2017. június 8., csütörtök

A halászok könnyen túlzásba esnek, s emlékezetükben az idő múlásával egyre nagyobbra nőnek a halak. Az igazi halásznak nem érdeke a nagyotmondás, mert abból aligha tudna megélni. Számára létkérdés, hogy sikeres-e a mindennapi munka.



A legnagyobb öröm pillanatai azok, amikor megfeledkezem magamról, amikor elveszítve magamat megtalálom azt, aki Isten kegyelméből vagyok: az Ő szeretett gyermeke, akit szeretetre teremtett, hogy szeretve szeressen. Valahol elveszítve találom meg magamat, és magammal együtt embertársaimat.
Hálás vagyok mindenért, életemért, embertársaimért, az életben ért gondtalan, boldog órákért épp úgy, mint a gyötrelmekben átszenvedettekért. Most már látom, minden perc ajándék volt számomra. Most már látom, nem az a lényeg, hogyan érzem magam, miként változok, hanem az, hogy Istenem, Te létezel. Ezért ott van velem egyfajta benső öröm a megpróbáltatás idején is, az elbukásokban, a lázadásban, a veszteségben, a szenvedésben is, mert tudom van valaki, aki feltétel nélkül szeret mindnyájunkat, van valakim, akié vagyok, akire rábízhatom életemet, szeretteimet és embertársaimat. Van valakim, akihez örökre tartozni akarok...



„A szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.”
Róm 5.3-5


A világ legtöbb fontos dolgát olyan emberek érték el, akik akkor is tovább próbálkoztak, amikor már semmi sem segített.

Dale Carnegie


Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk. Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk. Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk.



„… elhasznált szavakat használunk, de legalább biztosak vagyunk, hogy senkit sem fogunk megbotránkoztatni, és annyi hasznunk lesz belőlük, hogy éppen bizonytalan és unalmas jellegük miatt elveszik a kedvét minden gúnyos, kísérő magyarázatnak.” – Georges Bernanos


Ha magadat teljesen legyőzöd, a többi fölött könnyen győzedelmeskedsz. A magunk legyőzése ugyanis az igazán teljes diadal.

Kempis Tamás


Ha a világ népével tartasz, akkor odajutsz, ahová ők.


Isten soha sem állította, hogy tervei zavartalanul, küzdelmektől mentesen valósulnak meg. Az akadályok nem hárulnak el maguktól az utunkból.



Kegyelmet mindig a hálás szívű kap, a felfuvalkodott ellenben elveszíti azt.


„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.” (Jak 4,8)

Hogyan is gondolhatja keresztyénnek magát az az ember, akinek élete semmiben sem különbözik a világ fiainak életétől? A hagyomány gyakorlása még nem tesz keresztyénné. A szokások megtartása még nem keresztyén élet. A nemzedékekre visszamenően kimutatható evangélikus ősök által még nem vagyunk keresztyének. Csak ha Krisztus-követő az életünk, az Isten szavát hallgató, meghalló és megtartó. Bűnbocsánatból élő. Akkor nem vész el rajtunk Urunk örök életre szóló ajándéka: a keresztség. Urunk, irgalmazz nekünk! Kyrie eleison!
(Isó Dorottya)



Nobel-díjjal jutalmazták az egyik orvost, aki ezt írta világhírű munkájában: Az Ima a leghatalmasabb energiaforma, amit az ember létrehozhat. Az Ima befolyása az emberi értelemre és testre annyira kimutatható, mint a mirigyek kiválasztó képessége.
Eredményeit mérni lehet a megnövekedett vidámságban, a nagyobb intellektuális képességben, az erkölcsi tartásban és az emberi kapcsolatok mélyebb megértésében. Az Imádság nélkülözhetetlen a személyiség legteljesebb kifejlődésében. Csak az Imádságban érjük el az értelem, a test és a lélek teljes harmóniáját, ami a törékeny embernek megadja a rendíthetetlen erőt.



ÖRÖM

Az öröm imádság, az öröm erő.

Az öröm háló, amellyel lelkeket foghatunk.
Isten szereti az örvendező imádságot.
A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk:
ha dolgunkat örömmel tesszük.

A szerető szív vidám szív.
Ne engedd, hogy a gondok úgy hatalmukba kerítsenek;
hogy miattuk elfelejtsz örülni a feltámadt Krisztusnak.

Mindnyájan Istenhez vágyódunk, a mennyországba,
de hatalmunkban áll, hogy már most és itt nála legyünk a mennyben,
s minden pillanatban boldogságban részesüljünk.

Ez azt jelenti:
szeressünk úgy, ahogyan ő szeret,
segítsünk, ahogyan ő segít,
adjunk, ahogyan ő ad,
szolgáljunk, ahogy ő szolgál,
mentsük meg az embert, ahogyan ő megment minket,
huszonnégy órán át vele legyünk,
és a legnyomorúságosabb öltözékben is felismerjük.

Kalkuttai Teréz Anya



„Pál írja: Úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” (1Kor 2,2)

Egy áldott életű evangélikus lelkészről szóló filmet néztünk meg az egyik bibliaórán. Ebben egykori gyülekezetének tagjai idézték fel évtizedek távlatából például azt, hogy az ifjúság megszervezésekor – egyébként rendkívül kreatív – lelkészük elsősorban az ige köré gyűjtötte a fiatalokat, s nem holmi „csalikkal” édesgette őket a templomba. Nem tudott mást a középpontba helyezni, csak Krisztust. Természetesen lehet áldással használni korunk sokféle vívmányát – a kivetítőt, a pingpongasztalt, az internetet stb. –, de ne felejtsük: ezek az eszközök életet nem adhatnak! Ne legyenek bálvánnyá számunkra! Gyülekezeti életünk megújulását, mások hitre jutását ne ezektől várjuk, hanem egyedül a megfeszített Krisztustól.
(Hulej Enikő)


„Segít a Lélek a mi erőtlenségünkön.” (Róm 8,26)

Pál apostol és minden keresztény ember nemegyszer átéli, hogy nem tudja teljesíteni a rá váró feladatot. Ilyenkor szükségünk van arra, hogy „külső” segítséget kapjunk. Ez a támogatás megszólalhat bennünk, amikor eszünkbe jut egy-egy bibliai ige vagy templomi énekvers, de szólhat hozzánk testvéri tanácsadáson vagy segítségen keresztül is. Akkor tudatosul bennünk Isten tényleges támogatása – vagyis nem minősítjük a véletlen művének –, ha előtte imádkoztunk, és felismertük tehetetlenségünket. Ha megszokjuk, hogy hálát adunk a megtapasztalt segítségért, rájövünk, milyen közel is van hozzánk mentő szeretetével Isten.
(Missura Tibor)



Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.

Pearl Buck