkkal és a súlyuk az évek során egyre nagyobbra nő stresszt és szomorúságot okozva ezzel. A kis tanítás lényege tehát az: hogy minden dolgot, amely feszültséget okoz a lelkünkben, el kell engedni, a múltban történt sérelmeket el kell felejteni, hiszen az évek során problémákat okozhatnak mind lelki, mind testi szinten. Testvér! Kicsinek tűnő terhek alatt is megszakadhatsz, ha sokáig nyomják válladat! Tedd le hát az Úr elé, és ne vedd vissza többé! Ez minden gondra, nyomorúságra egyaránt vonatkozik. Nézz magadba: most éppen mit tehetnél le, hogy könnyebb legyen az életed?

Napi Ige és gondolat levelezőlista


Gondoltál már arra, milyen lenne, ha a nap egyszer csak megállana az égen? Megállana, és nem mozdulna többet. Minden megállana: a patak, a szél, a fű növése, az ember lába, minden. A madár a levegőben. A hal a vízben. Amit az ember gondol, és minden. Milyen lenne?
Úgy elgondolkoztam ezen néha: semmivel sem lenne több, mint amikor egy ember meghal. Valaki. Nem is egy ember, csak úgy: egy ember. Valaki. Aki hozzád tartozik. Aki minden. Aki a mindennél is több. Én azt hiszem, ez olyan egy kicsit, mint amikor a világnak vége van. (...)

Wass Albert


Ha az Úr választottja imára kulcsolja a kezét, feledjen el mindent: a mindennapok szürke gondját, a világ kérődző vágyait és egyedül egy érdekelje: a belülvaló Élet. Csak az az Egy érdekelje, akihez imádkozik.

Szent Bonaventúra


Isten megvilágítja sötétségünket, hogy mint az Ő világosságának visszatükröződése, mi is világossággá lehessünk azok számára, akik még mindig sötétben vannak.


„Jézus Krisztusé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom.” (1Tim 6,16)

Mára elkopott az emberek egymás iránti tisztelete. Naponta lehetünk fültanúi annak, hogyan pocskondiázzák egymást a türelmetlen autósok. De hiányzik a tisztelet a gyermekekben is szüleik, tanáraik iránt. Kicsiben ott az a kigyomlálatlan mag, amely később elbizakodottsággá, sőt önzéssé terebélyesedik. Azt képzeli az ember, körülötte forog a világ. Önvizsgálatra és alázatra késztet az apostol vallomása. Micsoda megtiszteltetés, hogy az az örökkévaló Isten, akié minden hatalom, egyáltalán szóba áll az emberi „porszemmel”?!
(B. Pintér Márta)


Mint ahogy a saját bűnötök bocsánatában hisztek, úgy kell hinnetek a mások bűnei bocsánatában is. (Keller)


„Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10)

Sorsát senki nem ismerheti, a jövőben bekövetkező eseményeket nem lehet kiszámítani, jósolni sem. Ezért életünket, jövendő sorsunkat egészen Isten kezébe helyezhetjük. Ott jó helyen van. Ő pedig elsősorban hűséget vár tőlünk – az élet koronájának ígéretével, a legszebbel, amit ő adhat. Bárcsak mindnyájan megbízhatónak bizonyulnánk, ő pedig így szólna: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,21)
(D. Szebik Imre)



Nincs veszedelmesebb dolog, mint Bibliát olvasni anélkül, hogy engedelmeskedj neki.

2018. május 16., szerda

A legkedvezőbb táptalaj a lélek növekedéséhez a hála.


A lélek számára felüdülés a természet szemlélése. (Cicero)


Az ember csak kellemetlenséget okoz másoknak, ha nem ismeri a saját képességei korlátait. (O\’Casey)


Az evangélium nem törvény, nem kötelességek tára, hanem felszabadító örömhír.


Biztos vagyok abban, hogy sem térbeli távolság, sem halál vagy távollét szét nem választhatja azokat, akiket egy Lélek éltet, egy Szeretet fűz össze.

Szent Bernát


Egyetlen ismeret van,

a többi csak toldás:

Alattad a föld,

fölötted az ég,

s benned a létra. (Weörös Sándor)


ELŐTTED JÉZUSOM, LEBORULOK

Előtted Jézusom, leborulok,
Féktelen bűnös, én, hozzád bújok.
Ó, kérlek, hogy nékem malasztot adj,
Hisz Te a bűnöshöz irgalmas vagy.

