2018. február 24., szombat

Bizonyos, hogy az ember tiszta önismeretre csak akkor jut el, ha előbb Isten ábrázatát vizsgálja, s Isten belső szemléletéből tér önvizsgálatra. (Kálvin János)


Egy horgász a tóparton ült, tartotta a horgászbotot és várta, hogy hal kerüljön a horogra. Egy férfi állt a háta mögött és nézte. Hosszú hallgatás után megszólalt:
- Nem tudok unalmasabb dolgot elképzelni a horgászásnál.
- Pedig van - felelte a horgász - csak nézni a horgászást.
Sok ember van, akik a Szentháromság egy igaz Istenben való hittel tesznek úgy, mint ez az ember: Ott állnak mellette, kissé nézegetnek és azután kritikát gyakorolnak. Nem csodálkozhatunk, ha aztán így ítélkeznek: "Ez nem nekem való, nem tudok unalmasabbat elképzelni!" Aki néző marad, az mindig rejtélyek és képtelenségek előtt fog állni, mert Isten Igéje nem elméleti igazság...

Előfordul, hogy az élet bonyolult, de a boldogság teljesen egyszerű. (Anderson)


„Gondoljatok a távolból is az Úrra, jusson eszetekbe Jeruzsálem!” (Jer 51,50)

A fogságban élő nép számára létkérdés volt, hogy ne szakadjon el teljesen otthonától. A fogság idején működő próféták feladata éppen az volt, hogy tartsák a lelket a nép tagjaiban, hogy ne mondjanak le teljesen a hazatérés reménységéről. Ha az ember távol van hazájától, még fontosabbnak érzi, hogy ne vágja el a gyökereit, és megerősödjön benne a vágy az atyai ház után. Vajon Atyánktól eltávolodva eszünkbe jut-e igazi otthonunk?!
(Baranyay Csaba)


Ha engedelmeskedünk Isten vezetésének, oda fogunk érkezni, ahol Isten látni szeretne bennünket.


Ha Krisztussal együtt az Istenben akarsz élni és benne állandó lakhelyet lelni, akkor minden emberi támasztól és segítségtől el kell szakadnod, mert Rajta kívül senkid és semmid sem lehet, akire támaszkodva nyugalmat találj.


Mi haszna van annak, ha van szemünk, de a szívünk vak? (Anthony de Mello)


Nincs nagyobb hatalom a világon, mint az a szeretet, mely céljának eléréséért szenvedni is kész.

Fosdick


Saját bajaink serkentenek bennünket Isten javainak megvizsgálására. Nem is kívánunk addig komolyan hozzá térni, míg önmagunkkal nem kezdünk elégedetlenkedni. (Kálvin János)


„Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten.” (Lk 12,6)

Fejemben kialakult egy kép a világról. Ennek alapján elveszettnek érzem magam. Gondolataim szorongássá álltak össze. Lehet, hogy el vagyok felejtve? Közönnyel veszik a létem rezdüléseit, ugyanúgy az örömeimet és a szomorúságomat? Belesüllyedek az érzésbe, nem érdekel senkit, hogy vagyok. Mindenki saját magával van elfoglalva. Jézus azonban tudatosítja bennem, hogy nem vagyok elfelejtve. Ő az, aki számon tart, és értékesnek lát. Nem vagyok puszta tereptárgy, hanem élő eszköz az ő kezében. Ez mindennél többet jelent számomra. E tudattól érdekessé válik minden reám bízott, értékessé minden találkozás.
(Benkóczy Péter)


Vallásos életünk és minden cselekedetünk üres formasággá válik, ha nem a szeretet törvénye irányít minket. A szeretet nélkül ugyanis nem törekednénk Isten megismerésére és a vele való kapcsolatra és nem törekednénk embertársaink segítésére sem. A szeretet indít bennünk mind Isten, mind a felebarát felé. De soha ne feledkezzünk el arról, hogy a szeretetnek ezen útja keresztutat jelent számunkra a földi életben. Jézus keresztútja azt tanítja nekünk, hogy nem kitalálnunk kell a szeretetet, hanem rá kell találnunk a szeretetre. Nem kitalálnunk kell azt, hogy miként szeressünk, hanem azt kell tennünk, amit Krisztus tett: szeretetből odaadta magát Istennek az emberekért. Erre semmilyen külső törvény nem kényszeríthet bennünket. Erre egyedül a szeretet szívünkbe írt törvénye indít minket.

Horváth István Sándor

2018. február 23., péntek

A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt több öröm fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék. (Eötvös József)


A hit minden csoda és titok alapja, a hit a sikertelenség legmegbízhatóbb ellenszere. (Czimer Györgyi)


„A szeretet nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát.” (1Kor 13,5)

Többféle szeretet létezik. Bármennyire furcsa is, a szeretet tud bántó és hazug is lenni. Ezt persze magunk is tudjuk, hiszen hányszor cselekszünk a szeretet látszatát keltve szeretetlenül! Azért „szeretünk”, mert önző célunkat szeretnénk elérni ezáltal. Csak az isteni agapé képes arra, hogy ne önmagára tekintsen. Erről a szeretetről írja Pál gyönyörű himnuszában, hogy soha el nem múlik. Kérjük Istent, hogy tanítson erre az igazi szeretetre, amelyet Krisztusban mutatott meg nekünk!
(Baranyay Csaba)


Amikor imádkozunk, nem számlát nyújtunk be, hanem Isten akaratára hangolódunk. Az imádság értelme nem az, hogy Isten megadja-e vagy azt adja-e, amit én kívánok, hanem az, hogy rábíztam-e az Istenre a dolgaimat. Ha igen, a bizalmamban az is benne van, hogy ami ezután történik, a javamra szolgál. (Németh Dávid)


„Az asszony odaérve leborult Jézus előtt, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!”” (Mt 15, 25)

Nehezen hajlik a térdem… Inkább szemtől szembe vagy a másik fölé helyezkedve akarok szólni. Így érzem jól magam. Ez ad tartást és önbizalmat. Egyszer csak az életem úgy alakul, hogy megtörik valami abból, ami biztonságot ad. Ezért a porban mászva, leborulva könyörgök az életemért vagy a szerettemért. A hit és a hűség próbája ez. Mustármagnyi kitartásomnak meglehet a következménye. Amikor Isten válaszol: „Legyen úgy, amint kívánod!” – bizonyosságot kapok!
(Benkóczy Péter)


BŰN – SZERETET
A bűn fröcsköl,
A szeretet szétárad.
A bűn éget és perzsel,
A szeretet sugároz.
A bűn hájjal keneget,
Hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
Hogy megtisztítson.
A bűn elveszi az önismeretet,
Felmagasztal és magasba emel:
Csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis "önmagadból" és összetör:
Csakhogy felemelhessen.
A bűn megköt,
A szeretet megtart.
A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.
A bűn becserkész,
A szeretet befogad.
A bűn bekebelez,
A szeretet magába foglal.

Simon András


Gyermekem, hadd szeresselek: szívedet akarom! Idővel biztosan átalakítalak, ma azonban mégis úgy szeretlek, ahogyan vagy és azt akarom, hogy te is úgy szeress engem, amilyen vagy! Látni akarom, hogyan válik nyomorúságod mérhetetlen mélysége szereteted forrásává. Egyedül és kizárólag szíved énekét akarom, nincs szükségem bölcsességedre, képességeidre! Csak egy a fontos számomra: láthassam, hogy szeretettel dolgozol!

Ne bánkódj azon, hogy nincs erényed - az enyéimet adom majd neked! Ha szenvedned kell, az erőt én adom hozzá! Ha nekem ajándékozod szeretetedet, viszonzásul annyit adok, hogy a szeretet gyakorlásával minden álmot felülmúlsz! Hát erre gondolj és szeress engem úgy, ahogy vagy!
Ha választanod kell, úgy válassz, hogy inkább az egész világ ellenséged legyen, sem hogy megbántsd Jézust. Tehát összes szeretteid közül Jézus legyen szíved legfőbb szerelme. (Kempis Tamás)


Ha az Isten igazságos volna, akkor mindnyájan elvesznénk, de Isten kegyelmes is.


Isten mindig ott található, ahol befogadják. Az Ő kedvenc helye a gyenge és megsebzett emberi szív, ahol szeretnek, ahol reménykednek a reménytelenség ellenére is, ahol sírnak és nevetnek, ahol kiáltanak és hallgatnak, ahol bocsánatot kérnek és megbocsátanak, ahol félik az isteni igazságszolgáltatást, ugyanakkor sóvárognak irgalma után. Ahol felismerik Isten szigorát, és útitársát, az irgalmasságot.


JÉZUS TE MÁS VAGY!


Te nem kárhoztattad a házasságtörő nőt, akit mindnyájan elítéltek.
Te betértél a vámszedőhöz, akit mindenki megvetett.
Te magadhoz hívtad a gyerekeket, amikor mások elzavarták őket.
Te megbocsátottál Péternek, amikor megtagadott.
Te megdicsérted az adakozó özvegyet, akit mások észre sem vettek.
Te elűzted az ördögöt, akire mindenki más hallgatott volna.
Te üdvösséget ígértél a latornak, akit mindenki a pokolra kívánt.
Te tanítványoddá hívtad Pált, akit mindenki mint üldöződet utált.
Te megvetetted a dicsőséget, amikor királlyá akartak tenni.
Te szeretted a szegényeket, amikor mindenki gazdag akart lenni.
Te olyanokat is meggyógyítottál, akikről már mindenki lemondott.
Te hallgattál, amikor mindenki vádolt, gúnyolt és ostorozott.
Te meghaltál a kereszten, amikor ők mind pászkájukat ünnepelték.
Te magadra vetted a bűnt, amikor ők mind ártatlanra mosták kezüket.
Te feltámadtál a halálból, amikor azt hitték, mindennek vége.
Jézus köszönöm, hogy te más vagy!


Kerestem Istent, elrejtőzött előlem; kerestem önmagamat, nem találtam; kerestem testvéremet és megtaláltam mind a hármat.


Két kagyló találkozott, az egyik telt, életerős. A másik panaszkodott: "Bensőmben szenvedek, erős fájdalmat érzek." Ekkor egy mellette elhaladó állat megnyugtatta: "Ne panaszkodj, egy gyöngyszem fogant meg benned. Egy gyöngyszem anyja leszel..."


Ne engedj a vágynak, hogy ítélj,
mert jön rád az ítélet!

Amit látunk, nem más, külső kéreg.
A Teremtő látja csupán,
mi a lényeg!

Edith Stein


Nem szükséges ismernünk a jövőt. Amire szükségünk van, az a mai napra való erő. (C. H. Spurgeon)


Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs. Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve.

Schopenhauer


Senkit sem tudsz kisegíteni a fertőből, ha te magad is abban vagy.

