2017. október 3., kedd

A bennünket érő próbák felfedik igazi mivoltunkat, megmutatják, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk-e. (Martyn Lloyd-Jones)


A szenvedések lehántanak az emberről minden kölcsönvett hitet, és arra kényszerítenek bennünket, hogy mindenki a saját maga forrásából merítsen. A bajok közepette minden mesterséges támasz kidől, és az ember nem támaszkodhatik több hitre, mint amennyi saját magának van. (Fosdick)


„Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.” (Zsolt 138,3) Sűrűn mondogatjuk, idézzük a 130. zsoltárból: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” Mai zsoltárversünk már nemcsak a mi nyomorúságunkról, mélységeinkről szól, hanem Isten nagyszerűségéről is, aki nemcsak meghallgat minket, de bátorít és erőt is ad. Tudatosítsuk magunkban, hogy Isten mindig több oldalról és többszörösen siet segítségünkre, mint amekkora a mi gondunk! Higgyünk abban, hogy Istennek örömére van, ha minket kiegyensúlyozott, bátor, boldog, erős embernek lát – és mi is így látjuk magunkat, hiszen mindezt tőle kaptuk. (Tamásy Tamásné)


Az önmagunkról való lemondás, önmagunk teljes felajánlása Krisztusnak, a szentek közösségében valósul meg. (Nicolae Balota)


Ha tudnák az emberek, milyen nagy boldogság rejlik a legyőzetésben, akkor senki sem menekülne előle. (Trudel)


„Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt.” (Zsolt 109,30)
Dávid azt énekli a zsoltárban, hogy azért magasztalja az Urat, mert a szegény pártjára áll. Én vajon mindig a magam pártján érzem az Istent? Amikor ezen merengek, inkább saját magamnak kell feltennem a kérdést: vajon mindig a maga pártján tud engem az Úr? Mennyire nincs merszem őt dicsérni, amikor lenne rá alkalmam! – Add, Uram, Szentlelkedet, hogy legyen erőm kimondott, hangos, hallható szóval dicsérni téged! Ámen. (Gerlai Pál)


Isteni Üdvözítőnk, aki földi tartózkodásod alatt olyan gyöngéd szeretettel viseltettél a szegények iránt, adj a mi szívünkbe is a tiedhez hasonló megértést. Engedd, hogy érzéki természetünk ellenkezését legyőzzük! Engedd, hogy a szegényeket segítsük, fájdalmaikban vigasztaljuk, tudatlanságukban tanítsuk, s minden nyomorúságukban könnyebbséget igyekezzünk nekik szerezni. Add, hogy a szegényekkel szemben tanúsított barátságunk a te barátaiddá tegyen bennünket, ki az Atyával és a Szentlélekkel együtt élsz és uralkodol örökkön örökké!
Páli Szent Vince


„Jézus azt mondta Péternek: „Én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited.”” (Lk 22,32)
A hit nem emberi erő, teljesítmény vagy döntés, amelyre büszkék lehetnénk. A hit Isten ajándéka. Olyan bizalom, amely az igében születik, Isten ígéretébe kapaszkodik, kegyelméért kiált a legnagyobb mélységekben, a bukások ellenére is. Csodálatos kincs. Megmaradása, formálódása, „elmélyülése” is az Úr kegyelme. Áldott az a gondviselő szeretet, amely szüntelenül azért esedezik, munkálkodik, hogy mi, akik az övéi vagyunk, ki ne essünk ölelő karjaiból! (Eszlényi Ákos)


KÍNOD LEGYEN AZ ERŐM
Uram, te a legkisebb segítségért is önmagaddal ajándékozol meg.
Add, hogy mindig önzetlenül tudjak segíteni keresztjüket viselő felebarátaimon!
Taníts meg bűneimet megsiratva, igaz szívvel megtérni!
Taníts meg másokért élő, áldozatos szeretetre!
Add, hogy ne pazaroljam el örök javaimat,
Hanem megőrizzem a megszentelő kegyelem égi köntösét,
Legszebb kincsemként ápolva azt!
Gyengeségemben kínod legyen az erőm.
Gyávaságomban bátorságot,
Szenvedésben vigaszt adjon
Tőrrel átszúrt Szíved.
A kereszt fénye legyen lámpásom,
S fájdalma út, melyen járva eltalálhatok Hozzád.


Krisztus eledele az volt, hogy az Atya akaratát cselekedje, tekintet nélkül arra, hogy ezért korona vagy kereszt várt-e Rá.


Mi az hogy adni? Egyszerűnek látszik a felelet erre a kérdésre, pedig valójában tele van kétértelműséggel és bonyolultsággal. A legelterjedtebb félreértés szerint, aki ad, az “felad” valamit, megfosztja magát valamitől, áldozatot hoz. Az olyan ember, akinek jelleme megrekedt a befogadó, kihasználó, felhalmozó beállítottság szintjén, az csakugyan ezt érzi, amikor ad.
Erich Fromm


Ó, ha tudnánk, hogy mit nyerünk, ha mindenről lemondunk!
Kis Szent Teréz


„Szeressétek az igazságot és a békességet!” (Zak 8,19b)
Hazug világban, hazugságok között igazi parancs Zakariás szava. Nem véletlen a próféta intése, hiszen akkor lehet együtt élni egymással a világban, ha betartjuk a játékszabályokat. Az emberi együttélés egyik legfontosabb szabálya, hogy törekedjünk az igazságra, és abból az egyetlen igazságból merítsünk, amelyet Isten Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá tett a számunkra. Az igazság követése egyenes úton vezet bennünket a békesség felé. A hazug világ ellen egyetlen „fegyver” van: az igazság, Isten igazsága. (Csorbáné Farkas Zsófia)


Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon életünknek.


Uram, akarod a kezemet,
hogy ez a nap a rászoruló szegények
és betegek megsegítésével teljen el?
Uram, neked adom ma a kezemet.

Uram, akarod a lábamat,
hogy a mai nap azok látogatásával teljen,
akiknek barátra van szükségük?
Uram, neked adom ma a lábamat.

Uram, akarod a hangomat,
hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal,
akik a szeretet szavát szomjazzák?
Uram, neked adom ma a hangomat.

Uram, akarod a szívemet,
hogy ez a nap a magányosok
szeretetével múljon el,
mert hiszen ők is emberek?
Uram, ma neked adom a szívemet.

Kalkuttai Boldog Teréz


Vedd komolyan amit csinálsz, és ha felelősséget érzel iránta, jól fogod csinálni. (Csíkszentmihályi Mihály)