Szép piros véreddel öntözgettél,
Amikor elestem, fölemeltél.
Légy azért irgalmas, és meghallgass,
Mennyei erőddel, ó, támogass!

Tehozzád, Jézusom, felkiáltok,
Földről az ég felé felsóhajtok:
Szívemnek kapuját zárd be, kérlek,
Hogy helyet ne adjon a véteknek.

Vádolom magamat, mert vétettem,
Fölséges színedet megsértettem.
Hozzád, ó, Jézusom, fohászkodom,
Hogy többé nem vétek, megfogadom.

Esengő szavamat meghallgassad,
Ó, szelíd Jézusom, s ez egyet add:
Hogy végső órámban kiálthassam,
Szent Neved, Jézusom, kimondhassam.



Emberekkel szemben a jóság kötelesség. Ha nem vagy jó az emberekkel szemben, akkor rossz vagy és felkelted bennük a rosszaságot. (Tolsztoj)


Ha bárhol emberrel találkozom, akárkivel, akinek emberarca van, meg kell értenem, hogy szeretnem kell őt. (Shürman)



Krisztus, Te fölajánlod nekünk, hogy kiengesztelődött emberként éljünk Testednek, az egyháznak közösségében. Kiragadsz minket elszigeteltségünkből és lehetővé teszed, hogy egész egyházad hitére támaszkodjunk kezdve az első keresztényektől, az apostolokon és Márián át azokig, akik ma hisznek. Köszönjük, hogy arcod fénye ragyog fel arcunkon - minden gyermeked tekintetében - s így előttünk is föltárul titokzatos jelenléted. Titkos valóság módjára átéljük Isten országának valóságát: a szív túlcsorduló gazdagságát.

Roger testvér


Még a legjobb kapcsolatokban is küzdünk az önzőséggel. Ezért olyan fontos, hogy Istenre nézzünk mint példára, mikor problémákba ütközünk. Ha Jézushoz akarunk hasonlítani, nekünk kell lenni az önzetlennek egy kapcsolatban. Küzdeni fogunk az önzőséggel, de ha Istenre nézünk, aki megmutatja, hogyan kell cselekednünk, és ha Jézustól erőt kérünk, akkor helyesen tudunk dönteni. És ahelyett, hogy egyre romlanának a kapcsolataink, egyre jobbakká válnak.

„Megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden gondolatot és szándékot.” (1Krón 28,9a)

Isten mindenhatósága abban is rejlik, hogy mindeneket ismer. Bennünket is, még jobban, mint mi saját magunkat. Előtte nem vehetjük fel álarcunkat, előtte semmi nem marad titokban. Ő gyűlöli a hamisságot, a bűnt. Csendesedjünk el, mélyedjünk magunkba, és őszintén tárjuk fel előtte életünk gyarlóságait, fájdalmait, kéréseit! A szabadító Isten segítségünkre siet, megerősít, tiszta szívet teremt bennünk! Higgyünk!
(Juhászné Szabó Erzsébet)


Ne azt várjuk, hogy először a többiek váljanak jókká, hanem mi magunk haladjunk előre a jóra való megtérésben.

Szent II. János Pál pápa


„Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt 6,24)
A pénz nagyra értékelése mindnyájunk számára az egyik legnagyobb kísértés, akár bevallja valaki, akár nem, akár fukar vagy takarékos, akár bőkezű vagy tékozló. Urunk nem tud elégszer figyelmeztetni bennünket arra, hogy Istenünk helyére senki és semmi nem léphet. Vagy Istennek szolgálunk, és ő megadja azt, amire szükségünk van, vagy az anyagiak válnak életünk középpontjává, és sohasem lesz elég belőlük, mert mindig többet akarunk. Pedig ő jól tudja, mire és mennyire van szükségünk. Merjük bátran az ő szolgálatába állítani magunkat! (D. Szebik Imre)

2018. május 15., kedd

„A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott. És nagy öröm volt abban a városban.” (ApCsel 8,6.8)