Spurgeon

2018. február 22., csütörtök

A beszéd a lélek kapuja, ha kinyílik, elárulja, mi van belül.


A hála vonzza le a jó Istentől a legtöbb kegyelmet, mert meghatódik, ha jótéteményét megköszönjük, és siet tíz másat adni. És ha ismét megköszönjük ugyanazzal a bensőséggel, micsoda kiszámíthatatlan megsokszorozódása lesz ez a kegyelemnek!

Kis Szent Teréz


A pénz szolga, de nincsen saját akarata, és mindenre, a jóra is, a gonoszra is egyformán engedi magát felhasználni.

Ohler


Aki megtalálja Jézust, drága kincset, sőt mindenekfelett való kincset talál. És aki elveszti Jézust, nagyon sokat, sőt többet veszít az egész világnál. (Kempis Tamás)


„Az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív.” (Zsid 13,9)

Sivatagi emberekről jegyezték fel, hogy amikor eljutottak egyszer a Niagara-vízeséshez, a zuhatag előtt teljesen földbe gyökerezett a lábuk a soha nem látott mennyiségű víz láttán. Az idegenvezető többszöri felszólítására sem akartak továbbindulni. Végül kiderült, arra várnak, hogy mikor marad abba a zuhogás, mikor „lesz vége” a vízesésnek. Jó tudnunk, hogy Isten kegyelme sosem „marad abba”, az végtelen erőforrás mindannyiunk számára.
(Baranyay Csaba)



Bocsásd meg nekem, hogy beszéltem, amikor hallgatnom kellett volna;
mérges voltam, amikor türelmesnek kellett volna lennem;
cselekedtem, amikor várnom kellett volna;
féltem, amikor örülnöm kellett volna;
veszekedtem, amikor biztatnom kellett volna;
bíráltam, amikor dicsérni kellett volna;
nemet mondtam, amikor igent kellett volna,
és igent mondtam, amikor nemet kellett volna.


Marian Wright Edelman


Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: "Vétkeztél." Vagy: "Jól van." A többi köd, füst, semmiség.

Márai Sándor


Egy ember nem föltétlenül abban a pillanatban a legbűnösebb, mikor felemeli a fegyvert, hogy megöljön valakit. A bűn előbb van, a bűn a szándék.

Márai Sándor


Egy óra vértanúsága hamar megdicsőít, de egy életen át tartó szenvedéshez emberfeletti erő és isteni kegyelem szükséges.


„Hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára.” (Ézs 53,12)

Jézus nem kardoskodott az igazáért. Kijelentést tett magáról, tetteivel Istenről adott jelet. Közben hagyta, hogy azok közé sorolják, akiket megmenteni akar. Megrendít engem, hogy az Isten sorsközösséget vállal velem. Hiszen ő nem érdemli a büntetést olyan bűnért, amelyet én követtem el. Ha megértem azt a szeretetet, amely őt mégis erre késztette, az Úr akarata célhoz jut bennem.
(Benkóczy Péter)


Isten nem mondja: Az az út hozzám vezet, ez pedig nem. Hanem: bármit teszel is, hozzám vezető úttá válhat, ha úgy teszed, hogy hozzám vezessen. (Martin Buber)


Nem csak Afrikában nyújtják ám a sovány és éhező kezüket az elgyötört gyermekek és felnőttek. Sok családban lesoványodtak lelkileg a gyermekek; sok házastárs, férj és feleség szenved a szeretet hiánya, a mellőzés és a kihasználás miatt.

Az imádság, az áldozatos és türelmes egymásra figyelés újra egyesítheti a családokat. A jócselekedeteket otthon kell elkezdeni...


Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.


Sokszor hisszük, hogy nagy dolgokat kellene tennünk, pedig csak kicsiket kellene nagy szeretettel.



Szilárdan meg vagyok győződve róla, hogy az egyház egészének gyógyulása csak a gyülekezetek gyógyulásából fakadhat. (Klaus Douglass)


Többet ér egy megtért bűnös száz igaz hívőnél.



Uram, tégy engem békéd eszközévé.
Hadd vigyem a szeretetet oda, ahol a gyűlölet uralkodik,
a megbocsátást oda, ahol a sértettség ütött tanyát.
Hogy egyességre hozzam azokat, akik széthúzásban élnek,
s az igazságot vigyem oda, ahol a tévedés az úr.
Hadd vigyem a hitet, hogy szétoszlassam a sötétséget,
a reményt, hogy megszűnjék a kétségbeesés,
a fényt oda, ahol a sötétség uralkodik;
s az örömöt vigyem oda, ahol szomorúság az élet.

Uram, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni,
mint hogy vigaszra várjak;
inkább én törekedjem megértésre,
mint hogy megértést óhajtsak;
inkább én szeressek,
mint hogy szeretetet igényeljek.

Mert ha adunk, akkor kapunk,
ha megbocsátunk, nekünk is megbocsátanak,
ha elfelejtjük önmagunkat, akkor találjuk meg,
ha meghalunk a bűnnek, újjászületünk az örök életre.

Szent Ferenc

2018. február 21., szerda

A halálfélelem, a szomorúság, a bűntudat, a veszteség, a betegség krízishelyzetet idézhetnek elő. Ha az ember lelki bajait az Isten elé viszi, lelkében rend teremtődik, mert Isten közelségének az erőterében rendeződnek a dolgok. (Németh Dávid)


A mai nap egy különleges nap. Ez a nap a tiéd. A tegnap kicsúszott a kezedből és már nem kaphat más tartalmat, mint amit adtál neki. A holnapra semmi ígéretet nem kaptál, de a mai nap a tiéd. Ez az egy amiben biztos lehetsz. Azzal töltheted meg, amivel akarod. Élj vele! Ma örömet szerezhetsz valakinek, ma segíthetsz egy másiknak, ma élhetsz úgy, hogy talán este lesz valaki, aki megköszöni azt, hogy vagy! A mai nap egy jelentős nap. A mai nap a tiéd!


Az igazi hitvallás a varrógép mellett szorgalmas, a pincében barátságos, és az asztalnál szívélyes. (C. H. Spurgeon)


Az Isten csodálatos tetteire való emlékezés erőt ad a további úthoz.


Csendesedj el az Úrban és várd őt.


Egy ember nem találta helyén a baltáját. Bizonyos volt benne, hogy a szomszéd fia lopta el. Leste, hogy jár-kel a legény: pontosan úgy lépkedett, mint egy tolvaj. Figyelte az arckifejezését: éppolyan volt, mint egy tolvajé. Kihallgatta, amint beszélt: mintha egy tolvajt hallott volna. Egy szó, mint száz, a legény egész viselkedése arról árulkodott, hogy csakis ő lehetett a tolvaj. Később a mi emberünk kiment ásni a kertjébe, és a kertben meglelte a baltát. Amikor pedig újra megnézte magának a szomszéd legény gesztusait, semmit sem talált már bennük, ami tolvajra emlékeztette volna.


„Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?” (Róm 8,34)

Jézus szava szólal meg bennem, amely nem csak a megkövezésre váró bűnös asszonyhoz szólt. „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” A vádlók kezéből kifordul a kő. Mert egyetlen ember sincs, aki a saját bűntelensége révén jogot szerez az ítélkezésre. A Mester célja nem a büntetés kiszabása vagy végrehajtása, hanem azt magára vállalva esélyt teremt a bűntől való megszabadulásomra, hogy visszavezethessen az Istennel való közösségbe, ahol többé nem fenyeget semmilyen ítélet. Ezért szükséges, hogy benne higgyek, és teljes bizalommal mindennap őt kövessem. Esélyt kaptam őbenne. És nekem most életre szóló döntést kell hoznom. Mert tudom, hogyha őt követem, nem járok sötétségben.
(Benkóczy Péter)


Ne félj a jelen feladatától. Tudd: minden érted van. A feladat nem került volna az utadba, ha nem lenne fontos fejlődésed szempontjából. Azért tárta eléd épp most, mert mára lettél kész a megoldásra!


Néha azt hisszük, hogy a másik ember rosszat tett velünk, vagy rosszat akar nekünk. Nem bízunk meg benne és olyat felételezünk róla, ami nem is igaz.
Hány kapcsolatot tett tönkre a beteges féltékenység... Rossz érzéseinknek sokszor semmi alapja nincs, ne engedjük, hogy kapcsolatainkat tönkretegyék. A féltékenység és a másik iránti bizalomhiány legtöbbször amúgy is az önbizalomhiányból (nem vagyok elég a másiknak / én ilyen helyzetben lehet úgy viselkednék, hogy...) fakad és abszolút nem a másik fél tehet arról, hogy bennünk rossz érzések és gondolatok alakulnak ki. Ne engedjük, hogy ezek a rossz érzések és gondolatok eluralkodjanak bennünk, hanem küzdjünk jóval a rossz ellen, ahogy Jézus tanította nekünk élete példájával. Ő az, aki minden bennünk zajló harcban támaszunk, erőnk és békénk lehet.
Nem azután sóvárog a világ, hogy nagy tanítványokat lásson, hanem a tanítványokon keresztül a Nagy Megmentőt keresi. Arra vár, aki nemcsak felfedi, hanem meg is bocsátja bűneit. Ez pedig egyedül Jézus, Aki nagyobb, mint a világ bűne. (Kroecker)


Óh mily nagy dolog a szeretet! Óh isteni szeretet, te rohamos, heves, égő isteni szeretet, mely nem hagy másra gondolni sem, csak Tereád; mely megvet minden mást, mindent semmibe vesz, ami nem a Te akaratod! Te áthidalsz minden távot, Te nem törődöl semmi szokással, átgázolsz Te minden mérséklő korláton. Az Énekek Énekén mindenütt e szerelem szól. Ha érteni vágyjuk szavait: szeretnünk kell, szerelemmel szeretni!

Szent Bernát


Tulajdonképpen mit vár tőlünk Jézus? Hogy azzá legyünk, ami Általa lehetünk. Íz, erő, biztonság, fény, melegség, tett. (Gyökössy)


„Úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.” (2Kor 6,4.10)

Többféle szegénység és többféle gazdagság létezik. Vannak szegény szegények és gazdag szegények. És persze vannak szegény gazdagok és gazdag gazdagok is. Mindenki annyira gazdag valójában, amennyire másokat tud gazdagítani. Pál ezt a gazdagságot tartja a keresztény ember legnagyobb kincsének. Ez az a gazdagság, amelyben akkor gyarapodunk, amikor képesek vagyunk másoknak is adni és másokat is részesíteni ebben a gazdagságban.
(Baranyay Csaba)


Úgy gondolkodjatok, mintha minden gondolatotokat lángbetűkkel írnák fel az azúrkék égre, hogy mindenki láthassa azokat. És ez így is van. Úgy beszéljetek, mintha az egész világ egyetlen fül volna, amely azt hallgatja, hogy mit mondotok. És ez így is van. Úgy cselekedjetek, mintha minden cselekedetetek a saját fejetekre szállna vissza. És ez valóban így is van.

