2017. június 5., hétfő

A hívő élet középpontja nem a templom, hanem az otthon. (Stanley)


A KULCS

Minden léleknek kulcsa van,
Magától ki nem nyílik.
Kulcs nélkül bezártan marad,
Hiába is feszítik!

Bármely kísérlet mit sem ér,
Csak összezárul jobban,
De nyílni kezd, ha érzi, hogy
Egy szív érte is dobban.

Ha megnyitod a szíved úgy,
Hogy szereteted árad:
Kitárul minden lélek, mert
A lelkek erre várnak!

Hézser Zoltán



A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye.
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe.
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
De nem kér érte árat.

Szeress úgy, mint a Nap, feltétel nélkül.
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy, mint a Nap, Fényből születve.
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,
A mindenségnek része.
Azt hiszi, hogy porszem,
Pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
Egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
De ebben hinni nem mer.

Szeress úgy, mint a Nap, feltétel nélkül.
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy, mint a Nap, Fényből születve.
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Szeress áldást teremtve!



A szívemnek megvannak a bizonyítékai, amiről az ész semmit sem tud. (Pascal)



Az ember arra rendeltetett, hogy élje az életét, ne pedig készülgessen rá. (Boris Pasternak)



Az Isten iránti hála nem egyéb, mint elismerése annak, hogy Ő az, aki ad, és mi csak elfogadjuk Tőle.


Benned, észrevette-e, felismerte-e már valaki Jézus arcát, jellemét? – Az emberek körülötted Jézust szeretnék látni. Látni szeretnék Jézust.


„Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” (2Móz 20,2)

Ki hoz ki minket a szolgaság házából, ínségeinkből? Ki szabadít ki bennünket elrontott életünkből, elszakadt kapcsolatainkból, megromlott házasságunkból, rossz családi közösségünkből, erkölcstelenségeinkből, gyermekeink elhibázott neveléséből, elvilágiasodottságunkból, hitetlenségünkből? Az Úr, aki ószövetségi népét kihozta Egyiptomból. Az Úr, aki újszövetségi népének a bűnbocsánat ajándékát adta szenvedése, vére árán. Őnála van a szabadulás minden ínségből. Egyedül őnála!
(Isó Dorottya)




Jöjj Szentlélek Isten, jöjj
s áraszd ki a mennyekből
fényességed sugarát!
Jöjj, ki árvák atyja vagy,
jöjj, ki szívek lángja vagy,
ajándékos jóbarát!

Jöjj áldott vigasztalás,
drága vendég, lelkitárs,
legédesebb enyhülés:
fáradságra nyugalom,
hőség ellen oltalom,
zokogásban könnyülés!

Jöjj és töltsd be híveid
legtitkosabb szíveit,
boldogító égi tűz!
Semmi, semmi nélküled
az emberben nem lehet,
semmi tiszta, semmi szűz.

Mosd, amit a szenny belep,
öntözd, ami eleped,
seb fájását csillapítsd;
ami dermedt, élesztgesd,
ami fagyos, melengesd,
ami hibás, igazítsd!

Benned minden bizalom!
Osszad, osszad pazaron
hét szent ajándékodat:
adj érdemre jobbulást,
üdvösséges kimúlást,
s örök vigasságot adj!



Ne becsüld le a pihenés szükségességét.


„Ne gyalázzátok meg szent nevemet.” ((3Móz 22,32) **Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért.** Fil 1,27)

Isten nevére dicsőséget vagy gyalázatot hozunk, attól függően, mi sugárzik ki belőlünk környezetünkre. Amikor a „templomos” keresztények is hazudoznak, pletykálkodnak, lopnak, paráználkodnak, isznak, gyűlölködnek, a „világ” jogosan veti szemünkre, hogy ti is ugyanolyanok vagytok, mint mások, akik nem járnak templomba. Tudomásul kell venni, hogy a kereszténység, a Krisztus követése valami egészen más, mint ami a világban van. A világ gyűlöli a szentséget, ugyanakkor csak ez segít rajtuk, de rajtunk is.
(Szeverényi János)


Olykor, ha megnyílna lelki szemünk, és felfognánk Isten intézkedéseit, megmentésünkön fáradozó angyalokat látnánk, akik lábunkat az örök hegyeknél is erősebb alapra igyekeznek helyezni. Ekkor új hit, új élet ébredne bennünk.


„Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” (Zsolt 51,4)

A bűnbánatból fakadhat csak megújulás. Dávid akkor írta ezt, amikor igazán nagyon sok „lemosni való szenny” volt rajta, a vétke Betsabéval. Sokan képtelenek kimondani: vétkeztem az Úr ellen. Képtelenek azt kérni: mosd le rólam bűnömet, tisztíts meg engem. És nem tudják letenni a terhet, amelyet pedig letehetnének, mert Isten nem akarja, hogy cipeljék. Ez a régi ószövetségi történet, egyben az egyik legszebb zsoltár ma is a „miénk”, rólunk szól. A bűneitől szabadulni vágyó figyelje Nátán válaszát: „Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg.” (2Sám 12,13) Figyeljünk Jézusra, akiben a megtisztítás, vétkeink lemosása nem várt módon lett valóság, s az úrvacsora által részünk lehet benne.
(Kőháti Dóra)



„Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.” (Jób 42,2)

A szenvedő Jób lázadása véget ért. Míg barátaival szemben bátran megvédte igazát, most, amikor Isten megszólal, és kijelenti magát neki, elhallgat. Rádöbben arra, hogy Isten előtt minden igazságunk por és hamu. Vallomása a Mindenhatóról azt a döbbenetes felismerést is hordozza, hogy Isten szóba áll az emberrel. Az Ige testté lett érettünk, a Lélek bennünk munkálkodik, mert a szeretet irányítja minden döntését. A Szentháromság titka valahol itt rejlik, érettünk történik minden, ezért magasztalhatjuk őt.
(Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)