Fülöp Krisztust hirdette Samáriában. Sokan megtértek és meggyógyultak. Mindez örömmel töltötte el az egész várost. Bizony nagy öröm van egyetlenegy megtérésén, hazatalálásán, hiszen megtalálta a földi és örök boldogság útját. Tiszta beszéddel, igaz szóval él a városban, cselekedetei pedig a segítőkészségről, a lelkiismeretesen végzett munkáról tanúskodnak. Hitének és tisztességének hogyne örülne az egész város?!
(D. Szebik Imre)



A Szentlélek szerint hirdetett evangélium vagy meggyőz, vagy felingerel. (Russel)



A veréb irigykedve figyelte a sast: Milyen méltóságteljes, milyen magasan szárnyal! Szinte megérintheti a Napot. És valóban, a faágról, ahol a veréb ült, úgy tűnt, mintha a Nap magába szívná, körbeölelné a fénye által bearanyozott sast. „Én talán kevesebbet érek csak azért, mert kicsi és szürke vagyok?”
Elhatározta, hogy olyan magasra repül, és olyan közel a Naphoz, ahová még a sas is hiába vágyik. Repült, repült, repült, egyre magasabbra. Már a felhők felett járt - gyenge szárnyai alig bírták a terhet, de ő minden erejét megfeszítve csak emelkedett tovább. A levegő ritkulni kezdett. Furcsa módon minél közelebb került a Naphoz, annál hidegebb lett. És ő mégis repült, csak repült... Aztán nem bírta tovább. Szárnyai összefagytak, nem kapott levegőt. Ilyen közel a Naphoz még senki sem jutott, gondolta, aztán már csak zuhant, zuhant...



Az ateizmus gyenge pontja: nincs kinek hálát adni.


Az emberiség ma egy könnyebb megváltást keres, ami teljesíthetőbb, mert a jézusit nem tudja teljesíteni. Olyan megváltásra vágyik, ami mellett lehet bármit cselekedni, hisz van rá magyarázat. De mégsem megy. (Borsos Miklós)



Egyedül abban lehetünk biztosak, hogyha a holnap keresztet fog hozni, Ő, aki küldi, meg tudja, és meg is fogja adni a kegyelmet az elhordozására. (Ryle püspök)



Fel sem fogjuk, hogy gyötrődéseinkben milyen nagy a szerepük a gondolatainknak. Minél előbb megállítod a rossz gondolatok "támadását", annál könnyebb lesz átrendeződni és visszatérni a helyes útra. Nos, bár az elgondolás egyszerű, mégsem könnyű megvalósítani...



Ha önmagunkat vidámítjuk, lehet, hogy csak majmoljuk az örömöt, ha külső dolgok vidámítanak, hasonlítunk az evangélium bolondjához, de ha Isten vidít fel, akkor élvezhetjük az öröm teljességét anélkül, hogy káros következményektől kellene tartanunk. – A gazdag Isten bora felvidít, de nem részegít meg. (Spurgeon)



Isten jó atya, olvas a szívekben. Siessünk hozzá tiszta szándékkal, s Ő mindig megvigasztal minket.


JÉZUS ADD, HOGY HOZZÁD TÉRJEK!

Jézus, világ Megváltója,
Üdvözlégy, élet adója,
Megfeszített Istenfia,
Szent kereszted szívem hívja:
Jézus add, hogy Hozzád térjek,
Veled haljak, Veled éljek!

Általszegve kezed-lábad,
Átvert tested roskad, bágyad.
Mezítelen tépett melled!
Ó, siratlak, ó, ölellek!

Virágoknak szép virága,
Honnét orcád sárgasága?
Hegyes tövis koronázott,
Édes orcád vérrel ázott.

Aszú földet harmatozván,
Vérzel, vérzel a keresztfán.
Úgy piroslik tested róla,
Mint a most nyílt, piros rózsa.

Szent karjaid széjjeltárod,
Tán az embereket várod,
Kiken vérrel könyörültél,
Betegekért betegültél.

Ím, én magam Hozzád vettem,
Magunk vagyunk, Uram, ketten.
Szent fejedet hozzám hajtsad,
Szóljon hozzám kékült ajkad.

Jézusom, ha jön a végnap,
Ismerj engem magadénak.
Homlokomon piros véred:
Tied vagyok, úgy ítélj meg!
Jézus add, hogy Hozzád térjek,
Veled haljak, Veled éljek!



Nem nagy hitre, hanem a nagy Istenben való hitre van szükségünk.