Mikhail Naimy

2018. február 20., kedd

A helytelenül értelmezett igazságok több kárt okozhatnak, mint az indokolt tévedések. (Thomas Henry Huxley)


A hit első mécsese az imádság, ez lobban fel először, és ez az utolsó mécses is, amely kialszik, ha valaki megrendül a hitében, vagy amikor a halálos ágyon fekszik. (Németh Dávid)


A külső az, ami megfog, de a belső az, ami megtart.


A Sátán egyik célja az, hogy visszatartsa a keresztényeket az imádkozástól. Semmit nem fél az ima nélküli igetanulmányozástól, az imátlan munkától, az imátlan vallástól. Nevet fáradozásainkon, kigúnyolja bölcsességünket, de reszket, amikor tiszta szívvel, böjtölve imádkozunk.


A velünk együtt nevetőket könnyen elfeledjük, de soha nem feledjük el azokat, akikkel együtt sírtunk.


Ahol a lelki dolgok ismeretének növekedése nincs összekötve a fölismert igazságok gyakorlati megvalósításával az életben, ott az ismeret felfuvalkodottá, a másikkal szemben türelmetlenné tesz.


Aki szeret, az kedveséért viseljen el minden bajt és keservet, és a kellemetlenségek miatt ne szakadjon el tőle.

Kempis Tamás


„Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram!” (Zsolt 89,16)

Sokkal kevesebb az életünkben az öröm, mint a szomorúság; a megelégedettség, mint a panasz; a remény, mint a dolgok föladása. Énekeink közt is több a szomorú, mint a vidám. Pedig a bűnbánat szomorúságát a bűnbocsánat örömének kell fölváltania. Úrvacsoravétel előtt is bűnbánatot tartunk, de boldogan jövünk el az Úr asztalától. Nagy bajunk, hogy sokszor csak a bűneinkkel bajlódunk, de nem jutunk el a bűnből való megszabadulás felszabadító élményéhez. Csak az az ember tud ujjongó örömmel járulni az Úr elé, akit megtisztított és megvilágosított. És csak az a nép boldog, amely Istenre hallgat, és az ő vezetése alatt él.
(Széll Bulcsú)


Egy bűnös sem mentheti fel önmagát, ha ugyanő a bíró.
(Ambrosius Theodosius Macrobius)


Forrás mellett senki sem sírt azon, hogy meg fog szomjazni, fa tövében, hogy nem lesz árnyék, Isten közelében, hogy nem gondoskodik róla.

Ravasz László


„Jézus így válaszolt: „Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”” (Jn 14,6)

Sokféle utat járunk végig életünk során. Vannak kitaposottak és már-már járhatatlanok. Egyenesek és kanyarokkal tarkítottak. Van út, amely zsákutcába, és van, amelyik célhoz vezet. Jézus az út. Ő nemcsak utat mutat, hanem maga válik úttá. Kitaposott, járható, hazafelé vezető úttá. Jézussal biztos cél felé haladunk. Vele megtalálható és elérhető az elveszített atyai ház. Jézusban már itt a földön, a nagy találkozásra várva, az otthon melegéből élhetünk.
(Baranyayné Rohn Erzsébet)


Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De kinyílni, odaadni magad, vállalni azt, hogy rád taposhatnak... nos, ehhez kell az erő.


„Kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.” (2Kor 4,8.10)

A hívő sorsa ugyanaz, mint Uráé. Ha őt megvetik, minket is. Ha őt bántják, minket is. Ha őtőle kérnek segítséget a nagy bajban, akkor (az ő nevében) tőlünk is. Ha ő meghalt bűneinkért, nekünk is halálba kell adnunk régi énünket. És ha ő feltámadt, vele mi is új életre támadunk, majd üdvösségre jutunk… Ha Jézusé vagy, mindaz a jó és rossz a tied is lesz, amit ő átélt. És ha lesznek is bajaid, nem lesznek úrrá fölötted. Nem egyedül kell elhordoznod őket.
(Széll Bulcsú)


Mennyi minden tud lenni Jézus! Egyszer barát, máskor bíró, mindig király, szakadék szélén pásztorrá változik, betegségben orvosunk lesz, halálban bajtársunk, elbukásban az életnek, az újrakezdésnek és a végső győzelemnek a Fejedelme. (Ravasz László)


MINT A MADÁR SZÁRNYA

Teher a szárnyad, suhanó madár?
Repülsz! Kék egek végtelenje vár.
Repülsz - fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál, ha nem lenne szárnyad.

Teher a kereszt, a Krisztus keresztje?
Lehet, gyenge vállad már felsebezte.
De olyan teher mint a madár szárnya.
Nélküle magasság hiába várna.
Nélküle a célt soha el nem éred.
A kereszt emel egyre feljebb téged.
Repülsz - fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál, ha nem lenne szárnyad.

Túrmezei Erzsébet


Nincs az a mélység,
Istenem,
ahol Te ne volnál jelen.

Nincs az a szennyes áradat,
melyből a menekvés
ne Te lennél,
magad.

...ne Te lennél,
végül csak Te,
egyedül.

Mert aki
a Te neved segítségül hívja,
az megmenekül!

Hajdú Zoltán Levente

2018. február 19., hétfő

A bölcsesség nem állomás, ahová egyszer megérkezel. A bölcsesség maga az út; a te bölcsességed az, ahogyan utazol rajta. Aki túl sebesen vágtat, nem látja a tájat.


Amikor engedelmesség helyett vitába szállsz, és józan eszedre bízod magadat, akkor káromolod Istent.


Az imádság nem arról szól, hogy miképpen változzanak meg dolgok körülöttem, hanem arról, hogy miképpen változzak meg én. És ha én megváltoztam, megváltozott a világom is. (Németh Dávid)


Ha az alázatost meggyalázták, lelki békéje nem vész el, mert erőssége Isten, és nem a világ. (Kempis Tamás)


Ha az Úr méltó voltunkra gondolt volna, soha nem alapította volna meg a szeretet szentségét, mivel arra senki a világon nem méltó; Ő akkor szükségleteinkre gondolt, arra, hogy mindnyájunknak szükségünk van Őrá.

Viennai Szent János


Ha életed rögös útján megbotolsz, ott vannak a jóbarátok, hogy támaszkodhass beléjük, s ha elesel, ők akkor is ott vannak, hogy karjukat nyújtsák neked, felsegítsenek.
Ne feledd, te is ilyen támasz, s segítő kéz vagy nekik!

Victoria F. O.



Istenem, ahova tettél, ott szolgállak,
Ahol megsejtelek, megcsodállak!
Amim van, azért magasztallak,
Amim nincs, azért nem zaklatlak.
Ami a munkám, azt csinálom,
A jó szót érte sose várom.
Ha nem sikerül, nem kesergek,
Jézus nevében mindjárt, mindent újra kezdek.
Csak egyet kérek Tőled mindenáron:
Jöjj el értem, ha jön halálom,
Atyám, Megváltóm, Királyom.


Minden érett szeretet legyőzött közöny, legyőzött csalódás. A hit legyőzött kétely. Ha sosem kételkedtek, lehetetlen megmondani, van –e hitetek.

Ha nem kételkednél a hitben, az csupán azt jelenti, hogy te és környezted gondolatai jól egybeesnek Istenével. Így viszont képtelenség eldönteni, hogy Istenben vagy önmagadban hiszel. Ha kitűnő bizonyítékaid vannak Isten létezéséről, Istenben hiszel? Egyáltalán nem, csupán csak magadban. Abban a pillanatban, amikor különbségek vannak, amikor Isten véleménye már nem a tiéd, amikor úgy találod, hogy Istennek különös gondolatai vannak, akkor van az életben először lehetőséged hitből cselekedni, bizalommal fordulni Istenhez, hinni benne.

Természetesen elég világossággal kell rendelkezni, hogy elviseljük a sötétséget, de a sötétség pillanatától kezdve igazolod, hogy Istenben hiszel és nem magadban: „Most, hogy már ismerem, bízom benne”.

Első gyermeki állapot: „Ó, világosságban vagyok!” Második gyermeki állapot: „Jaj, sötétben vagyok”. És a felnőttség állapota: hűségesnek maradni a sötétben ahhoz, amit a világosban láttunk. Nincs jogunk a sötétségben tagadni azt, amit a világosságban láttunk, mert a világosságban látunk, a sötétben pedig tudjuk, hogy nem. Az emberi lét abból áll, hogy sötét alagutakon át egyik világosságból a másikba jutunk. Ilyen a felnőtt lét.

Guardini mondja: „A hit képessé tesz elviselni a kételyeket”. Ez kemény dolog. Én pedig azt mondom: világosságra van szükségünk, hogy el tudjuk viselni a sötétségeinket. Mindig lesz elég világosságunk, hogy elviseljük sötétségeinket, és elég sötétségünk, hogy esetleg visszautasítsuk a világosságot. A szeretet és a hit kemény dolog.


Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván.


„Néped ezt mondja: Nem következetes az Úr! Pedig ők nem következetesek.” (Ez 33,17)

Következetességet várunk el egymástól. Diák a tanártól, gyermek a szülőtől. Szükség van arra a biztonságérzetre, amelyet az teremt meg, hogy kiszámíthatóak a szavak és a tettek következményei. Istentől is elvárja az ember a következetességet. A bűnt büntesse, a jót jutalmazza. Az Isten következetessége, kiszámíthatósága azonban mást takar, mint amit mi elvárunk egymástól. Istent nem lehet irányítani, lekenyerezni, nem lehet őt számon kérni, sem elvárásokat támasztani vele szemben. Ezékiel próféta Isten következetességét az irgalomban határozza meg. Isten megbocsátó szeretettel fordul mindazok felé, akik felhagynak bűnös életükkel, és hozzáfordulnak segítségért.
(Baranyayné Rohn Erzsébet)



Nincs összefüggés a körülményeid és az örömöd között. Az öröm belülről fakad; azon alapul, hogy kiben bízol, és nem azon, hogy mit látsz vagy érzel.


„Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez.” (Ézs 60,3)

Hódolni Krisztus előtt – valami régimódi cselekedet? Csak a háromkirályok kiváltsága? Hódolni, leborulni, Jézust imádni minden kor keresztény emberének, minden Jézus-tanítványnak lelke mélyéből fakadó vágya és a megtérés nyomán fakadó késztetés. Imádni őt, aki által új életet kapunk. Mert ugyan nem vagyunk rá méltók, de „bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad” (Ézs 60,2). (Kőháti Dóra)

2018. február 18., vasárnap

A Biblia nem teológiai rendszer, hanem az üdvösség kézikönyve, a gyermek abc-je és a tudós számára a legmélyebb bölcsesség tárháza. (Spurgeon)


A házasságunk életünk fő műve kellene, hogy legyen.


