2017. március 1., szerda

A dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz. (Hioszi Tatiosz)


A gond az imádság karjaiba űz, az imádság pedig kiemel a gond karjaiból. (Zwingli)


A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerűen csak továbbadom.
Ajándékozó szeretet.

A mai rohanó világunkban az egyik legszebb ajándék talán az, ha figyelmünkből és időnkből ajándékozunk a másiknak...


A mindennapi életben sokszor egyáltalán nem vesszük észre, hogy valójában sokkal többet kapunk, mint amennyit adunk, s hogy életünk csak a hálaadástól válhat igazán gazdaggá. (Dietrich Bonhoeffer)


Istenünk kérünk, add, hogy ne csak magunkra figyeljünk, ne csak saját gondjainkkal legyünk elfoglalva, hanem tégy minket Önmagadat odaajándékozó szereteted részesévé. Hogy képesek lehessünk mi is odaadni embertársunknak azt, ami fontos számunkra, időnket és vele önmagunkat. Istenem, adj önzetlen, ajándékozó szívet!


Alkalmatlanságunk és semmiségünk látványa legyen számunkra a békesség igazi forrása, mert így abban a meggyőződésben élhetünk, hogy maga Isten akar munkához látni, hogy véghezvigye bennünk és általunk mindazokat a nagy dolgokat, melyekre hivatva vagyunk. Szerintem azonban ennél még nagyobb ok az örömre az, hogy végletes nyomorúságunk és utálatosságunk miatt feltétlenül szükségünk van arra, hogy mindig Istenünkhöz folyamodjunk, hogy teljesen hozzákössük magunkat, életünk minden pillanatában, minden helyzetében. Minél erőtlenebbek vagyunk, annál nagyobbnak kell lennie örömünknek és boldogságunknak is, mert Istentől való függésünk akkor még szükségesebb.

Ezért hát, ne aggódjon többé, ha gyengének érzi magát, hanem örvendezzen, mert Isten lesz az ereje. Csak arra legyen gondja, hogy lelkét mindig Őfelé fordítsa a legnagyobb békességben, a legtökéletesebb ráhagyatkozásban, teljes alázattal és egyáltalán nem bízva saját magában.

P. Fracois-Marie-Jacob Limermann


Bocsáss meg nekem Uram, ha azt gondolom, Te csak bizonyos módokon tudsz rajtam segíteni. Tévedek, mert utad van számtalan sok. Köszönöm azt, amelyiket használod a javamra! Ámen


Egy napon egy idős asszony leckét adott unokaöccsének. A kisfiú általánosságban jó, figyelmes gyermek volt, de ezúttal nem figyelt feladatára. Hirtelen megszólalt: - Nagynéni, letérdelhetnék és kérhetném Istent, hogy segítsen megtalálni a játékomat? A nagynéni beleegyezett, mire a kisfiú letérdelt széke mellett, becsukta a szemét, és csöndben imádkozott. Aztán fölkelt, és megelégedéssel folytatta a lecke átvételét.
Másnap a nagynéni csaknem félt megkérdezni a kisfiútól, hogy megtalálta-e játékát, mert attól tartott, hogy talán egyszerű hitét is elveszti a kudarc esetén. De mégis megkérdezte: - Drágám, megtaláltad a játékodat? - Nem, nagynéni - válaszolta a kisfiú -, de Isten elvégezte, hogy már nincs is rá szükségem.


Ha boldogok akarunk lenni, szépítsük meg mások életét. Szerencsés a rossz ember is lehet, de boldog csak a jó.


„Krisztus mondja: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.”” (Jn 14,18)

Nincs olyan ember, aki ne rémülne meg a magánytól, a világnak való kiszolgáltatottságtól, és akit az elhagyottság vagy az egyedüllét félelmetes érzése ne keserítene meg. Éppen ezért Mesterünk életet adó vigasztalást nyújtott mindenkori tanítványainak ebben az ígéretében: jövök. „Bizony, hamar eljövök” (Jel 22,20b) – Krisztust mint ígéretét megtartó Urat ismerjük, reméljük. Ha ő mondja, úgy lesz, mert nem hazudik, és mert övé minden hatalom. Nem létezik olyan erő, amely jövetelét, hozzánk érkezését, értünk jövetelét megakadályozhatná. Ezért hangzik hitelesen, erőt adóan az ige: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek…” (Jn 14,1a)
(Eszlényi Ákos)


Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván.

Seneca


Oly sok fa törik le saját termésének súlyától, pedig a vad szelek sem bírták megroppantani.


„Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk!” (2Krón 14,10)

Járókeret, mankó vagy egyszerű sétapálca. Mind a járást segíti, kinek-kinek az igénye és gyengesége szerint. Stabil test, amelybe kapaszkodni, amelyre nehezedni lehet. Ilyen biztos segítséget jelentett Ászá király és serege számára az Úr az etiópok elleni csatában. És Jézus se hagy magunkra, amikor arra buzdít, induljunk el az ő útján, mert tudja: pusztán csak a magunk ereje nem elég. Ha kell, szilárd mankóvá lesz számunkra, amelyre támaszkodni lehet.
(Benkóczy Péter)


Sohasem fogja tudni gyakorolni az erényt, maga hegyet akar megmászni, a jó Isten pedig azt akarja, hogy leszálljon a termékeny völgy mélyére, ahol megtanulja az önmegvetést.

Kis Szent Teréz


TANÁCS


Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...

Túróczy Zoltán


Urunk, Jézus Krisztus! Téged keresünk, mert te vagy az Atyához vezető Út. Valahányszor tanúságot teszünk szeretetedről, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor megvalljuk, hogy az Egyházhoz tartozunk, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor megosztjuk kenyerünket az éhezőkkel, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor a gyengék védelmére kelünk, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor szeretettel fordulunk a betegekhez, közelebb kerülünk hozzád. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!


Van szeretet, amelyik olyan, mint a ciszterna. Addig van benne a víz, míg kívülről táplálják, addig szeret, míg viszontszeretik. – Az igazi szeretet olyan, mint a forrás, belülről táplálkozik.