2017. június 3., szombat

A hétköznapi ember és a harcos között az az alapvető különbség, hogy a harcos mindenben kihívást lát, míg a hétköznapi ember mindent áldásnak vagy átoknak tekint. (Don Juan)



A kicsiny hit is képes üdvözíteni, de nem képes Isten dicsőségére nagy dolgokat véghez vinni. (Spurgeon)


Aki mentegetőzik, önmagát vádolja.


Bízz Benne: Van valami az életedben, amit nem értesz, pedig már régóta próbálod megfejteni? Add át Istennek, és akár elmagyarázza neked, akár nem, bízhatsz Benne, hogy meg fog áldani és mindenféle válságon át fog vinni. (Joyce Meyer)


Én édes Istenem, mindig Te légy velem,
adj éber figyelmet, a jóra kegyelmet,
ó engedd, hogy legyek hűséges gyermeked,
számmal és szívemmel dicsérjem szent neved.
Én édes Jézusom, vezess a jó úton,
ne hogy eltévedjek, bűnt szóljak vagy tegyek,
földi életemnek legyen a lámpása,
a Te szent Igédnek áldott tanítása.
Ámen

Ha az Isten igazságos volna, akkor mindnyájan elvesznénk, de Isten kegyelmes is.


„Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.” (Róm 14,17)

Isten országa hétköznapi valóság, nem délibábos vallásos álom csupán. Mi motivál, mi mozgat; hol van életünk központja, hol dőlnek el dolgaink? A hasunkban vagy a szívünkben? Jézus erősen tanácsolta, hogy vegyünk Szentlelket, ne éljünk nélküle (Lk 24,48–49). A Lélek gyümölcse hitelesíti istengyermekségünket. Minden a gyümölcsért van (Gal 5,22).
(Szeverényi János)



Kis nehézségek sokszor kiborítanak, és a nagy nehézségek hatására térünk ismét magunkhoz.


„Krisztus mondja: „Aki megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”” (Mt 10,33)

Jézus már régen vallást tett rólunk: az életét adta értünk, hogy éljünk. Most is közbenjár a mennyei Atyánál. Az életünk, örökké való létünk függ attól, hogy megvalljuk: Jézus az élet ura, mi őhozzá tartozunk. Jézus Krisztus Úr és Isten. Keresztyének ezrei adták ezért a hitvallásért az életüket. Mi megvalljuk-e az iskolában, a munkahelyen és a hétköznapok sodrásában, hogy kihez tartozunk? Ha igen, az élet a részünk!
(Isó Zoltán)



MIHELYT SZÓLÍTALAK

Én csak egy szegény bűnös vagyok, Uram,
De mihelyt szólítalak,
Kegyelmeddel és irgalmaddal
Egészen elárasztasz engem.
Legnagyobb boldogságomról mondanék le,
Ha nem törekednék arra,
Hogy mindig csodálatos jelenlétedben éljek.

Kolumbusz Kristóf


Ne keseredjünk el, ha nehézségeket élünk át, mert ez nem annak a jele, hogy Isten elhagyott vagy lemondott volna rólunk.


„Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!” (Zsolt 22,12)

Sokszor megkísérti ez a gondolat a hívő embert: Hol van Isten? Miért engedte meg ezt az életünkben? Ha ránk szakad az ég, úgy érezzük, egyedül maradtunk megoldatlan problémáinkkal, bajainkkal. Barátaink, rokonaink is elhagynak, és úgy gondoljuk, Isten is néma marad kiáltásunkra. Valóban távol lenne Isten? A 22. zsoltár a szenvedő ember imádsága. Jézus is ezt mondta a kereszten kínjai közepette. Mindez arra tanít minket, hogy szabad kétségeinket, bizonytalanságunkat Isten elé vinni. Ő nem botránkozik meg szavainkon. Mellettünk van akkor is, ha felhők takarják a napot. „Bár késik a segítség, / és nem találsz vigaszt: / Eloszlik bú és kétség, / Előbb, mint véled azt.” (EÉ 342,6)
(Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)



„Őrizd meg a rád bízott kincset.” (1Tim 6,20a)

Vannak kincsek, amelyeket nem lehet e világi módon őrizni és sokasítani. Nem széfben elzárva, hogy ne lássa, ne tapintsa senki, nehogy elrabolják, hanem amint kaptuk: teljesen és egészen, amint éppen kell: továbbadva, szétosztva, hirdetve, megélve; akitől kaptuk, azzal kapcsolatban maradva, hogy megtartson benne. Ránk is van bízva kincs. Nem leszünk kifosztva, hanem gazdagodunk. Itt más „logika” működik, s máshogy „kamatozik”…
(Kőháti Dóra)



Te lélegezz bennem, Szentlélek Isten,
Hogy ami szent, azt gondoljam.
Te parancsolj nekem, Szentlélek Isten,
hogy ami szent, azt tegyem.
Te hívogass engem, Szentlélek Isten,
hogy ami szent, azt szeressem.
Erősíts engem, Szentlélek Isten,
hogy ami szent, azt hűséggel megvédjem.
Te őrizz engem, Szentlélek Isten,
hogy szent kegyelmedet el ne veszítsem.
Ámen