A jó házasságban nincs egyenlőtlen és egyenlő. Mindkét fél hiányt tölt be a másikban, mindkettő gondolatot ad a gondolatnak, célt a célnak, akaratot az akaratnak, s így gazdagodnak ők. Egy lélek és egy test. Együtt dobbanó szív: egy élet.
A szeretet az nem a nagy nyilatkozatok, hanem az egyszerű dolgok cselekedetei. Vagyis: - Kérsz egy kávét? - Fáradt vagy? - Miben segíthetek?
- Vagy egy telefonhívás, egy váratlan levél, egy szívből szóló meghívás, egy séta kettesben.
- Egymásnak minden ok és számítás nélkül megtenni dolgokat!
- Elfogadni egymást olyannak, amilyen, hallgass a szívedre és ne siess!
- Nézni egymást, a szív és a lélek szemével. A kimondott szó hazug is lehet.
- Egyszerűen együtt lenni, nem csak testileg, hanem lelkileg is: ez a szeretet! Miért kell várni addig, míg meghal valaki, és akkor kimondani azt, hogy "Szeretlek."?
- A szeretet nem bíráskodás, nem kritizálás, és nem ítélkezés. Képesek legyünk azt kimondani: "A te helyedben én sem tudtam volna jobban csinálni" - vagy irigység nélkül mondani: "Csodálatos, amit tettél"!
Ez ennyire egyszerű, nem bonyolult. De ha szeretet nem lakozik bennünk, mindent elmulasztunk az életben!
Az életet álommá kell átalakítani, s álmunkból valóságot formálni.


„Az Úr elküldi majd angyalát előtted.” (1Móz 24,7)

Vannak földi és mennyei eszközei az Úrnak. Angyalok, azaz küldöttek. Akik segítenek utadon. Jószívűek és odaadók. Észreveszed-e őket, és hálás vagy-e értük? Hányszor segítettek már neked bajban és gondok között! Érezted már úgy, hogy zsákutcába jutottál, hogy nincs tovább? És egyszer csak mégis ajtó nyílt előtted. Mert az Úr elküldte angyalát, ő maga jött, hogy új utat nyisson. Ha szorgalmasan figyelsz Isten szavára, te is eszköze lehetsz gondoskodó szeretetének. Angyali vagy ördögi életet élsz?
(Széll Bulcsú)


Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket.


Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.


Kételyek támadnak rád? Azt akarják, hogy többé ne tedd össze imára a kezed és ne járj szentmisére? Olyan erősekké válnak ezek a kételyek, hogy legszívesebben felhagynál az egész vallással?

Ne csodálkozz! A kételyek is hozzátartoznak a keresztény élethez. A szentek is gyakran évekig gyötrődtek miattuk. Ne aggódj, amíg nem hagyod abba szokott vallási gyakorlataidat. Csak akkor van baj, mégpedig komoly baj, ha a kételyek rést ütnek azokon. Lépj fel bátran e gyötrő kételyek ellen! Ne hagyd, hogy becsapjanak. Maradj hű Istenhez, utána még erősebb lesz a hited.

"Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára." Péld 3.3


Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. (Róma 14:7-8)

Sokszor túlságosan önmagunkkal vagyunk elfoglalva, ahelyett, hogy másokért élnénk és fáradoznánk. Ha ezt megtesszük, életet menthetünk vele. Még az sem kizárt, hogy a sajátunkat is. Éppen úgy, mint a következő történet szereplője:
Egy ember, aki az alaszkai Chugach hegységben túrázott, remélte, hogy még a halálos hófúvás előtt eljut a táborhelyre. De már túl késő volt. A hófúvás olyan dühvel tört rá, hogy egy méternyit sem látott előre. Miközben igyekezett megtalálni a helyes útirányt, a szélfútta hó és jég leverte lábáról. Bár tudta, hogy nagyon közel van a tábor, elveszítette tájékozódó képességét, és nem tudta eldönteni, merre menjen.
Végül az éj sötétjében - csuromvizesen, átfagyva és teljesen kimerülten - leroskadt egy hókupacra. Nem bírt továbbmenni. Beletörődött, hogy itt kell meghalnia.
Ahogy ott feküdt a hóban, úgy tűnt, mintha valamit hallott volna - valamiféle halk sírást, mintha egy kutyakölyök szűkölne. Szólongatni kezdte, és megpróbálta a hang irányába vonszolni magát. Hát persze, hogy egy kutya volt az, ami szintén eltévedt a hófúvásban. A kiskutya valahogy elkeveredett az anyjától, és most halálra fagyva nyüszített a hóban. A férfi gyorsan elkezdte dörzsölni a kis testet, hogy a vérkeringés beinduljon, és így életben maradhasson. Leheletével is melengette a kutyust, és egész éjszaka azon fáradozott, hogy életben tartsa.
Másnap falusi járőrök megtalálták a férfit és a kutyát, mindkettőt élve. Kiderült, hogy amíg az éjszaka folyamán azon fáradozott, hogy életben tartsa a kutyust, önmagát is életben tartotta.
Miért van olyan kevés igaz ember? Mert igen kevesen vannak, akik magukat elveszíteni és megfeszíttetni készen lennének.
Nem tudsz hinni? Szüntelenül kínoznak hitünk titkai: Szentháromság, Megtestesülés, Oltáriszentség. - Igaz lehet mindez?
Belegyömöszölhető -e a nagy hegy egy kis gödörbe? A végtelen Isten az emberi agyba? Egy olyan Isten, akit meg tudnál teljes egészében érteni, csak tulajdon balga szíved és eszed szüleménye volna. Aki igazán hinni akar, annak bele kell tudnia vetni magát a mindent átfogó Titokba: az élő Istenbe.
Senki sem ismeri önmagát, mielőtt próbára nem tétetett.
(Franz Werfel)


SZÁMVETÉS

Csak a balga nem fél soha.
Csak az ostoba nem kételkedik.

Naponta százszor
megmérettetik
bennem a hit,
s a hitben
magam is
naponta százszor
megmérettetem.

Így lesz
naponta erősebb
bennem a hit,
s e hitben
erősebb így leszek
naponta
magam is.

Molnos Lajos



„Te voltál az, akinek én szolgáltam vétkeid miatt, te voltál az, akiért fáradoztam bűneid miatt. Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézs 43,24b–25)

Egy életen keresztül próbáljuk helyrehozni azt, amit elrontottunk. A magunk erejéből és igyekezetéből csak foltozgatásra telik. Nem tudjuk a jóvátehetetlent jóvátenni, az Istentől elszakadt életet Isten-közelivé tenni. Egyedül Isten az, aki ezt megteheti. Ezt a helyrehozó, jóvátevő, minden álnokságot eltörlő szeretetet nem lehet kierőszakolni, kiérdemelni, megvásárolni. Ez a szeretet Isten ajándéka, amely megjelent Jézus Krisztusban minden ember üdvösségére.
(Baranyayné Rohn Erzsébet)



„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,5)

Nem minden mulandó! Mi magunk is kövek vagyunk, akikből lelki ház épül. Isten gyermekeinek közösségében, gyülekezeteiben, egyházában Isten óvó keze alatt mindenki a helyére lel. Ha az alap a Krisztus, minden kis kő helyre kerül. Van feladatunk, csak nekünk szánt helyünk.
(Kőháti Dóra)


Uram, add, hogy szerencsében és balszerencsében hűséggel álljak melletted; a boldogságban tele alázattal, a szerencsétlenségben keményen és meg nem hajolva. Csak az legyen örömöm, ami Hozzád vezet, csak az szomorítson el, ami Tőled elválaszt!

Aquinói Szent Tamás

2018. február 17., szombat

A házasság Istentől szerzett út arra, hogy az emberi szívből kitermelődjék az a jóság, szépség és erő, amire képessé tette Isten, mikor saját képére teremtette. (Ravasz)


A hitben kiszolgáltatjuk magunkat Isten szavának. A Szentlélek ke­gyelmének hatására szabad elhatározással befogadjuk azt az isteni önközlést, amelynek teljessége Jézus Krisztus.
A hit mindig alázatot foglal magában, mert engedelmességet jelent egy teljesen át nem lá­tott, maradéktalanul nem kontrollálható szólításnak.



A türelem zavarba hozza a dühöngőt, és leszereli a rosszakarók ellenállását. (C. H. Spurgeon)


Amennyivel világosabb a nap minden más világosságnál, annyival világosabb a Szentírás minden más könyvnél.


Az emberek, ha minden vágyuk teljesülne, sohasem volnának boldogok.


Az engedelmesség betartja a szabályokat. A szeretet tudja, hogy mikor szabad azokat megszegni.

Anthony de Mello


Az engedelmesség Isten gyermekeinek életfeladata.

Zeller



„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsolt 86,5)

Minden életszakaszba krízisen keresztül érkezünk. A fejlődés része ez. A krízist túl kell élni, de nem mindegy, hogyan. A krízisben szükségünk van segítségre. Támogatásra, elfogadó, megbocsátó szeretetre. Hitünk fejlődésének is része a krízis. Az utolsót akkor éljük át, amikor el kell mennünk ebből a világból. Ezen a krízisen is Jézus vezet át. Ő ölel körül – ahogy korábban is – megbocsátó, irgalmas, kegyelmes és örökkévaló szeretetével.
(Baranyayné Rohn Erzsébet)


Jöjjetek áldozni, jöjjetek Jézushoz, jöjjetek, éljetek belőle, hogy Őérte éljetek.

