2017. június 4., vasárnap

A követő nemcsak csodálja Jézus személyét, de Úrnak is tekinti őt, akinek engedelmesség jár. A követő odaadja magát Jézusnak, akit csodál, és annak megfelelően alakítja életét, ami Jézus kérése a számára. A követő nem pusztán szemlélő és imádó, hanem tanítvány is. Egy élet követője. A követő nem vonja ki magát Jézus személyének hatása alól. Bizonyos értelemben a csodáló sem, de az ő esetében a hatás inkább esztétikai jellegű, olyasmi, mint egy műalkotás élvezete esetében. A követő ezzel szemben felszólítást hall, és a felszólításra válaszol is. Felkel, és követi Mesterét. (Sören Kierkegaard)


„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet.” (1Jn 4,18)

Ezen az igén nagyon sokat kell és érdemes gondolkozni, hogy valóban megértsük, milyen mély mondanivalója van. Alapvető élményünk a félelem. Nincs emberi élet félelem nélkül. Ez pedig gyötrelem, és lehetetlenné teszi a szeretetet, ahogy az ige folytatja. Mindezen sorok Az Isten szeretet című szakaszban vannak. Isten mindennél hatalmasabb szeretetében elrejtve lehet csak megbékélni.
(Kőháti Dóra)



Az Egyháznak szüntelenül hirdetnie kell ezt az isteni irgalmasságot, s ezt nem csupán Krisztustól kapott küldetése kívánja meg, hanem az, hogy az emberek tudatában állandóan ott legyen, hogy irgalmas az Isten. A sokszor emlegetett megtérés azt jelenti, hogy amikor beismerem bűneimet, egyúttal felfedezem Isten irgalmát is, amely megbocsátja és eltörli bűneimet. Az irgalom új lehetőséget nyit számomra és reményt ad, amely megvéd a kétségbeeséstől. Van kiút a bűnökből, van lehetőség arra, hogy új életet kezdjek.

Horváth István Sándor


Egy kedves kis történetet hadd osszak meg a testvérekkel:
"A nyuszinak és a teknősnek minél hamarabb oda kellene érniük egy bizonyos célhoz. A kettejük között lévő különbségből adódóan nehezen haladnak. A nyuszi szaladna, de a teknős csak lassan cammog utána. A nyuszi próbálja folyamatosan nyüstölni a teknőst, hogy szedje már a lábát, de a cammogó teknős egyre csak azt mondja:
- Te, nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk!
A nyuszi végül már kissé idegesen visszakérdez:
- Ugyan, miért lenne jó?! Hát így nem érünk oda soha!
Mire jön a csendes válasz a teknőstől:
- Hát, mert nem jó irányba megyünk..."
Míg célba nem érünk, földi életünk végéig bármikor megláthatjuk mi is, hogy talán egész eddigi életünk nem jó irányba haladt. Isten kegyelmes, minden bűnös útról visszafordulhatunk, mindig a szerető Atya bocsánatával és örömével fogad bennünket. Ha csak egy dologban, ha csak érintőlegesen léptünk rá a bűnösök tanácsa szerint a széles útra - akkor is. Ha már több dologban is a vétkesek szavára figyeltünk, ha meg-megálltunk Istennek nem tetsző utakon is - akkor is. Ha már maradásunk is volt az atyai háztól távol, miként a tékozló ifjú megtelepedett a disznók vályúja mellett - akkor is.
Milyen jó, hogy a kegyelmi idő csak lassan pereg az életünkben! Ma még nem késő elgondolkodnod: jó irányba rohansz? Vagy egy csendes szó talán téged is próbál visszafordítani?

Gyallai Henrietta


„Jézus mondta: »Amikor a pásztor megtalálja az eltévedt juhot, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.«” (Mt 18,13–14)

Érzed-e Isten fájdalmát a szívedben a kicsinyekért? Amikor betölti szívünket a könyörület Lelke (Zak 12,10), az Örökkévaló eszközeivé válunk a kicsinyekért való harcban, küzdelemben. Kik a kicsinyek? A kiszolgáltatottak, megvetettek, rászorulók, vagyis a magzatok, a szenvedélybetegek, cigányok, a megtévesztett, agymosott ifjúság, mindenki, aki magától nem tud kiszabadulni nyomorúságos helyzetéből. Ne „hívogassatok”, hanem menjetek! Menjetek el azokért, akik maguktól nem tudnak jönni! (Mt 28,16–20)
(Szeverényi János)



„Jöjjön el a te országod.” (Mt 6,10)

Talán mindennap elmondjuk ezt az imádságot, ezt a kérést. Olyan megszokott, olyan magától értődő. Érdemes meggondolni: kérjük, hogy jöjjön el, azért, mert még nincs itt. Kérjük, hogy Isten törjön meg minden gonosz hatalmat, hozza el az újjáteremtett világban örök országát és azt, hogy mi annak a részesei legyünk; hogy országa hozzánk is eljöjjön, hogy ne maradjunk ki belőle. Ez az ő kegyelmes és jó akarata, mely éltet és erőt ad, hogy már itt, e világban vele éljünk, mint akik az ő örök országához tartoznak.
(Isó Zoltán)



Magamat teljesen elfelejtettem és azon fáradoztam, hogy semmibe se keressem önmagamat.

Kis Szent Teréz


Megpróbáltatások, akadályok, nehézségek és nem egyszer a csüggedésre késztető körülmények azok, amelyek a hit táplálékát képezik.



Nagylelkű az az ember,aki belátja,ha nincs igaza.
Még nagyobb lelkű az, aki hallgatni tud amikor igaza van.

Jim Fiebig


Ne adjon mást tudományt Isten nekem, csak önmagam megismerését!

Szent Bernát


Ne mondd: Istenre várok! – Isten vár terád.


Sokszor nem elég megszabadulni egy rossz szokástól. Vegyél fel egy jó szokást a helyébe.



„Tudjátok, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem Krisztus drága vérén.” (1Pt 1,18–19)

Tudjuk, hogy Krisztus a mi Megváltónk. De honnan tudjuk ezt? A Szentlélek Isten, a Szentháromság harmadik személye tesz bizonyságot bennünk arról, hogy az életünk nem hiábavaló. Nem üres térben lebegünk, félúton a semmi felé. Valakinek fontosak vagyunk, hiszen életét adta értünk. A Szentlélek győz meg arról, hogy Krisztus halála az örök életet hozta. A Lélek emlékeztet arra, hogy Isten gyermekeiként szabadságban élhetünk. Ezért adjunk hálát az Úrnak!.
(Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)



Uram, vigyél el oda, ahova akaratod szerint mennem kell! Hadd találkozzam azokkal, akikkel akaratod szerint találkoznom kell! Add tudtomra azt, amit akaratod szerint mondanom kell! És add, hogy ne legyek akaratod akadálya!


Volt egyszer egy csoport béka, akik versenyezni akartak. Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni. Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és biztassák a békákat. Elkezdődött a verseny, de a nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára. Ilyeneket mondogattak: "Oh de fárasztó, sosem fognak feljutni." vagy "Semmiképpen nem sikerülhet, a torony túl magas." A békák kezdtek lemaradozni, egyetlenegy kivételével, aki élénken kapaszkodott felfelé. A nézők továbbra is kiabáltak: "Ez túl fárasztó, nem sikerülhet nekik!" Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza, csak az az egy haladt tovább kitartóan, egyáltalán nem akarta feladni. Végül mindegyik feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambícióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára.
Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerülhet neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek. Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje, hogy feljusson a csúcsra. Ekkor derült ki, hogy a győztes béka süket volt.