„Ő az Úr. Tegye azt, amit jónak lát.” (1Sám 3,18)

Éli főpap ezekkel a rezignált szavakkal nyugtázta Isten üzenetét, amelyet az ifjú Sámuel tolmácsolt feléje. Neki és fiainak bűnhődniük kell majd az elkövetett visszaélésekért. Keserűen, de mégis elfogadja Isten akaratát, mert tudja, hogy az ő döntései szentek és mindenkor jók. Nekünk is Jézus keresztjére néző hittel kell Isten kezéből mindent elfogadnunk, amikor például a betegség, a gyász vagy a magány sötét árnyéka vetül életünkre. „Mit Isten tesz, mind jó nekem, és bölcs minden végzése.” Ez legyen a mai napunk (akár egész életünk) mottója.
(Sághy Balázs)



„Pál írja: Kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek, ebben jussatok még előbbre!” (1Thessz 4,1)

Pál apostol kérése ismerős mindnyájunknak. Tudjuk, hogyan kellene Istennek tetsző életet élni, elméletben már nagyon képzettek vagyunk. A baj a gyakorlati megvalósítással van. Tudom, hogy mit kell tennem, de mégsem azt teszem, amit akarok, hanem azt, ami ellen küzdök. Csatázom saját magammal, és azt látom, hogy újra és újra elbukom. Kérjük Isten Szentlelkét, hogy erősítsen meg minket a jó véghezvitelében, hogy hiteles keresztények lehessünk, ne csak meghallói, hanem végrehajtói is a törvénynek!
(Juhászné Szabó Erzsébet)

2018. május 14., hétfő

A kereszt az a kereszteződés, ahol Isten és az ember mindig találkozhat.


A Szentlélek nemcsak bűnirtó tűzként akar hatni bennünk, hanem szívünket a Krisztusért lángra gyújtó tűz gyanánt is.


A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)


Amikor megalkotta Isten az embert, egy érdekes irányultságot teremtett mindnyájunk földi lényébe: előre felé néző arccal ajándékozott meg, és mozgásunk, járásunk iránya is előre mutat. Hátul nincs szemünk, napunk nagyobbik részében elképzelésünk sincs, mi zajlik a hátunk mögött. Talán túlontúl lekerekített, de vehetjük úgy, hogy számunkra az a valóság, ami előttünk van. Isten így látta jónak, hogy ilyennek teremtsen bennünket. Nyílván okkal történt ez. Jelzi ez, hogy előre felé kell néznünk, ez a cselekvésünk, tervezésünk iránya és valódi életterünk az előrefelé. S ha ez felborul, jönnek a bajok. Ki ne látott volna már olyan paródiát, amiben a főszereplő úgy akart előrefelé menni, hogy közben nekiment valami oszlopnak és összetörte magát. Annyira bámészkodott hátrafelé, hogy pórul járt. Bizony nem jó hátrafelé tekintgetni! Abból bajok szoktak származni. Persze szükség van például visszapillantó tükörre - mondjuk az autóban. A visszapillantó tükör segíti az előrehaladást. De ha valaki túl sokat bámészkodik benne, akkor a baleset ugyanúgy elkerülhetetlen...

Berencsi Balázs


Bárki mond rólatok kritikát – jót vagy rosszat – tudnotok kell, hogy ez elsősorban az illető önvallomása. (M.P.)



Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Gyökössy Endre


BŰNBÁNÓKNAK MENEDÉKE

Bűnbánóknak menedéke,
Trónusodhoz eljövünk,
Ah, mert máshol nincs üdv s béke:
Jézus, irgalmazz nekünk!

Szenvedésed drága árán
Váltottad meg életünk,
Ó, ne hagyj el minket árván:
Jézus, kegyelmezz nekünk!

Hisszük Uram mindazt, amit
Üdvünk végett hinni kell;
Amit a szentegyház tanít:
Ebben élünk, halunk el.

Kenyeret, s bort áldozatul
Felajánlván teneked,
Kérünk, add meg bő jutalmul
Megtérésre szent kegyed.

Jézus teste s vére által,
Mit a kenyér s bor jelent,
Add, hogy küzdvén a halállal
Nyerjünk babért odafent.

Szent vagy Uram! Örökké szent,
Mi Megváltó Istenünk!
Mit a szentek zengnek ott fent:
Add nekünk is zengenünk.