Viennai Szent János


„Krisztus Jézus eljött, és „békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek”.” (Ef 2,17)

Mindenkiért eljött és meghalt és feltámadt Krisztus, legyen az zsidó, görög vagy pogány. Szegény vagy gazdag. Idős vagy fiatal. Lelkileg erős vagy gyenge. Sokszor lehetek „közeli”, amikor az élet csendes körülöttem, amikor – jelképesen – napfény csillan a vízen, és lágyak a hullámok. Könnyű imádkozni, a dolgok mennek a maguk medrében, szeretek, és engem is szeretnek. A szívemben hála. Máskor „távoli” vagyok. Nem látom Istent. Felhők takarják. Nem akarok felkelni, nem tudok hinni. Lázadok, sírok. És ő akkor is velem van. És akkor is adja békességét. Magához ölel. Megváltása akkor is enyém. Szeretete körbefog, Lelke erősít. Köszönöm, hogy eljöttél hozzám is, Krisztus.
(Kőháti Dóra)


Mennyi minden tud lenni Jézus! Egyszer barát, máskor bíró, mindig király, szakadék szélén pásztorrá változik, betegségben orvosunk lesz, halálban bajtársunk, elbukásban az életnek, az újrakezdésnek és a végső győzelemnek a Fejedelme. (Ravasz László)


„Ne állj a rosszat akaró többség mellé.” (2Móz 23,2)

Sosem a többségnek van igaza, hanem annak, aki a jó oldalon áll: az Istentől való bölcsesség oldalán. A tömeg megtéveszthet. Egyszer tesztvizsgálatot végeztek: tíz embernek meg kellett mondania az eléjük kivetített pálcikákról, hogy melyik a leghosszabb. Kilencen titokban be voltak avatva, hogy hamisan jelöljenek. Erre a tizedik, a kísérleti személy is elbizonytalanodott, és másik pálcikát mondott a leghosszabbnak, mint amelyik valójában az volt. Ezután az egyik ember rendesen a leghosszabbra szavazott. És nagyon érdekes dolog történt. Most már a be nem avatott személy is határozottan ki mert állni a véleménye mellett, és a valóban leghosszabbat nevezte meg a leghosszabbnak. – Ne hagyd magára a talán egyedül jót akaró embert; az igazságért kiállót; a segítőkészet; a jóért és hitéért bajba kerülőt! Csak te kellesz mellé, és akkor nem csügged, és nem bizonytalanodik el. Ha pedig te egyedül maradsz, hívd az Urat. Vele, ha egyedül csak ő van is melletted, többségbe kerülsz. Az ő véleménye döntő és ereje mindenható. Vele szilárdan meg tudsz állni a jóban.
(Széll Bulcsú)


Sok hívő van, aki sokat és szívesen beszél a kegyelemről, de szent nem akar lenni, mert tudja, hogy akkor cserébe minden szerelméről le kell mondania. (Trudel)


Titkos írás az arc, de annak, aki a kulcsát bírja, nyitott könyv. (Jókai)

2018. február 16., péntek

A családban feloldhatatlanok a kötelékek, úgyhogy a gonosz fiú mégis fiú, a hűtlen testvér mégis testvér. (Fosdick)


A fösvény emberre jellemző, hogy nem ő birtokolja a vagyonát, hanem a vagyona birtokolja őt. (Diogenész Laertos)


A keresztyénség ízét maguk a keresztyének adják meg azáltal, ahogy élik azt.


A nagy skót esszéíró és történész, Thomas Carlyle, feleségül vette a titkárnőjét, Jane Welsh-t. Az asszony továbbra is a férjének dolgozott, de megbetegedett. Carlyle, aki nagy odaadással végezte a munkáját, nem igazán vett tudomást arról, hogy az asszony beteg, és hagyta, hogy tovább dolgozzon. De az asszony rákos volt, és végül ágynak esett. Bár Carlyle igazán szerette a feleségét, úgy találta, hogy nincs elég ideje arra, hogy sok ideig mellette legyen, vagy sok figyelmet fordítson rá. Aztán az asszony meghalt.
A temetés után Carlyle bement Jane szobájába, és meglátta az asszony naplóját az asztalon; felvette, és olvasni kezdte. Egy teljes oldalon csak egyetlen sor állt: „Tegnap egy egész órát töltött velem, és ez olyan volt, mint a mennyország; nagyon szeretem őt.” A valóság, melyet meglátni addig valamiért túlságosan vak volt, most metsző élességgel hasított belé. Túl elfoglalt volt ahhoz, hogy észrevegye, milyen sokat jelent Jane-nek. Visszagondolt, hogy milyen sokszor kötötte le a munkája, és egyszerűen nem vett tudomást a feleségéről. Nem látta a felesége szenvedését. Nem látta a szerelmét. A következő oldalra lapozva olyan szavakat olvasott, melyeket sohasem tudott elfelejteni: „Egész nap füleltem, hogy hallom-e a lépteit az előszobában, de most már késő van, és azt hiszem, ma már nem fog jönni.” Visszatette a naplót az asztalra, és kirohant a házból. A barátai találtak rá az asszony sírja mellett, sárral borítva. Szemei vörösek voltak a sírástól, könnyek csorogtak le az arcán. „Bárcsak tudtam volna, bárcsak tudtam volna” - zokogta.


A szentek nem a szenvedést szerették, hanem a benne megpillantott egyetlen menekvést, az Atyát, azt az igazit, akiben még akkor is lehet reménykedni, amikor már minden földi reménység szertefoszlott.

Jézus nem csodaországot akart csinálni varázslás útján ebből a világból, hanem az Istentől bűnével elszakadt embert akarta kibékíteni Istennel. Elvezetni az embert, nem vissza a Paradicsomkertbe, hanem még tovább: a szentháromságos életbe. Akinek ez elvontnak tűnik és a realitástól elszakadtnak, annak másutt van az élete súlypontja, s ahhoz az evangéliumok Krisztusának nincs sok vigasztaló szava. Az igazi Krisztusba vetett hit sohasem lesz sikervallás, mert nem ígérhetjük azt, amit Jézus sosem ígért, a zökkenőmentes életet, dolgaink és emberi viszonyaink tökéletes elrendezését. Jézus nem azért jött, hogy minden problémát megoldjon, hanem hogy az Atyaistenhez elvezessen minket és föltámasszon az utolsó napon.

Hogy az Isten hogyan engedhette ezt meg ezt? De végül is mit várunk Krisztustól a földön? Azt, hogy földi életünket minden szempontból rendbe hozza, és máris itt lesz a mennyország? Neki sem volt itt. Az azonban biztos, hogy lelkileg gazdag életet hoz. Jézus öröme, amelyet megoszt velünk, az élet teljessége. Megígéri a mennyei hazát, megadja a Szentlelket, egy új életet és egyfajta belső békességet. Ha valóban szeretnénk őt, örülnénk annak, hogy az Atyához megy. A teljes öröm az ő dicsőséges feltámadása és menybemenetele, melyben megnyilvánul a mi jövendő sorsunk. Hát ez az a vigasztalás, melyet hozott nekünk Azt hiszem itt és most valamennyiünknek választania kell két életirány között: vagy mindenáron a szenvedés és fájdalom kiküszöbölésére törekszel s ebből bálványt csinálsz, vagy valóban Krisztus követője leszel, ami azt jelenti, hogy megtanulsz szeretni, ami pedig bizonyos szenvedéssel jár.

Észre kell vennem, hogy az élet teljességét nem a tehetség, a nagy tettek, vagy a mozgalmasság és a sokszínűség adja, hanem a mind tökéletesebb szeretet.

Barsi Balázs


A szeretet nélküli felelősség figyelmetlen,
A szeretet nélküli igazság kemény,
A szeretet nélküli okosság gőgös,
A szeretet nélküli barátság hűvös,
A szeretet nélküli rend kicsinyes,
A szeretet nélküli hatalom kíméletlen,
A szeretet nélküli birtoklás fösvény,
A szeretet nélküli adakozás képmutató,
A szeretet nélküli vallásosság bigott,
A szeretet nélküli hit vakbuzgó,
A szeretet nélküli remény fanatikus,
A szeretet nélküli élet értelmetlen.
A szeretetben élők mélyre látnak,
a reménységben élők messze látnak,
a hitben élők mindent másképp látnak.


A Te gazdagságod legyen az enyém is,
Szegény voltál Uram, szegény leszek én is.
Jézus szegény Szíve, a koldusod vagyok,
Alamizsnát, kegyet csak Szívedtől kérek.
Mária, Szűz Anyám, Te könyörögj értem,
Hogy a Kereszt úján Jézust követhessem.
E földön senkitől jutalmat nem várok,
Gazdagság híre után nem futok, nem járok.
Sátán imádója, cinkosa nem leszek,
Nem tiprom meg bűnnel Jézusom, kereszted.
Ámen


„A világosság a sötétségben fénylik.” (Jn 1,5)

Észrevehető, ahogy hosszabbodnak a napok. Reggel, délután egyre jobb a kedélyünk; a világosság feltölt derűvel, tettvággyal, aktivitással. A sejtjeink tavaszt várnak, és tudjuk, már a küszöbön áll a várva várt évszak. Az ember fény és D-vitamin nélkül – biológiai tény – nem élhet. Csodás adománya Istennek a fény, a világosság, a teremtés első csodálatos ajándéka. És legyen világosság! Lelkünkben is megcselekszi Isten ezt a csodát Lelke által. Életet csak általa kapunk, az ő fényéből, amit gyújt bennünk. Fénylik, ránk ragyog, és megmutatja, mi az élet, ki vagyok én, és mi az Isten áldott szándéka velem. Add, Uram, fényedet, vezess, oszlasd a homályt bennem és körülöttem!
(Kőháti Dóra)


Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.

Mt 10.38-39

- Ébresztő, barátocskáim! - csiklandozták meg a felkelő nap hajnali sugarai a virágoskert színpompás lakóit. - Itt a reggel! Tárjátok ki kelyheiteket, bontsátok ki szirmaitokat! Új, csodaszép napra virradtunk!

- Csak még egy icipicit hadd szundikáljunk! - pislogott álmosan a nebántsvirág.

- A friss, hajnali harmatnál nincs üdítőbb nedű, mosakodj meg benne te is! - tanácsolták az út mentén virító százszorszépek.

- Már a méhecskék is biztosan úton vannak! Nem fogadhatjuk őket álmosan, gyűrött szirmokkal! - tette hozzá a rézvirág.

- Még csak az kéne! - csattant fel a duplafodros petúnia. - Nem vagyok bolond, hogy azokat a szőrös lábú virágportolvajokat magamhoz engedjem! Még letörnék a gyönyörű szirmaimat, meggyűrnék a világhírű fodraimat! Arról nem is beszélve, hogy a lábaikra ragadt szúrós port rászórnák a bibémre, s az belém vájna! Köszönöm szépen, de nem kérek abból a fájdalomból!

- Ne is figyeljetek rá! - hajolt oda szomorúan a kecses liliom a mellette növekvő aprócska krizantémokhoz. - Aki csak magára gondol, az sosem lehet boldog!

- Még hogy nem lehetek boldog! - rikkantotta a cifra petúnia. - Én már most is boldog vagyok és gyönyörű! És az is maradok örökre! Megtartom magamnak a szépségemet, nem pazarlom holmi semmirekellőkre! - emelte fel a fejét gőgösen, és kihasználva a szellő lágy ringatását, ügyesen félrehúzódott a kelyheibe igyekvő méhecskék közeledése elől.

