2017. augusztus 20., vasárnap

A mi időnket és Isten idejét nem ugyanazzal az órával mérik.


A pokol kapuja felett ez áll: a megérdemelt jutalom. A menny kapuja felett pedig ez: Isteni kegyelem.


A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb legyen.



Az “én” rendkívül fogékony az őt megillető jogok irányában, de vak az Isten igazságán és jogán esett csorba meglátására.



Az imádság lelkünk anyanyelve, ne felejtsük el soha!



EGY ÉLET A KEZEDBEN

Ha a gyerekek kritizálva élnek,
Megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
Megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek,
Megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek,
Megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek,
Megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.

S ami igaz a gyermekekre, az igaz mindenkire,
Hisz mindnyájan gyermekek vagyunk.


Egy nemzet erkölcsi állapota aszerint alakul, amilyen fogalmat alkot magának Isten jelleméről. Amilyen az ember Isten-fogalma, olyan lesz az erkölcsről, felelősségről alkotott fogalma, és ez formálja ki életének tisztaságát, erejét.


Életünk külső változásai semmisek azokhoz a változásokhoz képest, amelyek gondolatainkban mennek végbe. (Tolsztoj)


„Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: »Mester, jó nekünk itt lennünk.«” (Mk 9,2.5)

Ott a hegyen a tanítványok őszinte örömmel mondták: „…jó nekünk itt lennünk.” Sokan nem találják a helyüket a világban, és éppen ott, ahol vannak, nem érzik jól magukat, akár pontosan megfogalmazható, akár csak sejthető hiánytól gyötrődnek. Kellene egy hely mindenkinek, ahol jó lennie… Isten Krisztusban elhívta az anyaszentegyházat, amely minden bűne ellenére ez a hely szeretne lenni. Teret adni az Istennel és az egymással való találkozásnak, függetlenül attól, hogy hova születtem, milyen nyelven beszélek. Hogy ez valóság legyen, ahhoz hív bennünket is Isten, hogy ami rajtunk múlik, megtegyük ott, ahová ő állított bennünket.
(Beke Mátyás)


Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fényességed sugarát!
Jöjj, szegények Atyja, te, bőkezűség Istene, lelkünk fényed hassa át!

Édességes vigaszunk, drága vendég, szomjazunk, édes lélekújulás.
Fáradottnak könnyülés, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás.

Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy!
Ihleted, ha fényt nem ad, emberszívben ellohad minden élő, minden ép.

Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a sebhelyet!
Simogasd a darabost, fölmelengesd a fagyost, útra vidd, ki tévelyeg!

Add, vegyék el híveid, kik hitük beléd vetik, hétszeres kegyelmedet!
Jámbornak jutalmazást, engedj boldog kimúlást mindörökké mennyeket!



Két dolgot tehetünk az Evangéliummal: hiszünk benne és megéljük.

Susannah Werly


„Még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.” (Zsolt 71,20–21)

Államalapításunk ünnepén adjunk hálát István királyért, akinek a több mint ezeréves keresztény Magyarországot köszönhetjük. Mi, evangélikusok pedig immár lassan ötszáz éve gyakorolhatjuk hitünket. Mindezért Istennek tartozunk hálával, aki ezt az országot és benne mindannyiunkat megtart, „még a föld mélyéből is újra fölhozva”, amikor emberi bűnök, pusztítások, természeti csapások tépázták világunkat. Van okunk ma ökumenikus körben az ünneplésre, hiszen Isten most sem vetette el ezt a sokat szenvedett népet. Mint Himnuszunkban, imádkozzunk azért, hogy áldást, jókedvet, bőséget adjon hazánknak a világ és minden nép Ura.
(Kőháti Dóra)



Minden embernek, aki Krisztust nem ismeri, vagy csalódott szíve van, vagy olyan szíve, amely olyan dolgok után vágyik, amelyekben egész biztosan csalódni fog. (Vida Sándor)



Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. (János 15:13)

Egy család súlyos autóbalesetet szenvedett. Misi, a két fiútestvér közül a fiatalabbik, súlyosan megsebesült, és vérátömlesztésre volt szüksége. Misi nyolc éves bátyjának, Daninak megegyezett a vércsoportja az öccséével. Édesapja leült mellé, és elmagyarázta neki, miért szükséges ez a vérátömlesztés, és hogy milyen csodálatos lesz ez Misi számára. Rövid hallgatás után Dani azt mondta:
- Jól van, apa, odaadom a véremet Misinek, hogy meggyógyulhasson!
A kórházban félliternyi vért vettek Dani vénájából. Csak miután kivették a tűt, fordult édesapjához, s miközben könnyek peregtek le az arcán, azt kérdezte:
- Apa, mikor halok meg?
Az édesapa döbbenten eszmélt rá, hogy Dani félreértette a véradásról szóló magyarázatot. Úgy értette, hogy az összes vérét oda kell adnia, hogy megmentse öccse életét. Azt hitte, hogy amikor a véradás befejeződik, ő meg fog halni. Mégis beleegyezett, hogy kistestvérén segítsen.


„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!” (Jak 5,13)

Jakab apostol nem magányos Krisztus-követő embereket lát maga előtt, amikor levelét írja, hanem gyülekezetekhez tartozó keresztényeket. A közösség egyik legfontosabb erejét, az egymás terhének hordozását fejezi ki ez az igevers. Hullámvölgyek és -hegyek jellemzik hitéletünket. A hívő ember a szenvedésben és az örömben egyaránt Istenhez fordul. Az előbbi lelkiállapotban erőért, az utóbbiban háláért. Bánatunk és örömünk is Isten szeretetében oldódik fel.
(Menyes Gyula)



Uram, ha azt hiszem, hogy szívemet elárasztja a szeretet, de egy őszinte pillanatban észreveszem, hogy a szeretett személyben önmagam szeretem, szabadíts meg önmagamtól!

Uram, ha meggyőződéssel vallom, hogy szegény vagyok, de egy őszinte pillanatban észreveszem, hogy büszkeségem és irigységem gazdagon burjánzik, szabadíts meg önmagamtól!

Uram ha véletlenül összekeverem a mennyek országát e világ birodalmaival, add, hogy benned boldogságot találjak, és csak benned bízzak!


Teréz anya


Veszedelmes, ha bajunk okát rajtunk kívül keressük. Lehetetlen akkor a megbánás.

Robertson