Köszönöm Jézusom, hogy enyém lettél,
Hogy a szívembe beköltöztél!
Ne hagyj magamra hosszú utamon,
Legyél vigaszom, oltalmazóm!
Erősíts a gyengeségben,
Adj támaszt egyedüllétben,
Soha ne engedd el kezemet,
Fogadd el szerető szívemet!
Ámen



„Én emlékszem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled.” (Ez 16,60)

Isten emlékezteti Ezékielt a kora ifjúságában történt szövetségkötésre, mert ő elfeledkezett róla. Isten bennünket is újra figyelmeztet a keresztségkor kifejezett örök szándékára: velünk akar maradni, velünk akar élni. Ne hárítsuk el közeledését, és ne feledkezzünk el biztos támaszt adó, fogódzót kínáló szövetségéről!
(D. Szebik Imre)



Higgy nekem: nem bölcs dolog így gondolkodni: majd másképpen fogok élni. A másnap mindig már késő – élj ma! (Martialis)

„Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség!” (Ézs 5,20)

Már a bibliai időkben is léteztek hamis próféták, akik hazug jövendőmondással akartak népszerűséget szerezni maguknak, az igaz próféták pedig gyakran megszenvedték igazmondásukat. Az ige arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne ferdítsük el a dolgokat, ne hazudjunk. Még akkor is ki kell mondani a világosság szavát, ha az másoknak esetleg fáj, s magunknak is kellemetlenséget szerzünk. Ne csapjunk be senkit, kövessük az igazság útján Jézust!
(Juhászné Szabó Erzsébet)



„Jézus egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.”” (Mt 26,39)

Martin Buber vallásfilozófus szerint az ember akkor lesz igazán önmaga, ha képes rácsodálkozni a másik lényére. Az ember akkor igazán ember, amikor az Istent szólítja „te”-nek. Az ember akarata akkor személyes és erős, ha feloldódik Isten akaratában. Jézus gyenge maradt volna, ha nem issza ki a szenvedés poharát. Akkor volt azonban a legerősebb, amikor ki tudta mondani: nem én, hanem te.
(Dr. Bácskai Károly)



- Ne keressétek Istent - mondta a Mester -, csak nézzetek, és minden világossá válik számotokra.
- De hogyan nézzünk?
- Minden egyes alkalommal, ha néztek valamit, csak azt lássátok, ami valóban ott is van.
Mivel a tanítványok nem értették, a Mester megmagyarázta.
- Például ha a holdat nézed, csak a holdat lásd, és semmi mást.
- Hogy a csudába tudna valaki mást látni, mint a holdat, ha azt nézi'?
- Egy éhes ember sajtnak nézheti. A szerelmes pedig kedvese arcát láthatná benne.



Néha elérhetetlennek tűnik a jövő, vagy a múlt bénít meg, de ekkor se adjuk fel és lépjünk egyet előre.


Nem helyesen értékel az, aki önmagát nem ismeri, aki mélységeibe bele nem tekintett.

Szent Bonaventúra


Úgy gondolkodjatok, mintha minden gondolatotokat lángbetűkkel írnák fel az azúrkék égre, hogy mindenki láthassa azokat. És ez így is van. Úgy beszéljetek, mintha az egész világ egyetlen fül volna, amely azt hallgatja, hogy mit mondotok. És ez így is van. Úgy cselekedjetek, mintha minden cselekedetetek a saját fejetekre szállna vissza. És ez valóban így is van. (Mikhail Naimy)



Úgy képzelitek, hogy Krisztusban hinni, az valami lekötelező szívesség Vele szemben, valójában pedig Őbenne és szavaiban hinni – olyan megtiszteltetés és előjog, amelyhez csak komoly elmélyedés, megalázkodás és önmegtagadás árán jut el az ember.


„Vesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és az igaz beszédet is elcsavarja.” (2Móz 23,8)

Az elmúlt évek, évtizedek szomorú tapasztalata, hogy országunkban sok mindenki megvásárolható. De – bármennyire jólesne is – ezt az ősi intelmet nem alkalmazhatjuk pusztán korunk hatalmasaira. Minden emberhez szól, hiszen mindnyájan felelősséget hordozunk, döntéseinkkel egymás sorsát befolyásoljuk. Az ige figyelmeztet: ne a saját hasznunkat vagy az emberek tetszését keressük, hanem kérjük Isten bölcsességét és vezetését a mindennapjainkra. (Sághy Balázs)

2018. május 13., vasárnap

Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. Rom 4.7

A te fádról unokáid szedik le az almát. (Vergilius)



Az ember egy végső célra van rendelve, amely különbözik tőle, és ez a végső cél Isten. (Jacques Maritain)



Az örökélet annyi: örökre az Úrral lenni.