Azok látva, hogy hiába próbálkoznak, más virágokra szálltak, s fürge mozdulatokkal végezték a Jóisten által rájuk szabott feladatot. A rézvirágok nem tiltakoztak, szélesre tárták kelyheiket, s kedvesen fogadták a porzóikon szorgoskodó méheket. Azok egyik virágról a másikra szállva, magukkal vitték a virágport és a rézvirágokra hintették. A virágok megadóan tárták fel puha, tapadós bibéjük mélyét, magukhoz ölelve a virágporszemecskéket. Közben megadóan, alig hallhatóan sóhajtoztak a fájdalomtól, amint a szúrós virágporszemcsék egyre mélyebbre vájták magukat belsejükben. Amikor fájdalmuk már elviselhetetlennek tűnt, lehajtották fejüket és arra gondoltak, hogy ebből a szenvedésből születnek meg majd gyermekeik, akikben tovább élhetnek. Ez a gondolat boldogsággal töltötte el őket, és enyhítette kínjaikat. Aztán egyszerre minden fájdalom elmúlt, s érezték, kelyheik mélyén elkezdődött a csoda, amelyből egyszer majd új élet támad. Fáradtságtól megtört szirmaik feszessége elernyedt, színei megfakultak. Mégsem voltak szomorúak. Sőt, valami megmagyarázhatatlan békesség és boldogság töltötte el szívüket. Még a duplavirágú petúnia gúnyos megjegyzéseivel sem törődtek, s nem cseréltek volna vele semmi áron.

- Ti aztán tényleg megbolondultatok! Nézzetek csak magatokra! Napról napra csúnyultok és töpörödtök. Bezzeg én! Még mindig ugyanolyan fiatalon pompázom! Én örökké szép leszek! - illegette magát gőgösen.

A napok pedig egyre csak teltek. Mind hűvösebb szél tépázta a kertet, s annak minden lakója előtt egyre világosabbá vált, hogy Ősz úrfi hamarosan átveszi a hatalmat az eddig zöldellő birodalomban. A rézvirág szirmai már barnán és kopottan várakoztak, levelei fakón és száradtan éktelenkedtek. Gyökereivel még kapaszkodott a barna rögökhöz, de az éltető nedvekkel már csak a virágfejben sorakozó magocskákat táplálta. Minden erejével befelé figyelt, megadóan várva a pillanatot, mikor elválik szárnyas magvacskáitól, beteljesítve örök feladatát. Visszahúzódott belső szentélyébe, ahol a Jóisten munkálta ki benne azt, ami örökkévaló. A petúnia sem kérkedett már, virágai megfonnyadtak a hűvös őszi reggeleken, bimbói terméketlenül hullottak a porba. Olyan ráncosnak, öregnek és értéktelennek érezte magát. Irigykedve nézte a gyermekeiket hordozó rézvirágokat. Most már a fájdalmat is elvállalta volna, de már késő volt. Egy hirtelen támadt szélvihar megragadta, és letörte kiszáradt tövét. Csak a földből kiálló száraz kóró tanúskodott önző hiúságáról.

A szél a rézvirágokat is megtépázta. Ám azok nem siránkoztak. Ellenkezés nélkül simultak bele az örvénylő fuvallatba, kitárva magházuk ajtócskáit, engedtek a szorításból, mellyel eddig magjaikat ölelték magukhoz. Azok pedig kibontották a Teremtőtől kapott vitorlácskáikat és útnak indultak. Messzi tájakra repültek, ahol majd tavasszal, a természet újjászületésekor hirdetni fogják, hogy az új élet a halálból születik.


Amikor Teréz anyától megkérdezték, hogy pici, törékeny asszony létére hogyan tudott sok tízezer ember életébe komoly változást hozni, azt válaszolta: "Én mindig csak egy embernek segítettem."

Mindig elég egy lépés...


„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek.” (Kol 3,23)

Egy kőműves a háztetőt javította. Amikor kész volt, azt mondta a segédjének: „Tartsd a kéményt, amíg a tulajdonos körülnéz és kifizet.” Tréfásnak tűnik ez a kis anekdota, de valljuk meg, sajnos sokszor igaz: a szemnek dolgozunk. A pillanatnak. A látszatnak. Csak a pénzért, a magunk hasznáért. Jogos, hogy keresni akarsz, de az is, hogy a másik fél jó munkát kapjon. Akkor nem lesz ez a kettő ellentétben, ha az Úrnak végzed a munkádat. Ha tudod, hogy ő lát, ha tudod, hogy ő kész segíteni. Ha szereted az Urat, és azt akarod, hogy jó munkádért őt dicsőítsék.
(Széll Bulcsú)


Az ember naponta rendbe teszi a haját. És a szívét miért nem?

„Jézus így szólt a kánaáni asszonyhoz: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Mt 15,28)

Irigylésre méltó a kánaáni asszony. Legfőképpen a bátorsága és a merészsége. Nem sokat mérlegel. Nem töpreng azon, hogy illik-e vagy sem pogány asszonyként egy zsidó férfit megszólítani. Nem hagyja magát a környezet által elnémíttatni. Egyszerűen megy ahhoz, kiált az után, akiről tudja, hogy hatalma van a betegség felett is. Jézus ezt a merészséget, ezt a környezettel nem törődő bátorságot nevezi hitnek. A hit ma is ezt jelenti, hogy nem a körülmények szorítása, hanem Jézus Krisztus ereje és hatalma határoz meg.
(Baranyayné Rohn Erzsébet)


Jézus nem annyira a cselekedetek nagyságát nézi, sem a nehézségüket, mint inkább azt a szeretetet, amely ezekre a tettekre késztetett.

Kis Szent Teréz


Legédesebb, legjóságosabb Jézusom, őrizz meg attól, hogy bárkit - még ha gyűlöl és üldöz is engem -, megvessek, kevésre becsüljek, haszontalannak tartsak, lenézzek vagy elforduljak tőle. Ne engedd, hogy valaha is gyűlölet vagy akár csak keserűség támadjon bennem iránta, és engedd, hogy amíg csak él, ne kételkedjem a megjavulásában!

Szigmaringeni Szent Fidél


Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, senki sem önmagát!


Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok-sok szeretet.

2018. február 15., csütörtök

A Bibliában való hitnek legnagyobb akadálya a bűnös életmód.

Spurgeon


 A házasság állandó kommunikációt jelent. Tudnom kell, hogy a társam a másik felem, mindenben elfogadom őt, és megosztom vele az örömöt és bánatot egyaránt.


A legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat.
A mások iránti szeretet Jézus szerint főparancs. Pál hozzáteszi: hogyha szeretetem nincs, semmi sem vagyok. Ez nem valami önkényes isteni határozat révén van így, hanem Isten létéből következik. A Szentháromság léte mutatja, hogy a lét teljessége az önátadó szeretet.
Az ember másokra irányuló, önátadó lény, aki a maga nagylelkű önátadása által valósítja meg önmagát. Az él igazán örökké, aki szeret.
A szeretet önátadás a jóra. Az önátadás az eggyé válásra irányul, és ez csak a szeretett személy részéről történő elfogadás révén teljesedhet be. Így a szeretet beteljesülése megkívánja a személyek kölcsönös önátadását.

Edith Stein


A pénz szolga, de nincsen saját akarata, és mindenre, a jóra is, a gonoszra is egyformán engedi magát felhasználni. (Ohler)


A tökéletes győzelem önmagunk felett diadalmaskodni.

Kempis Tamás


A szeretet nem adó, vagy követelés, mely mögött ott áll a végrehajtó. A szeretet úgy árad, mint a napfény: csöndesen és állandóan - egyedül a maga csodatévő hevétől.



Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt. (Seneca)


„Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik.” (2Móz 13,21)

Izrael fiai elindultak Egyiptomból. Isten kerülő úton vezette őket. Nem a filiszteusok országa, hanem a Vörös-tenger pusztája felé. A kerülő út nem volt véletlen. Isten így óvta meg népét attól, hogy félelemből visszatérjenek Egyiptomba. A kerülő útnak nem mindig látszik a célja az életünkben. Talán néha vádlón kérdezzük Istent: „Miért kell nekem ezt az utat végigjárnom?” Amikor Isten kerülő úton vezet, ő – bár sokszor nem így látjuk, nem így érezzük – velünk van. S ahogy Izrael fiait vezette felhőoszlopban és tűzoszlopban, úgy vezet bennünket is, egészen a célig.
(Baranyayné Rohn Erzsébet)


Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.


„Hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!”” (Mt 17,5)

Kire hallgassak? Hogy éljek? Hogy legyek boldog? Hol találom meg magamat és az élet Urát? Van választék: lelki vezetők, önsegítő könyvek, bölcsek és „bölcsek”, sarlatánok, lelki éhségünk meglovagolói, spirituális vágyunk vámszedői – de vajon ki igaz, hiteles? Zavarba jövök. Pedig kell válasz, kell útmutatás. Feltekintek. Lélekben. Az Atya szól, és Krisztusra mutat, és a galamb, mint a Lélek, száll. Igen, csak és kizárólag tőle, a Szentháromság egy igaz Istentől kapom meg mindazt, amire szükségem van. Ő vezessen ma és minden utamon!
(Kőháti Dóra)


Helyes állapot az, amikor már semmi sem okoz nagyobb örömet, mint Jézus, és semmi sem okoz nagyobb fájdalmat, mint a bűn.


Imperfectum: ENGEM KÜLDJ


Itt vagyok, engem küldj Uram,
ragyogjon fényed másokra, szeress általam.
Hol a hit elveszett, oda küldj velem életet,
küldj Uram, s mindig légy velem.

Tudom már jó Uram merre hívsz,
bár nem lát két szemem, de tudom bennem élsz.
Nem félek, mert te vezetsz, mutatod utam.
Követlek, engem küldj Uram.

Itt vagyok, engem küldj Uram,
lángoljon fényed másokra, szeress általam,
hol a hit elveszett, oda küldj velem életet,
küldj Uram, s mindig légy velem.
Ki akar kavicsot, ha gyöngyei vannak? (C. H. Spurgeon)
Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya - az emeli a magasba.

Szent Bernát


„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged.” (Péld 20,22)

Elhamarkodottan mondtad ki ezt a mondatot. Szinte kötelez, ha kimondtad, pedig már bánod. Ne végy elégtételt magadnak, mert akkor a dolog úgy van elrendezve, ahogy a te bölcsességed diktálja. Bízd az Úrra, hogy ő lát, és kellő időben és módon igazítja helyre a dolgokat! Nagyobb az, amit ő tehet érted. Fogd vissza magad, és majd meglátod, hogy az Úr megsegít, jobban, mint kéred, vagy elgondolod a saját erőd szerint. (Ef 3,20–21)
(Széll Bulcsú)


Vesződsz a bánat felindításával? Nem akar sikerülni? Isten megbántása felett nem érzed a fájdalmat? A vallásos életben az érzelem lehet erős motor, de lehet komoly akadály is. Sohasem lényeges kellék. Áldozáskor sem, bánat felindításakor sem. Nem kell erőszakosan csiholni az érzelmet. Ha a szív együtt dobog, örülj neki. Ha sztrájkol, nem kell aggódnod. Mond egyszerűen Istennek: „Uram, rosszat tettem, azt pedig elmulasztottam, mert saját kényelmemet kerestem és önző voltam, bocsásd meg bűnömet. Bocsáss meg, hogy a Szeretet ellen vétettem és segíts változnom, szeretetben gazdagodnom.” Így a bűnbánat nem bűvészmutatvány és mindennap felindítható.

