2017. szeptember 28., csütörtök

„A sokaság csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.” (Mt 15,31)Néhány ismertetőjelről általában felismerünk egy addig ismeretlen embert. A Szentírással foglalkozó tudósok egy csoportja megszámolta, hogy közel háromszázharminc ószövetségi igehely található, amely az eljövendő Messiásról szól. Mai evangéliumi igénkben négy beteljesült próféciáért nézett Jézusra a sokaság csodálattal, és dicsőítette Izrael Istenét. Mi is csatlakozhatunk az Istent dicsőítő emberekhez, hiszen az evangéliumokban megtalálhatjuk a Jézusban beteljesedett prófétai igéket, és személyes életünkben is tapasztalhattuk már, mennyi ígéretét váltotta valóra az Úr. (Bozorády Zoltán)

A tevékeny szeretetet félelmetes szakadék választja el az ábrándos szeretettől. Az igazi szeretet kész akár a vereségre is, hisz helye és ideje Istenben van.


„Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.” (Zsolt 103,12)Az emberi elme véges. Gondolkodásunk határait feszegetjük, mégsem tudjuk elgondolni Isten hatalmát. Mégis a lehető legszemléletesebben mutatja meg Isten szeretetét Dávid zsoltárában, amikor az érzékszerveinkkel felfogható tér végpontjainak távolságát használja fel Isten kegyelmének bemutatásához. – Uram, adj erőt, hogy ne féljek körülnézni a világban és felismerni hatalmad nagyságát! Ámen. (Gerlai Pál)


Az élet tengere keserű ugyan, de gyöngyöt terem.


Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni. (Böjte Csaba)


Az imádság nélkülözhetetlen a személyiség legteljesebb kifejlődésében.


Az Istennel való helyes kapcsolat kulcsa az engedelmesség.


Csak az tud élni, ki mindig nevet,
kinek szívéből nem fogy a szeretet,
kinek lelke élettől vidám, a világ szépségén ámulva csodál.
Ki minden könnyből szivárványt fakaszt,
ki minden sziklából virágot szakaszt,
ki élete gondjain könnyedén átrobog…
Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG!


„Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok.” (Jer 17,14)„Csak egészség legyen!” – nagyon sokszor hangzik el ez a mondat a szánkból. Azt gondoljuk, hogy erre van igazán szükségünk a nyugodt, békés élethez. Ezért rettegünk annyira a betegségektől, és mindannyian azt kérjük Istentől, hogy adjon szabadulást testi bajainkból, szenvedéseinkből, a mindennapi küzdelmekből. Hol van ehhez képest a lelkünk gyógyulása, a bűneiktől való szabadulás vágya? A testi egészségnél sokkal nagyobb szükségünk van arra, hogy a lelki életünk megújítását kérjük Istentől, és őszinte szívvel imádkozzuk: „…ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól…” (Mt 6,13a) (Csorbáné Farkas Zsófia)

Halottnak lenni voltaképpen nem olyan, mint az elalvás. Inkább olyan, mint a fölébredés.


„Isten rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” (ApCsel 17,31)A végső számadásnak, az „Úr napjának” félelemmel teljes valóságát az ószövetségi próféták nem győzték elég sűrűn emlegetni. És valóban rettenet is lenne, ha nem tudnánk, hogy ezt a végső ítéletet Jézus fogja végezni. Ebben a tettében Jézus éppolyan szeretettel és igazságosan jár majd el, ahogy az evangéliumi történetekből megismerhettük. Jézusé a végső ítélet. Mindez arra ösztönöz bennünket, hogy minden erőnket megfeszítve szolgáljuk embertársainkat és a teremtés művét, melynek nagyszerűsége szavakkal alig kifejezhető. (Réz-Nagy Zoltán)

Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat.
Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak és minden embertársunknak!


Kegyelemmel teljes Szűz, tudom, Názáretben szegényesen éltél, nem is kértél többet; se elragadtatás, se csodák nem szépítették meg az életed, ó, választottak Királynője. Oly sok szegény és alázatos él ezen a földön; ők félelem nélkül emelhetik rád tekintetüket. Te vagy az a pártatlan Anya, aki velük járod a hétköznapok útját és elvezeted őket a mennybe.
Szeretett Anyám, veled akarok élni ebben a kegyetlen száműzetésben, téged akarlak követni mindennap. Elmerülök szemlélésedben, és felfedezem szíved szeretetének mélységeit. Anyai tekinteted alatt a semmibe foszlik minden félelmem; megtanítasz sírni és örvendezni.

Kis Szent Teréz

Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak. Egyszerűen csak szeress és fontos leszel.

Van, hogy céltalannak és értelmetlennek érezzük életünket. Egy-egy csalódás, veszteség, betegség, terveink összeomlása és már úgy is érezzük, hogy nincs értelme élnünk.
Mégis, azt hiszem, hogy életünknek, sőt minden napnak megvan az értelme és célja… Legyen mindennapjaink célja közt az a legfőbb cél, hogy a mai napot szeretettel éljük meg. Ha egészségesek vagyunk, a munkában ne legyünk restek, és legyünk megértőek, figyelmesek és szolgálatkészek embertársaink irányába. Ha betegség ágyhoz köt, ajánljuk fel szenvedéseinket és próbáljuk türelemmel viselni fájdalmainkat, korlátozottságunkat. Ha magányosság gyötör, éljük át Jézus magányát szeretettel. Ha mindez pedig akaratunk ellenére mégsem sikerülne, akkor is ott a lehetőség, hogy szeressünk: kicsinységünk és bűnös voltunk ellenére (de tulajdonképpen pont ezért) bizalommal rábízva magukat és embertársainkat Istenünkre.
Sokszor nem tudjuk a múlt hibáit, mulasztásait kijavítani, pótolni, ilyenkor elég Istenben bíznunk és Őrá hagyatkoznunk.
Ha szeretettel átlényegítjük napunkat, legyen az a nap bármennyire is hétköznapi, értelmetlennek és üresnek tűnő, Isten áldását fogja számunkra és embertársaink számára hordozni.