2017. március 5., vasárnap

A bátorság nem abban áll, hogy vakon észre sem vesszük a veszélyt, hanem látjuk, hogy legyőzzük azt.


A családban feloldhatatlanok a kötelékek, úgyhogy a gonosz fiú mégis fiú, a hűtlen testvér mégis testvér.
Fosdick


A szeretet olyan, mint egy édesanya: elnézi a fogyatékosságot abban, akiben a hit még csak bölcsőkorát éli.


A világ jobban tudja, mint mi, hogy mi illik Isten népéhez. A keresztény embertől mindig megkívánja, hogy Istennek tetsző élete legyen, s megbotránkozik, szemrehányást tesz, és lenézi az olyan hívőt, aki méltatlan hitéhez.


Az egyháznak... nem az Ige és a kor szava, az Ige és a történelmi helyzet parancsol, hanem egyedül az Ige. (Czeglédy Sándor)


Hogyha nem tudunk Istennel rendesen beszélni, nem is hallunk jól. A némaság a süketségből származik. (Steinberger)


„Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra.” (Róm 5,15b)

Megtörtént, elvégeztetett! Krisztus a kegyelem bűneink fölötti győzelmét kiáltotta a világba. Ez a kiáltás visszhangzik Pál soraiban: nincs az a múlt-, jelen- vagy jövőbeli tett, mélység, gonoszság, amelynek büntetését ne törölte volna el Isten a Golgotán. Ez a győzelem az emberiség legnagyobb ajándéka, amely elveszi minden bűn miatti kétségbeesésünket, és megnyitja a bűnből való szabadulás útját. Ezért hirdethetjük mi az örömteli hitvallásunkat: Ave crux, spes unica – üdvöz légy, kereszt, egyedüli reményem!
(Eszlényi Ákos)


„Krisztus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”” (Jn 8,12)

Téli napok után élem meg, hogy a napfény mennyi életerőt tud adni nekem. Kedvet, örömöt, jó hangulatot, töltekezést jelent, a napsütésben életre kel testem, lelkem, minden porcikám. A hosszan tartó sötétben jobban kapható vagyok a szomorúságra, az érdeklődésem és örömre való készségem gyengül. De hitem „fényérzékennyé” tesz engem. Arra fordulok, arra indulok, ahonnan a világosság áramlik rám. Ettől nyílok ki, és tudok bizalommal, teljesen összpontosítani Istennel való kapcsolatomra és a rám bízottakra.
(Benkóczy Péter)


Mert az embernek akkor van igazi békéje és igazi szabadsága, ha egyrészt a testet a lélek igazgatja bíróként, másrészt a lelket Isten kormányozza oltalmazóként. Értsük meg, hogy mennél jobban buzgólkodunk üdvösségünkért, ellenségünk annál több gáncsot fog vetni nekünk. De az, aki bennünk van, erősebb annál, aki ellenünk van, és az által vagyunk erősek, akinek erejében bízunk.

Szent Leó


Nem azt kell feljegyezni, ami történt… Feljegyezni, miért történt az, ami történt. Ez lenne a feladat. (Márai Sándor)


Soha ne hagyjátok szíveteket összezavarodni, elszomorodni, felindulni… Az Úr felépíti lelketekben a békesség városát, és a gyönyörűségek házává tesz benneteket. Tőletek csak azt akarja, hogy valahányszor aggodalom vesz erőt rajtatok, mindig találjatok vissza nyugalmatokhoz, békétekhez önmagatokban, cselekedeteitekben, gondolataitokban, mozdulataitokban… Ne gondoljátok, hogy egy nap alatt eléritek ezt a békét, ezt a belső nyugalmat, hiszen itt Isten hajléka épül, és ti Isten templomává fogtok válni. Ezt magának az Úrnak kell felépítenie: enélkül a munkátok hiábavaló lesz… Ennek az épületnek az alázat az alapja.

Akaratotok mindig legyen kész minden eshetőségre, és szíveteket ne kösse meg semmi! Ha valamilyen vágyat tápláltok magatokban, úgy tegyétek, hogy az esetleges sikertelenség ne okozzon fájdalmat, hanem őrizzétek meg lelketeket ugyanolyan nyugodtnak, mintha semmit nem kívántatok volna. Az igazi szabadság abban áll, hogy semmihez nem ragaszkodunk.

Juan de Bonilla


Valamit rosszul tudni rosszabb, mint nem tudni. (Casanova)