2018. február 14., szerda

A csönd nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete.


A Szent Családra gondolva ami jót tesz nekem, az az ő egyszerű életmódjuknak az elképzelése. Kis Szent Teréz


A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia. Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a tapasztalás tanított meg rá. (Gandhi)


“A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” 1 Jn 4.18

A teljes szeretet kiűzi a félelmet? Nekem az jutott eszembe, hogy vajon a gyermekek mit szoktak csinálni olyankor, amikor félnek? A néhány esztendős gyermek mit szokott olyankor tenni? Odaszalad a szülőhöz és megöleli. Szeretne egy biztonságos pontot az életében, és ez a szülő. Tulajdonképpen nekünk is megvan ez a biztonság, mondom felnőtt emberként, hiszen Isten gyermekei vagyunk, és ha van bennünk félelem, kétség, ha gondok gyötörnek, nyomorúságok lehúznak, akkor mi is ezt kell, hogy tegyük: keressük a mi Mennyei Atyánkat, hiszen Ő meg tud nyugtatni; az Ő szeretete ki tudja űzni minden félelmünket.


Aki szeret, az kedveséért viseljen el minden bajt és keservet, és a kellemetlenségek miatt ne szakadjon el tőle. (Kempis Tamás)


Az emberek nem lusták. Egyszerűen nincs olyan céljuk, ami motiválná őket. Anthony Robbins


Csodálatos a rózsafüzér imádságának egyszerűsége és mélysége… Az ismétlésnek, is megvan a maga jelentése. Olyan ez, mint a szívdobogás. A szívdobogásból hiányozna az élet? Vagy mint a tenger hullámverése. Ebben ne lenne áhítat?
A rózsafüzér imádkozása által Mária Szívén keresztül Krisztus és Rajta keresztül a teljes Szentháromság szépségének szemlélésébe és mély szeretetének megtapasztalásába nyerünk betekintést.


Elmélyültek bennem az evangéliumokban megőrzött szavai. Élete példaképpé vált számomra. Reményt kelt bennem elköteleződése azok mellett, akik kicsik, bűnösök, akik betegnek és életképtelennek érzik magukat. Akik küszködnek a hitükkel. Visszahozza az élet vérkeringésébe, az emberi közösségbe azt, aki elveszett. A názáreti Jézus észreveszi azokat, akikkel igazságtalanul bánnak, akiket Isten és a vallás nevében kirekesztenek, megaláznak, elítélnek. Ez vonzóvá teszi számomra a vallásosságát, istenképét, emberszeretetét, személyiségét. Világnézetem és személyes életem részévé vált tanítása, bánásmódja az emberekkel, ahogyan szenvedett és halála után megmutatkozott. (Mustó Péter)


Ha gyakran jöttünk Istenhez a napfényben, akkor remegő lábaink meg fogják találni az ismerős ösvényt a legsötétebb éjszakában is, mert már a második természetünkké vált az, hogy Hozzá megyünk. Richard Exley


Ha önmagad felett győzedelmeskedni akarsz, akkor önmagaddal szemben mindig Isten pártjára kell állnod. (Tertseegen)


„Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak.” (Ef 5,10) Önálló gondolkodásra biztat Pál apostol. Összekuszálódott világunkban – amelyben összefonódik a jó és a rossz – kell megítélnünk, hogy mi kedves az Úrnak. Szinte nincs is az életnek olyan területe, ahol ne éreznénk, hogy milyen szétválaszthatatlanul kapcsolódik össze benne a jó és a rossz. Mi alapján fogadjunk el, vagy utasítsunk el? Mi igazít el bennünket? Hogyan döntsünk? Pál apostol ad támpontot. A világosság gyümölcseiről ír az efezusi gyülekezetnek: Jóság, igazság, egyenesség. Ez a döntésben a mérce.
(Baranyayné Rohn Erzsébet)


„Jézus így válaszolt a samáriai asszonynak: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból az élő vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.”” (Jn 4,13–14) „Adj innom!” Lenyűgöző, ahogyan Jézus megszólít! Kiválaszt egy hétköznapi pillanatot, s egy gesztussal elindít egy mély, életet megfordító párbeszédet. Ezt csak Isten Fia teheti! És máris az örök életről, az élő vízről beszél, amelyet ennek az asszonynak – a samáriainak! – kínál. Az asszonyban elindul valami, megy, és hirdeti: Jöjjetek, lássátok azt az embert (…): vajon nem ez-e a Krisztus? Adj innom! – szól hozzánk Krisztus. Mikor épp „vízért megyünk”, és nem is számítunk tán a megszólításra. És Jézus csendben szól, hív, tanít, szavával eltalál, hirdeti nekünk is az Atyát, és megfordítja életünket. Áldott az a perc, amikor találkozunk vele!
(Kőháti Dóra)


MIKOR MÉG SEMMI NEM LÉTEZETT

Mikor még semmi nem létezett,
nemzetek, népek, királyok és bölcsek.
Nem volt még ember és földi élet sem,
Te akkor már szerettél engem.
Hatalmak jöttek, és tűntek el,
de oly csodát, mint Te, senki nem tehet.
A Földnek kincse nem érhet fel Veled,
és senki másé nem lesz már szívem.
Eljöttél, feláldoztad magad.
Szenvedtél azért, hogy célt mutass.
Helyettem meghaltál, hogy éljek,
és ezért követlek – bárhová!


„Pál írja: Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.” (Fil 3,12) Pál apostol és más nagy keresztény emberek életére fölnézünk. Csodáljuk hitüket, bátorságukat, egész életüket. De ne elégedjünk meg az ilyen megállapításokkal: „Ők különbek, átlagon felüli hitet kaptak”, és így tovább! Keressük meg a különlegességük forrását! Pál hitével kapcsolatban nem egy állapotról ír, hanem egy érési folyamatról, amelynek elején az áll, hogy Krisztus megragadta. Volt személyes találkozása. Utána tudatosan kereste Jézust, és követte útmutatását. Európába is azért hozta át az evangéliumot, mert Jézus utasítását kapta álmában. Folyamatosan mellette döntött, ezért erősödött meg a hite. – Ha mi egyszer Jézus mellett döntöttünk, keressük továbbra is a vele való találkozás minden lehetőségét, kihasználva az alkalmas időt! Így lesz nekünk is fénylő hitünk és csodás istentapasztalatunk!
(Missura Tibor)


Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs; Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve. (Schopenhauer)



Soha ne félj az árnyékoktól, egyszerűen csak azt jelentik: valahol a közelben ragyog a fény.

2018. február 13., kedd

 A házasság Istentől szerzett út arra, hogy az emberi szívből kitermelődjék az a jóság, szépség és erő, amire képessé tette Isten, mikor saját képére teremtette. (Ravasz László)


A hit nem erőlködés, hogy egy tételt elhiggyünk, hanem magunk odaengedése Annak, aki szeret minket, s egyszülöttét értünk a halálba adta.


A szemet szemért csak megvakít mindenkit.

Gandhi


ADD TOVÁBB


Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!

Ami változik csak az él...


Aki Istent szereti benned, úgy őriz meg, hogy elenged, aki csak önmagát szereti benned, úgy veszít el, hogy görcsösen ragaszkodik hozzád.


„Amiről hallottunk, azt láttuk is Istenünk városában: megtartja Isten örökre.” (Zsolt 48,9)

Egyes (földi) városok időnként a figyelem középpontjába kerülnek. Pécs, Budapest, Gödöllő… A városok: életünk színterei, földi otthonaink. Szépség és praktikum, mulandóság és maradandóság, emberi életek lenyomata. Mégis, minden város az enyészeté lesz egyszer. Épületei, terei nem maradnak meg örökké. Igazi otthonunk csak Istennél, az ő országában van. Ezt az otthont már most, hitünk által megkapjuk Istentől ajándékba. Nem vagyunk otthontalanok. Nem vagyunk gazdátlanok, ha Istenben megtaláljuk életünk Urát és Gazdáját. Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön-örökké, ő vezet minket mindhalálig.
(Kőháti Dóra)


Az igazi hálaadás többet gondol az adományozóra, mint az adományra, és az adományozóért értékeli az ajándékot.


Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.

Pilinszky János


De mindenek felett az evangélium mond nekem sokat, elmélkedéseim alatt, benne mindent megtalálok, ami szegény kis lelkem számára szükséges. Mindig új világosságot és rejtett értelmet fedezek fel benne...

Miután Jézus felment a mennybe, csak azokon a nyomokon követhetem, amelyeket ő hátra hagyott, de hogy világítanak, hogy illatoznak ezek a nyomok! Nem kell mást tennem, mint az evangéliumba pillantani, máris szívom magamba Jézus életének az illatát és tudom, hogy merre fussak.

Érzem: ugyanazon az úton kell haladnunk az Égbe, a szeretettel egyesült szenvedés útján. Amikor a kikötőben leszek, megtanítom majd, lelkem kis testvére, hogyan kell hajóznia a világ viharos tengerén.

Kis Szent Teréz


Felbolydult bennem a lelkem,
utaidat Uram végképp nem értem,
sokszor sötétben vezetsz és bántások között,
sehogy sem látom a jót a sok rossz mögött.

De lám, emlékemben felfénylik a Kereszt,
ó mennyi szenvedést hozott az Neked,
mégsem mondtad: Atyám, nem értelek.

Vállaltad, nem magadért, értem
a mérhetetlen szenvedést.
Uram, már értem!
Szívemben dalol az öröm,
Életemet - úgy, ahogy van - megköszönöm!


„Gedeon ezt mondta az Úr angyalának: Ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez?” (Bír 6,13)

Gedeon, az „erős vitéz” titokban és Midjántól félve egy présházban csépeli a gabonát. Nem lepődik meg az angyal érkezésén, csak cinikusan visszavág a köszöntésre: „Velünk az Úr? Ha velünk van, miért ér mindez?” Ő csak a búzát akarta megmenteni, Isten azonban Izráel megmentésére küldi. Miért pont őt? Miért pont most? <a> akadékoskodik a kérésre. Mert Istennek úgy tetszik, hogy nagy csodái cselekvéséhez mindig gyenge, kicsiny, hétköznapi embereket használjon fel. Olyanokat, mint bármelyikünk. Olyanokat, akik magukban nem bízhatnak, hanem egyedüli esélyük a győzelemre, hogy megteszik, amit Isten kér. Olyan csodálatos, hogy Istennek van türelme Gedeon bizonytalankodásához! „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid 3,15)
(Győri Tamás József)


„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.” (1Jn 1,8)

Nem csak a keresztény élet rákfenéje az a gondolat, ha azt mondjuk, hogy bűntelenek, tökéletesek vagyunk. Ha így gondolkodunk keresztényként, akkor számunkra felesleges Jézus váltsághalála. A nem keresztények pedig elfeledkeznek akkor arról, hogy mit lehetne vagy kellene jobban tenniük. Önelégültté válnak. Aki pedig nem küzd a saját vagy környezete hibái-bűnei ellen, az tönkreteszi a saját és a környezete életét.
(Missura Tibor)


Ha mások szava után indulunk, anélkül, hogy Isten színe előtt mérlegeltük volna, vajon Ő szól-e hozzánk általuk, menten hamis útra tévedünk.



