2017. március 7., kedd

A jókedvű adakozó összhangban van Istennel, és azért szereti Istent, mert a saját művére ismer benne. (Spurgeon)


A legtökéletesebb magatartás sokszor nem felel meg annak a képnek, mint amit mi elképzelünk, mert az nem kifogástalan, tévedhetetlen, hibátlan viselkedés, hanem olyan magatartás, amelyben a legtöbb érdek nélküli Istenszeretet van, és a legkevesebb gőgös önkeresés. Aki elfogadja, hogy gyenge és kicsi legyen, gyakran elessen, semmi ne legyen a saját és a többiek szemében, de ez mégsem aggasztja túlzottan, mert Istenbe vetett mély bizalom vezeti, és tudja, hogy az Úr szeretete végtelenül fontosabb és sokkal többet nyom a latba, mint az ő tökéletlenségei és bűnei, az jobban szeret, mint aki görcsösen gyötri magát saját tökéletessége érdekében.

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.


A lélek nagyon gyakran ott nyer és tanul a legtöbbet, ahol azt hiszi, hogy veszít.

Keresztes Szent János


A szeretet nem elégszik meg a javak adásával. Amikor szeretek, minden értékemet, kincsemet, sőt még önmagamat is odaadom annak, akit szeretek. Szívem, lelkem, örömöm, kedvességem, mosolyom, munkám, gondolatom azé, akit szeretek. Amikor szívet adok annak, akit szeretek, akkor ő is ezt teszi. Az ő szeretete is abban áll, hogy magát adja nekem és vele minden értékét. Enyém mosolya, kedvessége, figyelme, munkája, lendülete. Felém irányul minden értéke és ez egészen felfokozza szeretetem boldogságát.

A szeretetben a másikkal gazdagodva nyerjük vissza magunkat. Ez a megélhető szeretet teljes mélysége, mert amikor magamat adom, a másik is magát adja, tehát kölcsönös cseréről beszélhetünk. Szívem az övé, az ő szíve az enyém. Tudom, hogy nekem ad mindent, ahogy én is adok mindent. Nem tartunk meg semmit, sem én, sem ő. Annyira szeretjük egymást, hogy semmit sem vonunk meg egymástól. De én mindig én maradok, még akkor is, ha magam egészen odaadtam. Magamból nem léphetek ki.

Amikor szeretek, és ő is szeret, tulajdonképpen úgy adom magam, hogy vele gazdagodva nyerem vissza önmagam. Hiszen akit szeretek, mindenét nekem adja, azt is, amit neki adtam, a szívemet. Nekem adja önmagát, de én visszaadom azt magammal együtt. Ő visszanyer mindent, az én szeretetemmel gazdagítva.

Palánkay Gausz Tibor S.J.


Amíg rosszul esik, hogy nem adják meg nekünk a köteles tiszteletet, nagyon messze vagyunk az alázatosságtól (Trudel)


Az orvos csalódottan rázta meg a fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagált. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tűnt ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába. A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.
- Mi történt Önnel? - kérdezte az orvos. - tegnap már teljesen feladtuk a reményt, most pedig minden tökéletesen működik. Mi történt?
Az öregúr mosolyogva bólintott:
- Igaza van doktorúr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, aki azt mondta nekem: "Ó nagyapa, haza kell jönnöd, gyorsan, mert elromlott a biciklim."
Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térdre borult a szobájában és így imádkozott Jézushoz: Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz Uram, elfáradtam! Kérlek hadd tegyem le és kaphassak másikat. Rendben van gyermekem! - válaszolta Jézus és levette róla a keresztet.
Ezután, Jézus elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet. Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel. Volt olyan hatalmas is, melynek a tetejét nem is lehetett látni. A férfi bóklászott a sok kereszt között, mire nagy nehezen a sarokban meglátott egy aprócska kis keresztet. Azt kérem ott, ami a sarokban van! - mondta. Drága gyermekem, ez az a kereszt, amit éppen az előbb adtál vissza! - felelte Jézus.

Amikor úgy érezzük, hogy nekünk túl nehéz, és már kibírhatatlan a fájdalom, akkor nézzünk körül, hogy mi folyik körülöttünk. Nézzük meg, hogy mások mivel küszködnek. Ne csak saját keresztünk súlyával legyünk elfoglalva! És meglátjuk, hogy amit nehéznek hittünk, nem is annyira nehéz...


Fájdalmunk és szomorúságunk sokszor hamar elmúlna és örömmé furdulna át, ha nem csak saját magunkkal lennénk elfoglalva, hanem Jézusra és embertársainkra tekintenénk és nekik szeretnénk örömet szerezni...

"Aki elfelejti önmagát, az találja meg."
Szent Ferenc


Fel sem fogjuk, hogy gyötrődéseinkben milyen nagy a szerepük a gondolatainknak. Minél előbb megállítod a ’gondolatok támadását’, annál könnyebb lesz átrendeződni és visszatérni a helyes útra. Nos, bár az elgondolás egyszerű, mégsem könnyű megvalósítani. Ha elkezdesz igazán odafigyelni rá, akkor minden bizonnyal felfedezed, hogy sokkal több gondolati támadás ér, mint amennyit el tudnál képzelni.


Ha használjuk a menny kapujának kulcsát, az imádságot, minden kinyílik előttünk, amire lelki életünknek szüksége van.


Jöjj, Szentlélek, válaszd testemet templomoddá! Jöjj, és maradj velem mindenkor! Tölts el bensőséges szeretettel Jézus Legszentebb Szíve iránt, hogy teljes szívemmel, egész lelkemmel, minden érzületemmel és teljes erőmből szolgáljak neki. Neked ajándékozom testem és lelkem összes képességeit. Uralkodj minden szenvedélyemen, érzelmemen és indulatomon! Vedd el értelmemet és akaratomat, emlékezetemet és fantáziámat! Ó, Szeretet Lelke, tölts el bőségesen hatékony kegyelmeiddel! Öntsd belém erényeid teljességét, növeld hitemet, erősítsd reményemet, gyarapítsd bizalmamat, és gyullaszd fel szeretetemet! Árassz el hét ajándékod, gyümölcseid és boldogságaid bőségével! Legszentebb Széntháromság, lelkem legyen a szentélyed! Ámen.


XII. Pius pápa


 Krisztus lelket átható erő. Aki azt mondja, hogy Őbenne marad – azon meg kell látszania, hogy ezzel az erővel van összeköttetésben.


Lehetőségeid szerint szűrd meg, amit a külvilágban hallasz!


Nem a vagyonunk tesz boldoggá, hanem bármi egyszerű dolog, aminek örülni tudunk.


„Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.” (Zsolt 77,15)


A zsoltár címe szerinti, vagyis A csüggedéstől a hálaadásig vezető út mindig nagy és váratlan fordulatokkal teli. Isten csodája. Azért csoda, mert ez az ösvény kizárólag az ő országán át halad. Azok ismerik ezeket a csodákat, akik az övéi: akik megtapasztalták az Úr szabadítását, ahogyan vezette életüket a gyásztól az örömig, a haláltól az életig. Ezzel az örömmel hirdetik mindenkor Istent, csodáit, mert tudják: múltjuk, jövőjük, jelenük áldó hatalmak oltalmába van rejtve. (Eszlényi Ákos)