2017. június 24., szombat

A kísértések, amikor találkozunk velük olyanok, mint az oroszlán, mely ordított Sámsonra, de ha legyőzzük őket, a legközelebbi találkozáson mézet találunk bennük. (John Bunyan)


A szabadság legnagyobb fokát akkor értük el, ha azt mondhatjuk: „Uram legyen meg a Te akaratod.”


A szeretet nem mérhető, nem lehet megvásárolni vagy eladni. Értéke csak akkor mérhető, mikor ingyen adják.



A szükségben egészen másképpen reagál a vallásos és a hívő ember.

„Amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” (Jn16,13)

A gyengesége miatt erőre vágyó keresztény embernek komolyan kell vennie azt, hogy az erő szó mást jelent a mulandó világban és mást Isten maradandó világában. Az erő és a Lélek összefügg. Pál beszél is erről: az erő Lelkéről. Pünkösd óta árad az erő Lelke, s amikor eljön az én életemben, akkor találom meg a teljes igazságot, az Élet valóságát. Mai igazságkutatók és mindenkori igazságkeresők számára itt az egyetlen megoldás: könyörögni a Lélekért és befogadni a teljes igazságra vezető Lelket. S az az igazság nem a mi kegyetlen igazságunk lesz, hanem a szeretet igazsága.
(Hafenscher Károly [ifj.])



„Az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi.” (2Krón 16,9a)

Olvasom: az „Úr szeme” a népnyelvben – különösen Szeged vidékén – a felhők közül kis helyen kilátszó ég. Szentháromság-ábrázolásokon a teremtő és gondviselő Atyaisten jelképe az Isten szeme. Barokk templomokban gyakori az oltár fölött megjelenő háromszögben is. Isten jelenlétének kifejezése fontos az ember számára: hogy az Úr gondviselését, oltalmát, erejét a hívő mindenkor magának tudhatja.
(Kőháti Dorottya)


Ha segíteni már nincs mód a bajon, adj túl minden keserves sóhajon. Ki azon jajgat, ami már megesett, a régi bajhoz újakat keresett. (William Shakespeare)


„Így szól az Úr: Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt.” (Zsolt 91,14)

Láttam a tévében egy futóbajnokot. Izmos felsőtestén látszott: rendszeresen, kitartóan sportol. Nincs ebben semmi különös, gondoltam. Aztán a lábait mutatták: műlábai voltak… Megdöbbentő. Honnan az ereje a küzdéshez? Csupán életösztönről van szó, vagy valami többről? Honnan az életkedve? Ez a sportoló jó példa arra, hogyan lehet felkelni, menni és futni – küzdeni hittel, erőt kapva. Aki ragaszkodik Istenhez – bármilyen élethelyzetben –, az megmenekül…
(Balog Eszter)



„János mondta: »Teremjetek megtéréshez méltó gyümölcsöket!«” (Lk 3,8)

Meghalt egy szent életű pap, és a mennyországba jutott. Ahogy ott járt-kelt az árnyas fák lobjai között, és hallgatta az angyalok énekét, fürkésző tekintete ismerős arcok után kutatott. De csupa idegent látott maga körül. Egyre rosszabb érzés kerítette hatalmába, míg végül megfordult, és sikoltva rohant vissza a bejárathoz. „Hova, hova?” – állította meg a kapuban Szent Péter. „Baj van! Ott felejtettem a többieket, vissza kell mennem értük!”
(Zsíros András)



Leginkább az gyötri meg az emberek többségét, hogy a vágyaiból szükséget gyárt. Pedig igen nagy különbség van a kettő között. Míg a szükségek azok, amik feltételül kellenek az életünkhöz, amik nélkül nem tudunk élni, addig a vágyak csak olyan kívánságok, melyeket ugyan szeretnénk, de minden további nélkül meg vagyunk nélkülük. Az álmainkhoz és vágyainkhoz való helyes viszonyulás a csalódásaink, frusztrációink nagy többségét vehetné ki az életünkből.


Lelki szegényként élni tudod-e mit jelent? Azt, hogy nincs dicsekedni valód Isten előtt. Az a lelki szegény, ki önmagát semminek tartva, Isten irgalmasságában nyugszik meg. "Jövök semmit nem hozva, keresztedbe fogózva..."


Minél nagyobb a baj, annál közelebb vagyunk Istenhez. (Mörike)