Jézus Krisztus!

Te, Aki azért támadtál fel a halálból,
hogy nekem életem lehessen,

Te, Aki szeretsz engem
– érted és ellened viselt bilincseimben,

Te, Akinek a szava
minden bilincsekbe vert ember számára
magában hordozza a szabadulást,

Te, Akiért, Aki által
még én is lehetek ember, a Te embered,

kérlek, ne tagadj meg engem!
Kérlek, maradj hűséges hozzám!

Hogy tudjak és akarjak
Veled meghalni és Veled élni,
Veled tűrni és Veled uralkodni.

Mindig és mindenben
Hozzád hű maradni!

Ámen
Hajdú Zoltán Levente


Két monológ nem egyenlő egy dialógussal. (Karl Barth)


Kisgyermeknek kell maradni Isten előtt. Ez azt jelenti, hogy elismerjük semmiségünket, mindent a jó Istentől várunk, mint a kicsi gyermek is mindent apjától vár. Azt jelenti, hogy semmiért sem nyugtalankodunk…

Kicsinek lenni még azt is jelenti, hogy erényeinket nem tekintjük saját erőnkből fakadónak, hanem felismerjük, hogy ez a jó Isten kincse, amit kisgyermeke kezébe ad.

Végül azt is jelenti, hogy nem csüggedünk el hibáink miatt, mert a gyermekek gyakran elesnek, de túl kicsik ahhoz, hogy nagy bajt okozzanak maguknak.

Kis Szent Teréz


Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál: - Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé. A vízhordozó így válaszolt a cserépnek: - Észrevetted, hogy az ösvényen virágok csak a te oldaladon nyílnak, s a másik cserép oldalán nem? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a fogyatékosságodról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.


Mikor a vadmadár élelem híján van, előtte az egész világ.
Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg ne érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelent.
És ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

II. János Pál Pápa


Ne vess meg mást, ki rosszat tesz veled, hisz ő a te tanítód, hogy azt a rosszat te el ne kövesd.


Nekem az a mennyország, hogy jót tehetek a földön!

Kis Szent Teréz


Nem az számít, honnan indulsz, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni. (Anthony Robbins)


Semmi nem késlelteti annyira a fejlődésünket egy erényben, mint az, ha túl gyorsan akarjuk megszerezni!

Szalézi Szent Ferec


Volt egyszer egy bölcs asszony, aki egy hegyi patakban talált egy drágakövet. Másnap egy éhes vándorral találkozott. Amikor kinyitotta a zsákját, hogy megossza az idegennel az ételét, a vándor meglátta benne a drágakövet. Megkérdezte az asszonyt, hogy megkaphatná-e, és ő gondolkodás nélkül átnyújtotta neki a követ. A vándor szerencséjének örvendezve ment tovább.
De néhány nap múlva visszatért az asszonyhoz, és így szólt: "Gondolkoztam. Tudom, milyen értékes ez a kő, de visszaadom neked abban a reményben, hogy valami olyat tudsz nekem adni, ami ennél is értékesebb. Szeretném, ha azt adnád nekem, ami benned van, és ami képessé tett arra, hogy nekem add ezt a követ!"

2018. február 12., hétfő

A barátok közötti legrövidebb távolság az ölelés.


A boldogság legnagyobb titka: semmit sem akarni, és mégis mindent akarni, amit Isten akar. És csupán azért, mert Isten akarja. (Terstseegen)


A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet, de érti, miképpen az rendes időre megnő s unokáját gyümölccsel enyhíti. (Kölcsey Ferenc)


 Az igaz házasélet alapérzése: “nem énértem”, hanem “őérte”.


„Az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.” (Lk 14,23)

A jó igehirdetésre szívesen mennek híveink. Mai igénk szerint azonban szükség van „hívogatókra” is, hogy minél többen legyenek azon a helyen, ahol szeretetből sok helyet készített a mi mennyei Gazdánk. Urunk mai küldő mondatában a „kényszerítsetek” szót talán értsük magunkra, mert kényelemszeretetünkből sokszor megfeledkezünk a hívogatás feladatáról. Biztassuk magunkat, hogy minél többeket hívogassunk!
(Missura Tibor)


Azt mondják, hogy a világ összes sötétsége sem tudja eltakarni egyetlen gyertya fényét... -


Biztos vagyok, hogy az ég nem mindig felhőtlenül kék. Emberek vagyunk fogyatékosságokkal és hibákkal, amelyek jóakarattal, a többiekkel való együttlétben fokozatosan lecsiszolódnak, bár nem minden fájdalom nélkül mindkét oldalon. Hiszen ön tudja, hogy szenvedés nélkül senki sem teljesedik be, és nem haladhat előre lelki életében. Ez alól a törvény alól nem tudjuk felmenteni még azokat sem, akiket leginkább szeretünk. Az erős és természetfölötti szeretet ezt is el fogja fogadni, és önmagának akkora bátorságot tulajdonítani, mellyel képes lesz bármekkora viharok átvészelésére.

Edith Stein


Életünket egy valós világban éljük. Hogy jól éljünk, szükséges, hogy a lehető legjobban megértsük a világot. Ez a megértés nem könnyű. A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme kellemetlen és fájdalmas számunkra. Csak a szenvedés és az erőfeszítés vezethet el a megértésig. Ezt mindannyian szívesen elkerülnénk, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Bizonyos kellemetlen tényeket kilökünk tudatunkból. Azaz: megpróbáljuk tudatunkat oltalmazni a valóságtól. Erre különböző módszereket alkalmazunk, amelyeket a pszichiátria védekező mechanizmusoknak nevez. Mindannyian alkalmazzuk a védekező mechanizmusokat. Ha lustaságból, önzésből vagy a szenvedéstől való félelemből sikeresen védelmezzük tudatunkat, a világról alkotott képünk igen kevéssé fog hasonlítani a való világhoz.


Ember, rövid az élet, tegnap születtél, holnap sírban vagy.
Minden kincsed a lélek. Ez az egyetlen, mely tiéd marad.
Minden más, miért futsz, légvár csak, álom,
Mely szertefoszlik a halálos ágyon.
Ember, rövid az élet, egyetlen kincsed a lélek!
Gondold meg nagyon, gondold meg nagyon!
Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.


Hogyan várhatod, hogy egy virág kinyíljon a kezedben, amikor egy vulkán izzik a szívedben?


„Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is.” (Zsolt 68,21)

Isten az Urunk, akinek mi szolgái vagyunk. Bizonyos értelemben azonban fordított a viszony. Mert a szolgalétből elvileg az következnék, hogy nekünk kellene készen lennünk bármikor és bármit vállalni érte – akár még a halált is –, de mégis ő az, aki még a halálba is utánunk jön, csak hogy megszabadíthasson. Mert ennek a furcsa, páratlan és szerető Úrnak mi személyesen ilyen fontosak vagyunk! (Győri Tamás József)


NE ÍTÉLJ

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Reményik Sándor


Nincs biztosabb jele annak, hogy az ember a választottak közé tartozik, mint ha azt látjuk, hogy istenfélő, s ugyanakkor szükséget szenved és el van hagyatva ezen a világon.

Gonzága Szent Alajos


Nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk...
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Pilinszky János


OLDANI URAM

Oldani Uram, s oldódni vágyom.
Üdvözíteni, és üdvözülni vágyom!
Alkotni Uram, s alakulni vágyom,
Alkotni Uram, s alakulni vágyom!

Ékesíteni, és ékesedni vágyom!
Dalolni Uram, és dallá lenni vágyom!
Követeddé lenni, Érted tenni vágyom!
Követeddé lenni, Érted tenni vágyom!

Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz bennem.
Ki látod, mit teszek, hallgass meg engem!
Ki látod, mit teszek, hallgass meg engem!


SORSOD


A sorsod
Élni, mint más -
Élni másképp,
Másra vágyni
S tenni másért.
Gyűrt arcok mélyén
Csillogó könnyekben látni
Mitől fájt az éj.
Minden tiszta nevetést meghallani,
S benne tudni holnapunk hitét.

A sorsod
Édes álmokból
Mindig felriadni,
Megízlelt vágyakat
Sírva mind feladni.
Feléd nyújtott kezek között
Markolni a légbe,
Ölelő karodat kitárni,
S könnyeid emelni az égbe.

A sorsod
Kereszted viselni mit
Nem bírsz el magad.
Kutatni a forrást,
Hol megértés fakad.
Mint megváltót
Mindenben, s magadban
Szerelmet keresve
Ezerszer szegeződve
Az áldott keresztre.

A sorsod
Mindig játszani,
És mindig veszíteni,
De mindig tudni
Újból elkezdeni.
Távoli tiszta világra vágyva
Elmenni akarni -
És kínok között, emberré feszülve
Mégis maradni!


Számomra az ima a szívnek egy lendülete, egy egyszerű az Ég felé vetett pillantás. A hálának és a szeretetnek a kiáltása megpróbáltatásban épp úgy, mint örömben: egyszóval, valami nagy, valami természetfölötti dolog, amely kitágítja a lelkemet és Jézussal egyesít!

Kis Szent Teréz


Tetőled sohasem fut el a Sátán, de ha Krisztusban talál, elfut Krisztus elől. (Steinberger)


„Ti vagytok a világ világossága. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,14a.16)

„Én vagyok a világ világossága” – mondja Jézus (Jn 8,12). A fényforrás a Nap, belőle árad a meleg, az élet feltétele, a fény. A fényt a testek, tárgyak csak visszaverni, tükrözni képesek. Mi sem vagyunk fényforrások, a világosság forrásai önmagunktól. Csak Jézus fényét, szeretetét tükrözzük vissza, amely kiárad ránk. Nem a saját fényünk ragyog, ha jót tettünk, szóltunk, ha áldás fakadt tetteink nyomán. Ha oszlik a sötétség, akkor ott Jézust sugározzák, az ő fényéből osztanak, és nyomában a mennyei Atyát dicsőítik.
(Kőháti Dorottya)