Földi javakban gyönyörködni, magunkban gyönyörködni balgaság, a bűnben gyönyörködni a kárhozatba visz, de Istenben gyönyörködni örökkétartó gyönyörűség. (Spurgeon)


„Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!” (Zsolt 56,9b)

Melyikünk ne sírt volna, amikor igazságtalanul bántak vele, amikor jogos tulajdonától megfosztották, amikor bánat és gyász érte, amikor soha meg nem történt cselekedetekkel vádolták, amikor rosszindulatúan susároltak a háta mögött? De tudtunk-e sírni saját mulasztásaink, saját vétkeink, a magunk bűnei miatt? A zsoltáros azért könyörög, hogy Isten fordítsa jobbra sorsát minden vétke ellenére, s lássák meg, hogy ő az Úr. Kövessük a zsoltáríró példáját!
(D. Szebik Imre)



Hinni annyit tesz, mint bízni, és pedig teljesen bízni Isten Fiának személyében, munkájában, érdemében és hatalmában.



„Hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17,27–28)

Pál apostol számára a távolság és a közelség nem egyszerűen fizikai fogalom. A bánya mélyén dolgozó éppoly közel lehet Istenhez, mint a csúcstámadásra induló hegymászó. A zsoltáros is így szólt Istenhez: „Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha (…) a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne (…) engem.” (Zsolt 139,8–10)
(Dr. Bácskai Károly)


Mária, Mária, szép virágszál,
Mária, szikrázó nap.
Szeplőtlen fogantatott ártatlan lány.
Könyörülj érettünk Anyánk!
Mária, Mária, szép virágszál,
Mária, szikrázó nap.
Védelmezz magyarok Nagyasszonya!
Imádkozz érettünk anyánk!

Nézd, önzésünk mély sötét börtönbe zár,
a hűtlenség kígyója szívünkre vár.
Erőtlen gyermeked Hozzád kiált,
ne hagyj el, jöjj, segíts már!

A szeretet hűsége szívedben ég,
mint hajnali verőfény, oly tiszta, szép.
Lánglelked tűzjelét ragyogtasd ránk,
utunkon előttünk járj!


„Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom – így szól az Úr.” (Ézs 57,16)

A próféta bizonyságot tesz arról a könyörülő Istenről, akit még nem ismerhetett úgy, ahogy Jézus Krisztusban megismertette (kinyilatkoztatta) magát, és szeretetét és kegyelmét sem foghatta fel a maga teljességében, ahogy Jézus Krisztusban testet öltött. Mert ő elhozta a szabadulást – minden emberi képzeletet felülmúló módon – nemcsak Izrael népének, de az egész emberiségnek. Az övé az egyetlen név az ég alatt, amelyben üdvösségünk van. Fölösleges másfelé keresgélnünk.
(Sághy Balázs)



Nem látjátok? Isten szinte nyomon követ bennünket, hogy megmentsen. Mi pedig menekülünk előle, hogy a vesztünkbe rohanjunk.

Szalézi Szent Ferenc


„Pál írja: Szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.” (1Thessz 2,13)

Istent rejtőzködőnek is szokták hívni, mert itt a földi létben nem láthatjuk meg az arcát szemtől szemben, és nem hallhatjuk meg a hangját. Vajon tényleg így van ez? Aki keresi őt, számtalan formában rátalálhat. Ott van ő a nyíló, illatos tavaszi virágban, a madárcsicsergésben, a Szeretlek! vallomásban és a Ne félj! baráti biztatásban. Hallhatjuk az istentiszteleteken, mikor a lelkész szól hozzánk az ő üzenetét közvetítve. Örvendezzünk, hogy nem néma és láthatatlan Istenünk van, mondjunk hálaimát, hogy még mindig gondot visel ránk!
(Juhászné Szabó Erzsébet)



Tisztátalan edény megtöltését kérni a Lélektől: káromlás. (Stewart)


Többet ér egy megtért bűnös száz igaz hívőnél.